Szerintem meg egyáltalán nem nélkülözhetetlen dolog a gps. Van aki él vele, van aki nem.
Én nem használom és ezen nem is tervezek változtatni. Elismerem, hogy tök jó szolgáltatásai vannak, de ezzel együtt elvész pár a természet "szolgáltatásaiból" is. Konkrétan nem kell gondolkodni, megmondja hol van az ember és merre menjen tovább, ebben számomra nincsen (ilyen jellegű) kihívás.
A GPS témához csak annyit fűznék hozzá, hogy hasznos dolognak tartom és jómagam azért is vettem, hogy ne kelljen
folyton térképeket nézni, illetve venni. A GPS-re mindig le tudom tölteni az aktuális térképet, esőben is használható, kis súlyú és az enyémen (Garmin 62stc) még egy 5 megapxieles fényképező is van, bár ez utóbbit inkább csak akkor használom ha nagyon muszáj vagy ha olyan albumot akarok csinálni ahol a képek a térképen a készítésük helyén tűnnek fel :)
Túrázás közben én sem nézem folyton, csak ha muszáj..és mivel sajnos a kéken is vannak nem túl jól kijelzett szakaszok kifejezetten hasznos, főleg ha egy nap nagyobb távot szeretne megtenni az ember és nem férnek bele nagyobb eltévedések :) Emellett ugye méri a távot, időt, szintet, így utólag is meg lehet nézni merre jártunk. Ami az aksit illeti, 16-20 órát simán kibírnak ezek a kütyük főleg ha nincsenek folyton piszkálva, és még ott a tartalék aksi is, ezek súlyban nem jelentenek plusz terhet. Vásárlás előtt érdemes körülnézni külföldi oldalakon, én az enyémet a hazai ár kevesebb mint feléért hozattam amerikai barátainktól :)
Hörpölin jól összefoglalta, gyakorlatilag mi is elkevertünk 3-4 helyen Rakacaszend és Irota között. Jelzés nincs, mész a kijártabb úton, aztán kiderül, hogy valahol el kellett volna fordulni a susnyásba.
Én felraknám a telóra valamelyik alkalmazást, és ha elkavartál, legalább meg tudod nézni, mennyit kell visszamenni. Mi sem lestük egyfolytában a GPS-t.
Nem egy túljelzett szakasz de nem is bonyolult! Itt a terep sokat segíthet egy enyhe 'gerincélen' egyfolytában emelkedsz a tetőig majd szintén egy hasonló 'gerincélen' mész le irotára. Zárt erdő nagyjából a középső harmad. Ha tudod akkor nyomtatva ezt vidd magaddal, a tempód ismeretében ki tudod számolni, hogy kb mikor állsz be a D-i irányra.
Szvsz manapság gps nem használni olyan mint saruban túrázni bakancs helyett.
Ezt a magas labdát nem hagyhatom ki. Hallottál már a tarahumara indiánokról? Zseniális hosszútávfutók Mexikóban, de esetükben a hossztútáv 100 km-nél kezdődik. "Futáshoz a tarahumarák egyszerű, maguk által készített sarut („huarache") viselnek, melynek talpát régi gumiabroncsból vágják ki, és kenderrostokkal kötözik a lábukra."
Nem sértésnek szántam a hasonlatom. Nem ma kezdtem túrázni, így térképpel is jól elboldogulok. Civilben mérnök vagyok, így hivatalból kütyübolond. Elsők között próbáltam gpst használni, akkoriban nagyon örültem ha a gps azt tudta hogy a turista térkép melyik négyzetében lehetek. Persze nem volt még grafikus kijelző, a koordináta is csak két tizedes volt. Azután rátaláltam az index geocaching fórumára, és megtetszett a játék, szóval azóta megszállottnak számítok. ( Bár manapság megint inkább a kék a fontos és nem a ládika )
"Az utánam jövőknek azt tudom tanácsolni, hogy a kaptató végén a fennsíkot elérve próbálják a keréknyomokról balra, dél felé letérve keresni a továbbvezető utat, meglesz az, csak nehéz megtalálni!"
Azon a részen, Irota felé haladva bal kéz felé nem kelet van?
"Visszamásztam hát a kaptatón, és csak a műszer által jelzett ponton vettem észre a földútból balra kiágazó benőtt keréknyomokat!"
Remélhetőleg a tu.hu-n megtaláltam ezt a pontot, a piros becsatlakozása előtt kb. 1 km-rel, észak (é-ny) felé."
