Ez egy nagyon érdekes könyv. (Igaz, Sissiről nincs benne több szó..) Ezt már Amerikában írta Molnár Ferenc, mint említettem a titkárnője halála okán. Az a címe, hogy "Útitárs a számüzetésben". A Pallas kiadónál jelent meg, én a Mvzvm-körúti Könyvkuckóban(asszem ez a neve) leltem rá.
Külön érdekesség, hogy az eredeti magyar kézirat elveszett és angolból kellett visszafordítani. Aki kiváncsi a XX. századi magyar irodalom egyik legjelesebb alakjának egészen privát gondolataira, annak csak ajánlani tudom ezt a könyvet. A többieknek még inkább!!! :-))
Persze, persze, van még itten valami, de egyelőre nem mondhatok többet...
Ti tudtátok hogy Sissi-nek volt tetoválása a vállán? Mégpedig egy vasmacska!
(nem véletlenül) Úgy emlékszem, hogy ezt már idősebb korában csináltatta, amikor már nem mutogatta annyira a vállát. Képzeljétek, mit szólt volna az anyósa, ha látta volna:))
Szia damm:-)) De jó, hol lehet megvenni ezt a könyvet, mikor jelent meg, köszönjük szépen az idézetet, és remélem, hogy tényleg jelentkezel még, több érdekesség is van a tarsolyodban?Mi a pontos címe ennek a könyvnek?:-))
Egyenlőre nagy titokzatosan csak annyit, hogy nem is akármilyen kincs van a tarsolyomban. Remélem nagyon hamar többet is elárulhatok a Benneteket és a Címben szereplő császárnét érintő dologról.
És hogy valami mást is meséljek: Nemrégen jelent meg Molnár Ferenc érdekes könyve. A titkárnője, Vanda halála után írta visszaemlékezéseit és abban egy számunkra is érdekes bekezdést találtam:
"1898 szeptemberében egy Luccheni nevű olasz anarchista Genfben a parti sétányon meggyilkolta Erzsébet osztrák császárnét és magyar királynét, egy ráspollyal mellbe szúrva. A magyarok imádták a királynét, a magyarellenes Habsburg-politika ellenségének tekintették - nem is minden ok nélkül -, és azt tartották róla, hogy a magyar nép hűséges barátja. Fiatal újságíró voltam, és a Budapesti Napló engem küldött Genfbe, hogy tudósításokat írjak a gyilkossági per főtárgyalásáról. Vandának meg kellett mutatnom a helyet, ahol a merénylő agyonszúrta a királynét. Jól elrejtett kereszt jelzi most ezt a helyet, csak az találja meg, aki nagyon keresi. Megmutattam neki a Désarnod-cukrászdát is, ahol a királyné félórával a merénylet előtt teázott és a törvényszéket, ahol az ügyet tárgyalták és ahol ifjúságom legizgalmasabb perceit töltöttem. Mint a meggyilkolt királyné alattvalója, a világ minden részéből ide özönlött újságírók számára fenntartott padok első sorában kaptam helyet.
Az anarchisták napokkal a tárgyalás előtt megkezdték Genf megfélemlítését. A lapok szerint a főtárgyalás napjára kilátásba helyezték a bírósági terem felrobbantását. Nem minden remegés nélkül foglaltuk el helyünket a sajtó részére fenntartott padokban. A fegyőrök behozták Lucchenit. A gyilkos, akit közvetlenül mellettünk helyeztek el, gúnyos nevetéssel üdvözölt bennünket. (A halálbüntetést ekkor már régen eltörölték Genfben.) Amint elhaladt előttünk, megállt egy pillanatra, és hevesen rácsapott az asztalunkra, pontosan egyik szomszédomnak, Jean Grand-Carteret-nek, a Figaro munkatársának a jegyzeteire. Rámutatott Grand-Carteret hosszú szakállára, és durván felnevetett. Mindenki felugrott a teremben: bírák, hallgatóság, tanúk, törvényszéki tisztviselők. Velem együtt mindenki azt hitte, bomba robbant a teremben."
Ennyi az idézet. Úgy gondoltam hozzátartozik a nem mindennapi császárné emlékéhez.
Nekem Mészöly Dezső által válogatott verseskötete van meg, erről a 600 oldalas munkáról nem hallottam...de ha tényleg létezik, bizony jó lenne bészerezni...hol olvastál erről?:-))
Tévedtem, nem az asztalon volt, hanem a falon!
