Tankönyvi verselemzést bemagoltatni valahol ugyanaz, mikor úgy írtam karó dolgozatot fizikából, hogy volt puskám az összes számítási képletről... csak épp nem tudtam, hogy mire kellene alkalmaznom azokat ;-) Az egésznek tényleg az lenne az értelme, hogy rávezesse a gyereket, hogy lehet ráérezni egy versre, onnan meg hogy szeresse meg az irodalmat. Ha ezt az elején bukja, akkor ugye nem kétséges, hogy mennyire lesz értelme az egésznek (hiszen azt meg tudjuk, hogy mennyire emlékszik az ember tizen-huszonévek múlva a csak bemagolt anyagra...)
Egy átlag olvasó számára mi értelme van egy verselemzésnek? Vagy élvezi, vagy nem. Jó, lehet, hogy akinek van indíttatása azt esetleg befolyásolhatja valamennyire. De a központilag kiadott verselemzést bemagolni értelmetlen. Ha valaki megakarná nekem magyarázni, hogy József Attila mit akart mondani az Ódájában, hát valószínűleg vasvillával kergetném el. Ennek a versnek van olyan része, amely ösztöneimbe belemarta magát, mint fémbe a savak.
Mert minek ezt elemezni?
"Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt."
Ennél szebbet nem igen tudnék mondani valakinek. Talán az ezt megelőző versszak. És ha van valakinek valakije, akire ez érvényes - nekem hála istennek van -, akkor felesleges, sőt oda nem illő minden elemzés.
Szerintem nem teljesen, bár nem igazán szeretem a verseket, érettségin is egy Esti Kornélt elemeztem.
Ez amolyan kompetencia-dolog, szerintem.
Mondhatjuk, hogy elemezzenek verset a bölcsészek, de ezen az alapon deriváljanak a matematikusok, Trianonnal meg foglalkozzanak a történészek.
Nyilván kell ehhez egy jó tanár is, nekem nem volt olyanom, aki el tud vonatkoztatni a tankönyvi tételektől, de az senkinek sincs kárára, ha felismeri a hexametert.
A tankönyvi verselemzés az alapokat adja, ami azért szükséges, aztán ettől lehet tovább lépni adott esetben.
És miért ne lehetne verset elemezni, attól függetlenül, hogy Arany Jánossal szólva gondolta a fene?
Legfeljebb nem lesz mindent elsöprő érvényű, de ez nem is baj.
Ezzel viszont egyetértek: a fiamnál mértem le, hogy anno a mi tanárunk mennyire szigorú volt velünk. Nálunk sem volt elhajlás a kötelező irodalomtól, ebben az értelemben nem volt laza, de tényleg azt akarta, hogy ráérezzünk dolgokra, és így kialakulhasson a saját véleményünk.
Pl. a fiamék a négy év alatt talán ha kétszer voltak közösen színházban, nekünk a mi tanárunk szakkört szervezett, amivel nem csak előadásokra mentünk, de nyílt próbákra is (egyszer még tanítási időben is voltunk), és mindent megbeszéltünk, ami ott történt...
Akkor én is kivételes suliba... pontosabban kivételes tanárhoz jártam (mert elsőben más tanított, az nem volt semmi extra, meg a rövid idejű magyar faktom tartója sem érintett meg, de őt imádtuk... még az is, aki amúgy nem volt egy nagy magyaros, mert hogy hatalmas figura volt. Azaz van, mert ugyan nyolcvanon felül van, de még van ;-)
Na, nálunk szinte tilos volt azt mondatni, ami a könyvben volt. Persze az olyan objektív dolgok azért értek, mint egyes életrajzi adatok, vagy a versforma.
Persze gond ilyenkor akkor van, ha az embert az adott vers egyáltalán nem érinti meg. Mert abban viszont nem hiszek, hogy minden versre mindig mindenkinek rá kell éreznie, ahogy nem kötelező szeretni a sóskát vagy a finomfőzeléket sem, és nincs rá magyarázat, hogy másnak miért az a kedvenc kajája...
Bizony elég nagy baj. A magyar oktatás egy ideje elég vacak, és csak egyre lefelé tart. A kötelező irodalom is csak arra jó, a gyerekek megutálják. Hála a sok ,,remek" magyartanárnak, de ez a többi tantárgyra is áll.
Ez bizony elég baj. Így lehet megutáltatni a gyerekkel a verseket és az olvasást. Meg persze a kötelező irodalommal.
Sajnos Jutka két tantárgya soha nem ment nekem, persze, ha ilyen kiváló tanárnő lett volna nekünk általánosban, mint ő, most én lennék Sümi és Michelangelo egyben.
Én össze is vesztem anno a magyartanárommal, mert szerintem mást gondolt a költő, mint a könyv szerint. Kérdeztem, honnan tudja, hogy mire gondolt a költő? Persze egyest kaptam...
Nem, te jártál kivételes iskolába. Nincs, errről persze statisztikám, de lefogadom az iskolák 95%-ában azt kell megtanulni a versről ami a könyvben van. Semmiféle ,hogy te mit gondolsz, mit érzel. Azt érzed ami oda van írva! Petőfi így gondolta, és kész! Az én magyartanárom is pont ilyen volt.
Akkor rossz gimibe jártál (vagy rosszkor?). Nálunk nem kellett más verselemzését tanulni. Azt kellett elmondani, amit mi éreztünk benne. Vagy amit bele tudtunk magyarázni.
Én azért nem szerettem, mert ugye azt kell megtanulni, amit a könyvben írtak róla, érettségin dettó, senki sem arra kíváncsi te mit gondolsz róla, hanem, hogy meg tudtad-e tanulni mások hogyan és mit gondoltak róla.
A verselemzés úgy baromság, ahogy van. Bár igazán reálbeállítottságú vagyok, a verselemzés mindig nagyon ment, mert egy versbe azt magyarázol bele, amit akarsz. Ráadásul nagyon szeretem a verseket. Érettségin is verselemzést választottam. Egy vers vagy szép és megmozgat valamit az emberben, vagy nem. Hogyan lehet ezt objektív módon elemezni? Egy szeizmikus felvételt azt lehet, de egy verset?!
Nekem a vers különösen emlékezetes: emiatt a vers miatt jöttem rá, hogy nem akarok soha magyartanár lenni ;-))) (na jó, túlzás, hogy a VERS miatt, de ezt a verset elemeztük majd egy őszön át a magyar fakultáción, ami kicsinyt sok volt nekem a jóból, így tél már egy olyan praktikus fakultáción talált, mint az idegenvezetés)
Mellőztem a környezetet és csak a versre figyeltem. Az szép és Tíbor, illetve Hartay, na mindegy, szóval szépen mondja. Vajon melyik vers lehetett az eredetiben? Egyáltalán, ez melyik Rambó?
Ezer bocsánat, de ezen szakadtam, és csak félig off, hiszen Hartai, a dán is mondhatta volna mindezt (szebben, kis lovag, más, más hangnemből, hallga csak ;-)))
A Kopasz meg simán lehetne GG...
Egyébként meg valahol ilyen az is, amikor a Mesti szarrá keveri a műfajokat: az ember csak röhögni, esetleg bosszankodni tud rajta ;-)
Háromszor raktam föl, háromszor töröltették, úgyhogy most csináltam egy saját oldalt, ahonnan talán nehezebben tudják leszedetni, igaz, hogy nehezebb is megtalálni...
Igen, én én védtem mindig a Mestert, hogy talán pont Szabó Otó kívánsága volt még valami kis szereplés, mint utolsó szalmaszál, hogy számítanak rá, mert még lehet rá számítani...
NO DE!
Ez nem azt jelenti, hogy ezt a természetes emberi öncsalást nem lehetett volna NORMÁLISAN beleírni. De persze már ezt is végigbeszéltük: mi a bánatért nem lehetett Józsit nem kibaszni a piacra a ládák elé, hanem meglátogattatni Etussal otthon, mert mondjuk influenzát kapott el a piacon, és abból meg lett egy súlyosabb tüdőgyulája, de most már lábadozik, Etus meg alig várja, hogy megint vehesse tőle a hagymát és a kistermelői, házi banánt?
Vagy ha már berakta, mert Szabó Ottó annyira akarta, akkor a sok említés után miért nem fért bele később, hogy Etus emlegesse a családnak, Virághnak stb., hogy telefonon beszélt Józsival, vagy épp meglátogatta, és sajnos, a várakozásokkal ellentétben Józsi rosszabbul lesz, már az életéért kell aggódni, majd hogy meghalt? A Gazsis jelenet így is belefért volna, pontosabban persze annyi változtatással, hogy Etus nyugodtan a szívére vehette volna az első, Józsi halála utáni piaclátogatáskor, hogy NEM Józsi áll a pult mögött és bőghetett volna, amennyit akar.
Az ember szokott úgy lenni, pláne olyannak, akivel ritkábban találkozik, hogy a kisebb fájdalom érdekében úgy tekinti, mintha az illető most is élne, csak akkor döbben rá, mikor egy olyan helyzet van, ahonnan a másik, meghalt barát soha nem szokott hiányozni. Nem tudom, érthetően magyarázom-e. Szóval, pl. mikor a tesóm meghalt, sokszor volt olyan érzésem, hogy nem is, mert hogy nem találkoztunk naponta, tényleg olyan volt, mintha ő is, én is élnénk tovább az életünk, de bizonyos helyzetekben, amikor fixen, ha cigánygyerekek is potyogtak az égből, akkor is összefutottunk, döbbentem rá, hogy csak becsapom magam, mert ő nincs.
szóval mind Juli, mind Mágen olyan jellem, úgy viselkedik az emberi kapcsolatokban, hogy pont annak az ellenkezőjét bizonyítják, mint amit a Mester Etus karakterén keresztül sulykolni akart: az önzetlen nő, aki feláldozta magát a két gyerekért, a hűséges nő, aki a férjén kívül akkor sem ismert más szerelmet, ha a férjével csak pár év adatott nekik, a jótékony nő, aki csak adni tud, és soha nem vár fizetséget....
a "gyerekei" (ide számolom valahol még Julcsit is, aki aztán végképp elveszett lélek, egy apácába oltott szerencsétlenség) szöges ellentétei mindannak, amit a Mesti Etusban értéknek tart.
Igen, Juli a lánya... és ha olyan, amilyennek írod, akkor szvsz nem magától lett olyan, amilyen, hanem drága Etusunk már szülőként sem állt a helyzet magaslatán.
Elég csak abba belegondolni, hogy egy olyan szent asszonynak, akinek folyton csak a jótékonykodáson jár az esze, fizetségért soha nem tesz semmit, legyen az akár csak egy utazó éjszakáztatása vagy a saját művei eladása, hogy lehet egy annyira anyagias lánya, mint Júlia. Aki ráadásul azt sem tanulta meg az anyukájától, hogy nem dörgölőzünk gazdagékhoz, csak azért mert gazdagok, egyrészt nehéz velük lépést tartani, másrészt nem ritkán sznobok, és úgyis lenézik a Juli-féléket.
Érdekes módon, mintha Mágen lenne az, akire hatással volt az Etus-féle minta...
Kivéve persze a családi életet, mert mind Juli, mind Mágen állandóak kikacsingatnak a kicsit családjukból. Bár, talán Mágen ebben is jobb, mert ő csak azt szereti, ha imádják és a lábai elé borulnak, Júlia ellenben eléggé olyannak tűnik, mintha állandó szeretethiánya volna és ezt pótolnia kéne ilyen-olyan pasikkal... ha épp Mágen hajlandó rá, akkor ő is jöhet, de Mágen legtöbbször a teljesen elérhetetlen Jupiter az Olümposz csúcsán, aki max. megértő, de fölényes mosollyal nyugtáz olyan emberi igényeket, mint figyelem, kényeztetés, kényelem, biztonság.
És akkor már ha ennyire részletes kórképet festek róluk: ezek után mondja meg nekem valaki, hogy mit keres két annyira különböző ember, mint Mágen és Juli egymás mellett? Ráadásul úgy, hogy egymás mellett nőttek fel, tehát itt nem ér az a közhely, hogy nem ismerték jól egymást az esküvő előtt vagy hogy a szerelem rózsaszín szemüveget adott rájuk, mert először ismerték egymást alaposan, és aztán szerettek egymásba..
Nem lett volna sokkal természetesebb, ha Mágen szülei ugyan barátai Etusnak, és valóban együtt haltak meg 56-ban, de aztán Mágent rokonok nevelték fel Zalában, de aztán mikor egyetemre feljött Pestre, találkoztak, és egymásba szerettek?
Eleve ez az együtt ültünk a bilin, aztán összeházasodtunk, olyan furának tűnik... mintha Etus Matyi módra bezárva tartotta volna őket is a szekrényben, nem láttak életükben sem más embert, csak egymást, így lett a szekrényből Kék laguna...
Erről már tegnap is akartam írni, de kiment a fejemből: Azért a "művésznőt" nagyon empatikusnak akarták ábrázolni, de persze valójában nem volt az :)
Erre a legjobb példa, amikor megkérdezi Julcsitól, hogy " alkoholista barátjával" minden rendben van-e". Baszki.
"mikor az országos nagy barátjának először a leromlott állapota sem tűnik fel neki annyira, hogy egy alapos lebaszásnál jobban részesítse, aztán meg Gazsitól értesül pár hét múlva, hogy Józsi meglepetésszerűen beadta a kulcsot."
Ezt párszor szóba hoztam , de nem volt szerencsés ötlet Szabó Ottót olyan állapotban szerepeltetni. Lehet, hogy maga Szabó Ottó ragaszkodott hozzá , de elég megrázó látványt nyújtott. (és ugye nem sokkal fejezet készítése után , pedig ugye el is hunyt)
És meg is figyelhető, hogy az "utolsó félévében" a szerepeltetése kb. említés szintjén történik míg végül megtörténik az a bizonyos találkozás....... (egy nyári fejezettől kezdődik az egész amikor csak említés szintjéről beszélnek csak).
"Szóval, kimondhatjuk, hogy a Mester egy barom,"
Ezt a végkövetkeztetést egy-párszor itt levontuk :DDDDDD
A történet szerint Juli a lánya, de valóban érdekes, hogy legtöbbször Mágennek ad igazat a saját lánya ellenében ,bár megjegyzem Juli 90%-ban ok nélkül hisztizik és objektíven nézve valóban nincs igaza, Etus tehát elvileg jogosan is koppinthatna a lánya fejére, hogy aranyom térj már észhez, a férjecskéd semmi rosszat nem tett, te csinálsz elefántot a bolhából.
Az, hogy hagyja, hogy Julcsit hülyítsék viszont valóban nem magyarázható semmivel. Panni volt az, aki elment külföldiába diákmunkára és prosti lett?
Ja, és azt ki is hagytam, hogy ugye aztán később pl. hetekig engedi, hogy Julcsit továbbra is átbassza a nős pasija, ahelyett, hogy tisztába tenné a dolgokat, mint egy szerető nagyihoz illene. Mert szerintem ez nem diszkréció, nem érték, hanem bűn azzal a szerencsétlen, baszatlanságában naiv lánnyal... pláne azután, hogy Panninál, Klódijánál úgy van bemutatva ez az idősebb, nős pasival járás, mint eleve ördögtől való dolog...
Hát, ha már arról van szó, hogy Etusnak kije is Józsi, az ugye teljesen letisztázódik Józsi halálakor, mikor az országos nagy barátjának először a leromlott állapota sem tűnik fel neki annyira, hogy egy alapos lebaszásnál jobban részesítse, aztán meg Gazsitól értesül pár hét múlva, hogy Józsi meglepetésszerűen beadta a kulcsot.
Egyébként Etusnak szolgái meg csodálói vannak, legalábbis annak alapján, amit a Mester írt. Barátja egy sem, még ha ő annak is nevezi valamennyi körülötte ilyen-olyan indokból keringő agyamentet.
És ha ehhez gyorsan hozzávesszük a családját is, akik szintén elég furán viszonyulnak hozzá: ha a megírtakból kellene kitalálnom, hogy Mágen vagy Juli a vér szerinti gyereke, tuti Mágent mondanám. (legalábbis akkor, ha még annak az infonak is a birtokában vagyunk, amit a Mester Etusról tudat, hogy ez egy nagyszerű ember)
Mert Julival folyton kritikus, basztatja. Nem segít neki a szó szoros értelmében, hanem demonstrative bemutatja neki, hogy Juli mennyire rossz háziasszony, és magából még ehhez mártírt csinál.
No meg ahogy az unokáival viselkedik: lehet, hogy szerencsétlen Julcsi nála lóg, mert a szülei még Etusnál is tahóbbak vele a legtöbbször, inkább olyan vele, mint egy vasorrú bába: időnként mézes-mázas, aztán meg megsüti a kemencében. Szegény Flóráról ne is beszéljünk. .. egyébként is, nagyon nagyi az, aki tizenévesen mesél az unokájának először a rajta kívüli nagyszülőkről...
Szóval, kimondhatjuk, hogy a Mester egy barom, és karaktert építeni aztán végképp nem tud, mert a végén mindenki pont ellenkezője lesz annak, amit ő maga akart volna. Ehhez meg nem kell más, mint a mézes-mázas szavak mögötti viselkedést is nézni....
A mai részben is szó volt még erről a kerámia biznicről, ami a vicc, hogy Etus előadja magát, hogy a Józsi így haver, meg úgy haver,meg együtt nyomták a féldecit műanyagpohárból, ehhez képest Józsi következetesen műűűűűvésznőnek szólítja.
Nem, tudom, de én mondjuk a haveromat nem szólítom mérnök úrnak vagy ügyvéd úrnak (max. poénból).
Egyébként meg, ha a Józsinak Etus műűűűvésznő, akkor Etus miért nem szólítja Józsit pl. zöldségkiskereskedő úrnak? Vagy a nagy haverok között az ilyen csendőrpertu járja?
Ma délután én is beleakadtam a Kórházba, pont akkor, amikor Blazsej lebassza a soha el nem mosolyodó kerekfejű Inát, hogy azért csináltatta fel magát vele, hogy tönkretegye a karrierjét.
Úgy emlékszem ez a míszpicsa Ina volt beállítva a sorozat szupernőjének, pedig a szőke Csenkova (csehül biztos nem így kell írni..:)) )doktornő szerintem sokkal jobb csaj volt nála.
Egyébként ma már el sem hinnék, hogy amikor először adták nálunk a Kórházat, mekkora durranás volt, emlékszem, általános iskolás voltam és még egy monbdóka is volt róla (már nem emlékszem a szövegére, de az tuti, hogy az Ina pinája benne volt...:) )
Nálunk du. 5-kor indul a műsor: Kórház, Szomsza, Szomsza és Életképek. Mire vége, már megy is a Kolombusz az egyiken, meg a másikon és sorolhatnám.
Szumma szummarum, annyira elég a két szomsza és az egy életképtelen, hogy megakadtam a szomszédok 302. - vagy valahol itt - részénél. Estére már undorom van, nem tudom nézni.
Erre emlékszem is, ekkora drámát csinálni abból, hogy két hülye ketten benyakalt együveg páleszt. Adni neki kegy-egy lavórt fejenként aztán ha kiokádták magukat akkor feküdjenek le és reggelre a szájszárasságot és az émelygő gyomort leszámítva kutya bajuk se lesz.
De a Szomszában az alkohol is másképp működik pl .rekordidő alatt szívódik fel, lásd. a vodkát nyakaló gyereket, aki kifekszik a Pet Shop Boys-ra
Még a Kórházhoz annyit, és teljesen off, hogy visítva röhögtünk az én urammal a "Řehoř" keresztnév tökéletesen magyaros kiejtésén ;-) (mert ez magyarul ejtve ugye egy darab r, meg egy darab zs egymás után, de csehül a dolog egyben hangzik) Másnap meg a Klasszik Rádión hallottam Dvořak-ot Drorzsáknak ejteni, az is nagyon jó volt. Nem mondom, még mindig jobb, mint amikor a hétvégén Gundi annak ellenére r-rel ejtette e Játék határok közt-ben játszó Česká Třebova városnevet, hogy ugye van ott kisfilm cseh anyanyelvű hangfelmondással, meg cseh kollégák is, akiket meg lehetett volna kérdezni...
Persze, nem fontos az egész, amíg valaki nem háborodik fel azon, hogy Budapestet sz-szel, vagy egyenest Bjudapesztnek ejtik. És akkor még nem beszéltem Szentkirályszabadjáról ;-)
Nem tudom, én láttam egyszer, mikor anno adták (tehát a fejezetek végi dátumok időpontjában, aztán még vagy háromszor aztán, már e fórum keretein belül ;-)... de elég volt.Szoktam mondani, hogy addig tudok nézni vm szart, amíg jobban szórakozom, mint bosszant.... na, itt megfordult már a trend. Már jobban bosszant, mint ahogy szórakoznék rajta ;-) De az ekézése még szórakoztat. Óh, esendő ember... ;-) (és esőember)
Azt hiszem, én már menthetetlen vagyok. Ma csatorna kapcsolgatás közben átmentem az m3-on, ahol épp GG kért engedélyt Júliától, hogy Flóra legyen a nem tudom minek a reklámarca, és nem bírom egy percnél tovább. Borzastó így sokadjára, már a színészek kiejtése is tök erőltetettnek és hamisnak tűnik, egyszerűen mű az egész.
Viszont ugyanígy rákapcsoltam egy Kórház a város szélén-re, és nem csak én, hanem a férjem is ott ragadtunk. Pedig nagyon utálok cseh dolgokat magyar szinkronnal nézni (igaz, mivel ezt anno is magyarul láttam, ez így kódolódott), de SZINTE érdekes volt... persze erre rátett, hogy a Sanitka 2 után történt mindez, és először a fiatal Hanzlíkot csodáltuk meg, de aztán tényleg nézni kezdtük. El is határoztam, hogy nézni fogom... ellenben azóta egyszer sem sikerült még egyszer AKKOR odakapcsolni, mikor ez ment.
De jó, az is lehet magyarázat, hogy a Szomszédokat egyszerűen mostanra már túl sokszor láttam, a Kórház-t meg nagyon max. kétszer.
Apropó mesteri logika: Ma volt az a fejezet, amikor a Julcsi első "lovagja" (:D) és Vilma gyereke kvázi alkohol mérgezést kaptak erre Julcsi felhívja Etust, hogy most mit csináljanak, aki persze odarohan és ő hívja fel Mágent Vilma lakásából (aki persze a háttérben zokog).
Egyébként mint tudjuk a Mester egy akkora ökör, hogy még. Az előző részben még Etus is "cserepezik" Józsinak, a mai első részben meg lebassza Józsit, hogy ne merjen "cserepezni".
Aha... tehát nyilván azt gondolta, hogy Zőccséges Józsi egyszer majd leveszi a micisapkáját meg a kék melós köpenyét, kezet most, kisikálja a körmét, frakkot ölt, meglátogatja magasabb körökben tanyázó intelligens és műértő barátait vagy felveszi a telefont, oxfordi angol kiejtésével felhívja Sotheby`s londoni főirodáját, hogy néhány eszméletlenül értékes Sixai került a kezébe, és máris indul az arab és orosz milliomosoknak az aukció... :-D Vagy legalább is, ahogy írtam, ezek után fura, ha eladásra is felhatalmazta Józsit, aztán lebassza, hogy a piacon adta el :-D
Tegnap választ kaptam arra a kérdésre amiről beszélgetünk: Szóval a műűűűvésznő először megkérte Józsit, hogy vigyázzon rá a kerámiájára aztán azt mondta Józsinak, hogy azt se bánja, hogy ha eladja. :DDDDD
Szórakoztatás? Az nem túl eretnek gondolat a Szomszédokkal kapcsolatban? Mármint hogy bármikor is szórakoztatni akart volna? A szórakozás az olyan...közönséges...nem olyan emelkedett dolog, ami megengedhető egy ilyen sorozat esetében. :)
Azért szerintem Virágh esetében a cél a szórakoztatás volt. Janka esetében talán eredetileg nem, aztán ráérezhetett, hogy ez így sikerült.
Inkább a totális félrenyúlás a pozitív karaktereknél jellemző a Mesternél, nem az ilyen bohózatba illőeknél. Kérdés persze, hogy a megemelt valóság mégis miként viseli el a bohózatot.
Ezt nem mondod... "csak" a teljes részeket, vagy a kis jeleneteket is (mint pl. a zuhanó munkás v. best of Janka)
Egyébként a kiindulás gondolom az, hogy ha töröltetik, majd jól megnézik a nagyszerű retro adón... csak azt felejtik el, hogy a kettő közönsége aligha esik egybe... a nagyi az m3-at nézi, mindenki más meg letölti a netről ;-)
Nekem Janka után a kedvenc karakterem. Nyilván azért ilyen szerethető, mert a Mester nem ilyenre akarta, hanem alapvetően kicsit őrült-ellenszenvesre.:-D
Most nézem, hogy a teljes Szomszédok epizódokat megint végigtöröltette a TV a Youtube-ról...iszonyatos veszteség lehet nekik, ha a közpénzből készült sorozat mindenkinek elérhető...
Az felmerült már, hogy Virág mit keres a sorozatban? Leszámítva az Etus iránti kuncsorgást és nyáladzást, nekem egész életszerű és kedvelhető karakternek tűnik. Nem igazán illik a koncepcióba, nem?
Ne már, Virágh egyrészt nem ennyire őrült, másrészt volt elég alkalma rá, hogy elunja Etus állandó visszautasítását, oszt még sem csinált soha semmit (ami nem baj), de ott se hagyta Etust, hanem csak feszt udvarolt neki tovább.
Na ugye, én mindig mondom, hogy bármennyire is meredeknek, valóságtól elrugaszkodottnak tűnik a Mester, a valóság a végén rácáfol az egészre, képen röhög minket és megvalósítja a leírtakat.
Nem a patkányos sztorira gondoltam ;-)
(a végén még lesz olyan presszó is, ahol a tönkre menés szélén a tulaj három alkalmazottat tart, akik közül az egyik, az aki igazából bárhová elmehetne dolgozni, igazgatja őt meg minden mást, viszont naponta történik egy bűnügy, a bámészkodni beülő rászorulók ingyen kapják a Veuve Clique pezsgőt, viszont senkit nem szolgálnak ki, aki már megivott akár egy sört is, hisz az ittas.
Mert nem érted a lényeget, ahogy azt a Mester elképzeli.
Szóval a Művésznő olyan művész, aki inkognitóban alkot, mert van annyi igaz műértő, aki az ő szerény kapacitását megveszi így is.
Ezért aztán szerényen, de gond nélkül megél, nem is vágyik többre, mert az már a művészi szabadság feladása lenne.
Sajnos azonban jön a "nagy szabadság" és ezzel a sok parvenü, felkapaszkodott ügyeskedő, aki mint korábban a kutyabőrrel, most műalkotásokkal akar magának megbecsülést vásárolni. Milyen jól esik már elmondani a hasonszőrű vendégeknek, hogy ez, drágám, bizony egy eredeti Szikszai! Mert tudod, már hamisítják is! Kínában, képzeld!
Ilyenkor más a másik ősbunkó milliárdosnak is kell egy ilyen, mert az sikk.
Namost a többi ember jelentős része ezen emberek cselédje, akik értelemszerűen szintén ismerik a Művésznőt, mert mindig el van nekik mondva, hogy Ilonka, nagyon vigyázzon, amikor azt az eredeti Szikszait törölgeti, ha összetöri három havi fizetése bánja, és az semmi, de könnyebb egy Dalit szerezni, mint egy eredeti Szikszait!
Az emberek másik jelentős része találkozott a Mágenheim család valamelyik tagjával, akik a második mondatban automatikusan felmondják Etus teljes pedigréjét. Ez a közösségi média internet előtti szubbéta verziója.
Aki ezekből a halmazokból kimarad, az meg rendőr és Etus személyi igazolványába bele van írva, hogy foglalkozása: híres keramikus művész, ha jót akar ne használja jelenlétében a "cserép" szót.
Különben két dolog jut eszembe erről a művészetpártolás dologról:
1. Apám műkedvelő műgyűjtő, félelmetes mennyiségű szemetet vásárol össze a vateráról, de Czóbeleket, meg Barcsayt, meg ... de nem is fejezem be, majd beleírom egy jelenetbe inkább, ha írok még olyat egyáltalán.
Na, ők összeismerkedtek egy híresnek mondott festő asszonysággal, nevezetesen Kránitz Margittal, aki szinte úgy működött, mint Etus. El kellett zarándokolni hozzá és ha szimpatikusnak találta a reménybeli vásárlót, akkor hajlandó volt eladni neki valamit, választani persze nem lehetett, amitől a Művésznő hajlandó volt megválni.
Alkuról természetesen szó sem lehetett.
2. Az amerikai Psycho Brett Easton Ellistől.
Ebben Patrick Bateman, a főhős birtokol egy David Onica festményt, mert az roppant trendi.
Az egyik nője szól neki, hogy ez tök jó, csak a kép fejjel lefelé van felakasztva a falra.
Patrick meg is hálálja az információt, ugyanis egy szögbelövő pisztollyal a parkettához szögeli a tudálékos kékharisnyát és egy előre kiéheztetett patkányt küld be műanyag csövön keresztül a (most hosszan keresem az ideillő szót, de tartok tőle, hogy nem fogom megtalálni... és tényleg nem... na jó, maradjunk annyiban, hogy) hüvelyébe.
Ezt a történetet sokszor adaptáltam gondolatban Etus Főművésznőre, csak nem tudtam elképzelni vállalkozó férfiembert, aki ezt képes lett volna végre hajtani agykárosodás nélkül. Talán Benő bácsi.
De végül is ez sem akadály, Patrick Bateman is pszichopata volt...
A kiállításról jut eszembe valami: Etus Józsinak egyszer arról beszélt, hogy a házából később múzeumot csinálna, de amikor volt egy-két , akkor mennyire hisztizett a kiállítás okozta kellemetlenség miatt. Szóval megint Etus megint feneket csinált a szájából.
Nem tudom, én írtam-e (akár írhattam is), de ettől igaz ;-)
És fejeld meg tényleg azzal, hogy ez a szuper művésznő a Szomsza 13 éve alatt talán vagy két kiállítást tartott, és mondjuk volt 5-10 nagyobb, általában épületek belső díszítését érintő megbízása.
Tehát, ha valaki nem jár az adott épületben, akkor értelemszerűen sosem találkozik velük, vagy ha jár sem biztos, hogy pont abban a teremben is jár, ahol az alkotásai vannak (mondjuk egy szálló konferencia terme) Ráadásul az alkotásait nem árulja, nem adja bizományosi értékesítésre, mert azokat ki kell érdemelni, mit érdemelni, kikönyörögni. Na most egyszerűen hihetetlen, hogy ezek után az utolsó egyszerű néni is tudja, ki az a Szikszay Etus. (és akkor nem is beszéltünk arról, hogy ez a Szikszay ETUS forma nálam veri a "VV6 Brünhilda / ÉN Gonsales-szerű neveket)
Úgy emlékszem már volt szó erről a topicban (még az sem kizárt, hogy pont Te írtad), de most újra nézve a sorozatot, újra feljön bennem a kínzó kérdés:
honnan a fenéből tételezte azt fel a Mester, hogy egy kortárs keramikus olyan baromi ismert lenne, hogy mindenki arcról megismeri?????
