Végre elértem, hogy az új fodrászom Fanny Angerer legyen. Mióta két hónapja a Burgtheaterben Helene Gabillon-t fején körben tornyosuló, csodálatosan elrendezett hajkoronában láttam, úgy vélem, csakis ennek a remekműnek az alkotója képes a hajamat rendben tartani. Nagy viták lettek, mert bizonyos személyek nem tartják helyénvalónak, hogy a bécsi színházi világból való leány éljen az Udvarban. De addig erősködtem, míg a császár beleegyezett.
Nos, néhány napja a szép Fanny naponta a fésülködő-szobámba jön és az eredmény, ahogy vártam, csodálatos. Ma egész nap hajmosással voltunk elfoglalva. Ez a fárasztó rituálé, amin minden két hétben át kell esnem, megakadályoz, hogy bármi mással foglalkozzak. Először is a hajamat be kell kenni egy konyakból és tojásból álló keverékkel, ettől aztán egy időre úgy nézek ki, mint egy szörny, vad, sárgaszínű sörénnyel. Ezután óvatosan szappannal és növényi kivonatokkal megmossuk, a letört hajvégeket levágjuk, és ezután jöhet a kandalló előtti órák hosszat tartó üldögélés, miközben a szobalány törölközőkbe tekeri a hajamat, aztán kikeféli, közben gondosan vigyáz, nehogy egy szálat is kitépjen. Hogy netán a kezei közt széttöredezne a hajam, ez az elképzelés olyan szörnyű, mint amilyeneket lázálmaimban szoktam átélni.
Ilyenkor az egyetlen vigaszom, hogy nem kell külön még fésülködnöm is, ami egyébként naponta két-három órát vesz igénybe. Ezen hosszú ülések alatt a tudatom elkalandozik, mintha a fésű fogai távolítanák el a hajszálaimon keresztül. Ezért határoztam el, hogy valami hasznosat fogok ilyenkor csinálni, olyat, ami az agyamat serkenti. Így aztán Homocky pater segítségével elkezdtünk magyarul tanulni. Micsoda szép és erőteljes nyelv ez! Jólesik kimondanom ezen szavakat, annyira misztikusan és titokzatosan csengenek. Ezzel a nyelvtanulással szeretném kifejezni a magyar nép iránti együttérzésemet a szenvedésükért, hogy az Udvar és a kormány olyan gonoszul bánt velük. Ahogy az már várható volt, anyósom igen heves szavakkal reagált elhatározásomra. "Ha már nem tudtad megtanulni a francia nyelvet, amit pedig itt mi mind jól beszélünk, hogy fogod magad átverekedni ezen a pokolian nehéz nyelven, ami csak arra lesz jó, hogy a parasztokkal értessed meg magad?" A főhercegnő ezzel a nyelvvel szembeni mélységes utálatában észre se veszi, hogy a nemesek, professzorok, művészek és az Udvarban élő többi, a hazáját szerető magyar is ezekhez az archaikus, kincsként a szíve mélyén őrzött hangzatokhoz fordul.
Tehát magyarul tanulok, miközben Fanny a fejem köré komplikált alakzatokat fon a hajamból. Gyakran kérdem magamtól, hogy miért vállalom a hajam miatt ezeket a tortúrákat, miért nem vágatom le és csináltatok valami egyszerűbb frizurát. Minduntalan ugyanaz a válaszom: a hajam mintha a belőlem élő második testem lenne, és mintha velem nem is lenne közvetlen kapcsolatban - noha az életem az övével összefonódik - mint valami isteni ajándék, amit nem tudok közvetlenül befolyásolni. Néha úgy érzem a hajam az én valódi koronám."
Szia dudlinski:-)) Szóval tojás és konyakkal mosod a hajad?és bevált, nekem max. a kamilla jön b, mert világos színű a hajam:-) A sötét hajat Sissi szerint széppé varázsolta a tojás... Chris Stadlender:Sisi titkos receptjei c. könyvében még sok-sok érdekességet olvashattok arról, hogyan ápolta magát szeretett királynénk:-))) szmel
Mária Valéria naplója nagyon tetszett, sokat tanultam belöle...
