Tegnap jártam egyet a Cserhátban, ott folytattam, ahol két hete abbahagytam: Felsőpetényben a kocsmánál. Az odautazás logisztikája meglehetősen egyszerű volt: a Nyugatiból a 06:11-kor induló személyvonattal elmentem Vácig, ott pedig kb. 20 percem volt, hogy átslattyogjak a vasútállomásról a buszállomásra, megvegyem a pénztárban a jegyemet és felszálljak a 07:20-kor induló helyközire, amivel aztán a menetrend szerint percnyi pontossággal, 08:08-ra érkeztem a Felsőpetény, szövetkezeti italbolt nevű megállóhelyre.
A kocsmában röviden elintéztem az adminisztrációt, behajítottam egy hideg Borsodit a gallér mögé és el is indultam, mert csigatempóm ismeretében eléggé szűkre volt szabva a táv teljesítéséhez rendelkezésemre álló idő. Alsópetényig az út a régi volt: a kocsmából kilépve és a Lókos-patak hídján átkelve rátértem a kék jelzésre, elsorjáztam az Almásy (Almássy?) kúria elhanyagolt parkja és a volt tsz telephelye mellett, majd az utolsó tanyáknál rátértem a jól kijárt, cseppet sem sáros keréknyomokra, amik aztán átvezettek Alsópeténybe. A faluszéli jurtatáborban éppen dolgoztak: szellőztették a sátrakat, néhány ponyva kiterítve hevert a kora délelőtti napsütésben.
Felsőpetény, kocsma
Fenyves és bekerített terület határán (visszafelé fényképezve)
A jurtatábor
A falut elérve megálltam a Gyurcsányi-Prónay kastély parkja előtt (a tábla szerint most kastélyszálló), rövid kitérőt tettem a templomhoz és a Werbőczy emlékgúlához, ahonnan szép a kilátás a falura, majd megálltam pecsételni a központban a buszmegállónál elhelyezett stemplivel. A kihelyezett (felszegezett) pecsétpárna csontszáraznak bizonyult, ezért a mindig magamnál lévővel kellett megismételnem a procedúrát.
Alsópetény - A Gyurcsányi-Prónay kúria
Alsópetény - A harangtorony és a Werbőczy emlékmű
Alsópetény - A templom
Alsópetény - Kilátás a falura a templomtól
A faluból kifelé most is a Béke út Rákóczi út útvonalon vannak felfestve a jelzések, de az erdőt elérve elérkeztem az első útvonal módosításhoz: most egy villaszerű elágazásban balra térnek a kék jelzések és a falu felett oldalaznak végig Romhányi-hegy bokros-ligetes oldalában, időnként meglepően szép kilátást nyújtva Alsópetényre. A laza henkelésnek egy derékszögű jobbkanyar vetett véget: a szekérút nekiindult a hegyoldalnak és felkapaszkodott a tetőre. Itt már megenyhült a kaptató, és egy kisebb séta végén, az emeletes vadászház előtt pár lépéssel csatlakozott vissza az utam a régi útvonalra.
Alsópetény - Pecsételőhely
Kilátás Alsópetényre a Romhányi-hegy oldalából 1.
Kilátás Alsópetényre a Romhányi-hegy oldalából 2.
A vadászház padjain pihentem egy sort, majd a néhány éves irtásfoltokon keresztül felkapaszkodtam a Romhányi-hegy gerincére. Tettem pár lépés kitérőt az óriási tölgyhöz, majd megkezdtem az ereszkedést a Romhányi-hegy északi oldalában az erdészeti úton. Itt futottam először össze a motocrossos ötösfogattal, akikkel később még összehozott párszor a balsorsom: mögülem érkezve elhúztak mellettem az erdei úton, én pedig félreálltam, nem pöröltem. Öten vagyunk kiáltotta oda nekem a vezérürü, aztán már másodperc után már csak a távolodó hangjukat hallottam, meg persze a füstjüket szívtam.
