Kb 150 HBB koncertet hallottam 1979 elejétől tavaly nyárig bezárólag. Így tapasztalatból mondhatom, hogy kb 2001-ig izgalmas volt amit csinált, ma meg szar. És nem azért szar, mert Tom Waits (akit én csípek) és József Attila (akit viszont imádok), hanem mert egészében meg van baszódva a produkció, és ezen már csak hab a tortán (Torta), hogy baszakszik a közönséggel. Persze, hogy idegesítő a vakuzás (de én eddig iylen szinten csak őt láttam megőrülni egy fényvillanástól a magyar előadói mezőnyben), meg idegesítő a bunkók "kopaszkutyázása", de elmegy a kedvem az egésztől, ha akcióba lendül, összetöri a hangulatot. Ésbár lehet szimpatikus neked, ha leállítja a koncertet valami miatt, megideologizálva azzal, hogy a többi szórakozni vágyó miatt, nekem inkább úgy jön le, hogy a faszér nem tudja más eszközökkel terelgetni a népet. Okosan lehetne máshogy is kezelni ezeket a "problémákat".
Fabio!
108-asoddal teljes mértékben egyetértenék a mai napig, ha azon az egri esten nem vaok ott. Ugyanúgy vélekedtem a Hobóról, és a tevékenységéről, mint te. És azt is megértem, hogy ha el is olvastad, mit írtam, még mindig így vélekedsz. Talán én is így lennék vele, csakhogy: nem mindegy, hogy téged ütnek el autóval, vagy ha csak a híradóban látod a balesetet. Érted ugye?!
Kb. egy hónapja azt mondtad nekem, hogy amikor Szörényi Levente elszólásait magyarázom meg, a menthetetlent akarom mentegetni. Most én is ugyanezt látom rajtad, Hobó kapcsán. Véleményem szerint, aki a másik emberrel tuskó paraszt módon viselkedik, azon nincs mit magyarázni. De ha te úgy gondolod, mondhatod azt, hogy billboy és alter.boy beszámolóját Hobó viselkedéséről nem hiszed el, mert biztosan rosszul emlékeznek, és Hobó valójában mosolyogva, kedvesen kérte meg a lányt és később a srácot hogy ne fényképezze.
biztos hogy voltál Hobo koncerten, régen, ma vagy bármikor?
Ha visszaolvasol egy kicsit, abból kiderül a válasz.
Szerintem pont az az érdekes, hogy H. kezdettől fogva változatos dolgokat müvelt, miközben szemlátomást ugyanaz maradt-megmutatva,hogy mi minden fér meg egy emberben.
De hát én nem arról beszéltem, ami kezdetektől fogva volt, hanem kizárólag az utóbbi időkben tett megnyilvánulásairól írtam azt amit írtam, mint ahogy a többiek is erről írtak.
Izzadtságszagú megújulási kényszer?
Megint visszaolvasni. :-) De egye fene, beidézem billboy sorait:
Kb. a 6. számnál hirtelen leállította (Földes) a zenekart, hogy " olyan hangosan beszélgettek, hogy zavar a zenélésben, meg különben is az ember megpróbál valami mást játszani, hogy ne égjen ki, és így fogadjátok"
Ha valaki a kiégéstől való rettegés indítja arra, hogy megpróbáljon valami mást játszani, abból szerintem semmi jó nem sülhet ki. Egy jó zenész akkor játszik valami mást, ha eszébe jut valami jó ötlet vagy koncepció. De semmiképp nem kényszerből.
Én ugyan igen távolról figyelem Hobót, de azt hiszem, hogy Bob Dylan óta nem lehet újat mondani a veteránok "színeváltozásairól". Sőt, Dylan mint archetípus már huszonévesen végigszáguldott a folktól a protesten, a rockon, a country-n és az esztrádon át a vallásos dalokig. Aztán később vissza. Mindezt számos közönségbotrányt és kritikai műbalhét okozva. Szóval nincs új a nap alatt, vagy akinek mégis van, annak javaslom, hogy nézze meg a www.allmusic.com-on Bob Dylan bio-ját.
