Az ÉNy-->DK irányú Kék szakasz a valóságban nem létezik, az egy szántás közepén húzott vonal.
Emiatt igen csábító lehet a Kékből folytatódó, patakkal párhuzamos, "semmibe" vezető jelzett földút, amiből a kis szürke pöttyökből álló "valami" éppen felvezet a Kékre. A pöttyök valójában vmilyen növénykultúra (búza, kukorica, napraforgó) határát jelölik, és nem csatlakozik vissza a Kékre, mert attól egy szinte áthatolhatatlanul sűrű és szúrós bokorsor elválasztja.
Nagyon jól alakul ez a beszélgetés. Én még talán a "kevesebbet menni - többet látni" attitűddel egészíteném ki a vélemények sorát. Valamint azzal, hogy lehet GPS nélkül is geoládázni. :-)
Erről az utóbbiról mi a köz véleménye? (Szeretnék írni a témában egy cikket és tényleg kíváncsi vagyok a ládászok hozzáállására.)
Rakacaszendig megvagyok, elnéztem Irota irányába is, sötétedésig haladtam 2-3 km-t, addig megvan a helyes út, de nem volt egyszerű megtalálni. Legalább nem reggel kell vele szívni.
A botorság jelző erős volt. De: bár a terepi tájékozódás számodra örömet nyújt, nem feltétlenül így éli meg mindenki. "Ne kívánd azt másnak, amit magadnak kívánsz."
Alapvetően teljesen igazad van, épp elég magyar átkunk a szomszéd tehene, nem mélyítenünk kell azokat a bizonyos árkokat - a dobálózás is nyilván felesleges, de hát épp ez a vita nehézsége és szépsége, előbb-utóbb mindenkihez lehet úgy szólni hogy találva érezze magát.
Sajnálom, ha támadónak volt érezhető a "nem kéri az örömét" fordulat, nem támadni, pusztán érvelni szerettem volna vele.
Ugyanakkor nem tudok egyetérteni azzal, hogy ez botorság volna, nekem kihívást, (és az esetek többségében:) sikerélményt, örömöt ad a terepi+papírtérképi tájékozódás, amelynek megélését - sok más pozitívum mellett - nyilvánvalóan nem teszi lehetővé a GPS-szel való túrázás.
//S ettől függetlenül persze jó esély van rá hogy előbb-utóbb én is, talán te is GPS-szel fogok/fogunk menni, ahogy egyre kevesebb jelzés/papírtérkép lesz, és ahogyan mobiltelefonja is van már a túrázók 95-99 százalékának..//
"(az a baj, ha azt nem tudnád elfogadni, hogy más máshogy csinálja) "
Az lenne a baj:) de szerencsére ebben a topikban, különösen GPS témában ez szerintem nem jellemző.
Szépen fogalmaztad meg az evolúciós folyamatot, köszönet érte. Ezeket a semmiségeket kell megtanulnunk megbecsülni, ezeknek kell tudnunk örülni. Ha az élet úgy hozza, ezekkel kell elégedetten élnünk. Bár kutya nehéz néha, de nem csak természetjárás közben, hanem az élet minden területén.
Nem, nem öregszel, azt a könnyű, reduktív borok teszik. Te érsz, mint egy zseniális aszú egy csúcsévjáratból. Ismerem ezt az érzést. :-)
És ha már a Csavargók tízparancsolata, akkor a nyolcadik is megbecsülendő-megfontolandó. :-)
Hát ez most nagyon tetszett, nem tudtam volna így megfogalmazni, pedig én is ezt az utat járom már egy ideje...
Emlékszel mikor mondtam hogy már azért nem szeretném járni a kéket harmadszor, mert az egy picit kötelez, vannak olyan szakaszok amelyeknek hangyányit olyan "muszáj" érzése van, és olykor mikor ilyenre mentem volt olyan érzésem hogy inkább mennék most másfelé?
És erre te azt mondtad hogy akkor forduljak meg és menjek arra amerre tényleg szeretnék. Na, mostanában valóban ezt teszem.
