Nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres, de minden bizonnyal hiánypotló szerepet fog betölteni ez a topik. Célom, hogy a szakmáját nem kellő elhivatottsággal űző orvosoktól kedvenceinket megkíméljük. Tehát: hulljon a férgese!
no igen... az a kedvencem, mikor egy-két doki úgy tesz, mintha az állatorvoslás valami "varázslat" lenne. Holott ez is "csak" egy szakma, mint az összes többi - ha a gazdi értelmes, felfogja ám amit a doki magyaráz. Ha magyaráz. (Mondjuk van aki igen: latin szavakkal tűzdelve, az ilyet fel tudnám rugni, az ilyen ember felvágós és empátiamentes, alkalmatlan sztem állatorvosnak. Én azokat a dokikat szeretem, akik érthetően elmondják, mi baja az állatnak.)
a másik érdekes jelenség, mikor derogál bevallani, hogy egy állatfajtához nem ért. pedig nem szégyen, senki nem lehet gyakorlott és naprakész mindig minden állatfajtából. (amúgy ezért érdemes kisállattal a Klubok által ajánlott dokikhoz menni ;)) ha egy orvos azt mondja: vigye XY kollégához, ő erre szakosodott - hatalmasat nő a szememben.
az állatka véleménye sem egy utolsó szempont, a blökink úgy imádja a dokit, hogy mikor herélni vittük, akkor is tepert (pedig megmondtam neki, h golyótlanítva lesz :oP) és azóta is imád odamenni, a kellemetlen élmény ellenére. persze van kutyi, akinek régebbi emlékek fájnak annyira, hogy már a szagtól megijed, és a doki hiába jó, a régi emlékek erősebbek :(
Szerintem nem is azt várja senki, hogy mindent tudjanak. De ez a doki Téged tájékoztatott arról, hogy nem penge a témában, volt választási lehetőséged, hogy "megpróbáljátok", vagy elmész máshoz, mert tisztában voltál a körülményekkel. És a leírásod alapján elég óvatosan nyúlt a témához. A baj azzal van, amikor nemtörődömségből, önhittségből, felelőtlenségből, stb. elkúr dolgokat a mélyen tisztelt doktor úr, aztán meg kb. nem érti mi a bajod, csak egy kutya/macska/patkány/görény... volt.
Hello! Lenne pár gondolatom. Ebben én is biztos voltam, hogy aki állatorvosként végez, az bizonyára érti a dolgát.És ez a szakma még nehezebb, mint az emberorvos, mert az ember megmondja, hol fáj, az állat viszont gyakran a végsőkig titkolja. Tehát ha egy állatorvos mindenre ugyanazt az antibiotikumot adja, az nem biztos, hogy rossz, főleg, ha a betegségről nem lehet pontosan megmondani, honnan is ered. Az én dokimhoz például patkányt vittem, ő meg is mondta, hogy kb az egyetemen látott patkányt utoljára, de megpróbálhatjuk... Rühes volt a patkány, de ez nem volt egyértelmű, találomra adott neki elsőre rühatka elleni szurit, amitől helyre is jött.Máskor fekélyt kellett rajta kezelni, együtt néztük ki könyvből, hogy mennyi altató is kell ilyen kicsi állathoz :) De ha véletlenül félrekezelte volna, nem hibáztatnám érte, mindent ő se tudhat. Az ilyen dokira nem tudok rosszat mondani, mert mindent megtett az ügy érdekében.És végülis én vittem oda hozzá az állatot, mikor választhattam volna mást is.Sőt, előzetesen felhívhattam volna, hogy ért-e a patkányokhoz. Elítélendőnek tehát én csak azt a dokit tartom, aki durván beszél a gazdával, vagy durván bánik az állattal.Mi, halandó emberek szerintem egyszerűen nem tudjuk megmondani, hogy az adott kezelés jó-e vagy nem. Ha pedig biztosra akarunk menni, akkor tényleg lehet kérdezősködni a doki felől akár ismerősök között, akár a fórumokon.
Először is, tapasztalatom szerint nem jellemző az, hogy valaki a diploma megszerzése után rögtön saját rendelőt nyitna. Ez inkább a hőskorban, a 90-es évek első felében volt jellemző (persze nyilván vannak kivételek). Egyrészt meglehetősen sokáig a diploma után kötelező volt a gyakornoki év, ami pont a szükséges gyakorlat megszerzésére irányult. Sajnos ezt pár éve pártunk és kormányunk "sikeresen" megszüntette. Hiába, a költségcsökkentés nagy úr...
