Amíg BOROSTYÁN megérkezik (lehet csak hétközben van net elérése) szeretném itt üdvözölni versének a Te variációdban javasolt változatát. Gondolom nem fog megharagudni érte.
Továbbá:
1.)nem szabadna "átejteni" az embereket,
Miért gondolod, hogy itt ez történik? Szerinted mi célból történne? Talán van valakinek ebben érdekeltsége? Érthetetlen már a feltételezése is.
2.) sok korábban közölt vers nem volt olyan "tökéletes", ahogy áradoztak itt róla. Nyíltság, őszinteség: ezek lennének a legfőbb dolgok.
A nick mögöttiségünk garantálja a teljes nyiltság és őszinteség lehetőségét. Ahány ember, annyi féle. Kinek a pap, kinek a fia... és sorolhatnám. Mit jelent nálad, hogy megérdemelt elismerés? Ki állapítja meg, hogy érdemes-e a kiszemelt vers arra, vagy nem? Lehet, amit Te arra érdemesnek tartasz, mások éppen ellenkezőleg látnak. Viszonyítás kérdése minden.
Igen, igen: jól gondolod: valóban a saját mundéromat védem, amikor kijelentem, hogy én igen is őszintén és tiszta szívből lelkesedtem. Mint, ahogy tiszta szívből berzenkedtem az ellen, hogy valaki a szerelem testét negatív jelzővel asszociálja.
Véleményem: a verseink bensőnkből fakadnak. Lehetnek irodalmilag tökéletlenek, vagy tökéletesek (bár Szerinted utóbbiak nem léteznek) mindenképppen az olvasó a végső nagy kritikus, aki vagy azonosulni tud azok hangulatával, és megérti üzenetüket, vagy nem.
És engedd meg Nekem, az olvasónak, hogy lelkesedjem, ha ráéreztem valamely vers hangulatára, Uram bocsáss meg esetleg még magaménak is éreztem mondandóját, és e feletti örömömnek lelkesedésemmel adtam hangot.
Továbbra is várom jóindulatú és építeni szándékozó kritikáid azzal a megjegyzéssel, hogy maradok továbbra is lelkes őszinte hívetek.
Kedves Mumu! Először is köszönöm a nagyon is használható tanácsaidat. "Ködösség"-et írtam, szándékosan nem ködösítést. Nekem e két fogalom mást takar (egyébként megeshet, hogy szinonímák). Ködösség alatt azt értem, hogy a versből csak érzelmek törnek elő és a kívülálló olvasó csak bizonyos dolgokat ért meg belőle, látja a szenvedést; magát a hátteret, a történelmet, a megtörtént eseményeket viszont egyáltalán nem. Az már egy másik műfaj: talán a regény lenne. Tehát - mert, mint említettem, próbálom kívülálló szemlélőként, "idegenségbe burkolódzva" figyelni a saját alkotásaimat - én úgy hiszem, hogy az érzelmek, a fájdalom átjön és pont az volt a célom. A "tapintatlan bűnöm" javítását fontolóra veszem, bár ezt, mint idegen, nem találtam furának. Sőt, érdekesnek találom a képet. Természetesen arra céloztam, hogy tapintatlanságom (is) okozta a véget, hogy a szerelem kapcsolattá alakuljon. Talán a "tapintatlan nyelvem" jobb lenne? Mumu?
A második versemnek valóban érdekes a címe. A perpeetum mobile jelentésével természetesen tisztában vagyok (még jó, különben nem választottam volna, mellesleg egyik kedvenc Bartók darabom), az ellentmondás, paradoxon pedig szándékos. Hogy az örökmozgó elaludjon? Tul.képpen a vers utolsó két sora foglalja össze azt, amit az összes előtte levő bevezet, hogy "minden változik egyfolytában, tehát semmi sem állandó", így bátorkodtam gondolatban továbbmenni és eljutni odáig, hogy az örökmozgó sem fog örökké mozogni.. Egyébként még ráférne erre is egy kis csiszolgatás, a képek, versek között finomabb, árnyaltabb átmenet kellene. Igy talán túlságosan darabolt.
