Én teljesen megértem, hogy gyógyszerhez nyúltál - én is megtettem, nem is egyszer, úgy éreztem, aludnom kellett, és nagyon nem ment.... De tényleg ne törd magad emiatt, csak előre :)
Ezt a két hónapja nem aludtam kifejezést hogy kell értelmezni? Valóban nem aludtál, vagy csak keveset, és úgy tünt, mintha egyáltalán nem aludtál voltna? Ez egy becsapós állapot, pár nap teljes alvásmegvonásba (15-20 nap) úgy olvastam bele lehet halni, mert összeomlik az ember keringése. Szóval sajnos muszály az altatóhoz nyúlni, bámennyire is nem akar az ember. A megoldás az tényleg az ami van, utólag kár okoskodni, akkor az ember úgy cselekedtt, ahogy a szervezet megkívánta.
Köszönöm, a baj, hogy nem napokig, hanem mire orvoshoz kerültem már 2 hónapja nem aludtam. Persze sokszor indul úgy az ember gondolata, hogy a mai eszemmel, de itt esetemben még ma se látok más megoldást mint ami van.
Egy általános kérdés hozzátok, amit barátaimnak fel szoktam tenni és rendszeresen elég nagy csönd és általánosságok a válasz: múltkor leírtam az elmúlt 3 évemet és hogy hogyan, milyen kezdettel kerültem idáig. Érdekelne, ti mit tettetek volna helyemben, a kezdő pozició, hogy rosszabbul alvóként teljes inszomnia? Minden alternatíva kilőve, legyen az körülmények, gyógynövények, amminosav, vitamin...és mindehhez az, hogy egyetlen át nem aludt éjszaka után mosott fos állapot, fejfájás, égő szemek, sírás a fáradtságtól.
Reu, most nem változtatok,bár érdekes, tegnap a boltba rosszul lettem 20 percre. Ma reggel pedig húztam az időt, frissen ébredtem, 9-kor vettem be a nyugtatót és már rosszabbul vagyok. Szédelgek, jön az álmosság. Ami aggaszt én egy izgő-mozgó nő vagyok, és bizony az izomfájdalom, a fáradtság délre leamortizál. Mind a 46 kilómat, tehát nem a súlyom cipelése a gond. Na majd meglátjuk. Egyébként a migrén piercing működik, legfeljebb nyomi a fejem. Ez is valami.
15 éve ajánlás alapján 8 év napi szintű fejfájás miatt utolsó lehetőségként elment egy magánpszichiáterhez, aki terapeuta volt. Nagyon szerettem, felnyitotta a szemem, megnőtt az önbizalmam, helyére kerültek a dolgaim és gyógyszer nélkül, generalizált szorongás diagnózissal a fejfájásom havi 5-6ra csökkent. Hálás voltam, csak azt nem tudtam, hogy jön a második kör másfél év múlva, a változókor elindulása,ami nálam egyértelműen alvászavart okozott. De akkor még hullámokban. Ugye kedves férfitársaim tudjátok, hogy nálatok is van?! Csak a nőknél meredeken, a férfiaknál enyhe ütemben csökkennek hormonok és persze más hormonok. Nos most ebben a 3 évben 3 magánpszichiáter csak a gyógyszerezést helyezte prioritásba, mentségükre szolgáljon tényleg nincs mit kibeszélnem. Most az államiban a tapasztalat még rosszabb, azért magánban odafigyelnek abban az x időben. Lényeg, hogy ahol ma Budapesten tartanak az árak az az irreálisnál is irreálisabb. Sőt, megkockáztatom szégyenletes.
A férjem autószerelő, nincs pofája diagnosztizálásért pénzt kérni. Vagy ha valaki beugrik és lecserélteti vele a ablaktörlő lapátot. Ellenben receptet 4-5 ezerért írnak.
Mindannyiunknak türelmet kell gyakorolni, de bevallom nem erősségem.
Elnézést nem prosztatítiszem van, mert az prosztata gyulladás, hanem prosztata túltengés, azaz sima, életkorral járó jóindulatú megnagyobbodás. Ez hála az égnek jól kivizsgálták. De akkor is kellemetlen.
