A Marsi törzs. Ők a Rajna mentén éltek a Ruhr és Lippe folyók közt. A Sugambri törzs maradéka voltak, akiket Kr.e 7-ben Tiberius áttelepített Galliába. Csatlakoztak Arminius felkeléséhez, ott voltak Kr.u 9-ben Teutoburgnál Varus legyőzésénél. 14-ben Germanicus megtorló hadjáratot vezetett ellenük, egy vallási ünnep miatt le voltak részegedve akkor a törzs tagjai, sok települést felégettek és megölték lakóikat. 15-ben és 16-ban is harcolt ellenük Germanicus. Ezután eltűntek a forrásokból, más törzsekbe olvadhattak be.
A Nemetes törzs. Ők is Ariovistus törzsszövetségének tagjai voltak. Kr.e 58-ban ott voltak a Ariovistus vesztes csatájában Caesar ellen. Ezután római uralom alá kerültek. A törzs központja Nemetum Noviomagus - a mai Speyer volt.
A Triboci törzs. A mai Elzász területén éltek Stassburg és Haguenau közt. A törzs földműveléssel, állattenyésztéssel, vaskohászattal és kőfejtéssel foglalkozott. Ők is Ariovistus törzsszövetségének tagjai voltak, Kr.e 70-ben települtek be Galliába. Kr.e 58-ban ők is ott harcoltak Ariovistus seregében Caesar ellen a vesztes csatában. Ezután római uralom alá kerültek. A törzs területét 350-ben az alemannok elpusztították, 401-ben más germánok elfoglalták a területet.
A Vangiones törzs. Ők Ariovistus törzsszövetségének tagjai voltak, a Harud, Markomann, Nemet, Sedusi, Sueb és Triboci törzsekkel együtt. Caesar legyőzte őket Kr.e 58-ban, ekkor római uralom alá kerültek. A terület római közigazgatási központja Borbetomagus - a mai Worms volt.
A Mattiaci törzs. Ők eredetileg a Chatten törzs egy része voltak eredetileg, Wiesbaden - Aquae Mattiacorum környékén éltek, a Taunus és Wetterau közt. A rómaiak szövetségesei voltak, adómentességet és vámmentességet kaptak Rómától, cserébe katonákat küldtek a római hadseregbe. A törzs területén később épült egy római légióstábor, Mogontiacum - Mainz. A Julius- Claudius dinasztia idején több római erőd épült a törzs területén, Wiesbaden, Castellum Mattiacorum - Mainz-Kastell, Hofheim településeken. A rómaiak még ezüstöt is bányásztak itt 47 körül. Domitianus császár idején a limes mögé került a törzs területe, végül Róma területe lett. A polgári közigazgatás központja Civitas Mattiacorum volt. Miután 260-280-ban feladták a rómaiak a limest, az alemannok foglalták el a területet.
Az Ubi törzs. A törzs eredetileg a Rajna jobb partján élt, a Sugambri törzs mellett, határfolyójuk volt a Sieg folyó, a másik a Lahn folyó volt a Majnáig. Jó kapcsolatuk volt Rómával, kereskedtek vele és katonákat adtak a római hadseregbe, lovasokat. A többi germán törzs ellenséges volt emiatt és sokat támadták őket. Ezért védelmükben Kr.e 19-18-ban Agrippa áttelepítette őket a Rajna bal partjára, a későbbi Germania Inferior területére. Bonn, Köln, Aachen környékén éltek, jobbra a Wurm folyótól az Ahr folyó völgyében. A törzs fővárosa Ara vagy más néven Oppidum Ubiorum volt, később Claudius császár idején az új neve Colonia Claudia Ara Agrippinensium lett - a mai Köln város. Az északi határukon volt Gelduba római erőd, ahol a Mühlenbach patak a Rajnába ömlik. Az Ubik is támogatták 69-ben a Julis Civilis felkelést, de csak kényszerből. Később romanizálodtak a 3.századra, majd beolvadtak a ripuári frankok közé, miután azok elfoglalták a területet.
A Cugerni törzs egy mesterséges törzs volt. Kleve környékén éltek és Xantentől délre Krefeldig. Tiberius Kr.e 8-ban 40 000 germánt telepített át a Rajna jobb partjáról Galliába. A többség a Sugambri törzsből származott, ezenkivül még a Sueb és Brukter törzsből is volt telepítés. Az új területen északi szomszédjuk az Ubi törzs volt. A telepeseknek katonákat kellett adni a római hadseregbe. 69-ben támogatták a Julius Civilis felkelést. A 3.századra romanizálodtak, utódaik beolvadtak a frankok közé.
A következő a tungri törzs, ők Belgium területén éltek, központjuk Aduatuca Tungrorum- Tongern, Lüttichtől északra, római város volt, Kr.e 15-ben alapították. Julius Caesar idején költöztek a Rajna bal partjára, rátelepültek az itt élő keltákra, Caesar legyőzte őket és római uralom alá kerültek. A terület később Gallia Belgica tartomány része lett.
