Sok változatban láttam én is az Anyagint, de a legnagyobb élmény Nyetrenbko és Kwiecien kettőse volt a 2013-as előadás végén. Hihetetlenek voltak mind a ketten.
Én is szeretem a balettet. Jut eszembe, úgy meg örültem a tegnapi közvetítés elején Barisnyikovnak. Ő volt a legjobb host az eddig közvetítésekben:-)
Pont azt beszéltük,hogy nem baj, ha nincs díszlet. Csak az a fontos, hogy a rendező ne saját magát akarja megvalósítani, hanem a művet, amit a zeneszerző és a librettista megírtak. A ruhák persze gyönyörűek voltak. A zenét pedig egyre jobban szeretem.
( Valamikor még a 90-es évek végén volt egy sorozat a Spektrumon, Híres zeneszerzők címen. Mindegyikük magánéletében súlyos gondok voltak. A Csajkovszkíjról szóló részt nem tudtam megnézni, mert dolgoztam. Utána kérdeztem apámat, hogy milyen volt, mert ugye Csajkovszkíjnak nem volt semmi problémája. Persze, mondta apám, csak meleg volt és öngyilkos lett)
Az egy égészen más dimenzió, ha valaki az anyanyelvén énekel. A Fleming - Netrebko összehasonlításban az utolsó felvonásban éreztem a különbséget, Netrebkoban több volt a méltóság, a az erő. Érdekes volt utána próbáról a felvétel. Akkor még nem backstage interjúk készültek.
A héten szinte mindent meg akarok nézni. Ráadásul ma este Bécsből Bohémélet lesz Kaufmannal. Utána a Don Quijote balett. New Yorkban biztos másutt vannak balett előadások, mert nem mutattak egyet sem. Múlt héten Bécsből a Hattyúk tavát láttam.A táncosok negyede orosz nevű, negyede kínai vagy japán vagy koreai.
A youtube nekem rendszeresen felajánlotta hirdetésként a Müpa Beethoven 250 sorozatát. megkerestem a honlapjukon, érdekesek.
A legelső szerep, amit az énekesre öntöttek Anyegin Jenő volt, akire ráöntötték, Dima Hvorosztovszkij. Dima haló poraiban se cáfolta meg a címet, tényleg nehéz szebbet elképzelni annál, mint mikor Hvorosztovszkij az anyanyelvén énekelt. Az előadás nekem nagyon tetszett, ezt a rendezést egyszer láttam egy chicagói közvetítésben, ahol Kwieczien volt a főszereplő. Nekem a rendezés és a díszlet jobban tetszett, mint a 2013-as Kwieczien-Nyetrebko féle előadásban. A 2016-2017-es évadban a legjobban az Anyegin közvetítést vártam, már karácsony előtt megvettük a jegyet a MÜPÁ-ba, hiszen arról volt szó, hogy Nyetrebko és Hvorosztovszkij együtt fognak játszani. Sajnos közbejött a betegség, Hvorosztovszkij 2017 elején lemondta az előadást, és a közvetítésben a jó Peter Mattei énekelt helyette. Nem volt rossz, de azért nem olyan volt, mint a tegnap látott régi felvételen a felejthetetlen Dima. Nyugodjék békében!
Ma Leontyne Price van műsoron, mint felejthetetlen Aida, az elődást abban az évben vették fel, amikor a fiam született.
Günther Groissböck tényleg erőteljes egyéniség, bár arról nem sok fogalma van milyen egy Hunding szerűen gonosz ember. Annak idején láttam az Eladott menyasszonyban, ott nagyon jó volt. Láttam Met. áprilisi karantén koncertjén is. Saját magát kísérte zongorán, volt mögötte egy Beethoven szobor, és a mester arcát illendően eltakarta egy kék orvosi maszkkal:-)
Az osztrák basszusnak( mint a basszusoknak általában) gyönyörű beszédhangja van. Gregor Józsfet is imádtam hallgatni, amikor beszélt.
Október végén az Új Színház tartott egy előadást a kerületi egészségügyiseknek. Én csak csatlakoztam, maradt jegy. Jó volt, volt zene , kabaréjelenetek, de Ady, Babits, Krúdy versek, Karinthy novella is. Szépen összerakták. Gregor Bernadett elmondta, hogy ő rögtön tudta, hogy mit fog előadni. Aznap volt édesapja halálának 14. évfordulója. Valamikor a 80-as évek végén készült egy tv felvétel, ahol közösen énekeltek.