Akik a leginkább ismertek, akiket a TV mutat és a bulvár ír róla, legyen az színész, énekes, vagy más előadóművész. Pl. (szánom-bánom) Pokorny Liáról sem tudtam kicsoda, csak miután feltűnt a Beugróban.
No aztán egy kortárs keramikus, festő, szobrász meg baromira nem az a kategória, akit a rendelőben az asszisztensnő meg a piacon a kofa névről vagy/és arcról felismerne.
Nekem most így nagy hirtelen Kovács Margit az a keramikus, akinek a neve beugrik, de sajnos már ő is több évtizede meghalt.
Ha azt akarták nyomni, hogy az Etus milyen baromi ismert és népszerű műűűűvész, akkor miért nem lett pl. színész, akkor legalább elhitte volna az ember, hogy ennyire közismert.
Arra emlékszem, hogy a krumpli és a hagyma mellé volt kitéve, és mikor Klarissza arra ment nagybevásárolni (na ja, mert Klarissza pont az a típus, aki cekkerrel piacra jár), a krumpli mellé kért még két kiló cserepet, és Józsi ki is oktatta, hogy ez made by Etus, de arra nem emlékszem, hogy Etus már annyi felesleges cserepet gyártott, hogy nem volt hol tárolnia, és tárolásra adta Józsinak (kevéssé valószínű), Józsi meg visszaélve a bizalommal eladta a masterpieceket vagy volt valamiféle, akár szóbeli megállapodás arra, hogy Józsi kerít neki vevőket a cserepekre?
Mert ha az első, akkor ugye az gyakorlatilag még akár bűnügyként felfogható, ha azonban a második, akkor ez van és kész. ;-)
Nekem valami olyasmi rémlik, hogy megkérte, hogy vigyázzon és mintha "Clariszima mijá" vette volna meg 8000 FT-ért. De mostanában adni fogják és akkor kiderül minden.
A dologra emlékszem, csak arra nem, mi volt a biznic hátterében: mi vitte/vette rá Etust, hogy Józsira bízzon kerámiákat. Eleve eladásra adta vagy Józsi önhatalmúlag kezdte árulni?
Mert hogy aki ZÖLDSÉGESnek ad kerámiákat eladni, az számítson rá, hogy az a zöldséges a PIACon fogja őket árulni, és nem írat verseny esszét vagy IQ tesztet a vásárló-jelöltekkel :-DDD
Ha viszont nem eladásra szánta, akkor sokkal rosszabban is részesíthette volna Józsit, mint egy gyilkos nézés.
És, hogy teljes legyen a kép , később amikor a zöldséges Józsi megjelenik, akkor elad egy-két kerámiát, de úgy köszöni meg mintha valami szörnyű bűnt követett volna el Józsi.
Értem én ezt, csak azt nem, hogy ezek után honnan tudja bárki is, hogy Etus művésznő.
Sokkal inkább hasonlít a nagybátyámra, aki író volt, de soha senki nem olvasta, amit írt ;-) Így ha megkérdezik, ki volt ő, mindenki azt mondja, hogy matek-fizika tanár.
Az ott merült ki, hogy egyszer v. kétszer elvitte a gyerekeket kiállításra.
Egyébként nyilván dramaturgiailag nem egy főnyeremény a rajztanárság, mert ott a diákok csak ülnek eltakarva rajztáblákkal, és néma csendben maszatolnak valamin (azt talán még a Mesti sem merte beleírni, hogy van egy akt modell, mondjuk Kutya, és őt rajzolják ;-), ellenben az énektanárság hangos dolog: lehet népnevelni: kicsoda Hidas Frigyes, felismered-e a IX. szimfónia kezdő hangjait stb. ;-)
Arra sajna későn jött rá a Mester -ha egyáltalán- hogy igazán izgalmas órákat akkor tudott volna bemutatni, ha Jutka töri tanár, és nem csak a Béla bá- Csaba tanári beli párbeszédeiből ismerjük meg a korabeli társadalom ön- és átértékelési kérdéseit ;-)
Már a múlt héten kitett valami külföldi manust, akit Gáborgáborgábor külött hozzá, hogy venne tőle kerámiát, azzala fenomenális trükkel, hogy ő a takarítóné, a Műűűvésznő beteg.
De e héten is volt egy rész, amikor Gáborgáborgábor kuncsorgott a Műűűűvésznőnél, hogy eladná a kerámiáit, az meg úgy bassza ki, mint macskát szarni, sőt, mondja Julinak is, hogy intézze el, ne zaklassa őt máskor...
Utána meg megy hozzá egy társaság, akiknek zsíroskenyeret ad,mert hát a szegény csóró műűűvésznek csak arra fussa....
Hát ha mindenkit kiutálsz, aki megvenné a kerámiáidat, nem is lesz, te nagyeszű......
De Jutka apjának halála és az örökösödési illeték kiperkászása után Zsuzsának még annyi pénze sincs (holott ugye nem csak a lakás árát adta vissza a lopással meggyanúsított akárki rokona, de még a lakást is megtarthatta, magyarán épp két villa ára állt a rendelkezésére), hogy nem ebből a pénzből új kéglit csak úgy tudott venni, hogy Janka eladta a saját kis házát, és betette a pénzt az új kecóba.
Mondjuk, lehetséges magyarázat, hogy Zsuzsa titokban fiatal dzsigolókat futtatott vagy elköltötte drogra, netán elúszott az egész a lovin vagy pókeren..... de ugye ez kevéssé jelenik meg a sorozatban ;-)
Meg ugye nonszensz ,hogy sírok, hogy nicns pénz, de mikor lehetne, mert Gyulárium jó üzletet ajánl, hogy csináljon pár kerámiát ,amit el lehet adni jó pénzért, akkor csak azért sem, mert "ilyen szart én nem", vagy csak simán azért nem ,mert nincs hozzá kedvem. Avagy Vágási Ferenc nem megy el trógerolni Góliáttal vidékre, mert nincs kedve, ill. mert csak, pedig kaphatna érte szép pénzt, de azért megy a sírás-rívás, hogy már zöldbabra se telik. Mintha nem is akarna jobban élni, de hát ha ő nem is akar a családjára is gondolhatna.
Korábban pont ez jutott eszembe nekem. Egyszer szóba került a rajzóra, amikor nem volt pénz krétára, de amúgy többre nem emlékszem, ami emlékeztetett volna arra, hogy "drágaJutkámnak" van egy másik szakja.
Amúgy is eleve úgy volt beharangozva, hogy Jutka szülei mindvégig kőgazdagok voltak, budai villa, és ugye két magánpraxisú fogorvos ill .szemészorvos, egyik sem rosszul fizető munka. 1987 elején ugye mikor Pali nézi a Szomsza kezdetének bejelentését egy nagy képernyős Sony színes Tv-n (ami szintén nem 2 fillér volt akkoriban), aztán meg Drágazsuzsám csak arra panaszkodik ,hogy a nyugdíjából alig jön ki, még Feriék is támogatják, nem hiszem el, hogy ne lenne annyi félretett pénze, hogy az + a nyugdíj ne volna elég arra, hogy egy profi ápolót fogadjon maga mellé vagy urambocsá egy luxus öregek otthonába befizessen, ahol szakképzett orvosi gárda 0-24-ban rendelkezésre áll. Nem szorulna Janka nénire, de amúgy ha mérlegre tenné a dolgot még jobban is járna egy ápolónővel, aki elkéri a bérét és kész, és nem zabálja fel a kaját, nem issza meg a dugipiákat és nem tukmálja rád magát, és nem kerget az őrületbe.
Hát arról, hogy hogyan kéne mindenki másnak viselkednie annak érdekében, hogy uralkodni lehessen rajtuk.
(mert az előbb ugyan azt írtam, hogy ha mutat kiutat, az már a kádár-kor hozsannázása lett volna, azért az se kutya, ha olyan példát mutat a kisembernek, hogy a legjobb kussolni, felelősséget nem vállalni, alámerülni és vegetálni)
Hát ez az. Nem épp úgy viselkedik mint a saját szereplői. Ez azt is jelenti ha nem önmagáról mintázta a szereplők viselkedését, akkor kiről? Hol találkozott ilyen emberrel?
Sőt, tévé elnök is volt. Én persze elhiszem, hogy csakis a közjó érdekében vállalta ;-), de akkor miért nem maradhatott Jutka hasonló indíttatással ig.helyettes a suliban, hogy legyen valaki normális is a félhülye, sete-suta Hável mellett? Vagy miért ne lehetett volna Feri, aki amúgy is mindig mindenbe beleugatott szakszervezeti titkár vagy üzemi elnök vagy mi a bánat, mindenesetre valaki, akinek a fejesek, ha változás kell, kikérik a véleményét?
Egyébként amit kérdezel, kérdezünk, arra a válasz talán, de tényleg talán az, hogy azért nem mutathatta be, hogy a kemény, becsületes, szívós munka is előrébb juttat, mert az már nyilvánvaló nyalás lett volna a cucializmus felé. (jó, később sem élt vele, mikor már nem volt cucializmus)
De hát találkoztak: Pásztor Erzsi volt Mrs Lipton hangja ;-)))
Viszont ha már crossover: épp most kapcsoltam át az m3-on, a Szeszélyes évszakok vége ment rajta és egy kis jelenetben Mágenék gyerekorvosa (sárkány ellen sárkányfű) épp Évikémmel huncutkodott egy ágyban.... ;-)
Pontosan. Ha már nép nevelni akart, lehetett volna ingen is az ,hogy Feri a szorgos de becsületes munkával ha nem is lesz miliomos, de előbbre jut, telik nyaralásra, mondjuk egy pár éves autóra, időnként rendes étteremben esznek, színházba járnak, és bár mind ez drága, de még bölcsességként a nézők arcába mondhatták volna: bár sokba kerül, de nekem fontos a művelődés/kultúra/hogy néha rendes étteremben együnk,/ hogy teszem azt ki megyunk Bécsbe, legalább Matyi világot lát...de áh, egy fenét.
Inkább zöldbab virslivel, meg vízzel. Azaz elégedj meg ennyivel! Na kössz...
Amúgy ha már itt tartunk a Mester nem épp úgy él ahogy a hősei, ő igenis elvállal pozíciókat, sok pénzért, előbbre akar jutni...minek lett egyáltalán televíziós rendező? Mikor ott a fííínom és pompás szíííínház.Vagy lehetne gazdálkodó, a Wiki szerint agrár szakra járt eredetileg. Érthetetlen ,hogy elfogadott kitüntetéseket, pénzeket, állásokat...Feri mikor fogadna el kitüntetést? Még egy fröccsöt se!
Érdekes probléma, hogy ha ennyire népnevelni akart, akkor miért nem férhetett bele az, hogy a szereplők igenis törekszenek előrejutni, de azt nem törtetően, öncélúan teszik, hanem csendes kitartásukkal elnyerik a bizalmat, és később pedig nem felejtik, honnan jöttek.
Magyarán a sokk procc újgazdagnak nem az az ellenpontja, hogy ha egy negyed fokkal esélyem van jobban élni, azt felháborodottan elutasítom, hanem, hogy úgy jutok előre, hogy megdolgozok érte, és nem szállok el attól, hogy sikereim vannak.
(pláne, ha nincsenek is sikerei, mint Etusnak, akinek se kiállítása, se eladott művei nem nagyon vannak, de akit mégis mindig ájult tisztelettel neveznek vadidegenek is művésznőnek, de sose kéri ki magának, hanem a művésznőségnek megfelelő orrfennhordással nyugtáz, mint pl. a kórházi szobatársánál)
A párhuzam annál inkább helyénvaló, mivel a két sorozat egy-egy óriási (mondanám, hogy legnagyobb, de mondjuk inkább, hogy a három legnagyobb beszólása) is hozzájuk kapcsolódik:
Az is elképzelhető, hogy volt valamiféle team megbeszélés, ahol kialakították a karaktereket, vázolták a főbb történetvonalakat... már úgy értem, hogy a Mester (a barom) leült a többiek elé (ő támlás, karfás széken, a többiek stokin, csak hogy az erőviszonyok is kellően tisztázottak legyenek), és a Mester elmesélte, hogy pl. van itt ez a Mágenheim Julcsi, akinek a LOVAGJA ezt és ezt csinálja. Vagy hogy a forgatás környékén felfedezett egy FAGYLALTOZÓT, és ide több jelenetet is kérne írni, mivel részesedést kap a forgalomból. Netán lefestette Vágási Ferencné, szül Szőllőssy Judithot, hogy úúúúúúúúúri neveltetést kapott, de mégis egy lelenchez ment hozzá.
Nem, nem, csak vicceltem, ki van zárva, hogy bármiféle előzetes koncepció volt a történetek és a karakterek alakulásával, hiszen jól látható a professzionális "ahogy esik, úgy puffan, és úgy is leszarom" metodika ;-)
Szóval az lehet a megfejtés, hogy mikor egy nagyhatalmú ember magához hív néhány kulimunkást, akkor azok igyekeznek ellesni nem csak a gesztusait, hanem a szavait is. És mivel érzékeny művész emberek (írók), rögtön észrevették, amikor mondjuk Ábel Anita odaszólt a stábnak, hogy akkor csá, ő kiugrik fagyizni, hogy szaladt fel a Mester szemöldöke helytelenítően :-D
Hát ez az! Wilson kapitány és folyton potyázik, Mrs. Lipton kiváló meggyes lepényéből. Szegény Mabel is enne, csak ő meg nem kap...mert őt...hé!
Rájöttem, Feriék úgy szerették volna Janka nénit is kezelni mint Mabel-t. Ne lakjon ott, csak hajnaltól késő estig lássa el Drágazsuzsámat, cserébe néha kap egy kis kenyérhéjat, maradékot...erre a szemtelen Janka, hát nem oda is költözött? És evett, ivott? Tyű...
Meg se lepődnék ha így írta volna meg a történetet, egy kis maradék fizetségképp ,és jól van ,,és még ezt is meg kell köszönni" a csupaszív Vágásiéktól.
Ugyan, mit tudja a Mester japán hagyományok, annyit halott róla, náluk nincs szék, és ennyi elég is...
Amúgy ja Feri és Juta nagyon udvarias, mint mindig. Jobban örültek volna zöldbabnak virsilvel egy ksi kőbányai sörrel.
Ez meg a másik, a Mester szerint az átlag ember igényessége kimerül a zöldbabfőzelék és sörivásban, néha egy kisvendéglő zónapörkölttel.
Tudom, nincs urizálás. De csak a legsötétebb legbunkóbb ,,panelproli" elégszik meg ennyivel. Márpedig a Szomsza szereplők nem ilyenek elvileg, hiszen még televíziót se néznek hanem olvasnak egy kis Szent Péter esernyőjét....
Ez újabb öngól és ellentmondás. Mert aki műveltebb, kulturáltabb vagy az akar lenni,(és a Szomsza szereplők mindenben jobbak mindenkinél!) annak nem elég a dagonya a posványban, mégha nincs is rá pénze hogy ,,urizáljon" legalább törekszik rá, gyűjt, hogy néha néha kicsit jobb körülmények között lehessen.
Bujtás János szerint minden lényegi kérdésben a Mester döntött. Nyilván nem biztos, hogy átváltoztatott szavakat, de akkor pedig az író urak kiválasztásával ment tutira. Aztán pedig haladt maga is tovább az író urak által vájt mederben.
Direkt figyeltem a héten, ezeket a részeket (1989. tavaszán járunk) még mindíg az író urak írták, legalább is a stáblista legelején ki van írva, hogy "Írta:....".
(talán Polgár András?, de volt Zimre Péter is).
Úgy hogy kérdés, hogy a karakterek egyes általunk tenyérbemászónak tartott jellemvonásait ki alakította ilyenre? Pl. olvastam valahol, hogy Ivancsics Ica is szólt, hogy a fiatal tanárnő jellemét alakítsák már egy kicsit életszerűbbre (huszonéves fiatal csajok a 80-as évek végén sem így viselkedtek), de nem engedtek neki. Aztán persze, lehet, hogy az író uraknak a Mester szabta meg a kereteket, és ők a dialógusokat írták, ezt csak ők tudhatják.
És mint írtam már korábban, ekkor már vastagon használták azokat a kifejezéseket is (lovag, fagylalt, kiskorú, Etus gyerekekre tett tenyérbemászó kifejezései stb.) amelyeken gyakran poénkodunk, én nem hiszem, hogy ez úgy történt volna, hogy író úr átadta a forgatókönyvet, amibe bele volt írva pl., hogy "Etus: Menjünk fagyizni", azt a Mester sk. kijavította volna "Menjünk fagylaltozni."-ra.
Mert az hipernormális, ha valaki zöldbabfőzeléket (csak konzervből) eszik virslivel, és az is ünnep, ha már legalább ez van otthon.
Egyébként meg elnézést, lehet, hogy nincs polgári neveltetésem, mert csak egy ferencvárosi lyány vagyok, de én úgy tanultam, hogy az ember vendégségben nem pofázik, udvariasan csipeget abból, amivel megkínálják, még akkor is, ha legszívesebben a fülébe tenné a falatot a szája helyett, és nem hogy megjegyzéseket nem tesz a kajára, de pofákat sem vág hozzá. (egyébként elég nonszensznek tűnik, hogy Jutka ott szembesül először a ténnyel, hogy Vilma vega és bizonyos dolgokat nem eszik, mert ez egy munkahelyen pillanatok alatt kiderül még ma is, amikor ez már nem akkora cucc, mint anno lehetett)
Vagy a Mester azt a japán hagyományt mutatja be itt, hogy a japán vendéglátók lekicsinylik, amilyük van, fikázzák magukat, a dolgaikat, a kaját, hogy aztán a vendég kénytelen legyen feldicsérni)
Még a Csengetett mylord vagy a Downton Abbey szolgálói is ESZNEK, miközben szolgálnak. Azért az kafa lett volna, hogy Janka megfőz Drágazsuzsámra, majd nem ehet belőle, hanem az otthonról hozott kajáját majszolgatja (nyilávn csak hidegen, mert akkor melegítenie sem szabad)
Netán megfőz Zsuzsára, de aztán két kategóriával szerényebb alapanyagokból magára is megfőz (ráadásul ugye egy emberre lehetetlen főzni, ha kétszer egy emberre főz, az hozzáadva a plusz gázt/áramot is, amit a plusz főzés követel, már nem is éri meg..bár természetesen ilyen gyakorlatias szempontok soha nem érintették meg a mi Mesterünket. Aki egy barom)
Mester ennyit ér a való élethez: nem tudja, hogy az igazi adócsalók lépten-nyomon mindenről számlát kérnek, hogy aztán jól elszámolhassák azt is, aminek semmi köze nincs amúgy a céghez és az üzlethez ;-)
De én azt nem értem, hogy akkor miért írt bele mégis olyanokat a Mester (aki egy barom ;-) ) a forgatókönyvbe, hogy Feri elfogadja és BEFEKTETI az örökséget (valami izé jegyekbe, amit az ügyvédbarátja tanácsolt), meg még Etusnak is volt ám egy bróker BARÁTJA, akire akkor rábízott egy kis megtakarítást!Erről a megtakarításról persze később egy kurva szó sem esik, nyilván a brókerbarátja eltőzsdézte a dolgot -brókerbarát később az államhoz ment dolgozni, hogy a magánnyugdíjvagyonnal is ezt tegye-, de hogy meg se említődjön később, hogy egyrészt a k.... anyukáját a brókerbarátnak, és annyira ne hiányozzon a zsé, hogy szó nélkül elmegy az egész mellett...
Én már csak azt kérdezem, hogy mi a bánatos pék csömbörlékes f...ért ír bele olyan kacifántos dolgokat a Mester, amire egyrészt később úgysem emlékszik, másrészt ab ovo teljesen kilógnak abból a koncepcióból, amit addig és aztán épített: hogy a pénz valóban megront, csak annyi pénzt tarthat magánál főszerepre érdemes karakter, amennyiből alapszinten elvegetál?
Vilmáék reform-életmód szerint élnek. Ami a Mester szerint:
Nincs bútor, mint Japánban, Feri egyből leszólja őket.
Nincs hús, csak vega élet, se alkohol. Amit Juta és Feri is ebyből leszól. Oké, én se lennék vega, és szeretek egy jó sört meginni, de nem szólom le azt, aki nem így teszt, a Mester szerint abnormális aki nem piál és zabál húst?
Viszont bömbölve hallgatnak zenét, a pofátlan Vilma-gyerekek.
Oké, vannak olyanok akik csak divatból felkapnak valamit, és azt hiszik reform-életmód, ez is igaz. De inkább arról van szó, a Mester hallott valamit a reform-életmódról, eldöntötte ez biztos hülyeség lehet, és majd a Vágási házaspáron keresztül jól megmutatja, milyen hülyék is a reformer Vilmáék.
Lehet Vilmáék is hülyék, de Vágásiéknál abnormálisabb családot viszont nehéz lenne találni.
Apropó költözés: A héten leadták azt a fejezet , amikor Vilmáéknál voltak és, hogy mennyire megszólták Vilmát a rendetlenség meg a zaj miatt. Na most miután drágaZsuzsámnál laktak egy darabig és visszaköltöztek a panalbe, akkor menyire örültek, hogy nem kell drágaZsuzsámhoz alkalmazkodni , nem kell külön cipőt/papucst hordani a lakásban és, hogy nem kell elmosogatni(!) ( legalábbis nekem úgy rémlik ,hogy ezt mondta Jutka)
Szóval itt is megfigyelhető a szálka és a gerenda esete.
Amennyit megehetett ott az egy kisebb vagyon lehetett. :)
Mondjuk ebből a szempontból tényleg gusztustalan , ahogyan állandóan a szemére vették, hogy ott eszik , hiszen ő kvázi rabszolgaként ingyen dolgozott ott Drágazsuzsámnak. (persze Jankát se kellett félteni, de azért sokszor igazságtalanul bántották)
Kiegészítés: Ferkó a kiállított számlát nyújtja Góliátnak, annak nem kell. Feri visszateszi a zsebébe a papírt, hogy akkor a pénz sem kell. Mit csinál vele? Sztornírozza és ráírja: a vevő csaló, mert nem akarta elfogadni.
Ami foglalkoztat mindig: miért egy ilyen gagyi szakot, szakokat talált ki a Mesti Jutkának, mint az ének és rajz? És persze ő a mindentudó, mindent megoldó, nélkülözhetetlen. Mint Lenke néni. Millió bolt könyörög érte. Emlékszem is a hirdetésekre, mindenhol ott voltak a kilencvenes évek közepén: kis nyögdíjas okoskodó eladónőt azonnal felveszünk. Lenke név előny.
Szegény Bumm apó. Összehasonlíthatatlanul jobb, kedvesebb karakter volt, mint a fennhéjázó, bunkó, f@sz Kutya.
Különben a 300 környékén Taki is adócsalást követ el. Veres úrnak számla nélkül ad öt rongyot a javításért. A rész végén meg Főbunkó Ferenc ne fogadja el Góliáttól a pénzt, mert az nem kér számlát. És ha nem veszi el, kit érdekel. Eldobja, elteszi és bevallja. Hogy a vevő mit csinál a számlával nem az ő gondja. De, ha Góliát nem veszi el akkor ő nem akar lebukni az APEH-nél.
Janka azért költözik oda, hogy drága Zsuzsámat ápolja, segítse.
A pénzről a Mesternek fogalma sem volt. Gondolom ő jó anyagi körülmények közt élt és csak a sok panaszt hallotta. Természetesen csak hozzá képest panaszkodtak. '89-ben még nem volt brutál helyzet, ha jól emlékszem. Sajnos ezt én sem tudom, mert teljesen nem szomszakomform módon én jól kerestem.
De az a nincs pénz mizéria végig kíséri a szomszát és az élképeket egyaránt. Etus úgy 300 körül elad több falnyi! kerámiát, Károly megrendelésére. Hónapokig dolgozik, de a kapott pénz csak egy használt autóra (VW bogár) elég.
János főmérnökként egy kurva lakást sem tud venni a fizetéséből. Nos, a bátyám erdőmérnökként végzett, János után néhány évvel. (az életkorból következtettem). Nem volt főmérnök, de anyagi gondjai nem voltak.
Wágásssschi Bunkó Ferenccel ez esetben egyetértek. Én se költöznék össze anyóssal, bármilyen jóban is vagyunk. Jobb az önálló élet. Az meg megint egy baromság, hogy egy magánpraxissal rendelkező fogorvos, nem keresett annyit, hogy legyen néhány százezer forint betétje.
Persze a pénz bűn, akinek van az bűnös. A szomszában a szereplők jó emberek, nekik nem lehet. Ezért is lopják el drága Zsuzsámtól a párnacihában tartott pénzt, nehogy Főbunkó Ferinek és Hülye Picsa Jutkának (hogy mekkorát tudnék belerúgni!!!!) legyen pénze. Akkor elkárhoznának és a gyehenna tűzén égnének mindörökké.
Ja, és Janka persze egészen addig külön lakik, míg Jutka apja meg nem hal. Utána mintha már a villában lakna (a könyv lapjai közé csúszott gyűrű esete!).
Mondjuk azt is hagyjuk, hogy ki költözne össze az amúgy utált sógornőjével (Janka testvére ugyebár dr. Szőlőssy volt), és itt nem csak azt értem, hogy Zsuzsa erre hajlandó (mert nyilván, ha kell kisegítés, akkor ez egy olcsó opció.... igaz, az elején Zsuzsa még nagyon nem úgy néz ki, mint akinek mondjuk heti egy takarításon kívül szüksége van valamire), hanem Jankáról is, aki nyilván ugyanannyira utálja Zsuzsát, mint az őt, és neki nem is kell az ingyen lakás, mert van sajátja (pénzt meg szerintem nem kap azért, amit csinál)
Egyébként csak most jut még eszembe, hogy Drágazsuzsámnak az elején volt ám nyugati autója is (és ha neki volt, akkor szvsz a férjének egy másik): na, ezek is eltűntek, köddé váltak, pedig ugye azóta tudjuk, hogy mennyire sokat ér egy kocsi, mióta Alma egész öröksége egy rozzant Ladára ment.
Szóval tök jó, hogy Jutkának a kőgazdag szülei után még egy autónyi (nyugati autónyi! Emlékezzünk csak Góliát első, autónepperes megjelenésére!) sem lett :-D
Persze, hogy nem. A villát Zsuzsa rögtön el akarja adni, ahogy szóba jön az illeték, illetve -legyünk igazságosak- Jutkapapa hatalmas adótartozása (emlékeztetőül: még a szeretőhöz is elmegy Feri, hogy elkérje a maradék papírokat, mert nyilván apuci azt nem a rendelőben tartotta, hanem a szerető hazavitte!)
De ahogy tanult kollégám mondta:
1. a hagyatéki eljárás tényleg sokáig tart (jó, mondjuk ez alatt nem is tudod eladni az elhunyt ingatlanját, majd csak ha a nevedre került)
2. az illetéket sem kell azonnal fizetni
(és elnézést, de hülyeség valamire banki hitelt felvenni, amikor a hivatal által adott részletfizetésre nincs banki kamat)
Ezzel együtt Drága Zsuzsám pár rész alatt bepánikolt, és nem csak eladott mindent, hanem ki is raboltatta magát.
Holott pl. simán eladhatta volna csak a rendelőt annak a fogorvosnak, aki ugye kivette bérbe. Illetve ne feledkezzünk meg arról sem, hogy addig is szedte a bérleti díjat, ami nyilván felszívódott, nem lehetett sem az adósságra, sem a majdan kiszabott illetékre félretenni.
Jó, nyilván egy filmben, sorozatban leegyszerűsíthetnek dolgokat az alkotók, de ugye ez az egész teljesen földtől elrugaszkodott dolog, még akkor is, ha egy-egy tényt -nevezetesen, hogy Feri akkora szittya, büszke magyar- hogy nem akar meghunyászkodni az anyósa előtt- elfogadja. (bár mondom, az, hogy nem költözik a villába, még elfogadható szittyázás, de a pénzt azt ugye elfogadta, mégse akartak vele semmit kezdeni.... szóval itt már a Mester buktatta meg a saját logikáját.... magyarul: EGY BAROM :-D
Ja, meg még annyi, hogy ezekben a részekben (legalábbis, amelyeket a héten nyomtak) még fel sem tűnt a Janka néni (talán a legelső részek egyikében látni, amikor elköltöznek tőle a hálás (pofán)Vágásiék, de aztán hosszú ideig nem szerepel), úgyhogy nem azért nem költöznek a villába, mert ott lenne Janka néni.
Az illeték kifizetése nem előfeltétele az öröklésnek, különösen, hogy az illetékhivatal sokszor hónapok (de korábban évek) múlva szabja ki.
Amikor édesapám meghalt, én is már régen eladtam a lakását, meg is feledkeztem az illetékről, amikor egyszer csak jött a papír. Szóval emiatt nem kell hitelt felvenni.
Ki más. Egyébként az örökösödési illeték a vagyon pár %-a csak, ilyenkor még egy bankkölcsönt sem az ördögtől való dolog felvenni erre, aztán abból kifizetik az illetéket, eladják a házat abból a kölcsönt kamatostól visszafizetik és még mindig megmarad egy csomó pénz, amiből akár házat vehetnek valami csendes kertvárosi részen maguknak, ahol nem kell nyomorogni. De az se lenne elvetendő ötlet, hogy költözzenek be a megörökölt ingatlanba, Janka néni meg mehet a Gazdagrétre boldogítani a Lantos utcában lakókat, Keszeikém úgyis ottlakik, Rozsomák is visszatérhet a zugkocsmájával és Jankának arany élete lehet.
Jó, Vágási hülye, meg egyébként is ahhoz szokott, hogy már az is nagyszerű ha csak tizedmagával alszik egy hálóteremben, nem pedig húszan.
De Jutkában, aki egy tágas polgári házban / villában nőtt fel az első szerelmi elvakulás elültével - pláne, amikor már néha vitáztak is rendesen - csak fel kellett volna böffennie, hogy neki volt saját gyerekszobája, s hogy ha az apja tévét akart anno nézni, attól az anyja még békésen alhatott. Szóval hogy úgy komfortosabb volt felnőni, ahogy neki sikerült, ahhoz képest, mint amit ő kínál a saját gyerekének.
Hát, a Mester világában mondjuk nem Pasarét vagy Rózsadomb, de a gazdagréti panelektől nem messzi Sasad villáinak lakásai már beleférhetnek ebbe a nem úúúúúri kategóriába (amit aztán a mezei néző úgysem tud megfizetni.... jaj, most tisztára szomszás voltam) ;-)
"Nem egy uri, budai villalakas, de tagas es kenyelmes."
Szoval a megemelt valosagban Zsuzsa egy sokkal egyszerubb helyre koltozott. Az mas kerdes, hogy jol latszott a sorozatban is, hogy az egy budai tarsasvilla egyik lakasa.
Költözött vagy csak kavartak? Szerintem az utóbbi: Kerei is megrögzött agglegény, Janka sem az a könnyen alkalmazkodó (na, nem mintha a Mestert az ilyen megfontolások valaha is zavarták volna ;-)
Talán mintha Janka ki is kérte volna Ferinél, mikor feltételezte, hogy ő és Kerei úgy vannak.
Koncepció nyilván az volt, mint Jutka apjának halála után, hogy az örökösödési illeték elviszi az egészet... amit mondjuk ésszel fel nem fogok, hogy a Mester hogy képzelt.