Ez is egy ilyen szellemben született túrám volt, az egyik legjobb tavaly, és talán az egyik legemlékezetesebb kis erdei ebédem volt ez a '38-as Vándorlás által érintett Zabarla-tetőn, miközben a csodálatosan szép Huták-völgye felett kelt fel a nap...
de itt is van a kép, hidd el érdemes a piroson menni, egykor az volt a kék is, sokkal ésszerűbb volt, ugyanis az az átvágás a szántáson általában járhatatlan, sőt nyáron volt aki rengeteg méhecskére is panaszkodott azon a csapáson
Óvatosan! A piros is a kék mellé van festve a gör. kat. templom felé!!! Legalábbis tavaly nyáron úgy volt. Nekem 2006-os atlaszom van (Cartographia) azon a piros még a régi irányba van jelölve.
Ha már így feldobtad a labdát.. egy ideje érlelődik már bennem valami, most ettől a mondattól megszikrázott a múzsa :-)
Mivel volt egy csöpp probléma a térdemmel, nem volt bakancsom, meg amúgyis "fáj" a lombtalan erdő látványa (az ismert perverzióm ugye), egész télen nem nagyon túráztam. Na jó, hogy pontos legyek: nem mentem egy métert sem
Karácsony után el is kezdtek mutatkozni rajtam a kényelem jelei, ezért februárban mikor már nem volt annyira hó, elkezdtem a Cserhátot járni.
Először csak azért pont ott, mert bakancsmentes beiglilemozgónak az is megteszi, aztán már visszavágytam. Egyszerűen kíváncsi voltam az újabb és újabb településekre, hogy ezen a kevésbé felkapott vidéken hogy lesz megoldva a festés, és az út közbeni emóciókra. Mit fogok látni, mit fogok tapasztalni? Erdő lesz? Vagy szántóföld? Tök sík, vagy picit dombos?
Nem tudom sikerül-e így szavakkal átadni, meg egyáltalán ildomos-e ilyet leírni hátha olvassa odavalósi akit megbántani a legkevésbé sem szeretnék, naszóval botor múltbéli énemben a túramozgalmakat űztem, úgy nem is nagyon szerettem elindulni hogy ne húzzak be 1-2 érintőpontot, vagy ne járjak le 1-2 útvonalkövetős szakaszt (vagy mindkettőt egyszerre)
Szóval korábban sajnáltam volna "rápazarolni" 1-1 napot ezekre a "perifériákra". Szégyen, de ez voltam.
Ehhez képest a legutóbbi 3 (abszolút mozgalommentes) túrán örömmel töltött el 1-1 tulajdonképpen semmiség: egy homokosabb úttal bíró fenyves Ipolyszög előtt, ebéd egy napsütötte tisztáson a "semmi közepén", a balassagyarmati füvészkert, "túlélni" Kétbodonyban az egyemetista buliból hazatérő fiatalokat, rácsodálkozni egy borókásra, aztán a Kétbodonyi-tó ékszerdoboz elhelyezkedésére, dombtetőn való szendózás közben agyamba égetni a párálló Cserhát-Karancs-Mátra (ki tudja mi) látványát, Érsekvadkerten fogadni két kislány jókívánságát, aztán Nagyoroszi előtt (szintén egy végeláthatatlan szántó közepén) a Börzsöny lábánál visszanézni és búcsút inteni a Cserhátnak.
Ráadásul közben végig Hobo: Csavargók tízparancsolata ment odabent a verklin, a kilencedik:
Én voltam az utolsó bolond Aki megkereste a Hobók Útját Elmentem rajta a Világ Végéig Kicsit bámészkodtam a tengerparton Megcsókoltam a köveket Beleszagoltam a szélbe Letettem jelemet a 66-oson Aztán elindultam visszafelé
68 óra alatt lezavartam első parttól-partig utamat Mindezt 43 évesen mámoros szívvel 13 000 kilométert mentem Greyhound Busszal Kizárólag teljesen hülyék csinálnak ilyet Akiknek nincs autójuk pénzük Csak idejük Az országot és az utat akartam látni És a két óceánt Érezni a teret és a távolságot
Menni megérkezni unni utálni Másnap továbbállni Rohanni mindent megnézni Aztán csordultig teli szívvel holtfáradtan hazatérni Felébredni látni az otthont és elfogadni
Magam is meglepődtem, de egyáltalán nem hiányoztak az "igazi" erdők, hegyek (max oda hátra díszletnek), csak ezek a "semmiségek".