Természetesen igazad van, ezt benéztem, mint szarva közt a tőgyit! Ha észak felől érkezve balra térek, az csak keleti irány lehet! Mentségemre csak annyit tudok mondani, hogy a lónak is négy lába van, oszt mégsem hokedli! A leírást majd javítom, amint lehetőségem lesz rá! Köszönöm az észrevételt! De nézzük az egész Rakacaszend és Irota közti szakaszt az ominózus túraleírásból, mert úgy látom, két különböző helyszínről beszéltél a hozzászólásodban. A beidézett mondataid kiemeltem:
(Rakacaszend után) "Ismét kapaszkodó következett, most fel a Kopasz-hegyre, egy viszonylag jól járható, kőszórással megerősített földúton. A füves, ligetes fennsíkot elérve aztán az utam több ágra szakadt, én a legkijártabbat igyekeztem követni. Egy idő után gyanús lett a jelzések hiánya, ránéztem a hátizsákom vállszíján lógó GPS-re, hát őszerinte valahol a semmi közepén álltam, több száz méternyire a kék sáv jelzéstől! Mérgelődve fordultam meg, és ballagtam vissza addig a pontig, ahol a műszer szerint letértem a kijelölt útról, ott aztán alaposan körülnéztem és nem láttam a továbbvezető utam! A hátizsákom ledobva a hátamról tettem egy kőrt, így vettem észre a felhagyott, lassan begazosodó nyomokat, amik bevetettek egy bokros csalitosba. Az utánam jövőknek azt tudom tanácsolni, hogy a kaptató végén a fennsíkot elérve próbálják a keréknyomokról balra, dél felé letérve keresni a továbbvezető utat, meglesz az, csak nehéz megtalálni!
A halvány nyomokon elindulva aztán később kezdett kialakulni egy keréknyom, néha még jelzéseket is lehetett látni! Aztán az út minősége javult, a végén már egy jól kitaposott földúton ballagtam felváltva régi irtásfoltok határán és az öreg erdőben. Elég jó tempóban tudtam haladni, aztán egy erdősarkon elértem a frissebb irtásfoltokat. A többszörös útelágazásban jól volt jelezve a továbbvezető út: egy meghagyott fatönkre volt festve a kék sáv jelzés. Végigbotladoztam az öreg erdő és egy néhány éves dzsindzsás irtásfolt határán vezető gazos földúton, aztán néhány perc után megérkeztem a Kecske-pad gerincére.
Az útelágazásban megpihentem pár percre, mert szinte egyhuzamban nyomtam le a távot Rakacaszendtől idáig, aztán nekiindultam a széles dózerúton, a pár éves irtásfolton növő méteres sarjadékerdőn keresztül a lejtőnek. Itt nem is vártam kék sáv jelzéseket, mert nincs hová festeni őket, aztán egy idő után a földút elérte az öreg erdőt, de itt sem láttam egyetlen jelzést sem! Újra rápillantottam a GPS kijelzőjére, hát már megint a semmi közepén álltam őszerinte! Félrevitt tehát a jó földút, és a kijelzőn láttam, legalább hat-nyolcszáz lépést vissza kell sétálnom – mit sétálnom, kapaszkodnom –, hogy elérjem a letérési pontot!
Visszamásztam hát a kaptatón, és csak a műszer által jelzett ponton vettem észre a földútból balra kiágazó benőtt keréknyomokat! Mérgelődtem egy sort a figyelmetlenségemen, aztán nekivágtam a dzsindzsás újulaton átvezető gazos keréknyomoknak. Az öreg erdőt elérve itt már feltűntek a kék sáv jelzések, aztán pár perc múlva a nyomok beletorkollottak egy földútba, ahol a piros sáv jelzés is megérkezett. Az elágazásban felállított tájékoztató tábla szerint itt még 3,9 kilométerre jártam Irotától! Itt már eléggé fáradt voltam, az idő is már fél hat felé járt, kicsit kiakasztott a tábla, mert azt hittem, legfeljebb félórányira lehetek már csak a falutól, most meg kiderült, legalább kétszer akkora a távolság!
Elővettem a térképet, utánamértem: két kilométer volt a távolság és a GPS is körülbelül ennyire taksálta a faluig még hátra lévő utat! Szóval nem kell pánikba esni! Újra a hátamra vettem a zsákot és ereszkedtem tovább a lejtős földúton. Mezőkre értem ki, aztán még átvágtam egy erdőfolton, ennek a túlsó széléről pedig végre megpillantottam magam előtt a távolban Irotát! Leereszkedtem a domboldalon a Vadász-patak völgyébe és rátértem az ott vezető széles dózerútra. Egy hirtelen jobbkanyarral egy mesterséges gázlónál kereszteztem az erecskeként csordogáló patakot, aztán a penetráns szagot árasztó karámok mellett elhaladva értem el a falu házait."
Az első ponton észak felől érkezve bal felé, tehát keletnek kell térni a kevésbé kijárt keréknyomokon, itt arra is figyelni kell, hogy több, egymás mellett haladó, néha egymást keresztező nyom is feljön Rakacaszendről a Kopasz-hegyre. A több nyom közül haladj a bal oldalin, úgy könnyebb észrevenni az elágazást. Erről készítettem egy térképrészletet, a honlapon fenn lévő gps trackemet rátettem a guglira, és kivágtam belőle a részletet. Kék körrel van jelölve a letérés helye, valahol a dombtető környékén.
