Az általad említett két tevékenység köszönő viszonyban sincs a házimunkával. Afféle hobbidolog. A példa arra kívánt rámutatni, hogy amikor a házimunkára gondolunk, akkor ne az efféle könnyed szórakozások jussanak eszünkbe, hanem komolyabbak. :)
Ugyan, ezek a tipikus kifogások. Mindig lehet valami okot találni arra, hogy épp most miért nem lenne jó a gyerek. Épp munkába álltam, most nem lehet, már elég jól bedolgoztam magam, mindjárt előléptetnek, most nem lehet, épp most léptettek elő, most aztán végképp nem tehetem meg, stb. Aztán addig húzzák a dolgot, amíg max. egy gyerek fér bele.
Ezért mondtam azt korábban. hogy nagyon fontos lenne egy szemléletbeli változás elindítása. Ez valamennyire be is indult az elmúlt években, de még mindig nagyon gyéren. Ne azt lássa a jónép, hogy a társadalom elitje a palotapincsijét csókolgatja, meg a kutyafodrászra fizet ki súlyos pénzeket, de a gyerek már teher. Legyen értéke, legyen becsülete, ha lehet nagyobb becsülete az olyan nőnek, aki több gyermeket nevel. Értelmiségiek ne lefitymálva szemléljék azokat a nőket, akik nem csak saját önös érdekeiket nézik! Az emancipációnak ebben óriási felelőssége van.
Unokatestvérem pedig kiköltözött egy tanyára, egyedül felújította, kemencét épített, gondozza az állatokat (sertés, kecske, tehén, baromfi), rendbentartja a kertet ... ja és emellett van rendes munkahelye.
Ui.: Most remélem, nem azt fogod említeni, hogy neked ilyen nincs? Nem erről írtam ugyanis. :)
Na, erről az emancipációs dolgokról egy párbeszéd jutott eszembe, ami a nagybátyámék családjában hangzott el.
Asszony: a nők sokkal többet dolgoznak, mint a férfiak.
Férj: a férfiak mégis hamarabb halnak meg. Vajon miért?
Asszony: mert a nők jobban bírják.
Férj: Na, látod! Arra kell bízni a munkát, aki jobban bírja.
Nekem semmi kifogásom a házimunka ellen! :)
(Takarítani nem vagyok hajlandó, de mosogatok és bevásárolok)
Szerintem azért régebben könnyebb volt, mert azért azt el kell ismerni, hogy régen toleránsabbak voltak a munkahelyeken, persze nem mindenütt egyformán.
Szerintem amúgy nem arról van szó, hogy a mai nők nem akarnak gyereket. Ahonnan most írok, itt 8 fiatal (26-34) nővel dolgozom együtt, és mindegyik akar majd gyereket, de különböző okok miatt jelenleg egyik sem. És ezek érthető példák: Törlesztések (lakás, kocsi), és a jövedelmünk döntő része a teljesítmény után jár, aztán egyetem, nyelvtanfolyamok, stb. Tehát meglesznek azok a gyerekek, csak legfeljebb később. Az én nagyanyám pl. 20 évesen kétgyermekes anya volt, az én asszonyom mondjuk 35 évesen lesz az.
Idézlek: "...ez a férfiakra is igaz, de ez sohasem volt másként."
Amit itt leírtál, nem más, mint a túlburjánzó emancipáció férfioldali ellenválasza. Ugyanolyan destruktív.
Soha nem volt másként? Dehogyisnem, kedves Zézé. Majd' megszakadnál, ha vissza kellene ugranod pár évtizedet és ott élned. Kíváncsi lennék akkor a férfiúi önös érdekeidről és kényelmedről alkotott véleményedre.
A helyzet az, hogy ez a kényelmesség téged is sújt. Neked is jobb, ha a feneked alá tesznek mindent és nem kell megdolgoznod érte. Jobb persze, ha másban látok a bűnbakot, de ez is csak a kényelmesség jele.
Alapjában véve egyetértek ... DE nézzük úgy a dolgot, hogy az érintettségi csoport két részből áll!
Jelenleg a női emancipáció férfioldali lecsapódása nem abban merül ki, hogy segítenek-e otthon, avagy sem. Tapasztalatom azt mutatja, hogy azon férfiak aránya, kik ténylegesen értékelhető szerepet vállalnak az otthoni munkában, elég csekély. A szemétlevitel és a ház körüli barkácsolások egyáltalán nem esnek ebbe a kategóriába. :)
A nevelesnek van meg szvsz jelentos szerepe abban, hogy a nok mind nagyobb resze elobbre helyezi a karriert mint a csaladot.
