Nem volt más választásom. Egy percre felmerült bennem a perverz gondolat, hogy leveszem az amúgy is vizes cipőmet és zoknijaimat és feltűrt nadrággal átmegyek a patakon de elvetettem. Nem volt vonzó a kb. 2 fokos víz és a pár centi folyó víz alatt terpeszkedő kásás jég. Ha megcsúszok vagy bármilyen okból egyensúlyvesztés következik be akkor táskástul mindenestül beleborulok a patakba. Az úgy igen vidám lett volna, így inkább kerültem.
Arról nem is beszélve, hogy ha csak egyszer kellett volna átmenni akkor lehet másképp állok hozzá, de hogy sokszor, így nagyon felejtős volt a dolog. Több időt vett volna igénybe a fel és levétel törülközéssel együtt mint amennyit elvett a kerülgetés.
Bakancsom van, csak a múltkori 2 napos túrámon szépen kidörzsölte a sarkaimat, így hanyagolva lett hosszabb távokra. De tény és való, hogy tovább bírta volna mint a már amúgy is tönkremenő-félben lévő munkavédelmi cipőm.
Esővédő nadrágom volt a zsákban, de már későn jutott eszembe, hogy fel is vegyem :D
Amúgy sem a megfagyott nadrágszár zavart a legjobban, hanem a szétázott cipő és nehézkes haladás.
Most is kalandnak kezelem, de azért még eszembe jut a kínlódás része is.
Szerintem sosem voltak rajta hidak, az alábbi képeken is látható, hogy ezek a helyek szvsz mindig gázlóként működtek.
Nyáron még bevállaltam volna hogy átmegyek a vízen, még hűsítő is lett volna. Mondjuk az 5. után lehet már nem lett volna olyan vicces. Az én véleményem az, hogy szép völgy meg szép a patak is, de nem igazán egy országos kék "főútvonalra" való. Van csomó letérési lehetőség meg +-os útvonal az 1128 km (meg a többi) mentén, elférne közöttük ez is.
A hétvégén, a 3 X 50 teljesítménytúra 2. szakaszának bejárásakor meglepődve tapasztaltam, hogy Dobogókőről eltűnt a földrajzi adatokat tartalmazó tábla.
nekem egy Meindl bakancsom van ami bírja a havat , a vizes havat is , órákon át , neten vettem 8000 ft-ért , valós bolti ára szerintem olyan 50 ezer körül lehet , érdemes böngészni oldalakat , kilehet fogni olcsón jó dolgokat
Nekem akkor mákom volt, amikor arra voltam a hírhedt egybekékemen, akkor majdhogynem ki volt száradva a patak, sehol nem volt problémás az átkelés.
Ja igen, ahogy az előttem szólók mondják, télen kamásli alap. A Centauró-n nekem a múltkorjában kívül volt a nadrágszár, a táborozás másnapján, a hazaúton a buszon olvadt ki a szövet (addig folyamatosan keményre volt fagyva). Ja és ne vegyetek ilyen drágán hótaposót, nyaranta gyakran leakciózzák akár félárig is.
Nekem van egy teljesen bőr, surranó szerű bakancsom, abba amíg nem folyik bele a víz addig vízálló ha rendesen ápolgatom. Hátránya, hogy piszok nehéz csak rövídebb, egyértelműen vizes túrákra tudom felvenni mert a térdem nem bírja. A képen látható két változatból a magasabb szárú van nekem, már több mint 10 éves, de még működik.
Egy ilyen túrát (kb. 7 óra, nem latyakban hanem rendes hóban) jó sok bakancsban ki lehet húzni beázásmentesen.
A legfontosabb ami neked hiányzott/hiányzik, az - egy jobb bakancs mellett - egy túrakamásli. Ez megakadályozza hogy a nadrágod elázzon (legalábbis térdig:) és így megakadályozza hogy "felülről" beázzon a cipőd.
Ne add fel, eltelik egy hét és már csak kalandnak fogod majd fel!
Az Arka-patak-menti kéktúra kijelölést egy picit én sem értem, mert valóban nehézkes az átkelés ha sok a víz a mederben. Régebben biztosan voltak kis fahidak ezeknél a pontoknál... gondolom én.
Mikor először jártam itt, akkor nyár volt, a sokadik bénázásos átkelés után meguntam és belegázoltam a vízbe, és mivel volt vagy 30 fok, még jól is esett.
sok volt a víz, macerás az átkelés... meguntam, fiam meg lefotózta...