Ha örökölök valamit, akkor annak a nagy részét lenyúlja az állam? (jó, tudom, ne adjak ötleteket) Emlékeim szerint 6 százalék körül volt a max. illeték, és az is sávos, azaz x összegig kevesebb volt a százalék, de csak az afeletti részre fizettél nagyobb százalékot, tehát egyfajta átlagot lehet számolni, nem a magasabb kulcs vonatkozott az egész összegre.
Ez max. akkor jelentett gondot, ha a családnak nem volt semmi megtakarítása, de volt egy nem túl értékes ingatlana, amit lakott is, de meghalt az az ember, aki papíron, egy személyben tulajdonolta az egészet (mondjuk nagyi nevén az egész, de ott lakik a fia a családjával). Szóval mivel kifizetni csak az ingatlan eladásával tudták volna az illetéket, a maradék összegből meg nem kapnak egy másik ugyanolyan putrit.
Ugye ez Drága Zsuzsám esetében nem állt fent, hiszen eleve kisebb lakásba akart költözni, a régi villában meg nem egy v. két szobával volt több, hiszen valaha Jutka is ott lakott, és nem hiszem, hogy úgy laktak, mint később ő a Lantos utcában, hogy a szülők a nappaliban aludtak. Plsuz volt még egy komplett rendelő-váró kombóval, ami szvsz egy külön kis lakrész lehetett, kizárt, hogy egy ekkora budai villát ne lehetett volna úgy eladni, hogy nem telik egy 1+2 szobás LAKÁSRA valami jobb környéken. Amiből ugye megint nem tellett aztán csak egy gazdagréti panelre, annak ellenére, hogy szvsz megint KISEBB lakást vettek (mert minek vettek volna Jankának 1+1-nél nagyobbat? Vagy ha vettek, miért nem cserélték el a sajátjukkal, hogy ők jobban elférjenek?)
Csupa kínzó kérdés :-D
Szvsz a Mester annyit tudott, hogy van valami izé, amit örökösödés után kell fizetni, és hogy mindenki sír, hogy az milyen sok.
Janka néninek voltak vidéki rokonai is, akikhez néha bejelentés nélkül elment, nyilván mindig akkor mikor épp nyaralni akartak Vágásiék, vidéken meg annyi pénzből nemhogy lakást, de családi házat is vehettek volna neki.
Úgy értettem, hogy Lenke és Feri az egyetlenek, akik HUZAMOSABB idő után munkahelyet váltottak. Taki és Juli megragadt taxisként, illetve fodrászként, onnan kezdve, hogy belekerültek. Meg Jutka is megragadt, ott az általánosban, miután átkerült.
(egyébként írni akartam még tegnap este, hogy az borzalmas, hogy a napi aktualitások, megjelenített történések közt is túlsúlyban vannak azok, amik rá vonatkoznak. Magyarán, pl. a médiatörvény, ami lhet, hogy őt nagyon izgatta, de nem hiszem, hogy egy Takinak vagy akár egy Kutyának ettől álmatlan éjszakái voltak.
Ellenben az összes többi megjelenített szakma történései mintha egy cseppet kimaradtak volna.
Jó, talán kivétel a Mentők, gondolom itt voltak tanácsadói, akik tollba mondták, min háborogjon Mágen és az Öreg.
A magyar nyelv ugye sokszor logikátlan, szóval szvsz ez is egy ilyen*, de gondolom ez egy túlzást rögzítő kifejezés, amennyiben az a szegény ember annyira szegény, hogy még "nincs"-e sincs, még az inge is kölcsön van csak.
*egyszer itt nyelvészkedtünk a foglalkozásneveket illetően, de sajnos már nem jutnak eszembe a konkrét példák, de a kiindulópont a számítógépes volt, hogy ezt hogy képezte a Mester, és abban maradtunk, hogy vannak ugyan olyan foglalkozásnevek végül is, amiket a felhasznált eszköz nevéről neveztek el (pl. a mentős), de a számítógépes akkor is sántít :-D
Juli is váltott: rögtön az elején a szövetkezeti szálónból ment a G+J-be, és mivel elvileg résztulaj (ott a neve is a sztyúdijó nevében ;-), érthető, ha maradt... már amennyiben nem lett volna állandó baja azzal, ahogy GG a sztyúdijót vezeti.
Taki is maradhatott taxis, hiszen az ő karriere ott kezdődött, hogy sofőrként nyugdíjba vonult a Rádióról (és azért volt ő a Taxis alkalmazottja is!)
Jutka is váltott állást, először ugye Mimike igazgatása alól került át Hável alá (a körülményeket most hagyjuk), aztán a suliban volt igazgatóhelyettes is egy ideig.
És Julcsi is váltott ám állást: sőt, nem csak állást, hiszen először színész, majd újságíró akart lenni, végül PR-os lett (alighanem ez lenne a pontos titulusa a NEVI-nél elfoglalt semmit tevésének ;-)
És Mágen is elfogadta a magánklinikai állást, még, ha utálkozva is ;-)
De csak vicceltem, alapvetően igazad van: ez a sok fenti mozgás is lószar, mert a szereplők valóban nem, hogy rendes állást nem hajlandóak keresni maguknak, hanem még az adott helyen sem hajlandóak magasabb pozíciót elfogadni, mert fúj. (ellenben bárkinek, bármikor megmondják a tutit, hogy hogy kéne a munkahelynek működnie, csak épp a felelősséget nem vállalják érte, mint vezető)
Agyaltam már, hogy a Mester az ilyesmi dolgokkal, mint Alma ragaszkodása a presszóhoz, vajon mit akart belénk nevelni? Hogy ha a volt párunk munkahelyén melózunk, akkor a múltbeli kapcsolat tiszteletben tartása végett ne váltsunk munkahelyet jobb kereset érdekében? Hogy a kereset mennyisége teljesen másodlagos szempont?
Vagy csak egyszerűen nem akarta Almát kirántani a megszokott közegből. Mint ahogy Taki is taxis maradt, miután egyszer belement, és Juli karaktere is megragadt Gábor szalonjában. Talán csak Feri és Lenke váltott munkahelyet huzamosabb idő után. BTW, akkor viszont nem ártott volna az alkotást valami menő kereseti helynek feltüntetni, vagyis hogy Alma él a fizuból, mint hal a vízben, és nem panaszkodik. De hát ez nem fér össze a Szomsza-univerzummal, mert a sok pénz az ronda dolog.
Izomból erre majdnem azt írtam, hogy "de akkor ki kellett volna írni Jankát", de az első szavak után rájöttem, hogy ez nem igaz, hiszen sem Drága Zsuzsám nem lakhatott a szomszédban, sem Janka kis háza nem lehetett ott, aztán mégis szerepelt már akkor is. Magyarán: értelme semmi. Hacsak Gazdagrét nem Budapest legszarabb lakótelepe, ahol a legolcsóbbak a lakások, és ott tudták a legolcsóbban kiszúrni Janka szemét egy lakással.... de tudjuk, hogy ez nem igaz, hiszen ha ez a filmben nem is Gazdagrét, hanem valami fiktív lakótelep, akkor is tudjuk, hogy annyira jó, hogy Feriék semmi pénzért nem költöznének el innen....
Na, ez a másik: a nyolcvanas években pincérkedésből is jól meg lehetett élni. A férjem legjobb, gyerekkori barátja pincér. A Szomsza idején egy budai (II.ker.) étteremben dolgozott, évek óta volt autója (Zsiguli), tett félre pénzt. Annyi mondjuk igaz, hogy ezért nyaranta rengeteget is dolgozott, mert heti egy szabadnapja volt, mikor meg dolgozott, 12 órázott minimum. De jobban élt, többet keresett, mint mi, kezdő diplomásokként. Pedig nyelvet sem beszél, és tök sima (tehát nem fizetős) pincér volt.
Nem mondom, hogy később, már a Szomsza utáni időkben nem változott a dolog szegény körül, amit most keres, és amilyen melókat talál a válságban az tényleg csak szerény megélhetésre elég, de Alma idején igenis ez nem volt egy olyan rossz dolog.
Ami nem jelenti azt persze, hogy Alma jól is keresett, mert lehet, hogy Laci vendéglátóipari egysége tényleg nem tartott el plusz három fő ingyenélőt, de akkor ugye régi barátság ide vagy oda, el kell menni máshová dolgozni, akkoriban egy nyelveket beszélő, tapasztalt, jó megjelenésű pincér simán elhelyezkedett volna úgy, hogy LEGYEN annyi pénze, hogy nem gond egy albérlet v. egy hitel fizetése. Igaz, esetleg dolgoznia kellett volna, nem engedték volna el az első sóhajára minden másnap, és nem dobáltak volna kézigránátot a lába elé, meg nem támadják meg napi szinten.
Ez meg a másik ha már veszek az utált rokonnak lakást, lehetőleg jó messze tőlünk, akkori ritkábban ugrik át rajtaütésszerűen potyakajáért meg potyapiáért.
Alma viszont mint tudjuk Laci kocsmájában pincérkedik nyilván nem túl magas bérért, pláne, hogy Laci kb. mindig a csőd szélén van, holott több nyelvet beszél és még stewardess is volt, ami szintén nem rosszul fizető szakma, Deziré is hetente (na jó, kéthetente) keresi fel, hogy munkát ajánljon neki hostesként, de sosem fogadja el a min. is dupla annyi pénzt hozó melót, mert csak.
Vágásiék elvileg kaphatták a lakást támogatással (akkoriban már kellett fizetni, de még mindig nem feltétlen a piaci árat fizettették ki a nem szövetkezeti v. öröklakások esetén) Más kérdés, hogy friss házasként hogy kerültek enynire a lista elejére, mert lista az viszont volt, pláne, ha olyan kevés önrészük volt, mint nekik.
Megint más kérdés, hogy ha Almáék pénze nem is volt elég egy olyan lakásra, és ott, ahol lakni szerettek volna, akkor miért nem vettek fel hitelt? Igen, AZOK a párszáz forintos törlesztők, amit Takiéknak is visszakellett fizetniük (ugye tök indokolatlanul, hiszen ők a házuk megváltásaként akpták ezt a lakást), már a múlté voltak, no de megint csak egy főfőfőerdész és nyelveket beszélő arája nehogy már ne tudjon megfizetni valami korabeli OTP lakáshitelt (vagy akár János nem kap a cégétől, mert ugye ez sem volt ritka)
Arról nem is beszélve, hogy ha Alma és János költözik, akkor nagyikáéknak már valóban nagy lehet a lakás, tehát teljesen ésszerű opció azt eladni, Takiéknak egy kisebbet venni, a megmaradt pénzt meg odaadni Almáéknak az ő kevesükhöz.
De ez is olyan dolog, mint az előző hsz-ben végigrágott Vágási-saga: a Mester vagy kurvára nem ismerte a korabeli életet, embereket, lehetőségeket, vagy ismerte ugyan, de végig sem gondolta, hogy mit ír le, miért: telt a papír, forogtak a percek, dőlt a lé, sika-kasza-léc. Vagy akkora zseni, hogy kuss, direkt írta így ;-), hogy tizenév múlva legyen témája az olyan hülyéknek, mint mi :-D
Azt én is elhiszem, hogy vannak emberek, akik egy olyan após lenéző segítségét, mint Jutka apja inkább visszautasítják. Azt is elhsizem, hogy nem költözik drága Zsuzsámhoz sem mikor az egyedül marad (és még azt is, hogy Jutka is annyira utálja az anyját, hogy ő sem költözik oda, hanem inkább ápolónőt fogad mellé Janka személyében).
Jó, még azt is elhiszem, hogy miután az após után járó örökségrészt felnyalják, de Zsuzsát kirabolják, Feri kurva nagy elégtétellel segíti ki a procc anyóst a saját részével.
Na, de olyan a világon nincs, hogy mikor anyós is meghal, rájuk marad a VILLA, abból egy gazdagréti másik panelre futja csak, de azt sem maguknak veszik, hanem -ugyan Matyi nevére de- Jankának. Szerintem olyan ember a világon nincs, aki -ha már elfogadja a pénzt, és nem utasítja vissza az örökséget azzal, hogy az örökhagyó kenje a hajára holtában is (már pedig még az após örökségét, Zsuzsa éltében is elfogadta, csak "befektette"-, akkor nem kezd el bűvészkedni valamit a saját kis lakásával plusz az örökséggel, úgy, hogy NEKI ezután valamivel jobb legyen.
(azt a problematikát most hagyjuk, hogy egy budai villából v. villalakásból, ahol vélhetően Zsuzsának és Jankának is volt külön szobája+ nappali, plusz kis kert (ugye oda küldik Matyit játszani), hogy lesz egy kis panel lakás (vélhetőleg Jankát nem egy három-négy szobás szuper gazdagréti panelbe költöztették be és ők szoronganak továbbra is az 1+1-ben).
Kedvenc gumicsontomat viszont már nehéz figyelmen kívül hagyni, magyarán, hogy akkor most Jankával szemben egyáltalán van-e bármiféle kötelezettségük, hogy megoldják a lakhatását.
Mert ugye, ha Janka csak oda költözött, de a házacskája ki van adva albérlőknek, akkor ugye nem: jobb esetben fizetnek neki valami bánatpénzt, aztán menjen haza Isten hírével.
Ellenben ha Janka eladta a házacskáját és annak ára is része Zsuzsa lakásának, akkor vagy eladni sem tudják Zsuzsa lakását (már, ha Janka fel van tüntetve, mint tulajdonos, de Jankát nem úgy ismertük meg, hogy csak úgy odaadta volna a pénzt a sógornőjének, és erről v. a tulajdonrészről semmi papírja nincs) vagy ha Janka olyan jófej, hogy belemegy az eladásba, akkor meg nem Matyi nevére vesznek lakást, hanem Jankának leperkálják a részét (mert ugye nem az egész villa volt az övé nyilván) és abból Janka azt vesz, amit akar. Ebben az esetben viszont Feriék megkapják egy fél budai villa árát, amit hozzácsapva a saját lakásukhoz már tényleg vehetnek egy nagyobbat, kényelmesebbet. Ahogy anno sokszor írtam, akár a házban, akár a környéken.
Ja, és ha már úgy van megoldva, ahogy, akkor tuti nem veszek az utált nagynénémnek a szomszéd házban lakást, hogy ezzel is prolongáljam a láthatást vele, még akkor sem, ha a lakást Matyi nevére vették, hiszen Matyi még vagy 15 évig nem fog beköltözni.
Ennek alapján a Takinak kinézett 3 éves Lada 180.000 forintos ára ma (illetve 2012-ben) 2.760.000 forintba kerülne, ami valóban agyrém, ma egy 3 éves alsó középkategóriás autó ennek a feléből könnyen megvehető.
Na de viszont Almáék 700.000 forintja 2012-ben 10.740.000 forint lenne, ebből pedig nehogy már ne lehessen lakást venni!
Nem mondom, hogy nagyot, de a kisszobánál mindenképpen nagyobbat és akkor nem beszéltünk a tanácsi lakások bérleti jogával való csencselésről.
Bár az elvileg törvénytelen volt, olyat a Mester hősei sose csináltak, ellentétben pl. Miniszterelnök Urunk Őfőméltóságával...
Viszont szögezzük le, hogy a dolgozó réteg felső decilisébe tartozó Alma-János nem engedhette meg magának azt, amit több decilissel lejjebb lévő Vágásiék igen: az önálló lakást.
Igaz, Alma ma mondta, hogy ő most nem akar szétköltözni, napnál világosabb, hogy nála a most azt jelenti: a következő 10 évben sose.
Különben a Mester bizonyára úgy gondolta a kordokumentumságot, hogy nála felbukkantak a valós problémák primitív ábrázolásai, ellentétben mondjuk a Família kft-vel.
De attól nem lesz valami kordokumentum, hogy látjuk, nem lehet sört kapni a közértben, mert erre tényleg sokkal jobb lenne a TV-Híradó, miközben erre a tényre a szereplők teljesen abszurd módokon reagálnak.
Viszont ami nagyon érdekes ezekben a 80-as évek végén játszódó részekben, azok az árak. Olyan összegek röpködnek horror elérhetetlen árakként (pl. egy két-három éves kocsi áraként) vagy a befizetendő illeték megfizetethetetlen összegeként, amelyet manapság sokan eltapsolnak a bevásárlóközpontban egy nagybevásárláskor.
De asszem valami olyasmi is volt ,hogy mikor munkanélküli lett akkor közölte, hogy ő biza nem fog munkanélküli segélyt kérni, hiába járna, mert már eleget jótékonykodott vele az állam inkább éhenhal.
Ilyen nem volt, szerintem.
Sőt, a munkaügyi központban sorban állva találkozott a volt művezetőjével, abból lett a teljesen abszurd keresztrejtvény biznisz.
Most engedékenyebb hangulatban vagyok, ezért mondom, hogy Feri alakja valamennyire elfogadható, legalábbis alapjaiban.
Nézzük csak:
Ő a lelenc, aki összejön az úri lánnyal, akit ezért a szülei de facto ki is tagadnak, évekig hallani sem akarnak róluk, Ferit azután is simfölik, hogy újra felvették a kapcsolatot.
Ennek ellenére önerőből össze tudnak spórolni egy lakást (, ezután persze érthetetlen, hogy sokkal jobb lehetőségek és többszöri örökség után miért nem tudnak tovább lépni).
Ebben az esetben jogos, hogy ha eddig boldogultak és nekik ez így jó, akkor az apósa ne kezdjen most jópofizva jótékonykodni.
Ugyanígy majd hülye lenne az anyósa házába költözni, ahol önálló lakrész ide-oda, ő az utolsó lenne a sorban.
Eddig tehát rendben, de soha el nem vállal semmi funkciót, amitől munkaidőben megkereshetné azt a pénzt, amiért keccsölni kell.
Ferinek az volt az életcélja, hogy világ életében csóró maradjon akkor is megsértődött mikor a bútorpakolás után kedvességből megkínálták őket egy pohár fröccsel. Még vissza is ment később a ház elé kamerába bámuló monológot mondani. :)
És igen Jutka apja felajánlotta nekik, hogy nászajándékként megkapja a lakást, de ő ragaszkodott hozzá, hogy fizeti, persze Janka néni 40% kamatához már nem, teljesen ő sem hülye.
De asszem valami olyasmi is volt ,hogy mikor munkanélküli lett akkor közölte, hogy ő biza nem fog munkanélküli segélyt kérni, hiába járna, mert már eleget jótékonykodott vele az állam inkább éhenhal. Ezeket elnézve csak valami adminisztrációs hiba maradt maradhatott le a Taigetosz programról. Életképességből elégtelen, még az olyan alapvető dolgot sem sikerült beleverni, hogy ha adnak fogadd el ha ütnek szaladj el.
"A legrosszabb az, hogy ebben is lehetne egy kis igazság, magyarán hihető lenne, hogy Feri annyira büszke, hogy nem fogad el semmit az anyósától, ha legalább egy normál méretű lakásban laknának a gyerekükkel."
Viszont Ferinek volt már ilyen "stiklije", amikor büszkeségében kitalálta, hogy ő bizony visszafizeti Jutka apjának azt a pénzt, amit ő kifizetett Jankának. A szerencsétlen inkább nekiállt túlórázni meg vagont pakolni) ahelyett, hogy megköszönte volna, hogy ilyen gáláns volt az apósa.
"De nem, neki el kellett menni a falig: nyilván Feri annyira élvezi, hogy a nappalijukban a dohányzóasztalon eszik, majd ott dolgozik (minden alkalommal gondosan elő- és elpakolva a számítógépet), majd ott is alszanak, hogy miért is akarna ennél jobb körülményeket."
A munkahelyén azért kiverte a hisztit, na ,de persze saját felelősségét nem firtatta.
Pedig követelem Zsolt Zsolt szerepeltetését, amennyiben tényleg becastingoltuk László Zsoltot a szerepre ;-)
Az meg csak természetes, hogy a kábszerről már csak beszélni is rettenetes, nem is csoda, ha Jutka -mint jó pedagógushoz illik- nem is tud. Mondjuk, kíváncsi vagyok, hogy tart a tárgyban osztályfőnökit így, mikor a gyerekek két perc alatt hülyét csinálnak az ilyenekből (emlékezzen mindenki a hajdani kekcuális felvilágosító óráira, milyen volt, amikor a tanár esetleg próbálta elmismásolni, vicceskedni, kedélyeskedni a dolgot)
A legrosszabb az, hogy ebben is lehetne egy kis igazság, magyarán hihető lenne, hogy Feri annyira büszke, hogy nem fogad el semmit az anyósától, ha legalább egy normál méretű lakásban laknának a gyerekükkel. Tehát, ha ők laknák mondjuk Mágenék nappali+ 3 szoba, de legalább Takácsék nappali+2szoba lakását, még talán el is hinném.
De nem, neki el kellett menni a falig: nyilván Feri annyira élvezi, hogy a nappalijukban a dohányzóasztalon eszik, majd ott dolgozik (minden alkalommal gondosan elő- és elpakolva a számítógépet), majd ott is alszanak, hogy miért is akarna ennél jobb körülményeket.
Pláne úgy, hogy -és cáfoljatok meg, ha nem igaz- egyszer sem hangzik el, hogy nem akarnak több gyereket, vagy ha nem akarnak, miért nem akarnak (jó, jó, értem én: Matyi 1.0 után felelőtlenség lenne bevállalni, hogy az is tuti értelmi fogyatékos lesz, de nem erre gondolok ;-)
Kordokumentumként max. a nyitókép megy el, mert tényleg olyan autók parkoltak a Gazdagrét egyik utcájában.
Tedd hozzá, hogy az is csak azért, mert hogy azt a valós tulajdonosok parkolták le oda a valós világban, a kamera csak rögzítette, nem a Mester rendezte, mint a mosógép és hűtő nélküli lakásokat.
Erről beszélek ;-) Ha az ember rögtön ott elkezd hitetlenkedni, hogy itt minden szereplő viszolyog attól, hogy valamit tegyen a sorsa jobbra fordulásáért (magasabb fizetés, vállalkozás, előléptetés elfogadása), és senki, de senki nem jut egyről a kettőre, de ez senkit nem zavar (lsd. Jutkáék, mikor még véletlen sem költöznek el a Zsuzsa-féle örökségből egy nagyobb lakásba, csak azért, mert ők Takácsék szomszédjai akarnak maradni), onnan már teljesen mindegy, hogy élethű-e az, hogy minden január elsején tényleg mindennek az ára emelkedett (ő, boldog békeidők, amikor még csak január 1.-én ;-)
Nem azt mondom, hogy a korabeli Magyarországon mindenki boldogult, hiszen voltak hajléktalanok, nincstelenek (csak épp agyon hallgatták a dolgot), de azt igenis, hogy az emberek nagy része majd megveszett, hogy valahogy jobbá tegye az életét. Ha rendesen nem ment, akkor megoldotta "okosba". De hogy ne is törekedjen rá...és hogy egy mazsek kozmetikus-orvos házaspár ne tudjon magának egy sima kis nyaralást megszervezni, mindenhez az anyós segítsége kelljen, hát nem.
Volt itt egy olyan megfejtés, hogy az egész sorozat nem szólt másról, mint hogy minden néző érezze magát boldognak, hogy neki jobban megy, mint ott azoknak a dobozban.... és hát, ha elnézem a sok pénz nélkül presszóba ülő meg hús pultot nézegető nyugdíjast a sorozatban, akkor ebben lehet is valami ;-) (mert persze a Mester azt sem tudja, hogy a nélkülöző nyugdíjas kurvára nem ül be egy presszóba, vagy mint Kutya kiskocsmába, mert NEM hívják meg ingyen kávéra, hanem kinézik, ha csak egy szódát rendel, és nem megy húspultot nézni, ha nincs mit ennie, mert a kaja látványától ÉHES lesz, és látja, hogy bezzeg másnak simán telik rá, ami még szarabb, mint ha csak otthon nyelné az éhkoppot.
Alapvetően szerintem annyi a kulcs, hogy a Mester azzal akart kordokumentum lenni, hogy egy-egy aktuális hírt belefoglalt a forgatókönyvbe. Tehát pl. nagyszerűen meg lehet tudni a nyolcvanas évek végének Magyarországáról, hogy
- nincs gépkocsi alkatrész
- nem lehet margarint kapni
- szilveszterkor nincs pezsgő a boltokban.
Ugyanakkor ezek nem többek, mint sima hírek, de mivel a Mester életében nem szállt le az elefántcsonttoronyból, nem élt normális emberek közt, fogalma sem volt, hogy működik a mindennapi átlag ember, ezeket a híreket nem tudta emberközelbe hozni. Nem mondanak többet, mintha egy archív híradóban nézném vissza, mert rohadtul nem derül ki, hogy hogy élték meg ezeket az emberek, hiszen mivel a szereplői papírmasé alakok, senki nem érzi magához közel őket, már a legelején bukják az életszerűségüket, hitelességüket, tehát azt már pláne nem fogja nekik elhinni senki, hogy az az adott, egyébként valós hír valóban olyan hatással volt rájuk, amilyen.
Juli (bizakodóan): Szerintem nem vettek észre. S ráadásul meggyőztem Tamást arról, hogy karolja fel egy kicsit Gábort. Talán valami ilyesmire találták ki a szólást, miszerint két legyet egy csapásra.
István (az asztalnál, derűsen): Még szerencse, hogy Lenke a másik asztaltársaság evőeszköz-használati szokásaival volt elfoglalva. Így nem láthatta, hogy a szépasszony a szomszédból igencsak fejvesztve távozott innen a lovagjával.
Lenke: Az öregnek nem szólok, mert nagy ramazurit csapna otthon. De bizony láttam, amit láttam!
Kutya (megrendülten): A súgó éppúgy a szíííínház lelke, mint a főőőőügyelő. (Vidáman.) Na most, hogy mindkettő én vagyok, nélkülem megáll a Nemzeti! (Vigyázzba vágja magát.) Jelentem, nem áll meg!
Sümeghy (betegesen): Jó, hogy jött Lillácska, mert bizony igencsak el lennék nélküle árvulva ebben a betegségben.
Julcsi: Nem szeretnék senki fölött pálcát törni, de ez a Klaudia minden viselkedési normát felrúg.
Ádám: Az Öreg a bankbetétek miatt aggódik, Kutya úr az új megbízatása miatt boldog, a nejemről meg azt sem tudom, hol van.
Etus: Nem túl udvarias ez a Gyula, de mégis nagyon örülök a felbukkanásának. Kellenek az életbe az olyan színek is, amit az ő személye képvisel.
János: Nem a kajapók sorsa miatt voltam olyan ingerült Gabival.
Alma: Nagyikáék elutaztak. Végre pihenhetnek egy kicsit. Igazán megérdemlik.
GG: Ez a duplanevű Zsolt csábító és pompás ajánlattal állt elő. Válódi bombaüzlettel. De! Ha összeállok vele, elveszítem az üzleti szexepilemet. A duplanevem unikális, amit nem bitorolhat tőlem el senki. Ha nem változtat nevet, ugrik a biznisz.
A Vágási lakásba kapcsolunk. Kulcs zörög a zárban, Feri érkezik. Jutka feldúlt, sír.
Feri: Szia! (Ledobja a kabátját.) Bocsáss meg a reggeli jelenetért.
Jutka (nagyon sírva): Most nincs idő magunkkal törődni. Baj van. Matyival. (Felnyög.) Az iskolarendőr hozta ma be az igazgatóiba.
Feri: Mi történt, mit csinált?
Jutka: Két pajtásával tudod, miről beszélgettek? Fűről, meg hasisról. (Alig bírja kimondani, de azért kirobban belőle.) Kábítószerről!
Feri (bele a kamerába): Ez intő jel. Félre kell tenni a vitáinkat, mert a jövő generációról van szó.
Jutka (bele a kamerába, sírva): Beszélj vele, mert én nem tudok.
Az sem túl életszerű (mai rész), hogy Drágazsuzsám ott könyörög Ferkóéknek, hogy költözzenek be a nagy budai villába (hárman talán elférnének valahogy, úgy, hogy teljesen elszeparáltak legyenek a lakrészeik), a gazdagréti panelt meg adják el, fizessék be belőle az öröklési illetéket, a többit meg basszák el (uram bocsá, akár autót is vehetnének belőle, vagy utazhatnának.)
De Tökösferi nem hunyászkodik, neki jó a panel, a busz, a rendszeres megverés a telepi tahóktól, az illetéket meg majd kinyögik valahogy, bár nem tudja hogy.
Az utolsó mondaton nagyon röhögtem. Ja, szegény Feri...
Lehetne azt hiszem ezt a sort még hosszan folytatni.
De Julcsi nem lett egyetemista? Legalábbis egy időre? Mondjuk felvételiről nem volt szó, csak mintha hirtelen az lett volna, nem is tudom, ez olyan zavaros ügy volt. Mint minden más is persze.
- megfelelően árnyalt társadalmi struktúra. Itt mindenki (fél)árva, aki ráadásul generációkra vetítve deklasszálódott, társadalmilag lesüllyedt család kispolgári sarja.
- nincs benne egy főiskolás, egyetemista - akkor, amikor a magyar felsőoktatás soha nem látott mértékben megnyílt a tömegek előtt.
- nincs benne egy őszinte, nyílt állásfoglalás, sem politikai, sem világnézeti, sem mondjuk vallási tekintetben.
- a társadalmi problémák vagy végtelenül eltúlzottan (médiatörvény miatti permanens prüszkölés, éhező kisnyugdíjasok szédelgése a "közértben"), vagy álságosan finomkodva (Gyulárium kérdése Etushoz: "egyik pártra tetszik szavazni, vagy másik pártra") jelennek meg időnként.
- egyszerűen hazug a "nincs pénz" - Mágen-Juli házaspárnak kb. a II. kerületben kellene élniük a '90-es évek elején, de a főerdőmérnök is nagyikáméknál csövezik, ami abszurd.
- egyszerűen hazug, hogy a megemelt valóság összes panelproli lakója rendben befizeti az adót, számlát kér stb.
- egyszerűen hazug, hogy Ferit mindig leüti valaki a buszról leszállva.
Kordokumentumként max. a nyitókép megy el, mert tényleg olyan autók parkoltak a Gazdagrét egyik utcájában.
De persze, lehet én gondolom rosszul, szóval ha van valami konkrét dolog, amire gondolsz, hogy Szomsza, és valóság és korabeli Magyarország megismerése,de én tényleg nem tudok mire gondolni.
Igazad lenne, de ha ezeket levonod a Szomszédokból, nem marad semmi. Mert a Szomsza csak ennyiből állt.
Aztán már csak azért sem ismerhető meg a 80-as évek vége, 90-es évek eleje , mert a Mester se ismerte ezt, pedig ő ebben a korban él. Ahogy fórumon mondani szokták elefántcsonttoronyból tekintett a világra, és ezt tette át a sorozatba.
Még az lehetséges, hogy a korabeli zenéket , ruha és hajviseletet, autókat, egyéb használati tárgyakat meglehet ismerni, ezek alapján a Szomsza mégiscsak kordokumentum, és megismerhető a korszak.
De a Mester még ezt is képes volt elcseszni.
Zene, és erről pont beszéltünk is, pár hozzászólással lejjebb, hát koncert, ilyesmi elvétve fordul elő.A diszkó ahová Julcsi jár? Na, látszik, hogy soha nem volt diszkóban aki ezt készítette, és bulizó fiatalokat, sőt semmilyen fiatalt nem látott soha.
