> [Onogur] > "A szomszéd idős néni, ki Nyírbátorból származott, míg élt, a kislányunkat csak Csurikám-nak nevezte a befont haja miatt"
[Lofat Mojo] > Annak talán köze lehet a szláv "kislány" szóhoz is: csak lengyel adatot tudok, az córka (ejtsd: curka). Esetleg maga a copf jelentés is a kislányok hajviseletéből jönne?
Én sem hiszem, hogy a hajfonat miatt lenne a becenév. Ugyanakkor a megadtad szláv szóból sem eredhet.
Itt a csurikám inkább 'kismadaram' jelentésű, talán a csiripel hangutánzó szó mély hangrendű változatából. Ehhez adalék, hogy a csuri szó az országban több helyen verebet jelöl. A hangfestő eredet mellett szó az is, hogy van a csurinak 'csonka' jelentése is, amely a suta mozgás keltett csuszatoló hangra utal.
A 'copf' jelentésű csurka szó szerintem ettől eltérően a szerb-horvát čvor 'csomó, dudor' szó kicsinyített *čvorka változatának átvétele. (Azonban meglehet, a 'madár' jelentés is innen jő, vö. szb-hv. čvorak 'seregély'.)
> Ki az aki ismeri azt a szót, hogy "górni" (ige).
Elnézést midenkitől, de legtalálóbb szinonimája elvont értelemben b...szni (oda-, el-, szét-, ... stb. :o)"
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">Az Alföldön használják dob (ld. górál) értelemben is. Sőt, én inkább ezt a jelentését ismerem. Ahogyan azt az egyik előző hozzászóló említi: elgórtam valahova. Eldobtam (ti. eltettem) valahová és most nem találom.
"A szomszéd idős néni, ki Nyírbátorból származott, míg élt, a kislányunkat csak Csurikám-nak nevezte a befont haja miatt"
Annak talán köze lehet a szláv "kislány" szóhoz is: csak lengyel adatot tudok, az córka (ejtsd: curka). Esetleg maga a copf jelentés is a kislányok hajviseletéből jönne?
A pecut abból gondoltam, hogy a koliban egy vasi szobatársam ezt a szót nem értette, lehet, hogy nagyot általánosítottam?
A góré kóró jelentésben is használatos. Most megnéztem a Pallasban, ott még ilyenek is vannak: (...) c) Somogyban istálló pallása; d) Tolnában és Hontban melegágy-ezekről se tudtam.
Ja én is az első 10 évemet Szolnok megyében éltem.
Pl. a "megvezet", -->hamis információkkal lát el.
A kukoricatároló hely-->"góré" (nem igazgató -:))
A "görcs" szót, mi a cipőfűzőn keletkező csomóra használtuk.
"Vajling" nagy edény.
Ki az aki ismeri azt a szót, hogy "górni" (ige). Szolnok megyében élő nagynéném rendszeresen használja, amikor telefonál. Ennek még nemjöttem rá a jelentésére.
Visszaolvastam, (máramit) a sikárkó kilőve. A búbra: vigyázz, me' megbubollak-vigyázz, mer' kapsz egy kokit-barackot a fejedre; meg a kokas megbubolja a tyukot.
Szavakról igen, de nem nevekről: Korbuly Péterrel pl. generációknak volt (van) napi kapcsolata.
> És mivel a helyesírás lenne az egyetlen megtartó erő, ha az adott szó nem szerepel a helyesírási kódexekben, vélhetőleg könnyebben változik a kiejtés irányában
Én nem így vélem: a l ~ ly disztrubúciója ("grafotaxisa") önálló entitás a helyesírási rendszeren belül. Az új elemeknek első leírásuk előtt ennek szűrőjén kell keresztül menniük (ha etimológiailag nem eleve eldöntött a kérdés), és kevésbé az aktuális kiejtésen.
Az ÉrtSz csak három nem indulatszó jellegű /uj/ végű szót ismer (burzsuj, lebuj, paszuly), így ezt önmagában nem vizsgálhatjuk, de pl. a 60 -oly végű szó mellett egy -oj sincs taksálva (az u-nak meg leginkább az o felé van átjárása).