Másrészt általános gyakorlat az, hogy a már működő rendelőkben töltenek el a frissen végzett kollégák pár évet, hogy testközelből kitanulhassák a szakmát. Én is így kezdtem, nem is nagyon mertem volna egy tapasztalt kolléga támogatása nélkül a rendelői asztal mellé állni.
Másrészt a továbbképzés minden kamarai tag (enélkül egyetlen állatorvos sem praktizálhat) számára kötelező. Ennek igazolására meglehetősen komoly pontrendszert állítottak össze, amit 3 évenként ellenőriznek. Nemegy kollégának vonták már vissza a működési engedélyét a pontok hiánya miatt. Nyilván az, hogy valaki eltölt 15-20 órát egy két napos konferencián, még önmagában nem garancia semmire, de talán nem véletlen, hogy az érdekesebb témákat felvonultató konferenciákon szinte mindig telt ház van.
Amúgy a másik... a kutya mindenkinél jobban tudja hogy milyen emberrel kerül szembe.
Ez néha kellemetlen, pl az 1 éves spánielünk fél éves kora óta következetesen megugatja a zöldséges házaspárt ha azok hozzászólnak:D Ők meg nem értik, mert kölyökkorában hagyta magát simogatni.
De pl amikor az előbb említett vasárnap estén a Dokira vártunk a rendelő előtt, akkoriban Blake-em csak ült a fűben és hiába noszogattam nem állt fel, nem óhajtott sétálni. A Doki megérkezett, ismét próbáltam noszogatni, hogy menjünk be a rendelőbe, Doki szólt, hogy hagyjam. Bement, lepakolt, kijött. Leguggolt a kutya elé a fűbe...Blake felállt, odament és odabújt hozzá...
Meg persze másik irányból az orvos-kutya kapcsolat is árulkodó. 4ből az egyik orvos hátratett kézzel lehajolva nézegette a kutyát, mint aki nem mer hozzányúlni. Egy légynek sem ártó beagle-ről van szó...és a szeme volt akkor csipás... na mind1.
Figyelni kell. Ha megkérdezed a környékbelieket alaposan kérdezz. Tudd meg hogy csak oltani járnak-e, volt-e már nagyobb baj, a kutya "örömmel" megy-e, vagy be kell rángatni, stb.
Az a legjobb, ha sose kell orvoshoz menni, csak évente az oltásért :)
lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam... úgy gondolom, hogy állatot alapvetően csak megtervezetten lenne szabad az embereknek magukhoz venni, ebbe persze nem csak az állatorvos tartozik bele. senki nem úgy születik, hogy tud állatot tartani.meg kell azt tanulni.
ha mégis hirtelen jön az állat, pl befogadott kóborállatka, akkor a befogadást követően azonnal neki kell látni az elmaradt tennivalóknak: megtanulni hogyan is kell az adott fajt tartani. olvasni, olvasni, és olvasni (meg fórumokon kérdezősködni), és állatorvost keresni.
az állatorvos szakértelmét sem az újdonsült gazdinak kell felmérni, hogyan is lenne rá képes, hisz semmi tapasztalata - másokat kell megkérdezni, és a mások által ajánlott dokik közül kiválasztani amelyik szimpatikus. pl az esti sétánál, amikor összeverődnek egy parkban a környék kutyásai, ki lehet faggatni őket, a környéken melyik doki milyen, kihez érdemes menni. Cicánál ez nehezebb, cicát ugye nem sétáltat az ember, de még mindig ottvannak a netes fórumok. A különböző kisemlősök esetében szinte minden fajnak van klubja (nyúl, tegerimalac, csincsilla, degu, kisrágcsáló), a klubnak honlapja, kilométeres listával az ajánlott dokikról. A hüllősök elég "belterjes" társaság, ott kb mindenki tudja, h Sátorhelyihez kell menni.