Hát barátom, ha egy év , akkor annyi. Mindegy rászántam magamat, csak azt kell sulykolni amit mondtál és a szakirodalom ír, mond, hogy nem szabad sietni.
Ráadásul nekem van egy kis prosztatítiszem ami összevissza hol okoz problémát, hol nem. Heti gyakorisággal változó, nem tudni mi okozza, hogy néha sűrű az ébredés, néha ritka. Az urológus haver mondta, hogy figyeljem milyen ételek fogyasztása után jelentkezik. Pl csípős kaját nem hetek, mert irritálja a hólyagot, pedig imádtam az erős ételeket.Ezzel kapcsolatban semmiféle fájdalmam, görcsölés stb. nincs. A legnagyobb probléma amit néha okoz, az a sűrű vizelési inger. Na most volt olyan éjszakám amikor hajnali kettőkor emiatt ébredtem és nem tudtam visszaaludni. Ez a jelenség akár a gyógyszerelvonás tünete is lehetne (rossz alvás, insomnia) de nem az, csak párhuzamosan küzdök a kettővel. Kicsi elvonási tünet a gyógyszer miatt, sűrű felébredés a vizelési inger miatt. Ráadásul a prosztatítiszre nincs is gyógyszer. Ha elér egy nagyobb mértéket, méretet akkor csak a teljes, vagy részleges műtét. Van olyan ismerődöm aki néha hetekig még a lakását sem tudja elhagyni, mert 10 percenként megy a WC-re vizelni, holott legfeljebb ha fél deci ürül neki, és mindig rohanni kell neki, nehogy becsorogjon. Nekem legalább "ütemezett" Percekkel korábban érzem ha mennem kell. Ezért nem okoz még problémát a munkahelyemen sem. Meg az az igazság, ha belemerülök egy munkába még van olyan ,hogy egy órát is kibírok, tehát idegen környezetben sem tűnik fel. Csak azok a nyomorult éjszakák ne lennének, mert akkor ugye nem tudok mit csinálni, menni kell.
@Kismolotov Emlékszel, egyszer írtam a saját élményemet egy addiktológus pszichiáterről, akinek bár beszámoltam mindenről ami velem történt - fogalma sem volt a problémám jellegéről, és elképesztő pénzeket kért. A nyelvisemeretemről kérdezett, és a végzettségemről, sajnálkozott, hogy neki nincs nyelvtudása. Javasolta ismételjek magamban mantrákat :D Konkrétan. 40 perc báj.. Nem viccelek :/ Nekem ezért nem volna bőr a képemen pénzt kérni. Borzalmasan túlárazott "szolgáltatás", ennek ellenére egy igazi anamnézist pl. egyik sem vett fel, amikor jártam náluk - szóval, nem is bosszantom magam.
A napi 1,5 mg nem kevés, ahogy én gondolom, de rengetegen vannak ennyi gyógyszeren. Szerintem egy évet minimum számolni kell ilyen adag csökkentéséhez, ezért javasoltam a felkészülést, utánaolvasást. A lassan csökkentők esetében lényegesen kevesebben tapasztalnak problémát, és reálisnak gondolom, hogy mérsékelt tönetekkel végig lehet csinálni. @Kismolotov, én most egy darabig inkább nem csökkentenék a helyedben, hanem tényleg kidolgoznám a technikát - reszelnék, beállítanám a mérleget, próbálkoznék a technikákkal (reszelés, vs folyadék) utána néznék a mit írnak könyvekben (pl Ashton, a The Maudsley Depescribing Guidelines is(!)) stb... Én egyébként örülök, hogy megtárgyaljuk ezeket a kérdéseket.
@Gombóc én is gondolnék, Hozzád hasonlóan az antidepresszánsra, de jó úton vagy a stabilizálódás felé :) Őszintén nem változtatnék most egy darabig semmin sem, olyan sokminden történt Veled mostanában.