Azok az anyak(is) igy neveltek lanyaikat, akik aztan, anyoskent, azt nehezmenyezik, hogy az o "edes pici kisfiukat" egy ilyen "hazisarkany" odarakja fozni, mosni, takaritani ;-), mert hat apukam, en is dolgozok ;-)
Elobbi peldammal pedig, csak azt akartam bizonyitani, hogy a kifejtett/elvegzett munka, eletkorulmenyeik, stb tekinteteben semmivel sincsennek nehezebb helyzetben a mai nok (lett legyenek barmilyen karrier orientaltak is), mint az elozo generacio nehezsorsu no tagjai, a gyermekvallalasi kedv megis osszehasonlithatattlan
-off-
Nyolc óra???
Sosem dolgoztam olyan keveset ... csak mostanában.
-on-
Ui.: Tényleg egyszerűsítek. És tudod miért? Mert ha igen egyszerű emberek ezt képesek megcsinálni, akkor nem látom be, hogy a jó képességűek miért ódzkodnak ettől?
Uui.: A két nyelv jó dolog, de arra még nem adnak pénzt krumplira.
Persze, hogy nem mindenki érzi magát jól. Van, akinek még a gyermek megléte is fölösleges nyűg.
Én nem azt tanácsolom, hogy neked is legyen annyi, hanem azt, hogy talán legyen már az reklámozva - ha már megy a sírás rívás a népességfogyásról -, hogy a nagycsaládosság nem csak és kizárólag a szegény réteg, a cigányság és a vallásos emberek sajátja. Most egyelőre ez a reklám megy. Ez pedig elbátortalanítja az emberek nagy részét a további gyermekvállalástól. Továbbá éjjel-nappal megy az a reklám is, hogy az emberteknek "ki kell teljesíteniük önmagukat" ... mintha ez a ködös meghatározás valamit is jelentene. Általában ebből olyan dolgok csapódnak le, hogy "buli és karrier, amíg lehet, utána majd meglátjuk." Én ezt helytelenítem.
Kérdezd meg Átlag Béla, helyi fiatalt, mit gondol ő az életéről és a jövőjéről. Az esetek nagy részében olyanokat fogsz hallani, hogy: tanulás (ameddig csak lehet), karrier (minél hamarabb és minél jobb), kocsi és lakás ... majd feleség (jó esetben) és gyerek. Így hangzik a prioritási lista. A lista elemeivel nincs semmi gond, mivel külön-külön és együtt is igen jó dolgok és ugyanakkor támogatandók is, viszont számomra felfoghatatlan, hogy ugyanez nem megy multitaskban. Egyszerre csak egy ... mintha az ember ennyire egyszerű lélek lenne, hogy több dologgal nem lenne képes megbirkózni. És ebben az az igazán szomorú, hogy igen kiváló képességű emberek is így vélekednek. Félnek a felelősségvállalástól, félnek attól, hogy kudarcot vallanak. Nincs beléjüknevelve az, hogy a döntéseik felelősséggel is járnak.
Azért ez így túlzott egyszerűsítés szerintem. De ha igaz is, mit tehetünk? Az én asszonykám két nyelven beszél, diplomás, és valóban szeretne "valaki" lenni. És mit csináljak vele, miközben én is azon ügyködöm hogy vigyem "valamire"? (Beosztás, iroda, céges parkolóhely, cégautó stb.). Itt talán az is a baj, hogy ha a mai világban egy munkahelyen azt akarod hogy komolyan számoljanak veled, akkor nem nyolcórás a munkaidő... :(
Nem kívántuk, hogy a szülők járuljanak hozzá ami életünk megteremtéséhez. Szerették volna, meg is tehették volna ... de mi megkértük őket, hogy ne (illetve csak akkor, ha befuccsolnánk ... esélye volt) tegyenek így.
Talán ezért is tudom jobban megbecsülni - hozzád hasonlóan - azt, amit elértünk együtt.