Én úgy gondolom, hogy az igazi művész képes úgy megújulni, hogy az a közönségben nem visszatetszést kelt, hanem a közönség egy részében szimpátiát, és a többiekben is legrosszabb esetben is csak közönyt. A foggal-körömmel csakazértis megváltozom, és levagytok szarva, akkoris ezt kapjátok, és akinek nem tetszik, azt lefejelem stílusú "megújulás" az mindenhova vezet, csak előre nem. Egy izzadtságszagú, erőltetett "megújulással" mégjobban el tudja veszíteni egy előadó a hitelét, mintha ugyanazt nyomná 20 év után is. A közönség csesztetése, megalázása pedig a lehető legrosszabb dolog, amit egy előadó tehet. Ha valaki idáig jut, az egy nagyon szomorú jele annak, hogy az illető vészesen elkezdett leépülni, mind művészileg, mind emberileg.
A szinpadi előadó az átlagnál nagyobb késztetést érez és hordoz magában, hogy kilépjen a közönség elé. Ezt hívják exhibicionizmusnak. Emiatt inkább öröm, ha kéretlenül is fotóznak, mint, hogy zavarjon.
Sajnos Hobónak mentális problémái lehetnek, ezért nem tudja, nem akarja jól kezelni ezeket a helyzeteket. egy-egy ilyen húzással sok tucat ember szimpátiáját veszti el, ami előbb utóbb a zsebére is megy, tehát "érdekből" is viselkednie kellene!
Egy pozitív (újra) találkozás viszont százezreket hozhatna neki a koncert után a CD,DVD eladásokból. Nem hiszem, hogy nem tanulta még meg az üzleti élet szabályát, ha mégse, megfizeti a tanulópénzt ő is. Senki sem kivétel.
A leányzó nem vakuzott, viszont az igaz, hogy a kamerázó srác villantott kétszer (biztos nem volt neki elég a folyamatos kép, és kellett neki egy kis modern állókép is). A srác viszont hátrébb állt, szval ő már csak feszültséglevezetés volt a Földesnek. Kiábrándító volt. De hát a Bonanza Banzai megénekelte régen: "Porrá lesz úgyis a bálvány". Ez be is jött. Bár lehet, hogy Ákos magára értette. Úgy is bejött...
Ha vakuval fényképeznek, az tényleg nagyon zavaró tud lenni. De hát nem egészen ebben a stílusban kéne lerendezni az ügyet. Ha meg nem is vakuval csinálta, akkor pláne érthetetlen.
A Bunkó vagyok" című dal idején nem a közönséggel szemben volt bunkó, hanem a rendszer ellen. Most viszont a közönséggel bunkó, az embertársaival. A mai világ pedig egyáltalán nem mézesmázas, hanem nagyonis bunkó, és Hobó ehhez idomult: ő is akkora tapló lett mint Majka vagy Segal vagy bármelyik "értelmiségi" valóságshow-sztárocska. Hobó belesüllyedt napjaink szürke bunkóságposványba. Ez lett a hajdani lázadóból: egy szerencsétlen tahó.
A "hobóság" jópofa és eredeti volt, én magam részéről biztosan nem felejtem korábbi énemet, mai szakadt farmerben járok az éjszakai blues kocsmákba, mert oda az való. Hobó korábbi önmagának még csak árnyéka se, szerintem pszichés problémája is van: eszelős a tekitete, öntörvényű, de ezt nem bántásból mondom, csak úgy éreztem.
Na és az nem lehet, hogy ő hű maradt magához, csak közben mi konszolidálódtunk? Úgy értem, lehet, h az ő karrierjének kezdetén csak ígytudott életben maradni ebben a műfajban, hogy "bunkó vagyok", mi meg szépen a rendszerrel együtt konszolidálódtunk, és a csuparagyogás és mézes-mázosság világban már megbotránkozunk egy nyers hang hallatán?
Én még emlékszem, hogy 25-30 évvel ezelőtt színészként is próbálkozott: rövid időn belül hatalmas bukások után szerencsére abbahagyta. Persze akkoriban a színész szakmát komoly emberek vitték, és egy Hobónak nem osztott a szakma lapot.
A mai világban, Megasztárocskák, BB-cskék, Valóvilágocskák idején már mindent szabad, de ami sok az sok!
Deák Bill még minden koncertjén az a Bill, a korábbi zenészek a HBB-ből még mindig a szakma krémjei, Földes csúszik(csúszott) egyre lejjebb...
Szerintem nem. Én nem tudom elképzelni, hogy régen is ilyen lett volna. Szerintem valami bekattanhatott benne, vagy megkeseredett, vagy akármi... Szerintem erősen itt az ideje, hogy visszavonuljon.
Hja, meglehet.
De az is lehet, hogy ezért szeretjük. Mármint, ha nem lenne olyan amilyen, akkor nem jött volna ki belőle mindaz, amit szeretünk, vagy szerettünk.
Nemde?