2-3 hét keresgélés és informálódás ált elég, annyi idő alatt ritkán szokott óriástragédia történni (hacsak nem beteg alapból a kutyi, olyankor sajnos a puding próbája az evés)
Az a baj ezzel, hogy hogy méred fel a doki szakértelmét? Nem tudsz objektív és megbízható információkat találni, még akkor sem, ha eltöltesz 1-1 napot a rendelőben. Nekünk is megvolt a dokint, soha nem volt semmi baj, szépen beadta az oltásokat, adott szemcseppet ha csipázás volt, stbstb. Aztán adott antibiotikumot mikor VALAMI baj volt, de nem tudta hogy mi lehet a sok közül...de végülis segített. Utólag már sejtem hogy már ez is rossz volt. Aztán egy év mulva megint adott, ugyanazt. Augmentint...mindig csak augmentin. Végülis egy éve segített, nemde? Csak az ember nem gondolja, hogy az orvos (aki olyat tud amit az sose fog aki nem orvos, és azt hiszed azért vagy nála mert segíteni tud) olyan felelőtlen, hogy nem mond annyit, hogy "elnézést, de nem vagyok biztos benne mi lehet a gond, menjenek ide-oda-amoda", van sok más orvos, kórház. És amikor a kis bajból nagy lesz, és végül az orvos már mondja amit sokkal korábban kéne, akkor már csak azért teszi, hogy ne ő legyen az, aki elveszíti az állatot. Mert a dolog terjed, és mi lesz a "hírnevével".
És még ekkor sem biztos hogy az orvosunk szakértelmével volt a baj (bár erősen megkérdőjelezem azt is), de hogy emberileg nagyot süllyedt, ahhoz nem fér kétség. Mert sajnos az orvosok többsége leteszi a diplomát, nyit egy rendelőt, és oltja az állatokat, kisebb-nagyobb panaszokat megold. De hiányzik a rendszeres továbbképzés! Sokszor nulla... Talán be kéne vezetni, hogy a rendelőkben a diploma mellett a továbbképzésekről kiállított oklevél is legyen ott? Ez pl egy egész objektív információ lehetne. Nade nem tűnik megoldásnak.
Utólag meg már csak saját magamat tudom emészteni azon, hogy 9 hónapja és 1 napja elveszítettem drága Blake kutyámat, akit úgy kaptam 14 éves koromban, hogy abszolut az én kutyám, én felelősségem, és mindig így is volt. És most olyan mintha az első gyerekem ment volna el :'(
Hiába találtuk meg a megfelelő orvost, miután a Rákos úti rendelőben olyan felháborítóan undorítóan viselkedett velünk a "doktorúr"....és teljesen kétségbeesve rájöttem, hogy ezek szart se tesznek értünk. Szó szerint. Úgyhogy részemről a 4 ismert orvosból 2 totál leírva, 1 csak félig szakmailag, a 4.-hez pedig még talán ma is elmennék. Ebbe a 4-esbe meg még csak messziről se merném belesorolni azt az orvost, akit kétségbeesésemben találtam, és vasárnap délután a legelső telefonomra ugrott a rendelőbe... azóta is ő a mi Dokink.
Ő adott nekünk még 1 hónapot, és mindent megtett(ünk), hogy Blake velünk maradhasson. Sokszor úgy tűnt, hogy sikerül is. Nagyon szép napokat kaptunk még.
Sem emberileg sem szakmailag nem csalódtam még benne, pedig azóta is volt velünk "baja" elég, a mai napig 2 kutyával járunk hozzá. És Milton kutyám mindig örömmel megy be a rendelőbe, körbeszaglászik, aztán puszi osztás a Dokinak, pedig lehetne 1-2 rossz emléke, már egy műtéten is túl van.
Sajnos nem vagyok elég balhés ahhoz, hogy aktívan rossz hírét keltsem egy orvosnak mondjuk a rendelőjében. De én sosem fogom elfelejteni azokat a mondatokat és pillantásokat...
Én még annyit fűznék hozzá, hogy az nagyon szomorú, hogy egy orvoshoz eleve úgy kellene odamennem, hogy na ez is biztos átver, kókler, stb. Az, hogy vannak ebben a szakmában is szégyenfoltok, engem nem indít arra, hogy eleve bizalmatlan legyek. Én még mindig hiszek abban, hogy orvosnak az megy, aki segíteni akar. A pénzkeresésnek ugyanis vannak sokkal könnyebb útjai is. És úgy gondolom, hogy ez az általános hozzállás az orvosdoktorokhoz. Szerintem eleve rohadék dolog ezzel a kollektív bizalommal visszaélni, szégyent hozni a szakmára, és mellesleg emberek életébe beletaposni, állatokét meg leszarni.
De az is biztos, hogy ezután a topik után én is jobban megnézem a dokit, és elfelejtem azt a varászmondatot, hogy "végülis orvos, biztos tudja, mit csinál", hanem élek a kételkedés jogával és eszközével, kérdezni fogok, és a válaszokat kierőszakolom.
Adott esetben pedig arányosan emlékeztetem az elmulasztott kötelességére.
