Megtaláltam.
Négyszer lapátoltam havat. Csak a kutya élvezte. De nagyon.
Délelőtt beültem a kocsiba. Egészen az Europarkig. Utána metró.
Este is beültem. Kötésig hó.
A gyerek élvezi egyedül maradéktalanul a havat.
A Don-kanyar megbocsájthatatlan bűn. Bár egyesek már azt is megbocsájtanák és dicsőítenék.
Tegnap volt hatvan éve, hogy áttörték a szovjetek a Don-kanyari frontszakaszt...százvalahány-kétszázezer vérrokon potenciális családfenntartónk veszett oda akkor.../mínusz harminc-negyven fok,+nyári felszerelés,ruha/
"Mondd, hol vannak a katonák,
sírjuk fölött száz virág!"
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + +
Kurva történelem!!!
Ó, az enyéim is nagyon élvezték. Ezt onnan is lehet látni, hogy vacsi óta alszanak, mint a gépek. Elfáradtak az aranyosok.
Nekem sikerült hazaérnem, néhány helyen térdig érő hófúvásban. Nosztalgikus érzeményeim keltődtek: úgy nézhettem ki a 30 kilométeres hózáporban, mint a pasi a régi Delta főcímében, amint szánkóját huzigálja a Déli Sark felé.
Amúgy is minek kiállni a kocsival? A kerítésen kívül ugyanilyen. Ma még nem láttam olyan főútvonalat, ami takarítva lett volna... Olyan sem, mint pl. a Váci út...
Ettől lesz az ember gyermeke fél, vagy talán egészen hülye. Napok óta keresek valamit. Nem találom. Pedig itt van valahol. És már kellemetlen, hogy nem találom. (Ment a magas labda!)
Apám, ennyit aludni. Én ma direkt csak este fogok lefeküdni (illetve tegnap).
Anyámék ma jönnek haza hévízről, meg ugye szünet van, azt nincs semmi dolgom, elhiheted, milyen éjszakai üzemmódra álltam be. 4-5 körül ébredek, aztán fennvagyok 7-8-9-ig. És minden nap egy-másfél órával későbbre tolódik a felkelés-lefekvés ideje, mert kb ennyivel többet vagyok fent, mint amennyit alszom. Begőzöltem, átjött tegnap este a barátom, aztán nem feküdtem le. Este majd alszom. Kénytelen voltam ehhez a drasztikus egynapalattvisszaállok dologhoz nyúlni...