Nagy képernyőn mutatták, Gregor József hangját meghagyták, a lánya ott a helyszínen énekelt. Ugyanolyan ruha volt rajta, mint a felvételen. Nekem különösen megható volt, mert előtte egy héttel volt édesapám halálának 20. évfordulója.
a derek osztrak basszusnak igaza van, Wagner. fuggove tesz. Kezdetben, amikor nem meg nem erted, mint en, akkor azert nezed, hallgatod, mert meg akarod erteni. Mikor mar erted, akkor meg azert:).
Az Operaházban egy nap szünettel adták le a Ringet. A Müpaban 4 egymásutáni estén. Wagner az utóbbit akarta, Bayreuthban is így van. És ugyanúgy 4-kor kezdődik. A Müpa előadások idején nem vállaltam munkát.Csak esetleg a Rajna kincse előtti délelőttre, mert az csak egy felvonás,igaz, hogy az 2ó 40 perc.
Nálunk már 1990-ben volt Mezzo. Akkor adták az előző Ringet a Metből. Az egy sokkal hagyományosabb előadás volt, mint ez. Megkért egy kollégám, hogy vegyem fel neki videora. Adott 6 db 4 órás kazettát. Csak a felvonások végén lehetett kazettát cserélni. Gyakorlatilag néznem kellett, mert nem tudtam, hogy mikor vannak a felvonások végei. Emlékszem el sem tudtam képzelni, hogy valakit ez tényleg érdekel. Ha akkor azt mondják nekem, hogy 60 éves korom előtt 15x végig nézem élőben, + másik 5 alkalommal vetítésen... Pont a Hundigot éneklő pasi mondta tegnap, hogy Wagner olyan mint a kábítószer. Valamelyik évben az Istenek alkonya utolsó felvonása előtt úgy éreztem, hogy ez egy szekta.
Másik emlékem kb 2000-ből való. Szintén egy kolléga kért meg, hogy vegyek neki jegyet a londoni opera Parsifal előadására.( ( persze kifizette) 160 font volt. Az még ott is sok pénz volt, én akkor évente mentem Londonba, a legmenőbb musicalekre 35-40 font volt a jegy.
Molnar Andrast en is lattam a Parsifalban.Sajnos nem eloben, a ,you tube-on van egy 2004es felvetel az operahazbol.Jo eloadas, nekem tetszett, de hat a felvetel technikai minosege nagyon szereny, inkabb csak sejeteni a zenet, mint igazan hallani:-(
Van egy kedves baratunk, aki 25 evig volt a helyi fuvoszenekar karnagya. O teljes egy evet keszult a MUPA Ring eloadasara. Olvasta a szovegkonyvet, kottakat, szakkonyvet, hallgatta a felveteleket, gondolkodott rajta. Ez nehez, az enekeseknek, a zeneszeknbek, de a nezoknek is.
Nekünk van egy teljes két nyelvű szövegkönyvünk. Jó vastag. Benne vannak a vezér motívumok is. A Müpa előadások előtt két héttel mindig elkezdem olvasni, és két hét alatt éppen végzek vele. Sokadik alkalom után is fel kell frissíteni. Nagyon nehéz megfelelő Wotant, Sigmund/Siegfriedet és Siglinde/ Brünhildét találni. Hangra is, alkatra is, karakterre is stimmeljen.
Az Operaház bérletében évekig Molnár András szerepelt, egyedül ő volt képes végigénekelni. Mindig vasárnap volt az Istenek alkonya. Este 11 körül meghalt, mint Siegfried. Egyik évben én másnap délelőtt már dolgoztam. Gazdag japán hölgyekből álló kórus érkezett, IX. Szimfóniát énekelték. KIbérelték az Operát, talán a MÁV Szimfónikusokat, kiegészítésként magyar kórustagokat ( főleg férfiakat) és persze néhány szólistát. Mindenki keresett egy kis pénzt. Hétfőn délelőtt volt a próba, gyakorlatilag 12 órával azután, hogy láttam Siegfriedként meghalni, ott állt Molnár András farmerben, szemüveggel és egy sárga mellényben és kezében a kottával próbált. Fura volt.
