A Cserehát Turistája PIROS jelzés a tuhun csak részben igaz, senki ne vegye készpénznek! A Debréte-Rakaca és a Fáj-Szemere szakasz javítandó volna. A Keresztéte fölötti rész okénak tűnik.
Nem tudom, hogy terelve lett-e, mindenesetre a központi vegyesbolt/kocsma kombó mellől a kékkel ment tovább a jelzés Nyésta irányába. Nem néztem meg a folytatást.
minden tiszteletem a GPS nélkül ládázóknak, elismerem a kitartásukat
bár nálam a ládázásban is inkább a környezet vagy az út közbeni élmények dominálnak, nem konkrétan a megtalálás/levadászás (ezért se hatódok meg mondjuk egy fáramászós ládán ahol a levadászás a nagy szám, ha arra járok és fel tudok mászni akkor levadászom, ha nem, nem, biztos nem fogok csak erre a ládára rámenni rákészülni, mindenféle segédeszközt cipelni csak azért hogy elmondhassam, sikerült - vannak ilyen csoportok akik képesek mondjuk csehországból eljönni és végigmenni az itthoni efféle szívatós ládákon.. nem az én világom.. de attól még aki akarja, csinálja :-)
Szombatra terveznék egy Ősagárd- Becske szakaszt Budapestről. Úgy gondoltam, hogy kb. 8-ra érnénk Ősagárdra - akkor már talán nyitva a kocsma- és kicsit tempós lenne a menet, mert 'majd 30 km-ről van ugye szó és az utolsó busz 16:13-kor megy Balassagyarmatra, onnan meg Bp-re 18:30-ra érnénk be. Futi azért nem kell és szerencsére olyan hatalmas szint sincs, a kastélyokat meg kívülről lehet csak megnézni. Tervezem még a Rákóczi- fa megtekintését, illetve ha nagyon jó időt mennénk, akkor még a becskei sztúpáét is.
Tudom, miről beszéltél; tavaly a Csereháti (PIROS) körtúrát jártuk. A térképen ott van a jel, a valóságban pedig elmegy a kékkel. Egyébként mi is a térkép alapján mentünk, és nem a jelzések mentén. Más. Kedves Kollégák! Ápr. 22-26-ig de 9-től du 4-ig keresek egyesületet/szimpla természetjárókat kitelepülésre, gyerekprogramra. Téma: jelzések, mit rakunk a zsákba, sátor/bivak állítás, írott és íratlan szabályok, kéktúra, minősítések, jelvényszerző mozgalmak, a turistáskodás múltja...
Ajjajj, Güszi, ezzel a zarándokúttal most egy újabb darázsfészekbe nyúltál, mindjárt jönnek a Kék infrastruktúrájára rátelepülő zarándokutakat ekéző hozzászólások... :-)
Az ÉNy-->DK irányú Kék szakasz a valóságban nem létezik, az egy szántás közepén húzott vonal.
Emiatt igen csábító lehet a Kékből folytatódó, patakkal párhuzamos, "semmibe" vezető jelzett földút, amiből a kis szürke pöttyökből álló "valami" éppen felvezet a Kékre. A pöttyök valójában vmilyen növénykultúra (búza, kukorica, napraforgó) határát jelölik, és nem csatlakozik vissza a Kékre, mert attól egy szinte áthatolhatatlanul sűrű és szúrós bokorsor elválasztja.
Nagyon jól alakul ez a beszélgetés. Én még talán a "kevesebbet menni - többet látni" attitűddel egészíteném ki a vélemények sorát. Valamint azzal, hogy lehet GPS nélkül is geoládázni. :-)
Erről az utóbbiról mi a köz véleménye? (Szeretnék írni a témában egy cikket és tényleg kíváncsi vagyok a ládászok hozzáállására.)
Rakacaszendig megvagyok, elnéztem Irota irányába is, sötétedésig haladtam 2-3 km-t, addig megvan a helyes út, de nem volt egyszerű megtalálni. Legalább nem reggel kell vele szívni.
A botorság jelző erős volt. De: bár a terepi tájékozódás számodra örömet nyújt, nem feltétlenül így éli meg mindenki. "Ne kívánd azt másnak, amit magadnak kívánsz."
Alapvetően teljesen igazad van, épp elég magyar átkunk a szomszéd tehene, nem mélyítenünk kell azokat a bizonyos árkokat - a dobálózás is nyilván felesleges, de hát épp ez a vita nehézsége és szépsége, előbb-utóbb mindenkihez lehet úgy szólni hogy találva érezze magát.
Sajnálom, ha támadónak volt érezhető a "nem kéri az örömét" fordulat, nem támadni, pusztán érvelni szerettem volna vele.
Ugyanakkor nem tudok egyetérteni azzal, hogy ez botorság volna, nekem kihívást, (és az esetek többségében:) sikerélményt, örömöt ad a terepi+papírtérképi tájékozódás, amelynek megélését - sok más pozitívum mellett - nyilvánvalóan nem teszi lehetővé a GPS-szel való túrázás.
