A Délkelet -Ázsiát az elmúlt napokban pusztító Kompasu ciklon áprilisa óta a legnagyobb forgalmi torlódást okozta a teherszállítók számára.
A Bloomberg szerint összesen 271 teherhajó lépett be Shenzhen és Hong Kong kikötőibe, míg 109 hajó horgonyozik és vár kikötésre.
A hírügynökség korábban arra figyelmeztetett, hogy a forgalmi dugók súlyosbíthatják az ellátási láncok problémáit, James Teo, a Bloomberg Intelligence elemzője pedig úgy véli, hogy a torlódások 2022 februárig folytatódnak.
"Az ellátási lánc zavarai a belátható jövőben valószínűleg folytatódni fognak" - mondta a PSA szingapúri kikötői üzemeltető.
ember tervez, kezdi elfelejteni, hogy a bolygo és nem Ö irányit
Én az ertelemetlenseg miatt rettegek. Barmilyen okbol lenne III. vh., az gyors es nagyon fajdalmas lenne es nagyon intenziv is. Mondjuk ugy gondolom, hogy Europat meg is nyomoritana ... a lakossag szama lecsökkenne a jelenlegi ~500 milliorol (igen gyorsan), mondjuk ~100-ra. A maradek pedig (meg nehany even keresztül) szivna, mint a torkos borz ... es talan par % tulelne (azt nem nagyon ismerjük, hogy hogyan).
Átomerömü.
Te egyszerüen nem akarod fogni (pedig a magyar pelda (Pax2) is erröl szol), hogy mi törtenik akkor, ha egy (vagy több) tarsadalom elkalibralja magat egy technologiai területen ... es azt erölteti (orrverzesig), amit nem tud biztonsagosan kezben tartani..
Ha majd sikerül a fuzios erömüvel több GW gyönyörü zsinoraram produkal6o (Magyarorszagon) ... a kimutathato VALOS termelesi költsegek pedig az ~5 dollarcent/KWh alatt maradnak (ami a megujulok eseteben teljesen normalis), akkor majd valtoztatok a velemenyemen. Addig pedig marad az, hogy "amennyiben a feladatok jelentös resze ~60 ev fejlesztes utan is meg mindig megoldatlanok maradnak", akkor attol "el a kezekkel", mert nem tudjuk BIZTONSAGOSAN URALNI öket. De mivel a zatomenergia problemai a fizikai realitasban, valosagban gyökereznek (sugarzas, felezesi idök ...), ezert most nem latok semmilyen okot arra, hogy a velemenyemet megvaltoztassam ... az elöallt statisztika pedig inkabb arra biztat, hogy ne nagyon higyjek a "hivatalos jelentesekben" illetve a tenyek elkendözeseben, azert ezen a területen eleg sok "disznosag" (almagyarazat) törtenik. Pl. az oroszok keptelenek egy atomreaktort 2021-ben tisztessegesen ledokumentalni.
Nem kell hozzá ok, elég ha véletlen baleset lesz, az oroszok MI-re akarják bízni az indítógombokat, jobb lenne ha ettől rettegnél, nem egy atomerőműtől.
"Az atomfegyver hasznalata NEM OPCIO (Nuku III. vh."
Oke látom, hogy egy "vérprofival" beszélgetek viruálissan
namost akkor, hogyvagyunk a "nuki áramal"
mert biztositottál, hogy atomot nemdobnak a fejönkre ha ez igyvan? akkor mia fene ezz a vita, hogy kinek menyi bombája van és hogyan akarja "használni"? ez nemegykicsit bizár?
“With common DNA in terms of initial development and requirements setting work before France spilt away from what became the Eurofighter consortium to develop the Rafale, it is unsurprising that both aircraft have relatively similar design philosophies compared to their competitors globally. The biggest source of differences comes from the French requirement that the basic airframe design be suitable for CATOBAR carrier operations, which carries particular requirements in terms of relatively high-alpha, low speed handling especially with external stores still attached. The Rafale was also designed from the outset as a nuclear delivery system, which was not a major consideration for the Eurofighter nations.
