Örökbe adható a gyerek? Sok helyen először a nevelőszülőt kérdezik meg, örökbe fogadja-e. Ha ez nem történt meg, írásban jelezd az örökbefogadási szándékodat a gyerek gyámjának, a Tegyesznek és a nevelőszülői hálózatnak.
Sziasztok! Segítséget szeretnék kérni.Tud valaki arról bármilyen információt arról,ha nevelöszülő vagyok és örökbe szeretném fogadni az egyik neveltként kihelyezett gyermekem mi a teendő?Nagyon fontos lenne,minden információt szívesen olvasok.Elmúlt 9éves a kicsi,de 3hónapos korától nálunk van és mindenképpen szeretnénk,ha továbbra is a mi családunk tagja maradna,viszont nem sok bíztató hírt hallottunk felőle,hogy attól mert nálunk van mi meg is tarthatjuk. Semmiképpen nem szeretnénk elengedni,teljesen olyan mint a családunk tagja. Bárki,bármilyen információt tud,hogy mit tudnánk tenni az ügy érdekében szívesen fogadjuk! Köszönöm előre is a válaszokat!!!
Én egy 34 éves egyedülálló fiatal fiú vagyok. Eddigi életem alatt a párkapcsolataimban lévő női uralmat nem tudtam elfogadni, így úgy gondolom nincs is szükségem "társra". Segítséget kérnék abban, hogy külföldről (Szíria, Pakisztán) szeretnék örökbe fogadni egy 5-7 éves kislány testvérpárt.. Ebben kérném a nagyérdemű segítségét, hogy segíthessek.....
27 éves vagyok, jelenleg itthon két picivel. 2,5 és 1,5 évesek. Egy fiú, egy lány. Nagyon szeretnénk még egy gyermeket és sokat gondolkozunk az örökbefogadáson. Tudom, hogy az újszülött gyermekekért sorba állnak a szülők. De mi a helyzet a kicsit nagyobakkal, a fél évesekkel, egy évesekkel....? Szívesen fogadom véleményeteket, írjatok. Nem szeretnéém senkitől "elvenni" a lehetőséget, értitek mire gondolok? Nekünk lehet vér szerinti gyermekünk, és akinek pedig nem....... de ha egy egy éves gyermek nevelőszülöknél néne fel.... Kérlek bátran írjatok, sokat segítenétek.
A topok várhatóan a mai nap folyamán összevonásra kerül a rég óta az SZMK-ban működő Örökbefogadás topikkal. A hozzászólások nem vesznek el, a másik topikban lesznek megtalálhatóak.
Nem lehetek elég hálás azért, hogy megosztotta élete (valószínű, legmeghatározóbb) történetét velem. Én hiszek (mi hiszünk) az örökbefogadásban.
Pontosan az Önéhez hasonló történetek miatt és azért, mert vallom, hogy szeretni és nevelni valakit, valakiket nem annak függvénye, hogy én szültem e, vagy sem. Ha valaki képes az elfogadásra és a szeretetre, nem kétség, hogy képes családot teremteni örökbefogadás által is.
Nagyon sokan kételkednek ebben, kapok hideget-meleget a fórumokon. Igaz a mondás, egy nő mindent megtesz azért, hogy legyen gyereke és hogy ne legyen.
Nincs semmi baj az örökbefogadással, ha jól sikerül. Akár gyerekmentés is lehet. Én is örökbefogadott gyerek voltam, és nagyon jól jártam vele. Igaz, hogy esetem nem túl általános, mert családon belüli örökbefogadó szüleim voltak.
Édesapámat inas korától a nála tíz évvel idősebb, gyermektelen nővére és annak férje látta vendégül a kisszobában, ahová házasodott is néhány év múlva, és ahová születtem. A szüleim hamar elváltak az elkapkodott házasságból menekülve, szétköltöztek, én meg maradtam a nagynéninél, aki férjével együtt nagyon jó nevelőszülők lettek, és hivatalosan is örökbe fogadtak 5 éves koromban. Buda külső részén, ahol laktunk, apám gyakran látogatott, így szinte két apám lett, anyámról azonban rossz véleménnyel volt az egész rokonság, mert tudhattak dolgokat, amiket én nem. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért, nem voltam elítélő véleménnyel anyámról, inkább feltételeztem, hogy neki is meglehetett a maga nem túl szerencsés sorsa. Iskolatársaim, meg a környék gyerekei, akikkel együtt játszottunk a réten, sajnálkoztak, amikor megtudták, hogy "mostohaszüleim" vannak, de el tudtam magyarázni, hogy nem érzem őket mostohának, sőt épp ellenkezőleg. Lényegében a születésemtől a nagynéném volt az őrangyalom, több súlyos betegségből kikezelt abban a korban, az '50-es évek elején, amikor nem minden gyereknek jutott igazán egészséges táplálék. Angolkór, vérhas, vészes vérszegénység, fogfrász, füstmérgezés, aminek részese lehettem Anyám jóvoltából, de másik Anyám mindig megmentett. Csoda-e, hogy az örökbefogadási tárgyaláskor, amikor a bíró megkérdezett, mint 5 éves gyereket, hogy a jelen levő két hölgy közül melyiket tartom anyámnak, a nagynénémet választottam?