//S ettől függetlenül persze jó esély van rá hogy előbb-utóbb én is, talán te is GPS-szel fogok/fogunk menni, ahogy egyre kevesebb jelzés/papírtérkép lesz, és ahogyan mobiltelefonja is van már a túrázók 95-99 százalékának..//
"(az a baj, ha azt nem tudnád elfogadni, hogy más máshogy csinálja) "
Az lenne a baj:) de szerencsére ebben a topikban, különösen GPS témában ez szerintem nem jellemző.
Szépen fogalmaztad meg az evolúciós folyamatot, köszönet érte. Ezeket a semmiségeket kell megtanulnunk megbecsülni, ezeknek kell tudnunk örülni. Ha az élet úgy hozza, ezekkel kell elégedetten élnünk. Bár kutya nehéz néha, de nem csak természetjárás közben, hanem az élet minden területén.
Nem, nem öregszel, azt a könnyű, reduktív borok teszik. Te érsz, mint egy zseniális aszú egy csúcsévjáratból. Ismerem ezt az érzést. :-)
És ha már a Csavargók tízparancsolata, akkor a nyolcadik is megbecsülendő-megfontolandó. :-)
Hát ez most nagyon tetszett, nem tudtam volna így megfogalmazni, pedig én is ezt az utat járom már egy ideje...
Emlékszel mikor mondtam hogy már azért nem szeretném járni a kéket harmadszor, mert az egy picit kötelez, vannak olyan szakaszok amelyeknek hangyányit olyan "muszáj" érzése van, és olykor mikor ilyenre mentem volt olyan érzésem hogy inkább mennék most másfelé?
És erre te azt mondtad hogy akkor forduljak meg és menjek arra amerre tényleg szeretnék. Na, mostanában valóban ezt teszem.
Ez is egy ilyen szellemben született túrám volt, az egyik legjobb tavaly, és talán az egyik legemlékezetesebb kis erdei ebédem volt ez a '38-as Vándorlás által érintett Zabarla-tetőn, miközben a csodálatosan szép Huták-völgye felett kelt fel a nap...
de itt is van a kép, hidd el érdemes a piroson menni, egykor az volt a kék is, sokkal ésszerűbb volt, ugyanis az az átvágás a szántáson általában járhatatlan, sőt nyáron volt aki rengeteg méhecskére is panaszkodott azon a csapáson
Óvatosan! A piros is a kék mellé van festve a gör. kat. templom felé!!! Legalábbis tavaly nyáron úgy volt. Nekem 2006-os atlaszom van (Cartographia) azon a piros még a régi irányba van jelölve.
Ha már így feldobtad a labdát.. egy ideje érlelődik már bennem valami, most ettől a mondattól megszikrázott a múzsa :-)
Mivel volt egy csöpp probléma a térdemmel, nem volt bakancsom, meg amúgyis "fáj" a lombtalan erdő látványa (az ismert perverzióm ugye), egész télen nem nagyon túráztam. Na jó, hogy pontos legyek: nem mentem egy métert sem
Karácsony után el is kezdtek mutatkozni rajtam a kényelem jelei, ezért februárban mikor már nem volt annyira hó, elkezdtem a Cserhátot járni.
Először csak azért pont ott, mert bakancsmentes beiglilemozgónak az is megteszi, aztán már visszavágytam. Egyszerűen kíváncsi voltam az újabb és újabb településekre, hogy ezen a kevésbé felkapott vidéken hogy lesz megoldva a festés, és az út közbeni emóciókra. Mit fogok látni, mit fogok tapasztalni? Erdő lesz? Vagy szántóföld? Tök sík, vagy picit dombos?
Nem tudom sikerül-e így szavakkal átadni, meg egyáltalán ildomos-e ilyet leírni hátha olvassa odavalósi akit megbántani a legkevésbé sem szeretnék, naszóval botor múltbéli énemben a túramozgalmakat űztem, úgy nem is nagyon szerettem elindulni hogy ne húzzak be 1-2 érintőpontot, vagy ne járjak le 1-2 útvonalkövetős szakaszt (vagy mindkettőt egyszerre)
Szóval korábban sajnáltam volna "rápazarolni" 1-1 napot ezekre a "perifériákra". Szégyen, de ez voltam.
Ehhez képest a legutóbbi 3 (abszolút mozgalommentes) túrán örömmel töltött el 1-1 tulajdonképpen semmiség: egy homokosabb úttal bíró fenyves Ipolyszög előtt, ebéd egy napsütötte tisztáson a "semmi közepén", a balassagyarmati füvészkert, "túlélni" Kétbodonyban az egyemetista buliból hazatérő fiatalokat, rácsodálkozni egy borókásra, aztán a Kétbodonyi-tó ékszerdoboz elhelyezkedésére, dombtetőn való szendózás közben agyamba égetni a párálló Cserhát-Karancs-Mátra (ki tudja mi) látványát, Érsekvadkerten fogadni két kislány jókívánságát, aztán Nagyoroszi előtt (szintén egy végeláthatatlan szántó közepén) a Börzsöny lábánál visszanézni és búcsút inteni a Cserhátnak.
