Még amatőr vagyok a nagy "kékjárókhoz" képest, de nekem elsőre a Jakab-hegyi sáncvár ugrik be az RP-DDK-n, ott a Zsongor kő mellett, közel a pálos kolostorhoz és a halomsírokhoz. Aztán lehet, hogy teljesen máshol vala.
Havas táj, érintetlen hó, a távolban templomtorony, na és csönd.
Van ennek is szépsége!
Egy egészen fiatal őzet sikerült lencsevégre kapni, pár méterre volt az úttól.
Sajnos, csak a régi gép volt nálam, de ha előhívjuk a filmet, felteszem.
Ilyen közelről, a szabadban még nem láttam őzet.
Gondolom a hideg, és a vastag hó miatt nem nagyon volt mit ennie.
Most hogy már tudom, hogy a Szent Márton gyalogos vándorút jelvényszertő túramozgalom is, írok majd beszámolót, hátha lesz kedve másoknak is a téli túrához.
Az igazoló füzet olyan, mint az AK füzete, a térképek 1:60.000 méretarányúak.
Ismeretlen tájak, sok-sok felfedezni való, na és a téli útviszonyok!
Én a füzérkomlósi szállást nem ismerem, úgyhogy nem tudok véleményt mondani, melyik jobb.
Viszont másnap a Csataréti eh. - Nagy-Milic szakasz nagyon kemény lesz, most szólok. Az még nyáron, száraz időben is durva, télen, hóban biztosan feledhetetlen lesz. :-)
Talán a szakaszolás miatt jobb a Füzér, Vágáshutától odáig nem túl nehéz a terep, lehet haladni, a Füzér-Hollóháza azért jóval keményebb, a fentiek miatt is.
"...És csak azt tudtam mondani, hogy ugyanaz a szakasz minden alkalommal más és más..."
Ez olyannyira igaz hogy éppen a legutóbbi börzsönyi túránk során meg is jegyeztem Tavaszi Széllnek hogy negyedszerre mászom meg a Csóványost a kéken, és ha nem tudnám hogy hol vagyunk akkor simán el lehetne adni nekem ezt a tájat úgy hogy még sohasem láttam, és életemben még csak nem is jártam erre.
Nagyjából Nógrádtól a Foltán-keresztig éreztem így, és mindössze annyi volt az újítás az egészben hogy ebből az irányból még nem kékeztem a Börzsöny legmagasabb csúcsára.
a Foltán-kereszt nyárból a télbe. Mindig más és más a táj...
"Ha látsz útmenti keresztet Vándor állj meg egy percet Olvasd a hősök névsorát Voltak kik előttünk jártak Erősek, ifjak s bátrak Hitték egy szebb kor hajnalát"
És ha már vándor...:
..."És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt, Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek, Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig Mindet földet bejár.
Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe, Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte! Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték, Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:
Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek, Városok, országút pora. Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel Vándorlok, nem állok meg soha.
Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte, Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér. Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte, De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:
Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek, Városok, országút pora. Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel Vándorlok, nem állok meg soha.
No, igen. Mindegy, hogy mikor túrázol, hiszen Roki bölcsen mondta anno, hogy "rossz idő nincs, csak csúnya". Tőlem megkérdezte már párszor Vencel is, hogy áruljam el már, mi a búbánatért indulok el újból és újból a kéken, amikor megint újból kezdem? És csak azt tudtam mondani, hogy ugyanaz a szakasz minden alkalommal más és más. Másik irányból járom be, más úton közelítem meg, más évszakban teljesen másképp néz ki, mások a színei, másokkal futok össze, közben felcseperedik egy-egy újabb erdő, megépül egy kilátó, rendbe hoznak egy várat és megannyi más esemény sem fog hasonlítani a legutóbbi úton történtekre. Nem tud unalmas lenni.
Valaki írta korábban, hogy milyen izgalom fogja el egy újabb szakasz bejárta előtt. Igen, de ezt később felváltja majd az "itt otthon vagyok" érzés, ami ugyan nem úgy izgalmas, de nagyon jólesik előre tudni, várni, hogy Bózsva után északnak tartva fel fog tűnni kedvenc váram sziluettje Füzér felett vagy a régi füzérkomlósi állomásra emlékeztető szobormozdony.
Érdekes, nekem az Indulj el-en kívül sokszor Gyűrűk Ura vagy Karib-tenger kalózai filmzene forog a fejemben a túrák alatt. (Remélem azért nem köveztek meg.)
Nagyon szép idézetek gyűltek itt össze ma, mindegyikkel tudok azonosulni, csak más-más túrán, más és más időpontban jönnek elő ezek az egymástól nagyon különböző érzések.
Nekem túrákon inkább zeneszámok szoktak eszembe jutni, vagyis inkább sorok ugranak be a dalszövegekből, leginkább 10-15 km után, mikor már kikapcsolok eléggé ahhoz hogy dúdolgassak.
Ilyenek:
- "Kell még egy szó, mielőtt mennél, Kell még egy ölelés, ami végig elkísér, Az úton majd néha, gondolj reám, Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz, Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés. Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény, Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Szállj, szállj, sólyom szárnyán, Három hegyen túl! Száll, szállj, ott várok rád, Ahol véget ér az út!..."
-"...Ahol a fák égig nőnek, Állnak még a határkövek..."
-"...Dombok ormain érik már a bor. Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó. Csendes éjjen halkan felsír a tárogató.