A második, általad említett pont már jóval közelebb van Irotához. Itt a Kecske-padról ereszkedünk lefelé egy nagyjából 10 éves éves irtásfolt fiatal erdején keresztül. Észak felől érkezve a kijártabb nyomokról most is bal felé (tehát itt is kelet felé) kell térni! De szerintem a kijártabb nyomok is később belefutnak valahol az erdőben az Irotára tartó útba! Erről is készítettem egy térképrészletet!
- Az első képet Rakacaszendről kigyalogolva készítettem a faluról. Jól látható két egymás melletti kitaposott nyom is. De van ott még több is!
- A letérés a Kopasz-hegyen
- A Kecske-pad utáni letérés. Amikor arrafelé jártam, nagyjából embermagas volt a cserjés, azóta nőhetett egy-két métert, talán már jobban kirajzolódik a fák-bokrok között a balra térő út kezdete.
Valamivel mindenki erősítgeti az énképét, van aki azzal, hogy képes lépést tartani az újdonságokkal és használja őket; van aki meg azzal, hogy csakazértse halad a korral, elvan ő a régi cuccokkal is. Igazából ez teljesen felesleges és parttalan vita, szerintem ettől egyikünk se lesz se több, se kevesebb. Én például használok GPS-t, de ha nincs nálam, akkor se tévedek el, mert tanultam térképet olvasni is (ráadásul mindig tudom, merre van a Papodtól a Tátra :DDDD ).
A GPS könnyebb, mint a térkép és nem ázik el szakadó esőben sem. Ráadásul nem kell háromszögelgetni, ha nem tudod, hol állsz éppen. De Güszinek is van igaza, mert ha lehal a GPS, és a használója arra építette az egész túráját, akkor komoly baj van :) Mindkét módszert ismerni kell.
Szóval hogy ki mit használ, az kurvára érdektelen, a végeredmény a lényeg. :)
Én sem használom, még iránytű sincs nálam soha, igaz nincs is.
Telefonom sincs, a térképet is csak azért viszem, hogy ne lötyögjön a zsákban az üveg innivaló.
Ha lenne használható digitális térkép, akkor egy olyan lapos izét, amin nézegetni lehet, hát azt betennék, de ami ma van a digitális térképeken, sajnos, az csak arra jó, hogy lássam az útvonalat.
A fix tippem tehát egy jó térkép, 1:30.0000 már nagyon jó (1.20.000 az már döfi), az 1.60.000 már gázos.
Mindezt csak azért írom, mert maradi vagyok, de vagyunk páran.
Szvsz manapság gps nem használni olyan mint saruban túrázni bakancs helyett.
Esetleg kinyomtathatod a tuhu vagy osm térképen a napi szakaszt, alighanem pontosabb térképed lesz mint a boltban vásárolt, vagy akár egy műholdképet is lehet nyomtatni rajta a kék útvonallal. Tisztásokkal, megművelt területekkel tagolt terepen ez is sokat segíthet. ( Van aki így geoládákat is megtalál )
"Az utánam jövőknek azt tudom tanácsolni, hogy a kaptató végén a fennsíkot elérve próbálják a keréknyomokról balra, dél felé letérve keresni a továbbvezető utat, meglesz az, csak nehéz megtalálni!"
Azon a részen, Irota felé haladva bal kéz felé nem kelet van?
"Visszamásztam hát a kaptatón, és csak a műszer által jelzett ponton vettem észre a földútból balra kiágazó benőtt keréknyomokat!"
Remélhetőleg a tu.hu-n megtaláltam ezt a pontot, a piros becsatlakozása előtt kb. 1 km-rel, észak (é-ny) felé.
Az ilyen segédeszközöket nélkülözöm a túráim során (bár elvileg tudná a telefonom, de meghagyom ezt a kihívást, több mint 700 km-t megtettem gps nélkül, akkor a maradék is meglesz).
Rakacaszend-Irota szakaszról van valakinek friss infója? Ugyanolyan gyéren jelzett mint régebben volt? Ha igen, akkor mit lehet annak érdekében tenni, hogy a túrából ne útkeresős, bosszankodós és időrabló út legyen?
"Mi is egyben tettük meg annak idején, Bódvaszilas-Irota-Fancsal-Boldogkőváralja szakaszolással, és ebből egyedül az első nap volt egy kicsit húzósabb, kb. 26 km."
En is egyben tettem meg annak idején, Bódvaszilas-Boldogköváralja szakaszolással, és ebböl egyedül az elsö nap volt egy kicsit húzósabb, kb 65 km.
