A Nemetes törzs. Ők is Ariovistus törzsszövetségének tagjai voltak. Kr.e 58-ban ott voltak a Ariovistus vesztes csatájában Caesar ellen. Ezután római uralom alá kerültek. A törzs központja Nemetum Noviomagus - a mai Speyer volt.
A Triboci törzs. A mai Elzász területén éltek Stassburg és Haguenau közt. A törzs földműveléssel, állattenyésztéssel, vaskohászattal és kőfejtéssel foglalkozott. Ők is Ariovistus törzsszövetségének tagjai voltak, Kr.e 70-ben települtek be Galliába. Kr.e 58-ban ők is ott harcoltak Ariovistus seregében Caesar ellen a vesztes csatában. Ezután római uralom alá kerültek. A törzs területét 350-ben az alemannok elpusztították, 401-ben más germánok elfoglalták a területet.
A Vangiones törzs. Ők Ariovistus törzsszövetségének tagjai voltak, a Harud, Markomann, Nemet, Sedusi, Sueb és Triboci törzsekkel együtt. Caesar legyőzte őket Kr.e 58-ban, ekkor római uralom alá kerültek. A terület római közigazgatási központja Borbetomagus - a mai Worms volt.
A Mattiaci törzs. Ők eredetileg a Chatten törzs egy része voltak eredetileg, Wiesbaden - Aquae Mattiacorum környékén éltek, a Taunus és Wetterau közt. A rómaiak szövetségesei voltak, adómentességet és vámmentességet kaptak Rómától, cserébe katonákat küldtek a római hadseregbe. A törzs területén később épült egy római légióstábor, Mogontiacum - Mainz. A Julius- Claudius dinasztia idején több római erőd épült a törzs területén, Wiesbaden, Castellum Mattiacorum - Mainz-Kastell, Hofheim településeken. A rómaiak még ezüstöt is bányásztak itt 47 körül. Domitianus császár idején a limes mögé került a törzs területe, végül Róma területe lett. A polgári közigazgatás központja Civitas Mattiacorum volt. Miután 260-280-ban feladták a rómaiak a limest, az alemannok foglalták el a területet.
Az Ubi törzs. A törzs eredetileg a Rajna jobb partján élt, a Sugambri törzs mellett, határfolyójuk volt a Sieg folyó, a másik a Lahn folyó volt a Majnáig. Jó kapcsolatuk volt Rómával, kereskedtek vele és katonákat adtak a római hadseregbe, lovasokat. A többi germán törzs ellenséges volt emiatt és sokat támadták őket. Ezért védelmükben Kr.e 19-18-ban Agrippa áttelepítette őket a Rajna bal partjára, a későbbi Germania Inferior területére. Bonn, Köln, Aachen környékén éltek, jobbra a Wurm folyótól az Ahr folyó völgyében. A törzs fővárosa Ara vagy más néven Oppidum Ubiorum volt, később Claudius császár idején az új neve Colonia Claudia Ara Agrippinensium lett - a mai Köln város. Az északi határukon volt Gelduba római erőd, ahol a Mühlenbach patak a Rajnába ömlik. Az Ubik is támogatták 69-ben a Julis Civilis felkelést, de csak kényszerből. Később romanizálodtak a 3.századra, majd beolvadtak a ripuári frankok közé, miután azok elfoglalták a területet.
A Cugerni törzs egy mesterséges törzs volt. Kleve környékén éltek és Xantentől délre Krefeldig. Tiberius Kr.e 8-ban 40 000 germánt telepített át a Rajna jobb partjáról Galliába. A többség a Sugambri törzsből származott, ezenkivül még a Sueb és Brukter törzsből is volt telepítés. Az új területen északi szomszédjuk az Ubi törzs volt. A telepeseknek katonákat kellett adni a római hadseregbe. 69-ben támogatták a Julius Civilis felkelést. A 3.századra romanizálodtak, utódaik beolvadtak a frankok közé.
A következő a tungri törzs, ők Belgium területén éltek, központjuk Aduatuca Tungrorum- Tongern, Lüttichtől északra, római város volt, Kr.e 15-ben alapították. Julius Caesar idején költöztek a Rajna bal partjára, rátelepültek az itt élő keltákra, Caesar legyőzte őket és római uralom alá kerültek. A terület később Gallia Belgica tartomány része lett.
Akkor következik a cananefates törzs, ők a batávoktól nyugatra éltek Hollandia területén. A központjuk Forum Hadriani - Voorburg volt. Már korán római szövetségesek lettek, katonákat küldtek a római hadseregbe. A fríz lázadás idején Kr.u 28-ban sokan meghaltak köztük, mint a segédcsapatok katonái. 69-ben támogatták a batáv Julius Civilis lázadását. A 3.századra beolvadtak, romanizálodtak.
Akkor először a batáv törzs. Ők eredetileg a Chati törzs mellett éltek, de egy törzsi viszály miatt elköltöztek a Rajna torkolatához Kr.e 50-ben. Kr.e 12-ben Drusus hadjárata idején elismerték a római fennhatóságot, katonákat küldtek a római hadseregbe és adóztak. Kr.u 69-70-ben Civilis vezetésével fellázadtak Róma ellen, jelentős katonai sikereket értek el, de a végén Róma legyőzte őket, viszont eltörölték az adóikat ezután. Traianus császár idején a területükön épült egy római katonai tábor, Ulpia Noviomagus Batavorum, a mai Nijmegen elődje. Jelentős római város volt még: Arenatium - Arnheim, Batavodurum - Durstede, Lugdunum Batavorum - Leyden, Trajectum - Utrecht. A lakosság idővel romanizálodott, a 4.században frankok költöztek ide és beolvasztották magukba az itt élőket.
