Nem is off, hisz' több egynapos fővároskörnyéki szakasz bejárása után a '76 nyári Sümeg-Városlőd túra (igen, nekem még ott kezdődött) során derült ki, hogy nehéz cucchoz ilyen kell, illetve hogy a teniszcipő azért kevés.:-)
Ermakom volt nekem is, bár jóval később. Aztán ahogy elkezdtem barlangászni, villámgyorsan leszoktam a fémvázas zsákokról (barlangban kifejezetten hátrányosak).
Bakancsra sokáig nem tellett, a magyar surciban nyomtam évekig.
Ráadásul ez az egyszerű vászon változat, az impregnált, emlékeim szerint, 1150-be került. Amúgy még most is megvan valahol. A bakancs húsz év után tönkrement. Tiszta gagyi...
No name, adományboltos, 2500 HUF. Én azért térképezek, mert abból sok van, és ingyen kaptam! :) Egy volt kollégám a Cartographiánál dolgozott és a saját tiszteletpéldányait adta nekem. Így lett meg a Kéktúra atlaszom... A többi történelem.
A Feketeerdő és Dunakiliti közötti szakasz még várat magára, remélem, nem sokáig.
Eddig nagyon jók a tapasztalataim, csak az a probléma, hogy Rajka felé vannak az irányváltásoknál a jelzések, ellenkező irány esetén kell némi odafigyelés.
Kimle és Lébény között a két zarándokút azonos útvonalon halad, a Jakab út kilométerkövei nekem tetszenek, kék az alapszín, és csonka gúla a forma, rajta a kagyló, természetesen sárga.
A sok-sok kék után már-már felüdülés a sárga.
A síkvidék a kedvencem és a Kisalföld is Alföld, csak kisebb.
Igaz, ennek gyaloglás esetén nincs különösebb jelentősége.
Íme az egyenes út, mely keresztezi az M1-et (sajnos).
Túrafelszerelések [hátizsákok, bakancsok, gumimatrac, derékaljak, sátrak stb.] és életképek 1985-1992 közötti túrákról (Közülük jó néhány kép az OKT-hoz kötődik)
Ez amúgy is még vitatéma lesz sokáig, hogy papír vagy gps, könyv vagy ebook, linux vagy windows. Szerintem nincs baj a gps-szel, ugyanannyiszor használom, mint a térképet. Hajlok arra is, hogy amikor valaki sarkosan és romantikusan a "kőkoribb" dolgok felé tendál, akkor ugyanilyen alapon mellőzhetné mondjuk az antibiotikumokat is, mert az se volt régen, és mekkora macsó dolog már saját erőből leküzdeni a fertőzéseket. :)
Sokszor volt szó arról, hogy nagyzsákkal-e, vagy napi cuccal? Mi elkötelezettek vagyunk a nagy pakkos túrázás felé; fél nomád - papírtérképes nagyvilágba lógás, kalandozás a cél. Ízléseken nincs mit vitatkozni.
Furcsa, de kicsit elég volt, meg aztán kell még három túra (Börzsöny, Bükk és Mátra), ezek a hegyek már két éve várják, hogy menjek.
Újat nem kezdek.
Ez tehát sárga, és ahogy írtam nemrég, jelvényszerző mozgalom.
A nagy kedvenc, a Duna (végső soron ez az igazi KÉK), igaz, csak egy szivárgó csatorna a Szigetközben.
Rajka és Dunakiliti között.
Van hatalmas gát, szinte méter pontosan 2 kilométer az útvonal ezen szakasza, ha itt, a zsilipnél "kiszállunk", akkor még kb. 5 kilométer Rajkáig, onnan meg tovább, ki tudja meddig!
