Itt a 151 és 153-as hozzászólásban a térképek összefoglalják a török ellenes végvári harcokat Dél-Dunántulon. A török hóditásokat és a felszabaditó hadműveleteket is.
(a végvárak egymás közti csatározásait természetesen nem).
Persze a magyar végvári vitézek sem voltak sem kifinomult széplelkek, sem gáncs nélküli lovagok.
Amennyire ismerem a témát, egyes helyôrségek és kapitányok egymással is rivalizáltak. Akár fegyveres erôvel is, az ok szinte minden esetben anyagi volt (ki szedje be a hódoltsági birtokokon az adót, stb).
Hegyesd volt emlékeim szerint Sárkány Ambrus kétrendbeli országbíró egyik vára. Persze még a mohácsi csata elôtt, hiszen Ambrus úr ott lelte halálát a csatatéren.
Off ugyan itt, de a végvárakban állomásozó török helyőrségeket úgy kell elképzelni, hogy azok legnagyobbrészt önkéntes, irreguláris zsoldos alakulatokból álltak, pl. gönüllük és beslik, esetleg akindzsik.
Ezek a magyar Hódoltságban többnyire muszlim hitre áttért délszlávolból, albánokból stb. álltak.
Ezen felül a sereg egy részét a Balkán és Kisázsia legsötétebb bugyraiból összeverődött fegyveres söpredék tette ki, akik zsoldot sem kaptak, ellátásukról saját maguknak kellett gondoskodniuk.
El lehet képzelni milyen eszközökkel.
Portyázásból, fosztogatásból, a környékbeli falvak kizsigereléséből tartották fenn magukat...
Ja és akkor még a korabeli magyar végvári vitézek dicsőségkönyvébe egy újabb oldal, az 1561. július 18-i zalaszántói csata, amikor egy portyáról és fosztogatásból hazatérő nagyobb oszmán csapattestet, mintegy 300 főt megleptek és az utolsó szálig elpusztítottak.
Egy kevésbé fontos és kevésbé ismert kis hegyi vár volt Hegyesd vára, nem messze Tapolcától.
Rátóti Gyulaffy László itt hajtotta végre az egyik legnagyobb hőstettét, amikor 1562-ben visszafoglalták a turbánosoktól.
"A különben jelentéktelen magánvár 1561 áprilisában íródott rá a hadi krónikák lapjaira, amikor április 16-ról 17-re virradó éjszaka a veszprémi törökök egy rajtaütés alkalmával váratlanul elfoglalták. A megszállók vezére, Bajazit vajda azonnal parancsot adott a megerődítésére, amit a környékről fegyveres erővel összeterelt keresztény jobbágyok hajtottak végre, vastag cölöpökből egy alsó palánkvárat, úgynevezett huszárvárat emelve a Várhegy lábánál, amely ez év végére el is készült. Az itt állomásozó török lovasok rövidesen a környező vidék rémévé váltak, de a csekély létszámmal őrzött környékbeli magánvárak fegyveresei nem tudtak a túlerővel szembeszállni, ám 1561 július 18-án rajtavesztek az oszmánok mikor Zalaszentgrót ellen vonultak Hegyesdről. A hazafelé tartó portyázókat a németfalui (ma Lesencefalu) Hosszúberek előtt a környékbeli várakból összesereglő, mintegy 400 lovasból és gyalogosból álló magyarok meglepték őket és a szántói csatában mintegy 300 főt, parancsnokaikkal együtt megöltek. A korabeli feljegyzések szerint Bajazit vajda minden eszközzel siettette az újabb védőművek elkészültét, a lassúnak tartott pórnépek közül például húsz embert a fülénél fogva szegeztetett a palánkhoz.
1562 márciusa 31-én a dunántúli végházakból, vármegyei csapatokból és környékbeli birtokosok magánhadából összevont 2159 fős magyar had megszállta a várat, és ágytűz alá vette a falakat. A többek közt Magyar Bálint, Ormányi Józsa, Perneszi András, Gyulaffy László, Csoron János, Vázsonykői Horváth Gáspár, Búza Benedek és Török Ferenc hadnagyok által vezetett had egy hétig ostromolta a várat. Április 8-án Salm Eck győri obrist (főkapitány) is megérkezett a Sopron felől érkező újabb ágyúkat kísérve, mire Bajezit vajda is tárgyalást kezdeményezett a vár feladásáról. A győzelemre és zsákmányra éhes magyar had, azonban még aznap döntő rohamot indított, és 8-án estére elfoglalták a várat. Salm a várat újáépítésre alkalmatlannak találta, ezért a következő napokban fel is rombantották. Ezután újra már nem építették, Hegyesd lerombolt kővára többé nem szerepelt a hadi krónikákban, maradványai erősen lepusztultak, megóvására még nem történtek kezdeményezések."
