Az MTA kommunikációs igazgatója blogot nyitott az MTA-ról megjelent cikkek megvitatásáról. Az első topik azonnal kicsúszott az irányítása alól. A hozzászólók a fiatal kutatói generáció kivándorlásának okairól akart beszélni, ami magában foglalta az MTA intézményrendszerének és kommunikációjának korszerűtlenségét. A filozófia tudomány kandidátusa ekkor a 156.-ik bejegyzés után zárolta az egész vitát (http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel). Fábri György (FGy_SciCom) emlékezetes bejegyzéseinek egyike így szól: „Úgy látom azonban, ezt a realitást realitásként fogadta el a kutatói közvélemény, hiszen ebben él, nincs olyan feszítő erő, ami előrevivő konfliktusokat eredményezne. Mégpedig azért nincs, mert kialakult egy (vélhetőleg nagyon törékeny s egyben nagyon destruktív) egyensúly, amiben még mindig elég sokaknak biztosít a rendszer alternatívákat (külföldi megbízások, időszaki kint létek, munkahelyi követelmények lazasága, segédmunkák) így még mindig megéri sokaknak belemenni ebbe a kiegyezésbe. Hangsúlyozom, ezt rossznak és kártékonynak tartom, de ideig-óráig mintha működne – immár másfél évtizede.” Valóban elfogadja az új kutatói generáció ezt a demoralizálóan megalkuvó álláspontot, vagy éppen most int búcsút az egyre inkább leszakadó magyarországi kutatásnak?
"Az kell, hogy elinduljon egy párbeszéd. És nem itt. Hanem az Akadémia egy szerverén, mert én se látom jó ötletnek ezt a fajta távoli "üzengetést". Ezzel valószínűleg csak mélyülnek az árkok, más igazából nem történik. Lehet viszont, hogy már késő, a bizalmatlanság már elérte azt a szintet, ahol az emberek nem merik felvállalni a véleményüket. De meghökkentő, hogy ez az ötlet fel sem merül."
Khmm-khmm. Egy kis self-polishing :)))
wos1900 (49): "Nagyon sajnálatos, hogy annyi hatása nem volt ennek az egésznek hogy odalöktek volna 50 MB tárhelyet egy Akadémiai szerveren, hogy na lúzerek, ide írhattok ha már nagyon nem bírtok magatokkal."
1. KATEGÓRIA: SUPERMAN. Kiváló kutató, mehetne bárhova a világon, beszél nyelvet, nemzetközi szinten van a szakmájában, van track recordja grantek szerzésében, de otthon marad, mert Magyarországon is meg tudja csinálni a munkáját, kap elég támogatást, tud munkacsoportot szervezni, van helye, ahol dolgozik, és békén hagyják, dolgozhat. Esetleg felismeri, hogy szar a rendszer, de befogja a száját, s nem akarja megváltani a világot.
2. KATEGÓRIA: HAZAFI. Kiváló kutató, mehetne bárhova a világon, beszél nyelvet, nemzetközi szinten van a szakmájában, van track recordja grantek szerzésében, de szereti a hazáját és tudja, hogy szinte behozhatatlan hátrányokkal játszik, de otthon marad, pedig szivatják magyar módra rendesen. Veszélye, hogy késôbb leszakadhat a tudomány élvonalától, és 4. 5. vagy 6. kategóriás lesz.
3. KATEGÓRIA: FAMILY MAN. Kiváló kutató, mehetne bárhova a világon, beszél nyelvet, nemzetközi szinten van a szakmájában, van track recordja grantek szerzésében, de családja köti, felesége nem akar külföldre menni, idôs szülei vannak és otthon marad, pedig szivatják magyar módra rendesen. Veszélye, hogy késôbb leszakadhat a tudomány élvonalától, és 4. 5. vagy 6. kategóriás lesz.