szmel: Gabriele Marie Cristen könyve igen leköti az ember figyelmét, különösen amikor az a rész van amikor Andrássy és Sissy kapcsolatáról ír...majd írd meg hogy Neked hogy tetszett:)
Perdikkas:szerintem tényleg hatásos a konyak és a tojás, néhányszor kipróbáltam, ugyhogy értem már ezt a taktikáját Sissynek:)
Hello Perdikkas:-) Sisi sohasem vágatta le a hosszú haját, ezt a kor szokásai szerint nem is tehette volna meg, mert az botrányos lett volna, föleg, ha egy császárné teszi meg. Van egy kép, melyen Ferenczy Idával látható, ez öregkorában készült halála előtt, ott mutatta meg igazi arcát, egykébként csak régi fényképek öregítésével készülhettek róla fotók, így Sissi már életében elérte, hogy misztikum övezte személyét. A haját nagy-nagy gonddal ápolta, kéthetente tojás és konyak keverékével mosatta meg, azért fénylett olyan szépen a haja. Ha megtalálom azt az öregkori fotót, felteszem a fórumra:-) Üdv:szmel
Szia dudlinski:-) Hogy tetszett a Mária Valéria napló?:-) Vasárnap Gödöllőn jártunk, és hát nem kerülhettem el a királyi kastélyt:-) Vettem két újabb könyvet. A címek: Ripka Ferenc:Erzsébet királyné Gödöllőn, és Gabriele Marie Cristen:Sisi álom a szerelemről. Az előbbiből íme egy szép vers Győry Loránd tolmácsolásában:
"Tavasz lett hát újra, szép, virágos, édes Selyemsuttogású lomb rezeg a fán. A Haraszti erdő pompájában ékes S a sürü bokorban cseng a csalogány: Dala gyógyír, balzsam, mint a gyöngy oly drága, Színes, mint a mesés aloe virága, A hír, melyről csattog beillik regének S meghat, hiszen szívből fakad ez az ének: Mert a csalogányok, e hű kis madárkák, Erzsébet mind a Te érkezésed várták!
Te ki újra itt vagy, az egykori édes, Imádott királyné: Néked szól e dal! Fű, fa, virág, hegy, völgy mind azért beszédes: Mert megérkezésed nékik diadal! Oh jól sejté azt, a Te Gödöllőd tája, Hogy még derül egykor ünnepnap reája, S mindennek, mit itt él, szíve megérezte, Hogy Te még számunkra nem lehetsz elveszve, E kert vár virággal, erdőd dallal, árnynyal: Erzsébet! az illat s a dal mind Feléd szárnyal!
Ujra mienk vagy hát, miként mienk voltál, Míg áldott ajkadról hallók az igéket, S most örökre mienk lesz szobrod ez oltár, Melyhez imádkozni jár majd a Te néped. Nemcsak a Te híven örködő alakod Varázsolja szentté ezt a mai napot: Hanem a rajongó szeretet és hála, Mely abban új erőt, vigaszt talála: Hogy egy Eszmény, kit az ég csak egyet adott, Erzsébet visszatért, itt áll -feltámadott!
Ha rátaláltok szeretettel ajánlom ezt a kis könyvecskét is:-)
Sziasztok:-) Végig olvastam Sigrid Laube könyvét, valójában a császárné gyerekkorára helyezi a hangsúlyt, és az eljegyzés megkötésekor ér véget a regény. Az író is bevallja az utószóban, hogy nem szerette volna keserűen befejezni a könyvet, de Sissi életében sajnos sok rossz történt, így ezeket meg szerette volna jeleníteni művében. A regény azzal a baljós gondolattal zárul le, hogy Sissi próbálja elsorolni a címeit, de sehogyan sem sikerül neki...ez vetíti előre a későbbi rossz sorsát. Mindenképpen érdemes elolvasni, ha taláklkoztok vele:-)
Részlet Sigrid Laube:Sisi titkos szerelme c. könyvéből, mely a Magyar Könyvklub gondozásában jelent meg:
" Szép délután volt. Miksa herceg felhúzta a szöges bakancsát, a bőrnadrágot, és a zölddel szegett joppét. Azután becsomagolta a hátizsákját, a tetejére rakta a citerát, ami nélkül soha sehová sem ment. Útnak indult a gyerekekkel, de Ilona szívdobogásra panaszkodva hamar vissza akart fordulni, Lajosnak pedig levelet kellett írnia nagybátyjának, a királynak.Így ők ketten haza mentek. Apa és lány aott maradt az erdei úton, és egyikük sem bánta csendes magányukat. Gyors láptekkel megmásztak egy hegycsúcsot, ahonan csodálatos kilátás nyílt a tóra, a Seehaupt nevű falucskára, és a távoli hegyekre. Miksa herceg, hol egy rejtőzködő foltos szalamandrát, hol egy, az égbolton saját árnyékaként vitorlázó fekete csókát mutatott Sisinek. Láttak koromfekete nadragulyabogyót, megcsodálták a kosbor foltos leveleit. A hátizsákban átvette az elemózsia helyét a rókagomba és három hatalmas várgánya- minden bizonnyal a szakácsnő örömére."