Egyébként tényleg: Bp. 13. kerület. Tudtok valakit ajánlani?
Szerintem is így van. cavecat felvetése abban az esetben működhet(ne), ha fajtatiszta, törzskönyvezett állatot (kutyát-macskát egyebet) akarna az ember beszerezni, és van ideje, lehetősége körülnézni, informálódni.
De mi a helyzet azokkal, akik ajándékba kapják az állatot, váratlanul? Vagy befogadják valahonnan? Vagy csak megszólal bennük valami és hirtelen lesz nekik egy újabb családtag?
A megtervezett dolgok egyébként sem olyan jók, mint a spontának. Nekem most úgy lett a harmadik kutyám (három hete), hogy eszem ágában sem volt a beszerzése. De ránéztem és elolvadtam.
Egyébként ezúton üzenem annak a baromnak, hogy megölöm, amiért kidobta ezt a tündér kutyát és köszönöm, mert hozzánk került!
Nekünk pl. elég hirtelen lett kutyánk. Én el is mentem "bemutatkozni", csekkolni az orvost, akit itt legközelebb van, gondoltam, kezdjük ott. Eddig normálisnak tűnik. De hogy milyen _valójában_, az majd csak akkor fog kiderülni, ha baj lesz...
Azért néhány gondolat ébredt bennem a hsz-ed nyomán...
pl hogy ha az embernek igazán fontos a kis kedvence, és igazán jó gazdija akar lenni, akkor keres még az állatka beszerzése előtt (vagy legkésőbb közvetlenül utána) egy szakértő dokit. Végigkérdezi a fajt már tartó embereket, keres szaktopikot, klubot, bármit. Összegyűjti az ajánlott dokik listáját, elmegy megismerkedni velük személyesen, akár az állatkával együtt - az ürügy lehet egy karomvágás, vagy akár meg is lehet mondani, h "jónapot, bemutatkozni jöttünk, mégse akkor ismerkedjünk meg, amikor baj van"
Szóval nem akkor kell nekiállni dokit keresni, amikor már gond van...
oké, tudom hogy ez vidéken, meg kocsi nélkül nehezebben megy, mint Budapesten vagy kocsival, de ha az ember előre összeismerkedik az orvossal, gyakran hajlandó házhoz jönni, akár több kilométerről, amit egy ismeretlennek nem tenne meg (vagy 3x annyi pénzért)
szóval lehet utólag szidni a béna dokit, de a gazdi felelőssége majdnem ugyanakkora: miért nem keresett még időben egy megfelelő állatorvost?
Ha velem olyan történne, mint Krystinnel, az biztos, hogy annak a barbárnak egy életre elvenném a kedvét a felületes munkától. Az a minimum lenne, hogy visszamennék, és a sárga földig kiosztanám, lehetőleg csúcsidőben, de egy ilyen sztori után nincs az az isten, hogy ne pereljem be. Az a probléma ugyanis, hogy ha az ember nem balhézik, akkor gyakorlatilag nincs következménye, bármit is csinál, ami az önhittséget csak növeli, ezzel a hibázások valószínűségét is. Én pl. személy szerint megköszönném a pórul járt gazdiknak, ha evolúciós mechanizmusként működve szórnák az ilyen orvosokat, hiszen ha hullik a férgese, akkor kisebb az esélye, hogy én a saját blökimmel egy ilyenhez kerülök. Ha én ilyennel találkozok (inkább nem szeretnék, de az neki sem lenne jó) biztosan ezt fogom tenni. Én azt gondolom, hogy orvos-orvos, gyógyító-gyógyító, akár humán, akár állat. Az ember a szerettei egészségét, és életét bízza a tudásukra. Szerintem egy kutya vagy más, az ember szívéhez és életéhez akár évtizedek alatt hozzánőtt állat elvesztése tud úgy fájni, mint egy ember-baráté, és ha ez valakinek a felületes, pénzéhes, szakbarbár, lusta, önhitt stb. hasonló hozzáállása miatt következik be, meg lehetett volna akadályozni, csak ő nem figyelt oda, annak én kitekerem a nyakát. Szakmailag legalábbis.