4. KATEGÓRIA: “MAGYARORSZÁGON VILÁGHÍRÛ” KUTATÓ: Átlagos vagy azalatti ember, átlagos vagy azalatti kutatói kvalitásokkal. Nemigen mehetne sehova a világban, közepes szinten van a szakmájában, nincs nagy track recordja kompetitív grantek szerzésében, de annál jobban lavíroz a magyar mutyiban. Jól megél, a magyar viszonyokat tekintve, mert több helyen is professzor; fizetéskiegészítésekkel, külföldiek oktatásával, korupcióval összeszed annyi pénzt, amennyi kell. Felmérte, hogy még mindig Magyarországon jár a legjobban, a közepes képességeit és a puha gerincét figyelembe véve. Ha jól helyezkedik, tanszékvezetô, rektorhelyettes, akár rektor és akadémikus is lehet belôle. Helyzetét valamit édesíti, hogy szabadon szivathatja a fiatalokat, játszhatja a kakast a szemétdombon, mutyizhat, járhat a Professzorok Batthyány Körébe, és idônként nyilatkozhat a TV-nek olyan kérdésekrôl, amihez vagy ért, vagy nem ért. Szereti használni a “tudományosság” fordulatot, és meg van gyôzôdve hogy Magyarországon sajátos körülmények vannak, amik sajátos megoldásokat eredményeznek.
5. KATEGÓRIA: BÖLCSÉSZ Humán tudományokban dolgozik, vagy valamilyen más módon az országhoz köti a nyelv, a tudományos háttér.
6. KATEGÓRIA: SELEJT: Menne, vagy nem menne: mindegy, mert nem kell a kutyának sem. (Amúgy nem feltétlenül a saját maga hibájából lett selejt, a magyar Ph.D. témavezetôk minôségét ismerve.) Otthon marad, és semmire nem viszi. Oktat, csoportot visz, soha nem tudja meg, milyen az igazi tudomány. Beír erre a blogra különféle nickek alatt, és magyarázkodik.
7. KATEGÓRIA. ÉLETMÛVÉSZ: Volt már kint, de nem szeret vagy nem tud dolgozni annyira, amennyire azt ott szokás, vagy egyszerûen nem kompetitív a nemzetközi színtéren. A kis pénz, kis foci elvét vallja, és dolgozgat, a munkáltatója pedig megfizetgeti. Hobbi játékos, esetenként szülei eltartják, ô meg teniszezget, vitorlázgat, idônként kutatgat. Nem izgatja túlzottan, ha szivatják. Sokáig él, és a 4. kategóriába juthat idôsebb korára.
8. KATEGÓRIA: KÖVÜLET. Azt mondja magáról. hogy kiváló kutató, és mehetne bárhova a világon, pedig nem: ô is tudja, hogy egy bizonyos kor után nem olyan egyszerû dolog az. Felveszi a doktori vagy MTA tiszteletdíjat, oktat, kutatgat, és várja a nyugdíjat. Szivat, és/vagy szivatják.
Mindenkitôl bocsánatot kérek, akit esetleg megbántottam a mesetörténettel. Szeretném hivatalosan is megkérni a moderátort, hogy törölje a Sir Agyas mesét a SOTE-rôl.
Ezennel nyilvánosan leszögezem, hogy a SOTE rektorai és rektorhelyettesei minden szempontból feladatuk magaslatán vannak. Kollai professzor kiváló tudományos és szervezôképességû érdemei alapján lett rektorhelyettes, és nem politikai és lojalitási faktorok alapján. Ugyanígy, Ádám Veronika is saját érdemei kapcsán lett rektorhelyettes, és saját érdemei alapján lett akadémikus. Semmi köze egyiknek sem ahhoz, hogy Vizi Szilveszter felesége. És még a cikkeit és a nagydokotoriját is saját maga írta.
Az egész SOTE vezérkar éjt és nappallá téve fáradozik azon, hogy a SOTE nemzetközi hírnevét tovább erôsítse, és minél ütôsebb oktató és kutatógárdát kapalácsoljon össze.
Ennyit errôl.
Aki további mesékre kiváncsi a SOTE dolgaival kapcsolatosan, olvasson bele a Friderikusz Szabó Csaba aktáiba, a II. Élettan intézetrôl
http://www.atv.hu/friderikusz/?q=node/264
vagy pedig olvassa el Kalapos Miklós a Kétfejû borjú könyvét a II. Biokémia intézetrôl
és alkosson saját maga véleményt. Vagy menjen el a SOTEre dolgozni bármelyik intézetbe, és akkor elsô kézbôl fogja látni, hogy milyen csoda hely ez itten.