Az atomfegyver hasznalata NEM OPCIO (Nuku III. vh.). Pl. az oroszoknak van a Sarmat 2 (sokrobbanofejes) rendszerük. Ugy "reklamozzak", hogy egy Franciaorszag meretü területet tud belöle 1 db kitörölni. :-(
De (elvileg) nincs is semmilyen ok arra, hogy a globalizacioban kölcsönösen kiirtsuk egymast ...
Ha atomfegyverekröl van szo akkor feléled ez a forum és minden oke csak a részletekbe vitatkoznak maga a bomba vagy a atorakéta amit kilövöldöznéneki az oke,
a esetleges hatása már senkit nem érdekel például fele europa lakatlan lene, vagy ijesmi marhaságot
ezt már nem zagértik
Ha viszont atomrektorokrol van szo akor egyböl "nuki" lesz belölle, holott az csak áramot ad
amikor a csernobilt felrobbantották a szakik 86ba mert tesztelni akartak,
aszt veszik példának a grepace szakik, hogy miért nemjo a "nuki"
FYI: Ausztria semleges állam volt (és maradt), a magyar taktikai cél (Észak-)Olaszország lett volna (Ausztrián a Magyar Néphadsereg a VSZ szerint simán átment volna, ez persze önmagában túlzott önbizalomról árulkodott).
De tudatlan vagy, a franciáknak nincs egy Eurofighter sem, olvasd végig a cikket, de amint mondtam a Tornadók helyett F18 -ak fogják szállítani a németekre bízott atomfegyvereket, a franciák saját gépeket használnak, úgy hívják Rafale.
Ennek a cikknek mi a lotusz köze van az atomfegyverekhez? Kicsit tulzott a fantaziad. Az Eurofighter is kepes atomfegyvert szallitani, hiszen a franciaknak is van ... de akkor nincs mit szallitani, ha egyaltalan nincs is ...
De pl. Mo.-on is volt (illetve lett volna) atomrakettazas (mondjuk Ausztriaba) ... csak a tölteteket az oroszok taroltak (Kis-Moszkva) ... es eles helyzetben ök adtak volna at a magyaroknak ...
A buta te vagy, az USA a németekre bízott pár tucat atomtöltete, aminek a hordozására , és célba juttatására átalakítottak pár tucat Tornado vadászbombázót, amik viszont elérték az üzemidejük végét, ezért amerikai F18-akat rendeltek helyettük, németek, mert nem akartak lemondani az atomfegyverekről.
A csernobili atomerőmű 4. blokkját 1983 decemberében helyezték üzembe, és 1986. április 25-ére tűzték ki az első tervszerű karbantartást. A fűtőelemek többsége (mintegy 75%-a) még az első töltetből származott, a leállásig az általuk termelt energia meglehetősen nagy volt. Ez azt jelenti, hogy bennük tetemes mennyiségű radioaktív hasadási termék halmozódott fel. A leállás előtt egy kísérletet kívántak végrehajtani a 8. számú turbógenerátoron. (Egy RBMK-típusú blokkhoz két turbina kapcsolódik. A csernobili atomerőműben a 4. blokkhoz a 7. és 8. számú turbina tartozott.)
A kísérlet céljának a megértéséhez tudnunk kell, hogy az atomerőműhöz dízelgenerátorok tartoznak, amelyek az erőműnek a külső villamos hálózatról való leszakadása esetén automatikusan indulnak, hogy árammal lássák el az irányítórendszert és az üzemzavari szivattyúkat. (Egy erőműnek a hálózatról való leszakadása átlagosan 30 évenként fordul elő. Mivel egy atomerőmű tervezett élettartama ennél hosszabb, a tervezőknek gondoskodniuk kell az ilyen üzemzavar kezeléséről.) A dízelgenerátorok mintegy két perc alatt pörögnek fel az üzemi fordulatszámra, tehát ezt a rövid időszakot más úton kell áthidalni. Nos, Csernobilban a turbógenerátorok tehetetlenségük folytán - a tervek szerint - még járnak ennyi ideig, és megtermelik a szükséges áramot. Korábban már többször ellenőrizték, hogy ez a gyakorlatban tényleg így van-e. Kiderült, hogy a turbógenerátor forgórésze túlságosan gyorsan veszíti el a mozgási energiáját.