De akkor vegyünk egyszerű dolgokat, ruhák, jó hát általában nem olyan vészes, de mégis sikerül néha szereplőket úgy felöltöztetni, hogy az a valósággal, a korabeli szokásokkal köszönőviszonyban sincs,
és nem arra gondolok, hogy minden rossz fiú bőrkabátos, vagy ahogy a Matyit zaklató pedofílt, ábrázolja. Néha úgy öltözik némelyik szereplő, ahogy akkoriban senki.
Szóval nem igazán jut eszembe olyan dolog a Szomszédokból ami alapján bármit meglehetne tudni a korabeli Magyarországról, csak egy torz, a valóságtól teljesen elrugaszkodott nagyon furcsa, szürreális világot lehet megismerni.
Igen ám, csak a különbség az, hogy a Mylord- nál keveset kell utánaolvasni. A Szomszánál rengeteget. Ez a nem mindegy. Ha a Mylord- nál elolvasol két könyvet, és minden világos, akkor a Szomszédoknál elolvasol egy egész könyvtárat, megkérdezed a szüleidet, és visszaemlékszel a saját gyerekkorodra, akkor esetleg működik, mint kordokumentum.
Mai második fejezetben (mikor izgulunk, hogy Julcsi hátha kanyarós), azt mondják, hogy a gyereknek soha életében nem volt 39,2 a láza. Nagy baj, ha ezt én nem hiszem el? 14 évesen szerintem ilyen nincs.
"A Csengetett, bár kiparodizálja az adott kort, de sokkal hitelesebb még így is, és meglehet érteni ismerni a 20-as évek Angliájának igaz persze csak kicsi szeletét, de ha valaki utána olvas, tele volt a sorozat remek utalásokkal a valóságra, a korra, a társadalmi gondokra, helyzetre."
Ez a Szomszédokra ugyanúgy igaz. Ha levonod belőle a HÁ+oldschool színpadi színészekhez passzoló dramaturgiai stílus+türhő, igénytelen gyártás rétegeit, akkor meg tudod ismerni az adott évek Mo-jának egy kicsi szeletét egy kis utánaolvasás után. Az utánaolvasás után korabeli újságokat, publicisztikákat értem, mert a kilencvenes évek elejének-közepének áthallásait anélkül tényleg elég nehéz megérteni.
Ezzel az erővel olyat is írhatnál, hogy Mágen és Juli két nap, két éjjel szerelmeskedett, miközben volt otthon valami a fridzsiderben is. Esetleg Vágásiék kiveszik Matyit a szekrényből és játszanak vele. Vagy, hogy Etus orgiát tart az összes udvarlóinak, miután hozzámegy Ernő bácsihoz.
Hát hogy lehet az egyszeri tévénézőből lett még egyszeribb olvasót ilyen agymunkával összezavarni? :-DD
Persze, hogy emlékszünk -így most már ;-)- no, de mi arra vagyunk kiképezve, hogy
1. itt mindig minden szereplő ugyanolyan
2. és nem csak ugyanolyan, de ugyanazok is történnek vele (illetve semmi)
Reggeli fények. A kamera a tévétoronyról a házakra fókuszál, autók a parkolóban, az úttesten elhanyagolható forgalom, de még a rozzant Ikarust sem nagyon látni a ködszitálástól.
1. jelenet
Takács lakás. István és Lenke otthoni (félig utcaiŰ) viseletben.
István (vidáman): Na, édes Lenkém, add elő a kufferodat, hadd pakoljak belé.
Lenke (felháborodva, feldúltan, de fojtott hangon): Mit beszélsz, te vénember??? Hogy micsodát? Itt? Most? Korán reggel?
István (még mindig vidáman): Mikor máskor, nagyságos asszony? Csak nem gondolod, hogy várakozom, amíg az úrhölgy is úgy véli, hogy…
Lenke: Ne paláverezz itt nekem, mert biz’ isten hókon nyomlak! Mit képzelsz te? Ráadásul akkor, (most aztán már szinte alig hallani a suttogást) amikor Alma itthon pihen.
István: Ja, ha erről van szó, nyugodj meg, egyetlenem, nem csapunk nagy zajt. Elvégezzük mi azt csöndesen is. Békében.
Lenke: Békében, mi? Kora reggel… Fogat mostál már egyáltalán?
Megjelenik az ajtóban Alma álmosan, alig fésülten, pizsamamackóban.
Alma: Jó reggelt, nagyikám! Nagyapó, mi ez a hangzavar?
István: Nagyanyád csinálja itt a dalárdát. Korainak leli a mozgást.
Lenke: Mozgás, mi…
István: Nézd, közértes. Ha tudnám, hogy hová síboltad el a vulkánfíber bőröndünket, akkor nem kértelek volna semmire. Akkor magam is előkotortam és megpakoltam volna a holminkkal. De így rád szorulok, ha tetszik neked, ha nem.
Lenke (megütközve, kissé megenyhülve): Te, kocsis, te a gurulós turistatáskáról beszéltél?
István (majd kirobban a nevetéstől): Mégis miről? Hajnalok hajnalán…
Alma (évődve): Úgy látom, a mi jó nagyikánk elfelejtette, hogy ma indultok elkölteni a kis karácsonyi ajándékomat. Két nap, egy éjszaka a zöldben… (Istvánnal egyszerre.) Teljes ellátással.
Lenke (szétpukkad a dühtől): Nagyon egy húron pendültök. De majd adok én nektek gunyoroskodást.
Alma (most már hízelegve Lenkének, oda is bújva hozzá): Naaa, valld be, nagyikám, hogy elfelejtetted.
Lenke: Nem felejtettem el… És ha elfelejtettem? Elfelejtettem és kész. Hát az én fejem káptalan?
István (megint nagoyn jókedvűen): Az egyszer már biztos, hogy nem. Se káptalannak, se papnak nem volnál jó. Legalábbis az alapján, ami most járt a te fejedben…
Lenke: Csissál te, bitang kuj…
Alma: …ki ne mondd! Inkább kezdjünk el pakolni, mert lekésitek a pompás wellness programot.
Lenke: Na már csak ez hiányzott nekem. Még hogy welln...akármicsoda. Hogy engem meztelenül idegen férfi tapogasson, meg nyomkodjon… hát ki hallott még ilyet? Hová fordul ez a világ?
Alma: Senki nem lesz meztelen. Az az idegen férfi pedig nem tapogat, hanem masszíroz. Jót tesz az izomrostoknak – és az idegeknek is.
István: Aki meg nyomkodni fog, az…
Lenke: … nem megmondtam, hogy csitulj már le, öreg! Mi lelt téged?
Alma (jól szórakozva): Nagyapó minden bizonnyal a kozmetikusra gondolt, aki egy …
István: … hölgy. Javakorabeli méghozzá. Csak hogy senki ne gondoljon semmi rosszra.
Bennem is ugyanez a kínzó kérdés fogalmazódott meg: mi a fenét keresnek ezek ott?
Valami termékbemutatóra mentek, vagy mi?
Lakásügyben teljesen igazad van, ezt is kitárgyaltuk sokszor.
Az is milyen már, hogy nem lehet itt hagyni nagyikáékat, mert miatta választottak nagy lakást.
Mert mit gondoltak, hogy örökre ott ragad a nyakukon?
Bár, végül is ezt éppen eltalálták.
És akkor majd meg kell venni Deziré Ladáját, ami egy év múlva már csak egy lepattant roncs lesz, amibe örökké tolni kell a pénzt és persze egy szó nélkül, mert ő így döntött, ő pénze.
Hogy azt a mocskos büdös kurva anyját az ilyen retkes ringyónak!
Már bocsánat, hogy nem figyeltél, de Lenkéék wellnesseznek egy éj, két napon át. A csuda véletlen, hogy a vacsora egybeesik Juliék üzleti megbeszélésével.
Ráadásul ott is voltak végül, ott itták a pálinkát a lakásban. Egy éttermet kibérelni amúgy egy estére nem egy nagy dolog, akkor sem volt az, esküvőre.
Pláne, hogy Vágási Feriéknek is volt, akik viszont mindig csórók voltak és mikor odaköltöztek volt kb. két székük meg egy ágyuk, meg az a bútor, amit Janka néni rájuk sózott. És nekik volt mosógépük már a kezdetektől.
Nyilván kénytelen volt fikázni, mert nem kiskocsma volt, zónapörkölttel és tarhonyával, hanem valami procc rendes étterem, amit nem szeressenek a szomszában.
Egyébként nem is értem: étteremben lagzi? Miért nem Lenke főz a lakásban, mint a turistáknak? (töltött paprika, zöldbabfőzelék virslivel)
Apropó étterem: Korábban volt az a fejezet, amikor Alma esküvője előtt Taki elment egy étterembe , hogy megrendelje az esküvői menüt. Szóval akkor Taki annyira lefitymálta a tulaj által kínált menüsort, hogy a tulaj helyében nemes egyszerűséggel kidobtam volna Takit.
Már többször megvallottam nyilvánosan, megszaggattam ruháimat és hamut hintettem a fejemre, de én is gyakran szólítom a fiam "gyerek"-nek. De még nem zártam soha szekrénybe.... és vélhetőleg már nem is fogom, mert már erősebb nálam ;-)
Almáék lakáshelyzetére akkor sincs mentség: belevágtak egy építkezésbe, egy ingyen telken, aztán az egészet hagyták a rossz kivitelezés miatt. És a nyolcvanas években sok más megoldás is létezett, mint öröklakás vásárlása, sőt, talán a sorozatban is volt, hogy egy tanácsi lakás bérleti jogával is klasszul lehetett kereskedni, de nem került annyiba, mint az öröklakás v. a szövetkezeti :-D
Alapvetően, hogy 21, 22, 25 vagy akár 30 ezer Ft volt egy négyzetméter, nem változtat azon, hogy annál lényeges több esélyük lett volna két külön kis lakásra (tulajdonjog most mellékes, csak a lakhatás a lényeg) cserélni, mint ahogy ez sikerült nekik.
Ehhez még annyit teszek hozzá, hogy valahol az is elhangzik, hogy még János is verhetné a tamtamot szolgálati lakásért, de nem teszi, mert valaki lakik benne, akit akolbólítanának.... ami rendben van, de akkor tuti, hogy kaphatott volna lakhatási hozzájárulást vagy ilyesmit, de ők még albérletbe is csak egyszer költöztek el, és az felemésztette a ketőjük keresetét.
Amire nem is került volna sor, ha egy doktor, meg a kozmetikus felesége a nagy szegénységben tudtak volna még Flóra születése ELŐTT venni egy mosógépet. Nem hiszem el, hogy nem tudtak venni egyet. Szüleimnek is volt már ekkor, pedig nem is orvos az apám.
Én rákerestem az 1989-es lakásárakra. Egy használhatót használhatót találtam. Az árak Dél-Dunántúliak, de gondolom a Pestiek magasabbak lehettek. Pécsett az új OTP (gondolom panel) lakások átlagosan 23 000 Ft/m2 áron keltek el. Ha Pesten csak 25 ezer volt, akkor a 700-ért egy 28 m2-est kaptak volna. Gyanítom nem 25 000 volt az ár, hanem több. Szumma szummarum a 700 000 semmire se lett volna elég.
Etus az igazi péklapát díjat akkor érdemelte ki mikor pedagógiai agymosást tartott Julcsinak. Először ráparancsolt Julcsira, hogy azonnal nyomás mosni, Julcsi menne is, de még 3 oldalt el kell olvasni a Rejtő könyvéből, erre Etus lebassza, hogy micsoda köcsög, hogy nem ment már magától is mosni, és mostmár ő mos mehet a francba.
De hát ugye eleve, miért kéne egy 13 évesnek azonnal pattannia mosni csak úgy? Ha eddig természetes volt, hogy az anyja csinálja miért gondolna másra ha nem kérik meg rá?
Etus végül is magával baszott ki a legjobban, hogy mosott, Julcsinak kár volt megsértődnie ezen, simán vállat vonhatott volna, hogy ahogy akarod tyúkanyó, én mostam volna, de nem erőszak a disznótor, ott vagyok a szomszéd szobában ha másképp gondolod.
Almánál a gyerekáldástól már csak azért se kell tartani, mert aszexuálisabb jelenséget nála elképzelni sem lehetne, sztem ahogy beszél meg ahogy vágja azokat a frigid pofákat, mindennél jobb fogamzásgátló módszer.
Tehát akkor újonnan lehetett egy 41 négyzetméteres lakás olyan 800 E Ft. Mivel Almáéknak ennyi pénzük nincs, vehettek volna nagyikáéknak használtan olyan 600 E körül egy kisebb lakást, ők meg maradhattak volna a Lantos utca 8. szám alatt. Ha születik gyermek, beköltöztethették volna Alma kisebb szobájába, ők meg Jánossal laktak volna a nagyszobában. Null problemo. Ha, ismétlem ha Almába szorult volna egy agysejtnél több, és nem csüggött volna nagyikáján.
Mi sem egyszerűbb: Jánostól kért! János amúgy is érdekes összefüggéseket idéz elő. Emlékeztek arra a részre... o párdon, fejezetre, amelyben János még az esküvő előtt beteg volt, és Lenke sárkány rárikácsolt, hogy "visszatakarodik az ágyba"? Nos, a következő fejezetben Taki tárgyalásáról elkésett a bírónő, mert a gyermeke lázas beteg lett, meg abban a részben MINDENKI lázas volt. János mindenkivel összefeküdt, és mindenkit összefertőzőtt! :D
Egyébként Alma sem normális. Nem nagyon tudom megítélni, mennyit érhetett '89- ben egy lakás, mivel én '89- ben születtem, de biztos vagyok benne, hogy 700 ezerből azért már kaphattak volna legalább valami kisebb lakást nagyikáéknak. Ők meg lakhattak volna ebben. De Alma mindenre talált kifogást. Jaj, nagyika most szokta meg ezt a lakást, jaj, nagyika nem tudja egyedül fenntartani ezt....
és a végbölcsessége? Olyan otthont szeretne, ahol MINDANNYIAN elférnek. Könyörgöm. Férjes asszony, ideje leválni nagyika valagáról, nem?
S így legyen kisbaba, meg bútorok? Milyen bútort akarna még az 1 négyzetméteres szobájukba?
Etus(kó) is érdekesen látja a dolgokat. Julcsi mindenért le van b@szva, csak mert Julinak mehetnékje van. Én elhiszem, hogy van olyan, hogy szülés utáni depi, de nem hiszem, hogy a tisztelt nagyinak azt kellene elhitetni Julcsival, hogy ő a köcsög, amiért nem rajong azért, ha lépten nyomon rajta tölti ki Juli a depressziós frusztrációját. Tudom, hogy támogatni kell a nőket ilyenkor, de könyörgöm, Julcsi még GYEREK, akinek szintén megértésre és gondoskodásra, nem pedig állandó lecseszésre lenne szüksége.
Előkelő szálloda étterme, benne svédasztalos vacsora, ennek megfelelően itt-ott mozgó statiszták. Az egyik sarokban ül Lenke és István – a maguk módján elegáns, de kényelmes ruházatban (Istvánon sötét pulóver, világos ing, Lenkén valami idős hölgy-holmi.)
Lenke (csendesen, de dühödten): István, mit képzelsz? Nem otthon vagy! Használd már az eszcájgot, nem véletlenül szervírozták az asztalra!
István (nyugodtan, vidáman): Mihez? Ehhez eszcájgot, édes Lenkém? De hisz ez csak velős pirítós. Amolyan harapnivaló az első fogás előtt. Egyébként is. Én csak egy egyszerű gépjárművezető vagyok, nem urizálok.
Lenke (kioktatóan): Az nem urizálás, ha betartod az elemi etikettet. Látod, hogy ott, két óránál is késsel-villával falatoznak. Pedig azok se gazdagabbak vagy előkelőbbek nálunk.
István (változatlan nyugalommal): Azt nem tudom, hogy gazdagabbek-e, viszont azt látom, hogy ők nem leskelődnek jobbra-balra. Ők vannak annyira előkelőek, hogy magukra figyelve, a saját örömükre költik el az esetebédjüket. És tudod mit, közértes? (Megjátszott előkelősködve.) A dinör hátralévő részében én is így óhajtok tenni.
Lenke majd’ szétpukkad, de megérkezik a pincér, ezért moderálja magát.
Pincér: Itallapot esetleg parancsolnak?
István: Igen, kérnénk egy…
Lenke (István szavába vág, végtelenül bűbájosan): … nem, kedves, köszönjük. Csak egy kancsó friss forrásvizet szeretnénk. Tudja, a mi korunkban már figyelni kell az esti vacsorára. Nehogy megülje a gyomrunkat. (A pincér elmegy. Lenke Istvánnak esik.) Eszednél vagy, öreg!? Itallapot kérnél? Meg utána biztos valami innivalót is. (Csúfondárosan.) Áperitífet. Nézz körül és térj magadhoz. Itt minden egy vagyon! A csapvízért talán nem számolnak fel annyit, hogy ne tudjuk kifizetni.
István épp válaszolna, amikor a háttérben megjelenik Júlia és Hartai. Ahhoz az asztalhoz vált a kamera.
Hartai: Nagyon örülök, kedves Júlia, hogy végre ismét így, együtt…
Júlia (idegesen): … még mielőtt végigmondod, előre leszögezem, ez nem egy randevú. Hanem üzleti megbeszélés.
Hartai: Én annak is ugyanúgy örülök.
Júlia (meglátja a távolban Lenkééket): Jaj, istenem.
Hartai: Mi bánt? Rosszat mondtam?
Júlia (hisztérikusan): Nem. Nem mondtál rosszat. Senki nem mondott rosszat. De lehet, hogy majd valaki olyat mond, ami nem is igaz. … Ők ott…
Hartai: Az a szimpatikus idős pár? Csak nem a rokonaid?
Júlia: Nem. Nem rokonok. Annál sokkal szorosabb kötelék fűz őket hozzánk. A közvetlen szomszédaink, akik most valószínűleg megláttak és félreértik a helyzetet.
Hartai: Márpedig nincs mit félreérteni, ugye?
Júlia: Ahogy mondod. Igazság szerint csupán azért kezdeményeztem ezt a nyugodt beszélgetést, hogy megkérjelek, segítsd ki Gábort a nehéz anyagi helyzetéből. Egy kis kölcsönnel vagy valami befektetéssel. (Felcsattan.) Te vagy a sikeres üzletember, találj ki valamilyen megfelelő konstrukciót! … De most, most mindennek vége. Takácsék azt hiszik, hogy valami légyotton kapnak minket, inflagránti.
Hartai: Gondolod, hogy elmondják a férjednek?
Júlia: Nem. Azt biztosan nem teszik, annál sokkal intelligensebbek. De hogy velem a halálomig éreztetni fogják minden találkozásunkkor, abban biztos vagyok. (Dühösen.) Majd’ elsüllyedek a szégyenemben!
Góliátnak volt a legtöbb karaktere: használt autó kereskedő, mint volt focista (Krumpli? vagy mi), taxishiéna, kocsmai verekedő, illetve sérült, majd Góliát.
A Mester sok baromságot írt. A saját hülye bezárt világában élt. Lehetne sorolni a sok barom kifejezést, viselkedésmódot (lovag, ősök, az állandó kézcsókok, stb) Ez a szomszavilág. Következetlenség és baromságok.
Ne haragudjatok, ha ezt már kitárgyaltátok itt a topicban, de nem találok előzményekben keresésnél erre találatot, szóval kidühöngöm magam:
A Mágenheim család elég érdekesen nevezi meg gyermekeit. Julcsit folyton "a kiskorú" - ként emlegetik. Majdnem mindig. Na most oké, hogy néha- néha poénból lekiskorűzom, bár szerintem nem poénos, de hogy ne legyen neve, mert "a kiskorú". Még a születésnapján is kiskorűként emlegetik. Semmi hozd már el Julcsi/Julcsika tortáját. Neeeem, az biztos túl mainstream lenne.
De ami a legjobban felbosszantott: Flórát (aki még most született) Etus BÁBUnak hívja. Bábu. Az unokád, te büdös paraszt. Van neki neve. De ez még rosszabb, mint a kiskorú. Ezzel a bábuval már mintha nem is tekintené Flórát embernek. Mintha csak egy tárgy lenne, egy bábu, akit csak úgy cipelgetnek erre- arra.
Nagyobb telepeken meg társasházakban voltak kábeltévék, az legelső szolgáltatók is úgy működtek, hogy parabola antennával fogott tévéket kiosztották és vitték koax kábeleken szét, vagy akár maga a társasház csinálta meg, hogy összedobták a műholdvevő szett árát és ráküldték a csatikat a már kiépített tévéantenna kábelre. Az első ktv szolgáltatók így nőttek ki. A kisebbeket meg felvásárolta idővel valami nagyobb, pl. nálunk a Délkábel-t a Tré, ill. akkor még Matávkábel. Ez volt 2000 körül később kezdtek neki bővíteni a rendszert, 2001-ben elértek a kertvárosi részekig is és 2005-től már internetszolgáltatás is ment.
1998 körül még hosszan könyörögtem pár kábeltv-s osztálytársamnak, hogy vegye fel a Yo! MTV Rap műsort a Music Tv-ről, de persze sosem vette fel. :( Valamint akkoriban ment a Szív TV is a Music Box-al együtt, ahol szintén jó klippeket lehetett látni meg persze sok pocsékat is, itt a nézők szavaztak, sms-ben meg neten és szavazat alapján alakult a playlist.
Mikor Velencén nyaraltunk sokszor néztük ezt a csatit háttérzajként, itt láttuk először és utoljára a híres-hírhedt Baby Lady ne fogadj el idegentől édességet förtelmet is (Fent van a Youtube-on, de megtekintés csak saját felelősségre).
Tetszik nekem ez a vitarendezési stílus: legyen szó bármiről, amikor megunjuk, leszögezzük, hogy a Mester egy barom, ehhez sem ért, és kész, mehetünk dolgunkra-:)
Adani rosszul írta, én is félreértettem: nem a lakótelep a kritérium, hanem az olyan városi környezet, ahol egységnyi területen viszonylag sok család élt.
Nem, pont aszon-dom, hogy a kábeltévé a nyolcvanas évek végén nem volt már nagy dolog, de csak ott, ahol megérte telepíteni, azaz, nem a családi házas környéken, mert ott visszaosztva per terület nem érte meg. Ezért volt nekünk a Ferencvárosban 88-89-ben, viszont ezért nem volt itt Érden meg tizenévvel később sem.
De tényleg mindegy: az a meglepő, hogy Mágenéknek volt és Julcsi tudta nézni az mtv klippjeit. Ez összevetve azzal, amit a Mester a technika fejlődéséről tud, és amennyire lépést tart vele, több, mint meglepő (tessék csak megnézni, hogy Julcsinak hogy és mikor lett netje, meg mi a Mester véleménye a mobilról...)
Én határozottan úgy emlékszem már ,,tányéron" parabolán néztük a TV-t ésez még a 90-es évek első éveiben kellet legyen, lévén még nem voltam iskolás sem! Tehát 91-92 környéke kellet legyen. Biztos, mert iskolás koromra elköltözünk, de már előtte is volt ,,tányéros TV" És gazdagok nagyon nem voltunk, és ez nem lakótelep volt.
Bár abszolút érdektelen számomra ez a téma-:))), de nem vagytok Ti időben eltévedve?
Nem éltem a világ közepén, sima panelben nőttem fel egy kisvárosban, de nekünk később lett színes tévénk, mint korrekt kábelszolgáltatónk. Amikor megvettük az ITT Nokiá-t (~1991), rögtön volt vagy 30-40 csatornánk. Ez amolyan városi szinten szerveződő szolgáltató volt. Az egész városban nem is lehetett már parabolaantennát látni. A parabolás időszak az olyan 1988 tája, ha jól emlékszem.
És azt nem tudom, hogy az XY helyi érdekű szolgáltató mikor találta magát szembe a nagy kábelszolgáltatókkal (UPC, T-Home stb.), de ez kb. az ezredfordulóra tehető.
Az viszont tuti, hogy pl. Dallast már szinkronban láttam magyarul és németül. Márpedig 1995 előtt fixen abbahagytam a Dallast.
Bp és környékén az AM mikró adás az más, az nem műholdas volt, csak ahhoz is tányéros antenna kellett. Azt az antenna Hungária sugározta a széchenyi hegyi adótoronyból eredetileg szállodák számára, zárt láncú adásként. Persze a vevőegységeket be lehetett szerezni elég sok helyen, és mivel nem volt kódolva az adás sokan csatlakoztak rá és lopták a műsort. Csak 2000 körül kódolták le asszem, Velencén sokszor nyaraltunk akkoriban egy ismerős nyaralójában, ott is lehetett az AM mikrót fogni, de mikor lekódolták maradt a 3 földfelszíni.
Mos ugye a kábeltévéken kívül ott van a Mindig TV is, 7 ingyenessel és további asszem 23 fizetőssel.
A műholdvevős dologból csak annyit tudok, amit mondtam, anyósoméknak elég korán volt, de hát az meg azért volt, mert ugye branchban dolgozott, és ingyér csinálták neki a szerelők. (mondjuk, hogy honnan volt dekóder, azt nem tudom)
Az viszont tuti, hogy mikor kiköltöztünk Érdre, itt csak az Antenna Hungária féle mikrohullámú izé volt, valamikor 2002-3 körül ért el ide a tré home, és hatalmas ünnep volt ;-) (mondjuk, ma sincs más, csak ők meg az AH tányérosa, csak max. a minőség változott egy kicsit)
Még kislyány koromban láttam, nagy kedvencem is volt (Nagy Gábor miatt persze), de azóta nem láttam, mert hogy aztán már Nagy Gábor sem tudta velem feledtetni az operettet ;-)))
Bérházakban persze, hogy volt, a szerencsésebbeknél, de családi házakba, meg kertvárosi részen sokáig nem. Pláne vidéken. Nálunk még panelokban sem mindenhol volt, pl. az utca végében lévő 4 és két emeletes blokkházban nem, tele is volt minden erkély egy időben parabolaantennával, csak később kezdték el kihúzni a drótot, unokatesóméknál Békéscsabán 1999 körül lett kábelTV, nálunk erre még 2 évet kellett várni. De addig nem is nagyon volt csak a belvárosban, persze nyilván ha valaki nagyon akart volna akkor jó sok pénzért kihúzták volna csak külön neki ahogy anno a telefonnal is történt, hiszen volt a Kispince utcán is olyan ,akinek elvitték a házáig a vonalat, megvetetve vele a póznákat. Aztán mikor lekezdték vinni a telefonkábelt mindenfelé, akkor mindenki kapott vonalat, digitális központ ugyebár, és annak már volt kapacitása, aki 2 nappal korábban adta be az igényt, annak is bevitték mikor kötötték, meg pl. nekünk is, akiknek már 7 éve be volt adva.
Nem, az derül ki, hogy Bárdy György (karaktere) volt fiatal korában Drágazsuzsám szerelme, de nem jöhettek össze, mert ugye a kötelesség. (Tekintve, hogy Bárdy Bob herceg bizalmasa, és állandóan ott lebzsel az udvarban, azt nem tudom, hogy ez hogy nem derül ki korábban...)
Az m3 épp a Bob herceget nyomja, és Drága Zsuzsám a királymama őnagysága. Erősen az a sejtésem, hogy össze fog jönni a Páger Antal által játszott fényképésszel. Viszont nem néz ki rosszul. Mármint Drága Zsuzsám.
Ugyan a lényeget nem érinti, de szerintem nem csak lakótelepeken volt kábeltévé. Az biztos, hogy amikor 86-87-ben egy évet egy Duna-parti szállodában dolgoztam, ott már volt, és meló közben ott néztünk ilyen klasszikus klippeket, mint
vagy
Ellenben nem sokra rá nekünk is lett otthon kábeltévénk (ferencvárosi régi bérház) egy kerületi szolgáltatótól. A kilencvenes évek közepén már bőven volt HBO-nk is (a Melrose Place-t és a Jóbarátokat már biztosan ott látttam)
Sőt, mikor a férjemmel megismerkedtem (89), az anyukája már akkor egy kábeltévés cégnél dolgozott, akik az első kerületben szolgáltattak (a Batthyány utcában volt az irodájuk)
Meg még arra is emlékszem, hogy még Prágában voltam (tehát 92-ig bezárólag) melóztunk egy kiállításon egy magyar cégnek, ami műholdvevőket árult, azokat, nem iparit, mert emlékszem, hogy nem lehetett rajta egyszerre két különböző csatornát nézni ;-) és baromi nagy volt rá az érdeklődés.
Na ja csak épp nem volt rajta emulzió, amit a sasszemű SuperHero fél méterről ránézve kiszúrt, és jött kioktatás, hogy másolt kazettát venni ezért nem szabad, mert az ilyen pocsék. Emulzió nélkül viszont hangot se adna ki a kazetta, mert az maga a mágnesezhető réteg, amire felviszik a hangot.
Nagyon sokáig csak a lakótelepeken voltak műholdas csatornák, ahová bevezették a kábelTV-t. Vagy nagyon kőgazdagoknál, akik tudtak venni tányéros antennát és beltérit, a 80-as évek kezdetén majd egy évnyi átlagfizuért vesztegették a műholdvevő szettet a Keravillok. De 1988 körül már nagyobb pesti lakótelepeken volt kábelTV és azon ment pár műholdas csati pl. a Music TV is, meg később a magyar klónja a Top TV, később Z+ majd Viva, meg persze több körzeti tv. Nálunk Békésen is volt már asszem a 90-es években is kábelTV a panelekben meg a városközpontban, sok osztálytársamnak pl. hozzám meg csak VHS kazikon jutottak el a videóklippek, filmek stb. Top TV, később Z+ meg lopott HBO meg persze sok műholdas tv, Cartoon Network, ahol akkor még adtak nézhető rajzfilmeket is. Később 1997-98 körül asszem nekünk is lett műholdas antennánk így már mi is be tudtuk pár 100 adást fogni az Astra műholdról, arra is emlékszem, hogy a Dunát csak akkor tudtad nézni ha elfordítottad a lavórt, meg ugye ott jött az M2 is utána. Kábeltévére 2001 végéig kellett várni. A műholdas antenna előtt meg ugye csak az 1-es meg a 2-es volt mint választék meg a Csaba TV.
Na igen a húsnézegetés a boltban, meg az 5 deka párizsit veszek, mert többre nem fussa tényleg marhaság volt, ahogy az is, hogy nincs 10 ft-ja tejfölre meg, hogy kénytelen zsemlét zabálni tejjel a boltban.
Művésznevek, de hát ugye jobban hangzik pl. az Alekosz mint a sima közönséges Sándor, ill. így elő lehet adni a görögöt vagy pl. Cristofel is jobban hangzik mint a Kristóf, és hát mennyivel jobban hangzik az ,hogy kubai vagyok, mint az, hogy a Havanna lakótelepről jöttem.
Lépcsőház. Épp lép be az előtérbe a fáradt Ádám, pufidzsekiben, fekete sapkában. Szembejön vele Kutya, végtelenül elegánsan: csupa fekete öltöny, hófehér ing, nyakkendő, elegáns ballonkabát, s vadonatúj sapka. Mérhetetlenül büszke magára, ez látszik a jelenet során végig.
Kutya: Jó estét, doktor úr! Vége mára a szanitéc fellépésnek?