Rendben van, én nagyjából el is fogadom, amit mondasz. Abban is igazad van teljesen, hogy nem az index fórum a megfelelő hely arra, hogy valami konkrét változás elinduljon/ami van, felgyorsuljon. Ez most csak szelep, lehet, hogy helyenként igazságtalan is.
Nem vagyok szociológus, de azt gondolom, valami kell ahhoz, hogy erre a szintre jusson a "párbeszéd". Nem azt jelzi ez az egész, hogy nincs párbeszéd, hogy a kommunikáció a rendszeren belül vertikálisan nem vagy alig működik?
Én a saját részemről nem szeretnék mást látni, mint azt, hogy elindul egy párbeszéd. Mert most mind a két oldal 30%-ban tud valamit, 70-ben projektál. Először például meg kéne kérdezni az intézetekben dolgozó érintett csoportot/korosztályt, akár egy névtelen survey formájában, ahogy valaki már javasolta. Hogy legalább abban világosan lássanak/lássunk, amiben kéne. Ebből jöhetnének a te számodra is a kívánt adatok.
Az kell, hogy elinduljon egy párbeszéd. És nem itt. Hanem az Akadémia egy szerverén, mert én se látom jó ötletnek ezt a fajta távoli "üzengetést". Ezzel valószínűleg csak mélyülnek az árkok, más igazából nem történik. Lehet viszont, hogy már késő, a bizalmatlanság már elérte azt a szintet, ahol az emberek nem merik felvállalni a véleményüket. De meghökkentő, hogy ez az ötlet fel sem merül.
Kapaszkodunk a "reform" szóba, mint valami varázsszerbe. De éppen mostanában bizonyosodik be látványosan, hogy nem lehet reformot csinálni a rendszer szereplőinek megnyerése nélkül. Ez kisebb léptékben is igaz. Ha nincs platform a reform lépéseinek véleményezéséhez és az eldöntött lépések számonkéréséhez (és itt nem a bizottságosdira gondolok, mert az erre nem elég hajlékony), hogyan várhatják el, hogy az érintettek egységesen mögé álljanak?
Tulajdonképpen ezen felül nekem nincs is több mondanivalóm. Meg időm sem nagyon, hogy ezzel ennyit foglalkozzak. Majd az idő eldönti, mi lesz.
Hadd szögezzek le egy pár dolgot amik a korábbi megszólalásaimból is nyilvánvalóak szerintem, de mégis: 1. Nem gondolom, hogy kis hazánkban a kutatók helyzete ne lenne tragikus. Sőt. 2. Nem gondolom, hogy ebből ne következne a kutatói elvándorlás. 3. Nem gondolom, hogy ez ne lenne nagyon súlyos hatással az országra. 4. Nem gondolom, hogy a magyar kutatás színvonala valóban olyan nagyszerű lenne, mint azt gyakran halljuk mindenféle felmérésekből. Sőt.
Másrészt: Egy dolog, hogy mit gondol valaki, másik dolog, hogy hogyan tudok bárki mást meggyőzni arról, hogy amit gondol az jó. Ez utóbbihoz esetleg nem elég az, hogy sokan gondoljuk és mondjuk ugyanazt. De belátom, hogy ez is tud működni: legyen mondjuk aláírásgyűjtés, petíció?! Mellesleg egy ilyenhez én örömmel adnám a nevemet. Mi lenne, ha országszerte a kutatók aláírnának egy nyílt levelet (kihez?), ami a fentiekről szólna és javasolná a rendszer sürgős megváltoztását? Persze minél több a konkrétum, annál kevesebben fogják aláírni, mert részletkérdésekben esetleg nehéz egyetérteni.
Harmadrészt: Miért is eretnekség tényeket, adatokat várni? Remélem nem gondoljátok, hogy az. Szerintem nincs mitől félnünk -- nincs már vesztenivaló. Ha nincsenek tények arról, hogy a helyzet rossz, abból nem következik, hogy a helyzet jó. Csak az, hogy most nem sikerült bizonyítani, hogy a helyzet rossz.
Szerintem lehetnek ilyen tények. Miért hagynánk ki egyetlen lehetőséget is az igazunk bizonyítására? Azt értem, hogy ez lehet veszélyes játék, mert az ellentábor, mint gyakran megesik, nem röstelli a bizonyítékok hiányát a saját céljaira használni. Ez persze ismét csak logikai bukfenc. Értem azt is, hogy ez nem érdekes, ha a kellő hatást eléri. Ebből a szempontból értem a félelmet is. Talán ez magyarázza a reakciót. De azért fura, hogy az emberek előbb gyanakodnak sanda szándékokra, mint bármi másra. A bizalom és empátia teljes hiánya. Nem sok jóra vezet hosszú távon. Nem segít a megértésben.