Másodszor viszont nagyon nagy szerencsénk volt, március 15-én jártunk erre, és bár a természet már éledezett, közeledett a tavasz, a patak még be volt fagyva, szerencsére!
Az 5 naposra tervezett Boldogkőváralja-Hollóháza túrámból, az 1. nap sikerült úgy ahogy, a többi még várat magára...
Meglehetősen költséges út után (nem adtak pótjegyet a Keleti pénztárában amit a vonaton kellett megvenni pótdíjastul) Ic-vel érkeztem Encsre, ahonnan a 10 órakor induló busszal utaztam Boldogkőváraljára. Felmentem a várba, szép és tartalmas volt, ajánlom mindenkinek. Az ólomkatona kiállítás nagyon tetszett meg persze a kilátás is.
Jóval 12 óra után jöttem le a várból és vágtam neki a lényegi túrának. Bő fél óra alatt át is értem Arkára. A csendes kis faluban nem sok mozgás volt. A falu után a gyümölcsöst elhagyva kezdődtek a bajok. A pár centis hó még első ránézésre nem tűnt annyira gáznak, de utána egyre csak jöttek az akadályok. Pár száz méter múlva az úton keresztbe volt bedőlve egy full szúrós bokor, mindkét oldalról megkerülhetetlen volt. Mondok ok, lemegyek a patakhoz ott hátha jobban tudok haladni. Hát nem. Visszatértem az útra és percekig tartó megoldáskeresés után, azt csináltam, hogy a bokortól jobbra egy fadarab segítségével a kevésbé sűrű dzsungelben vágtam magamnak utat. Nagy nehezen kijutottam a bokor túloldalára behajolva és táskát vonszolva. Aki majd utánam arra jár használja egészséggel és szélesítse, mert nekem úgy tűnt, hogy nyáron sem fog sokkal kevésbé útba lenni a szúrós bokor az úton. Később is voltak letört behajlott ágak és bokrok a hó és a jég miatt ugye.
De utána jött amitől még most is hideg kiráz: hogy gondolhatta a kedves útvonalkijelölő akárki, hogy télen én majd 26x át tudok kelni a helyenként három méter széles patakon? Amikor egy útvonal kijelölését eldöntik akkor nem szempont az adott szakasz nyári/téli járhatósága? Nyáron gondolom nincs komoly gond, mert a patak kiszáradhat, mint ahogy Hörpölin is leírta. De télen???
Szívás volt a köbön. Bújtam a térképet abból kiderült, hogy a Bónyi kút előtt majd jobbra kell letérnem tehát a patak jobb oldalára kellett átjutnom és kitartanom azon az oldalon végig. Találtam nagy nehezen egy helyet ahol kidőlt fákon keresztül át tudtam menni a jobb oldalra. Semmi gond nem volt ameddig a jobb oldalon volt az út, de amikor nem ott volt akkor a hegyoldalban kellett haladjak legtöbbször az őzek által kijárt nyomokban bokáig érő hóban. A cipőm szépen lassan feladta a hóval szembeni harcot (+felülről is folyt bele a hó), a zoknim teljesen átvizesedett. Egy élmény volt így...akarom mondani kínlódás. A havas táj meg erdő az szép volt a naplementében. Álmodoztam már havas túráról de a realizálódást nagyon nem így képzeltem el. A Bónyi kút előtt a hegyoldal full havasan fincsi volt. Utána kellemes meglepetésként természetesen még egyszer át kellett mennem a patak túloldalára, hogy Mogyoróskára érjek. Száz méteres kitérőket kellett így tennem mire találtam alkalmas helyet az átkelésre ismételten kidőlt fák segítségét vettem igénybe. Ekkor már 0 volt a túrázókedvem.
Mogyoróskára kb. 17:20-ra értem be, ekkor beláttam, hogy ennek a túrának lőttek. Majdnem négy órába telt Arkáról átérni, ez több mint egy óra késés volt a tervezetthez képest (3-3,5 km/h helyett kb. 2-2,5). Másnap Regéc-Makkoshotyka táv volt tervezve, 25 km, mondom nem érek végig világosban (plusz várható volt az idő elromlása) így bele kellett törődnöm a helyzetembe. Már sötétben mentem át aszfalton Regécre ahol a szállásom volt. Másnap délelőtt el is indultam haza. Folyt. köv. márciusban. Talán.
Képmellékletek között látható a megfagyott nadrágszár alsó fele, és az ujjnyi vastag jegek rajta. A cipő is kezdett megfagyni, Mogyoróska előtt már alig akart hajlani.