Nekem már csak gyerekként volt kis-csővázasom, de nem volt az sem sokkal rosszabb/nehezebb mint a maiak, nem gondolom hogy ez lenne a lényeg. Az hogy mennyit pakolsz részben saját választás, ugyanazon túrán egymás mellett 15kg-27kg súlyú zsákokkal is mentünk már (persze soknaposon saját ellátással ez eloszlás egyenletesebbé kell váljon, de az OKK-n erre azért nincs szükség) Nagyzsákkal menni egyébként jó mert repülsz amikor leteszed:)
"Szerintem a kéktúrának továbbra sem célja hogy túlélőtúra legyen belőle."
Nem is volt soha az, és gondolom senki sem kívánja - önmagában a rossz jelzettség/hiányzó útvonal nem tesz valamit túlélőtúrává...
Szerintem tény, hogy a tömeges nettel/gps-szel a varázs egy része (az "ismeretlen") eltűnik, és jóval kevesebb találékonyságra, talpraesettségre van szükség.
Ettől még a varázs sok része megmarad, és pl. akinek a teljesen ismeretlen/gyakori helyzetmegoldás szüksége frusztráció, annak még jobb is lesz/lehet.
"Ha tehetném akkor visszacsinálnám az egészet a '80-as évek szintjére"
Igen?
Te, aki szeret felső-közép kateogóriás szálláson éjszakázni?
Szerinted a 80-as években volt olyan?
Én úgy emlékszem, Rokéik hatalmas habszivacsokkal a hátukon (amik biztos szerették magukba szívni az esővizet) dögnehéz csehszlovák sátrakkal tolták végig.
Próbáld már ki egy csővázas hátizsákkal..
"térképpel a kézben, hiányos jelzésekkel kihívás és komoly feladat volt"
Khm, de ugye nálad is ott figyel a GPS
Ja persze értem én, azt csak akkor kapcsolod be, ha...
Szerintem a kéktúrának továbbra sem célja hogy túlélőtúra legyen belőle.
Az, hogy önerőből (gyalog) eljussál az ország távoli csücskeibe, az igen. És a nagyjából 300 órányi gyaloglás során megjön majd az alázat is, az garantált :-)
Persze nem kell leaszfaltozni az ösvényeket, abban egyetértünk (a füzéri dolog csak valami csúnya félreértés lehet :-)
Viszont objektív kritikának szerintem lehet helye (Rokiék is dünnyögtek hogy miért nem kapható nálunk ez meg az, ahelyett hogy örültek volna hogy kéktúráznak, mi? :-)
Szóval nyilván van valami határ amit nem kéne átlépni, de a 80-as évekkel ne példálózzunk már, ha lehet
Túra közben is felvetetted már ezt a gondolatot, akkor is egyetértettem vele. Sajnos, kezdő kéktúrázóként én is beleestem ezekbe a hibába. Pedig kezdő kéktúrázóként különösen szerencsétlen hümmögni a jelzések, a bélyegzők vagy az túrautak állapotáról. A kezdő kéktúrázó nem festett még jelzést, nem tisztított nyomvonalat, nem sokat tett még a természetjárásért. Konkrétan a kéktúráért én azóta sem tettem sokat. De már összekuporgattam annyi tapasztalatot, hogy nem is követelőzöm, viszont örülök minden jobbító cselekedetnek, amit kéktúrázóként kapok-kapunk.
Nemrégiben, sajnos, ismét hisztiztem egyet az RP-DDK Nagyszakácsi - Nemesvid közötti állapotáról. Mentségemül szolgáljon, hogy egy látássérült túrázóval voltam ezen a szakaszon. De azért hadd gyakoroljak önkritikát is: az interneten percek alatt rákereshettem volna HEV vagy Hörpölin túraleírására, és ezek alapján pl. nem egy csapadékos, dús vegetációjú időszakra terveztem volna ezt a túrát.
Na igen, itt tavalyelőtt gyalogolnom nem volt annyira jó, viszont tavaly kerékpárral menni igen, úgyhogy ez necces kérdés :) Viszont kocsik nem mehetnek be erre az útra, úgyhogy határeset...