E hiányosság megszüntetésére egy speciális fordulatszám-szabályozó eszközt fejlesztettek ki. Az 1986. április 25-ére tervezett kísérlet célja ennek kipróbálása volt. A kísérletről készült egy munkaprogram, de ezt - a kísérlet jellegéből kifolyóan - az erőmű villamos igazgatója hagyta jóvá. Ehhez nem lett volna joga, mert ilyesmit csak az erőmű biztonságáért felelős vezetők engedélyezhettek. Nem csoda, hogy a munkaprogram nem tartalmazott átgondolt biztonsági intézkedéseket. Végeredményben a kísérlet teljes négyórás időtartama alatt a 4. blokknak - szabálytalanul - csökkentett biztonsággal kellett működnie. Ezzel természetesen az is együtt járt, hogy a személyzet nem volt tisztában a veszélyekkel. Sőt, mint látni fogjuk, még a rosszul átgondolt munkaprogramtól is eltértek - tovább fokozva ezzel a kialakult helyzet veszélyességét.
Április 25-én hajnali 1 órakor az erőmű személyzete hozzákezdett a kísérlethez. A munkaprogram szerint csökkenteni kezdték a reaktor teljesítményét, és az erőmű hőteljesítménye 13 óra 5 percre lecsökkent a névleges érték felére, vagyis 1600 MW-ra. A 7. számú turbógenerátort lekapcsolták a villamos hálózatról, vagyis ezután csak a 8. számú működött tovább. A munkaprogram szerint 14 órakor kikapcsolták az üzemzavari hűtőrendszert. Ekkor azonban Kijevből közbeszólt a teherelosztó központ, hogy a kísérlet folytatását függesszék fel, mert szükség van a program szerint kieső villamos teljesítményre. Ezt követően több mint kilenc órán keresztül a reaktor kikapcsolt üzemzavari hűtőrendszerrel üzemelt tovább, ami a biztonsági szabályzat súlyos megsértése. A teljesség kedvéért azonban megjegyezzük, hogy a későbbi baleset kialakulására ennek közvetlen befolyása nem volt.
A kísérlet folytatására április 25-én 23 óra 10 perckor kaptak engedélyt. Tovább folytatták a teljesítmény csökkentését, mivel a munkaprogram szerint a kísérletet 700 és 1000 MW hőteljesítmény között kellett elvégezni. A szabályzat szerint ilyen teljesítményen ki kellett kapcsolni a reaktor számítógépes szabályozó rendszerét, ami meg is történt. (Ennek okaira visszatérünk a következőkben.) A kilenc órán keresztül tartó, félteljesítményű üzemelés alatt a reaktorban olyan változások zajlottak le, hogy az operátornak nem sikerült a reaktort a tervezett teljesítményhatárok között stabilizálni. (A lejátszódó folyamatok ismertetése alapos reaktorfizikai ismereteket feltételezne, így ettől el kell tekintenünk. Mindössze annyit jegyzőnk meg, hogy a nagy teljesítményű reaktorok változó teljesítményen való üzemeltetése mindig nagyon alapos megfontolásokat és körültekintést igényel.) A teljesítmény lecsökkent 30 MW alá, majd április 26-án hajnali 1 órakor sikerült a reaktort 200 MW teljesítményen stabilizálni. Ennek az volt az ára, hogy sok szabályozórudat ki kellett húzni a reaktorból. A történtek a szabályzattól való két újabb eltérést jelentenek. Először: kívül kerültek a munkaprogram által előírt teljesítményhatárokon - az operátornak emiatt már meg kellett volna tagadnia a kísérlet folytatását. Másodszor: az üzemviteli szabályzat előírta, legalább hány szabályozórúdnak kell a reaktorban lennie - az operátor ennél lényegesen kevesebb szabályozórudat hagyott a reaktorban.