Tehát szerintem az helyesírásunk analógiás hatásából eredendően egy rövid közép-zárt magánhangzóra következő /j/-s szóvég inkább a ly-vel írva fog realizálódni , míg egy nyílt után -j-vel.
Emlékeztetnélek arra, hogy éppen ez utóbbi maga után vonta csevej írásmódott kellett az etimológiai elv érvényesülése folytán csevely-re módosítani. Ez ugyan a jeélezted irányba ható tendencia, de jelez két dolgot:
- van grafotaxis;
- szempont az aktuális grafotaxissal szemben a már nem nyilvánvaló etimologikus írásmód további érvényesítése: olyan szempontoké, amelynek (több) száz évvel ezelőtt volt fonetikai relevanciájuk.
Ellenkező példának itt van pl. Vészi Endre, aki a Varrógép a holdfényben c. művében egy Krivoly elvtárst szerepeltet, az orosz Kirvoj 'görbe, félszemű' mutációjaként. Ez esetben a név a /j/-s ejtése ellenére úgy hat természetesebben, ha ly-vel írjuk.
> Ezt megerősítik a dzsumbuly típusú példák, hiszen éppen a nyelvérzék elbizonytalanodását mutatják: a hiperkorrekció mindig valamilyen erős tendenciával szemben alakul ki, és másodlagossága okán kisebb is a hatása.
A dzsumbuj, a burzsuj esetén (igen fiatal és argotikus eredetük miatt) nemigen beszélhetünk nyelvérzékről.
A hiperkorrekció megléte a burzsuly esetében és hiánya a lyugó esetén jelzi, hogy az szóvégi -uj tipikussága a helyesírési érzék számára még fiatal, nem román -ul-ból eredő szavak esetén sem egyértelmű.
Így a magam részéről nem látom alátámaszthatónak a 218-asban tett kijelentésedet, miszerint "[a] román eredetű ul > uly >uj végű szavaknál az az érzésem, hogy általában is tipikusabb a j-s írásmód, mint az ly-es.". Annál is inkább, mert az ilyen román eredetű szavak többségét én soroltam elő, és ha ellenőrzöd őket a mai telefonkönyvben, akkor a helyzet ma talán még -ly-pártibb: a listán 2-2 /raduj/ állt szemben egymással, miközben a 4 mai Radujra 39 Raduly jut.
Csakhogy ritka szavakról, nevekról van szó. És mivel a helyesírás lenne az egyetlen megtartó erő, ha az adott szó nem szerepel a helyesírási kódexekben, vélhetőleg könnyebben változik a kiejtés irányában. Ezt megerősítik a dzsumbuly típusú példák, hiszen éppen a nyelvérzék elbizonytalanodását mutatják: a hiperkorrekció mindig valamilyen erős tendenciával szemben alakul ki, és másodlagossága okán kisebb is a hatása.
Minthogy abszolút helyesírási kérdésről beszélünk, és nem kiejtési problémáról, így nem érzem relevánsnak az eltelt 100 évet, minthogy a ly esetén mindenképpen historizálásról van szó. A Korbulyok stb. azóta sem változtatták meg a nevük írását.
Sőt az -uly írásmód még mindig él annyira, hogy hiperkorrekt dzsumbuly (6:240) , burzsuly (22:232) írásmódokat alakítson ki (a számok a Google-lal feltalált helytelen:helyes írásmódot használó _oldalak_ arányát jelzik).
Tehát olyan időből, amikor még sokkal inkább megvolt a j-ly oppozíció maradványa. Ha akkor pariban voltak, a 20. század közepére már muszáj volt elbillennük a j irányában.