Figyu! Csak azt szeretném, hogy történjen valami, azon kívül, hogy a Fórumon mindenki jól megmondja a magáét. Nem mondtam, hogy ezt tessék abbahagyni. Sőt, arra buzdítok mindenkit, hogy kapcsoljon a következő fokozatra. Remélem ez nem baj?
Welcome to China! Ja, lenyomozunk s megb@szhatjatok az allasotokat! Hatalmas vitakultura! Gondolom azt hiszed magadrol rohadt nagy szabadelvu vagy.
Derek! Erdekelne milyenek a "mi" palyazataink? Tudtommal a kovetkezoket lehet kulfoldon is palyazni/felhasznalni: US Army (Svajcban lattam), AACR, Howard Hughes grants. NIHt nem tudom.
A SOTE meg a SOTEs vezetok meg megerdemlik a kritikat, mert ritka pocsek hellye valt miattuk is. Sajnos. Anyazni persze teljesen felesleges.
"A normál nickek azonosítása nem tilos, csak nem ajánlatos, mert vagy már önmagában személyeskedés, vagy a személyeskedés melegágya lehet. Ezt a moderátorok a helyzettől függően bírálják el, de nem sok jóra számíthat például az, aki egy nickről a Szülői munkaközösségben kijelenti, hogy szerinte más nicken az intim testrészeit mutogatja a HUSZon. Ugyanígy kényes dolog valakiről kijelenteni, hogy azonos egy fikanickkel, mert ez többnyire nem bizonyítható, és adott esetben súlyosan lejárató lehet.
Általában célszerű, ha mindenkiről csak olyan adatra hivatkozunk, amelyet saját maga közölt."
elkerülte az olvtársak figyelmét az "Állásfoglalások" lelkiismeretes tanulmányozása során. Ajánlanám még az IRL-ezésről, más fórumokról importált vitákról írottakat ugyanott. Röviden a h.sz.-ek tartalma legyen érdekes és ne a beíró személye.
Egy ido utan mar a csak a nevek szemelyek ertekelese/szemelyeskedes marad? Lehetne uj magyar Godwin's law-nak megfelelo szabalyt hozni minderrol.:)
Vicces ez a tudomanypolitikai elemezgetes. Szvsz a mar felvetett A es B populacio (oreg de szenilis ex-tehetsegesek vs. tehetsegtelen kozepszer) kozotti nivellalodas mar regen bekovetkezett. A jelenleg generalt anyagi bizonytalansag meg csak tovabb fokozza, hogy csokken az itthon maradok szama.
Valtozas pedig nem varhato. A jelenlegi kormany-bagazs toketlen meg koncepciotlan csak a kutatassal kieso ellophato penzt latja az ellenzek meg elkotelezte magat, reszben a politikai tomegvonzasnak is koszonhetoen, a jelenlegi tudomanypolitikai elit mellett. Azaz innen sem varhato valtozas.
Szvsz az egyetlen lehetoseg akademiatol fuggetlen eu/usa grantekkel torteno hazateres. Persze ehhez jelentos teljesitmeny kell es aki ezt eleri nem biztos hogy szeretne meg a magyar modern non-kuturabol fakado harcokat is megvivni.
En az utobbival probalkozom nem mondom, hogy egyenlore sok szerencsevel de majd idovel elvalik.:)
Akkor segíthet dönteni, ha ezt is megnézed: http://www.tudosz.hu/2008_okt_kut_bertabla.html
A kutatói életpálya számokban.
A legalsó két kategóriában töltesz minimum 10 évet (a PhD-ig 4 + 6). Itt még fokozatok sincsenek (az ott töltött idővel nincs növekmény). Főmunkatársként töltesz szintén legalább 10-15-öt. Rossz metrikai paraméterekkel rendelkező tudományág/téma esetén 20-at. És ez az időszak nem sétagalopp, ha el akarod érni a felsőbb szintet. Ahhoz jár még a nagydoktori pótlék. A legfelső szinthez, mint alább olvashattuk, nem/nem csak kiemelkedőnek kell lenni, hanem ki is kell emeltetni. Ezzel lehet duplázni (mármint a jövedelmet). Érthető, hogy miért ragaszkodnak hozzá, és életük végéig. Számszakilag erre igen-igen kicsi az esély (objektív feltételek híján nem kiszámolható).