De én elkezdtem előről olvasni a topicot :D 2003 februárnál járok...:)
_______
Volt szó 3. kerületi állatorvosokról. Lehet már írtam, de ha nem akkor ideje. A mi Dokink (nem véletlenül nagybetűvel) is III. kerületi, mindenkinek nagyon ajánlom! Itt vannak bővebb infok: www.allathomeopatia.hu
Sajnos hallottam már olyat, hogy a "falu állatorvosa" egy tűvel végigoltotta a falu kutyáit, aztán persze jött a tömeges elhullás. :( Nógród megyében a körzeti főállatorvos hónapokig szemcseppet adott egy kölyökkutyának (én kutyám testvére), majd kiderült hogy a mi Dokink jár arra, és megszerveztük hogy meg tudja nézni a tesót, mert valószínű volt, hogy nekik is ugyanaz a bajuk mint nekünk, a szemhéja be van fordulva. Így is volt. De nekik sokkal csúnyábban jelentkezett a befordulás és mindkét szemen. Ez nem tűnt fel a körzeti főállatorvosnak. És ott ő a legjobb :(((
pdia, jól sejtem hogy a gyerekszáj topicból ismerős a neved?:)
Átolvasva a topicot azt látom, hogy zömmel bp-i állatorvosokról van szó.
Hát én tudok szar orvoscsokrot is debreceni állatorvosokból is! Meg környezőkből is (némelyikkel csúnyán össze is vesztem a szakbarbárságuk miatt...)
Van egy 14 éves törpe schnauzerem (többek között). Több orvosnál is jártunk, mert az ajánlott dokik sem voltak a helyzet magaslatán (van egy enyhe szívbaja, de nem túl komoly). Egyszer, olyan két éves korában rettenetesen hányt, igen rosszul volt. Elvittem az addig rendszeresen látogatott rendelőbe (két doki szokott rendelni, mindig egyhez jártam, hát akkor a másik volt ott). Manuális (!) vizsgálattal "megállapította", hogy bélbaja van a kutyának, adott hashajtót (!) és elhajtott. A kutya még rosszabbul volt. Nem bírtam nézni, elvittem egy másikhoz (azóta is ő a dokink - többé kevésbé), aki igen alaposan megvizsgálta, lázat is mért (!), és kiderítette, hogy mi a baja a dögnek. Semmi köze nem volt a beleihez... Ő maga is fel volt háborodva a kollégája szakbarbárságán... Nem ragozom, rendbe jött. A másikat első dühömben fel akartam jelenteni, de nem tettem. Csak nagy ívben elkerültem és nem ajánlottam senkinek sem. Mások véleménye szerint is inkább csak boncolnia kellenet... Kecskeméti a vezetékneve...
Az a doki, akihez vittem van annyira korrekt, hogy ha valamit nem tud, elküld máshoz, aki tudja. Ezért most ketten vannak, akikben megbízom.
Volt olyan is, aki ügyeletes állatorvos volt, vittem hozzá ugyanezt a kutyámat, de olyan részeg volt, hogy nem engedtem, hogy hozzányúljon a kutyámhoz, eljöttem. De volt olyan is, aki az akkor nyolc éves kutyámnak kábé 3 évet jósolt még, de a kisöreg még mindig velem van, és szarik az állatorvosokra...
A szomszédom kutyáját megmérgezték. Az állatorvos ki sem jött, a rohamok miatt a telefonba azt mondta a tulajnak, hogy epilepsziás a kutya... És ő a falu állatorvosa!!!
Én a III. kerületben jártam jópár állatorvosnál és volt köztük igen felületes is... mivel ( emberi eü foglalkozásból adódóan) jól értem az orvosi latint meg az angolt is, ezért én is utána tudok nézni szakirodalomnak , szürövizsgálatoknak, gfenetikai vizsgálatoknak, kutatásoknak és furcsállom, hogyha egy kérdésemre a doki ugy válaszol, mintha fogyatékos lennék....pl csipődiszplázia szüréssel kapcsolatban csak annyit, hogy ó biztos nincs ennek a kutyának semmi baja , pislogóhártya problémára, hogy majd kivágja ( nem szemész, miért nem ajánl egy szemészt ha nem ért hozzá ? ) de nem akarok vádaskodni...
Ahol csak kellemes tapasztalataim voltak, az a Család utcai kisállatrendelő Csillaghegy Duna felőli részén. Nagyon tetszett, hogy a csak oltásra vitt kutyának is megnézik pl a körmét, nem túl hosszu -e, rákérdeznek hogy nem akarnám -e ivartalanitani a szuka kutyát, elkerülendő a nem kivánt kölyköket. Nem akart tápot rámsózni meg szteroidot adni a bezabálós-vakaródzós kutyámnak, hanem normális tanácsot adtak a diétára vonatkozóan ( amin ugyan nem kerestek, de a kutya rendbejött ) Őket tudnám jó szivvel ajánlani a III. kerületben.