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy pariban vannak. Vonatkozó közszavakat nem találtam (a széleky-magyar szójegyzékben A-D között nem volt egy sem, így a többit nem vizsgáltam, mert csak elvétve lehet benne), de végigbogarásztam a Radix 1981. évi iparosjegyzékének vezetékneveit, az -uly, ill. -uj végűek az alábbiak (egydül a magyar Új szór tartalmazó neveket hagytam ki, a többit nem vizsgáltam, így fals pozitív esetek lehetnek a listában):
> viszont megint érdekes, hogy az a néhány ember, akinek ismerős volt a szó, nyírségi tirpák volt és kaszTrolynak tudta inkább.
Ezért említettem meg a szlovákot, mint lehetséges forrást.
> Szóval mire a betelepített szlávoktól leért a Nagykunságra, kiesett belőle a t betű.
Ha megfigyeled, a t (miként más zárhang is) a magyarban normál beszédben nemigen ejtődik (ill. ritkább eset, ha megmarad), ezért van rendszerint pl. kaszni a kasztni helyett/mellett (bajor-osztrák kastni ~ német Kasten 'láda, doboz').
Abban az esetben ha az átvétel hallás útján természetes módon történik, akkor azoknál a szavaknál, melyeknek "nincs múltjuk", az átvevő "nem tudja" eldönteni, hogy kell-e ott t-t írni, avagy sem. A bizonytalanságot az jelzi a legjobban, hogy néha oda is beszúródik a t, ahol eredetileg nem volt, pl. stráf 'csík' < német Schraff.
Visszatérve a vankujra: elfelejtettem említeni, hogy etimológiai alapon ezt is ly-vel kellene írni, mivel a román Vancu (< Ivan csonkított-kicsinyített formája) személynév -l határozott névelős Vancul formájából ered. Volt régen Vankuly családnév, ill. Szlovákiában ma is van Vankulič. Ugyanilyen alakulatok m. Korbuly családnév <: rom. Corbu személynév (jelentése 'holló'), Raduly <: Radu személynév (szlávból, jelentése: 'öröm') stb.
De mivel a kifejezés etimológiája kiveszett a nyelvből, ill. az írott forrásokban (így Tersánszkynál is) a köznyelvi kiejtés szerinti -j-s írásmód rögzült, megmaradhatunk a vankuj lejegyzésnél (persze a vankuly megengedésével).
vankuj: a kun eredetet cask tippeltem, ezek szerint rosszul. Érdekes, hogy nagyanyám, bár nem tudta a szó jelentését, mégis jól használta, mert az egyik ujjamra mondta ezt a szót, ami görbe, tehát "neveletlen", "faragatlan" :)
kaszroj: akkor ez is csak félig sváb :) viszont megint érdekes, hogy az a néhány ember, akinek ismerős volt a szó, nyírségi tirpák volt és kaszTrolynak tudta inkább. Szóval mire a betelepített szlávoktól leért a Nagykunságra, kiesett belőle a t betű. Hát mindig tanul valamit az ember :)
> kaszroj: az origón valaki kaszrolynak írta, szerintem j, de őszintén szólva még nem láttam leírva.
Ez francia eredetű vándorszó: fr. casserole '(nyeles) serpenyő, tűzálló tál, lábos' < fr. casse 'u.a.' kicsinyített formája. A németben az eredeti Kasserolle és szlávoktól kölcsönzött Kastrol is ismert. A magyar ez utóbbiból jön a mássalhangzó-torlódás egyszerűsítésével; bár lehet, hogy közvetlenül a szlávoktól vettük át, vö. szlovák kastról.
Mivel az eredeti alakban a szóvégen l hang található, abszoltút jogos a ly-vel való írás.
> vankuj [...] kun [eredetű]
Ez egy nyugatra terjedt erdélyi tájszó 'neveletlen, faragatlan' jelentésben, vö. itt. Eredetét tekintve egy román személynév (Vancu) gúnynévként való átértelmezése. Személynévként szerepel Tersánszky "Igaz regény"-jében.
A képességeimhez mérten igen. Azaz 16 évi szabolcsi kisvárosi élet még nem jelenti, hogy minden szabolcsi kifejezéssel találkozatam. De majd leírogatom, ami itt újdonság volt számomra. Az már nehezebb, hogy mi hiányzik, mi az , amit itt nem tapasztaloka pestihez képest.