Noshát: már ajánlottam egyet, Mark Helprin: Téli Mese. Csak lehet,hogy nem hozzáférhetö? :-(((
A 721. sz. hozzászólásomban. Eco-fogyasztók! Megveszem az új könyvet és belevetem magam. Majd referálok.
bocs, hogy csak most válaszolok, de a múlt hét nagyon sűrű volt.
A Gyere hozzám feleségül egy könnyednek induló, de komollyá váló kisvárosi félrekefélés története. Érződik a könyvön, hogy az élet írta, és véresen komoly. Lehangoló, az igaz, de ha a végét nem olvastad, lemaradtál róla. (érdemes elolvasni).
Woolfnak van ötkötetes önéletrajza? Itt valami átverés van, ezt nem említették ebben a kiadásban. Vagy csak felületesen olvastam. Utánajárok. Értem a yahoo-s célzást, és köszi :)
Hová lett a Ló?
Pedig el akartam neki újságolni, hogy tényleg jó a gyermekek szigete, ugyan nem annyira bitang, mint ahogy ő mondta, de akad benne pár felejthetetlen motívum.
Beste! Hova tűntél a postaládámból?
Mivel könyvünket Wolf ötkötetes önéletrajzából (ugye?) válogatták, a cím a szerkesztők "műve". A direkt kapcsolatot már említettem (Beauvoir önéletrajzi trilógiájának első része az Egy jó házból való úrilány visszaemlékezései címet viseli, tehát lehet egy szellemes/nek szánt/ utalás egy másik, nálunk már ismert női önéletrajzra), az indirekt összefüggést pedig a két író között talán a "Saját szoba" és "A második nem" jeletheti...
Bellowt én a "Henderson az esőkirály" révén ismertem meg, és azt sem az egyébként nagyon jó "Herzog", sem a "Ravelstein" nem tudta felülmúlni. 1915-ben született, szociológiai és antropológiai tanulmányokat végzett, 1976-ban kapta meg a Nobel-díjat. Többet a yahoo kategóriái között lelsz...
Kösz a segítséget!
Az általad említett képregények csak angolul lelhetők fel, gondolom.?
És a pasas stílusa alapvetően olyan, mint a Pratchett-tel közös könyvben? Mert akkor rábukok a nevére és keresni fogom.
Egyszerűen szükségét érzem annak, hogy ilyen, könnyedebb, de mégsem híg műfajű és hangvételű könyveket olvassak.
Nem azt gondolom, hogy egy nőnek csak magáért kéne léteznie, sőt. De kellenek olyan fél-/órák, amikor ki kell tudnia kapcsolni minden mást, hogy a többiben tegye a dolgát.
Igen, az időkezelés, az az, amit az órák is követ, de azért kiállít egy jellegzetes női sorsok galériát is. Például ahogy Mrs Dalloway saját magát többnyire a másokhoz való viszonyában látja és inkább csak azokban létezik, nem csak magáért. Mi más ez, mint a 'külön szoba' hiánya?
Neil Gaiman volt a szerzőtárs.
Gaiman egyébként Pratchett nélkül is zseni, de magyarul sajnos csak egy novelláskötete (Tükör és Füst) jelent meg, egyébként meg a Sandman című képregénysorozat miatt van neki (jól megérdemelt) kultusza. Ő találta ki a Books of Magic című képregénysorozatot is, ami egy tizenéves varázslótanoncról szól (a Harry Potter a nyomába se ér ennek a képregénynek, pedig az se rossz.)
ha jól tudom, idén ki fog jönni végre egy regénye is magyarul...
De könyv, de most olvasom:-))
Az elején tartok még viszonylag. Már majdnem az összes Pratchett könyvet elolvastam, a kedvencem azonban az, amit ha jól emlékszem mással együtt írt, és a címe: Az elveszett próféciák. Vagy valami ilyesmi.
Szörnyű, sem a pontos címe, sem az írók konkrétan nem jutnak eszembe, mert lassan 3 éve olvastam, aztán kölcsönadtuk, és azóta nincs meg...:-(
Néhány dolog már úgy is felháborító, hogy egy emberrel történt. De az, hogy normális, elfogadható, vagy legalábbis tudomásul veendő, lenyelendő módon kerül elénk, arra utalhat, hogy az adott probléma társadalmi méretű. Úgyhogy a gyermekkori emlékek túlmutatnak magukon.
Ez mindenképpen árnyalja azt is, amit az életműről gondolunk, hiszen bár néha azt mondjuk, hogy egy művész "meghaladta" a korát, azért "Nem minden lehetséges minden korban" (H.W.). A művész sem lépheti át teljesen és maradéktalanul saját kora árnyékát. Sőt, néha az a jó, ahogy ezzel az árnyékkal birkózik.
Ja, Bloomsbury. Arról többet tudsz meg Woolfnál, Bellow hasonlata Ravelstein miatt fontos. Az mindenesetre újdonság volt, hogy a kört nagyonis intenzíven foglalkoztatta a politika (nemcsak a társadalmi kérdések), igyekeztek minél "forróbb" nyomon követni az eseményeket. Reméltem, hogy azok az okosok legalább egy picit kiszálltak a mókuskerékből, de mindjárt utánanézek.
Ja, szóval a Beauvoir önéletrajza miatt ez a címe? Most már világos. Még azt felejtettem ki az előbb, hogy nála leginkább az időkezelés technikája lenne fontos, nem pedig ez a feminista izé, vagy tévedek?
Tök jó, és mit írnak a Bloombsbury-ről? Igen, arról a kiadásról van szó, amin leakadtam, hogy a fülszövegben is aszongyák, hogy olyan sorozat keretében jelentetik meg, mely a nők helyzetéről szól - persze, nyilván van ilyen megközelítési lehetőség is, de nem pusztán erről szól a dolog, hanem napló, tehát pl. gyerekkori emlékek. Nem vagyok hajlandó társadalomábrázolásnak tekinteni. Engem mondjuk ez a feminizmus-téma annyira nem is köt le, csak amennyiben hozzájárul Woolf belső világához és lecsapódik a művein. Egyébként bevallhatom h csak az Órák miatt kezdtem el olvasni és a Mrs. Dalloway-el szándékozom folytatni a sort. De ez a Bloombury-dolog is nagyon érdekelne.
Már maga ez az alapvetés is feminista volt abban a korban (meg később is), hogy egy családos nő maga akar lenni, ahelyett, hogy a családját pesztrálná. Az sem volt még teljesen elfogadott, hogy nők a fakanál helyett tollat forgattak.
Azért, mert ha nőből vagy, nagyon nehéz akár magadban is olyan helyet teremtened, ahol háborítatlanul magad lehetsz órányira, mert vannak a családnak nevezett csatolt részeid, meg egyébként is sokkal többször alkalmazkodsz a körülötted levőkhöz, minthogy azt várnád el, hogy hozzád alkalmazkodjanak, a 'te külön szobádhoz', úgy értem. Szerintem egy nőnek még mindig nehezebb elvonulni, mert alapból egy csomó olyasmire reagál, amit egy pasas simán átugorhat. (Lsd. Woolf: A világító torony - remélem, így van magyarul - , az édesanya nonverbális kommunikációja lányához.) Ezt én gondolom, nekem ezért fontos. Nem tudom, hogy belefér-e a feminizmus kategóriájába.