Ebben az állapotban hat fő keringető szivattyú működött. (Ezek üzemi berendezések, közvetlen biztonsági funkciójuk nincs.) Annak érdekében, hogy a kísérletet szükség esetén meg lehessen ismételni, 1 óra 3 perckor és 1 óra 7 perckor még elindítottak egy-egy további fő keringető szivattyút. Mivel ilyen kis teljesítményen a reaktor áramlási ellenállása a normál üzemi értéknél sokkal kisebb volt, a fő keringető szivattyúk forgalma jelentősen megnőtt, és kikerült az üzemviteli szabályzatban előírt értékhatárok közül. A szabályzatot tehát újból megsértették. Ekkora forgalom mellett a szivattyúkban és a hozzájuk csatlakozó csövekben rendellenes rezgések keletkezhetnek. Ezen túlmenően lecsökkent a hűtőközeg gőztartalma, ami miatt az egész hűtőrendszer paraméterei alaposan megváltoztak. Az operátorok igyekeztek ezt megszüntetni, de nem sikerült nekik. Nehogy emiatt a biztonságvédelmi rendszerben a „mindkét turbina kiesett” és a „gőzleválasztó vízszintje rendellenes” vészjelzések keletkezzenek, és így a reaktor automatikusan leálljon, blokkolták az ezekből esetleg keletkező vészjeleket. Ezt a munkaprogram nem tartalmazta, tehát a szabályzat újabb megsértését jelentette.
Amikor 1 óra 22 perc 30 másodperckor az operátor ránézett az irányítórendszer által nyomtatott üzemi naplóra, a kiírt számok alapján azonnal le kellett volna állítania a reaktort. Ennek ellenére nem ezt tette, hanem hozzákezdett a turbógenerátorral tervezett kísérlethez. 1 óra 23 perc 4 másodperckor egy szelep zárásával a 8. számú turbógenerátort leválasztották a reaktor hűtőrendszeréről. A reaktor hőteljesítménye ekkor körülbelül 200 MW volt. A reaktor teljesítménye kisvártatva növekedni kezdett. Emiatt az üzemeltetők vezetője 1 óra 23 perc 40 másodperckor utasítást adott a vészleállító gomb megnyomására, aminek a hatására - normális körülmények között - az összes szabályozórúd beesik a reaktorba, leállítva azt. A rudak esni kezdtek, de az operátorok néhány másodperccel később látták, hogy megakadnak, és nem érik el alsó véghelyzetüket. Erre a reaktoroperátor kikapcsolta a rudakat mozgató motorokat, hogy a saját súlyuknál fogva essenek tovább. A reaktor szerkezete azonban ekkorra már annyira szétroncsolódott, hogy a rudak fennakadtak. A 4. blokkon kívül álló szemtanúk szerint 1 óra 24 perc körül két, egymást követő robbanás történt, az épület összeomlott, a blokkból forró darabok és szikrák repültek ki, amelyeknek egy része a turbinagépház tetejére esett, és ott tüzet okozott. Az utólagos modellszámítások egyértelműen kimutatták, hogy kritikussági baleset történt, amit az üregegyüttható pozitív volta váltott ki. Amikor a reaktor teljesítménye 1 óra 23 perc 40 másodperc után növekedni kezdett, a reaktorban egyre több gőzbuborék keletkezett, amitől a sokszorozási tényező megnőtt, ettől a teljesítmény növekedése felgyorsult, még tovább nőtt a gőzbuborékok száma, és végül a hűtőcsatornák alsó részén gőzrobbanás történt. Ez volt a szemtanúk által látott első robbanás. A sérült alsó rész deformációja akadályozta meg, hogy a szabályozórudak elérhessék alsó véghelyzetüket. A jelentés még nem beszél arról, amit csak az évekkel később végzett elemzések tártak fel, hogy a szabályozórudak konstrukciója fokozta a kritikussági baleset súlyosságát: alsó részük grafit volt, és ez növelte a sokszorozási tényezőt, amikor esés közben az aljuk a reaktor középső részén esett keresztül.
Az említett számítógépes modell segítségével az elmondottakat számszerűen is sikerült nyomon követni. Az 1986 augusztusában bemutatott jelentés alapján a nukleáris energetikában vezető szerepet játszó kutatóintézetek a saját modelljükkel szintén végigszámolták a történteket, és lényegében ugyanarra a következtetésre jutottak, mint a Legaszov által előadott jelentés.