Ez a kis részlet megvilágítja azt a szép gyerekkort, melyben része volt Sissinek.
Szia Perdikkas:-) Köszi a szülinapi jókívánságot:-) A könyv egy nagyon érdekes regény. Remélem választ találok arra, hogy ki volt Sissi titkos szerelme:-))) A képek gödöllői emlékek Sissi két különböző koraszakából:-)
Vettem egy új könyvet szülinapomra:-D A címe:Sigrid Laube:Sisi titkos szerelme. Ez egy regény, de már az eleje is nagyon tetszik... Tegnap pedig megleptek egy Sisi bonbonnal:-)
Még most se tudom, hogy puszta rosszindulat vagy figyelmetlenség volt-e az ok. Hogyan lehet egy gyereket nevelés címén ilyen borzalmaknak kitenni? Magamat is vádolhatom, mert egy álló évre volt szükségem ahhoz, hogy a szemeim kinyíljanak, és hogy megértsem a dolgot. Az is igaz, hogy a lehetőség kezdettől elpártolt tőlem. Emlékszem a napra, mikor Rudi-t Gisella-tól von Welden bárónő elvitte, hogy Gondrecourt gróf gondjaira bízza. A fiú elkeseredetten sírt és könyörgött, hogy ne küldjék el őt. Elbújt az egyik sarokban, mintha azt remélte volna, a háta mögötti falak visszatartják az embereket, hogy elvigyék őt. Gisella arcán is csordogáltak a könnyek. A bárónő elkapta a kezét és azt suttogta: "Felség, engedelmeskednie kell. Ezt jegyezze meg!" Éreztem, hogy a szívem már alig tudott elviselni ennyi kegyetlenséget. Egy hat éves gyerek, akit a legkedveltebb nevelőjétől elragadnak, hogy kadet-iskolába küldjék! Tény, hogy Rudolf korához képest jól fejlett. Intelligens és szorgalmas, már most jól megérteti magát németül, magyarul, csehül és franciául. Ugyanakkor tartózkodó, ideges és roppant ingerlékeny. De mindazonáltal még gyerek! Mikor én annyi idős voltam, mint ő, az anyám szoknyája körül szaladgáltam vagy a testvéreimmel lármáztam. De a császár elhatározta: "a lelki fejlődését a kívánatos mértékben kell csökkenteni, hogy a testi fejlődése ezzel lépést tarthasson". És miután a nevelőként számításba jöhető személyeket ő és a főhercegnő végig gondolta, választásuk az undok Leopold Gondrecourt grófra esett. Noha ez a döntés nem volt ínyemre, szokásomhoz híven hallgattam, mert reméltem talán mégis megcsal a rossz előérzetem. Megint csak bebizonyosodott, hogy az értelmem, amit különösnek, ha nem mindjárt bolondnak tartanak, sokkal meggondoltabb, mint az ő rend iránti hiú érzékeik. Hónapok múltak el így, és Rudi láthatóan beteg lett, gyakran felment a láza, köhögött, emésztési zavarok léptek fel nála és a lábai fájtak. Minden héten valami új betegsége lett, arca egyre sápadt és a szemei körül karikák keletkeztek. De ő egy szót se szólt, és Seeburger doktor "a teljesen normális fejlődési zavarok" számlájára írta az egészet. Mikor a Bad Kissingeni kúrámat befejezve, néhány napja Ischl-be érkeztem, kiderült az igazság. Latour ezredes, Gondrecourt beosztottja egy reggelen sürgősen szeretett volna beszélni velem. Láthatóan idegesen lépett a terembe, de a mozdulatai és a hangja olyan embert árultak el, aki elhatározta, hogy valami fontos ügynek a végére jár.
"Tájékoztatnom kell Felségedet Gondrecourt gróf az Ön fiával kapcsolatos néhány tervéről." mondta kertelés nélkül. "Remélem, nem ért félre engem. Nem akarok senkinek sem ártani. Csakis a trónörökös testi épsége iránti aggodalom vezérel, amit a felettesem nevelési módszerei miatt veszélyeztetve látok. Azért fordulok Önhöz és nem a császárhoz, mert az Ön anyai szíve érzékenyebben reagál a panaszaimra."
Szavait, ahogy jól sejtettem, komoly panasz követi majd, igencsak nyugtalan lettem és kértem, hogy folytassa.
