Leea kedves
!
Vélemény?
Fantasztikusan megragadtad a " a kedvesedre várakozás" hangulatát. Érzem, ahogy állsz és lesed az autókat, ahogy léptek zaját füleled.
Igen ez a szerelmesek belső figyelő rendszere, melynél hiszem élesebb és pontosabb készülék nincs. Belülről fényképez, és az emberi füllel nem hallható hangokat rögzíti. Csodálatos képekben, filmszerűen adtad vissza. Köszönöm az élményt. Szép reggeli nyítás. Persze azt azért kívánom - bár édes a gyötrődés - , hogy ne kelljen várakoznod az Ő-re, hanem biztos lehess benne, hogy van és csak Neked.
Kedves Leea.Szep,tiszta gondolatok,kivitel.Igaz erzesek.Ha van akkor csak egy hatranya:ezek a nagyon szep erzesek legtobbszor igy manifestalodnak ahogy leirtad.Igy erzi,nyilvanitha meg a legtobbunk.Ami persze nem jelenti azt hogy Nalad ez nem egyedi.
klia: a versed első két sora nagyon találó:))) Kifejezetten tetszik.
Megint "kezembe került" egy régi vers, kiváncsi lennék a véleményekre (ha már "találkozás"):
A kapu előtt
Léptek ropognak a friss havon
Pedig bárhova nézel, senkit nem látsz
Vágyakozva állsz a kapu előtt
Senki sem jön, hiába vársz.
Pedig minden éjjel ott vársz
Az évszakok lassan váltakoznak közben.
Hirtelen befordul az utcába egy autó.
De hiába nézed, nem áll meg, eltűnik a ködben.
Elérkezik ezredszer is a reggel
Hiába álltál a kapu előtt, ma sem jött hát.
Megfogadod, hogy nem várod többé
De ha leszáll az éj, megint ott állsz.
Kedves Mumu, és mindenki más!!!
Véletlenül keveredtem ide, de nagyon örülök,hogy
sikerült.Jó időbe telik majd míg mindent elolvasok,
és épp` felkészületlen is vagyok, de legközelebb
én is kiírok majd valamit.
Örülök nektek.Köszi, hogy itt lehetek.
Hol az a haiku topic (157)? Nagyon tetszik a kedves keresésének egyszerű tiszta képi megfogalmazása. És erről eszembe jutott egy régebbi kedves versem. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek is.
TALÁLKOZÁS
Mondanám: Szeret Ő
Mondanám: Szeretőm.
Szeretlek Kedvesem!
Mondanám, de hol lellek?
Nem látsz. Én nem látlak.
Szavaink, akik egymásra találtak.
Ölelik most egymást szorosan.
Így együtt nagy Tűzet csiholnak.
Öröm az. Öröm Tüze Kedves,
Ahol, mint Ők: Te és én is
Szótlanul melegszem.
Mumu: persze, hogy átmegyek, mert így az is látszik, hogy lassan elveszik a remény, hogy valaha is megtalálom, és ha nem tudom, ki is az, nem tudok neki szólni úgy, hogy Te.
Én nem vagyok a hegyen, sem a Szakadékban,
nincsenek nagy szavaim se tartalékban,
csal félo szemeimmel kereslek Téged,
és már akkor is velem vagy, ha csupán messzirol nézlek.
(Csak nézem szemeid - kint csendesül a világ -
Az alagút földjén rejtozik egy virág...
És ha a napfényt levinni neki nem is tudom,
melléguggolva életét vigyázom,
és utána Vele alszok el
És bár onnan nem kelek többé fel,
tudom, hogy örök álmát
semmi nem bolygathatja fel.)
Ennek van egy előző része is, aztat is küldöm majd, amint megtalálom:))))))))
Kedves klia es gyongyvirag mind aket vers tetszik es nincs is mit kritizaljak,legalabb is en ,rajta.
Kedves Csodaszarvas sajnos nem tudom.
Kedves clairevoyíance,mar meg kellet erkeznie kuldemenyemnek (konyvnek ).Nem kaptad meg ?
Bocsánat, hogy olvasni Benneteket nem tudtalak. Később megteszem. Viszont kérem, hogy most versemet (ami percekkel ez előtt született) izlelgessétek, vesézétek. Kiváncsian várom, kinek mi a véleménye. Köszönöm. Szenvedés és Öröm
Szenvedés és Öröm
bár lelki társak.
Hol az egyik,
Hol a másik,
de együtt nem
járnak.
Versed minden sora
Mutatja Lelked,
Vajon éppen
szenved,
vagy örömtől
lelkes.
Tükör az másnak
Mindenkinek
Ki magát nézi abban
Téged is meglelhet.