Sajnos nem tudtam végignézni, de eljutottam az általad említett jelenet végéig. Nagyon nehéz zene ez, többször meg kellene hallgatni, hogy meg tudjam érteni. A zene nagyon tetszett, a történet is érdekes, de nagyon szövevényes, többrétegű. Az énekesnők mindhárman tetszettek, jól játszottak, nekem a hangjuk is tetszett, már amennyire a bot fülemmel meg tudom ítélni. A férfiak azonban nem. Wotan eleinte furcsa volt, de aztán a lányával közös jelenetben nagyon erőteljessé vált az éneke is, az alakítása is. Günther Groissböck egy aranyos, mély hangú, osztrák fickó. Szerintem Hunding szerepére ő még nem érett meg. A hangja még csak csak, de az alakítása túlzó volt, karikírozó. Siegmund megformálója nekem egyáltalán nem tetszett. Az alakítását és a hangját is erőtlennek, enerváltnak tartottam. A történet ugyan úgy kezdődik, hogy üldözik, fáradt, pihenni szeretne. De az jó ember ugyanolyan holt fáradt volt akkor is, amikor Brünhildével vitatkozik az alvó Siegelinde felett. Nem tudom, lehet, hogy rosszul látom, de valahogy nem olyan volt, mint ahogy én egy hőstenort elképzelnék.
én most a Concerto Budapest Beethoven koncertjét nézem. Nagyon fura volt, hogy a vonósnégyes a teljesen üres nagy teremben az orgona alatt előadta a darabot, összecsukták a kottát, kis tanácstalanság után meghajoltak a kamera felé, majd csöndben eloldalogtak a hangszereikkel. Pedig megérdemelték volna a tapsot.
Sajnos nem. Garancat csak most fedeztem fel. Mindenben tetszett, a hamupipőkében is, a samson és Delilaban is. A jövő hétvégi Carmen is ő lesz. Kíváncsi vagyok.
Müpából néztem meg egy koncertet, élő koncert nézők nélkül. Dohnányi zenekarral. Mozart művek, amelyek valahogy kapcsolódnak a Don Giovannihoz, a nyitánnyal kezdtek és az I. felvonás fináléja volt a végén. Szép volt. A zenekar megtapsolta az énekeseket az énekesek a zenekart.
Örüljünk neki, hogy ez legalább van.
A műkorcsolya versenyen amit délelőtt láttam Japánból voltak nézők, minden második ülésen.
Walkür. A legkedvesebb részem az a zene, amikor Brünnhilde megjelenik Sigmundnak és megmondja neki, hogy meg fog halni. Hihetetlenül gyönyörű.
Bécsből nagyon sok Richard Strauss művet adnak. Szinte csak azt. Biztos bennem a hiba, de vele valahogy nem tudok kibékülni. Múlt héten megnéztem az Aradnet Naxoson. Az benne a fő probléma, hogy a zeneszerző komoly művet akar írni, a közönséget pedig csak a szórakozás érdekli. A Capriccioban pedig az, hogy mi a fontosabb a zene vagy a költészet. Az elsőt 1916-ban írta, a másodikat 1942-ben. Megértem, hogy a művész elvonulhat az elefántcsont tornyába, de az első idején milliók, a második idején pedig tízmilliók pusztultak el és az életben maradottaknak is iszonyatos szenvedéseket kellett elviselni. Egyszerűen nem tudom ezt a zenét úgy hallgatni, hogy nem erre gondolok.
Konkrétabb élményem az Elektra operaházi előadása néhány éve, facsemetéket dobáltak egy medencében. Egyedül a Salomet kedvelem. Az Operaházban is tetszett, idén is már láttam kétszer. De azért harmadszor már nem nézem meg.
Jövő héten csupa olyan mű lesz, amit szeretek. Sőt már holnap is Walkür van.
A zene és a képzőművészet valóban mindenkié, mert nyelvtudás nélkül is érteni. Az Álarcosbál sikeréhez az is hozzájárul, hogy Verdi opera, ezért valóban sokkal jobb a marketingje, mint egy nemzeti operának. Ha az Álarcosbált egy svéd zeneszerző írja meg, svéd nyelvű librettoval, nem biztos, hogy világsiker lett volna. Szóval igazad van, hogy nem jó a PR-unk. Azért ott a vigaszdíj, hogy legalább a Kékszakállú világhírű lett:-)
Az hogy remek festőink képei nem lettek világhírűek, tényleg szomorú. Azokat bárki meg tudja érteni, abban tökéletesen igazat adok, hogy Csontváry csodálatos, világraszóló művész volt. Csak nem Párizsban, mint mondjuk Chagall.
