Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Ezt még felrakom, egy új anyai haplocsoportot kaptam az FTDNA cégtől. 900 körül élt az ősanyám, nekem és még 9 embernek az őse, ebből hárman vagyunk német ősanyával és ketten luxemburgival, a többinél nem ismerem, itt az anyai ágon nézik a származást, az anya anyjának anyja és így tovább az első ismert ősanyáig, nekem ő Katharina Metzger aki a frankföldi Rechtenbachban született 1715-ben, Lohr am Main közelében. Szóval valahol Luxemburg közelében élhetett 900 körül ez a genetikai ősanyám.
A rendelkezésre álló csontvázaknak nagyon kis részét vizsgálták meg a genetikusok anyagi és műszaki okokból, nagyjából 1000 mintát tud vizsgálni egy labor egy évben, csak a Természettudományi Múzeumban 40 ezer emberi csontváz van. De ez a helyzet az egész világon, már az is nagy haladás, hogy időnként egész temetőket néznek meg, nem csak néhány kiválasztott sírt. Azért fontos a teljes temetőt megnézni, mert így lehet megnézni az ott eltemetett emberek rokoni kapcsolatait, a régészet sokszor félrevezető, mert a sírok többségét kirabolták, gyakran már a temetés után néhány évvel, így egy gazdag ember is lehet szegényes sírban.
Nagyon kevés sír maradt meg ebből a néhány évtizedből, a hunok temetkezési szokásai miatt és azok egy része nem is volt hun sír, hanem helyi vagy csatlakozott germán / szarmata, akik átvették a hun temetkezési szokásokat.
Nyugat-Szibéria füves pusztáin éltek az Uráltól délre a bronzkor végén és a vaskorban, persze ők még nem magyarul beszéltek, hanem finnugor, majd ugor nyelven. A magyarok legrégebbi biológiai ősei meg indoeurópaiak voltak, akik nyelvet váltottak a bronzkorban a Távol-Keletről származó finnugor kereskedő-fémműves népesség hatására.
Rendkívül érdekes és informatív előadás. A legérdekesebb rész, hogy a Kárpát-medence mennyire jól átkutatott terület is valójában sok más területhez viszonyítva. Bár ennek ellenére még vannak felderítésre váró dolgok a magyar etnogenezissel kapcsolatban továbbra is.
Megmondom őszintén, hogy egy kicsit erőlködésnek érzem a MAKI-nak ezt a hun - magyar genetikai rokonság vonalát, persze az archeogenetikai kutatások mindig hozhatnak érdekes új eredményeket.
Magyarán szólva, a Kr.u. 370 körül Kelet-Európába benyomuló hunok genetikailag vegyes származásúak voltak és csak nagyon kevés egyénnek mutathatók ki genetikai kapcsolatai a mongóliai Hsziung-Nu Birodalom felé.
Az is egy figyelemreméltó tény, hogy a hunok utáni korszakban nem mutatható ki jelentősebb sztyeppei eredetű népesség a Kárpát-medencében, ami arra utal, hogy Attila halála után a hunok maradékainak túlnyomó többsége kivonult a Kárpát-medencéből.
A csekély források alapján a pontuszi sztyeppékre, mondjuk lehet, hogy onnan az egy részük az avar korban visszatért a Kárpát-medencébe.
Földrajzi szempontból érzek egy kis slendriánságot az összefoglalóban.
A Knovíz-kultúra az északnyugat-csehországi Knovíz településről kapta a nevét, a kultúra elterjedési területe lényegében a mai Csehország, Thüringia és Bajorország területére terjedt ki.
Ezek a területek pedig nem tartoznak a Kárpát-medencéhez.
Celtic languages, including Irish, Scottish Gaelic, Welsh and Breton, are today restricted to the Northern European Atlantic seaboard. However, between 3 and 2 thousand years before present (BP) Celtic was widely spoken across most of Europe. While often associated with Bell Beaker-related populations, the spread of this prominent Indo-European linguistic cluster remains debated1—7. Previous genomic investigations have focused on its arrival to specific regions: Britain8, Iberia9 and Southwestern Germany10. Here, we utilize new genomic data from Bronze and Iron Age Europe to investigate the population history of historically Celtic-speaking regions, and test different linguistic theories on the origins and early spread of the Celtic languages. We identify a widespread demographic impact of the Central European Urnfield Culture. We find ancestry associated with its Knovíz subgroup in the Carpathian Basin to have formed between 4—3.2 kyr BP, and subsequently expanded across much of Western Europe between 3.2 and 2.8 kyr BP. This ancestry further persisted into the Hallstatt Culture of France, Germany and Austria, impacting Britain by 2.8 kyr BP and Iberia by 2.5 kyr BP. These findings support models of an Eastern Central rather than a Western European center of spread for a major component of all the attested Celtic languages. Our study demonstrates, yet again, the power of ancient population genomics in addressing long-standing debates in historical linguistics.