Szerintem az itteni beszélgetéseink érnek annyit mint bármelyik pszichológusé. Nekem is javasolták már hogy a pszichiáter mellett miért nem veszek igénybe pszichológust is. Na erről tömören (mégha nagyképűnek is hangzik) az a véleményem, hogy 30 ezres óradíjért én is elbeszélgetek bárkivel bármiről. Nem az árát sokallom, ki is tudnám fizetni, de roppant módom kétségbe vonom a hatásosságát. Én a saját szakmámban és irodámban csak akkor kérek tanácsért pénzt ha érdemi segítséget tudok nyújtani. Ha csak úgy beszélgetek valakivel és nem tudok a problémájára konkrét megoldást javasolni, akkor nem kérek. Mindegy hogy 1-2 órát rászántam, még esetleg én is tanultam belőle, tehát nem volt fölösleges időpocsékolás.
Nem áltatom magamat, pont az itteni eszmecserékből tudatosult bennem, hogy minek is megyek elébe és nem sürgetem a dolgot. Ha 12-15 éve szedem már, pár hónap csökentési idő tök mindegy. Egyébként nekem (saját magammal szemben elfogult vagyok) a napi adagom szerintem nem horrorisztikus mennyiségű, hol van a napi 1,5 mg. mondjuk napi 6-8 mg.-hoz. Más oldalakon olvastam olyat, aki ennyieket szed, többeknél is. Nem tudom azok hogy bírják? Vagy eleve túloznak?
Szóval beállok a lassú csökkentésre ahogy írtátok. Szerintem minimum 6-8 hónap, de lehet tőlem akár egy év is.
Lehet lassan az agyatokra megyek már, nyugodtan szóljatok, leállítom magamat és csak akkor beszélek ha mondanivalóm van (Ghandi)
Szerintem a java még előtted áll. 2 éve másfél havi 2x0,25mg Rivotrilt úgy tettem le, hogy minek nekem jól vagyok. Ez volt szombaton, kedden már fura volt a közérzetem, csütörtök délután mentőt akart hívni rám a férjem. Magzatpózban remegtem, a vérnyomások le-fel, azt hittem megdöglök. Végül felhívtam a háziorvosomat, aki ismeri az esetemet, azt mondta azonnal vegyem be. 20 perc múlva minden oké volt. Nos ezek után lassan hagytam el, de még így is 3 hétig voltak tüneteim. Az utolsó morzsa a legnehezebb és szerintem fontos, hogy ne áltasd magad, az elvonást nem fogod megúszni. Ma nem voltam jól, szerintem még az antidepit érzem, de egyszer elmúlik. Örülök, hogy itt vagytok és tudunk beszélni, fontos, hogy tapasztalatból mondja az ember a tutit, az, hogy én bármikor leteszem..hát...én is lehet régebben ezt hittem.
Jó ez az oldal, és az, hogy értelmes emberek is vannak akik reményt csöpögtetnek a másikba, jelen esetben belém. Biztos vagyok benne, hogy ezek elvonási tünetek, de meglepődtem (tapasztalat híján) hogy egy szem 0,5-ös megvonása már ezzel jár. Még így is marad napi 1-1,5 mg. Holott milyen könnyű kijelenteni, hogy ez "csak" 2-3 szem tabletta.Tényleg elgondolni is szörnyű lenne, ha csak úgy hirtelen letenném az egészet, szerintem bekómáznék, vagy nem is tudom milyen tünetekkel járna. Már így is kényelemtelenséget okoz maga a tudat, hogy ez a napi elvonás következménye. Nagyon jól leírják és elmondják a videóban amit feltettél, hogy ez nem játék. Sokan meg csak negro cukorkának titulálják. Ilyenkor mindig eszembe jutnak alkesz ismerőseim akik már többször kijelentették: "bármikor le tudom tenni" Csak még egyszer sem próbálta. Nem bántom az alkeszokat, szerencsétleneknek maguknak is megvan a maguk keresztjük, azt sem könnyű cipelni.
