Az emancipáció az egyik oka, igen. Például nem tudom megérteni, hogy miért nem lehet félállást találni. Két 4 órás munkaerő sokkal nagyobb intenzitással dolgozik, mint egy 8 órában.
Azonkívül már régen - ilyen gépesített fejlett technikákkal rendelkező évszázadban - nem kéne napi 8 órát dolgozni, elég lenne bőven a 6 órás munkanap. Talán nem halnának meg annyian infarktusban, és a munkanélküliség is nagyobb lenne.
Régen sok volt a gyerek - nemigen volt abortusz, maximum a bába vagy a méhbe szúrt kötőtű - sok gyerek született, de sok is meghalt még gyerekkorban.
Szóval nem lehet elég bölcs az ember ebben a kérdésben, sok összetevője van.
fiam osztalyfonoke mondta egyszer (szuloi ertekezletet kovetoen az iskola elott dumalva), hogy a szuloket ismerve a gyerekek tobbsege meglepoen normalis.
az egykekkel en azt latom, hogy a gyerekek nehany eves korukban meg sokkal konnyebben tanulnak meg lemondani, alkalmazkodni. kamaszkorukban aztan fajdalmas pofonokat kapnak, amibol vagy tanulnak vagy nem, mindkettore latok peldakat.
ahány gyerek, annyi egységnyi támogatás. Nem így van?
nem igazan.
a tamogatas tobbfele cellal adatik, ezert tobbfele eszkozt alkalmaznak. az alanyi jogon jaro szocialis tamogatasok az egyik eszkoz, az adokedvezmeny a masik.
az allam altal adott tamogatas csak a gyermeknevelesi koltsegek csekely reszet fedezi. a tobbit a csalad, tobbnyire a szulok alljak, szemelyes eletszinvonaluk terhere. az allamnak az az erdeke, hogy lehetoleg azok a csaladok vallaljanak tobb gyereket, ahol azokat minel magasabb szinvonalon tudjak nevelni, iskolaztatni stb. az adokedvezmeny erre alkalmas.
jajj nem kell ugy mellre szivni.
neked egy gyereked van,
neki hat,
nekem harom.
csak azt kerjuk, hogy az allam legyen oly jo halalja meg, hogy felneveljuk a kovetkezo generacio adofizetoit.
Uram!
Feltételezem, az az életkörülmény, hogy hat gyermek édesapja, Önt boldoggá teszi. Nekem egy kislányom van és ez engem tesz boldoggá. Nos. Valamilyen okból mindketten úgy döntöttünk, hogy nem akarunk többet. Ha nekem, ahogy Ön tanácsolja, négy gyermekem lenne, azt eredményezné, hogy nem tudnék megfelelni annak az elvárásnak, amit négy gyermek jogosan támaszt szüleivel szemben. Boldogtalan felnőtté válnának és ez talán egy szülő legnagyobb kudarca.
Ezzel csupán azt szerettem volna mondani, hogy mindenki nem érzi jól magát nagy családban. Hála istennek nem is kötelezik az embert olyasmire, ami rongálja az élet minőségét már meglévő gyermekének, gyermekeinek.
Nem tudom hogy más hogy csinálja... Én olyan családból származom, hogy örökség, vagy szülői segítség nincs. Amim van, azért magam dolgoztam meg, keményen. Hogy honnan tudnék nagyobb lakáshoz jutni? Nyilván pénzből, annyi meg nincs. Lopni meg nem tudok. :)
A többre vágyom nálam - a (persze minden viszonylagos) szegénységben eltöltött gyerekkor után azt jelenti, hogy legyen autóm (nem különös márka, de nekem megfelel), évente egyszer elutazhassak valahová nyaralni, és ne kelljen állandóan számolgatnom a pénzemet, hogy most akkor a villanyszámla, vagy a telefon az előbbrevaló-e. Ez talán nem túl nagy igény... :)
100. beírás. Ők vajon hogyan csinálják? Nem láttam volna, hogy valamiben hiányt szenvednének ... bár luxus sincs.
Mit jelent az a "...többre vágyom." kifejezés? Vajon miért van az az érzésem, hogy ez tényleg önzés?
Én elhiszem, hogy tényleg becsületesen dolgoztok - és tényleg valóban szégyen, hogy ilyen nagy különbségek vannak -, de soxor elgondolkozom azon, hogy vajon a változtatás iránti igény hamvába holttá válása miért történik.
Többre vágysz? Hogyan próbálod azt elérni? Avagy a gyermekről való lemondás az egyetlen járható út? Másik alternatíva nincs?
Csak egy példát mondok. Az ismerősi körömben van egy srác, akinek a nagyanyja úgy nevelte két csecsemőkorú gyermekét - és emellett vitte a családi gazdaságot -, hogy közben azt sem tudta, a férje él-e, hal-e. A gyermekek ötéves korukban látták először az apjukat, mert az egyik csecsemő volt, amikor ő fogságba esett, a másik pedig még meg sem született. Ha a te gondolatmenetedet követem, akkor az anyának az lett volna az egyetlen logikus lépése, hogy lelencházba adja a gyermekeket ... bár akkoriban ez furcsa lett volna. Nem tette. Neki volt másik alternatívája. nem mondta, hogy többre vágyik. Utána szült még kettőt - a férje hazajött épen-egészésgesen -, felnevelte őket ... pedig közben kolhozosították a birtokukat, elvették a jószágaikat, szóval tönkretették őket. És mégis ... a hetvenes években ők voltak az elsők, akiknek színes tévéjük volt, folyamatosan gyarapodtak, satöbbi. Vajon ők hogyan csinálták?
-off-
Majd ha lesz neked annyi, mint amennyi nekünk tízig hiányzik, szólj!
Addig eléggé pitiáner dolog ez így a részedről. Sok volt a budapestparádé fíling?
-on-
Sajnálatos ez az egész. Mi pl. az asszonnyal egy másfél szobás lakásban lakunk (még nincs teljesen kifizetve), emellett fizetjük a kocsi részleteit, stb. Ebbe a lakásba maximum egy gyerek fér el, az is amíg kicsi. Lassan tervezzük is. De több nem lesz, mindaddig amíg nem tudunk nagyobb lakásra szert tenni. Tudom, lehet mondani hogy ez nem túl rossz helyzet, gyerekkoromban egy ideig öten éltünk egy szobában. Tartsanak önzőnek, de ennél azért többre vágyom. És én is, meg az asszony is dolgozunk becsülettel, nem mi tehetünk arról, hogy a magyar jövedelmek fényévnyi távolságra vannak a nyugatiaktól.
Még így éjfél előtt: a jólét önmagában persze hogy nem elég, de hasonlítsd össze az USA, Norvégia és mondjuk Oroszország vagy Bulgária mutatóit.
Továbbra is üdv:
PB
"Máskülönben nem látok más kiutat, mint a jólét általános növekedését, a garantáltan stabil, kiszámítható viszonyokat (ez mind a gyermekvállalási kedvnek,"
ez önmagában szvsz kevés lásd Németország és nyugati testvérkéi
"mind a bevándorlásnak jót tesz) és a divatot, ami nagyon komoly dolog, de csak egészen bonyolult és kifinomult eszközökkel lehet befolyásolni. "