Mi vidéken lakunk, én is tudnék mesélni érdekes eseteket.
A méhgyulladásról annyit, hogyha időben kerül orvoshoz a kutya, megmenthető, semmi probléma, de minél előbb kerüljön orvoshoz.
Illetve akkor van szerencséje egy kutyának a túlélésre, ha elkezd kifolyni a hüvelyén keresztül az egész, akkor a gazdi rögtön észleli, hogy gond van. Mi így jártunk az egyik fiatal szukánkkal és azonnal vittük a Klinikára, ahol meg is műtötték, állítólag háromszorosára volt dagadva a méhe. Megműtötték és utána kapott 2 hétig antibiotikumot. Semmi probléma nem volt vele tovább. Ma is él a kutya és ami a lényeg, jól van.
Szabolcs megyében az egyik legjobb állatorvos Dr. Pelle György Nyíregyházán dolgozik és szuper sebész, hordanak hozzá még Debrecenből is kutyákat.
Természetesen Ottót nemcsak Krystinnek ajánlom, hanem mindenki másnak is Szeged környékéről. Annyit még hozzátennék, hogy bár a cicákat is tökéletesen ellátja, alapjában véve a doktor úr "kutyás". (Volt olyan eset, hogy miután egy csodaszép ónémetjuhászt félrekezeltek Szegeden, ő visszahozta az életbe, és amikor fizetni akartak, csak annyit mondott: "Ez a kutya megérdemli, hogy éljen." És nem fogadott el pénzt. Hálistennek ilyen orvos is van.)
Azt azért örömmel látom, hogy bár a topic szégyentáblának indult, legalább annyian írnak arról is, milyen elégedettek az orvosukkal. Én jelenleg a XVII. kerületben lakom, és az orvosunk Dr Bencze Adrienn. Vele is teljesen elégedett vagyok, ő inkább "cicás" orvos, és szintén akármikor zaklatható. Kerületieknek itt a cím: Péceli út 256. (Hétköznap 16-19-ig, szombaton 9-11-ig rendel.)
Ha van autótok, és bármikor még ebben az életben szükségetek lesz állatorvosra, én javaslom, keressétek meg Makón Dr Sebő Ottót. A kedvesem hozzá hordta 10 évig a dobermannját, és én is vittem hozzá a himalájacicámat, amíg Szegeden laktunk. A leglelkiismeretesebb, legjobb szívű állatorvos, akit valaha láttam, mindenben segít, bármikor zaklatható, és nevetségesen olcsó. Volt, hogy éjszaka kellett a segítség, és soha, senkinek nem mondott nemet.
Kívánom, hogy találj békére egy új kis kedvenc oldalán, és soha, SOHA többé ne kelljen ezt átélned újra.
sztem írj nyugodtan neveket is, vagy írd privibe, ha ide nem akarod ;)
tényleg érdekelne, kinél jártál már... (én nem megyek máshoz, csak Andrishoz, de én elfogult és protekciós vagyok :DDD)
vagy találgassak?
van a Pasaréti téren egy elég puccos rendelő, de ők azért nem hülyék, csak lehúzósak.
ismerek egy dokit a városmajor utcában, háááát... csak 2x láttam, sok volt belőle.
van a bujdosó közben egy rendelő, őket csak hallomásból ismerem.
szintén hallomásból hűvösvölgyben, lehúzós doki a máriaremetei úton (ráadásul több mint 10 évig nézte, ahogy folyton álvemhes egy szuka, de nem mondta volna a gazdinak, hogy pakolják ki, dehogy. amikor én megmondtam a gazdinak, hogy műtét, de azonnal, akkor benyögött egy irgalmatlan árat - ezek után a gazdi átjött Andrishoz, aki fillérekért megműtött, persze cisztás volt, valsz időben kaptuk még el, hogy ne legyen rákos. és amikor újra előjött a ciszta, még kevesebbért műtötte másodszor.)
Szia, koszonom a valaszt, sajnos rengeteg mindenkivel probalkoztunk mar, de akiket emlitettel, meg nem. Hatha! Kutyusnak kene amugy. Neveket nem tudom mennyire lehet itt emliteni, ha igen, akkor majd azt is leirom (most vagyunk az 5. orvosnal). Egyelore csak annyi, hogy a kutyusnak nem tudjak mi a baja, csak antibiotikummal tomkodi minden orvos. Aki meg nem tomi azzal (pl alternativ gyogyaszat), az nem tud segiteni (mas szerekkel tomi, de semmi hatas).