28 éve egy orvos barátommal 10 napig szilvesztereztünk, na azóta az én számba nem volt alkohol. Ő azután pár évvel meghalt, nem az alkohol vitte el, leukémiás volt, még valami gerincvelő átültetésen is részt vett, de nem volt segítség. Én is az a típus voltam kinek nem kellett kétszer mondani, hogy igyunk meg egy felest. A régi ivócimborák nagyrésze is elment már. Néhánnyal ha találkozok (nagyon lecsúszottak is vannak köztük) még pénzt is adok nekik 5-10 ezret, csak az a feltételem, hogy legalább a felét kajára költsék. Meg is ígérik. Orvos ismerőseim mondták, hogy az alkoholról könnyebb lejönni, mint a cigiről. Fene tudja engem nem viselt meg nagyon egyik lejövetel sem, de a xanax szerintem feladja a leckét. Szurkolok magamnak és jólesik, hogy mások - még ismeretlenül is - szukolnak nekem.
@Kismolotov Hogyne lehetne rá esélyed, mindenkinek van. Amit írsz, lehetnek elvonási tünetek, de ahogy beszámolsz róla, nem tűnnek számomra súlyosnak. Ha veszel egy mérleget, elére kiosztod a dóziksokat pl egy-két hére, és tényleg, lassan, 5-10%-ot csökkentesz, még ennyi tüneted sem lesz. Lehet, hogy eltart a csökkentés egy darabig, de ezzel a módszerrel egyszerűen le fogsz róla sétálni. :)
Igen, a gondolkodásmódjuk hihetetlenül rögzült. Gyakorlatilag még egyszer sem fordult velem elő, hogy ezek közül az emberek közül akárki is megkérdezte volna, mi az ami történt, mi az amit tapasztaltam, mi a történetem.
Pedig lenne mit mesélnem, és komoly kérdéseket vet fel a dolog, akár a hétköznapi orvoslásban differenciáldiagnosztikai szempontból... Arra a jópár, látszólag összefüggéstelen tünetre igenis van magyarázat.. De nem, annyi történik, pár tanulmányt vágnak hozzám, én pedig válaszul hozzájuk (ez a brit NICE Guideline szokott lenni, vagy cikkek, könyvrészletek, stb.). Ha másnak van igaza, már sérül az ego. Utána eltűnnek. :(
Jól elgondolkozva, alaposan megfontolva az én saját esetemben reményre adhat okot az, hogy elkezdtem egy csökkentést, holnap lesz két hete. Jelenleg csak egy kicsit feszültebb vagyok, ami nem akadályoz a munkámban, nem fáj semmim, csak kicsit rosszabb a közérzetem, mint a csökkentés előtt. Olyan "néha nem találom a helyem" érzésem van. Nem akarok elszaladni, nem kaparom a falat, nem vagyok agresszív, csak a komfortérzetem rosszabb. Erre alapozva, ha betarton a fokozatos megfontolt, hosszú csökkentést, még reményem is lehet rá, hogy "lesétálok" róla, hiszen "csak" 1,5-2 mg napi adagról van szó?
A gond az ezen a területen dolgozó orvosokkal, hogy mindegyik "belövi" magát egy irányzatra, és attól kötéllel sem lehet eltéríteni. Már egyesek sokszor csak "presztisből" is felülírják a másik álláspontját. Hosszú évtizetekig tanúi lehettünk, hogy ha egy fődoki pszichiáter évtizedekig "uralkodott" a megyei központokban, akkor a keze alatt "felnővő" fiataloknak, alá-mellérendelt kollégáinak kötelező volt képviselni az ő álláspontját, és gyakorlatát. Szabályosan basáskodott felettük, és ha valamelyik eltérő álláspontot képviselt, vagy más gyakorlatot akart folytatni, akkor annak annyi volt. Előbb-utóbb kinyírta. Nálunk a megyében a fődoki megkerülhetetlen volt. Minden beteggel ő találkozott először, hozzá kellett menni kontrollra, mindegy, hogy az osztályon ki volt a kezelőorvosa. Na vajon miért? Hülye kérdés, a megye egyik leggazdagabb dokija. Pedig van pár darab még. Roppant hűbéresi rendszer működött és működik jelenleg is. Sajnos ez igaz más orvosi területeken is.
