Szevasz!
Atz még a kilencvenes évek közepén történt, amit most irok. akkoriban egy csinos kis barnával jártam. Az uyg volt, hogy szegényke meg volt egy kicsit fázva, de vasárnapra már eligérkezett, hogy meglátogatunk egy távoli rokont egfy alföldi városba.
Vasárnap délutánra átmentem hozzá, ahogy megbeszéltük, hát látom, hogy egy félliteres bögréböl issza a teát. Pisiléssel nem lesz baj-kérdeztem. Már nem tudom hogy mit válaszolt. Szobval elindultunk a kocsimmal. Kábé másfél óráig tartott az ut legfele. Kábé egy ora mulva a barátnöm megszollalt: Nagyon kell pisilnem.
Kérdeztem töle hogy most mi legyen, megálljak. Azt mondta hogy nem, mert a nagynénjéikig kibirja. Ja a nagynénjékhez mentünk látogatóba.
Mikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsibol ismét megszolalt: Majd bepisilek.
A nagynéniék panelba laktak a második emeleten. Fölgyalogoltunk, közben Ancsa (nem ez volt az igazi neve, de ez amugy sem tartozik rátok) többször megállt.
Becsöngettünk a lakásba, de senki se jött ki. Csöngettünk, kopogtunk, de semmi.
Akkor még nem volt elterjedve a mobil, nekünk sem volt, nem birtuk fölhivni se öket.
Ancsa kétségbesetten mondta: Keressünk egy vécét, mert be fogok pisilni.
ondtam neki, hogy induljunk el a városba, azt majd csak lesz valami.
Lementünk a lépcsön, mert lift nem volt. Szegény Ancsa már alig birt járni, föleg lépcsön lefele. Késöbb elárulta, hogy a lépcsön lefele már egy kicsit becsurrant neki.
Aztán vagy negyed óráig összevissza keringtünk a városban, de vécét nem találtunk.
Ancsa szolt, hogy most már muszáj pisilni, nem birja tovább.
Végül a katolikus templom mögött találtunk egy helyet, ami jonak látszott. az tulzás, hogy park lett volna, de legalább volt néhány bokor.
A lány ekkor már allig birta magát elvonszolni a bokrokig. Késöbbelmondta, hogy amig odaért az utcárol a legközelebbi nagyobb bokorig, háromszor csurrant be a bugyijába és a harisnyanadrágja combján is folyt lefele. Fekete szoknya, testszinü harisnyanaci és tüsarku cipö volt rajta.
Szolt nekem, hogy figyeljek, hogy ne jöjjön senki.
Tényleg nagyon furcsa mozdulatokkal ment el a bokorig.
Még benn sem volt a bokor mögött, amikor fölkapta a szoknyáját, de a bugyiját és a harisnyáját már csak késön birta letolni.
Olyan vastag erös sugárban pisilt, amilyet nötöl még soha nem láttam, azota se.
A bugyija és a harisnyája teljesen elázott, de a szoknyáján csak egy nagyon pici folt látszott. Mondta késöbb, hogy sajnálja, mert valami nagyon márkás bugyi volt, hofehér csipke.
Késöbb találtunk eg yrendes vécét, ahol levette és kidobta a bugyiját és harisnyáját is.
Visszamentünk a nagynénjéhez, akik közbe hazajöttek. Vásárolni voltak valahol.
Lehet, hogy furcsálották, hogy ancsa harisnya nélkül van, hiszen már október vége volt, de nem szoltak semmit.
Hát ennyi volt.