"Gondrecourt gróf nevelési módszerei során energikus módozatokhoz nyúl, ha szabad magam így kifejezni. Ez a kadet-iskolában bevett szokás, ám egy gyerekkel szemben, aki még ráadásul annyira kicsi és érzékeny, mint az Ön fia, ártalmas is lehet. Nehéz kiképző gyakorlatoknak veti alá és rendszeres hideg zuhanynak, ami a császári felségnél egészségügyi problémákat okozhat. És minden alkalommal egy lépéssel tovább megy. A minap bement éjjel a hálószobájába és néhány pisztolylövést adott le." Kirázott a hideg a puszta gondolattól, hogy mennyire megijedhetett a gyermekem... "Néhány nappal azelőtt, hogy Ischl-be jöttünk, elvitte a főherceget a Lainz-i állatkertbe, ahol is az út közepén egyedül hagyta és megparancsolta neki, hogy a külső kaput csukja be. Aztán elkiáltotta magát: >Elszabadult egy vaddisznó!< A szegény gyerek elkezdett sírni és a kapuhoz rohant, ám Gondrecourt megállította, mondván: >Nem futhat el! Az osztrák császárság katonája soha sem félhet, még ha az élete forog is kockán! Szálljon szembe a veszéllyel és győzze le!< Erre a főherceg sóbálvánnyá változott, kis teste remegett, miközben próbálta leplezni a szipogását... Egy ideig így maradt, míg a kaput újra kinyitották. Ettől a naptól kezdve Őfelsége szörnyű lázálmokat lát, izzadtan és kiáltozva riad fel. Nevelője azonban meghagyta, hogy minden alkalommal figyelmeztessük a kötelességére és hagyjuk magára az ágyában."
Latour elhallgatott. Nem akartam elhinni azt, amit elmondott. Az ablakon át a kertbe láttam. Gyönyörű nyári nap volt, szikrázó napsütéssel. A kutak vizét hallottam csobogni, mámorból való gyerek- és delfin-figurák játszadoztak egymással. Rózsák illatát éreztem, idelátszott a Jainzen hegyháta tölggyel, hársfával, és nyárfával borítottan. Távolról kutyaugatás hallatszott. A világ annyira szépnek tűnt ekkor! Hogy lehetséges, hogy a fiam ezalatt ilyen gyötrelmeknek van kitéve, anélkül, hogy közülünk valaki is észrevenné? Vagy lehet, hogy a császár tudott ezekről a szörnyű módszerekről, és alkalmasnak vélte az éppen csak hétesztendős fia számára? Olyan nagy volt a megrökönyödésem és a szörnyülködésem, hogy már akkor elhatároztam, hogy cselekedni fogok, mikor az ezredes még beszélt. Megköszöntem neki az őszinte leleplezést és nyílegyenesen Ferenc József dolgozószobájába siettem. Miután mindent elmeséltem neki, az uram jó ideig hallgatott. Aztán ezt mondta:
"Nem tudtam róla, hogy Gondrecourt ilyen módszereket alkalmaz. Parancsom az volt, hogy a gyereket határozottan, de ne szörnyűségekkel nevelje. Azt hiszem, egy kicsit messzire ment el. Mégis azt gondolom, hogy jóhiszeműen járt el. Talán az utasításaim nem voltak kellően pontosak. Beszélek vele erről. Köszönöm, hogy tájékoztattál."
Felálltam és rákiabáltam:
"Beleegyezel, hogy egy ilyen szörnyeteg nevelje továbbra is a gyerekünket?"
A császár most már hiába kísérletezett a megnyugtatásommal.
"Ő nem szörnyeteg, Sissi. Ilyen a hadsereg. Ugyanakkor én is egyetértek Latour-ral, hogy ez még túl korai egy gyereknek. Elmondom ezt Gondrecourt-nak. De a feladatot nem veszem el tőle, az botrányos lenne, és egyébként sincs rá semmi ok. Különben is ez nagyon sértené anyámat. Untig elég gondunk van, nem kell újakat is a vállunkra venni. Hagyd rám ezt a dolgot. Megígérem, hogy többé nem fordul elő."
Nagyon halkan és nyugodtan beszéltem. Pontosan meg kellett értenie, hogy mit akarok mondani, és azt is tudnia kellett, hogy ez így is van.
"Most rögtön elhagyom Ausztriát, ebben a pillanatban. Nem akarom végignézni, hogy a fiam megőrül, vagy talán meghal, csak azért mert az apja gyáva."