Gondolom felismerték a szövetkezésből származó előnyöket, így hatékonyabban tudtak támadni a rómaiak ellen és védekezni, régebben könnyen elbántak velük törzsenként.
Az Engern régió neve maga is az Angrivari törzs nevéből származik.
A 8. században a szász törzsszövetség által uralt terület négy tartományra oszlott:
-Westfalen
- Nordalbingen
- Engern (Angrivarien)
- Ostfalen
Érdekes, hogy a kontinensen maradt szászoknak nem voltak királyaik, a törzsi arisztokrácia kollektíven vezette a törzsszövetséget, legalábbis én ezt olvastam valahol.
Az ampsivari törzs az Ems folyó mentén élt, a frízektől délre. Drusus idején Kr.e 12-ben Róma szövetségesei lettek. Később támogatták az Arminius felkelést Kr.u 9-ben, ezért Drusus büntetőhadjáratot vezetett ellenük. Nero császársága idején 59-ben elűzte őket a Chauken törzs a lakóhelyükről. A 4.században a frank törzsszövetség tagjai lettek.
A cherusk törzs az Elba és Weser folyók közt élt, Kelet-Wesztfália és Alsó-Szászország területén. Kr.e 12 és Kr.u 16 közt több háborút is viseltek a rómaiak ellen, harcoltak Drusus, Tiberius, Varus és Germanicus ellen. A csúcspont a teutoburgi csata volt Kr.u 9-ben, amikor Arminius királyuk vezetésével három római légiót megsemmisítettek. Egy törzsszövetség harcolt itt Róma ellen, tagjai a Cherusk, Brukter, Usipeter, Chatten, Chattuari, Tubant, Angrivari, Mattiac törzsek. 17-ben együtt harcoltak Marbod markomann király ellen. Arminius 21-es halála után belső harcok törtek ki a törzsben és irtotta egymást a az arisztokrácia. 47-ben Rómától kérték, hogy küldje vissza nekik a túszként ott élő Italicust Arminius családtagját királynak. Később is folyt a belső harc, az egyik király Chariomerus 88-ban segítséget kért Domitianus császártól, mert a Chatten törzs elűzte őt. Ezután eltűntek a forrásokból, a 4.században a szász törzsszövetség tagjai lettek.
Az angrivari törzs a Weser folyó középső része mentén élt eleinte, főleg a jobb parton, a Steinhude tó és az Aller folyó közt. A Chauken törzs élt tőle északra és a Dulgubni törzs, délre tőle a Cherusk törzs, nyugatra az Ampsivari törzs. Az angrivari törzs Kr.u 16-ban jelent meg a forrásokban, amikor Germanicus a cheruskok ellen harcolt, az angrivari törzs felkelést robbantott ki a hátában, a rómaiak leverték. Amikor feloszlott a cherusk törzsszövetség, utána az angrivari törzs dél felé terjeszkedett, később Nerva császársága idején a Chamaven és Brukter törzsekkel szövetségben északon a Lippe folyóig és az Ems forrásáig. Később tovább terjeszkedtek délre és nyugatra. Amikor létrejött a szász törzsszövetség, a törzs által lakott középső terület az Engern nevet kapta, nyugatra volt tőle a szász Westfália, keletre Ostfália. 775-ben legyőzte őket Nagy Károly frank császár és vezérük Bruno felvette a kereszténységet.
Persze nagyon bölcs és valószínűleg nagyon ráérő germanisták készítettek egy ennél is régebbi nyelvváltozatnak megfelel(tethet)ő rekonstrukciót, ez az első germán mással-hangzó eltolódás előtti állapotnak, tehát nagyjából a Kr.e. 1.000 - Kr.e. 500 körüli állapotnak feltethető meg, tehát lényegében a késő bronzkor, korai vaskor időszakának nyelve lehetett.
Előgermán (Prägermanisch) (az első germán mássalhangzó-eltolódás előtti nyelvállapot):
Nem akarok előre szaladni az időben, de ez időrendileg azért nagyjából idevág.
A Miatyánk (Fater unser) rekonstrukciója kései ógermán(Späturgermanisch) nyelven (időszámításunk kezdete körüli időszak nyelvállapota):
Fađer unsere ini χiminai,
weiχnaid namôn þînan,
kwemaid rîkjan þînan,
werþaid weljô þînaz
χwê ini χiminai swê anâ erþâi,
χlaiban unseran sénteinan gebe unsiz χijô đagô,
aflête unsiz, þat skulaniz sîme,
swé wez aflêtamiz skulamiz unseraimiz,
neχ bringaiz unsiz ini fraistôn,
ake lausî unsiz afa ubelai.
Þînan esti rîkjan, maχtiz, wulþuz-uχ ini aiwans.
( néhány speciális karakter ejtése: đ - kemény th, mint az angol father szóban, Þ - lágy th, mint az angol think szóban, χ - kemény h, mint a német auch szóban)
Maga a rekonstrukció persze nyelvészeti szempontból érdekes, de történelmi szempontból erőteljesen anakronizmus.
Hiszen a Kr. u. I. században a germánok még nem imádkoztak Miatyánkot, sem más keresztény imádságot, hiszen az ő keresztény hitre térítésük jóval később kezdődött csak meg.
Kr. u. 100 körül nagyjából a Mediterráneum keleti része volt a korabeli kereszténység maximális elterjedési területe, de még ott is masszív kisebbségben voltak a pogányokkal szemben.