Kedves claurvoyance,nem azert hogy dicseretel kezdjuk az ellemzest,de Te birtokaban vagy a bizonyos "valaminek" hangulatot teremtsz,a felhasznalt kepek egy iranyba ,a mondanivalod at fele mutatnak,ez ketsegtelen.
A problemam kettos:
-meg mindiog ott van a magyarazatodba hogy kodosre akartam,direkt egy kicsit olyan,stb.A karierunk elejen nagyon fontos hogy megtanuljunk valoszinu minden olvasonak ertheto lenni.Tehat le kellmondani a kesobb mint elismert kolto esetleg hasznalt szandekos kodositesel.Eloszor az olvaso meg kell ismerje,milyen fele vagy,tiszta erzeseket,erzelmeket kell atadnod neki a kozos nyelven.LLegalabb is az en tapasztalatom ez,na meg a kozel 55 eves olvaso gyakorlatom.
-kerulni kell a bombasztikus hatasokat ket magaban is hato szo egymasmelle tetelet.Nem a paradoxal kell hassunk az olvasora hanem a metafora erejevel.a ahasonlat frapansagaval,az erzes melysegevel.
Ebbol a szempontbol elhagynam a
" tapinthatatlan bunom " Na azt erted alatta hogy nem voltal tapintatos es igy vetkeztel,akkor tul nagy a mea culpa.Ha a bun megfoghatatlanssagar celzol akkor a ket szo egymas mellett nem fer el.A bun nem ugy mutatkozik ugy hogy valami alakot kell oltson ,hiszen egy bun egy szubjektiv erzes ,a tett amit bunnek minositunk az a konkret vagy tapinthato.
-perpetuum mobile=orok mozgo.
Ha alomra szenderul elveszti minositeset,tehat nem volt az,nem lehet ra hivatkozni.
Olellek.
Értünk sírok.
Nem kiéhezett oroszlánok bömbölését hallod.
Értünk sírok.
Mert tapintatlan bűnöm nyíló szerelmet rabolt.
Közben fényév-messze tőlem
Új nap virrad rád, melytől bánatot örökölsz.
Álmodban táncolunk.
Koromszín-lakkos körmöd húsom mélyébe hatol.
Álmomban szeretkezünk.
Nyelvem égboltodon legel, ajkad tűzforró szénakazal.
Közben kegyetlen valóságunk kopott telefont ragad:
Tűzoltót hív, ki eloltja e kéjelgő szerelemfestményt.
Vékony, görbült tű vagyok.
Lakhelyünk falusi illatú, szélfútta boglyaóriás.
Tűvékony, áldott jelenés vagy.
Oly sűrű, hatalmas és nehéz ez a birodalom. Mi beleestünk.
Nem szégyen, hogy nem találjuk egymást.
A körülmények megcsúfult áldozatai vagyunk.
Kiüresedtem egészen.
A gyertya, ha csonkig ég, egy szürke sóhajjal búcsúzik.
Üres vagy te is, remélem.
Kecses kis tűznek hittelek és tűznek hittem magam is.
Látod, most már tudom, mégsem értem:
Tűz tüzet nem olt ki.
Találkoztak útjaink.
Mert gyötrő szükségünk volt egy boldog éjszakára.
Szivárvány auránk szétvált.
Most még nagyobb a kín: fellibbent egy másik út függönye.
Semmi nem tart örökké, de feledni nehéz
Leendő kedvesem szeme a te szemed lesz.
Most saját magamat kritizálom: A vers talán túlságosan homályos, helyenként érthetetlennek tűnhet az olvasó számára (mert tudok ám idegen szemmel is nézni saját verseimre, ez fontos!), meglehet, hogy néhány sora még változni fog. Tudom, védekezésnek tűnhet, de volt jókora adag szándékosság ebben a "ködösségben". Talán a mértéken, az arányokon kellene javítanom. Vélemények?
