"A 2-3.században az angol törzs egy része és a warn törzs délre vándorolt,"
Az angoloknak talán csak egy kisebb részük, de helynévi anyagokban, pl. falunevekben a mai napig kimutatható az "angol" törzsnév Thüringiában.
Valahol meg azt olvastam, hogy az angolok a 6. sz. közepéig szinte az utolsó szálig elhagyták Schleswig területét, amely ezután egy darabig szinte lakatlan volt, 600 után pedig a dánok foglalták el maguknak ezt a vidéket.
A szász törzsszövetség azért elég sok északi-tengeri germán törzset betagolt magába, maguk a szászok eredetileg egy relatíve kis törzs voltak valahol az Elba torkolatvidékén.
Fríz nyelvű szöveget nem hallottam még élőszóban, de így leírva engem inkább a hollandra emlékeztet, mint a mai angolra, de talán inkább a kettő között.
Nyelvtörténetileg azonban a fríz az angollal közelebbi rokonságban áll, mint a hollanddal, a germanisták legalábbis ezt állítják :-)
Hát vannak ófelnémet imádságaim is, sőt még rekonstruált Urgermanisch (Proto-Germanic) Miatyánkom is, de azt hiszem, hogy más topikokban már előhozakodtam velük.:-)
Az utolsó jelentős északi-tengeri germán törzs a Chauken volt, Szászország területén. Ők egyéni gazdaságokban és falvakban éltek. Az Elba és Ems torkolatánál, a mocsarakban pedig mesterséges halmok tetején voltak a házaik. Kr.e 12-ben legyőzte őket Drusus, Tiberius hadjárata után római uralom alá kerültek. Segédcsapatokat adtak Germanicus hadjárataihoz 14-ben és 15-ben. Később függetlenedtek, 41-ben P Gabinius Secundus, Germania Inferior helytartója felvette a Cauchi nevet, miután legyőzte őket. 47-ben az új római helytartó Corbulo legyőzte őket a Rajnai flotta segítségével. Plinius és Tacitus is írt róluk. A 2.században közismert kalózok voltak, 173-ban Gallia Belgica provinciát támadta a flottájuk. A 4.században említették őket utoljára, azután a szász törzsszövetség tagjai lettek.
A warn törzs története elég rövid lesz. Holstein területén éltek. Említette őket Plinius, Tacitus és később Ptolemaiosz 150 körül. Azután a 2 vagy 3. században az angolok egy részével délre vonultak, a hermundurok szomszédságába és később együtt hozták létre a türing népet.
Az északi-tengeri germánok következő törzse az angol, ők a mai angolok ősei közé tartoznak. Schleswig területén éltek az ókorban. Tacitus említette őket Kr.u 98-ban. Földműveléssel, állattenyésztéssel, halászattal foglalkoztak. Kereskedtek más népekkel, római üveg és kerámiatárgyakat találtak a régészek a területükön. A Thorsberg láp volt a vallási központjuk, Donnar - Thor istennek volt szentelve, de más isteneknek is áldoztak ott. Nerthus istennő, a Földanya is fontos istennőjük volt.
A 2-3.században az angol törzs egy része és a warn törzs délre vándorolt, a hermundurok mellé, belőlük jött létre a türing nép később. 440 után az angolok áttelepültek Britannia területére, a jütökkel és a szászok, frízek egy részével együtt.
OFF: 2004. novemberében az amszterdami tengerparton én magam is találkoztam egy szálfatermetű (legalább 190 cm magas), világítóan kék szemű fríz szendvicsárussal, aki olyan szendvicseket árult, amiben szalámi helyett félig nyers hal volt.
Állítólag ősi fríz különlegesség.
Hát mit mondjak, nem az volt a legfinomabb szendvics, amit életemben ettem :-)))
Egységes fríz nyelvről csak erős fenntartásokkal beszélhetünk. A fríz három nyelvjáráscsoportra oszlik, nyugatira, keletire és északira, amelyek között a közös megértés eléggé nehézkes.
Ennél is nagyobb probléma a beszélők alacsony száma, egyre több fríz tér át a holland és a német használatára, valamint az, hogy a fríznek nincs egységes irodalmi sztenderdje.