Na ezt kell osztani a "hangulattal", meg a "színvonallal" (egy bizonyos szint alatt már a mutyizás sem segít); legyen az munkahelyi és tudományos (köz)életi.
OFF Lábjegyzetbe még csak annyit, hogy én személyesen is élvezem a mozdíthatatlan kollégák létezésének "áldásait". Magánbeszélgetésekben már kereken megmondták, hogy nem tudnak előléptetni, mert nincs rá keret a jelenlegi fellállás miatt. És én ezt az egyik legfontosabb tájékoztatásnak tartom, amit a kutatói éveim alatt kaptam, mert katalizátorként hat arra nézve, hogy hogyan alakítsam a jövőmet. ON
Ez valójában persze sokkal bonyolultabb, mint ahogy én is ironizáltam rajta. Egyrészt a szimmetriaérzékemet piszkálja, hogy miért van az, hogy egy back-office munkára az egyik helyen határozatlan időt (azaz véglegesítést) írnak ki, a másik helyen pedig nem (pl. a KOKI-ban még a portást is határozott időre alkalmaznák). Nem világos számomra, mi magyarázza ezt a különbséget, de valóban nem ismerek minden apró részletet.
Másrészt a véglegesítés önmagában nem természetszerűleg gonosz találmány. Lásd a tenure-rendszert ami, ha egy jól monitorozott tenure-track előzi meg, nem feltétlen elvetendő megoldás.
Újra és újra ugyanoda lyukadunk ki: minőségellenőrzés, hogy tényleg csak a legjobbak jussanak hozzá ezekhez a dolgokhoz. Summa summarum, önmagukban ezek a "javak" neutrálisak, de a hazai kontextusban túl sokan éltek vissza velük, így a rövidtávú megszüntetésük szerintem is indokolt. Hosszabb távon azonban látok esélyt arra, hogy egy egészségesebb rendszerben újra felvegye a tudománypolitika ezt a szálat.
A határozatlan időre szóló kinevezés abszurd módon véglegesítést jelent Magyarországon. Bebetonozást. Elküldés esetén jogot a végkielégítésre. Illetve ezt csak fegyelmi eljárással lehet megkerülni. Ezt így is elmondhattad volna, ugye?
Lehetne, hogy alkotó módon kapcsolódj be ebbe a topikba és ne azzal az igénnyel, hogy valakiről azt bizonyítsd, hogy az ismeretei fogyatékosak? Astron talán nem tudta ezt, viszont valószínűleg sok minden olyat tud, amit te nem. Engem eddig meggyőzött. Az informatika egyik alapigazsága, hogy más gondolatait javítani könnyebb, mint a javítatlan teljesítményt létrehozni. Javításkor ugyanis fellépsz arra a lépcsőre, amit ő a lábad elé épített. Nem jelenti viszont azt, hogy te okosabb vagy nála, csak általa helyzeti előnybe kerültél. Egyébként köszöntelek ebben a kakaóbiztos virtuális körben, ahol a PC felügyelete megszűnt. Itt mindenki új lappal indul, kezdőnek és haladónak azonosak az esélyei. Ha megnézed sok az új nick itt, amelynek jó része talán másodnick. Okát látom ennek is. Hogy miért, a te tapasztalatoddal erre játszva adsz majd magadnak választ.
Szeretném, ha ebben a meglehetősen érzékeny témakörben a személyeskedéstől a lehetőségekhez képest maximálisan távol tartanánk magunk. Kérhetem?
Na akkor: "A kérdés szerintem mégiscsak az, hogy attól, hogy a fiatalok elmennek romlik-e a színvonal. Ugyanis ha nem romlik, akkor nem tudom, hogy mivel lehet amellett érvelni, hogy node most aztán már valaki tegyen itt valamit. A fiatal kutatók megtartása mint absztrakt cél nem hangzik meggyőzőnek. A hangulat javítása sem. Ilyen érvvel a politikusok prioritáslistán nem lehet grádicsot ugrani."