És íme, még egy korábbi vers (talán egy másic topicon már szerepelt):
A perpeetum mobile álomra szenderül
Pipacsmintás övét szorosra húzza a nap
Fákat hervasztva kopárrá egy ásítás alatt
Az izzó alkony vad tüze felettünk gyűrűzve kering
A gyermek alig fogan meg, s már anyja karján ring
Hópelyhek kötnek a mezőn vastag gyapjúruhát
Ám a tavasz megfojtja a gőgnek rideg urát
Orkánként tomboló nyers erő, konok akarat
Épít egymással versengő nagyobb, szebb hidakat
Aztán háború jön, vijjogó keselyűk keringőznek
A roggyant vashidakra száradt emberhúsba tépnek
Vezérük kaján tarajával édes vérdagonyába kezd
A vadász hű kétlövetűjén hamar rajtaveszt
Kimérten bomló teteme esővel küzd, hőtől szárad
Csontváza felett épülnek majd borostyánba borult házak
A kertben pompázó virágágyat hurrikán viszi el
Sivatagba hajítja, hol friss oázis kel
Örömből bút, haragból derűt farag a homokóra
Van, kit gólyacsőrbe küld, van, kit nyugovóra
Beláthatod hát könnyedén, hogy kényelmed is csak csalás
Mert semmi sem állandó, csak az örök változás
MaTeo: nekem is az első variáns tetszik jobban. A másodikat merevnek találom, szerintem a téma miatt az első, "ellágyulósabb", "érzelemmel telibb" változat a nyerő. Kiváncsi lennék a kettő ötvözetére (na jó, ez csak vicc)!
Elugrott elobbi hozzaszolasom...
Szoval ,megkoszonom,kedves MaTeo segitsegedet.Amit mondtal azzal is azonositani tudom magam.
Az hogy a temat ket variansban is bemutatod az jellemzo a komoly munka elkepselesenek,a temak kidolgozasaram, az onigenyes munkara.
Nekem az elso varians tetszik jobban meg ha -ahogy mondod-emocionalisabb,de miert ne lenne.Modernek szamit a mai ember ideal:Marlboro ferfi,ahogy vegig rohan a scenan es kozve egyszavas osigazsagokat mormol maga ele,erdes hangon.
A masodik variansnal egy torest velek felfedezni.
A bohocok azok akik sirnak a tukor elott.
Kinek a fajdalom fogjai azok akik felszabadulnak ?Mert a bohoc a fajdalom foglyokkal nem egy gondolatnivon all.A kapcsolat a tulajdonos (bohoc) es a konnyei,tehat a fajdalomfoglyok , kozott az egy tulajdonos-tulajdon kapcsolat. .Eleg komplikaltan mondom ezt de gondolom megerted ketsegemet.Koszonom Neked a lehetoseget.
Kedves heki,elo a farbaval.Valami komolyat is...
De rég jártam erre! Üdvözlök mindenkit!
Heki, jól szórakoztam a paródiáidon. Kár, hogy nem utaltál rá konkrétan, kinek (kiknek) mely verse (versei) elé tartasz görbe tükröt.
Bírálni nagyon nehéz, főleg úgy, hogy az ember tudja, ő se ír tökéletes művet, bárhogy igyekszik. Olyan verset bírálni pedig, amire a költő dicséretet vár, vagy önmaga jónak ítél, szinte kegyetlenség.
Úgyhogy most tanulmánynak hoztam egy témát, és hozzá két vers-változatot. Az egyik szerintem elég giccses, nem is írtam be sehová. Most is csak az önképzés nemes célja miatt adom közre. A másik már nekem személy szerint jobban tetszik, de még mindig változtatnék rajta, sőt meg is tettem már. Ez még a javítás előtti állapot, kíváncsi vagyok, ki hol változtatna rajta. Nosza, rajta! (A téma nem saját, egy Pegazus-beli vers ihletett meg. Remélem, lesz kedvetek eljátszani egy kicsit ezzel.)
A bohócok sírnak
1.
Ha a bohócok pihennek,
sírnak bizony.
Szemben magukkal
tükör előtt
emlékek börtönéből
szabadulnak
tisztuló patakként
fájó könnyeik.
A bohócok sírnak
2.
Ha a bohócok pihennek,
Szemükből könnyek peregnek.
Szemben magukkal a tükör,
Emlékrabjukhoz börtönőr.
S fájdalomfoglyaik - ha sírnak -,
Pár percre kiszabadulnak.