A gőzrobbanás feltépte a hűtőcsatornákat, a reaktor belsejébe bejutott a külső levegő. Ennek hatására egy sor kémiai reakció indult be. Ma is csak hozzávetőlegesen értjük, mi is játszódott le valójában. Annyi bizonyos, hogy a kialakult magas hőmérsékleten a cirkónium és a víz között vízbontási reakció játszódott le. Ez hasonló ahhoz, amely a víz és a nátrium között szobahőmérsékleten is hevesen lejátszódik. A cirkónium esetében ehhez legalább 1100 °C szükséges, amit a kritikussági baleset létre tudott hozni. A reakcióban hidrogén fejlődött, amely a levegő oxigénjével keveredve durranógázt alkotott, és ennek robbanása volt a szemtanúk által jelzett második robbanás. A későbbiekben a grafit égni kezdett. Ennek oka nem teljesen világos, hiszen a grafit gyulladási hőmérséklete 4000 °C körül van, ami nem alakulhatott ki a reaktor belsejében. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a grafit a vízgőzzel és a cirkónium-víz reakcióból keletkező hidrogénnel reakcióba lépett, amit a cirkónium katalizált, és így szén-monoxid fejlődött. Ez a hidrogénnel és a vízgőzzel keveredve jól éghető elegyet alkotott. (Ez az elegy hasonlít a rosszul égő szenekből fejlesztett generátorgázra, amely maga már jól ég.) Végeredményben a sérült reaktor belsejéből egy égő csóva emelkedett a magasba, amely magával ragadta az uránrudak szétporladt darabjait, és a reaktorban levő illékony anyagokat, köztük a radioaktív hasadási termékeket. Külön említendők az ún. forró részecskék, amelyek az urán és a plutónium oxidjának mikroszkopikus méretű szétporladt részecskéi. A következmények szempontjából azért fontosak, mert α-sugárzó anyagokat tartalmaznak. A mintegy 750 méter magasba emelkedő csóvát a szél nagy távolságokra elszállította.
A balesetet követően a legelső tennivaló a tüzek oltása volt. Legalább 30 tűzfészek keletkezett. Az oltást a Pripjatyból és Csernobilből hívott tűzoltók végezték. Első dolguk annak megakadályozása volt, hogy a tűz a 3. blokkra átterjedjen. Ez 2 óra 30 percre sikerült. Végül hajnali 5 órára minden tűzfészket elfojtottak. A tűzoltók hősies munkát végeztek, mert az oltandó tűzfészkek közelében nagyon magas volt a sugárzás szintje. A katasztrófa első áldozatai közülük kerültek ki.
Ezt követően a reaktor égését kellett megszüntetni. Először vízzel próbálkoztak, de hamar rájöttek, hogy ez csak ront a helyzeten, hiszen, mint fentebb írtuk, a grafit égéséhez vízre is szükség volt, ezért hamarosan úgy döntöttek, hogy oltásra csak a tüzet elfojtó dolomit alkalmas. Katonai helikopterekkel az égő reaktor fölé repültek, és dolomit, homok, ólom és bórvegyületek keverékét tartalmazó zsákokat dobáltak az égő reaktorra. Az onnan jövő erős sugárzás miatt a helikopterek csak 200 méter feletti magasságban repülhettek. Az ólom a sugárzást gyengítette, a bórvegyületek szerepe pedig az volt, hogy a reaktor esetleges újabb kritikussá válását megakadályozzák. Összesen ötezer tonna anyagot dobtak a reaktorra, amitől 1986. május 6-ára jelentősen lecsökkent a radioaktív anyagok kibocsátása, majd május végére teljesen meg is szűnt.