1566-ban az egyik parancsnoka volt annak a seregnek, amely szétverte Arszlán pasam budai beglerbég Várpalotát ostromló 6-7 ezer fős seregét, majd visszafoglalta a töröktől Veszprémet.
Ezt köszönöm, hogy felhoztad. Igen tudok sok mindent mutatni. Sajnos Kanizsa várának hűlt helye maradt, mivel összes köveit felhasználták Kanizsa barokk ujjáépitéséhez.
Most egyelőre csak Thury György egyetlen fennmaradt portréját tudom adni, Kanizsa várának rajzát és makettjeit.
és majd mutatom a leleteket is, amit innen feltártak.
Zala vármegyében, Alsóorosztony falu határában csalták tőrbe a törökök 150 lovasával Thury György kanizsai várkapitányt, az 1550-es, 1560-as évek törökellenes küzdelmeinek egyik legnagyobb hősét, a "magyar Cidet" 1571. április hó 2-án.
Emlékét kopjafa őrzi, a dűlőt pedig Táltostemetőnek hívják.
Akkor aki jobban megnézte még megvolt a stukkodiszes tükörterem a képen a tulsó végén. Ami történelmi érték és amit lebontottak hogy egy texasi jellegű krimot csináljanak. Ez talán 6 éve történt, még mielőtt kiköltoztem volna.
Kaposvár vasutállomása, épült 1899-ben. Volt nem is olyan régen, talán 8 éve egy csodás étterme stukkókkal aranyozással és faragott butorokkal. Ezt eltávolitották és krimót alakitottak ki benne. Arrol volt hires.hogy itt alakult meg a kaposvári Kisgazda Párt.
Egyébként az általad említett javaslaton már túl van a magyar vasút, mert a gyönge forgalm mellékvonalakon kis fogyasztású, kb. 50 fős befogadóképességű csehszlovák gyártmányú dízel motorvonatok hozzák-viszik az utasokat, nem mozdonyos szerelvények.
Persze még lenne mit tenni bőven, mert most már meg az a gond, hogy ezek az 1970-es években, 1980-as évek elején gyártott motorkocsik kezdenek kiöregedni. lassan aktuális lesz a cseréjük korszerűbb járművekre.
Van is róla egy film, vagyis inkább Dorfmeister ihlette film, cime: Szent Kristóf kápolnája. Egy barokk festőművész, egy eldugott kis faluban a 18. században; és persze egy fiatal festőművésznő önmagára találása a kápolna restaurálása közben (szval több idősikon mozog a film).
Amúgy a vasútnál mi fogyasztja a több energiát ? A mozdony vagy a kocsik ? Mert talán megoldás lehetne, a kisebb forgalmú vonalakon kevesebb, egy-két kocsi használata a forgalomban.
Egy érdekesség. Dorfmeister István (barokk festő) önarcképe, Szent Lukács képében amint megfesti a Madonnát. Gálosfa, kicsiny eldugott falu a Zselicben, ennek a templomában. A római legenda idáig is elért ;)
Május 3-án volt 400 éve, hogy a Zala vármegyei Csáktornyán megszületett Zrínyi Miklós, költő és hadvezér, horvát bán, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, az 1663-1664 évi török háború egyik legnagyobb hőse.
Többek közt a Szigeti veszedelem szerzője és a nemzetvédelmi egyetem névadója.
Most már csak a MÁV emblematikus 29-es számú vonala, közismertebb nevén "északi parti", "tapolcai" vagy "észak-balatoni" vonal van hátra, azaz a Pusztaszabolcs - Szabadbattyán - Tapolca vasútvonal, amelynek a létesítéséről még később írok majd.
Érdekes, hogy ez a turisztikai szempontból kiemelt fontosságú terület a 20 sz. elején még nem rendelkezett vasútvonallal, amit az itt élő lakosság igencsak nehezményezett.
Végül 1909-ben került átadásra ez a vonal, de erről majd később.