@gombóc63 Bocsánat, előbb @Kismolotov-nak válaszoltam.
Nem jó dolog ezt megélni, tényleg nem. Abba viszont bele sem merek gondolni, milyen lehet pl nyelvtudás nélkül ezen átmenni.
Ha nem találom meg a BenzoBuddiest, kb. sosem értettem volna meg, mi történik velem. Pár magyar nyelvű csoport van még a közösségi médiában.
Ami még utólag megnehezíti, hogy rengeteg ellenállásba ütközöm, még ezen a fórumon is, máshol még rosszabb. Különösen az egészségügyi dolgozók elutasítóak a témával kapcsolatban, én még olyan magyar pszichiáterrel nem találkoztam, aki igazán tájékozott lenne a témában.(Egyszer talan egy online blogban találtam egy orvos írását meg a BIND jelenségről. - ez kivétel)
Olvasok néha internetes "orvos válaszol" forumokat is... Hát :/... Szóval ez az egész kerdeskör tényleg, valóban egy nagy gond...
Ebben teljesen igazad van, csak logikailag is következtetve, minden orvosi, egészségügyi képzettség nélkül. Én is abban reménykedek, hogy végre egy olyan dokira akadtam aki átlátja ezt és nem gépiesen és gyorsan látványos eredményre törekszik, hanem hosszútávon akar és tud segíteni. Mert igenis a szakirodalom és a tapasztalatok is azt erősítik, hogy van kiút, csak türelmesen kell végig csinálni. És ehhez két ember kell, az orvos és a páciens. Ha a kettő mellett és között nincs kölcsönös egyetértés és együttműködés akor megette a fene.
"Magasabb" dózisokon még a relatíve nagyobb csökkentést is jobban szokták tolerálni az emberek.
Ugyanis ezek a gyógyszerek már kis dózisban is a receptorok jelentős százalékához kötődnek, talán a GABA receptorok 40 százalékához 0.5 mg-on, ha jól emlékszem. Ezek után a következő dózisok már arányosan csak kevesebb receptort érintenek. A receptor érintettség telítődését hiperbolával lehet leírni a legjobban, ez minden gyógyszerre igaz.
Elvonás esetén alacsonyabb dózison már jóval nehezebb lesz, ha valaki rosszul csinálja (mint én).Az elején nagyon megnőtt az önbizalmam, utána a falnak rohantam, pont emiatt. A végén kb egy hónap alatt kétszer feleztem a 0.5 mg-ot, utána elhagytam - ez teljesen betett az idegrendszeremnek.
Aki jól csökkent viszont,az egyszerűen "lesétál" a gyógyszerről, minden nehézség nélkül. Ennek ez az egy módja van.
Beszurom ide a dokumentumfilm fordításom egy részletét (kétszer 15 perc), sok van benne a tünetekről, folyamatról, toleranciáról, stb. A fordítást már rég folytatom kellene
Nem vettem magamra, ezt nem egyszer hallottam már. Viszont könnyű mondani....eltekintve arról amiről beszélünk nekem egy 8-9 éve tartó keresztcsonti fájdalmam van, mára tudom már, hogy nincs ott semmi gáz, csak izomletapadás, ödéma. De gondold el, idén már 0-24-ben fáj, ezzel kelek és fekszek, keveset tudok menni, ennek ellenére mindent csinálok. Ezt kizárni nem olyan egyszerű. És kb. nyolcvan szakembernél jártam, plusz torna. Az a kis lézeres glaukoma műtét nem is foglalkoztat. Vagy a migrén és a mindennapos fejfájás?! Ezt most csillapítja a piercing, de nem teljesen. De amitől nem tudsz szabadulni, nincs rá megoldás és kínoz, hát én azt nem tudom kizárni. És ez az elvonás sem piti, el sem tudom képzelni hogyan élte meg reu. Évekig.