OK, akkor röviden elmagyarázom. Ha a tehetséges fiatalok elmennek, akkor az innovatív utánpótlás megy el, ami katasztrófa (nyugodtan el lehet olvasni a többi hozzászólást is, ezt ui. már többen körüljárták itt is, FGy_SciCom blogján is). A maradék állomány ekkor két részre oszlik: (a) valaha innovatív, de kiöregedőben levő kutatók, akiket előbb-utóbb utolér a szenilitás (mint mindenkit), (b) kevéssé innovatív fiatal kutatók, akik a nemzetközi tánctéren csak petrezselymet tudtak árulni. Mivel az idő telik, az (a) csoport lassan kiürül, és a (b) csoport veszi át a helyét. Nivellálódik a dolog, az entrópia kiegyenlítődik, beáll a termodinamikai egyensúly.
Ezt most jövő időben írtam ugyan, de ne hidd, hogy ez a folyamat nem indult már régebben el. Ahogy FGy_SciCom írta, tizenegynéhány éve jól felismerhetők a jelei. Az, hogy működik valahogy, nem azt jelenti, hogy jól működik. Ennek az első jelei szubjektívek, pontosan a hangulatban érhetők tetten. Nem az a cél tehát, hogy a hangulatot javítsuk, hanem az, hogy az okokat kezeljük.
Egyébként meg a nemzetközi összehasonlítás fogja majd kimondani a végső ítéletet (vagy a kétségbeesett honi próbálkozás, hogy lehetőleg ne legyen ilyen összehasonlítás).
http://nol.hu/kultura/cikk/486667/
Lengyel László Szorongás és szomorúság (kentaurbeszéd)
„Mintha Magyarország sejtené, hogy ennyi volt. Szánakoznak rajta? Lábujjhegyen járnak körülötte? Átviszik egy másik szobába, a folyosó végére? Ott fekszik magányban, felakasztott lepedőkkel körbevéve?”
„A bizonytalanság állandósult. Egyetlen dolog biztos, hogy semmi sem biztos. A kormány gerince eltört. A lehető legrosszabb időben, két éven át nem lesz döntés- és működőképes. Béna kacsa. Az ellenzék kétharmaddal megnyerné ma a választásokat, de senki nem tudja, maga az ellenzéki vezetés sem, hogy mi következne akkor.”
„A kormányoldal a biztos vereség tudatában kormányoz. A miniszterelnök a fennmaradásáért a reformok leállításával küzd. De akkor mi értelme a fennmaradásának? Reformokat nem csinálni ellenfelei is tudnak.”
"A kinevezés határozatlan időre szól." Nem arról volt szó, hogy ezt a gyakorlatot megszüntetik? Vagy lehet, hogy ez a megtiszteltetés csak a pályakezdő kutatói állományra vonatkozik? No hiszen! Egy kutató ezek szerint jobban dolgozik, ha egzisztenciális bizonytalanságban tartják, mint egy érettségizett jogi asszisztens?! Persze igaz, kutató bárki lehet, a jogi asszisztensek viszont, mint ismeretes, egészen kis koruktól kezdve elkötelezetten készülnek a pályára, szemben a kutatóval, aki csak úgy teng-leng az életben, itt egy kis biokémia, ott egy kis genetika, felhőtlen játszódás őnéki az élet.
Milyen kedves, hogy még ebben is megkülönböztetett módon szivatja a kutatókat a saját vezetése. Ja, és egyáltalán nem megalázó ez az eljárás.
Egyetértek azzal, hogy aki elmegy nem feltétlenül a színvonal romlása miatt megy el. Egyszerűen külföldön kiszámíthatóbb a pálya: Ha jó vagy, jól fog menni és megtalálod azt a környezetet, ahol jól fogod érezni magad a bőrödben (mind szakmailag, mind anyagilag).
A kérdés szerintem mégiscsak az, hogy attól, hogy a fiatalok elmennek romlik-e a színvonal. Ugyanis ha nem romlik, akkor nem tudom, hogy mivel lehet amellett érvelni, hogy node most aztán már valaki tegyen itt valamit. A fiatal kutatók megtartása mint absztrakt cél nem hangzik meggyőzőnek. A hangulat javítása sem. Ilyen érvvel a politikusok prioritáslistán nem lehet grádicsot ugrani.