Elhagytam a dolgozószobát, lehetőséget se hagyva neki a válaszra. Tisztában voltam vele, hogy nincs más választása, csak hogy enged. A szobámba érve a következő feljegyzést írtam neki:
Azt kívánom, hogy a gyerek nevelésére vonatkozó összes felelősség engem terheljen, környezetének megválasztása, tartózkodási helye, nevelésének irányítása, egy szóval, minden az én hatáskörömbe tartozzon, egészen nagykorúságáig. Továbbá azt kívánom, hogy a személyes dolgaimat illetően, úgy mint a környezetem kiválasztása, tartózkodási helyem, a ház vezetése, kizárólag rám tartozzon.
Szia Perdikkas:-) Először is már megijedtünk, hogy nem hallottunk rólad már semmit sem, de aztán írtál:-)) Talán az lehetett, hogy mikor első gyerekét szülte Sissi, még maga is gyerek volt,így nem értett igazán a gyerekneveléshez, nem harcolt anyósa ellen , mert még nem volt ereje, el is zárták a kedves udvarhölgyek mindentől, hiszen ezek az asszonyok Zsófia megbízottjai voltak...sajnos a kis Zsófa meghalt tüdőgyulladásban Magyarországon, Sisi e tragédia miatt sokáig nem is lépett magyar földre... Gizellára már épp ezért jobban vigyázott... Aztán Rudolfnál már felbátorodott, amikor látta, hogy a császárfi nevelője reggel fél ötkor ugrasztotta ki az ágyból azzal, hogy jön a vaddisznó...a gyerek halálra ijedt, és ezt már Sisi sem türhette tovább, ígykövetelte Ferenc Józseftől a nevelő menesztését, és a császár életében először nemet mondott a nagy Zsófiának. Mária Valéria a magyar gyermek koronázási ajádék volt, vagyis Sissi adta a férjének, amiért létrejöhetett a kiegyezés, igazi szerelemgyerek volt, Sissi ekkor leljes szépségében virágzott, hiszen még csak 28 éves volt.Őt magyarnak nevelte, de a sors fintora volt, hogy épp ő örült annak, hogy Habsburgnak született, nagyon szerette a mamát,naplójában sok érdekességet leírt róla.Sissi ennél a lányánál mindent igyekezett bepótolni, ezért Gizella egy kicsit féltékeny is volt rá...de később Sissi halála után már támogatták egymást. Azonban Rudolf halála nagyon megváltoztatta a Mária Valériával való kapcsolatot is, mert utána már Erzsébet csak gyászolt, még többet utazott, nem érdekelte már a legkedvesebb gyereke sem annyira.(bár egy ilyen tragédia után szüksége lett volna támogatásra, de nem kapott ...) Most ennyit szedtem össze hirtelen:-) Üdvözlettel:szmel
Arról van szó, hogy találtam egy pszeudo naplót, amit egy spanyol írónő írt. Azt le(f)ordítottam ékes magyar nyelvre. Az egyik könyvkiadó vállalta, hogy megjelenteti. Csak hát egy kicsit? elakadt az ügy. A szerkesztő hölgy azt mondja, nem tud beszélni a főnökével, akitől az egész függ.
Nagyon érdekes a könyv, biztosan lehet vele vitatkozni a részleteket illetően, de annyira változatos és izgalmas, hogy talán nem túlzás, amit korábban írtam róla.
Még reménykedek, hogy sikerül a megjelenetetés....
Valahol olvastam erről, és igaznak is találom, mert nagyon vonzódott a másvilághoz.
Pl.Magát Titániának nevezte, a Szentiván éji álomból, és Ferenc Józsefet pedig Oberonnak.Egyszer elmentek egy előadásra, ahol pont ezt a művet játszották, Sissi tapsolt, ujjongott, de Ferenc József unta...
Itt is megmutatkozott mennyire különbözőek voltak ők ketten.
Ezt az alig 14 éves kis fruskát Rudolf egyik korábbi szeretője mutatta be neki, mert akkora már annyira kiégett Rudolf, hogy csak a fiatal szüzek felé fordult, már korábban is foglalkozott az öngyikosság gondolatával, és ezt el is árulta Máriának, aki annyira szerettte a fenséges uralkodót, hogy még ezt is megtette érte....
Sokat vitatkoztak arról, hogy tulajdonképpen mi is történt azon az estén, ki kit ölt meg...
A legvalószínübb az, hogy Rudolf megölte Máriát, majd magával is végzett...
Akit érdekel bővebben a téma: Rudolf, a magányos trónörökös c. könyvet ajánlom a História könyvek sorozatból.