Bocs', hogy ilyen sokat írok, de talán érdekes adalék a topik témaköréhez. Talán szerencsésebb voltam a többi gyereknél, mert a bányász családból származó nevelőapám, aki 5 + 10 évet töltött a francia idegenlégióban, miután katonaként emigrált a Tanácsköztársaság bukásakor, és hazatért a II. VH kitörése előtt, majd villanyszerelőként dolgozott nyugdíjas koráig, ami után minden idejét egy jókora gyümölcsös művelésével töltötte, sokféle tapasztalatait tudta átadni. Az inas korában nála nevelkedő Apám is sokat tanult tőle, talán nem véletlen, hogy volt olyan eset a háború alatt, amikor mint talpraesett gyerek, eleségszerző útra indult Buda belvárosába, de végül egy talicska könyvvel állított haza, amire útközben a nehezen beszerzett kaját elcserélte. Inas kora után vasas szakember lett (esztergályos, szerszámkészítő), és gondolhatjátok, hogy a válása után is, ha meglátogatott, redszerint könyveket hozott ajándékba (természettudomány, történelem, lexikonok), de elvitt kirándulgatni is, sőt "gyárlátogatásra" a munkahelyére. Öreg korában kissé bántotta, hogy nem lettem vezérigazgatója valamelyik Nagy Kombinátnak, de azért örült azoknak a dolgoknak is, amikkel foglalkozni kezdtem. Az önállóságra hajlamomat azonban a nevelőszüleimtől kaptam, akik taníttattak amíg képesek voltak rá, és igaz, hogy már réges-rég meghaltak, de még most is áldom őket, és örülök, hogy ők voltak a nevelőim. Nem voltak túl szigorúak, de nem is kényeztettek agyon, annyit adtak, amennyit kellett.
Talán érdekes adalék még, hogy első feleségemnek egészségügyi okokból nem lehetett gyermeke, és bármekkora protekcióm is volt az örökbefogadás akkori főilletékesénél (kb. 1 nap alatt kaphattunk volna egy általunk kiválasztott gyereket), Őnagyságám azt mondta, hogy ha nem lehet sajátja, akkor nem érdekli a téma. Ez azonban a házasságunk rovására ment, pontosabban annak következményei, hogy bánatát italba kezdte folytani. Azért így is kibírtam mellette 13 évet, mert szerettem, csak végül teljesen értelmetlenné vált a házasságunk. Később egy három évig tartó "futó kalandomból" született egy kislányom, aki ma már anyuka, és férjével nevelgeti első unokámat, majd egy évtizedig tartó második házasságomból született még három gyerek, akik anyukájának még most, nyugdíjas koromban is fizetem a gyerektartást, bármilyen jókat is nevetnek ezen az oktató kollégáim, ha szóba kerülök... Vagyis a gyermekeimet is nevelőapa gondjaira bízta a sors, habár az ilyesmi aligha öröklődik, de azért mégsem bánom olyan nagyon, mert egy kiváló nevelőapáról van szó, akivel a kezdeti fenntartások után összebarátkoztam.
Összefoglalva a fentieket, és elhagyva a több száz oldalas regényt, amit írhatnék kacifántos életutamról, csak annyit mondanék, hogy nincs semmi probléma az örökbefogadással, ha gondosak és mindig megfontoltak a nevelőszülők. Némelyik pszichiáter ugyan úgy vélekedik, hogy a "rendellenes" családban nevelkedett gyerekek mind sérültek valahol lelkileg, de egyrészt épp egyik pszichiáter ismerősöm mondta, hogy nehogy ezt komolyan vegyem, különben is, a legtöbb kollégája nem különb a pácienseinél. Másrészt, ha annak ellenére, hogy nem az eredeti szüleim neveltek, képes voltam sok jót tenni az életben (legalább is sok ismerősöm szerint, ha bizonyára egy kevés rosszat is sikeredett néha), és tavaly még Fair Play díjat is kaphattam az utóbbi másfél évtizednyi munkámért a témakörömben, továbbá ebben a picike faluban, ahová elköltöztem a fővárosból évekkel ezelőtt, szeretnek, és ha tovább költözni szeretnék, akkor tucatnyian kapaszkodnának belém, nehogy elmenjek, akkor talán túl nagy bajom mégsem lehet. Remélem, a T. Topiknyitó által hamarosan örökbefogadott gyerek is valami effélét ír, mond vagy legalább gondol néhány évtized múlva! Amihez sok sikert kívánok!