Ádám: Vége. Hál’ istennek. De holnap kezdődik minden elölről.
Kutya: És ez így van rendjén. Gondoljon bele, hogy hiányozna egy pár nap után a szeretett munka.
Ádám: Hát egy pár nap után biztosan, de mostanában olyan kevesen vagyunk beoszthatók, hogy nap nap után jelenetkezhetek szolgálatra. S ez így egy kicsit sok. És maga? Hova ilyen ünnepélyesen, Kutya úr?
Kutya: A szíííínházba, doktor úr! A színházba. Büszkén, minden elegantériámat latba vetve húzhatom ki maga előtt magamat. Nézze csak, még a barrettemet is lecseréltem a nagy napra!
Ádám: No hát, ez igazán lefegyverző. És mi ez a nagy alkalom, valami érdekes előadás?
Kutya (roppant vidáman): Valahogy úgy ám, amiben ráadásul én is szerepelek. (Végtelen áhítattal.) A Nemzetiben. Mély tisztelettel jelentem, hogy ön előtt Hegyi Bernát, a Nemzeti Színház frissen kinevezett helyettes súgója áll. Ma lesz a prömierem!
Ádám: Gratulálok! Nem is tudtam, hogy Kutya úr foglalkozik ilyesmivel.
Kutya: Ugyan. Tudja, doktor úr, tízezernyi darabot végig szorongtam már életemben. Egy főőőőőügyelő nem lazsálhat egyetlen percre sem. És ebben egy rokona van, a súgó. Amíg a rendezők, meg a szíííínészek esténként váltogatják egymást, a műszak pedig épp csak azt a feladatfázist látja el, amire szól a mandátumuk, a főőőügyelő és a súgó minden este minden percében minden idegszálával a (fennköltre váltva) a házra és a nagyérdemű becses szórakozására figyel.
Ádám: A súgó… Ez érdekesen hangzik.
Kutya: Mi az, hogy? (És már el is kezdi megrendülten, miközben Ádám elismerően figyeli.) A súgólyukban itt lent ülök, A színpad és a nézőtér között. Egy ócska lámpa meg egy szék, Én vagyok az első közönség. Súgó vagyok…
Ádám: Ez ám a beleélés. Látom, a művészek nyugodtak lehetnek felőle, sikerük lesz ma este.
Kutya: Meghiszem azt. De majd adok annak, aki kileng, s szándékosan nem azt mondja, amit segítek. Megmaradt még a főügyelői vénám is, ne aggódjon, doktor úr. (Fennkölten, de harciasan.) Fel lesz írva, aki nem mutat alázatot!
Ádám: Nem is feltételezek mást. De mégis miként találtak épp önre, Kutya úr?
Kutya: A kivénhedt öreg kutyára, mi? (Kurjantva egy kicsit.) Nos, öregember, nem vénember. (Komolyan.) Úgy látszik, ezt pontosan tudja ez az Attila gyerek is. Még pendelyviselő korából ismerem. (Rötyögve.) Úgy csapta a szelet az egész kicsi lányoknak már serdülőkorában, hogy sokszor nekem kellett megvédeni a renoméját. Nem egyszer fogtam meg a grabancát és fékeztem a kis pernahajdert, de lám, sikerrel jártam: igaz ember lett! Jóravaló, értékes, fííínom lelkületű magyar férfi. Hát ő keresett meg. (Kihúzza magát.) Személyesen! Úgyhogy doktor úr, jól nézzen körül, mert mától olyan házban hajtja nyugovóra a fejét, amelyben maga a Nemzeti főőőigazgatója tette tiszteletét.
Ádám (nem tudni, cinikusan-e): Ez valóban nagyszerű. És mit játszanak ma?
Kutya (már távozóban, vidáman, nagyvonalúan): Nem is tudom. Valami Shakespeare-t. De mindegy is, mindet fújom betéve!
Vegyél fel egy szemüveget, mutatkozz be hangosan, a foglalkozásodat sem feledve, s kérd számon a hivatalos félfogadási időben történő rendelkezésre állást. Ezek után panaszkodj. Le fognak patkányozni, de vigasztald magad azzal, hogy egyébként igazad van.
Szívesen elolvasnám, csak tudod az a gond, a közös képviselőnk, az olvasószobából kutyaólat csinált, és egy haverjával folyton ott piál meg dominózik. Mit tegyek?
Most mindhárman előálltunk egy-egy általunk közvetlenül megélt igaz sztorival a pillanatokon belüli metamorfózisról. Nem kellene csupán ezért abbahagyni a kommunistázást?
Aha, mind rokonok, nem? Hát mind VV? Amúgy nem, olyan név nem hiszem hogy van Magyarországon hogy ,,Aurálió" meg Charlotte , Aurél az meg Sára.
De hála istennek folytatja ez a drága ember. Eddig azt se tudtam, hogy elkezdte !
Mondjuk nem értem, ez hogy mi? Mi van? Mi a szar? Nem tőled kérdem, de van aki érti az összefüggést? a A videó készítője...miért ezt a címet adta? Hogy kapcsolódik ez a mondat amit a sapkás furcsa emberi lény mond a Szomszához?
Na, most olyat szúrok be, amit magam nem olvastam... felkeltette ugyan a cím az érdeklődésemet, de sajnos kiütéseket kapok ezektől a wannabe celebecskéktől, szóval mégsem néztem meg.
MTV-n volt (mármint a zenecsatornán) Amúgy Mágen az elején azon siránkozott, hogy mit fognak szólni a Szomszédok , hogy nekik vezetékes telefonjuk van, de akkor mintha nem panaszkodott volna, hogy náluk még az MTV-t is lehet fogni.
Én 1986-ban kezdtem el dolgozni, az igazgató egy kommunista bácsi volt, a kerületi pártbizottságról tették oda vezető szakembernek, ahol korábban a kerületi párttitkár lótifutija volt. Ha jól tudom, 8 általánosa volt, a cég működéséről annyit tudott, hogy "valami izéket gyártunk valami autókhoz" (sic.).
Na amikor odakerültem a személyzetis (ma HR manager:) ) első dolga volt közölni, hogy az igazgató elvtársat kizárólag X. Elvtársnak szabad szólítani. Én meg a főiskolásról kiszabadult fiatalként elkezdtem poénkodni, hogy mikor van Elvtárs nap a naptárban, csak hogy tudjam, mikor kell felköszönteni....:))
No akkor közölte személyzetis elvtárs, ha ilyen a hozzáállásom, nem fogom sokra vinni...
No Igazgató Elvtárs 1989. június 15-én érdekes módon kiment Bécsbe három napra (legalábbis ezt mondta), amit a saját titkárnője (az volt utána még évekig), csak annyit mondott, hogy "menekül a beszari kommunistája, mint patkány a süllyedő hajóról, azt hiszi, holnap balhé lesz" (sic.)
Aztán amikor nem lett balhé (sokan ezt ma már sajnálják) az Elvtárs visszatért, és írásbeli igazgató utasításban kiadta, hogy mostanól az ő megszólítása X. Igazgató Úr....
Az egész akkor fordult röhejbe, amikor az 1990-es céges május elsejei banzájon (az volt az utolsó) felszólalt egy igazi egyszerű öreg munkás bácsi (szakszervezetis), és úgy kezdte a beszédét, hogy "Tisztelt Kollégák, Igazgató Elv..úr, úrelvtárs...-odafordulva az igazgatóhoz - Ferikém, most hogy a faszba is kell téged szólítani?" (sic.) Ilyen sikerű beszédet én még azóta sem hallottam...:))
Minden eseter a hithű kommunista igazgatóból 1992-re akkora MDF-es kapitalista lett, hogy ihaj....
Jó néha néha véletlenül, de nagyon halovány volt ez is. Julcsi a Mjúzik tévét nézte. Meg egyszer mintha Etusnál buliztak volna, de ott nem volt Mjúzik TV.
Meg ügye Etus is kemény rockot hallgat ! köcsög készítés közben.
De ettől eltekintve semmi. Például mozi? Filmek? Most tényleg, egy két évvel a Szomsza végetérése előtt indult el itthon a South Park. Én sose szerettem, de sokan főleg akkoriban osztálytársaim imádtak, na mindegy, de milyen jelenet lehetett volna belőle Jutka meg a többi tanár sápítozik hogy juj káromkodós sorozatot néznek a tv-ben!
Vagy nem tudom Matyi nem csak hogy ezt a sorozatot nézni a moziban is megnézné a fingom sincs mi volt a nagy siker film mondjuk 97-ben vagy 98-ban.
Meg ekkor már volt elég sok külföldi sorozat nálunk is, ezekre se, semmi reakció? Semmi reakció Mágentól a Vészhelyzetre?
Jó, tán egyszer Lenke dohogott hogy a német csatornán szex megy meg lövöldözés.
Ha egy külföldi megnézne pár Szomsza epizódot, hogy ez kordokumentum, hát rohadt furcsát gondolna rólunk.
Julcsi nézte a friss színes tévén a klippeket vmlyik zenecsatornán.... vagy már akkor is az mtv-n vagy inkább a Sky-on.
És Jutka is vett egyszer vm hamis popzenei kazettát :-D (már nem emlékszem kiét, vélhetőleg "Little Richarrd énekelt, Little Richard énekelt, Little Richáááááááááááárd éééééééééneeeeeeekeeeeeeeeelt...."
Jó, mondjuk közben volt itthon Queen, Genesis, Dire Straits koncert, volt Macskák a Madáchban, Evita a Budapest Sportcsarnokban, volt egy értékelhető Rockszínházunk.
Az ember fiatal vagy fiatalabb volt, nem azok voltak a gondjai, mint most, azok a gondok zömében már el is múltak, így nem is tűnnek olyan súlyosnak a mostaniakkal összehasonlítva (amik meg ugye itt vannak) Nem beszélve arról, hogy a kádár-rendszerben tényleg nem kellett egy kicsit se gondolkodni, elég volt befogni a pofáját, és máris járt a fizetése, meg az a jóléti minimum (Balcsis nyaralás a vállalati üdülőben, Trabant, Május 1-i felvonulás sörrel-virslivel stb.... épp a napokban szúrtam be az m3-as topikba ezt a cikket, de mi is beszéltünk itt erről korábban:
De a politika hagyján, és a közélet? Arra is alig alig utal .
Kivéve, ha a Mester valamit otromba módon direkt belenyom az ember arcába, például akárkicsoda festő kiállítása ami még két hétig van a múzeumban, Jutka is elviszi rá az osztályát sőt lehet Ferkó is csatlakozik...jó hogy nem mondja, na nézők ti is menjetek már el rá!
Meg hasonló esetek jótékonysági műsorok, talán egyszer egy két koncert, Julcsi féle futások...
De semmi olyan, hogy huh kijött egy új film a moziban nézzük meg! Hát persze, mert a szereplők nem járnak holmi moziba és tévét- televíziókészüléket se néznek...ez megvetendő.
A Szomsza szerint akkoriban az élet: a mozik nem játszottak semmit, a TV-ben nem volt semmi nézhető, nem voltak koncertek mármint rock-koncertek például( csak a legelején talán amire Mágenék is elmentek?) se semmi ilyesmi, csak festménykiállítások meg jótékonysági előadás ahol Virág doktor konferál...basszus, ez alapján Magyarország, és Budapest élete rohadt szürke és unalmas volt...
Érdemes rákeresni,hogy zenében filmekben meg más egyébben mik is történtek, és ezekből szinte NULLA dologra utal a Szomszédok. Julcsi és barátnőit nem érdekli teszem azt az új AC/DC lemez? Matyi nem akarta nézni a South Park-ot?
Ja, de itt se bátor azért annyira, hogy ki is mondja ki a tettes. Utal rá valami halványan. Na, és ugyan aki manapság nézi újra fiatalként a sorozatot, honnan tudná kire utal? Sehonnan.
Jó persze, ez igaz, de mégis, manapság amikor tele a net is a Szomszával, folyton ismételték meg a többi ,,remek" sorozatot is, és emellett, tényleg nagyon sok minőságibb műsor is elérhető megint csak a net, segítségével vagy ha nincs nete, hát van Tv csatorna mint égen a csillag...semmi jobba nem futott bele, és csak a régi Szomsza-Linda-Kisváros és hasonlókra emlékszik?
Lehet ma még ilyen ember? Márha az illető persze nem nagyon idős, anél csak az M1 jön be a TV-n,
De hát a neten írnak ilyen baromságokat, hogy haj de a régi idők műsorai mint a Szomszédok...akkor nem valami világtól elzárt illető mondja, igenis bele kellet volna futnia jobb műsorokba is, vagy tán hermetikusan lezárta magát minden mással szemben 15-20 éve?
Nehéz a gondolkodásukat megérteni, még akkor is ha mozog bennük a nosztalgia faktor.
Amit a Mester elővezetett, az max. a korabeli csehszlovák valóságra emlékeztet. 88-ban már az egyetem jártunk cseh nyelvórára, egy őszes úr tartotta. Az egy dolog, hogy már a tankönyvünk is olyan volt, mint az ötvenes évek magyar orosz nyelvkönyvei: sok sztori a nemzetközi munkamegosztásról, KGST, Varsói Szerződés, anyám kínja. Ez már magában szórakoztató volt nekünk, akik ugye nem ebben nevelkedtünk itthon. Megszólítás természetesen soudruh X (a nevére nem is emlékszem, talán az indexemben meg tudnám nézni), azaz elvtárs volt.
Még ez volt a helyzet 89 év elején is, aztán huss, jött 89. novembere, majd a sztrájk miatt majd márciusig, áprilisig nem is volt tanítás. Ekkor visszaültünk a padokba, és soudruh X. ugyanazzal a lendülettel váltott korszerű témákra, úgy, mint a szocializmus szidása. Azt hiszem, akkor tanultam valamit a világról :-D
De, egyszer Czinege elvtársba rúg még egy nagyot ;-) (szerintem akkor már ki volt csinálva, de a döglött cinegét is lehet rugdosni) Mikor Taki felvisz valami vendéget, talán Wampetich urat a hegyre, ahol a gyönyörű panorámát elveszi vm épülő ház, és Taki elmondja, hogy valami nagy kutya engedély nélküli építkezése
Anélkül, hogy meg akarnám védeni az illetőt: azt azért meg tudom bocsátani, valahol tán még érteni is, ha AZÓTA nem látta egyszer sem a Szomszédokat (Kisvárost, Lindát stb., ami persze szép teljesítmény ezzel az állandóan ismétlő köztévével, de ezt most hagyjuk), és úgy mondja ezt. Mert valahogy el tudom képzelni, hogy ANNO, mikor kéthetente ment, mikor nem volt választék, mikor nem volt kitekintése az embernek másra, más minőségű sorozatokra, akár még viszonylag jónak, viszonylag szórakoztatónak találta, nem látta meg benne azokat a nyilvánvaló hibákat, baromságokat, vagy nem látott belőlük annyit, hogy pláne némi idő elteltével ne legyen ez szebb emlék, mint a VV5 :-D
Röviden: kicsi volt, savanyú, de a miénk. Amitől nem lesz a dologból spanyol narancs, de akkor biztos örültünk még annak is, ha volt helyette kubai narancs :-D
Ezzel összesen annyi a gond, hogy akkor megint összekeveredik a hiperrealizmus a szatírával, magyarán, ha elkarakírozva bemutatja, hogy még mindig vannak szürreális elvtársak, akkor azt sem lehet elhinni, ahogy a főszereplői élnek, sőt, nem csak elhinni, de még példának sem tekinteni, mert mi van, ha az sem példa, hanem csak szatíra?
Nota bene: azért FELJEBB bemutatva a jelenséget nem merte bevállalni, meg KÉSŐBB sem, megelégedett egy szaros szülő-tanár konfliktussal, ráadásul 88-ban, mikor már az a kis ilyen-olyan cucializmus is döglődött? Ráadásul még a szatíra sem stimmel, mert szerintem mint magánembernek még annak a szülőnek is van joga hülyeségekben hinni, kb. mintha odament volna Jutkához, és közölte volna, hogy ő UFO hívő, és ha Jutka nem vigyáz, akkor elrabolják a Marsra.
Személyes példa: igen balos helyen nőttem fel, klasszikus szocialista iparvárosban. Nagy sas párttitkár matróna korú felesége tanított az egyik tárgyból. Engem nagyon kedvelt, mert az apám egyik nagybátyja (a sok közül) a szovjet frontot megjárva igen sokra vitte, miniszterhelyettes lett belőle, jöttek-mentek sátoros ünnepekkor apám falujában az állami Volgák. Szóval engem kitüntetett figyelemmel kezelt.
Éppen a jelzett évben ismerkedtünk meg, akkortól volt a tanárom. Egy vadul kommunista, hithű asszonyságról van szó, az erősen buta, ámde agresszív fajtából. (Az belefért az agresszivitásába, hogy elfelejtett órára bejönni, s amikor lement érte a hetes, akkor őt baszta le, hogy miért nem szólt hamarabb.) Az órák nagy részét primitíven végigpolitizálta. Rám mindig cinkosan kacsingatott, ilyen-olyan bizalmaskodó megjegyzéseket tett (most jut eszembe, lehet, pedofil volt-:), majd' elsüllyedtem szégyenemben.
Szóval nála ordasabb kommunistát és butább perszónát, támogatóbb környezetet, komolyabb patrónust nemigen lehet elképzelni.
Ehhez képest soha senkit nem elvtársazott, sőt maga gúnyolódott a megszólításon (egy idő után persze) egyetlen szülőin sem hozakodott elő kapcsolataival, nem terelte politikai síkra a témát. Alapvetően meghunyászkodott (1988 körül). Aztán pedig hithű népnemzeti érzelmű lett - akinek a nagyapja Trianonnál a határon kívül rekedt, s ez egyre jobban sajgott szegény szívében...
Szóval 1988-ban ez már teljes képtelenség volt. Ha valaki mégis így lépett volna fel, azt drága Jutkám kollégái egyöntetűen nézték volna bolondnak.
Nem egészen értem, miért írjátok, hogy nem történt semmi az előző jelenetben. Az már semmi, hogy a presszó két pincére kétszer is egymásnak mentek? Látott már valaki ilyet a lealacsonyított valóságban?
A kezdet kezdetén még nem szállt el annyira a Mester. Hú, tett egy marha bátor lépést ezzel, legalábbis lefogadom azt gondolja, ez volt ám a rendszerkritika! Hej, Vágási elvtársnőnek szólítják...fú.
A másik nagy bátorsága: a régi elvtársak a rendszerváltás után is gazdagok maradtak. Utal erre időnként, de ez így semmi, üres lufi. Oké, nem mondhatott személyeket, de ez így annyira gagyi. Főleg a teljesen politika mentesen élő, és arról semmit sem tudó, semmit sem értő megemelt szereplőkkel.
Ez egész biztos, lehetne felfedezni fals dolgokat, (hm, ott volt a dalmát királyi pár, akik ügye nem létező személyek, bár dalmát királyság volt, csak nem úgy) meg persze biztos voltak pontatlanságok, sőt a történetvezetésben is voltak tévedések, bakik. De mégis, nagyon törekedtek a korhűségre, sok apróságban. És ennek az a lényege, hogy oda figyeltek a minőségre.
Míg a mi Mesterünk a saját korában se figyelt semmilyen minőségre, nem hogy részletekben, a nagyobb dolgokban sem. De hát épp ezért ,,szeretjük" nem?
A mi Mesterünknél például nem lett volna az probléma, hogy az egyik epizódban a Lordnak gumigyára van, a következőben meg valami egész más. Most úgy van és kész. Az egyik epizódban a szereplő még érsek, a következőben meg gyári munkás...ez lett belőle. Kész, így akartam megemelt valóság. Pont.
De amúgy ja, még igaz is a dolog. Hát láttam én is, hogy vannak akik tényleg valahogy így emlékeznek.
Meg önmagában, már eleve ez milyen felvetés, hogy akkor még tudtak jó műsorokat csinálni mint a : Szomsza és itt szoktam beszarni. Aki ilyet mond hát ööö? Mi van?
A tegnapi részben (1988 végén készült) volt egy jelenet, amelyikben megjelenik az egyik gyerek nevelőapja lebaszni Jutkát, hogy politikailag félreneveli a gyerekeket.
Nem tudom 1988-ban mennyire volt hiteles, hogy valaki "tanár elvtársnőzik" (én a 70-es években jártam általánosba, de se ott, se később a gimnáziumban nem hallottam sosem a "tanár elvtárs" kifejezést), meg hogy Farkas Vladimir elvtársra hivatkozva tele szájjal védje Rákosi elvtárs korát (igen azt, amikor az 50-es évekre tök jellemző módon Etus és Sixai Londonba ment...:) )
Szóval ennyi politikai utalás volt 1988-ban, bár ez kb. annyira volt jellemző, mint amit te írsz a boltba húst nézegetni járó nyugdíjasról (ezzel kapcsolatban már írtam, hogy én ebben az időszakban a nagyszüleimmel éltem, és bármilyen kaját meg tudtunk venni, amit akartunk, egész döbbenetes módon pl. rendszeresen vett nagymamám libamájat is a Garayn...).
Lehet persze, hogy a Mester ezzel csak arra akart utalni, hogy hiába a változások (mondom, 1988 vége!), az "elvtársak" még köztünk járnak. (Nem véletlen volt pl. az egyik alapkövetelés a fegyveres pártvédelmi szerv, a munkásőrség feloszlatása, ugyanis nagyon tartottak attól, hogy a felfegyverzett elvtársakat Grósz Karcsi - akkori kommunista miniszterelnök - beveti a nép ellen).
Rájöttem, hogy Rezső Góliát eltitkolt gyermeke lehet.... A szókincse alapján mindenképpen.
És tényleg mesteri, ahogy nem történik semmi a jelenetben, még ki se szolgálnak senkit a presszóban.
Szegény Laci, tényleg felmondhatna, még akkor is jobban járna, ha elvesztené a befektetett tőkéjét. (aminek birtoklása már amúgy is megvetendő dolog, szóval duplán jól járna)
"másik pedig látványosan megkísérli azt, hogy mindez legyen neki is, de erőlködésnek csupán beszarás a vége"
Lehet, hogy ennek megfogalmazása most kifog rajtam, de szerintem a MEGKÍSÉRLI nem a helyes szó, lévén az valamiféle pozitív cselekvést feltételez. Mintha a Mesterünk akár egy percet is annak mérlegelésével töltött volna, hogy:
- kitűzzön egy célt maga elé
-elgondolkodjon, hogy tudná megvalósítani
- legalább megpróbáljon lépéseket tenni a megvalósítás útján a cél felé
Na most szerintem meg még az első pontig sem jutott, mert a cél kb. annyi volt, hogy mivel ő egy szupeor tehetséges család sarja és híres rendező, neki minden szava arany, és már eleve remekművet tud csak alkotni, és csak úgy összehányt mindent, betű-betű alapon, és felvette a tiszteletdíjat érte és mindenki legyen boldog, hogy egy igaz mesterművet nézhet.
Rezső valami szerkezetet tart a szeme elé, teátrálisan azon kuksol.
Laci (enerváltan): Rezső, mit tart a kezében?
Rezső (magától értetődő természetességgel): Ez? Egy gukker, bogaram.
Laci (tágra nyílt szemekkel): Micsoda?
Rezső: Gukker. Gyengébbek kedvéért színházi látcső.
Alma: Rezső, szerintem azt értette, inkább a megszólítással volt baja.
Rezső: A bogarammal? De hát isten a tudója, hogy nem gondoltam semmilyen büdös kis undorító féregre. Drága főnök úr, higgye el, nem ganajtúró bogárra gondoltam. Amikor tegnap azt mondtam, hogy pajor zsömlye, akkor az csak (színpadiasan) a nádhám miatt volt.
Laci: Ebből legyen elég, Rezső. Türtőztesse magát, különben kirúgom.
Rezső: Szóval haragszik. Mégis haragszik. Pedig legfeljebb egy pompás cserebogárra emlékeztet ezzel a szép, dús, vörös hajkoronájával…
Kázmér: Ne is hallgasson rá, főnök úr! Inkább nézzen rá: (fitymálóan) fej, (ezt is fitymálóan) tor, (Rezső hasára mutatva, elismerően) potroh!
Rezső (dühösen, majdnem Kázmérnak esik, de ő jó testmozgással védekezik): Majd adok én neked. Méghogy te célozgatsz az én alakomra?
Kázmér (élvezi a helyzetet): Mi tagadás, könnyű rád célozni…
Laci: Uraim, elég legyen!
Megnyugszanak a kedélyek. Rezső ismét a távcsövön keresztül kuksol.
Alma: Tulajdonképpen mire használja azt a (csúfolódva) gukkert?
Rezső (kvaterkázva, a pultra támaszkodva, mélyen Alma szemébe nézve): Tetszik tudni Almu… ci, Almuci, ez a kis alkalmatosság tökéletes eszköz arra, hogy szemmel tartsam ezt a hodályt. Figyelem a vendégeket, s ahol hiányt szenvednek valamiben a pacákok, hát gyorsan nekiiramodok és már gondoskodom is róla, hogy újra locsolgathassák a gigájukat. Nem venném a szívemre, ha itt üldögélnének szárazon, mint a nagyanyám …
Laci és Alma (Egyszerre): Ki ne mondja!
Rezső (kiböki): … térdekalácsa. Arra gondoltam, kérem alássan.
Laci: Miket hord maga itt össze?
Alma (Lacinak): Én sem értem. (Rezsőnek.) Minek mindehhez távcső?
Rezső: Hát tetszik tudni, kis drága Jonagoldom, amikor főúrnak csaptam fel, sosem gondoltam volna, hogy ennyit kell talpalni. Álló nap mást sem csinálok, csak a lábaimat koptatom.
Kázmér (beleszól): Azok is lábak… No ’iszen.
Rezső (megint felhergeli magát): Majd adok én neked…
Komikumba illő kis csetepaté, Alma rosszalló tekintetére azonban lecsillapodnak.
Laci: Szóval? Folytassa a magyarázatot!
Rezső: Oppardon. … (Megigazítja az öltözékét.) Szóval amióta rendszeresítettem ezt a kis kütyürét, látok, mint a sas. Ha csak kicsurran a pohárkából az utolsó cseppecske, már küldhetem is ezt a hóbaglyot. Végső esetben pedig magam is útnak eredhetek. Mindenesetre biztosíthatom, főnök úr, feleannyit nem grasszálok ezek között a vén alkoholisták között, mint korábban. Könnyebbek a lábaim, jobb a kedvem, szebb az élet. Mi nagyobb öröme lehetne, főnök úr, mint hogy boldog és elégedett az alkalmazottja?
Alma: Esetleg ha minden vendéget ki is szolgálna. Mert például ott a hatos már régóta türelmetlen.
Laci: A négyes pedig már egy negyedórája kikérte a konyakot.
Kázmér: Az ám, hajtás pajtás, lazán!
Rezső: Majd adok én neked…
Megint egymásnak gyürkőznének, de Alma közbelép.
Alma: Azonnal hagyják abba, máskülönben én rúgom ki magukat! Mit képzelnek maguk?
Alma: Na azért. Egymástól is kérjenek bocsánatot. Mondják utánam: bocsánat, többé ilyen nem fordul elő.
Rezső és Kázmér (motyogva, szégyenlősen): Bocsánat, többé ilyen nem fordul elő.
Alma visszatér a pult mögé.
Laci (Almának): Hálásan köszönöm. Már épp azon gondolkodtam, hogy én lépek ki, aztán vigyétek a boltot magatok.
Alma: Eszedbe ne jusson itt hagyni ezzel a két elmeroggyanttal!
Kázmér: Hallod, testvér, hogy beszélnek rólunk?
Rezső: Hallom, cimbora. Hiába robotolunk itt napestig, ez a hála.
Kázmér: Meg a köszönet…
Rezső: … az elismerés…
Kázmér: … a jutalom…
Laci (most már szigorúan): Ezt is hagyják abba egyszersmindenkorra. Maguk akkor is kiállhatatlanok, ha jóban vannak egymással! Ráadásul a hetesnél azok a fiatalok már egy félórája leadták a rendelést! Kinek az asztala?
Kázmér (foghegyről): Az enyém. De azokat a sihedereket én bizony nem szolgálom ki. Tőlem a zárórát is kivárhatják.
Alma: Aztán miért nem? Mit ártottak magának?
Kázmér: Nekem ugyan semmit. De ha rajtam múlik, magukban sem fognak kárt tenni.
És amikor Henry kifejti, hogy a BBC-nek eszében sincs a szórakoztatás-:))) A önirónia se volt a Mester erőssége.
Egyébként érzem azt a veszélyt, hogy egy '20-as években élt - és még épelméjű; tehát a veszély immáron csak teoretikus-:)) - visszaemlékező ugyanúgy felfedezne fals dolgokat a sorozatban, mint mi a Szomszédokban. Vlsz. ugyanúgy csak illusztrációként lehet használni mindkettőt, kellő kritikával.
A két sorozat között ott van a különbség - kb. ég és bányató mélye szintű -, hogy az egyiknek van mondanivalója, feszültsége, humora, koherenciája, kidolgozott, ámde mégis jellemfejlődésen áteső karakterei, a társadalom minden szeletét lefedő figurái, a másik pedig látványosan megkísérli azt, hogy mindez legyen neki is, de erőlködésnek csupán beszarás a vége.
Én nem olyan régen futottam bele kapcsolgatás közben, szóval tuti, hogy adja valamelyik nagyon pici magyar csatorna, talána Prizma vagy valami hasonló.
Keress rá a port.hu-n vagy valamelyik netes tv műsoron.
Pardon, smiley-t meg ilyesmit kifelejtettem, így meg duplán nehéz az iróniát éreztetni :-D
De amúgy tényleg van egy tendencia, hogy a Szomsza valamiféle viszonyítási pont lett.Egyébként valóban van egy olyan jelenség, hogy ha a múltból dolgokat mesélnek, és eleget hallod, akkor előbb-utóbb ÚGY fogsz rá emlékezni.
Nem mondom, egyébként a mostani hírekben előfordulnak olyasmik, amiket anno a Mester kipréselt a fejéből, de ezek inkább azt bizonyítják, hogy mennyire elfajzott a világunk :-P
Hát lehet hivatkoznak, de akkor tévesen. Mert hát hol volt múzeumként húsokat nézegető öreg nyugdíjas pár? Vagy 2 nyugdíj + 2 fizetésből megélni nem tudók? És...meg az a sok minden amit itt sok száz oldalon felsoroltunk.
Meg : és ismét összevetem a két sorozatot már ami a hitelességet és a valóság bemutatását illeti a Szomszában a valós politikai helyzetről szó sem esik, politikus nevét ki se ejtik! senki nem mondja mire szavazna, mindenki anti-politikus, míg a Csengetett-ben, szerepel az akkori Miniszterelnök (Boldwin) sok politkusról beszélnek( Gladstone, Asquith, Churchill, Mussolini, Mária Királyné, stb) beszél arről a Lord hogy mennyire nem szereti a szocialistákat, stb. Vannak közéleti szereplők, utalások, egy szó mint száz, úgy hogy nem is abban a korban játszódik, mégis hitelesebb mint a szomsza.
Mert a Szomsza alapján az akkori Magyarország lakosságának nagyrésze, árva és vagy egyedülálló volt, egy nyugdíjból nem lehetett megélni, de két fizetésből se, akinek ennél kevesebb volt azok tömegével éheztek, az országban senki nem foglakozott politikával, közélettel, stb, stb.