Ugyanakkor tudom, hogy azért nem mindegy, hogy ki milyen téren helyezkedik el. Egyelőre azt látom, hogy sajnos nem minden munka elvégzése kifizetődő. Én igyekeztem olyan területre menni, ahonnan többfelé van továbblépési lehetőség. Vannak ismerőseim, akik eddigi életük során csak és kizárólag a szakmájukban dolgoztak. Ez így nagyon helyesnek mondható lenne, feltéve hogy az a szakma olyan, ami lehetővé teszi, hogy tisztességesen megéljenek belőle. Magyarországon - a piaci viszonyokból kiindulva - egyelőre kisebb a választék, de bízom abban (és jeleit is látom), hogy ez 10-15 év múlva sokkal egyszerűbb lesz. Addig viszont úgy vélem, a különböző szakmák és foglalkozások kipróbálása nem árt. Nem szép a vándormadár-stílus, de ha megteheted - a saját jól felfogott érdekedből -, tedd meg!
Az igényeid nem túlzottak ... legalábbis mostani viszonyok között. Amikor az ismerősöm nagyszüleit (róluk írtam az előbb) kisemmizték a gazdaságukból, mintegy 15 évbe tellett nekik, hogy talpraálljanak. Ők majd' beleszakadtak, de megcsinálták. Ismertem őket ... és nagyon-nagyra becsültem is őket. De azt el kell ismernem, hogy kevesen tudták volna mindazt utánukcsinálni. Lehet, hogy te lehetsz az egyik ilyen ember. :)
Nagyon könnyű kérdés. A válasz: az USA fekete bőrű, ill. latin népességének magas a szaporodási rátája. Már most is majdnem egyenrangú nyelv a spanyol az USA-ban. 50 év múlva pedig első nyelv lesz a spanyol, második az angol.
Szerintem van egy masik ok is: a kenyelem, durvabban fogalmazva a lustasag ... (nevezhetjuk ezt is emancipacionak ;-).
Igen valjuk be a mai nok sokkal kenyelmesebbek mint akar anyaink voltak, nehezebben mondanak le onos erdekeikrol, kenyelmukrol - ez a ferfiakra is igaz, de ez soha nem volt maskent ;-). Mert kerdem en mi volt nehezebb?
Otthon ulni es nevelni a 6 gyereket 50-100 eve(fozni, nincs szupermarket, nincs gaz/villanytuzhely->fat kell vagni, mosni-> nyema automata mosogep - 8 emberre kezzel, mosni, nem semmi lehetett -, nyema porszivo, kaja minimalis, -> nagyanyam eleteben nem evett meg egy csirkecombot, a vegen meg mar nem is szerette stb ;-), a ferj 0 segitseget jelentett a maga ledolgozott 10-12 orajaval.
Vagy dolgozni 8 orat es modern haztartasban nevelni 2-3 gyereket (a gyedet nem is szamolom), amikor a ferjek tobbsege igencsak kiveszi reszet a hazi-munkabol...
Szoval egy kis pontositassal:
a no nem szul, hanem karriert epit
Reggel elolvastam a The Economist egy friss cikkét (The tale of two bellies), amelyik azzal a meglepő dologgal foglalkozott, hogy összehasonlította a fejlett európai államo és a fejlett USA demográfiai különbségét. Érdekes volt olvasni, hogy amíg az elmúlt két-három évtizedben az USA és Európa egyazon demográfiai ösvényen jártak (csökkenő és öregedő népesség), addigra ez ma már csak Európára jellemző, ugyanis az USA visszafordult és már majdnem ismét eléri a baby-boom körüli 2,1-es reprodukciós arányt (Európa marad 1,5 alatt). Vajon miért? Mi lehet az oka?
A legeslegfontosabb igény amit minden gyermek szülejével szemben támaszt az az, hogy a szülő szeresse a gyerekét és a gyermek megbizhasson a szülőben. A többi (nike cipő, márkás ruha, McDönci stb.) valahol a fenti két igény mellett lényegtelenné válik akkor is ha van rá lehetőség és akkoris ha nincs!
off
egeszen kiskorban is el lehet magyarazni a gyerekeknek a csalad anyagi lehetosegeit. nagyon jol megertik. foleg azt a reszet, hogy ami lehetseges, azt ugyis megkapjak.
mindenesetre a nagyobbik fiam elsirta magat, amikor radobbent, hogy a barati hazaspar fianak nincs testvere. es hogy mennyire nem erzik tehernek/konkurencianak a testvereket, az onnan merheto le, hogy terveik szerint 10 gyerekunk lenne. a lanyaim is ugy tervezik, hogy sok gyerekuk lesz.
on
