A mogyoró és a mandula a legolcsóbban termeszthető növények közé tartozik, melyeknek termése értékes tápanyagokat, vitaminokat tartalmaz, jóízű és sokféleképpen felhasználható.
Nálam ez sok mandulafánál előfordult, én meghagytam őket és új sudárt neveltem. A mandula megeredési aránya sokkal rosszabb mint pl. a meggyé, vagy az almáé, sokat kell pótolni, illetve a teteje a megeredőknek is sokszor elszárad. Ha él a fa, azt meg kell becsülni, ha újat ültetsz, az talán meg sem ered.
Késő ősszel elültetett tétényi keményhéjú mandulafám így néz most ki: csak a tövén indult meg egy hajtás, és még 2 rügy a törzsén indult meg. A legfelső rügy kb. 60 cm magasan van. A többi rész, a korona semmi életjelet nem adott és már szárad, fonnyad.
Van értelme meghagyni ezt? Esetleg a legfelső hajtásból neveljek ki egy megfelelően magas törzset (ez lenne az új sudár), amit majd jövőre koronába metszenék?
Nincs konkrét kérésem, csak keresem a kapcsolatot olyanokkal, akik hozzám hasonló cipőben járnak, szívesen meghallgatnám olyanok tapasztalatait, tanácsait, akik régebb óta csinálják ezt. Ami a Brózik Sándor féle könyvben van azt tudom, de a valós tapasztalatok érdekelnének.
Van egy kis mandulásom, kb. 300 oltott fa (Bőtermő, Kevenc, Rekord). Két éve ültettem az elsőket. Egyenlőre meg tudtam birkózni a feladattal, de jó lenne olyanokkal beszélni, akik hasonló cipőben járnak. Van köztetek olyan, akinek szintén van több fája, nem csak 1-2?
Apró édesmandulát ülettem s mind -több mint 30- édes lett. Amire szemeztem nem tudom milyen lett volna, de nem vettem észre, hogy rosszabb lenne... A nagyszemű akár nem annyira alkalmas???
Keserűből édes is lehetne elvileg, ha van közelben édesmandula, vagy ha szülei közül volt édes is.
A magról vetett növény mindkét szülő /nagyszülők, dédszülők ..../ tulajdonságait örökölheti. Ha a felmenők között volt keserű mandula, akkor minden további nélkül.