Az emeletes vadászház
Szokatlan jelzéskombináció az irtásfolt helyén növő új erdőben
Öreg tölgy a Romhányi-hegy gerincén
Az ösvényre való jobbos letérés jól volt jelezve, leereszkedtem a kis vízmosásba, kereszteztem, majd a túlsó oldalán felkapaszkodva következett a második útvonalváltozás: most a gyalogútról nem térnek rá a jelzések a Romhányba vezető földútra, hanem tőlük délebbre vezetnek tovább, kissé feljebb a hegyoldalban. A jelzések sűrűn vannak felfestve, az ösvény most kezd kialakulni közöttük. Egy fiataloson egy frissen nyitott úton haladtam végig, majd ismét az öreg erdő következett, de már keréknyomokon, majd egy vegyes gyertyánnal elegyes vörösfenyves. Egy többszörös útelágazásban, egy rövid szakaszon puszta figyelmetlenségből utat tévesztettem, de ezt észrevéve a jelzett, és kihagyott pár méternyi szakaszt oda-vissza bejártam. A végén aztán csak kikeveredtem a Romhányba vezető jól kitaposott földútra, de itt viszont egy friss K+ jelzésre lettem figyelmes, amit most festhettek fel a Rákóczi törökmogyorófához! Elballagtam a mezőkön keresztül a fáig, aztán nem a K+ másik ágán indultam tovább (ami már korábban is létezett), hanem visszatértem a mezőre, a kék jelzésekre.
Frissen nyitott úton
Fenyvesben
A K+ jelzés új ága a mezőkön keresztül vezet a törökmogyorófához
Pár perc múlva már a Lilla presszóban pihentem, stempliztem itt is, megittam a szokásos Borsodimat, aztán nekiveselkedtem a Kétbodonyba átvezető országúti szakasznak. Unalmas út végén érkeztem meg a Hangi presszóhoz, itt aztán indigóztam a Lilla presszóban történteket. Már láttam, hogy kissé meg kell nyomnom a gombot, ha el akarom érni Becskén a csatlakozást, ezért nem is maradtam sokáig. Eléggé eseménytelen úton másztam meg és gyalogoltam végig a Cser-hát gerincén, amikor elértem a gerincút bokros-ligetes délkeleti végét, ott húztak el mellettem másodszor is cross-motorosok. Öten vagyunk! szólt oda megint nekem a vezérkos, amikor elhúztak hátulról mellettem. Csak nem ők is kéktúráznak? merült fel bennem a kérdés, de aztán elhessegettem magamtól a gondolatot.
Romhány - A Lilla presszó
Romhány - Öreg kőhíd
Rákóczi emlékmű Romhány és Kétbodony között
Leereszkedtem az erdei úton a Kisecsetre menő makadámútra, ezen értem el a vasúti vágányokat, majd a mezők szélén végigbaktatva és az erecskényi Galgát keresztezve tértem rá a kaszálók szélén végigvezető keréknyomokra. Végül átkapaszkodva az Eresztvény dombhátán érkeztem meg Becske déli határába. Elkészítettem a szabványképeket a Szanda-hegyről, aztán az országút szélén beballagtam a faluközpontba. Itt húzott le mellettem harmadjára a motocross-os csipet-csapat. Három perccel a buszom menetrend szerinti 16:13-as indulása előtt érkeztem a buszmegállóba, egy pillanatra felmerült bennem, hogy gyorsan pecsételek még a Vadászban, de mivel a busz bármikor megérkezhetett, erről inkább lemondtam. Majd legközelebb. Meg most úgyis csak a túrajelentésre kellett volna. Szóval kifogás mindig akad.
A Hangi presszó Kétbodonyban
A Cser-hát gerincútján
Becske és a Szanda-hegy
Végül a busz vagy tízpercnyi késéssel érkezett, tehát nyugodtan bemehettem volna a kocsmába, még egy pofa sör is belefért volna az időbe, de ezt ki tudta előre? Mindenesetre ezzel a késéssel úgy éreztem, hogy a balassagyarmati, időben eléggé szűkre szabott átszállásom is veszélybe került, ezért óvatosan megkérdeztem jegyváltás közben a pilótát, elérjük Gyarmaton a pesti járatot? Hát, csodálkoznák, ha nem! válaszolta a sofőr, aztán az öreg kocka Ikarussal olyan akrobatamutatványokba kezdett az országút szűk kanyarjaiban, hogy az utasok kézzel-lábbal kapaszkodtak, hogy ki ne essenek az ülésekből, én pedig irigykedve gondoltam a cerkófmajmokra, akik a farkukat is igénybe tudják venni erre a célra. Persze elértük Balassagyarmaton a 17:00-s pesti buszt, amivel 18:30-ra érkeztem Újpest, Városközpontba.
A túrán rögzített GPS-tracket most is közkinccsé teszem, annál is inkább, mert a leírt változások egy részét nem látom még a turistautak.hu-n. Mivel a trekkel kapcsolat minden valós vagy vélt szerzői jogomról most is lemondok, így az szabadon feltölthető, letölthető, felhasználható, stb., stb., stb.