Ja és próbálom magamévá tenni egy nyugdíjas háziotvos orvos barátom (tényleg a barátom és nem csak ismerős) álláspontját, mely szerint "ne foglalkozz már annyira magaddal" Ezt nem neked szánom, kioktatásként, vagy tanulságul, de tényleg szó szerint ezt mondta, és kifejtette, hogy: ha annyira fókuszálsz a problémáidra, csak magadnak okozol több gondot. Próbáld meg kicsit mellőzni, hogy állandóan valamilyen betegség körül forgolódnak a gondolataid.
Mégegyszer nyomatékosam írom ezt nem neked szánom, nem bírálat az irányodba, ezt a doki barátom mondta nekem. Lehet benne valami, érzem a saját helyzetemen, mert már azért nekem se csak iyen problémáim vannak amiről ezen az oldalon írogatunk, hanem a kor előrehaladtával itt-ott már több minden jelentkezik, ízületek, szürkehályog (nemrég műtöttek) stb. vég nélkül lehetne folytatni, és a kor előrehaladtával ez csak szaporodik.
Tulajdonképpen 12 napja már megkezdtem az elvonást, ha az annak számít, hogy a napi 3x1 szem hagyományos 0,5 helyett reggel és este egy-egy szem 0,5-öt kapok csak már SR formában. Ez napi 0,5 csökkenés és a két tabletta közt 10-12 órahossza telik el. Ja meg reggel és délben coaxil. Az első napokban, 1-5 nap között már kicsit feszültebb voltam, de az utóbbi 2-3 napban már nem annyira, szóval még ennyi idő és mennyiség alatt is észrevevődik. Azért írtam, hogy kíváncs vagyok december elején mivel rukkol elő a doki. Szóval már napi 0,5 mg. csökenést is észrevettem, nyugtalan voltam, de nem kifejezeten ideges, inkább olyan "nem találom a helyem" érzés volt. Dolgozni rendesen tudtam. Mikor észrevettem a nyugtalanságot gyorsan kerestem valami tennivalót, hogy elfoglaljam magamat. Este 10 óra körül nehezebben aludtam el, és hajnal 4-kor már fönt voltam és vártam a reggeli dózist, ami olyan 6 óra körül érkezett.
@gombóc63 Nekem mind a gyógyszer szedése közben gyógyszer tolerancia jeleként, mind elvonása után jelentkeztek ilyen tünetek. Elvonás után erősebbek voltak.
Rengeteg tünetem volt/van: Hasmenés, érthetetlen fogyás, állandó hányinger, nagyon rossz közérzet, puffadás, de izomfájdalom, derékfájdalom, erős fáradékonyság is. A jó hír, hogy ezek idővel tényleg jobbak lettek.
Bár egyetértettem veled a fiatalabb orvosok megitélésében, de hogy tegnap összefoglaltam az esetemet pont egy 35 éves cseszte el az életemet azzal, amit reu írt. Kiváncsi leszek, mert akkor még te is a letétel előtt állsz..ha úgy döntesz.
Egyikőtöknek sem okozott izomfájdalmat, feszülést, görcsöt a gyógyszer szedése és reu esetében az elhagyása? Valamint gyomorideg? Nekem ez a legfőbb két elviselhetetlen panaszom.
Ehhez a "rangos" öreghez jártam évekig, a megyeszékhelyre míg ez év tavaszán átszoktam tőle a kicsi városomba, ahova egy új fiatal (max 40) dokit is hoztak. Na mondom próba cseresznye. Viszem a papírjaimat, nézi, elmondom a nyűgömet. Rögtön mondja, hogy az insomniát ő nem altatóval kezeli hanem szükség esetén benzóval (amin egyébként is rajta vagyok) meg antidepresszánssal. A 3x1 xanaxot megemelte napi 1-1-2 szemre, + antidepresszáns, majd két hónap múlva 1-1-1+antidepresszáns, rá két hónapra 1-1 xanax SR+ reggel délben coaxil. Ez van most.
Egyébként hatalmas fazon akkorákat röhögünk vele a világon, hogy szerintem a váróban azt hiszik bulizunk. Kíváncsi vagyok december elején mivel lep meg.