The Huns appeared in Europe in the 370s, establishing an Empire that reshaped West Eurasian history. Yet until today their origins remain a matter of extensive debate. Traditional theories link them to the Xiongnu, the founders of the first nomadic empire of the Mongolian steppe. The Xiongnu empire dissolved, however, ~300 y before the Huns appeared in Europe, and there is little archaeological and historical evidence of Huns in the steppe during this time gap. Furthermore, despite the rich 5th to 6th centuries current era (CE) archaeological record of the Carpathian Basin, the cultural elements of connections with the steppe are limited to few findings and even fewer solitary eastern-type burials. In this study, we coanalyze archaeological evidence with 35 newly sequenced and published genomic data for a total of 370 individuals—from 5th to 6th century CE contexts in the Carpathian Basin including 10 Hun-period eastern-type burials, 2nd to 5th century sites across Central Asia and 2nd c. before current era (BCE) to 1st c. CE Xiongnu period sites across the Mongolian steppe. We find no evidence for the presence of a large eastern/steppe descent community among the Hun- and post-Hun-period Carpathian Basin population. We also observe a high genetic diversity among the eastern-type burials that recapitulates the variability observed across the Eurasian Steppe. This suggests a mixed origin of the incoming steppe conquerors. Nevertheless, long-shared genomic tracts provide compelling evidence of genetic lineages directly connecting some individuals of the highest Xiongnu-period elite with 5th to 6th century CE Carpathian Basin individuals, showing that some European Huns descended from them
Különben ahogy néztem a genetikai facebook csoportban, a mai magyarokban van 1-2 % belsőázsiai ős, ez jöhet a honfoglaló magyarok őseibe beolvadt hunokból, az avarokból és a később bevándorolt besenyőktől, kunoktól.
Fantasztikus tudomány az archeogenetika, ezt nem lehetett volna kideríteni máshogy, a történészek, a régészek, a nyelvészek nem voltak erre képesek adatok hiányában.
Különben más indoeurópaiak is éltek a mai Irak és Irán területén a hettitákkal egy időben, ilyenek voltak a gutik, akik megdöntötték Akkád államát 2200 körül.
A magyarok is résztvettek a projektben. Meglettek a hettiták ősei is, ezek szerint a Kaukázustól északra éltek eredetileg. Jó nagy erő volt az indoeurópaiakban, nemcsak Európát foglalták el, de eljutottak Kisázsiába mint hettiták és elfoglalták az ázsiai sztyeppét is, Mongólia nyugati feléig jutottak, a tokhárok voltak a legkeletibb csoport.
Bonyolultak voltak ezek a genetikai és nyelvi folyamatok, délről északra, északról délre, keletről nyugatra és nyugatról keletre is áramlottak az emberek.
The Yamnaya archaeological complex appeared around 3300 bc across the steppes north of the Black and Caspian Seas, and by 3000 bc it reached its maximal extent, ranging from Hungary in the west to Kazakhstan in the east. To localize Yamnaya origins among the preceding Eneolithic people, we assembled ancient DNA from 435 individuals, demonstrating three genetic clines. A Caucasus–lower Volga (CLV) cline suffused with Caucasus hunter-gatherer1 ancestry extended between a Caucasus Neolithic southern end and a northern end at Berezhnovka along the lower Volga river. Bidirectional gene flow created intermediate populations, such as the north Caucasus Maikop people, and those at Remontnoye on the steppe. The Volga cline was formed as CLV people mixed with upriver populations of Eastern hunter-gatherer2 ancestry, creating hypervariable groups, including one at Khvalynsk. The Dnipro cline was formed when CLV people moved west, mixing with people with Ukraine Neolithic hunter-gatherer ancestry3 along the Dnipro and Don rivers to establish Serednii Stih groups, from whom Yamnaya ancestors formed around 4000 bc and grew rapidly after 3750–3350 bc. The CLV people contributed around four-fifths of the ancestry of the Yamnaya and, entering Anatolia, probably from the east, at least one-tenth of the ancestry of Bronze Age central Anatolians, who spoke Hittite4,5. We therefore propose that the final unity of the speakers of ‘proto-Indo-Anatolian’, the language ancestral to both Anatolian and Indo-European people, occurred in CLV people some time between 4400 bc and 4000 bc.