(És még valamit megjegyeznék, amúgy zárójelben. Mivel könnyen azt hihetjük egymásról, hogy nem tudunk magyarul, ezért felesleges jópofáskodni helyesírási és nyelvhelyességi hibákkal. Én biztos vagyok benne, hogy The EMPEROR tudja, hogy a felpattan nem ikes ige, mint ahogy heki is, hogy az “oly” szó ly-os.)
Derűs javítgató és alkotó kedvet kívánok mindenkinek!
Üdvözlettel:
MaTeo
Kedveseim,tarsaim,a hozzaszolasok keresztmetszete ident (egyforma) a koltok lelkenek psihostrukturajaval.Exhibicionistak vagyunk ,eloszor is magubnknak irunk,boldogok vagyunk hogy visszajelez valaki,nem vagyunk boldogok ha valamit kritizal." nem ert meg" boszankodunk es vagy a sarokba vonulunk nyalni sebeinket vagy pedig szep halkan elsomfordalunk melegebb tajak fele...
Itt ez egy kemenyre keszult onkepzokor,ahol gondolom,dolgozni akaruznk.
A verseini nem tokeletesek azert meg nincs utca rolunk elnevezve.De szeretjuk a verset es terapia szamunkra,maskor uzenet,maskor hangulatfelvetel.
Ha azzaonban ugy gondoljuk hogy komolyan akarunk vele foglalkozni,tobbek kozott hajlandok kell legyunk ide is benyujtani,figyelni hoo tartsuk a kritikat sajat magunk szamara igaznak (mert csak ezt fogjuk elfogadni9 es hol legyintunk ra.Mindenesetben azzonban hallasak vagyunk annak aki velunk torodik.
Lehet hogy elveszitunk egy par tarsunkat (nem szeretnem ),lehet hogy eppen most nbem talaltatik olyan aki megmeretne magat szivesen,a topic elsulyed,de tapasztalatom szerint vcalamikor ujra eled ha igy lenne.Ezek a vitak helyenvaloak es segitenek profilunk megrajzolasaban.Ide jonnek majd az amatorok ,amator kritikusok ,a muhelybe.
Kedvs heki,a megszolalasod modja eredseti,a gondolat nem ,de az ironikus kepek produkalasanak kesege ,az egyedi.
Sajnos meg is egy kritika:
..halk basszus mint meganyi parduc.
Egyes szemely,tobbes szemely (meg akkor is a kepben az ,ha a meganyival singularizalnad..)
Kedves borosttyan,boldog lehet az akinek ez a vers szol.
Keves klia,ne menj el ! Szuksegunk van ilyen ilyen irokra es olvaskra mint Te.De ne hagyd el ugyanakkor a kritikat sem ,ha lehet.
.."Mostanában nagyon kevés olyan hozzászólást találtam, hogy "ebben és ebben javithatnál", "ez és ez igy lenne jobb". De lehet, hogy valóban tökéletesek a versek."
Erősen érintve érzem magam fentiek miatt. Bocsánat, ha off voltam.
... Én úgy hiszem, hogy tökéletes vers nincs, nem is létezhet, és itt ráadásul elveszett a szándék, hogy önképzőkör jelleggel működjünk."
Lehetséges, hogy lelkesedésem a versek iránt oly nagy,hogy elfelejtettem a topic önképző szerepét.
Bocsássatok meg, de valójában alkalmatlan vagyok az építő kritikára, ugyanis engem elsősorban a hangulatuk ragad meg. Nem tudom szárazon, tárgyilagosan tekinteni azokat. Persze, hogyan is tudnám? - hiszen magamnak is még tojáshéj van a fenekemen, annyira kezdő vagyok.
Nekem a versek ennek ellenére igen is tetszettek, mégpedig oly mértékben, ahogyan leírtam. Persze nem vagyok kritikus, de érző olvasó az igen.
Tanulva fentiekből a továbbiakban csak olvaslak Benneteket, illetve ha születik újabb versem, küldöm nektek további csiszolásra.