Ráadásul közben végig Hobo: Csavargók tízparancsolata ment odabent a verklin, a kilencedik:
Én voltam az utolsó bolond Aki megkereste a Hobók Útját Elmentem rajta a Világ Végéig Kicsit bámészkodtam a tengerparton Megcsókoltam a köveket Beleszagoltam a szélbe Letettem jelemet a 66-oson Aztán elindultam visszafelé
68 óra alatt lezavartam első parttól-partig utamat Mindezt 43 évesen mámoros szívvel 13 000 kilométert mentem Greyhound Busszal Kizárólag teljesen hülyék csinálnak ilyet Akiknek nincs autójuk pénzük Csak idejük Az országot és az utat akartam látni És a két óceánt Érezni a teret és a távolságot
Menni megérkezni unni utálni Másnap továbbállni Rohanni mindent megnézni Aztán csordultig teli szívvel holtfáradtan hazatérni Felébredni látni az otthont és elfogadni
Magam is meglepődtem, de egyáltalán nem hiányoztak az "igazi" erdők, hegyek (max oda hátra díszletnek), csak ezek a "semmiségek".
Nekem egyelőre kicsit ijesztő a változás.
Korábbi mozgalmár-bolond énemből átvedlettem egy ilyen szentimentális mamlasszá.
Ha jót akarsz magadnak akkor Felsővadászról Abaújszolnok felé a PIROS jelzésen menj kifelé, az egy kis utca, amely később földútra vált. A kéktúra is errefelé ment évtizedekig, még jól láthatóak a kék jelek az oszlopokon. Mi is itt értünk be anno 2011-ben Tavaszi Széllel Felsővadászra.
A mai kék letér a görög katolikus templom felé, majd egy szántáson keresztül próbálja elérni ugyanezt a földutat.
Nem, vagy alig járható ez a szántásos rész.
Errefelé asszem lesz is módosítás, de ha jól emlékszem az még értelmetlenebb lesz mint a mai út.
Számos tényező (életkorom, szakmám, habitusom, stb.) együttállásának köszönhetően „kütyüneutrális” vagyok. Hidegen hagynak az Y és a Z generáció számára evidens eszközök. Nem rázom feléjük az öklömet ótestamentumi prófétaként, miszerint romlásba döntik a világot. De nem akarom egy kisegyház felkent papjaként sem megtéríteni a környezetemet, miszerint kütyühasználat nélkül elkárhoznak. Ezzel együtt is alapvetően jzp2107 elfogadással (vagy éppen annak hiányával) kapcsolatos gondolatával (az a baj, ha azt nem tudnád elfogadni, hogy más máshogy csinálja) kell, hogy egyetértsek. Az emberi faj hajlamos fura madárként kezelni a másként gondolkodókat, a más úton járókat. Megjegyzem, pro és kontra.
A GPS használatáról zajló vita tényleg értelmetlen. Ha Ha ennek köszönhetően csak annyit sikerül felmutatni, hogy sok embert csábított ki a természetbe a geoládázás, már pozitív az összkép. Egyébként pedig nem kellene az első kis mozdulatra is támadnia a szembenálló (?) feleknek. Ennek a megelőzésére sem kellene hatalmas erőfeszítés, csak ne fogalmazzunk félreérthetően. Ne emlegessük olyan példákat, mint „mégiscsak a XXI. században élünk”, hiszen a másik fél sem a mongol sereg elől menekülve esett be Muhi irányából, térképpel a kezében a fórumra. A bakancs helyett saru – GPS helyett térkép példa sem fog látványos összeborulást eredményezni. De ne dobálózzunk a GPS, mint státuszszimbólum kifejezéssel, vagy az elvész az útvonal felderítés varázsa gondolatokkal sem, mert egyrészt ezek is botorságok, másrészt pedig ezek sem fogják összetoborozni a társaságot egy topiktúrára.
Számos okból járjuk a természetet. Számos módon is lehet.
Hogy beleüssem a Zorrómat: mindenképpen fizetsz, a gps-ért is - a pénzeddel, az út keresésért is - az időddel / végső soron az életeddel. A megszerzésre fordított idő és a bekerülési költség fordítottan arányos. Azt meg mindenki döntse el, hogy mit pocsékol szívesebben, illetve , hogy mit gondol pocsékolásnak! (Pl a nyáron jó is lett volna egy gypsy a Cserehátban, meg nem is. Az utat nem találtuk volna, mert a TuHu térképe hibás, de csinálhattunk volna naprakész felmérést.)
de itt is van a kép, hidd el érdemes a piroson menni, egykor az volt a kék is, sokkal ésszerűbb volt, ugyanis az az átvágás a szántáson általában járhatatlan, sőt nyáron volt aki rengeteg méhecskére is panaszkodott azon a csapáson