Nekem egyelőre kicsit ijesztő a változás.
Korábbi mozgalmár-bolond énemből átvedlettem egy ilyen szentimentális mamlasszá.
Ha jót akarsz magadnak akkor Felsővadászról Abaújszolnok felé a PIROS jelzésen menj kifelé, az egy kis utca, amely később földútra vált. A kéktúra is errefelé ment évtizedekig, még jól láthatóak a kék jelek az oszlopokon. Mi is itt értünk be anno 2011-ben Tavaszi Széllel Felsővadászra.
A mai kék letér a görög katolikus templom felé, majd egy szántáson keresztül próbálja elérni ugyanezt a földutat.
Nem, vagy alig járható ez a szántásos rész.
Errefelé asszem lesz is módosítás, de ha jól emlékszem az még értelmetlenebb lesz mint a mai út.
Számos tényező (életkorom, szakmám, habitusom, stb.) együttállásának köszönhetően „kütyüneutrális” vagyok. Hidegen hagynak az Y és a Z generáció számára evidens eszközök. Nem rázom feléjük az öklömet ótestamentumi prófétaként, miszerint romlásba döntik a világot. De nem akarom egy kisegyház felkent papjaként sem megtéríteni a környezetemet, miszerint kütyühasználat nélkül elkárhoznak. Ezzel együtt is alapvetően jzp2107 elfogadással (vagy éppen annak hiányával) kapcsolatos gondolatával (az a baj, ha azt nem tudnád elfogadni, hogy más máshogy csinálja) kell, hogy egyetértsek. Az emberi faj hajlamos fura madárként kezelni a másként gondolkodókat, a más úton járókat. Megjegyzem, pro és kontra.
A GPS használatáról zajló vita tényleg értelmetlen. Ha Ha ennek köszönhetően csak annyit sikerül felmutatni, hogy sok embert csábított ki a természetbe a geoládázás, már pozitív az összkép. Egyébként pedig nem kellene az első kis mozdulatra is támadnia a szembenálló (?) feleknek. Ennek a megelőzésére sem kellene hatalmas erőfeszítés, csak ne fogalmazzunk félreérthetően. Ne emlegessük olyan példákat, mint „mégiscsak a XXI. században élünk”, hiszen a másik fél sem a mongol sereg elől menekülve esett be Muhi irányából, térképpel a kezében a fórumra. A bakancs helyett saru – GPS helyett térkép példa sem fog látványos összeborulást eredményezni. De ne dobálózzunk a GPS, mint státuszszimbólum kifejezéssel, vagy az elvész az útvonal felderítés varázsa gondolatokkal sem, mert egyrészt ezek is botorságok, másrészt pedig ezek sem fogják összetoborozni a társaságot egy topiktúrára.
Számos okból járjuk a természetet. Számos módon is lehet.
Hogy beleüssem a Zorrómat: mindenképpen fizetsz, a gps-ért is - a pénzeddel, az út keresésért is - az időddel / végső soron az életeddel. A megszerzésre fordított idő és a bekerülési költség fordítottan arányos. Azt meg mindenki döntse el, hogy mit pocsékol szívesebben, illetve , hogy mit gondol pocsékolásnak! (Pl a nyáron jó is lett volna egy gypsy a Cserehátban, meg nem is. Az utat nem találtuk volna, mert a TuHu térképe hibás, de csinálhattunk volna naprakész felmérést.)