Akkor következik a cananefates törzs, ők a batávoktól nyugatra éltek Hollandia területén. A központjuk Forum Hadriani - Voorburg volt. Már korán római szövetségesek lettek, katonákat küldtek a római hadseregbe. A fríz lázadás idején Kr.u 28-ban sokan meghaltak köztük, mint a segédcsapatok katonái. 69-ben támogatták a batáv Julius Civilis lázadását. A 3.századra beolvadtak, romanizálodtak.
Akkor először a batáv törzs. Ők eredetileg a Chati törzs mellett éltek, de egy törzsi viszály miatt elköltöztek a Rajna torkolatához Kr.e 50-ben. Kr.e 12-ben Drusus hadjárata idején elismerték a római fennhatóságot, katonákat küldtek a római hadseregbe és adóztak. Kr.u 69-70-ben Civilis vezetésével fellázadtak Róma ellen, jelentős katonai sikereket értek el, de a végén Róma legyőzte őket, viszont eltörölték az adóikat ezután. Traianus császár idején a területükön épült egy római katonai tábor, Ulpia Noviomagus Batavorum, a mai Nijmegen elődje. Jelentős római város volt még: Arenatium - Arnheim, Batavodurum - Durstede, Lugdunum Batavorum - Leyden, Trajectum - Utrecht. A lakosság idővel romanizálodott, a 4.században frankok költöztek ide és beolvasztották magukba az itt élőket.
Gondolom felismerték a szövetkezésből származó előnyöket, így hatékonyabban tudtak támadni a rómaiak ellen és védekezni, régebben könnyen elbántak velük törzsenként.
Az Engern régió neve maga is az Angrivari törzs nevéből származik.
A 8. században a szász törzsszövetség által uralt terület négy tartományra oszlott:
-Westfalen
- Nordalbingen
- Engern (Angrivarien)
- Ostfalen
Érdekes, hogy a kontinensen maradt szászoknak nem voltak királyaik, a törzsi arisztokrácia kollektíven vezette a törzsszövetséget, legalábbis én ezt olvastam valahol.
Az ampsivari törzs az Ems folyó mentén élt, a frízektől délre. Drusus idején Kr.e 12-ben Róma szövetségesei lettek. Később támogatták az Arminius felkelést Kr.u 9-ben, ezért Drusus büntetőhadjáratot vezetett ellenük. Nero császársága idején 59-ben elűzte őket a Chauken törzs a lakóhelyükről. A 4.században a frank törzsszövetség tagjai lettek.
A cherusk törzs az Elba és Weser folyók közt élt, Kelet-Wesztfália és Alsó-Szászország területén. Kr.e 12 és Kr.u 16 közt több háborút is viseltek a rómaiak ellen, harcoltak Drusus, Tiberius, Varus és Germanicus ellen. A csúcspont a teutoburgi csata volt Kr.u 9-ben, amikor Arminius királyuk vezetésével három római légiót megsemmisítettek. Egy törzsszövetség harcolt itt Róma ellen, tagjai a Cherusk, Brukter, Usipeter, Chatten, Chattuari, Tubant, Angrivari, Mattiac törzsek. 17-ben együtt harcoltak Marbod markomann király ellen. Arminius 21-es halála után belső harcok törtek ki a törzsben és irtotta egymást a az arisztokrácia. 47-ben Rómától kérték, hogy küldje vissza nekik a túszként ott élő Italicust Arminius családtagját királynak. Később is folyt a belső harc, az egyik király Chariomerus 88-ban segítséget kért Domitianus császártól, mert a Chatten törzs elűzte őt. Ezután eltűntek a forrásokból, a 4.században a szász törzsszövetség tagjai lettek.
Az angrivari törzs a Weser folyó középső része mentén élt eleinte, főleg a jobb parton, a Steinhude tó és az Aller folyó közt. A Chauken törzs élt tőle északra és a Dulgubni törzs, délre tőle a Cherusk törzs, nyugatra az Ampsivari törzs. Az angrivari törzs Kr.u 16-ban jelent meg a forrásokban, amikor Germanicus a cheruskok ellen harcolt, az angrivari törzs felkelést robbantott ki a hátában, a rómaiak leverték. Amikor feloszlott a cherusk törzsszövetség, utána az angrivari törzs dél felé terjeszkedett, később Nerva császársága idején a Chamaven és Brukter törzsekkel szövetségben északon a Lippe folyóig és az Ems forrásáig. Később tovább terjeszkedtek délre és nyugatra. Amikor létrejött a szász törzsszövetség, a törzs által lakott középső terület az Engern nevet kapta, nyugatra volt tőle a szász Westfália, keletre Ostfália. 775-ben legyőzte őket Nagy Károly frank császár és vezérük Bruno felvette a kereszténységet.
Persze nagyon bölcs és valószínűleg nagyon ráérő germanisták készítettek egy ennél is régebbi nyelvváltozatnak megfelel(tethet)ő rekonstrukciót, ez az első germán mással-hangzó eltolódás előtti állapotnak, tehát nagyjából a Kr.e. 1.000 - Kr.e. 500 körüli állapotnak feltethető meg, tehát lényegében a késő bronzkor, korai vaskor időszakának nyelve lehetett.
Előgermán (Prägermanisch) (az első germán mássalhangzó-eltolódás előtti nyelvállapot):