Másképp: A fórum célja lehet az, hogy példákat hozunk arra, hogy mennyire lehetetlen, felháborító és elfogadhatatlan a helyzet (és ennek is meg van az értelme), vagy lehet az, hogy próbálunk előre gondolkodni, hogy min lehet változtatni. Én most épp (rettenetes naivitásomban, de mégis..) azt keresgélem, hogy politikusékra mivel lehetne hatni. Nem mintha bíznék bennük.
Az Akadémia persze szintén léphetne, de, amint itt is tárgyalásra került már, nem tűnik úgy, hogy épp az Akadémiai vezetésnek állna érdekében a változtatás. De cáfoljanak rám!
Másik ötlet: Esetleg sok-sok botrány, adatokkal alátámasztva. Boruljon a bili! A "Minden hétre egy mese" (is) "tetszetős" történet, de ha nem dokumentált, akkor megmarad kisvárosi legendának és nem lesz hatása.
A legegyszerűbben persze úgy, hogy legalkalmasabbnak egy régóta ott dolgozó, ám tudományos minősítéssel nem rendelkező kolléga "bizonyult", aki így nem új kinevezést kapott, hanem hosszabbítást.
onetime: Egy másik mesekönyvben úgy olvastam, hogy a császár szerette volna az elején még a Vitézt, és lehet, hogy az állás névre szabottan lett kiírva, csak aztán az irigy manó és a gonosz boszorka beijesztette a császárt, aki visszakozott. Ki tudja. Az ilyen mesék többféle változatban terjednek a néphagyomány útján.
Nem arról van elsősorban szó itt, hogy "romlott-e a színvonal" vagy sem az utóbbi x évben. Lehet, hogy ezt direktben nem is lehet mérni, épp az IF és hasonló mértékek megbízhatóságának kérdése miatt. De ez ebben a kontextusban nem is annyira érdekes. A tehetséges friss PhD-sek vagy akár doktoranduszok nem azért mennek el, mert "romlott a színvonal" in abstracto, hanem mert valahogy nem érzik jól magukat ebben a környezetben in concreto. Sokkal fontosabb itt az, amit például Varga György írt az ÉS-ben a "K+F-paradoxon" című írásban:
Ismereteim szerint tudományos életünk kiválóságai az általuk teremtett új tudás hasznosításának terepeként inkább választják a külföldet, mint Magyarországot. Ennek nem annyira vagy nem kizárólag a hazai piac felvevőképességének a korlátozottsága vagy hiánya az oka; sokkal inkább az alkotómunkára alkalmasabb kulturális tényezők, egyebek között az erőteljesebben motiváló tudományos közélet.
Namármost, ezt a tényezőt ugyan még kevésbé lehet "mérni", mint a minőségromlást, de ha benne vagy, te is érzed, tudod, hogy miről beszél itt a szerző. Ha ez a véleménye sok embernek, és ezek közül sokan ténylegesen lépnek is emiatt, akkor ez az ok létező. Emellett van egy rakás további ilyen hatású tényező, ha végigfutod a fórumot, egy csomót tudsz azonosítani közülük.
akkor mivel lehet érvelni? Hogy mi bizony úgy érezzük, hogy romlik a színvonal? Nem túl meggyőző..
Az érvelés ideje lehet, hogy már régebben elmúlt. Ezt a vészharangot sokan megkongatták már, és legtöbbükből gúnyt űztek, nem tekintették partnernek őket. Erre elhallgattak vagy visszamentek oda, ahonnan jöttek. A kutatási légkör himán tényezői, morális szintje, etc. nem olyan dolgok, amiket "meg lehetne érvelni". Ettől persze még az egyének döntéseit alapvető módon befolyásoló erőként működnek.
Jaj, hát nagyon kezdők, ha a pályázatra "bárki" jelentkezhetett. A jó pályázat személyre szabott, éppen csak a nevet nem írják oda. Mint pl. itt: http://www.mta.hu/index.php?id=3033&backPid=3031&tt_news=7999&cHash=f037206f6f
Bár valamit összekeverhettek, mert a segédmunkatársihoz PhD-t kértek, míg a munkatársihoz nem. http://www.mta.hu/index.php?id=3033&backPid=3031&tt_news=7976&cHash=33682e4008 Kiváncsi lennék, hogy bújtak ki a szabályozás alól.