Ott és akkor nem közellenség lettél, csupán egy hülyeség önigazolásához szükséges kellékként funkcionáltál. (béna volt az illető és eltévedt)
És ha már eltévedt az emberünk és ezt ugyebár frusztrációként élte meg a társai előtt (valószínű ő vezethette őket) akkor jól jöttél neki a GPS-szel, hogy ennek hiányát erényként feltüntetve, erkölcsileg föléd emelkedve mégiscsak pozitív színben tűnjön fel a bengázásával együtt.
elnézést de ha elolvasod amit írtam szó sincs benne olyanról amire reagálsz v. reagálni vélsz. Nem mondtam meg a tutit, értelmesen próbáltam alátámasztani/elmagyarázni a (szerinted) "másik" fél érveit, tényezőit, szempontjait.
Nem írtam hogy "aki kütyüvel megy az nem is nézi a jelzéseket".
Ugyanakkor írásod alapján nem látom be hogy ne lenne igaz hogy aki kütyüvel megy "nem akarja az útvonalfelderítést külön örömként megélni".
Egyébként biztos vagyok benne hogy pár éven/évtizeden belül a túrázók >90%-a gps-szel rendelkező készülékkel fog menni (talán én is), ne érezd magad problémásnak:)
GPS használat = csalás? Hát ez meg honnan jött? :) 21. században élünk..fogadjuk el, hogy vannak ilyen "segédeszközök" amiknek a használata nem kötelező csak egy lehetőség. Számomra a kaland mondjuk felmászni 1-1 sziklára a kilátás kedvéért, de nem útkeresés. ha tájékozódó futóversenyen vennék részt akkor más volna, mert ott ugye az a feladat, de egy elméletileg kijelzett túra útvonalon nem ez a fő érv amiért belevág bárki is..legalább is normál esetben :)
nem az a baj, hogy te esetleg nem használsz vagy használsz valamit (akár GPS, akár túrabot, akár lélegzős esőkabát, akár adott márkájú bakancs), hanem az, ha azt nem tudnád elfogadni hogy más máshogy csinálja
(az irományomat az váltotta ki, hogy már megint elkezdődtek ezek a "megmondom a tutit" írások)
én pl nem tartalak téged maradinak hogy nem használsz GPS-t
még az is lehet hogy 1.5 év múlva fogsz használni
de lehet hogy nem, ez mindegy is
csak azt a kényszerképzetet győzzük már le, hogy aki kütyüvel megy az nem is nézi a jelzéseket ("nem akarja az útvonalfelderítést külön örömként megélni")
ha odaérek egy kereszteződésbe, benézek jobbra, balra, ha van jelzés akkor már el is indultam, és örömként élem meg hogy normálisan van jelezve az út
ha nincs jelzés, rápillantok a kütyüre hogy jobb vagy bal, és örömként élem meg hogy nem kell minden lehetséges útra begyalogolni 100 métert :-), több időm marad fotózni vagy egy magaslesen napozni
persze mondhatnád, hogy én előnyhöz jutok így, mert lespórolom a 2x 100 méter begyaloglást, de szerintem a kéktúrának nem arról kellene szólni hogy a kevésbé szerencsés helyeken is beletesz az ember x száz métert a lábába, az lenne a kiinduló feltétel hogy minden rendesen ki van jelezve
ez nem tájfutás vagy tájékozódási gyaloglás
Oda nyilván nem vinne az ember GPS-t
De gyanítom hogy innen ered ez a szembenállás, hogy mi úgymond "csalunk"
Szóltak már be nekem ttúrán akik eltévedtek, hogy jaaaa így könnyű
Dehát ott sem az a feladat hogy elnavigáljál egy tájolóval valahova, hanem egy kijelzett úton haladjál. senki nem tiltotta meg ennek a hőbörgőnek sem hogy bekapcsolja az okostelóját..
szóval én a mai napig nem tudom miért lettem ott közellenség
A hátizsák vállpántján sem azért lóg kiakasztva hogy felvágjak vele, hanem mert trackeléshez így jó
.-.-.-
az almafás példa: van aki pl szereti a sebességét is óráról órára mérni a kütyüvel (metszés), pedig utólag is kiátlagolhatná a térképről lemért táv és az idő alapján (almát venni a piacon)
vagy csak szereti nyomkodni, mert kütyübuzi
neki az az almafa, talán épp mert nem lehet saját kertje :-(
Ez buszlekésés már többszörelőjött, és őszintén szólva kicsit zavar -> többeket ismerek (köztük jómagamat) akik végigjártak 1000 km-eket úgy, hogy sohasem késtek le buszt GPS hiánya miatt.