A Bánk is egy alap story. Király távollétében az idegen neje erkölcstelenül kormányoz, ráadásul segít az öccsének elcsábítani a helyi nagyúr tiszta nejét, és a nagyúr lesújt. Annyira összevissza pakolják az operákat tértől és időtől is függetlenül, hogy ezt is lehetne. Biztos, hogy az Álarcosbál nézőinek óriási többsége nem is tudja, hogy tényleg volt egy Gusztáv nevű svéd király, akit megöltek. A szerelmi szál ugyanúgy tiszta kitalálás, mint a Bánkban. ( Ackerströmöt persze kivégezték, miután három egymásutáni napon megkorbácsolták Stockholm főterén) Sőt, az Álarcosbál hallgatóit/nézőit ez nem is érdekli. A Bostonos változatot is játszották ( a mi 1955-ös Operák Könyve példányában még ez van), és az is népszerű volt. Szóval szerintem rossz a PR-unk.
( Ahogy a festészetnél is. Nyáron, amikor kicsit normálisabb viszonyok voltak,felmentünk a Nemzeti Galériába. A múlt század első felének festészete volt a főcsapás. Zseniális képek tucatjai. Nyolcak, vadak, nagybányai iskola. Ha a képek mellett valamelyik ismert francia festő neve van, akkor ezek nemzetközileg is ismert képek. Én külföldön sokat járok múzeumba, modern képtárakba is. Két magyar festő képei láthatók sok helyen. Moholy -Nagy és Rippl Rónai. Előbbihez nem értek,a gyűjteményes kiállításán akkor vesztettem el a fonalat, amikor világhírű lett. Tudom, hogy a festészet még a zenénél is szubjektívebb, de a Galériában számos festő képei nagyobb hatással voltak rám, mint Rippl Rónai művei. De ő élt Párizsban a festészet akkori fővárosában, az ő képeit ismerték a francia festők/képkereskedők/galéria tulajdonosok. Jókor volt jó helyen. Még Csontváryt sem sikerült nemzetközileg elismertetni, pedig ő tényleg zseniális volt)
Egy csodálatos, gyönyörű koncert felvételét szeretném meghallgatásra ajánlani a fórumtársaknak. A szegedi dómban felvett koncerten orgona és rézfúvós zenét hallhatunk. Az orgona minden hangszerek közül a legcsodálatosabb, én nagyon szeretem, ahogy a rézfúvósokat is. A kettő együtt az utóbbi idők legnagyszerűbb koncertélményét hozta el számomra. A koncerten elhangzik Bach d moll toccata és fúgája. Számomra ez a zeneművek zeneműve, a legszebb, amit életemben hallottam. Sok oka lehet ennek, az orgona magával ragadó zúgása és az, hogy ez a mű megvolt nekünk gyerekkoromban lemezen, és nagyon, nagyon sokszor hallgattam.
Azt hiszem az a baj nemzeti operánkkal, hogy bár nagyon szép, nagyon hozzánk, magyarokhoz kötődik. Nagyon gyönyörű zene, nekem különösen Melinda szólama tetszik. Az Ölj meg engem Bánk, vagy a Tisza parti jelenet szerintem van olyan szép, mint Lucia őrülési jelenete a Lammermoori Luciában, vagy Elviráé a Puritánokban. De az első alapja egy európai hírű romantikus regény, a másodiké pedig egy ahhoz hasonló történet. A Bánk bán olyan történelmi dráma, ami hozzánk szól, mi értjük meg, más nemzetbeli számára annyi világos belőle, hogy egy magyar nagyúr bosszúból meggyilkol egy német nőt, az ország törvényes királyának a feleségét. Szerintem ahhoz, hogy valaki a Bánk bánt megértse és szeresse, magyarnak kell lennie.
A Kékszakállú, ami egy francia történeten alapul, és általános, mindenkit foglalkoztató kérdést jár körbe, már világhírű tudott lenni. A Rusalka egy szomorú, de mindenki által ismert mese, amit Andersen is feldolgozott. Az Eladott menyasszony egy jellegzetes cseh humorral megfogalmazott, de mindenki számára érthető szerelmi történet. Helyzeti előnyből indulnak szegény politikailag és erkölcsileg megsemmisült Bánkkal szemben.
Eredetileg az Urániában láttuk. Ott is hatásos volt, de a nagy kivetítőn a Kossuth téren még hatásosabb.
Igazából nem értem, hogy miért nem sikerült nemzetközileg elismert operát csinálni belőle. legalább annyira, mint a Rusalka vagy Eladott menyasszony. Lehet, hogy az a baj, hogy hogy pont abban a korszakban íródtak a leghíresebb operák is?