Magyarországról külföldre kivándorolni könnyű a magyar diákoknak, kutatóknak. Az ellenkező irányú vándorlás még a magyaroknak sem triviális. Az összes jelentősebb külföldi kutatóhely, egyetem elsőrangú vendégmunkásokkal dolgozik. A vendégmunkások biztosítják a minőséget. A magyaroszági kutatóhelyeken ez nem tűnik jellemzőnek. A gazdasági feltételek külföldön jelentősen jobbak és ráadásul egyértelmű a minőség megbecsülése.
Ebből a helyzetből indulunk. Vagy legyenek jó vendégmunkások, vagy itthoniakkal kell megoldani a kutatás minőségének biztosítását. A jó vendégmunkások olyan helyre mennek, ahol beszélnek olyan nyelvet amit ők és ami kellően ismert (ki akarja elásni magát egy nevenincs helyen, ahol még a nyelvet sem érti)?
Magyarokkal megoldani a kutatás minőségének biztosítását abban a helyzetben, amikor elhagyni az országot könnyű, visszamenni nehéz (mind gazdasági, mind tudomány-közéleti szempontból) némi extra erőfeszítést igényelne azok részéről, akik abban a helyzetben vannak, hogy el tudnak érni változtatást.
Jó volna egyébként tisztán látni, hogy mennyire rossz a helyzet és jó volna arra is valami jóslatot látni, hogy mi várható. Tud valaki ilyen tanulmányról? Ostorozzuk a színvonalat (magam is ezt teszem hétköznapjaimban, saját közvetlen tapasztalataim alapján), de vajon általános-e a gyenge színvonval? Romlott-e valóban a színvonal? Mielőtt még valaki a torkomnak ugrana, le kell szögezzem, hogy csak a tudományos alaposság igénye vezérel. Azt remélem, hogy valakinek vannak terhelő bizonyítékai.
Persze adatok biztosan vannak az MTA-nál, de nem hiszem, hogy azokkal sokra jutnánk. A mi intézetünkben például az megy, hogy az emberek nevenincs konferenciákra és újságokba publikálnak. A publikációk száma így legalább biztosan megvan. Minőség? Háát.. Viszont az utóbbi pár évben, ha a mutatókat nézem, nem látszik a romlás. Már elértünk a mélypontra? Nekem néha van ilyen érzésem.
Nagyon sok szakmában lehet tudni, hogy mi a vezető lapok, konferenciák. A többi publikáció (ha SCIs, ha nem) nem igazán számít. Csak ezeket kellene számolni (vagy megfelelően súlyozni -- ezek a súlyok nem feltétlenül állnak egyenes arányban az impakt faktorral, mert az pl. esetleg inflálódik). Gondolom újat mondok azoknak, akik a publikációkat számoltatják, úgyhogy nem számítok rá, hogy lesznek megfelelő adatok. Az viszont baj. Mert akkor mivel lehet érvelni? Hogy mi bizony úgy érezzük, hogy romlik a színvonal? Nem túl meggyőző..
Mellesleg ha a publikációs listák megvannak, akkor nem lenne túl nehéz utólag csinálni egy statisztikát a fentiek fényében. Nem nagy projekt. És akkor legalább lennének számok. (Az impakt faktornál is lehetne nézni, hogy melyik évben megjelent publikációkra melyik következő években hányan hivatkoznak. Persze zajos lesz meg minden, de mégis jobb, mint elmosni mindent egy nagy átlaggal.)
A meglévő adatokkal, összehasonlításokkal kapcsolatban gyakran érzem azt, hogy azok nem az átlag teljesítményt mérik -- ha van egy két kiugró teljesítmény, attól mindjárt úgy néz ki, mintha az átlag is jó lenne. (Vagy volt múltbeli ilyen teljesítmény.) Azaz szükség van a teljes eloszlás jellemzésére. Hogy képzelem ezt? Példa: Jellemezzük az egyes kutatók teljesítményét valamilyen számmal. Mi a valószínűsége, hogy ha véletlenül kiválasztunk egy magyar és mondjuk egy német kutatót, akkor a magyar mérőszáma lesz jobb? Így sokkal pontosabb képet kaphatunk, mintha mondjuk egy átlagot számolunk.