A GPS többek között egy jó lehetőség azoknak akik a térképből és terepből tájékozódást, útvonal-felderítést nem akarják külön örömként megélni vagy szeretnék csökkenteni a túrák - az elmúlt évtizedig meglevő - ilyen irányú kihívásait / kockázatait / bizonytalanságát.
Nem jó vagy rossz, egy (modern) eszköz. S mint minden eszköz, részben helyettesít valamit amit korábban eszköz nélkül, vagy kevésbé modern eszközökkel csináltunk. És könnyít a feladatunkon, egyszerűbbé, jobban tervezhetővé válik a tevékenységünk.
Ugyanakkor, a modernebb és jobb GPS-nek számtalan előnye mellett vannak egyéb (aki úgy éli meg, annak hátrányos) tulajdonságai:
- csökken a kihívás
- a hagyományos kommunikációs formákat csökkenti, elidegenít (és ez különösen éles (még?) "falun", ahol a neten nem fogod megtalálni gombnyomással Józsi bácsit, és ahol ha mégis lekésed a buszt elkezdesz a kocsmában beszélgetni, fuvart szerezni stb.)
- vannak előfeltételei (áram, bitalapútérkép,eszköz), amelyek jellemzően kevésbé hosszú életűek, bizonyos szemlélettel nézve kevésbé biztosan rendelkezésre állóak mint a kevésbé modern eszközök
- az ember hosszútávon kissé kiszolgáltatottabb lesz az eszközöknek.
Ezek azok ami miatt sokan azt választják, hogy nem használják. Ez nem "nemesebb" vagy "magasabb erkölcsi" hozzáállás, és lehet "maradi"ként aposztrofálni. Kicsit olyan, mint amiért szeret az ember almafát ültetni/metszeni akkor is, ha egyébként azt az idejét másra is el tudná tölteni, és lehet h. elszúrja tönkreteszi a fáját miközben a boltban/vagy akár szomszédtól/ mindig lehet almát kapni, és a logikus gondolkodás szerint a fejlődés csak az egyre specializáltabb munkamegosztás révén biztosított.
Azt hiszem ez a mondat, miszerint " Nekem az útvonal végigjárása, nem pedig a felfedezése az élmény" önmagában igazolja a GPS létjogosultságát :) Ha van jelzés akkor miért nézegessem a technikát folyton? Ha viszont nincs akkor minek töltsek adott esetben hosszú perceket, hogy végre irányba kerüljek. Régebben talán még luxuscikknek számított egy gps, de ma már vannak olcsóbb modellek, akciók, stb, ahol hozzá lehet jutni. Jómagam is szeretem dokumentálni a megtett túrákat, fényképpel és adatokkal is, ezért egyetértek az előttem szólóval :) Viszont azzal is egyet tudok érteni, hogy túrát igazán kihajtogatható térképpel lehet tervezni a jobb átláthatóság miatt. A másik dolog még ami miatt szerintem szükséges egy gps, az az, hogy sok helyre naponta megy 2 busz és kész..na ezeket lekésni nem egy élmény és kaland :)
Nálunk arra (is) szolgál a GPS, ha én azt mondom a páromnak hogy teszünk egy 16 km-es túrát, akkor neki legyen bizonyítéka, hogy már megint 20 km-t mentünk :-) De már rutinos, rögtön hozzáad 5 km-t ahhoz a távhoz, amit én mondok neki.
de itt is van a kép, hidd el érdemes a piroson menni, egykor az volt a kék is, sokkal ésszerűbb volt, ugyanis az az átvágás a szántáson általában járhatatlan, sőt nyáron volt aki rengeteg méhecskére is panaszkodott azon a csapáson