Nincs logisztikai "központ", Sopronnémeti a Csorna - Porpác vonalon személyvonattal érhető el, Csornán van csatlakozás, kell kicsit várni, de van kocsma a vasútállomás közelében.
Rábapordány fontos közlekedési csomópont, közvetlen busz Győrig.
....hajdan pedig hány tervezett többnapos barlangjárás fulladt kudarcba (azaz inkább borba) a Szépasszonyvölgyben... És mind úgy kezdődött, hogy "gyertek, mielőtt felmegyünk a fennsíkra, mutatok egy pincét, nagyon finom bora van az öregnek..." :D
Közvetlenül a kéktúra mentén található Káptalantóti felől a Gulács felé haladva az Istvándy-pincészet is amely szintén alkalmas lehet egy hosszabb-rövidebb pihenőre és borkóstolásra, továbbá ha van rá időnk akkor egy komplett gasztronómiai élmény megszerzésére is.
Ahol a kéktúra elhagyja az aszfaltot hogy egy erdei ösvényen vágjon neki a Gulácsnak ott, szemben van a pincészet kapuja, ezen belépve egy rövid sétával érhetjük el a Tóti-hegy oldalában, a Másfélmillióban is szereplő egykori Rizapusztai Borkombinát közelében kialakított gyönyörű fekvésű borászatot.
Mikor mi ott jártunk akkor éppen a Pünkösd környékén megrendezett Tanúhegyek teljesítménytúra ellenőrzőpontja volt itt kialakítva, mondanom sem kell hogy az összes közül a legvidámabb! :-)
1. a bejárat, közvetlenül a kéktúra által járt aszfalt mellett
2.-3.-4. az udvar és a kilátások a Balaton, a Badacsony és a Gulács felé
Cikk is volt velük, sőt már TV műsort is láttam róluk ha jól emlékszem:
Nem tudod te megbecsülni, hogy nagyjaink érted-értünk izzadták ki ezt a csuda ötletet. :-) Bélyegző sem kell, csak ragaszd be a menetjegyet. Vagy az Y és Z generáció tagjai nyomjanak egy selfie-t a sofőrrel. :-)
Apropó, selfie: számos, kisebb túramozgalom egyedül történő bejárása során már sok éve készítettem selfie-ket igazolópontoknál, igazolás gyanánt. Megelőztem a koromat. :-)
És ha már csapongok, még egy gondolat, most éppen a hazajáró Kenyeres Oszitól, hátha nem olvasta mindenki a márciusi Magyar Turistát:
És hányszor megtanultuk, hogy nem a lélegző kabát meg a Vibram talp tesz turistává, nem feltétlen te és a rád tukmált matéria a főszereplő odafent a bérceken.
Véleményem szerint a hazai palettán a legjobb rózsakő bort évek óta Szásziék szűrik. Minerális, gyümölcsös, szép. Mivel a rózsakő fajta kizárólag a hazai palettán fordul elő, így a világ legjobb rózsakő bora címe sem túlzó. :-) Feleségem kedvenc bora volt pár éve a szigligeti süllőfesztiválon. A rózsakő érdekes szőlő, a (nővirágú) kéknyelű és annak porzó fajtája, a budai zöld keresztezéséből "fogant" alig több mint fél évszázada. Szásziék számos remek borral rukkoltak már elő, de egy ezek közül legendává nemesült az újkori magyar bortörténelemben: a 2006-os Kabócás olaszrizling. (Mikor a rizlinggel is baj lesz Magyarországon, én már nem akarok élni. Márai Sándor). Egy hedonista ismerősöm szavait plagizálva: "Sírsz, zokogsz, ha megkóstolod!" :-)
Ha már Szent-György-hegy, akkor a Lengyel kápolnától alig néhány lépésnyire van Nyári Ödön pincészete, ahol a zseniális borokon túl a mester bajsza is garantáltan lenyűgözi a pincelátogatókat.
Tisztelem Tokajt, de a Balaton környéki tanúhegyek (beleértve Somlót is) bazaltborai a kedvenceim.
Köszönet ezért linkért. Messzeringó gyermekkorom világa. Alföldi születésű vagyok, s bár én már egy kisvárosban születtem, de a felmenőim nagy hányada falun, tanyán élő ember volt. Ha 50 évvel korábban születek, akár még belőlem is "löhetött volna böcsületös parasztembör". Döbbenetes a fotókon az idősödő parasztember inas, szikár, egy csepp felesleges zsírt nem tartalmazó teste. Anyai nagyapám volt ez az elnyűhetetlen típus. Ezekkel a markáns, ráncos arcokkal minden hétvégén találkoztam gyermekkoromban. Nyáron akár több héten át is. Egy letűnő korszak utolsó villanásai. Számomra egyébként ezt adják vissza kristálytiszta hitelességgel a "Másfél millió lépés lépés ..." kockái is. Tényleg köszönöm, rozaa.