Költő Barátom
ezért kérve kérlek
adj teret Örömnek
úton, útfélen.
Bátran fogadj
és adj Örömet.
Versed olvasva
viduljon a Lélek.
Vagy ha ez most
éppen nem megy.
Rakd hát rímekbe
Szenvedésed.
Versbe foglalva
Tedd asztalunkra
Kívülről tekintve
talán nem is oly
borzalmas.
Szenvedés vagy Öröm
bár lelki társak
együtt ők nem lesznek
soha Nálad.
Szavak jönnek, mennek
Fogod mint megannyi titkos jelet.
Rajtad áll, adj nekik jelszót,
hogy ne a szenvedés,
csak az öröm jöhessen.
Rebben a lenge levélke keringve leválva az ágról,
napfény csillan; a harmatcsepptől fénylik a fű is.
Bús ragyogással festi vörösre az ősz ma a tájat,
hűs csended betakar, gyönyörűség halk dala pendül.
Kedves Leea es gyongyvirag ugyan azzon az uton.Mind a ketto NAGYON szep.Persze igazi erzesek ,igaz verseket termelnek.Ez egy conditio sine quanon (egy olyan kovetelmeny amely nelkul..)a vers irasba.Ezzek ilyenek.
Hopp, erről jutott eszembe, éppen tegnap írtam be a haiku topicba (nem tudom, azt szoktátok-e olvasni), egy sorozat haikut Rómáról, az utazásról, s köztük volt ez is:
Múzeum mélyén
márványarcok között is
téged kereslek...
Nekem így tetszik a versed klia, ahogy van. Érezni a versen az örömöt, amit a hajnal eljövetele nyújt, legalábbis szerintem.
Mumu: Először is köszönöm a hozzászólásodat! A versedről: Nagyon tetszik a kép, ahogy a verseidet, mint olyat, megjeleníted, és különösen az utolsó négy sor.
És íme, egy őskövület:
Jártam idegen országokban
Jártam zsúfolt városokban
Jártam iszapos folyóparton
Jártam félhomályos erdőkben
Jártam romos kastélyokban
Jártam rideg templomokban
Jártam sötét kocsmákban
Jártam mocskos utcákon
Jártam szürke házak között
Jártam alvó kertekben
Jártam üres termekben
Jártam lepusztult szobákban -
TÉGED kerestelek.
A versed akkor is szep volna ha objektiv lennek ,de wen szeretem ezt a meleg hangu kozeledest a tema fele.
Csak a cseppet maradok ellen lenne kifogasom de az sem nagy. Itt mert olyan dolgokrol irsz (harmat ) a cseppet (ha igy erteted valojaban hogy kicsit ,keveset) a harmat mellett nem hasznalnam:ennyi es azert csak hogy kritizaljak.
Magamba gyűjtöm
mit küldtél
mosolyát a Napnak
Éltető erőmként
Őrzöm magamnak.
De nem is őrzöm azt.
Szórom inkább széjjel
Mosolyt, mosolyra
fakasztok véle.
Hajnal én Kedvesem
Betelni Véled én
soha nem fogok.
Ébredni Veled,
csak Veled akarok.
Hajnalom amíg vagy,
Mig eljösz újra
Érzem élni érdemes
Várlak mindig
pírkadj.
Kedves Társaim!
Küldök egy újabb (bár már bölcsödés korú: két-három hónapos) versemet. Várom építő kritikátokat.
Mumu!
Nagyon tetszik a kép, amit használsz. Igen a versek, akit "megérintenek" egész biztosan felébresztik, kiemelik a szürke hétköznapokból. De gondolom a versírással mindannyiunknak ez a
titkos célja, ugye? Pegazus paripám.....
Felebresztelek verseimmel
ott nyulnak el lustan
a nettgepben,
megannyi feher
zaszlo
bibor erzesek,
csereben.
Szavak jonnek,mennek
titkos uzenettel
te eloveszed szived
s megfejted
szeretettel
S pontosan
tudod
hogy a kolto a szenvedes utjan
meddig jutott.
Kedveseim,most ujra bucsuzom , minden verset elolvastam es mint topicgazda lereagaltam.Megegyszer , en szinten egy amator versiro es kedvelo vagyok,velemenyem nem egy irodalmi kritikuse,hanem egy kozetek valoe,igy nem minden biztos hogy helyes.Olellek benneteket.
Sallikam,a leléegzeni kell elso sorai nagyon jok,aztan hirtelen stilust valtoztatsz igy tores van ,nem logikus hogy jutsz el a megnemertett szerelemig.Tudom nem szeretsz verseket atirni de ez megerne mert van meg a kritikus reszekben is szep kep.