És tényleg ez a érdekes, hogy mi alapján lett ez kordokumentum? Olyan távol áll a valóságtól mint Makó Jeruzsálemtől. Az pedig, és emiatt az összehasonlítás, hogy egy vígjátéksorozat hitelesebb tud lenni( megjegyzem sokkal!) szégyen a magyar alkotókra nézve. Igaz, a BBC-nél nem akadtak olyan tálentumok mint a Mester.
Engedjetek meg egy eszmefuttatást. Nézem mostanában a Csengetett my Lord c . sorozatot, igaz láttam nagyon sokszor, én nagyon szeretem, pláne ,hogy Janka néni is ,,szerepel" benne.
Namost, a Szomsza kordokumentum igaz a Mester szerint?
A Csengetett, egy vígjáték sorozat. De basszus, több köze van a kordokumentumhoz, mint a Szomszának! Űgy hogy vígjátéksorozat, ami 1927-et mutatja be, és a 80-as években készült sorozatnak több köze van a valósághoz, mint a Szomszának ami a saját korát mutatta be! Beszarás!
De tényleg, a Szomsza alapján, egy külföldi, semmit nem tud meg arról, milyen volt valójában a 80-as évek vége, 90-es évek Magyarországa. Pedig a mindennapokról szól!
A Csengetett, bár kiparodizálja az adott kort, de sokkal hitelesebb még így is, és meglehet érteni ismerni a 20-as évek Angliájának igaz persze csak kicsi szeletét, de ha valaki utána olvas, tele volt a sorozat remek utalásokkal a valóságra, a korra, a társadalmi gondokra, helyzetre.
Na ez hogy sikerült így? A Mester mégis...mi a franc?
És mind két sorozat úgymond állami, mert BBC sorozat volt, a mi Szomszánk meg ügye szintén. Mit gondoltok?
De csak óvatosan , hát hová vezetne ez? Én mindig ezt mondom!
Ezért aztán logikus is, hogy mivel az esküvő elmaradt, soha többé nem jelent meg, sőt, még ugye emlegetve se volt nagyon. Nem mondom, hogy az is valószínű volt, de Alma szülei azért említés szintjén jelen voltak valahol a halálukig, meg legalább egyszer meg is jelentek, de ez a szegény pap, na ez jól kikapta Jánost, még akkor is, ha ő nem a messzi NDK-ban, hanem a Galapagos szigeteken élt.
Anyuka a mazochista szekta papnője (tőle örökölte a hajlamait a mazochizmusra), apuka meg a Szerelem gyermekei szekta papja (ezért ragad rá minden nő) :-D
Más: a Díványon olvastam épp a Nép ellensége kritikáját (jövő héten megyek rá), a következő mondat van leírva Kulkáról:
"Kulka pedig egyszerűen nem tud hibázni Peter, a polgármester szerepében: neki eddig mindent elhittünk (na jó, Magenheim dokin és Hippolyton kívül), és még gyengébb szerepekben is képes kiemelkedőt alakítani. Ezt a szerepet pedig mintha rá írták volna: Kulka kifejezetten brilliáns ugyanis az intellektuálisan gonosz, de valamiféle esendőséget is felvillantó karakterek megformálásában"
Megint és mindig elmondom, hogy le a kalappal a Mester előtt, ha 14 évvel a sorozat befejzése után még mindig viszonyítási pont az alkotása (még, ha negatív vetülettel is) :-D
Egyébként meg nem is igaz, hogy Kulkának nem hittem el Mágent, egyszerűen olyan karakter volt, akit eleve nem lehetett elhinni :-D Ja, és Hyppolitnak nem is volt olyan rossz... vagy ő volt a legjobb.... illetve, ha más rendben lett volna az előadással, esetleg még el is hittem volna neki azt is, hogy ő Hyppolit.
Mikor bebaszcsiznak Böhmmel sakkozás közben, akkor meséli, hogy egy pap nevelte fel. Tehát nem azt mondja, hogy árva, "csak" azt, hogy egy pap nevelte fel. (azaz, még az is lehet, hogy az apja református pap volt, és megözvegyült, netán katolikus pap volt az apja, az anyja meg a házvezetőnője :-D Bocsánat... )
Bélyeg vagy etikett, netán vignetta volt az ötlet, ezek szerint bélyeg.
De persze kekec vagyok, ahogy mindig: ha az angolt tekintjük eredetének, akkor talán használható is bármire, ami ragasztható, tehát bélyegre is, de akkor sz-szel ejtjük az elején, elharapva a végét ;-)
Etus ejtése szerint (t előtt S-ként ejtve a kezdőbetűt, hangsúlyosan a szóközi ck-t, és szépen kiejtve a végét, akkor németül kellene értelmezzük a szót, de ha jól tudom, akkor a német sticker hímzést jelent. Persze, lehet valami szlenges vagy tájnyelvi változat, amiben a bélyeg stikker, de akkor az Magyarországon még annyira sem ismert szó, mint a nörsz, ami ismert volt, csak kikopott. Nekem sváb felmenőim vannak, így elég sok sváb szó forog a családi szókincsben a firhangtól a strudli-ig, de a stikker-t soha életemben nem hallottam tőlük.
Mondom, ez kekeckedés, ezért nem kell senkinek visszakekeckedni, de akkor is úgy érzem, hogy itt a Mester elvetette a sulykot, amennyiben máskor is teljesen valószerűtlen szavakat ad a szereplői szájába, azaz olyanokat, amiket max. ő vagy az ő korosztálya és társadalmi osztálya mondott valaha - erre a legjobb példa a nörsz, amit Feri, a harmincas fóti lelenc egészen biztosan az életben ki nem ejtett volna a száján, sőt, esetleg még nem is tudta volna, mint jelent, de hasonló amikor Julcsi és barátnői lovagokról és udvarlásról beszélnek Természetesen, itt nyilván érthető a szó, csak egyszerűen tizen-huszonéves csajok, pláne egymás közt nem így beszéltek már akkor sem....) - de a stikkerrel még nyelvet is újított. Ő, aki nem mond autót, hanem gépkocsit, meg nem jogsizik, hanem vezetői engedélyről beszél, aki nem használja a videó, magnó, fagyi szavakat, mert azok csúnyák :-DDD
Ugyanakkor mindkettőnél jelen van az a bicskanyitogató formula, hogy ugyan büdös bunkók, mégis az a véleményük, , hogy az egyik Teréz anya, a másik meg Gandhi. Sőt, Mágen annyiban rosszabb, hogy ott nem csak ő gondolja magát Gandhinak, hanem néha mások is.
Holott egy párkapcsolatban, sőt, alighanem minden emberi viszonyban tényleg kettőn áll a vásár.
Forgalmas utca, a sarkon áll Klaudia, megérkezik hozzá Julcsi és Panni. A jelenet során beszélgetnek, miközben a hidegben mennek valahová.
Julcsi (viccesen): Szia Klaudia, az utcasarkon?
Klaudia (értve a trégát): Naná kisanyám, nem hagyom, hogy leírjanak. A ti kedves Klaudiátokat még mindig végigméri az összes pasi, aki elsiet itt.
Panni (pikírten): De azért elsietett melletted mind…
Klaudia: Persze, hogy elsietett. Valósággal elmenekültek előlem ezek a kis pincsikutyák. Látta mindegyik, hogy nem vagyunk egy kategória.
Julcsi: Miért, a te kategóriád a terepjárós milliomos, azzal az izével, okostelefonnal?
Klaudia: Csakis. Ma már nyomoronc az a szerencsétlen, akinek nincs legalább két vagy inkább három ilyen andromédás szerkentyűje.
Panni: És te tudod is használni?
Klaudia: Én? Dehogy tudom. Nekem csak az a fontos, babám, hogy a drága kedves használja.
Julcsi: És mire?
Klaudia: Mire, mire? Hogy felhívjon engem. Vagy hogy küldjön egy képes üzit. (Kéjesen.) Nekem.
Julcsi: Értem. Hát ezért valóban fontos egy kisebb vagyont kidobni az ablakon.
Panni: Bizony. Az én párom például hiába egy nagy németországi vállalat elnök-vezérigazgatója, nem költ ilyesmire. Úgy van vele, hogy akinek fontos, az időben eléri minden körülmény között.
Klaudia: Nocsak-nocsak, holláláá-holláláá. A mi jó öreg Pancsánk kifogta a nagy halat a vízből? Elnök…? Vezérigazgató… ? Németország… ? Nagy vállalat…
Julcsi (cinikusan): Ne húzd, mert ez igaz szerelem…
Panni: Akárhogy gúnyolódtok, attól ez még valóban az.
Julcsi: És azt elárulod Klaudiának, hogy hány éves ez a te nagy halad?
Panni: Érett férfi. Egy igazi úriember.
Julcsi: És arról is beszámolsz, hogy hány kiló az a fess (nagyon cinikusan) fiatalember?
Klaudia: Mi? Hogy egy bálna a nagy hal?
Panni: Na, azért ne túlozzunk…
Julcsi: … mert inkább ő túloz minden étkezésnél?
Klaudiából kirobban a jókedv, Julcsi csak húzza a száját. Panni teljesen semlegesen viselkedik.
Panni: De talán beszéljünk rólatok… Klaudia?
Klaudia: Édesem, az én sziesztám vadabb, mint a ti legdurvább kihágással teli éjszakátok. … Zajlik az élet, pörögnek az események, én pedig igyekszem mindig a fókuszban állni.
Panni: Julcsi?
Julcsi (nagyot sóhajt): Munka…, munka…, munka…
Klaudia: Ahogy azt a jó öreg…, nem is tudom, ki is megmondta, ugye?
Julcsi (felhúzza a szemöldökét): Valahogy úgy…
Klaudia: És semmi udvarló, egy kis lovagi flört vagy esetleg egy komolyabb szerelmi dráma? Országomat egy kis csámcsognivalóért!
Julcsi: Csámcsogni az étteremben szokás. Az én életem nem arra való. Egyébként ha komolyan kíváncsi vagy, elárulhatom, semmi. (Sóhajt egyet.) Várom a nagy őt.
Klaudia (kirobbanóan vidáman): Én is azt várom, de addig nem mulasztok el egyetlen kis te-t sem.
Megáll egy hatalmas autó, kiszól belőle egy kigyúrt, felékszerezett, napszemüveges fiatalember.
Fiatalember: Sziasztok, lányok! Nincs kedve valamelyikőtöknek egy kis bulihoz? De jöhettek mindannyian is!
Klaudia (kirobbanó jókedvvel): Én megyek! Jöttök?
Julcsi (pisszegve, súgva): Klaudia…, mi nem vagyunk kokottok…
Klaudia: De kótlós tyúkok sem. Nos, maradtok, nyanyák? Na csá, puszi, pá!
Mondjuk, annyi jutott mentségként eszembe, hogy talán a Mesti megint a saját élményeiből indult ki, és így a Mesti által kivetített világban a II. világháborúban sokan szinte mindenki elveszette egy v. mindkét szülőjét....
Mert igaz, én csak olyanokat ismerek, akiknek pont mindkettő túlélte a háborút (pedig mondjuk az én nagyapám is volt malenkij ráboton vm orosz urálbányában), de lehet, hogy csak azért, mert egyik sem pesti, és a fővárosban rosszabb volt, itt bombáztak, itt éheztek igazán stb.
Mondjuk persze attól, hogy esetleg ő EZT élte át, lehetne cizellálni, és nem mindenkinek kinyírni a szülőjét.
Hogy, ha már szóba került a Szomsza idő: Sümi elkezdted hisztizni egy fiatal lánnyal az ABC-ben amiért a nadrágja kólás és meglátja Lenkééket, akiknek őszinte részvétet kíván. Na most az, hogy lehet, hogy a két hét erre nem került sor? Mert csak találkozhattak valamikor meg úgy is volt, hogy az esküvőn Sümi is énekel szóval ez is el lett baltázva.
Erre se emlékeztem már, hogy ez a Mágen mekkora tirpák volt az elutazása körüli hercehurcában....
Leszarja, hogy a gyereke már (Szomszédok időben mérve) hetek óta emészti magát, és könyörög neki, hogy ne menjen, meg hogy a terhes felesége is idegesíti magát ezen és szeretné, hogy maradjon, nem mondja meg nekik, hogy nem is akar már menni, és lemondta az utat.
Na a mai rész elején nagy kegyesen közölte Julcsival, hogy már intézkedett, de még nem dőlt el, hogy mennyit kell fizetnie a költségek miatt. De persze a feleségének továbbra sem mondja meg a fejleményt, biztos a szuperdoktor azt olvasta egy orvosi hetilapban, hogy a terhes nőknek kifejezetten jót tesz az aggódás, meg az idegeskedés.
Mi a faszért nem lehet ilyenkor megmondani a családnak, hogy ne idegeskedjetek, nem akarok már menni, intézkedtem, azt nem tudom még, kell-e valamit perkálni. Ezt túl bonyolult lenne?
Ehelyett a titkolózás, a család szopatása, meg a sokat sejtető somolygások......
Apropó Böhm: Most megy az a fejezet, ahol nagy gyászban vannak Takácsék, erre Böhm megkérdezi Almát , hogy az mikor lesz az esküvő: Erre Alma mint valami pszichopata gyilkos néz Böhm-re.
Nézésről jut eszembe: Vilma leszidta Julcsit, hogy micsoda szemtelenség, hogy Etusnak hívja a nagyanyját erre Etus is úgy néz Vilmára mint aki megakarja ölni Vilmát :)
Hát, ha pap nevelte, akkor gondolom, árva. (business as usual)
Az más kérdés, hogy árvaságában sem lehetett semmiféle más rokona, mert akkor nyilván nekik adják a gyámságot, nem egy vadidegennek.
De itt is nagy titok lappanghat, majdnem akkora, mint Etus londoni ösztöndíjánál, mert hogy János korát elnézve a dolognak erősen a Rákosi rendszer idejére kellett esnie, amikor meg nem tudom, hogy rábíztak volna egy kisgyereket egy papra, legyen az a pap bármennyire és meglepően lelkes lelkes jelentkező a kisgyerek felnevelésére.
Erős a gyanúm, hogy a Mester megint valami régi élményét hasznosította, és Jánost kitették a templomlépcsőre egy mózeskosárban vagy valami ilyesmi.
Az azért tényleg vicces, hogy a főszereplők közül mennyien árvák, aki meg nem, annak nem jó a viszonya a szüleivel (Jutka) vagy csak egyszerűen mégsem a szülei nevelik (Alma), és a fontosabb mellékszereplők is szinte mind agglegények (Böhm, Sümi, Kutya, Józsi, Bujáki, Csaba, Béla bácsi....(Hável nős? Birdybandiról ugyan mintha mondanák, hogy nős, de azért őt is inkább nevezném agglegénynek), Hartay, Vitéz
Érdekes, hogy a nők viszont inkább házasok, vagy legalább is azok lesznek: Antónia, Klarissza, Vicacica, Fruzsinak vőlegénye van, Vilmának is volt férje.
Az csak egy rosszul kiejtett szó, de legalább tudom micsoda. Ahogy, bár soha nem használnám, tudom azt is, mi a nörsz, meg a hasonló mesteri szavak még a XIX. sz. végéről.
De mire mondta Etus, hogy STIKKER (vagy STRIKKER) ???? :-D
Igen, ezt én is kiszúrtam. Amúgy van Zsuzsanna nap augusztus 11-én is, de ugye a történet szerint valamikor júliusban jártunk. Ráadásul Almáék esküvőjének dátuma augusztus 11.
Nem tudom, ezt a fejezetet már a Mester írta-e, de ha igen, akkor elvitte őt is az ifjonti hév.
Két ilyen akciót - tábor felgyújtás + bomba - később már nem sütött volna el egy fejezeten belül.
Különben most nézegetem megint a Kórház a város szélén-t és ugyanaz a véleményem, mint korábban a Nők a pult mögött-tel, hogy nem olyan nagyon szar ez, mint ahogy megmaradt bennem.
Ez is teljesen tisztességesen megcsinált sorozat, oké, a tempó persze korabeli.
De vannak benne kidolgozott jellemek, még ha gyakran karakterisztikusak is, Ilka (vagy Irina?) például tipikus Taigetosz-szökevény, de akkor is.
És ha újra nézem a Szomszédokat, valahogy nem látom, hogy jobb lenne, mint ahogy emlékszem rá régről.
Itt még nyeretlen kétéves később meg mikor tapasztalt jön a pasizós korszak mikor sűrűn váltogatja a pasiját és sokszor "fürdik" mielőtt hazaér, a vége felé csúcsosodik ki, mikor már párhuzamosan is futtat két lovagot, egy már nem is elég, ez már tényleg a villanykaróval sem lehet kielégíteni szint.
Volt gyomormosás is, mikor a csövi metilt ivott és Mágen jött gyomrot mosni. Gombamérgezés is volt, Böhöm kapott a gyilkos galócától.
Ez a bomba találás az erdőben szintén olyan szomszás volt mindennel együtt. Később meg a egy szál bagótól felgyulladó kosár széna, amiből hatalmas pánik lett és a bravúros oltási technika hogy a az égő széna mellé öntik a vödör vizet.
Julcsi nem buta, egyszerűen csak tudja, hogy a szülei soha nem kefélnek, így elképzelni nem tudta, hogy lehetne neki kistestvére, mikor a gyerekhez ugye nem elég, ha két ember szereti egymást (pláne, ha nem is)
"Az viszont meglepett, hogy az osztály nem kapott bomba...bocsánat gombamérgezést, megjelenhetett volna Mágen (Budáról tartott éppen Pestre, de a dugó miatt Zalaegerszeg felé kerültek, és pont ott jártak a tanya közelében), gyomormosás, vészjóslóklimpír, minden fíííínomság....:))"
Engemet az lepett meg, hogy az elején más mentőst is lehetett látni mint Mágent.
Nem is értem, miért állt meg a Mester ott a szóvicceléssel, hogy ezek szerint Jutkáék hívják a tűzszerészeket: ahogy írod, a táborban simán főzhettek volna egy jó BOMBApaprikást. (közben Béla bácsi és Hável elvitatkozgatnak arról, hogy a BOMBA héját le kell-e húzni pucoláskor), majd a gyerekek BOMBAmérgezést kapnak. De ekkor GOMBA meglepetés történik: a BOMBÁTÓL a gyerekek BOMBA módra nőni kezdenek, bár mindegyiknek BOMBÁS lesz a lába, valakinek meg még a BOMBja is leszakad a nadrágjáról.
Vagy egy másik változatban a gyerekek gomba helyett valóban bombát hoznak, Jutkáék telefonálnak segítségért, de a bombaszakértőkhelyett csak a városi piacról küldenek fél tucat gombavizsgálót.
A tegnapi részben volt egy zseniális poén: a tanyavilágban nyaraló Jutkaosztály vacsorára Gombát szed, de a GórNagy Maca gyerekei Bombát találnak, és azt viszik oda gomba helyett....
Értitek gomba helyett bombát!!!!!! Percekig röhögtem a zseniális szóviccen.....
Aztán persze van minden jó, azonnal megjelenő tűzszerészek, robbantás, gyerkek basztatása.
Az viszont meglepett, hogy az osztály nem kapott bomba...bocsánat gombamérgezést, megjelenhetett volna Mágen (Budáról tartott éppen Pestre, de a dugó miatt Zalaegerszeg felé kerültek, és pont ott jártak a tanya közelében), gyomormosás, vészjóslóklimpír, minden fíííínomság....:))
Csak azt nem tudom, lehetne-e hallani az eredeti hangot a sok kibeszéléstől :-D
Egyébként ez itt tényleg egy terápiás klub Szomsza-rajongóknak:
Fáj? Akar róla beszélni? :-D
(Tegnap a Zuram azt mondta, hogy az a legrosszabb a Sanitkában (pedig SOK rossz van benne :-D), hogy nincs kivel megbeszélni a marhaságokat, mert hogy egyik cseh barátunk se nézi)
A férjem is így vezet egy fél éve, lehet, nekem azért nem fura :-D
Én is veszem őket, mint a nyavalya, de mostanság tényleg kezd kimenni a divatból, és nem nagyon vannak újak.
Bár most épp itt van a gépem mellett kettő (Timur Vermes: Nézd ki van itt és Bächertől a Hatlábú), várva, hogy bemásoljam a gépre, innen meg át pendrivera.
Viszont, ha érdekel, akkor a libraneten hó végéig free reg van, itt van egy pár (meg régi rádiójátékok is egy pár, hangoskönyv cimke alatt)
szerintem semmi, de társaságban jókat nevetnek rajta. Mondjuk sok opció nincs, rádiózni nincs kedvem, a zene nem köt le, kell valami, amitől kibírok a nullások 40km-t 90nel a fogyasztás miatt :D
Viszont, ha csak megszólal, az nálam automatikusan indikálja a továbbkapcsolást, akkor is, ha a távirányító 400 méterre van tőlem ;-) (mondjuk, én inkább rádióban szoktam belefutni) Viszont a múltkor együtt pizzáztam vele a kedvenc budaörsi pizzériánkban... erős volt a kísértés, hogy ott is átkapcsoljam... még szerencse, hogy egyedül volt, és csak annyit beszélt, míg rendelt :-D
Az úgy történhetett, hogy Mohácsnál a magyar sereg hagyományőrző szárnya szakócákkal állt fel a törökök ellen, akik viszont óne zsenír lenyilazták őket és kész is volt a vész.
Remélem, a stúdióból pedig masszázs szalon, esetleg Eu-pályázatíró iroda lesz.
Szerintük a világ címmel vadonatúj műsor indul február elsején a VIASAT3 műsorán! A minden nap adásba kerülő program – ami két fix időpont mellett a napi műsorfolyamban elszórva többször is felbukkan – görbe tükröt állít a magyarok elé, mindezt humoros formában.
A műsor szereplői olyan hétköznapi – de kitalált – hősök, akiket mindannyian jól ismerünk a sarki közértből, a villamosról, vagy éppen saját környezetünkből. Karaktereiken keresztül megszólal a városi vagány (Janklovics Péter), ránk csodálkozik az Oroszországból „importált” menyecske (A címlaplányban megismert Aljonka), elégedetlenkedik a kisnyugdíjas (Pásztor Erzsi), elpoénkodik rajtunk a két székely srác (Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs) és mindenkit kioszt Puzsér, a megmondó (Puzsér Róbert).
Megnyilvánulásaikból egy kicsavart, ám humorral teli magyar-magyar lexikon áll össze, ami görbe tükröt állít elénk, humoros, könnyed formában. A csattanóktól és beszólásoktól sem mentes monológokkal a nevetés mindenkinek garantált. Szereposztás: Puzsér Róbert, Janklovics Péter, Pásztor Erzsi, Aljonka, Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs.
Az egy dolog, hogy ma Oli NÉNI (azaz én ;-) ) is szépség sztyúdijóban volt, de egyáltalán nem hagyta ott a majdnem piros (bordó) hasított bőr kesztyűjét ;-))), de hogy a bánatos világban tudsz olyan hülyeségeket kitalálni, hogy Zsolt Zsolt, kopaszodó, egyenes állú fiatalember???? :-DDD (de ha költenénk sztárgázsira, lécci, lécci, László Zsolt játsza, ő majdnem megfelel a leírásnak, a neve meg név+név, ha nem is Zsolt Zsolt, és köll már egy kis eyecandy (képzeletben is) a női olvasóknak!!!
Ja, és az elmúttnyóccév is döbbenet, ez az Albert.... fogadok, hogy a hétvégén még kötelet is emlegetett valami nagyobb társaság előtt. Ilyenek ezek a tuggyukkik.
Stúdió. Mindenki tesz-vesz, nem nagy meggyőződéssel. Julinál és Olinál ül valami statiszta is. A stúdió közepén mozdulatlanul ül GG, szivarral a szájában.
Fruzsi (vakkantva): Na, mondj már valamit, Gábor!
Juli: Az arkangyal meg sem szólal.
Oli: Akkor biztos nagy lehet a baj… Bár azt nem hiszem, hogy az enyiménél nagyobb. Ma reggel ugyanis elhagytam a gyönyörűséges piros hasított bőrkesztyűmet. Épp a legnagyobb hidegben, pont.
Vica: Szegény Oli.
Oli: Hja, bizony. Szegény Oli. Különösen szegény, mivel nem is tudja pótolni. Ebben az őrült zimankóban…. Hacsak nem kap egy kis előleget attól az ő áldott jó főnökétől.
Juli: Gábor, ehhez se szólsz semmit?
Fruzsi: Szerintem meg se hallotta. Én is kértem tegnap előleget, arra se felelt.
Vica (tágra nyílt szemekkel): És nekem sem adott.
Juli: Majd én kezembe veszem ezt az ügyet. (Határozottan.) Gábor!
Vica (kérlelően): Gábor!
Fruzsi és Oli (együtt, parancsolóan): Gábor Gábor!
GG (megrázza kicsit magát, mintha kijönne a transzból): Párdon, báránykáim, párdon.
Juli: Mi a fenét csinálsz itt órák óta? Áruld el!
Fruzsi: Ezt csinálta már tegnap is végig, nyitástól zárásig.
GG (lassan, szomorúan, de elegánsan): Tűnődöm. Töprengek. Tanakodok.
Oli: Inkább tipródsz!
Juli: Vagy tamáskodsz.
Vica: Nekem nem jut eszembe semmi…
Fruzsi: Gábor, toporzékolok, ha nem hagyod abba. Mi a ménkű ütött beléd?
GG: Az a hirtelen jött felismerés ütött elmémbe, az a roppant rikta idéa, drága egyetleneim, hogy nincs egy ötletem sem.
Juli: Miről beszélsz?
GG: Arról és úgy, ahogy hallod, szívem egyetlen királynője. Ülök és hallgatok. Hallgatom mélyen barázdált agyam sekélyesen visszhangzó dallamait és amint így vizsgálom, elemzem, valósággal analizálom önnön magamat, be kell látnom, kifogytam a megismételhetetlen, utánozhatatlan, korlátlanul és határtalanul profitábilis ötletekből.
Vica: Ez meg hogy lehet?
Juli: Gábor, magyarázatot kérünk! Ha nem kapunk, azon nyomban kiveszem az üzletből a részem!
GG: Júlia, Júlia, te csoda. Ezt nyugodtan megteheted, de barátilag jelzem, momentán az üzletrészed egyetlen fabatkát sem ér.
Juli: Mi az, hogy nem ér? Lemerném fogadni, hogy persze te megint jól jönnél ki ebből az osztozkodásból. Háromszorosan-négyszeresen.
GG: Kétség nem fér hozzá, szívem egyetlen királynője. Az én üzletrészem valóban nem ér három, de akár négy fabatkát sem.
Juli: Ne humorizálj itt, mert biztosíthatlak róla, nem áll jól neked.
Fruzsi: Hogy lehetsz olyan tökkelütött hülye, hogy éppen most mész csődbe, amikor a hazai kis- és középvállalkozások soha nem látott támogatásokhoz jutnak?
GG: Ó, igen. Fruzsi, Fruzsina, Fruzskababa, Fruzsócica a dolog elevenébe hasított. A bankok hitelt aranyáron mérnek, a zsíros üzletek egy bizonyos kör tagjai számára vannak fenntartva, egyes tevékenységek egyenesen monopolizáltak lettek, a közemberek igényei pedig pénztárcájukkal egyetemben a béka …
Juli: … ki ne mondd! Inkább gondolkodj el azon, hogy mit tegyünk. Elvégre azért vagy te az üzletvezető. (Kicsit megenyhülve.) Nincs senki, akitől kérhetnénk egy kis segítséget?
GG: Nincs. Legalábbis én nem ismerek senkit. Álbert a saját bőrét se tudja menteni, újabb és újabb arcpirító részletek derülnek ki az elmúlt jónéhány…, talán nyolc évéről. … Ámi azt illeti, szívem dalárdája, valaki talán mégis tudna segíteni. De őróla nagy garral letiltottál.
Juli (kirobban): Senkiről nem tiltottalak le, s nem is a barátom! Nem tudom, miféle célozgatásokat engedsz meg magadnak!
GG: Ezer bocsánat. Egy szó nem sok, annyit nem szóltam arról, hogy neked van-e barátod. Ámdebár örülök, hogy lassan így megértjük egymást, szavak nélkül…
Juli restelkedne egy kicsit, de nincs idő, mert csenget és belép egy roppant jól öltözött, ámbár kopaszodó, hegyes állú, szakállas fiatalember – szájában szivarral (játssza valami ismeretlen színész, sztárgázsira nem költünk). Igen energikus, korunk embere, még laptoptáskája is van.
Zsolt: Jó napot kívánok! A stúdió tulajdonosát és üzletvezetőjét keresem.
GG: Alá’ szolgája! Én vagyok egyszemélyben.
Juli: Elnézést, de én is tulajdonos vagyok.
Fruzsi: Mi az hogy, Julikám!
GG: Ez így van, drága Júlia, de az úr nyilván fontos üzleti megbeszélésre érkezett, s egy korábbi gentlenman agreement értelmében ilyen esetekben kizárólagos joggal képviselem a cégünket.
Zsolt: Üdvözlöm, Zsolt vagyok.
GG: Üdvözlöm Zsolt! Megtudhatnám becses nevének másik felét is?
Zsolt: Zsolt Zsolt.
GG: Értem-értem. De talán a vezetéknevét, ha lenne szíves.
Zsolt: A vezeték- és a keresztnevem azonos. Zsolt Zsolt vagyok.
Zsolt: De még különösebb az üzleti ajánlatom! Ha megengedi, felvirágoztatom ezt (sóhajt egyet, majd rosszallóan) a helyet. Világrengető szándékaim vannak!
Újabb mentális defektem a Szomsza, Kisváros, patika (ezt csak majdnem) végigjátszása után munkába menet a kocsiban, most Téli berek hangoskönyvet hallgatok :-D
Kérlek szépen, először: én is úgy gondolom, hogy jobb nem is történhetett velünk, minthogy kiderült, mégiscsak nekik, mit nekik, nekünk! lett igazunk.
Filiálé: az a filia magyarosított változata, eredetileg leányegyház, meg aztán fiók, kirendeltség stb. Ha te nem érted, attól ők még értik.
Szakóca: légy szíves, ne legyél kispolgár. Őskor, Mohács, mai kor - eper, szamóca, blabla, blabla; dettó ugyanaz. Végre most, amikor az ősi törvények érvényre jutnak, s lesz már igazi történetkutató központ is (tkp. kettő is, mert a csíkszeredai polgármester is kap már három éve szerény apanázst hasonló célból), s már csak egy lépés van az abszolút igazságos szemet szemért elvig, nos akkor igazán nincs szüksége senkinek a tudomány köntösébe bújtatott akadékoskodásra. Ha valaki Mohács kori szakócát talál, az nagyon is jól van, ha esetleg nem, akkor majd a művésznő szoborkodik egyet, aztán akkor lesz.
Ha mindez esetleg nem tetszik neked, nagyon hamar óriásplakáton találod magad bohócnak öltöztetve, kezedben a neveddel, mindenfélékkel egy társaságban.
Nagyon igazad van, végre megérett a nemzet, hogy megértse Gyulát.
Sokáig kellett várnunk, de megérte.
Viszont most már nagyon kíváncsi lennék, mi a fene az a filiálé?