A frízek összlétszáma ma közel másfél millió, ebből 450-500 ezer fő beszéli valamelyik fríz dialektust.
Bár nincs közös fríz irodalmi nyelv, a fríz dialektusok elismert kisebbségi nyelvek Hollandiában és Németországban.
Mellesleg ezzel az 1,5 milliós létszámmal a fríz a legkisebb lélekszámú germán nyelvű nép.
Így igaz, Kiszely is kiemeli a könyvében a frízekkel foglalkozó résznél az igen magas termetüket és a kifejezetten világos színezetüket. Világos haj- és szemszínükkel még az egyébként általában szintén világos színezetű holland és északnémet környezetükből is kitűnnek.
A fríz nyelv az angol nyelv legközelebbi rokona a ma élő germán nyelvek közül. Ezek alkotják az ún. Anglo-Frisian alcsoportot az északi-tengeri germán (North Sea Germanic) csoporton belül.
A frízek Európa egyik legfontosabb kereskedőnemzete voltak a középkorban. Saját árucikkeik a só, a fríz posztó voltak, már a rómaiaknak is eladták. Mivel a tengerparton éltek, halásztak, hajóépítéshez jól értettek és jó hajósok voltak. A 7.században elkezdtek kereskedelmi állomásokat kiépíteni a kereskedők és kézművesek ( hajóépítők, kádárok, vitorlakészítők ) számára a tengerparton. Az Északi-tengeren hajóztak, legfontosabb piacuk Dánia és Írország volt. A legfontosabb város a dániai Haithabu volt, innen szőrmét vettek eleinte, később mivel a vikingek kereskedtek Bizánccal, rajtuk keresztül selymet és borsot vásároltak. A legfontosabb fríz kereskedelmi központ Dorestadt volt, gyapjúruhákkal, sóval, gabonával, szárított hallal kereskedtek. A vikingeknek takarókat adtak el és bizánci selymet vásároltak. A kereskedelem során ezüst pénzeket is használtak. Innen vezetett egy fontos kereskedelmi útvonal a Rajna mentén Németországba és onnan tovább az Alpokon keresztül. A fríz posztókabát keresett árú volt a Frank birodalomban, fontos kereskedelmi partnerük volt Strassburg, Basel és Speyer városa. A keresztes hadjáratokban is részt vettek a fríz hajósok, szállították a kereszteseket.
A népvándorlás idején, az 5.században, frízek is csatlakoztak az angol, szász, jüt kivándorlókhoz, letelepedtek Britannia területén, más frízek kihasználták az alkalmat követve a tengerpartot elfoglalták az angolszász törzsek által elhagyott területeket, a Weser folyó torkolatáig jutottak, délre is terjeszkedtek Flandria területén. A frízek által elfoglalt terület volt Magna Frisia. A fríz állam élén király állt, az elsőt 618-ben említették. Aldegisel ( 654- 680 ) király jó kapcsolatban volt a frankokkal. Ratbod király ( 680- 719 ) idején virágzott a fríz kereskedelem, Londonban is volt fríz kereskedői kolonia. Ratbod terjeszkedni akart délre a frankok rovására, ezért háború tört ki a két állam közt. 689-ben Pipin majordomus legyőzte a frízeket és elfoglalta Nyugat- Fríziát, a mai Hollandia területén. Ratbod Helgoland szigetére menekült. Ekkor alakult Utrechtben egy püspökség, a püspök Szent Willibrord sikeresen térített a frízek közt. 714-ben kihasználva a frank birodalomban kirobbant polgárháborút, Ratbod visszafoglalta az elveszett területeket. Mindenhol elpusztította keresztény templomokat, visszaállt a régi vallás. 716-ban legyőzte Martell Károly seregét. Utána jött az utolsó fríz krály Poppo ( 719-734 ), 720-ban újra elfoglalták a frankok az ország nyugati részét. 734-ben legyőzte Martell Károly Poppot, aki meghalt a csatában, a frankok elfoglalták egész Fríziát. A frízek keresztény hitre áttérése elég lassan ment, 800 körül tért át teljesen a felső réteg a kereszténységre, a köznép sokkal lassabban. 800 és 1100 közt volt egy kivándorlási hullám Dánia területére, a mai Schleswig tartományba.