Szerintem ezen a szakaszon csak a Lesenceistvánd-Tapolca szakasz gáz,de az nagyon. Nem az aszfalt végett,mert azzal nincs baj,a táj sem unalmas,mert mégiscsak egy lápos részen vezet ahol mindig van élet.
A baj az iszonyú forgalom ,mert ez ugye egy átkötő út a 84-es és a 77-es között,ráadásul Tapolcát É ról.D-ről és K.ről csak így lehet elérni.
Nekem kimondottan "halálfélelmem" volt a szakaszon,pláne a 77-es elágazástól. Nincs hova menekülni,szemből busz,mögüled kamion...
Ilyet csak a tarjáni szerpentinen éltem át,de az hál Isten csak pár száz m,viszont ez megszűnt .
Egyik évben hóolvadás után (közben) jártunk erre, és láthattuk hogy miért nem lenne szerencsés ha az említett Badacsonytördemic-Lesenceistvánd szakaszon leterelnék az aszfaltról a kéktúrát, mint azt sokan megfogalmazták már kívánságként.
A hegy környezete időszakosan vízzel borított terület, lápvidék, tavasszal látszik ez a legjobban, leginkább egy szigetre hasonlít a környezetéből kiemelkedő tanúhegy.
nem, ez nem a Balaton felőli oldal, a ködben az ott a Szent-György-hegy
Tavaly nyáron pedig felfedeztük azokat a dolgokat is errefelé amiket a kék nem érint, de még mindig elmondhatjuk hogy a teljesség igénye nélkül.
Jajj, a Szent-György-hegy, de irigy vagyok, az egyik kedvencem a Dunántúlon.
A Lesenceistvándtól 'Tördemicig tartó huszon-valahány km aszfaltos szakasz oázisa, gyönyörű szép a kilátás a tetejéről, de a felvezető útról is vannak szép panorámák!
1. a távolban bal oldalon, a Badacsony kistestvére
Most haladtunk át Tapolcán. Vállusról megyünk Szigligetig a jelzések nagyon frissek és jók. Tapolca belvárosából kifelé van lefestve a kék, lehet még nem festették újra... Most megmásszuk a Szent György-hegyet. Ma találkoztunk egy túrázóval Lesenceistvándon. Ő busszal ment Tapolcára. Facebook oldalon este írunk napi beszámolót.
Tavaly az iszkirin pont ott tévedtem el, mert félreértelmeztem a jelzést, ami az út túl oldalán volt és valójában jobbra, a Tornyó felé menő ösvényre mutatott. Talán így egyértelműbb lesz :)
A térkép pozitívuma, hogy tartalmaz egy nagyon friss és ésszerű nyomvonalváltozást az Országos Kéktúra útvonalán Koldusszállás és Tornyó között. A Bodza-völgyből már nem az igen kanyargós és forgalmas Tatabánya - Tarján közötti összekötő útra kapaszkodik fel a jelzés, hanem északkelet felé tartva az erdőben halad felfelé. Azon a ponton keresztezi az említett közutat, ahol az Országos Kéktúra eddigi nyomvonala letért róla egy Tornyó felé tartó talajútra:
A változást az OSM-re felszerkesztettem, a TUHU-t frisíteni kell, a TTRMap-ra nem tudom, mikor kerül fel ez a változás.
Az Országos Kéktúra Nagyegyháza - Kisegyháza közötti szakaszán nem a térképen jelzett, Régi-vágás nevű dűlő erdején vezet az útvonal, hanem ezt a magaslatot nyugat és észak felől megkerülve, az egykori Hatos-tó völgyében halad tovább. Az időszakos tóduzzasztások miatt a térképen jelzett nyomvonal völgybeli torkolata gyakorlatilag a járhatatlanságig benőtt:
A Közép-dunántúli Piros Túra Oroszlány - Szár közötti szakaszán, a Szálláskút környékén már nem vágja át az erdészeti út kanyarját, hanem azon vezet egészen a letérésig:
Az utolsó két esetben az OSM és a TUHU az aktuális, a TTRMap a megszűnt nyomvonalat mutatja.
A Vértes turistatérkép következő kiadása ezeket a hibákat már nem fogja tartalmazni.
nem, ez nem a Balaton felőli oldal, a ködben az ott a Szent-György-hegy
és fentről is