Az összes karakter ismeri, nekem meg fogalmam sincs.
És a szakóca az nem valami őskori szerszám?
Ne mondd, hogy nézzek utána, mert a Pallas nagylexikont be kellett csapnom a zaciba, ilyen úri huncutságokra, mint internett, vagy mi, felénk nem telik.
de igen, ő a zenész bratyó felesége. Azaz, csak volt szegény.
Jegyzem meg, a dolog megint nagyon elő volt készítve a csehovi rendszer szerint, mert az egyik előző részben, amikor a nő még látott, csak már rosszul, majdnem elgázoltatták egy autóval. Életszerűségből ez is nagyon gáz volt, mert áll ő az utca egyik oldalán, a férje a másik oldalról meglátja. Elkezd a feleségének kiabálni (nem érte megy, hanem kiabál, hogy hahó, itt vagyok), mire a feleség sutty, nekivág az utcának. A férj, erre még mindig nem üvölti, hogy álljon meg, majd ő megy... és érkezik is egy autó -amit egy dolog, hogy nem lát -még sziluettben, árnyékban sem-, de ezek szerint nem is hall.... ami aztán szerencsére nem elgázolja, csak elsodorja. Na, ezek után mikor megvakul, simán egyedül flangál a városban, pontosabban, a kísérője nem teszi fel a buszra, ami haza viszi, a férje sem megy el addig, ameddig a kísérője kísérte, hanem ott hagyják éjjel egyedül egy buszvégállomáson.
A rasszizmus meg oké, és lehet, én látom tévesen a dolgokat, de ki kéne derülnie, hogy kvázi mellette vagy ellene vannak (furcsállanám persze, ha mellette, de semmi nem lehetetlen), mert ez elég érzékeny téma ahhoz, hogy ÍGY mutassák be. Egyébként valahol megint teljesen mindegy volt, hogy kik voltak, akik kirabolták a nőcit, viszont a slauggal verés akkor is elég durva volt, ha egyfajta igazságszolgáltatás is zajlott vele....
A többiről meg csak annyit, hogy az egyre növekvő rasszizmusnak akarnak teret adni.
Egyébként az öreg Jandera sógornője az nem a hegedűművész öccse felesége(tudom, hogy mi az a sógornő csak a karakterek és a sztori szempontjából kérdezem)
A tegnap látott Sanitka részben megint cigányoztak egyet a készítők, most viszont tényleg nem tudom eldönteni, hogy ez azért került bele, hogy megmutassák-e, hogy a roma közösség is kiveti maga közül a bűnözőket (majd mindjárt mesélem, hogy mi volt) vagy, csak amolyan indulatlevezetés volt.
Az mondjuk biztos, hogy így itthon nem kerülne be egy sorozatba, vagy ha igen, akkor legyen is bármi az indok, kapna hideget-meleget. Szóval, nem tudom, jó-e a mi szokásunk, de hogy utána fura ez a cseh hozzáállás, az biztos.
Történet annyi, hogy az öreg Jandera sógornője egy genetikus betegsége miatt megvakul, pontosabban, az utolsó mentsvár müncheni műtét sem segít és megvakul. Persze az újdonsült vakságával nem szokik össze, a férje nem kísérgeti, míg megszokja, hanem jön-megy, ahogy addig.
Egy este egy ismerőse elkíséri az egyik buszvégállomásra, ahonnan a másik végállomásra menne haza, ahol a férje várja, hogy onnan kísérje haza. Ezt meg is mobilozza a férjnek, amit kihallgat két cigány, "gondoskodásba" veszik a nőt, felteszik egy másik buszra, mint amire várt volna, míg felsegítik, kiemelik az értékeit, többek közt a mobilját is a táskájából. Egy következő megállónál leszállnak, a nő meg elmegy a végállomásra, ahol abban a tudatban száll le, hogy az ő végállomásán van, ahová a férje jön érte. De a férj nincs ott, mobilozna, de kiderül, hogy ellopták, és hát mit csinál egy újdonsült vak ember egy ismeretlen helyen? Elindul a VAKvilágba. Lépcsőn le, lépcsőn fel, felér valami hídra, ahol -mit ad Isten- a javítási védőkorlátot valaki kitörte, ő meg azt hiszi, arra megy az út, és jól belelép a mélységbe.
A rendőrség persze nem állapít meg idegenkezűséget, de azt tudja a férj, hogy kirabolták, és a buszsofőrrel beszélve azt is megtudja, hogy két roma gyerek volt, akiket rendszeresen szokott látni a vonalon. Férj tehát kiül a végállomásra, ahol a feleségét is kirabolták, ő is vaknak tetteti magát, második este jönnek is a fiúk, és megtörténik ugyanaz, de férj leugrik utánuk a buszról, és követi őket hazáig. Ami egy amolyan Dzsumbuj féle környék (csak igazán szép régi, de lelakott házat mutatnak), ahol a romák kint ülnek az udvaron egy baromi nagy tábortűznél, és békésen énekelnek. A férj egy kislánytól megtudja, hogy hol lakik "Štefán", megy is utánuk a lakásba, de meglátja valaki a lépcsőn felfelé, és utána ömlenek az udvarról a romák.
Ő pisztolyt fog a srácokra, de akkor megjelenik a vajda és a többiek, kiverik a pisztolyt a kezéből, és az ember már-már azt hiszi, hogy na, akkor neki is annyi, de a vajda egyrészt visszaadatja, amit tőle loptak, mikor meg látja, hogy a férj még mindig nem megy, kifaggatja, hogy miért, ő meg elmondja, hogy kirabolták a feleségét, aki emiatt meghalt. Persze a vajda, olyan, mint a népmesei igazságos király, rögtön igazságot tesz: házkutatást tart, és egy sublót fiókban meg is találják a vakoknak gyártott mobilt. A vajda bocsánatot kér mindenért, és megbünteti a srácokat: slauggal elveri a meztelen hátuljukat a tűznél, a férj szépen megnyugszik, hogy megkapták a büntit, és hazamegy.
Na, ennyi a történet, én meg a sok hülyeség mellett (egy frissen megvakult embert miért nem tréningeznek be arra, hogy biztonsággal tudjon közlekedni, miért nem kér a nő segítséget a buszsofőrtől, miért tartják meg a cigány srácok a mobilt jóval a temetés után is) tényleg nem értem, hogy ez most védte vagy támadta a romákat?
Profik csinálják, ahol vagy van akár külön casting is, akiket direkt ezért fizetnek, vagy ha nincs is ilyen, akkor is tudják, hogy egy bizonyos szintű odafigyelést jelez a műsor elkészítésére, hogy max. csak direkt fordul elő recurring character ;-)
(tehát pl. valaki annyira tetszett a nézőközönségnek, hogy állandósítják, megírják már fixre a történetét (ilyenkor ugye dolgok változhatnak, de nem úgy, mint az Életképekben Karcsi körül, ex has ;-) vagy egyszerűen megtetszett a színész a népnek, és ezért új karakterként hozzák vissza
Mindkettőre hoztam már régen példát a Gilmore Girlsből, az első Kirk figurája, aki egy idióta szállítóként bukkan fel, majd kicsit később már Stars Hallow-i lakos és szinte minden részben felbukkan vm hülyeségével (nekem egyik kedvencem), vagy egy nőci, aki először csak egy messze élő epizódszereplő (egyik főbb karakter pár részre felbukkanó apja) élettársa, de később -JÓVAL később- visszahozzák, mint az egyik főszereplő néhai szerelmét (és gyerekének anyját) Mondjuk, ez így leírva iszonyúan gagyin hat, most, hogy olvasom, de nézve soha nem jutott még ez eszembe :-DDD
Cserna Antal épp elég feltűnő jelenség ahhoz, hogy egy sorozatban ne szerepeljen több karakter megformálójaként.
Egyébként, hogy a vérben van, hogy a meglehetősen nagy szereplőgárdát felvonultató Midsomer murders (Kisvárosi gyilkosságok) tud úgy futni még vagy 60 rész után is, hogy nem ismétlődnek a színészek?
Készségesen elismerem, hogy van annyi magyar színész, hogy erre szvsz semmi szükség nem volt. Ugyanakkor, ha jó nagy szüneteket adtak szerepléseik közt, akkor azért első vetítéskor a nézőnek szvsz nem volt olyan zavaró a dolog, mint ma, a napi ismétléseket nézve
Persze, nem vall nagy fantáziára meg odafigyelésre sem, hogy pl. Makit nem győzte Járay elkapni, mert -igaz, más gengszterként- de mindig visszatért, vagy igen, Tanay Bellát is többször nyírták ki szegényt.
Azt viszont nem írom alá, hogy egy tök más sorozatban ne kaphatott volna meg bármelyik főbb karakter egy másik sorozatban egy akár azzal ellentétes karaktert. Max. egy pillanatig meglepődik a kedves néző, aztán fogadja csak el, mert ez tart annyi távolságot színész és szerep közt, hogy Gobbi Hildát ne kérjék számon az utcán, mert megsértette Szabó bácsit :-DDD
Ez inkább Peterdy. Legalább is, pont ezen felbuzdulva, elolvastam még két Kárpáti könyvet, azokat nem Peterdyvel jegyezte, azok amolyan katona-történetek mesélése három sör után. Ez jobb. Szerintem, persze, és nincs sértődés, ha nem tecc :-D
A Kisvárosban sem kicsit zavaró (különösen így, hogy naponta nyomatják a részeket), hogy pl.
Cserna Antal először bankigazgató, aztán repülőtéri karbantartó, majd egy műkincscsempész banda tagja (illetve saját ikertestvére is).
Igó Éva meg először pultos egy kricsmiben akit meg akarnakölni, nem sokkal utána meg egy lánykereskedő banda főnöke, aki 7 éve megjátszotta a halálát, hogy ne kelljen bortönbe mennie.
De Tanay Bellát is először legyilkolják, aztán a halála után feltámad, akkor meg elrabolják, hogy a lányát zsarolni tudják, a lányát alakító Fazekas Andrea meg hol magánnyomozó, hol APEH-es főtiszt.
Hja, tudod mi az érdekes? Sokan meg pont a ,,kacagányos eset" után fordultak vele szembe, és kezdték el mindenfélének nevezni...elég csak a youtube kommenteket megnézni, (mondjuk szerintem sok olyan khm, illető szidja buzgón emiatt a videó miatt nagy bátran a neten, aki még épp ágybavizelő korban volt Hofi halálakor de most aztán jólmegmondja...)
Mindenesetre legalább megfogalmaztam, amit eddig csak úgy éreztem ;-)
Egyébként lehet, hogy Hofi akkor kezdett el egy kicsit érdekelni, amikor olvastam a (Kárpáti) Peterdy-féle könyvben, az itt már egyszer emlegetett Medencék, gólok, pofonok-ban, hogy hogyan kezdődött a karrierje ;-)
"Egy időben gyakran látogattam a debreceni Csokonai Színház előadásait, és ott jó barátságba keveredtem egy ifjú színművésszel. Hofi Gézának akkoriban már kialakult szerepköre volt Debrecenben. Maradandó értékű alakításokat nyújtott mint ötödik alabárdos. Hogyha aztán – a kollégák sorozatos megbetegedése következtében – esetleg egy negyedik sírásót is eljátszhatott, az már meteorszerű emelkedésnek számított Géza pályáján. Az ilyesmi nem is tartott sokáig, és Hofi csakhamar visszatért első sikereinek színterére, az ötödik alabárdhoz.
Volt valami szuggesztív ezekben az alakításokban. A magam korában rengeteg ötödik alabárdost láttam, és egyik ötödikebb volt, mint a másik, de Géza valamennyin túltett. Ő volt Debrecenben a színháztörténet legötödikebb ötödik alabárdosa. Aki nála is ötödikebb volt, az bizonyára festette magát, vagy porokat szedett. A történelem viharai söpörtek át azon a színpadon, Géza csak állt, és nézett. Shakespeare lánglelke ostromolta az eget, Géza csak némán fogta az ötödik alabárdot. Volt ebben valami felemelő és ugyanakkor valami nyomasztó is. Aztán egyszer évzáró buli volt Debrecenben, Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé, és a hacacáré tetőpontján felállt Géza.
És utána már nem is engedték leülni. Valami paródiával kezdte, elbohóckodta az elmúlt színházi év minden furcsaságát, sikerét, kudarcát, diadalát és katasztrófáját. Sírt és nevetett, énekelt és táncolt, kedélyes apa volt és virgonc siheder, görög kórus volt és amerikai szabadságszobor. Minden volt, csak ötödik alabárdos nem. A második percben visítoztunk a gyönyörűségtől. Az ötödik percben az asztal alá estünk. Szendrő Józsi bácsi a térdét csapkodta örömében: – Lőjétek le ezt a marhát, mert rosszul leszek a nevetéstől. Latinovits Zoltán papírszalvétával törülgette a könnyeit. Mire a téboly véget ért, csak egyetlen szék maradt szárazon az egész teremben. Az enyém. Mert én felálltam, odamentem Gézához, és a vállára tettem a kezem. Mint férfi a férfinak. – Géza – mondtam. – Pokolba az ötödik alabárdossal. Ez a te műfajod.
– Hoppá! – szólt. – Gondolod?
– Géza – folytattam, mert ez a nagy megrendülések perce volt. – Neked Pestre kell jönnöd.
Elsápadt ennyi mély meggyőződés láttán. Meghatottan pislogott rám a kicsi szemével.
+ Koltai Róbert, aki valljuk be, nem egy színész fenomén, vagy ha az is, és én tévedek, ez a szerep nem csak nem volt neki való, de szarul is játszotta :-D
Bingó. Apám istenítette (vele meg nem voltam sosem túl jóban). És egyszer, dacosan, mert már untam, hogy nem értettem, viszont a gegjei meg idegesítettek, annyit mondtam, hogy de miért tegezi le, nézi le a közönségét. És még kisgyerek voltam, szóval nem tudtam, de akkor ott a csendőrpertutól voltam rosszul.
Nekem Horthy újratemetése után, a kacagányos-röhögényes poénjaitól kezdett szimpatikussá válni - visszamenőlegesen is. Ma meg már - állami intézményben dolgozva - szinte naponta idézem azt a sorát, hogy a "13. malacot meg megesszük mi".
Azt aláírom, hogy fura, de szerintem meg tök jó, hogy ezek szerint nem volt szerep-kasztli ;-)
Nincs annál borzasztóbb, mikor valaki beleragad egy bizonyos zsánerben, és ha olyan kell, csak őt hívják.
(annyiban rossz példa, hogy nem egy nagytehetségű valaki, de ha amcsi romantikus filmbe kellett kislányos-romantikus főszereplő, akkor egy időben MINDEN ilyen filmben Meg Ryan volt az)
Hogy bírod a Patikát? Én nagyon utáltam, nem utolsó sorban a zenéje miatt :-D
Nem tudom igazán megfogalmazni ;-) Még gyerekkoromban kezdett el idegesíteni, hogy a felnőttek istenítik, én meg egyszerűen nem értettem, miért. Miért vicces, hogy kiáll és elmond olyanokat, amit mindenki tud, de mégsem mond, és főként mégsem változik semmi (na tessék, megint bebizonyítottam, mekkora kommancs vagyok ;-)))).... és kellőképpen nagy arcnak tűnt az álközvetlen átkötéseivel (na ja, akkor még nem ismertem a stand up comedy-t). Valahogy sok volt.
az már vicces, hogy az 1996-os Patikában Dénes bácsi egy maffiafőnököt alakít. Nemtom, de ha én castingolok, akkor nem választok színészt a kéthetente mindenki által nézett Szomszédokból...főleg ilyen ellentétes szerepre.
A másik meg, hogy Szomszában, Kisvárosban, Patikában is mindenhol Kápolnai József a mentős :D :D (meg a másik kollégája :))
Basszus, (elnézést, hogy off leszek már megint), csak az esett le, hogy amennyire nem szerettem Hofit, az elmúlt tíz évben aktuálisabb, mint valaha, én meg egészen megkedveltem. De bár csak nemszerethetném tovább.
Nem is jutok szóhoz, mennyire rajta tartod a pennádat az ország ütőerén, és mennyire kordokumentumot alkotsz.
Mondjuk, az elején azért kicsit meredek volt Gyula megjelenése, hirtelen Etust Jennifer Love Hewittként kezdtem látni, és azt hinni, egy Szellemekkel suttogó -suttogókkal szellentő- epizód kezdődik éppen, és Gyula nem tudja, hogy ő halott, de aztán rájöttem, hogy ez allegória: feltámadunk!!! (vagy ahogy Hofi mondta: "fel, támadunk")
Etus lép ki a háza előtt a kapun. Gyönyörűen felöltözve – dominál a piros szín. Belébotlik Gyula (emlékeztetőül – játssza: Horváth Gyula).
Gyula: Művésznő? Személyesen a művésznőhöz van szerencsém? Minő kivételes öröm!
Etus: Gyula!? Maga még él?
Gyula: Párdon. Először is kisztihand. Másodszor pedig jelenthetem, hogy élek és virulok.
Etus: Pedig úgy eltűnt, hogy évek óta nem hallottam maga felől.
Gyula: Mondhatnám, felszívódtam, mint a kámfor. Amolyan kis száműzetés. Az önkéntes fajtából, persze.
Etus (rosszallóan): Külföld? Nagy aukciók és kiállítótermek?
Gyula (megnyugtatóan): Őrség. Kis parasztház, az egyik falucskában. Ott húzódtam meg. Amíg tartott a tartalékom, kivontam magam a forgalomból.
Etus (hamiskásan): Csak nem a törvény ellen vétett?
Gyula: Törvény? Dehogy. Olyat sosem tennék. A törvény betűjét akkor is máximálisan tiszteltem, ha a szellemét nem is értettem. Csak épp mások úgy gondolták, hogy túlságosan – ma így mondanánk – unortodoxak a nézeteim. És tetszik tudni, ki kellett várni, míg kiderült, nem az én felfogásom és világképem a szélsőséges.
Etus (cinkosan mosolyogva): Értem. Akkor most eljött a maga ideje…
Gyula: Azt azért nem mondanám. Még most is sok a szirénhang, az ellenfuvallat, de legalább ebben a légáramban azért nekem is terem egy kicsike babér.
Etus: És? A Gyulárium működik még?
Gyula (kihúzza magát, viccesen): A Gyulárium él és virágzik. Megszakítás nélkül működött mindig is. Az Őrségbe eleinte csakis ezért sugározták az internetet, a gyorsfutár cég pedig már-már filiálét telepített oda a nagy forgalom miatt.
Etus (elismerően): Ez igen!
Gyula: De még nem minden. Mert most, hogy a népi hagyományőrzés végre ismét rönöszanszát éli, felkértek todományos tanácsadónak. (Félig viccesen, de azért meglehetősen előkelően.) A Veritas Történeti Intézet felkent szakértőjét tisztelheti bennem a drága művésznő.
Etus: Gratulálok! (Viccesen.) In vino veritas? (Még viccesebben.) Avagy Bourbon az igazság?
Gyula (értve a tréfát): Esetleg szakócában… Ugyanis épp most indulok vidékre, (konspiratív stílusban) az egyik informátoromtól kaptam a fülest, hogy az Ipolyságban az egyik hagytékból előkerült egy Mohács korabeli szakóca. (Fennhéjázva.) Nagy kincs, nagy érték. Csakhogy most már nem saját kontómra üzletelek, hanem (mérhetetlenül büszkén) a nemzet szolgálatára.
Etus: Mert nekünk Mohács kell?
Gyula: Csakis. És maga, művésznő, megtalálja a számítását ebben a szép új világban?
Etus: Nem keresem. Sosem kerestem. De azért így-úgy mindig kijött a lépés.
Gyula: Tudja, ha esetleg úgy gondolja, felmelegíthetnénk a mi kis régi, meghitt viszonyunkat. Üzleti alapon persze…
Etus: Na ne mondja? Ez azért annyira nem hangzik sem jól, sem erkölcsösnek.
Gyula (megértve a helyzetet): Ó, ezer bocsánat. Természetesen nem szerettem volna félreérthető lenni és megbántani a művésznőt.
Etus: Pedig félreérthető volt. Vszont nem bántott meg. Mert kettőn áll a vásár, s az a másik bizony nem szereti az üzleteket.
Gyula: Na de most a nemzeti kultúra a tét. Mi, ott az intézetben vért verejtékezve igyekszünk bemutatni csodás és heroikus történelmünk nemkevésbé pompázatos és héroszi küzdelmeit. Ehhez pedig bizony nagyon jól jönnének korhű tárgyi emlékként a maga pompás műremekei. És most, hála az égnek és a magasságosnak, filléreskedni sem kényszerülünk.
Etus: Ez mind nagyszerű. És rá is állnék. No nem a forintokért, hanem a nagyszerű szakmai kihívás miatt. De talán ha nem ajtóstul rontana a házba, kedves Gyula, hanem esetleg előbb érdeklődne a személyes hogylétem, netán a barátaim, az egykor volt közös barátaink sorsa felől, rögtön szimpatikusabb lenne. Még az úgynevezett üzleti ajánlata is.
Gyula meghökkent ábrázatára illemtankönyvekbe való klimpírozás.
Tudod, a sorozat elején még nem voltak annyira kiforrva a karakterek. Etussal még megesett olyan, hogy a kerámiáival keresett pénzből (!) két hétre Prágába utazott (!!).
- a légimentők adótartozása miatti végrehajtás (jegyzem meg, a Sanitkában ez magánkézben, Mádr doktor kezében van ;-), nincs is tartozása, mint a magyarnak, amelyik az állam és a mentők tulajdonában áll)
- vannak olyan mentőautók, amin nem, hogy orvos sincs, de mentőszakápoló sem: két sofőrt is összeültetnek, mert annyira nincs már személyzet (ez utóbbihoz még nincs link, ezt most láttam a Hír24 híradójában, és a mai adás még nincs fent)
"Sot egy munkanelkuli ozdi rokon is mehetetett volna Takiekhoz. Persze csak atmenetileg, amig nem talal munkat Budapesten. Egy kis rokoni segitseg. "
De ez pont, hogy lett volna csak Takiék nem vállalták. (az akkor még kamaszodó Németh Kristóf alakította azt a gyereket, akit be kellett volna fogadni)
Úgy tűnik, szimpatikusak egymásnak, de az, hogy a csaj "úgy" vonzódna, eddig még nem jött le. Legalább is eddig még nem ültek be egy presszóba rostosra, ebből pedig az következik, hogy nem akarnak szexelni....:)))
Bár, annyiban kötözködnék, hogy szerintem szomszédiában magától értetődő alaptétel a "nincs itthon semmi", tehát szerintem Lillácska nem is feltétezte volna, hogy van otthon bármi, hanem már indult is volna bevásárolni.
Esetleg főz egy erőlevest konzervből :-D
Esetleg Lenke néni pont becsönget egy tányér levessel.
Lilla (tágra nyílt szemmel, dühösen): Oszkár, mit képzel maga? De hát ez inszinuáció! Hisz tudta, hogy jövök, és így mer fogadni? Szalonképtelenül?
Sümeghy (savanyú arccal): Kezeit csókolom, drága Lillácska. Sajnálom, de beteg vagyok.
Lilla: Beteg? Mi az, hogy beteg?
Sümeghy: Influenza. Elkaptam valakitől és most alig élek.
Lilla (a tettek mezejére lép, leteszi a kabátot, táskát, teáskannát fog, vizet tesz fel főni stb.): Persze. Influenza. Meg elkapta valakitől. … Ha nem tudná, én pontosan tisztában vagyok vele, hogy az influenza cseppfertőzéssel terjed. (Félig tréfásan.) Én nem vagyok influenzás, tehát tőlem nem kaphatta el. Tudtommal másokat meg nem csókolgat, tehát…? Valljon színt!
Sümeghy (halálra sápadtan): Ezer bocsánat, drága Lillácska, de hogy gondolhat rólam ilyet? Én nem vagyok … erkölcstelen! … (Nagyon savanyú képpel.) Biztosan a buszon fogtam meg valaki után a kapaszkodót… Ugye hisz nekem?
Lilla (megenyhülve, csábos mosollyal): Hiszek magának. Még most az egyszer. De csak azért, mert olyan cukipofa volt, ahogy megijedt a feltételezés hallatán is.
Sümeghy (hálálkodva): Köszönöm, drága Lillácska, hálásan köszönöm a bizalmát.
Lilla: No jól van, de most mars az ágyba. Meg ne lássam magát itt ólálkodni. Készítek egy jó forró teát, meg egy erőlevest, és egy-kettőre felépül. Ápropó. Hol találom a teafüvet és a leves zöldséget?
Sümeghy: Momentán attól tartok, hogy sehol. Ha jól számolom, nincs itthon semmi.
Lilla (éktelen dühbe gurul): Micsoda? Mit meg nem mer kockáztatni a magafajta vén bolond agglegény! Hagyja kifogyni a jégszekrényt, miközben bármelyik pillanatban leeshet a lábáról. És ha most épp nem jövök? Akkor mihez kezd? Ül a félig vasalatlan, kissé kopott pizsamakabátjában egész nap ebben a galambdúcban? És kuksol itt egymaga, étlen-szomjan? (Fenyegetően.) Netán bekapcsolja a televíziót, és abban reménykedik, hogy az elcsapja az éhomot?
Sümeghy: Nem tudom, Lillácska, nem gondoltam semmire, csak…
Lilla: … csak? Csak arra, hogy a cimborájával még csapjanak egy ultit. Nemde? … Na mindegy. Mit szedett a bajára?
Sümeghy: Semmit.
Lilla (fenyegetően): Nincs itthon pirula sem?
Sümeghy: Egy félfiolányi talán még van valahol a sifonban, de azt hiszem, lejárt már a szavatossága…
Lilla (kezében a gyógyszeres dobozzal): … egészen pontosan 2010 májusában. (Utálkozva.) Jellemző. Leglénylakás. … Ne is mondjon semmit. Jobban teszi, ha nem nyilatkozik. Jogában áll hallgatni…
Sümeghy (bűnbánóan): … vagy minden, amit mondok, felhasználható ellenem, ugye?
Lilla: Pontosan. Megmondtam, hogy túl sokat néz tévét. Ráadásul krimit. (Utálkozva.) Amerikait.
Sümeghy: Csak azért, mert sokat vagyok egyedül…
Lilla: Egy szót se többet! (Veszi a holmiját.) Futok. Rohanok. Veszek a közértben valami ehetőt, ihatót. A patikából hozok néhány doboz homeopátiás szert, meglátja, csodát fognak tenni magával. Aztán fittebb lesz, mint valaha. És akkor nekiállhat kitakarítani végre ezt a koszfészket.
Újabb Sanitka beszámoló, de mostmár szigorúan csak szomsza összehasonlítási pontokban:
- ma ugyanúgy nem vettek át pacienst a mentőktől a kórházban, mint anno Mágentől (egy hajléktalan volt, akit skinheadek vertek össze, a főmentős vitte, hiába kérte a z őket részek óta követő lesifotós segítségét, nem vették át tőlük a kórházban... meg is halt. A főmentős feljelentette a dokit)
- volt még egy öngyilkosság, egy vak lány, akinek vakvezető kutyája is volt. Na, ezek a mentők simán magukkal vitték a kocsin a gazdival, és elhelyezték az egyik kollégájuknál.
(és igen, most volt olyan eset, hogy a diszpécser csaj csak szállítókat küldött a paciensre, de kiderült, hogy doki is kellett volna, kapott is érte 1000 Kč fizumegvonást. Mert ennyi egy emberélet..)
Egyébként az is szép kis elmaradt konfliktus, hogy az ugye kiderül, hogy Maaaargitnak van még nem is egy gyereke, magyarul, Ferinek anyai részről is van ám féltestvére, de Feriék rájuk sem kíváncsiak.
Lehetne mondani, hogy nyilván azért, mert nem állnak az erkölcsiségnek azon a magas fokán, mint ők, hsizen a szomszéd elmondja, hogy ezek a gyerekek nem hajlandóak Margittal törődni. No de miután Feriék ugyanezt teszik Margittal, értelmét veszti a felsőbbrendűség... (illetve ugye ha igazán korrektek lettek volna, igenis beszélnek a tesókkal, nem csak a szomszéd pletyijére alapozva döntenek)
Jó, jó, tudom, hogy a sok szereplő sok pénz, na de ami nem fér bele, elég lett volna említeni, hogy abban a két hétben történt, míg mi nem láttuk őket ;-)
Ezeken a napokon mehetett volna Lenke és Taki Ózdra a rokonokhoz, történhetett volna ezer dolog a házban, csak annyi lett volna a feladat, hogy bele kellett volna szőni az épp képernyőn lévők párbeszédeibe ;-)
Rosszul rémlik, hogy a csajszi mintha vonzódna Ferihez? Vagy ez már csak a XXI. századi gonoszság, hogy mindenről csak AZ jut az eszünkbe, és a Mester igazából csak az ébredő testvéri ragaszkodást óhajtotta megjeleníteni?
De a Barátok Köztben is egyik balkézről való gyerek, eltitkolt gyerek, sosem látott testvér stb. kerül elő egyik pillanatról a másikra, úgy, hogy előtte soha nem is utalnak rá. Ha éppen kellett egy új szereplő így hozták be.
A lerobbant kocsi a ma leadott első részben volt, a másodikban viszont ott lakott Vágásiéknál a féltestvér lány, főzött nekik (Jutka meg is jegyezte, ha tartósan ott lekna náluk, az ilyen jó kajáktól meghízna) meg sétálgatott Ferivel a Belvárosban.
Kár, hogy ezt a szálat a Mester hagyta a francba, sok mindent ki lehetett volna hozni belőle (és pl. - hogy ne menjek messzebb - a Szabó családban ki is hoztak volna, ott nem felejtődtek el a rokonok, ismerősök.)
Azt értem, hogy van olyan eset, amikor épp jól jön valamelyik variáció, de ugye ez csak a csillagok ideális együtt állásánál lehetséges.
Mert nyilván olyan is van, hogy kiér mondjuk a szállítós autó a két szállítóval, kéne a doki, aki nincs sehol, se sofőrrel, se nélküle.
Vagy megjött a doki, paciens megvizsgálva, megtéve érte minden, amit ott a helyszínen lehetett, de baromi gyorsan szállítani kéne, mert igazán megmenteni csak kórházi körülmények közt, eszközökkel lehetne, a szállítók viszont nincsenek sehol.
Nyilván segítené a munkát a pontos esetfelvétel és esetkiadás, de azt azért Mágenék óta is tudjuk, hogy a bejelentők sem százasok minden esetben ;-)
Viszont a Sanitkás dolog engem azért zavar, mert eddig nem nagyon láttam a sorozatban olyan esetet (a nagy buszos szerencsétlenséget kivéve), amikor úgy volt bemutatva a rendszer, hogy legyen értelme. (tehát pl. mentés után az orvosi kocsi szépen visszaautózott a bázisra, nem rohant új esethez, hogy ott egy másik szállítóautóra tehessen beteget)
Viszont, a Mester szempontjából tök jó, hogy nálunk nem ilyen rendszer volt anno, mert a végén még Mágen, az Öreg, Giovanni és Évike mellé még sokkal több mellékszereplőt kellett volna szerződtetnie ;-) Jó, mondjuk egy idő után már Giovannit vagy más sofőrt se mutatott, mintha csak az Öreg és Mágen mentett volna egy-egy esetnél, ami meg nyilván túl kevés ;-)
De bocsánatot kérek, tényleg eldugulok a Sanitkával, nagyon maximum csak akkor írok meg valamit, ha tényleg szoros kolleráció van az itteni dolgokkal. Szóval, pardon a sok off-ért!