Ha már itt tartunk több konkrét javaslatot várok. Több variációt egy témára. Kérem az eddig küldött verseimet - fentiek szellemében - akár visszamenőleg nagyító alá venni.
fáradt lila álmok zúdultak a bársony penészes zongorából
verset írtam és néztem magam foncsoros éjbe képzelten
halk basszus mint megannyi párduc lépte szólt a mi zenénk
és tudtam hogy tudtam valamit és megcsináltam
tanácsot is adok oly kedvesen kimérten régi kávé
zaccos de lágy keserű s a szobámat rideg fényű
tévé meríti sosemvolt álmok hálójába
vagyok clairvoyance igaz szomorú
"(az elismerés helyénvalóságát vitató hozzászólások közé)" Szerintem ezt nem is vitattuk (mármint, hogy kell a megérdemelt elismerés). Még jó, hogy ami tetszik, azt kinyilatkoztatjuk! Véleményem szerint azonban 1.)nem szabadna "átejteni" az embereket, 2.) sok korábban közölt vers nem volt olyan "tökéletes", ahogy áradoztak itt róla. Nyíltság, őszinteség: ezek lennének a legfőbb dolgok.
heki:
"o emberek ki érthet meg engem!!!
most zavartan tépdesem ingem" Én a helyedben ezen a rímpáron javítanék. Enyhén erőltetett, különben a versnek stílusa van, egyedi hangvételű, megragadó, egyszóval: érdekes! Erre figyelni kell!
"oj furcsa dolog esett meg velem": remélem, ez csak nyomdahiba! :-)
BOROSTYÁN: a te versednél is a rímekkel vannak problémáim. Én vagy szabadverssé alakítanám vagy kicserélném az összecsengéseket!
A legnagyobb jóindulattal üdvözöl benneteket,
Szabolcs
o emberek ki érthet meg engem!!!
most zavartan tépdesem ingem
mert oj furcsa dolog esett meg velem
elkapott engem a szerelem!!!
tőlem nem irtózott
elkapott lebirkózott
rámfeküdt lihegett rajtam
nyállal fröcskölte be ajkam
izzadt verítékezett
s mikor elélvezett
elnyúlt rajtam nagy ronda teste
feledhetetlen reggel. vagy délután. ja nem. este.
Engedjétek meg, hogy fejest ugorva (az elismerés helyénvalóságát vitató hozzászólások közé), én újként, minden bátorságom össze szedve, küldjem bonckés alá a percekkel ez előtt megírt versem. Kíváncsian várom építő kritikátok.
Szerelem
Szerelem Te
Örök rejtély
Élvezed,
Hogy újabb
Bolondot
Leltél.
Bolondot
Bizony a
Legkergébb
Fajtából,
De mit
Bánom én
E jelzőt
Boldogan
Vállalom.
Megkergült
Lelkem
Csapongó
Madár, ki
Örömében
Ágról-ágra
Száll.
Ki széllel versenyez
Szárnyal magasba,
Nem törődve ezernyi
Veszéllyel, viharral.
Mit neki Ősz
Jöhet a Tél
Szíve egyre csak
Nyarat idéz.
Szerelem bizony
Te tetted vakká.
Nem lát most
Mást, csak jövendő
Nyarát.
Kedveseim,persze hogy kell a koltonek az elismeres.Mindnyajan sovargunk utana.De pont azert hogy jobbak legyunk
kell a joindulatu (nem mindig igaz )kritika is.
Jo hogy most egy ido,utan megallunk es ujra megfogalmazuk a topic lenyeget.Onkepzokor,a tobbi verses topictol ez
valaszthatja el:inkabb a javitasra adjon helyet sot beszelhetubnk altalabban is az alkotasi nehezsegeinkrol is.
Mindenben mertekel.
Azert a dicsereteket sem kell elfolytani,ha valobban erzed is amit mondsz.Udvariasgra nincs okunk.
Kedveseim,persze hogy kell a koltonek az elismeres.Mindnyajan sovargunk utana.De pont azert hogy jobbak legyunk kell a joindulatu (nem mindig igaz )kritika is.
Jo hogy most egy ido,utan megallunk es ujra megfogalmazuk a topic lenyeget.Onkepzokor,a tobbi verses topictol ez valaszthatja el:inkabb a javitasra adjon helyet sot beszelhetubnk altalabban is az alkotasi nehezsegeinkrol is.