Most Bécsből is adnak újra előadásokat. Októberben a bemutatókat adták, élőben. De néhány napig vissza lehetett nézni. November 12,-én volt az utolsó élő előadás, az már nem bemutató volt. Parasztbecsület- Bajazzók. Kijött az elején az igazgató. Elmondta, hogy a Bajazzók azzal végződik, hogy "La comedia e finita" és most tényleg ez a helyzet. Ők mindent megtettek az elmúlt hónapokban, 1000 néző volt az előadásokon, más operaház ezt nem tette meg, betartottak inden előírást. Tartottak három bemutatót. Az Elektrat nem láttam, a francia változatú DonCarlost Kaufmannal igen. 120 fős kórus volt a színpadon. A rendezés rettenetes volt, de csak annyira, hogy a zenét még lehetett élvezni, a Szöktetés rendezées annyira rettenetese volt, hogy már a zenét sem lehetett élvezni. Végül azt mondta, hogy a függöny bezárul, a kérdések nyitva maradnak. A közönség persze búzott. Viszont az előadás nagyon jó volt.
Én a Bánk bán filmet csak a you tube-on láttam, de még ott is hatásos volt. A Tisza parti jelentet nem tudom hányszor néztem meg, de nagyon sokszor.
A film erejét mutatja, hogy a fiam 16 éves volt, amikor bemutatták. A zenei ízlése arra korlátozódott, hogy amikor hazajött a gimiből, leült a tévé elé, nézte az extrém sportok csatornáján a downhill versenyeket, és hallgatta az alattuk futó zúzós metált. Nos az iskola úgy gondolta, hogy hadd művelődjenek a gyerekek, elviszik őket a Bánk bánra. Legnagyobb meglepetésemre a gyerekem azzal jött haza, hogy ...va jó volt, nagyon tetszett neki, jó volt zene, látványos a rendezés. Ma is azt mondja, hogy mindazokból a filmekből, amit a sulival láttak, a Bánk bán tetszett neki a legjobban.
Én emlékszem arra a Toscara, amelyet az eredeti helyszíneken és időpontokban adtak elő. Hajnalban felkeltünk az utolsó felvonáshoz az Angyalvárban. Talán 1992-ben lehetett. Utána volt egy hasonló próbálkozás a Traviataval is, de az már nem volt olyan sikeres.
Az a Bánk bán film nagyon jó volt. Marton Éva még a csúcson volt, Rost Andrea pedig már ott volt.
Valamelyik nyáron ( 2000-es évek eleje) a Kossuth téren voltak vetítések, koncertek, színházi előadások stb. Óriási kivetítőn nagyon hatásos volt ez a Bánk Bán.
A rádió és on line közvetítések világában se feledkezzünk meg arról, hogy régen voltak opera filmek is. Rendesen moziban mutatták be őket, jó régen volt, szerintem nálunk az utolsó 18 éve készült Bánk bánk volt. Eszembe jutott az operafilmek királya, egy történelmi korszak megtestesülése, a hetvenes, nyolcvanas évek legjobb énekesei egy vásznon: Figaro házassága
Nekünk olyan sok volt, nalunk en szerettem a komoly zenét, de az igaz, hogy Székely Mihaly, mint Sarastro meg volt otthon is. A 85 eves nagynenim épp néhány napja meselte, hogy amikor '57-ben, a forradalom után visszament az egyetemre, a nagynénjetol kapott egy operaberletet. Az első előadás a Bank ban volt, amikor Simandy belefogott a Hazám, Hazamba mindenki felállt, és sírt. Nagyon megrázó emleke volt, mert most is sírt, ahogy a telefonba elmesélte. Sirattak az emberek a forradalmat, ahogy mondja. Valószínűleg ezert van, hogy nekünk magyaroknak Simándy s hostenor.
Fülöp és Sarastro. Nekünk elég sok komolyzenei lemezünk volt. Biztos nektek is. Az egyiken Székely Mihály énekelt. Nekem Sarastro és Fülöp is Székely Mihály, az ő basszus hangja. Ez van a fülemben. Pepe hangja nem elég mély nekem.
Ugyanígy meghallgattam Bánkot Molnár Leventével. Persze szép. És elolvasta, hogy ereedtileg bariton és Palló Imre énekelte. De az én fülemben Simándy hangja van. Nekem mindig ő lesz Bánk.