Költői kérdés: létezik (legalább ideig-óráig) vízhatlan cipő túrázáshoz? A gumicsizmát leszámítva.
Kóny viszonylag könnyen megközelíthető Budapestről, IC Csornáig, némi várakozás (kávé és "tankolás"), majd vissza a személlyel 1 megálló.
Okozott némi izgalmat az épülő M85, a híd ui. még nincs kész, de alatta a kemény fagyok miatt volt némi izgalom "átvergődni".
Sebaj, ezt követően kezdődik a síkvidéki havas túra, sok-sok hó, érintetlen.
Jég is van alatta itt-ott:-)
Ez már a Hanság, szerencsére erdőfoltok mellett vezet az út, felreppenő madarak, fürge nyulak, őzek is vannak szép számmal.
Tökéletesen jelzett az útvonal, igaz más út nincs a pusztában.
Fehértó előtt az erdőben kis tó, a pecások paradicsoma. Kerítéssel védik, gondolom a vadaktól. Szezonban gondolom nyitva van a kocsma, nagy terasza van. Most kihált volt a táj, ropogott a jég a bakancs alatt. Hamar beértem Fehértóra, Egy kis aszfaltos utca, a végén "keresztbe" országút, szemben bolt,
Itt kaptam kalória utánpótlást, melyet a közeli templom melletti kis téren egy padon jóízűen elfogyasztottam.
Hideg volt, még a kesztyűnek is hasznát vettem.
Praktikus irányjelző táblák, a távolságot majd ellenőrzöm.
A falu másik "végén" kezdődik a Natura 2000-es terület, szép fasor mellett vezet az út. Itt valahol P jeleknek is kellett volna lenni, sokat nem láttam.
Hamarosan madármegfigyelő állomás, előtte építmény, melynek teteje egy plató, két oldalról vezet lépcső.
A közelben gémeskút és egy hatalmas marhacsorda.
Szürke marhák.
Nem mozogtak, békésen bámultak, Igen sokan voltak, szerencsére villanypásztor mögött.
Itt is egy tó ez a Fehér-tó.
Az úton nádkévék segítik a fagyos talajon a járműveket, én is hasznukat vettem. Kemény fagy volt, kevéske hóval.
Rábasövényház előtt az erdő szélén vezet az út, itt érdemes figyelni, P jeleket itt sem láttam.
Jólesett meglátni az aszfaltos utat.
Jó 10 kilométert tettem meg, felmérve az útvonalat, és jegyzetelve a tapasztaltakat.
A településen még pár száz méter a busz, itt már nem foglalkoztam a jelzésekkel, irány a kocsma.
Közvetlen járat Győrbe, innen (is) indul déltájt.
13:30-kor már indult a gyorsvonat, jólesett egy kis nyújtózkodás a meleg fülkében.
Még amatőr vagyok a nagy "kékjárókhoz" képest, de nekem elsőre a Jakab-hegyi sáncvár ugrik be az RP-DDK-n, ott a Zsongor kő mellett, közel a pálos kolostorhoz és a halomsírokhoz. Aztán lehet, hogy teljesen máshol vala.
Havas táj, érintetlen hó, a távolban templomtorony, na és csönd.
Van ennek is szépsége!
Egy egészen fiatal őzet sikerült lencsevégre kapni, pár méterre volt az úttól.
Sajnos, csak a régi gép volt nálam, de ha előhívjuk a filmet, felteszem.
Ilyen közelről, a szabadban még nem láttam őzet.
Gondolom a hideg, és a vastag hó miatt nem nagyon volt mit ennie.
Most hogy már tudom, hogy a Szent Márton gyalogos vándorút jelvényszertő túramozgalom is, írok majd beszámolót, hátha lesz kedve másoknak is a téli túrához.
Az igazoló füzet olyan, mint az AK füzete, a térképek 1:60.000 méretarányúak.
Ismeretlen tájak, sok-sok felfedezni való, na és a téli útviszonyok!
Én a füzérkomlósi szállást nem ismerem, úgyhogy nem tudok véleményt mondani, melyik jobb.
Viszont másnap a Csataréti eh. - Nagy-Milic szakasz nagyon kemény lesz, most szólok. Az még nyáron, száraz időben is durva, télen, hóban biztosan feledhetetlen lesz. :-)
Talán a szakaszolás miatt jobb a Füzér, Vágáshutától odáig nem túl nehéz a terep, lehet haladni, a Füzér-Hollóháza azért jóval keményebb, a fentiek miatt is.
sok volt a víz, macerás az átkelés... meguntam, fiam meg lefotózta...