Különös gondot okozott a reaktor aktív zónájának az állapota. Radioaktivitása ekkorra a robbanáskor fennálló értéknek mintegy hetedrészére csökkent. Ez még mindig elég nagy ahhoz, hogy a radioaktív bomlás melegítse a reaktort. A reaktor hőmérsékletére a kibocsátott anyagok, elsősorban a radiojód mennyiségéből következtettek. A robbanáskor a hőmérséklet 1300-1500 °C volt. Amíg a tűzcsóva akadálytalanul kijutott a szabadba, ez elég erős hűtést jelentett, így az első napokban a hőmérséklet körülbelül 900 °C-ra csökkent. A rádobált anyagok miatt a hűtés csökkent, és 9-10 nap múlva a hőmérséklet 1700 °C fölé emelkedett, majd hetek alatt visszaesett 900 °C környékére. Ennek alapján nem tartották valószínűnek, hogy a reaktor közelében levő anyagok megolvadjanak, és a reaktor anyaga elmozduljon. Ugyanakkor tartani lehetett a reaktort tartó betonlemez szilárdságának csökkenésétől. Ezért ki kellett szivattyúzni a reaktor alatt levő víztartályból a vizet, majd alagutat fúrtak a reaktor alá, hogy a betonlemezt cseppfolyós nitrogénnel tudják hűteni. Később külön hőcserélőt létesítettek a reaktor alatt. Mindez 1986 júniusának végére befejeződött.
Végül a sérült reaktort egy betonépületbe zárták be, amelyet később szarkofágnak neveztek el. Ezt az épületet ideiglenesnek szánták, és a tervek szerint tíz év múlva tervezték egy végleges védőburkolat építését. E sorok írásáig ez nem készült el. Jelenleg a meglévő szarkofág fölé emelendő védőfedél tervezése folyik. A szarkofág 2005. évi állapotáról és az új szarkofágra vonatkozó tervekről a 7. fejezetben található helyszíni beszámolóban olvashatunk.
A 4. blokkal szomszédos 3. blokkot április 26-án 5 órakor, a külön épületben található 1. és 2. blokkot pedig az április 27-ére virradó éjszaka állították le. Később ezeket ismét üzembe helyezték, de évek múltával véglegesen leállították mindet.
Már április 26-án este felmerült a közeli Pripjaty város kiürítése. A sugárzási szint 0,01-0,1 mGy/óra volt a mérések szerint. Az akkor érvényes szovjet előírások szerint a lakosság evakuálását akkor kell fontolóra venni, amikor az adott helyzetben várható teljes dózis 0,25 Sv-nél nagyobb, viszont az evakuálás kötelező, ha ez az érték 0,75 Sv felett van. (A korszerű sugárvédelem már nem alkalmazza ezeket a fogalmakat. A történtek megértéséhez azonban abból kell kiindulni, ami akkoriban volt érvényben.) A becslések a kettő közötti értéket adtak. A fizikusok arra számítottak, hogy a helyzet még súlyosbodni fog, ezért az orvosokat meggyőzték a város kiürítésének szükségességéről. Másnap, április 27-én a déli órákra rendelkezésre álltak a szállító eszközök, és megkezdték a lakosok elszállítását. Aki kérte, megengedték, hogy a saját autóját használja. Ez kockázatos döntés volt, mert akkor még nem álltak fel a szennyezett járművek ellenőrzésére és lemosására szolgáló állomások. Utólagos elemzés kiderítette, hogy az érintett 45 ezer ember egészségét nem érte károsodás emiatt. Ők zömmel az atomerőmű alkalmazottai voltak. Számukra új várost (Szlavutics) építettek kellő távolságban.
Sőt a németek, most attól vannak beszarva, hogy az amerikaiak, elveszik ezeket a fegyvereket tőlük, ezért már a franciáknál kilincselnek, hogy adjanak majd ők nekik atomfegyvereket, még fizetni is hajlandóak a francia atomfegyver fejlesztéseket cserébe.
Ha nem akarnak az idők végezetéig szenet, lignitet, és oroszt gázt égetni, akkor illene, egyébként lehettek volna atomhatalom, az 50-es években döntöttek róla, hogy nem csinálnak saját atomfegyvert, de ma is van a német légierőnél atomfegyver, és arra alkalmas saját gyártású hordozóeszközök. Amúgy német atomerőművek később épültek, mint ahogy atombombákat kaptak.