Ma Magyarországon újszülött csecsemőt csak nyílt örökbefogadással lehet örökbe fogadni (kivéve akit inkubátorban hagyott az anyuka). Az összes alapítvány így működik. Sajnos amit írtál benne van a pakliban, mi még ezt is bevállalnánk.
A nyilt orokbeadasnal azert mindig megvan az esely hogy az anya elkezd kellemetlenkedni, megzavarja a gyerek fejet, en mar hallottam olyan sztorirol hogy amikor a kislany 18 eves lett akkor elhuzott a szuloanyjahoz akinel lehetett mindent csinalni, az a nyavajas felneveltette massal.
Nem mondom hogy mind ilyen csak nem art jol kikotni hogy mikor johet es mennyire olvadhat bele a gyerek eletebe.
Sok éve vágyunk egy kisbabára, akit örökbe fogadhatnánk. Minden iratunk megvan hozzá, de sajnos a gyámügyes várólista hosszú. Nyílt örökbefogadásra is nyitottak vagyunk, ahol a szülőanya személyesen is megismerhetne minket. Értelmiségi házaspár vagyunk, szeretetteljes családot és stabil anyagi hátteret biztosítunk.
Kérem, ha valaki örökbeadáson gondolkodik, keressen fel minket, köszönjük:
Mindenkinek aki kitölti a kérdőívemet szeretném még egyszer megköszönni!
Yv igazad van, szeretnék elnézést kérni, nem sikerült minden lehetőségre gondolnom, azt hiszem most már azokkal szemben nem lenne teljesen igazságos akik már kitöltötték, hogy most javítsak rajta.
(Ezért is szerettem volna eredetileg interjúval dolgozni, de a témavezetőm ezt a módszert "kérte".)
kitöltöttem, de volt olyan kérdés, amire nem volt olyan válasz, ami a helyzetünkre ráillik, újszülött örökbefogadás, már szülésnél ott voltunk, előre tudtuk, hogy ő a mienk lesz, mi adtuk a nevet (szülőanya így szerette volna). azért igyekeztem..
Császárné Gál Adél vagyok, a Semmelweis Egyetem Népegészségügyi ellenőr szak végzős hallgatója. Szakdolgozatomat az örökbefogadó szülőszerepről, az örökbefogadás kríziseiről írom. Szeretném a segítségeteket kérni, ha esetleg van köztetek örökbefogadó szülő, vagy ismertek esetleg olyan örökbefogadó szülőket, akik már túl vannak a sikeres örökbefogadáson, töltsétek ki a kérdőívemet, vagy juttassátok el hozzájuk a linkemet ahol ezt megtehetik. A kérdőív kitöltése anonim és pár percet vesz igénybe. Minden válasz nagyon nagy segítség lenne a számomra. A linkem:
Sziasztok! Új vagyok ezen a fórumon! Ha valaki tudna nekem válaszolni megköszönném! Január 20.-án voltunk a területi gyámhivatalnál a határozattal kapcsolatosan,tehát a jegyzőkönyvet aláírtuk. Várhatóan mikor kapunk határozatot? Nem mintha meggyorsítaná az ügyet,de legalább valami már történne!
Köszönöm. Valóban. Már megtörtént. :) Nagyon jó az az oldal. Naponta elolvasok egy-egy írást. Külön világra nyit ablakot. Lépésrôl lépésre kerülök közelebb a témához. És legalább nem érzi úgy az ember, hogy semmit sem tesz, amikor már az elsô idôpontra is 4+ hónapot kell várni. Nagyon sokat jelent, hogy nem tudatlanul, teljesen naivan megy a TEGYESZhez az ember.
Szia, ti is most kezditek? Az örökbe.hu-t nagyon jónak találom, de valahogy nem egyértelmű, hogy lehet hozzászólni. Meg, hogy lehet vesszatalálni oda, ahol már jártam, de majd beljövök. Azt szerettem volna kérdezni, ha te is a bemutatkozó levélen gondolkodsz, ott tarthatsz, mint én. Tudtam, hogy hosszadalmas a folyamat, DE... január 5-én április közepére kaptuk az első időpontot, amikorra majd a bemutatkozó levél kell. Ti is ilyen határidővel juttok be a TEGYESZhez? Kicsit aggódom, mert évvégén betöltöm a 40-et. Lesz ebből határozat előtte? :(
Mindenki el veszett :( Azt szerettem volna meg kérdezni a bemutatkozó levélbe miket érdemes le írni ? Elég csak a koromat hol dolgozom , milyen a családom meg ilyenek ? Vagy mint egy önéletrajzot úgy kell megírni. A válaszokat köszönöm :)