Valami ilyesmit mintha idehaza is be akartak volna vezetni, ca. 10 éve, legalábbis úgy rémlik.
Van többféle eset:
1. Gyorsan kiért a doki, ő már előkészíti a terepet, és így a mentősök már egyszerre vihetik is el, nem kell annyit vacakolniuk előtte.
2. Gyorsan kiért a doki, és kiderül, hogy nem kell mentős, mert nem kell bevinni.
Miután kiér a mentős, beviszi, a doki meg közben mehet máshová is.
A sofőr meg jó dolog, mert a menetlevelet és az ápolási jegyzőkönyvet ki kell tölteni. Na meg eszközöket előkészíteni stb... Meg néha segíteni kell a beteg mozgatásánál.
Amúgy mostanában már a háziorvosoknak is van sofőrje. Régebben csak ült a kocsiban, amíg fent volt a doki a betegnél. Mostanában már láttam olyant, hogy ő is felmegy. Szerintem nem árt, ha van neki is mentőápolói végzettsége.
Pár éve láttam valamelyik csatornán a Kórház a város szélén folytatását. Volt annó 13+7 rész, meg a 20 év múlva történtekről 10 vagy 12. Csak nem rémlik, hogy melyik csatornán volt. Akkor a RTL-n volt?
Jó-jó, vannak különbségek. Társadalmi érzékenységben, vagy épp a mentők-rendőrök tökéletes egyidejű érkezésen alapuló összhangjában még van mit pótolni cseh tes'véreinknek, de kétség nem fér hozzá: a Mester által kifejlesztett, majd a Kisváros révén a végtelenségig tökéletesített posztmodern neovölgymenet megérkezett hozzájuk is.
Mágen és a rendőrség sokszor ér ki rekordidő alatt a sorozatban. Laci talponállójába is másodpercek alatt odaérnek ha balhé van, Mágen is fél parc ért oda mikor a Velencei tónál volt rá szükség, ott is a derékig érő vízben fuldokolt egy gyerek.
És igen az uszodában az úszómester által kimentett fuldokló is végig röhög, meg egyszer SuperHero Feri is kimentett egy röhögő fuldokló gyereket a térdig érő vízből, a többi gyerek meg a part felé bámult (bele a kamerába) és ők is röhögtek.
Mondjuk, ha rajta is lenne minden teleregények atyja, a tegnapi cigányos jelenet poltikai inkorrektsége és/vagy provokációja kizárja, hogy első ember legyen a készítők közt.
Mert, hogy arról nem írtam, hogy az egész cigányos jelenet hihetetlen funkciótlan dolog, hacsak nem azért került be, hogy az első széria cigányos jelenetére emlékeztessen. Mert annyit látunk, hogy fut elől a nő, a fák közt (nem ám erdei úton, meg ilyesmi, hanem a csalitosban, srevizavé... tényleg nem értem, hogy találja meg őket a mentő ezek után RÖGTÖN, ráadásul úgy, hogy szinte a tetthelyig autóval tudnak elmenni), kezében szorongat egy reklámszatyrot. Azt nem tudni, honnan van a szatyor, mi van benne, meg egyáltalán, tényleg a szatyor kell-e a pasinak. Nő persze megbotlik, pasi ráveti magát, és akkor mégse a szatyor kell, mert előveszi a kiskésit nagy kését, és sutty, már el is vágta a torkát... majd szerelmesen néznek egymásra, és a pasi megijed, hívja a mentőket. Igaz, szinte érthetetlen szlovák-cigány dialektusban, meg kicsit egyszerű is a lelkem (hát, hogy hogy hol vagyok, hát itt..... de aztán kiböki, hogy az x erdőben)
De ennek ellenére nem derül ki, minek ennyire hangsúlyozattan cigányok a szereplők (beszéd, megjelenés)... erre később csak még rátesz, hogy az összeférhetetlen mentősofőr vagy háromszor elmondja, hogy neki nem az a dolga, hogy cigányokat vigyázzon, mert ugye az egész irreleváns, amennyiben egy féltékeny sváb vagy egy meglopott vizigót vagy idegesebb prágai is lehetett volna az illető abból, amit megmutattak a nézőnek.
Szóval, semmi Hollán Kálmános finom jelenet a Mestertől, semmi finom egyensúlyozás a társadalmi kritika és a "nincs véleményem" közt, hanem durr, ott a lényeg: a mentők még olyan homályos helyzetmeghatározás alapján is, mint hogy a "Hármashatárhegyen vagyunk), tíz percen belül ott vannak, és nincs kecmec, megmentenek minden jót és elkapnak minden rosszat.
Nekem úgy rémlik, hogy Matyi 1.0 megszületése után (és az előzetes után) látogatta meg Feri az anyját, de akkor Feri eldöntötte, hogy jobb ha Matyi 1.0 nem tudja, hogy ki a nagyanyja.
ja, még annyit, csak hogy érthetőbb legyen, hogy természetesen Jandera apósa még él, amikor orvosi segítség nélkül viszik el (az infarktus megállapításához mondjuk nem is kellett doki, ott volt Jandera, és a felesége, aki szintén orvos, belgyógyász, de ugye kezelni nem tudták).
Később, a kórházban hal meg. Mikor a főmentős bácsi megy bocsánatot kérni a késői kiérkezésért, a gyászoló feleség biztosítja róla, hogy nem haragszik, menthetetlen volt az öreg, semmi nem múlott a késésen.
Milyen szép gesztus, mennyi megértés. (amiből még arra is fussa, hogy eszébe jusson, valaki szólt neki, hogy a főmentős bácsi anyukájának epéjét meg kéne vizsgálni, és szóljon, hogy akkor ha már ilyen szépen megismerkedtek, hozhatja is... )
Miért, az fuldoklás, mikor a gyerek fuldoklás közben RÖHÖG??? :-D (jó, lehet annyira röhögni, hogy már levegőt se kapsz, de az ugye nem ugyanaz)
Egyébként, hadd Mentők-özzek még egy kicsit, ha már ennyire szétcincáltad itt az idősíkokat, csak, hogy megvígasztaljam a Szomsza nézőket, hogy nem annyira egyedi dolog ez, nem nemzet specifikus, és nem feljődik automatikusan a múló idővel sem ;-)
Szóval, Jandera apósa szívrohamot kap, hívják a mentőket (azt hagyjuk, hogy az előző részben magához rendelte a lányát, és végrendelkezett, biztosítva, hogy nem áll szándékában meghalni, de nyolcvan x évesen természetes, hogy rendelkezni akar... és eme csehovi puska belengetése után természetes volt a következő részben a jelenet, hogy szívroham és meghal)
Na, mindegy.
Főfőmentős épp biciklivel jár a mentőállomás körül, mikor meglátja, hogy az egyik sofőr benzint fej át a mentőautóból a sajátjába. A váróból kiözönlik még három munkatárs, a főfőmentős bácsi, meg szépen ki is rúgja a sofőrt.
Ezután jön a riasztás Jandera apósához, de nincs ám sofőr, aki a doktort vinné a merdzsón, ezért főfőmentős bácsi pattan be helyette. Közben a szállítóautó is elporzik, a volánnál a legkötekedőbb, legkeményebb sofőrrel, aki meg akarja mutatni a főnöknek, hogy ők sokkal hamarabb kiérnek (és közben telefonozik is az Amerikában élő fiával, mert annyira kemény csákó). Ugyan a főfőnök is kemény (és persze abban az autóban sincs egy k... kihangosító a telefonnak), mert ő is telefonozik, de ő a központtal (rádió???), mert hogy ő vidéki, aki nem ismeri ki magát Prágában, és eltévedt a zsákutcák tengerében, holott VAN GPS-e és mutatja is a zsákutcát, de ő behajt (mondjuk, cím szerint kb. a mi Rózsadombunkon vannak, mégis egy olyan helyre jutnak, ami egy elhagyatott raktárterület a Józsefvárosi pályaudvar környékén).Lényeg a lényeg, hogy mire nagy nehezen megtalálják a címet, a szállítókocsi már hozza is ki Jandera apóst, és elviszik úgy, hogy a kiérkező két doki meg se vizsgálja, nem csinálnak vele semmit, csak nézik, ahogy elviszik. Szóval, akkor minek mentek ki, ha ennyire nem kellenek?
Az meg teljesen állandó, hogy MINDEN riasztásnál kurvára ráér mindenki: a diszpécser csajok még befejezik az épp aktuális beszélgetést, a szeretőjénél járó dokinak még csomagol a szerető sütit, mielőtt tényleg elindul a sürgetésre, a sofőrök még befejezik a dartsot, netán kedélyesen elvitatkoznak még ezen-azon. Végül is, mit számít az a fél perc már, nem?
De a legjobb mégis az, mikor egy cigány csaj torkt elvágja egy erdőben a pasija. A csaj torkából pumpálva spriccel a vér (nem vicc), de a mentők cím nélkül elsőre megtalálják őket az erdőben (érzésre ifj Jandera kiadja a parancsot, hogy hol kanyarodjanak le az úrtól az erdei útra), a csaj még magánál, de a fiúja menekülne. A két ápolót a doki tehát utána szalasztja, hogy elfogják (nem tudom, tényleg annyira fontos-e, hogy még ott elkapják, nem lenne-e fontosabb a csaj, de lesz még jobb). Közben a doki és az őt segítő ápoló kezelik a csajt (aki anynira magánál volt, hogy egy kis ideig még magának szorította el a nyaki vénáját). A két ápoló még mindig pár száz méterrel odébb őrzik a cigány srácot, nem jönnek ám vissza, sőt, a fent már említett kemény, kötözködő sofőr még gyorsna felhívja a diszpécser csajt is, hogy lebassza, hol vannak már a rendőrök, mert hogy ő nem azért van ott, hogy cigányokat őrizzen. Aztán a doki elkezd káromkodni, hogy hol vannak már a szállítók, és itt a vége a jelenetnek, soha nem derül ki, hogy miért rohantak ketten a pasi után, egyáltalán, miért rohantak utána, és később miért nem mentek vissza a láthatóan nagyon súlyos sérülést szenvedett beteghez. (közben viszont mutatják a diszpécser csajt, ahogy idegeskedik, viszont EGYETLEN más bejövő riasztása sincs, mi több, egyedül ül az egész központban.... csak nehogy pisilnie kelljen!)
De azért az idősíkokat próbáljuk már simítani, mert nem tiszta az ügy:
1. beugrik a csaj. Azonnal elkezd fuldokolni. (Ha már itt tartunk: az nem fuldoklás, hogy feláll-guggol mozdulatokat végzünk egy vállig érő vízben, s közben rémült képet vágunk.)
2. Évike (aki tényleg csinos) azonnal elkezdi kimenteni. Néha elkapja a kezét, néha kicsúszik a kezéből, de mindvégig ott van.
3. a rendőrség azonnal elindul a mentésre. Legalábbis az idő múlását nem érzékelteti semmi. Nem óbégat Évike hosszan a csónakban segítségért, hanem teljességgel gördülékenyen, zökkenőmentesen, hang nélkül megy minden, mint a karikacsapás.
4. a rendőrség kb. 150 méterre van az esettől
5. a rendőrség megérkezik, s 0,5 percen belül kiemelik a szép testet a vízből.
6. snitt és látjuk, hogy a mentők úton vannak, kedélyesen beszélgetnek, majd felhangosodik a sziréna, aztán hirtelen a partnál vannak.
7. a mentők érkeztére érkezik ki a parthoz a rendőrségi csónak is.
8. a partmenti diskurulás során kiderül, hogy a leányzó 20 percet tölthetett fuldoklással.
Kérdéseim:
1. amit láttunk, az alapján miként számolható el 18 perc?
2. ha a mentők értesítésére azelőtt került sor, hogy a rendőrség elhárította a közvetlen életveszélyt, s kimentette a vízből a csajt, akkor annak a két rendőrnek gyorsan vissza kell adnia minden jogosítványát, és fel kell csapnia focistadion-éjjeliőrnek.
3. ha a mentők értesítésére a közvetlen életveszély elhárítása után került sor (amint az el is várható), ugyan mi okból tartózkodtak még eggy jó negyedórát a nyílt vízen, mi az oka annak, hogy egyszerre ér a parthoz 150 méterről a csónak és 2-3 kilométerről a mentőautó?
Én arra emlékszem, hogy Jutka egyszer szól Ferinek, hogy ott az asztalon van egy levél, amit az anyja küldött neki Békéscsabáról. Akkor találja meg a terhesgondozási könyvet és tudja meg, hogy Matyi 1.0 úton van.
Nemrég ismételték asszem azt a részt is, mikor valami orvostanhallgató a barátnőjével csónakázik a barátnő meg hiába figyelmezteti ,hogy nem kéne beleugrik a hideg vízbe és görcsöt kap, a kollegina kimenti, Mágen meg jól lehordja a sárga földig, hogy micsoda észlény maga is, meg, hogy mentőorvos ne legyen, mert akkor csak iylen hülyékkel találkozik.
Mágen itt is maga az empátia és még nincs is igaza, jól lehordja az orvostanhallgatót, pedig inkább megdícsérni kéne, hiszen kimentette a barátnőjét a vízből és tudta is mit kell csinálni és azt jól megtette, arról meg nem tehet, hogy beleugrott annak ellenére, hogy mondta, hogy ne tegye.
A tűzhelybe begyújtó anyja meg hazament és soha többé semmi hír, Békéscsabán lakik ennyi derült ki róla.
De igen, egyszer még szerepelt jónéhány résszel később (talán már Feri börtönbe kerülése után?), Feri meglátogatta valami ügyben, evvel indult az epizód.
Ez a szál elsorvadt teljesne Feri lehetséges apja egyszer el is indult hozzájuk ,de lerobbant a kocsi útközben és nem értek oda és azóta se mentek.
A tűzhelybe begyújtó anyja meg hazament és soha többé semmi hír, Békéscsabán lakik ennyi derült ki róla.
Ha egyszer megvannak a szülei akkor nem lehetett volna felrakni újra és újra a szegény árva vagyok meg az intézetis állami gondozott csóró vagyok féle lemezt, amit nem csak Janka néni, de még Feri is folyton felrak.
Ide még csak annyit, hogy az RTL is képes megvenni a Kórház a város szélén folytatását szóval talán van rá esély, hogy valamelyik magyar csatorna megvegye a Mentők folytatását.
Nem, szépen leültek valami konyak (!;-)))) mellé,Mádr bocsánatot kért tőle, mert hogy tudja, hogy sok kellemetlenséget okozott neki a disszidálásával, és elmesélte, mi történt vele azóta. Az igazi konfliktus az ifj. Mádr és az ifj. Jandera közt lesz a nő (Mádr kikapós szlovák felesége miatt)
Attól viszont még most sem térek magamhoz, hogy a cseh mentőknél minden esethez két kocsi megy ki: a dobozos szállító két mentőápolóval, és a Merci terepjáró sofőrrel és a dokival. Tehát még csak nem is a doki vezet, hanem viszik.... Logikát annyit látok benne, hogy ha nem kell doki kísérje a beteget, akkor a betegszállítós autó viszi kórházba a beteget, közben az orvosi kocsi tud máshová menni.
Itt van egy kép a kétfajta kocsiról (pontosabban, most nézem, hogy a hátsó vm dobozos izé, az nem biztos, hogy betegszállító, de az is vm ilyesmi)
Gáspárról annyi derült ki, hogy anno Margit többekkel kavart. Valami pincérnő volt ott, ahol ő kiskatona volt, és igaz, hogy meghúzta, de mások is meghúzták.
Margitról viszont nem derült ki, hogy ne lenne az anyja... mondjuk, azt nem tudtuk meg soha, mit is mondott a gyerekvédelmis pasi, akiről Feri azt hitte, hogy jutkával kavar, holott az csak adatokat adott ki neki, de ha azt mondta, hogy ez a nő adta be Ferit az árvaházba, akkor ki más lenne, mint az anyja?
Egyíébként szalámi kolléga itten VÁGÁSI Margitként hivatkozik rá, nekem is rémlik, mintha így emlegették volna, ez sem lehet véletlen ;-)
A névben nem volt biztos csak a sztoriban. Nem lett feszültség a két karakter között? Emlékszem, hogy Jandera mennyit "seggelt" , hogy magával vigye a kollégáját, pedig rengeteg helyről jött a figyelmeztetés, hogy benne van a pakliban,hogy disszidálhat.
Ne sajnáld, a másodikat néztük meg éppen most, még mindig nagyon gagyinak tűnik. Viszont Jandera most találkozott Abrham karakterével, és tényleg ő volt, aki disszidált, és ezzel problémát okozott neki.
Ellenben a vyprávej-t /Mesélj-t tényleg adni kéne... talán még itthon is jobban feldolgoznánk az elmúlt ötven évet.
Vágási Margit még egy-két részben utána is szerepel, majd Feri szülei eltűnnek. Majd valahol a 200 n-dik résznél Feri valakinek mondja, hogy ő is kereste a szüleit, talált is valakiket, de később kiderült, hogy mégsem a szülei. A Mesti mesteri húzással megmagyarázta, Feri miért nem tartja a kapcsolatot a szüleivel.
Néztem ma a TV3-on egy korai részt 1988-ból, ebben Vágásiék elmennek vidékre valami Gáspárhoz, akinek van egy fiatal lánya is, és úgy tűnik, Gáspár a Feri apja, a csaj meg a féltestvére. Ezekkel mi lett később? Mert nekem ez teljesen homály volt, hogy a Feri apja is megkerült.
Csak az rémlik, hogy az enyhén debil Vágási Margitot viszik el egyszer magukhoz a panelba, mint Feri anyját az meg be akar fűteni a gáztűzhelybe fával....
De aztán ő is eltűnt véglegesen.
A Mester ilyen hamar megunta a "keressük meg Feri szüleit" vonalat?
Ja, és ezek a korai bölcsesvégek, tiszta röhej...:))
Nekem gyakorlatilag a repülőgép szerencsétlenségen kívül nincs emlékem a Mentőkről, pedig még itthon láttam, aztán kint meg mégegyszer. (arra már rájöttem, hogy ami kicsi mégis van, az összefolyik a Kórházzal ;-)
Viszont a már megtekintett egy folytatás alapján szerintem akkor Abrham (az itteni karaktere nevét nem tudom, de ő a Kórház a város szélénből Blažej doktor) disszidálhatott akkor, legalábbis az ő karaktere lett úgy felvezetve az új részben, mint hogy egy gazdag disszidens hazatért és légimentő-szolgálatot alapított. (a fia meg az egyik pilóta, akinek a felesége meg kikezdett a Jandera gyerekkel.... kész a konfliktus, családi viszály 2.0)
Emlékszem, hogy korábban itt a topikban páran leírták, hogy kinek mi volt az a jelenet vagy történet, ami megfogta a Mentők című cseh sorozatból: Nos nekem az volt , amikor Jandera kiment és egy orvostársa kiment Nyugatra egy orvosi konfenrenciára , ahol Jandera orvostársa disszidált és mindezt tette úgy, hogy Jandera garantálta , hogy az orvostársa nem fog disszidálni.
Egyébként is, hol van az megírva, hogy a Szomszédok szereplői ne kerülhetnének időhurokba, mint az Idétlen időkben Bill Murray?
Ki tudja, talán Mágen túl epés volt az Öreggel, és túlságosan védte a szemét bankokat, így addig ismételnie a jelenetet, míg rá nem jön, és ki nem javítja a hibáját?
Jó, mondjuk nem Mágen lett volna az első jelöltem, akinek dolgoznia kéne a jelleme javításán egy ilyen hurok által: lehetne az Etus, Lenke, Alma, de kezdésnek Mágen se rossz azért :-)
Én teljesen komolyan kedztem végigolvasni, azt hittem egy pillanatig, direkte stílusgyakorlatot hajtassz végre, amennyiben a köztes vonulást ugyan átugrottuk, de a jelenet SZINTE megismétlődik.
De aztán rájöttem, hogy nem szinte ismétlődik, kis változtatásokkal, hanem teljesen :-D
Viszont érdekes tanulság lett volna, ha nem vallod be, hanem "kuss, én így szoktam repülni" stílusban ránk hagyod az értelmezést :-D
Raci, azt meg fogjuk valamikor tudni, hogy a te univerzumodban végül mi történt Benő bácsival, végül hova került? Vagy ő is a Chuck Cunningham-szindróma áldozata lesz, és egyszerűen nem szerepel többet, nem is említik? :)
A Sanitkából nekem is megvan máig a repülőgép-szerencsétlenség. Amikor vonul vagy 20 mentő konvojban - minek szirénázik mindegyik?
Mert ez az előírás és egy mentési gyakorlaton vehették fel a jelenetet. A sorozat 11 részes, márpedig 11 résznek semmi értelme. Szerintem eredetileg csak 10 részes lett volna, az utolsó rész csak azért készülhetett el, mert egy nagy gyakorlatot tartottak és így a repülőgép-szerencsétlenséget is gazdaságosan be lehetett illeszteni a sorozatba. Egyébként ez egy teljesen valóságos rész, tényleg lezuhant egy szlovén repülőgép, tényleg 10 perc alatt ott voltak a mentők és 40 percen belül minden sérült kórházban volt.
Mentőállomás, pihenő. A szereplők a szokott depressziós hangulatban. Az Öreg valamit olvas bőszen, fáradtan. Halk muzsikaszó: Brahms.
Ádám (kezében két kávéval belép): Hát ez meg micsoda?
Öreg (mogorván): Micsoda micsoda?
Ádám: Micsoda micsoda? Hát ez micsoda? (Karjával a magnó felé bök.)
Öreg: Ez? Ez kérem szépen egy félig kilöttyintett félig meleg félig kávénak tekinthető félig fekete folyadék.
Ádám: Haha. Ismét kacagás és vihogás az életünk. Hála kiváló és kiváltképp tanult kollégánknak. Ezekre a pompás traktusokra gondoltam. Csak nem Brahms?
Öreg: Csak de. Minek kérded, ha úgyis tudod?
Ádám: Úgy látom, ismét elemedben vagy. Mi bosszantott ennyire föl?
Öreg (nyújtja az újságot): Ez itt, ni.
Ádám: Egy hírlap? Mit ártott neked ez a szegény papírdarab?
Öreg: Nem a hírlap, te agyalágyult. Hanem ami benne van.
Ádám: Nicsak nocsak? Elkezdtél a közéleti ügyek iránt érdeklődni? És mindjárt el is ment a kedved tőle? Nem értesz egy kukkot sem? Üdv a klubban.
Öreg: Valahogy így. Azt írja az újság, hogy a magyar tulajdonban lévő, feltörekvő, fíliákkal nem vagy csak alig rendelkező bankok sokkal jobb (mély levegőt vesz, olvassa, mint akinek láthatóan bonyolult a következő gondolat) kondíciókkal kínálnak hitelkonstrukciókat, mint a lakosságot könnyedén elérő, széles fiókhálózattal rendelkező külföldi intézetek. (Felnéz a lapból.) Sokszor kétszer nagyobb kamatot is ígérnek a pénzbetétekre. Hát micsoda vircsaft ez?
Ádám: Micsoda micsoda? Hát ilyen csoda. Miért nem örülsz neki? Válogathatsz kedvedre.
Öreg: Azért, drága cimborám, mert az olyan egyszeri ember, mint én, csak azokat a lehetőségeket ismeri, amelyek az utcasarkon várják. És ha ott a külföldi tőke magyarokat kiszipolyozó fiókjai várnak engem, akkor én oda vagyok kénytelen bemenni. És ott láthatóan a pénzem felét elsíbolják ahhoz képest, mint amit a kisebb, de tisztességesebb magyar üzletekben kaphatnék. Hát ez nem igazságtalanság?
Ádám: De. Az. Feltéve, ha az egész nem arról szól, hogy ezek a kicsi, ámde tisztességes magyar intézetek így akarnak olyan piaci részesedéshez jutni, amelynek a birtokában majd ők is leszállítják a kamatokat és éppen olyan, ahogy te mondod, kondíciókat kínálnak, mint a nagyok és külföldiek…
Öreg: Gondolod, hogy ez megtörténhet?
Ádám: Én nem gondolok semmit. Csak egy elvi eshetőségről beszéltem. Hogy úgy mondjam, teoretice. De legalább jó látni, hogy munkában megfáradt buksidat olyan dolgokon törheted, hogy hová helyezed el életed megtakarítását.
Öreg: Hogy a te jó …, na majdnem mondtam valamit. … Ha éppen tudni szeretnéd, az egyetlen rokonom, a nénikém kért meg, hogy nézzek utána: kicsinyke megtakarítása miként helyezhető el a legbiztonságosabban. Tudod, ő ott Balmazújvároson kevesebb információval rendelkezik, mint én a fővárosban. Azt is mondta még, hogy folyton tanult kollégákkal dolgozom, orvosokkal, könnyebben is tudom valakivel ezt megvitatni. (Pimaszul.) Hiába mondtam neki, hogy téved…
Ádám: Hahaha, ismét csak a mosoly és a jókedv jeleit vélem felfedezni orcámon.
Megszólal a hívócsengő.
Öreg: Amit most le is törölhetsz arról a széles, bárgyú … orcádról. (Az asztalon heverő mobiltelefonra mutat.) Vedd magadhoz a távbeszéőkészüléket. Még szükségünk lehet rá, ki tudja, milyen késdobálóba riasztanak ismét.
Szép nyugodtan szedelőzködnek. Életmentő klimíprozás
5. jelenet
Mentőállomás, pihenő. A szereplők a szokott depressziós hangulatban. Az Öreg valamit olvas bőszen, fáradtan. Halk muzsikaszó: Brahms.
Ádám (kezében két kávéval belép): Hát ez meg micsoda?
Öreg (mogorván): Micsoda micsoda?
Ádám: Micsoda micsoda? Hát ez micsoda? (Karjával a magnó felé bök.)
Öreg: Ez? Ez kérem szépen egy félig kilöttyintett félig meleg félig kávénak tekinthető félig fekete folyadék.
Ádám: Haha. Ismét kacagás és vihogás az életünk. Hála kiváló és kiváltképp tanult kollégánknak. Ezekre a pompás traktusokra gondoltam. Csak nem Brahms?
Öreg: Csak de. Minek kérded, ha úgyis tudod?
Ádám: Úgy látom, ismét elemedben vagy. Mi bosszantott ennyire föl?
Öreg (nyújtja az újságot): Ez itt, ni.
Ádám: Egy hírlap? Mit ártott neked ez a szegény papírdarab?
Öreg: Nem a hírlap, te agyalágyult. Hanem ami benne van.
Ádám: Nicsak nocsak? Elkezdtél a közéleti ügyek iránt érdeklődni? És mindjárt el is ment a kedved tőle? Nem értesz egy kukkot sem? Üdv a klubban.
Öreg: Valahogy így. Azt írja az újság, hogy a magyar tulajdonban lévő, feltörekvő, fíliákkal nem vagy csak alig rendelkező bankok sokkal jobb (mély levegőt vesz, olvassa, mint akinek láthatóan bonyolult a következő gondolat) kondíciókkal kínálnak hitelkonstrukciókat, mint a lakosságot könnyedén elérő, széles fiókhálózattal rendelkező külföldi intézetek. (Felnéz a lapból.) Sokszor kétszer nagyobb kamatot is ígérnek a pénzbetétekre. Hát micsoda vircsaft ez?
Ádám: Micsoda micsoda? Hát ilyen csoda. Miért nem örülsz neki? Válogathatsz kedvedre.
Öreg: Azért, drága cimborám, mert az olyan egyszeri ember, mint én, csak azokat a lehetőségeket ismeri, amelyek az utcasarkon várják. És ha ott a külföldi tőke magyarokat kiszipolyozó fiókjai várnak engem, akkor én oda vagyok kénytelen bemenni. És ott láthatóan a pénzem felét elsíbolják ahhoz képest, mint amit a kisebb, de tisztességesebb magyar üzletekben kaphatnék. Hát ez nem igazságtalanság?
Ádám: De. Az. Feltéve, ha az egész nem arról szól, hogy ezek a kicsi, ámde tisztességes magyar intézetek így akarnak olyan piaci részesedéshez jutni, amelynek a birtokában majd ők is leszállítják a kamatokat és éppen olyan, ahogy te mondod, kondíciókat kínálnak, mint a nagyok és külföldiek…
Öreg: Gondolod, hogy ez megtörténhet?
Ádám: Én nem gondolok semmit. Csak egy elvi eshetőségről beszéltem. Hogy úgy mondjam, teoretice. De legalább jó látni, hogy munkában megfáradt buksidat olyan dolgokon törheted, hogy hová helyezed el életed megtakarítását.
Öreg: Hogy a te jó …, na majdnem mondtam valamit. … Ha éppen tudni szeretnéd, az egyetlen rokonom, a nénikém kért meg, hogy nézzek utána: kicsinyke megtakarítása miként helyezhető el a legbiztonságosabban. Tudod, ő ott Balmazújvároson kevesebb információval rendelkezik, mint én a fővárosban. Azt is mondta még, hogy folyton tanult kollégákkal dolgozom, orvosokkal, könnyebben is tudom valakivel ezt megvitatni. (Pimaszul.) Hiába mondtam neki, hogy téved…
Ádám: Hahaha, ismét csak a mosoly és a jókedv jeleit vélem felfedezni orcámon.
Megszólal a hívócsengő.
Öreg: Amit most le is törölhetsz arról a széles, bárgyú … orcádról. (Az asztalon heverő mobiltelefonra mutat.) Vedd magadhoz a távbeszéőkészüléket. Még szükségünk lehet rá, ki tudja, milyen késdobálóba riasztanak ismét.
Szép nyugodtan szedelőzködnek. Életmentő klimíprozás
1. A régi alacsony kocsiban az infúziót csak úgy lehetett csepegtetni, hogy a mentőorvos vagy a mentőápoló kézbefogta az üveget, és kitartotta az ablakon, hogy kellően magasan legyen. Amit egy hirtelen fékezésnél elejtett. Ezért az epizód végére az autó tetejére egy infúziósüvegtartó állványt fabrikáltak. És magyar szemmel is ősréginek néztek ki az ottani mentők (később kaptak új kocsikat a sorozat közepén és a végén is) a Nisa-hoz képest is.
2. Cigányos ünnepségre (lakodalom? búcsú?) hívták a mentőket. Ott ül a sok cigány, és csendben beszélgetnek.
Odamegy Jandera: Kaptunk egy riasztást, hogy itt késelés volt.
Egy idősebb(?): cigány: Ugyan már, nem történt itt semmi, gyertek igyatok velünk.
Jandera udvariasságból leült, míg a többiek körülszimatoltak, és a pajtában felfedezték a félholt sebesülteket. Utána már a rendőrök is jöttek...
Majdnem sikerült is olyan silányra, hiteltelenre írni, mint a Szomszédok forgatókönyve. Csak szerintem a mester nem írt volna bele ennyire bonyolult témákat, hanem letudta néhány közhellyel és szakkifejezéssel, mint "újulat", "erre ma már sem igény, sem munkaerő" és "új erdőtörvény, reméljük ... csak".
