Jó dolog az, ha a NŐ 100%osan tisztában van azzal, mit is akar. A negyvenesek már letisztulnak annyira, hogy ez nem okoz gondot. De akkor aztán vannak más gondok, ugyebár...100 km-es távolság eleve...:-)
Ha a mindkét fél azonos szinten van (családi, érzelmi, időbeosztásbani szempontból), akkor könnyű eltalálni a megfelelő szintet. Ha ez nem stimmel, főleg, ha az egyik fél egyedülálló, akkor akár addig is elmehet a dolog, hogy az embernek gyakorlatilag két családja van. Ebbe mondjuk nagyon rövidtávon bele lehet rokkanni...
Látod, ezt sajnos nem tudom, nekem mindenesetre nem valami nagy. ;)
A hét fogásos vacsihoz mindent egyedül csináltam, a vacsorát megelőző két napon keresztül. Nagyon durva volt, főleg, hogy az előkészítést kivéve minden frissen készült (persze ez alatt az éttermi előkészítési szintet - mise en place - kell érteni), nem volt semmi előre elkészítve és felmelegítve.
Na meg onnan kellene tovább fejlődnie szeretőivé - ahogy mi értelmezzük a szeretői kapcsolatot, meg még néhányan itt - , de a tapasztalat szerint, ez szinte lehetetlen :-(
Valószínű másképp látjuk a világot, én kapásból feltudnék sorolni legalább négy NŐt innen akivel szívesen találkoznék, de engem behetárol a korom, így csak olvasó és szemlélő vagyok. Az igazság az, hogy én már annak is tudok örülni ha a nők jólérzik magukat, ha talán általam, az csak hab lenne a tortán. :-)
/Adri, te anno valami kérdeztél tőlem privát, de azt tudom nem válaszoltam rá.. nem szokásom, de akkor nagy kotyvasz volt körülöttem, szó szerint.. szóval megválaszolnám, ha emlékeznék:))/