Mindenben mertekel.
Azert a dicsereteket sem kell elfolytani,ha valobban erzed is amit mondsz.Udvariasgra nincs okunk.
Kedves EMPEROR nagyon remelem nem haragudtal meg es itt maradsz veleunk,egyutt orulni es kritizalni
Igazad van, én is úgy látom, hogy mostanában talán egyedül Mumu az, akinek kritikai észrevételei is vannak, s mindenki csak úgy bedobja a sajátját, s várja az elismerést... Persze, az velem is előfordult, hogy valakinek a verse adott egy alaphangulatot, amihez hozzátettem a magamét is minden megjegyzés nélkül... Kösz, hogy szóbahoztad...
Egyetértek Mumuval. Sőt, én jóval tovább mennék!!! Az eredeti célkitűzés, mely elveszni tűnik szép lassan, az volt, hogy egymást tanitgassuk, próbáljuk "jobb költővé" nevelni, ha szabad ilyen csúnya szófordulattal élni. És ehelyett mi megy? Jaj de szép ez és ez is tökéletes stb, stb... Én úgy hiszem, hogy tökéletes vers nincs, nem is létezhet, és itt ráadásul elveszett a szándék, hogy önképzőkör jelleggel működjünk. Még tovább megyek: nem is a szándék veszett el, hanem Ti tényleg tökéletesnek vagy "ennél jobb nem lehet"-nek fogadjátok el a beirt költeményeket. Mostanában nagyon kevés olyan hozzászólást találtam, hogy "ebben és ebben javithatnál", "ez és ez igy lenne jobb". De lehet, hogy valóban tökéletesek a versek. Akkor elnézést, nem zavarok és felejtsétek el ezt a hozzászólást...
Keves EMPEROR,dehogy is vitatkozok Veled.Aztan meg itt van a koltoi szabadsagod is.Tegyel vele amit gondolsz.Sugesztivnek szugesztiv.En az onkepőzokorbe csak arrol irok ami szerintem nekunk eloszor is meg kell tanulni.Ami jo arrol nem kell sokat irni.Eleg azt mondani tetszik,igen,szep.Ha tovabb akarjuk magunkat azzonban fejleszteni,akkor egy par dologban es ehhez szigoruan hozzatartozik a vers logikai fegyelme (ha anarchikusnak akarjuk akkor eppen az anarchia logikaja...mert az is van),semleges olvaso szamara erthetosege,elfogadasi lehetosege.De persze mindenki szabad ezt ugy vennie ahogy akarja.Bocsanat.
Dehogynem pattanhat fel... Illetve a szemHÉJ pattanik fel, de hát az elég idétlenül hangzana, ha aztat írnám, hogy a '...szemem héja felpattan...'. Szerintem az eredeti verzióban kicsit 'ütősebb' az egész, már csak azér' is, mer' eztet így álmodtam, és ha az álomban benne volt ez a képzavar, miért ne lehetne benne a versben is, ha az az álmot akargya visszaadni?
Nekem is nagyon tetszik.Csak ha annyira is frapans es a mondanivalot alahuzza akkor is kerulnunk kell a kepzavart:a szemunk nem patanhat fel.
u.i.Tudom ilyenkor olyan vagyok mint valaki aki egy nagyos szep zongora versenyt hallgat,de a kottaval a kezebe felkialt. "ez nem diez !"
Csak jot akarok es meg jobbat.
Könnyű kezek simítanak végig arcomon
gyengéden kicsalogatva álmomból
Egy arc fölém hajol,
tekintete magához húz
fel, ki az álom-mélyből.
Felé nyúlok, belekapaszkodok
vigyen innen,
el a tátongó mély fölül
De zökkenünk egyet, szemem felpattan -
farkasszemet nézek a sivár plafonnal...
Ez nem a korcsmában lett (ja, az előzőhöz nem kifejezetten a korcsma adta az ihletet - akárhol megírhattam volna, csak akkor éppen korcsmáztam, amikor versírni támadott kedvem),
hanem miután kb. ezt álmodtam, nem sokkal ébredés előtt.