Ott ahol zúg az a négy folyó..."
-"...Nem alkuszom, nem adok egyetlen falut sem, A máséból nekem nem kell egy falat sem. De mi a miénk, egy szép napon visszajár, Mert az én fajtám nem lesz birkanyáj..."
Tudom, ezek egy picit nehezebb sorok, de ez van. (vagyis inkább a hátterük más)
Ma reggel már rádöbbentem, hogy az ominózus Márai gondolattal történő azonosulás a Kéktúra fórumon nem Tavaszi Széllhez, hanem már kifejezetten egy „isteni szélhez” méltó cselekedet volt. Remélem, mindenki figyelt, mert csak egyszer mutattam meg. :-)
Tömören, nem egyértelműen fogalmaztam. Újabb példával érzékeltetném, hogy mire gondolok. A Tar-kő panorámájára minden alkalommal rácsodálkozom, de annyi baj legyen játékában-versenyében egyáltalán nem biztos, hogy ráismernék. Azt, hogy kivel jártam ott minden egyes alkalommal, miről beszélgettünk ezeken a túrákon, hogy kikkel találkoztunk a hegyen, az sokkal inkább belém vésődik.
Talán itt is írtam már arról, hogy kicsit irigyen tekintek azokra, akik az alábbiak szerint el tudnak magyarázni egy útvonalat: „A kék és a sárga jelzés fonódása után 400 méterrel egy 45 fokos bal kanyarral északkeleti irányba fordulunk.” Sok éve egy eltévedt csapat nevében kaptam egy emailt, hogy gyanítom-e az eltévedésük okát Nagybárkány után. A pecsételőhelyek fórumán olvasták, hogy azon a hétvégén én is ott jártam. És a fenti részletességgel leírták az útjukat. Mondanom sem kell, hogy nem sokat segítettem nekik.
"Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak."
Alapvetően szerintem minden évszakban megvan a maga szépsége a túrázásnak. Ez egy cél magunkkal szemben, hogy egy éven belül teljesíteni szeretnénk a Kéktúrát. Kicsit kihívás is és talán így keretek közé szorítva nem hanyagoljuk el. Elég intenzív és sok szervezést igényel, de pont ettől szép és izgalmas. Első hétvégén kapunk hófúvást másodikon esőt. Ezek akkor ott nagyon kellemetlenek voltak, de most visszagondolva hatalmas élmény is. És a teljesített szakasz végén érezzük, hogy "na ezt is megcsináltuk". Szeretjük a kihívásokat mindketten és úgy érezzük, hogy az út végére rengeteg tapasztalattal fogunk gazdagodni.
Na meg nagyon mókás végigtúrázni az országon és az évszakokon. Persze van hátránya is, mert bizonyos helyeket egy évszakban látunk csak melyben lehet nem a legszebb arcát mutatja. Pl. biztos sokkal többet nyújt a Badacsony nyáron vagy ősszel, de ezt a kompromisszumot el kellett fogadnunk.
Na és amit fentebb is írt egy topictárs. Nincs rossz időjárás, csak nem megfelelően öltözött túrázó. :)
Nincs nekem sem a téli túrázással bajom, csak legyen nappal is mínusz és a csapadék ne eső legyen. Volt egy túránk anno a Geokék idején, ahol Bakonykúti és Kisgyón között szakadó esőben, viharos szélben mentünk a szántás melletti úton. A szemüvegem folyamatosan csurom víz és pára volt, a melletted baktatóhoz sem tudtál szólni, mert úgysem értette :-( Aztán a frissen letolt mélyúton bokáig süllyedtünk a sárba... Mondjuk ezt elfelejteni biztos nem fogom, meg hogy milyen jól esett utána Jásdon a gulyásleves és a kandalló melege :-) de azért ha nem muszáj, az ilyen túrákat inkább kihagyom.
Egyébként a játékban is a téli képek okozzák nekem a legnagyobb fejtörést. Olyan jellegtelen lesz minden.
„Van táj, melyet ötödszöri látásra értesz csak meg, s van, amelyik első pillantásra megmutatja magát, némelyiknek a megértéséhez az szükséges, hogy bizonyos évszakban, bizonyos órában lásd, olyan időben, mely különösen kedvezően bontja ki formáit és egyéniségét.” (Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz)
Lerakjátok az autót Sümegen, majd hívtok egy taxit, hogy vigyen Titeket az Ötvös előtti hídig.
Előnye, hogy nem vagytok menetrendhez kötve, hiszen mindegy, mikor érkeztek Sümegre. Hátránya az ár.
Van Sümegen taxi, valószínűleg vállalnak is fuvart, szerintem meg lehet állapodni velük reális árban, főleg hogy nincs igazán szezon. http://www.vartaxi.hu/
Mi egyszer próbáltunk ilyen megközelítést, akkor Sárospatakról mentünk Makkoshotyeszre, 1500-at fizettünk, ami négy felé osztva nem olyan rossz (2 órát kellett volna várni a késő esti buszig).
Ha pénzt akartok spórolni, akkor tényleg az lehet az lehet az ideális megoldás, amit timetable - nevéhez méltóan :-) - javasolt. Én úgy 80% esélyt adnék rá, hogy kitenne a sofőr Titeket a hídnál, ha megkéritek. Vidéken ez másképp működik, szerencsére.
