Keresés

- Kérlek, játssz valamit a húrtalan hárfán. - mondta a tanítvány. A mester néhány percig mozdulatlanul ült, azután azt kérdezte:
- Hallod?
- Nem hallom. - válaszolta a tanítvány. Mire a mester:
- Miért nem szóltál, hogy hangosabban játszak?

Tao-shin megszólította Hui-ké-t:
- Kérlek, mutasd meg nekem az utat a szabadulás felé!
- Ki vetett rabságba?
- Senki.
- Ha így van - mondta a mester - miért kérdezel engem a megszabadulásról?

Egy nap, amint Manjusri a kapu előtt állt, a Buddha megszólította:
- Manjusri, Manjusri, miért nem lépsz be?
- Mert nem látom hogy kint lennék. - válaszolta Manjusri.

Köszönöm, hogy szeretsz ide jönni.:)

- A kőhidad vidék szerte ismert, de ahogy errefelé jöttem csak egy kőrakást találtam. - mondta egy szerzetes Joshu-nak.
- Te csak a köveket látod, nem a hidat. - válaszolta Joshu.
- Mi akkor a híd? - kérdezte a szerzetes.
- Mit gondolsz, most min sétálsz?

Két szerzetes a város felé menvén egy folyóhoz ért. A sekély gázló mellett ott állt egy gyönyörű lány, aki hosszú, fodros szoknyája miatt nem tudott átkelni, ezért megkérte a szerzeteseket, hogy vigyék át őt. Az egyik szerzetes nem tudta mitévő legyen, de a másik gyorsan karjába vette a lányt, és átvitte a túlpartra. A lány kedvesen megköszönte, és távozott. Estére, mire a város határához értek, a másik szerzetes nem bírta tovább, és megkérdezte:
- Testvér, szellemi vezérelveink nem engedik, hogy nőkkel kerüljünk kapcsolatba, hiszen kísértésbe vihetnek minket. De te felvettél egyet és a karjaidban hordoztad!
- Testvér - válaszolta a másik - én letettem azt a lányt a parton, de te még mindig cipeled?

:)

^{..és versben:)}

Szabó Lőrinc

Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta,- ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- Lepke,- mesélte,- igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... és most nem tudom,

most nem tudom,- folyatta eltünődve,-
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

Én jót nevettem: - Ne tréfálj Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Õ mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

A híres taoista mester, Chuang Tzu egyszer azt álmodta, hogy egy lepke, aki ide-oda szálldos. Álmában nem tudatosult emberi személyisége, ő csak egy lepke volt. Hirtelen, amikor felébredt, újból érzékelte személyiségét. De ezt gondolta magában: "Egy ember voltam, aki azt álmodta hogy lepke, vagy egy lepke vagyok, aki azt álmodja, hogy ember?"

Számos szabad tettünk eredménye vagyunk,  s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek.

Nem létezik mester, nem létezik vezető, nincs senki, aki megmodhatná nektek, mit kell tennetek.

Hisz tudod, A buddhizmus az, ahogy eszel, iszol, alszol, szeretkezel, ahogy gondolkodsz, ahogy érzel.

Én így gondolkodok és érzek buddhául, köszönöm, hogy beleférek ide és maradhatok, szeretek ide jönni :)

Egy gazdag ember megkért egy Zen mestert, hogy írjon le valamit, ami boldogságot és jólétet hoz a családjára a következő években. Valami olyan legyen, aminek a család generációkon keresztül örülhet. Egy nagy darab papírra a mester a következőket írta: "Az apa meghal, a fiú meghal, az unoka meghal."

...

Szia!:)

Nagyon szép idézeteket hozol.

Talán én a buddhizmushoz kicsit konkrétabban/tárgyiasultabban kötődő képekkel kísérném, de ha számodra egy-egy gondolat néha elvontabb képi asszociációt juttat eszedbe, az belefér a buddhizmus megengedőbb, a nyugati világ felé egyre nyitottabb életszemléletébe. Szerintem.:)

(szólj, ha félreértettem a háborgó lelkek nyugtatását és nem megfelelő képeket hozok. köszi)

Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.

Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet,hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.

Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni.

Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná, hogy ne légy boldog.