http://www.csodaidok.hu/
Nagyszerű, fordulatos, izgalmas történet a távoli jövőben egy családról, egy társadalomról. Az emberiség számos bolygót benépesített, de a jó és rossz, a magány és a szeretet továbbra is jelen van. Judy egy árvaotthon lakója, aki családra vágyik, Yaan egy nagy család tagja, de apja gyűlölete miatt rosszul érzi ott magát, és Giin, aki egy egész bolygót irányít, és sok ellenséget szerzett magának. Róluk szól a regény.
(amúgy egyszerűen azért nem tudok, mert nem tudok a későbbi kötetektől elvonatkoztatni)
A húzások kapcsán: nekem egyből feltűnt, hogy kimaradt az elejéről egy viszonylag hosszú, bár a történet szempontjából nem túl lényeges rész. Nekem valahogy mégis hiányzik :-) Az, amikor Ranka, az új beosztott először találkozik Giinnel:-)
Igen, erre céloztam: Giin esetleg meglátja a fényképeket, és azt mondja: 'Nahát, őt sose láttam!' vagy 'Hát igen, futólag ismertük egymást, azután valamelyik este túl sokat ittam és... nem tudom mi történt.'
> - nem tudom, felmerült-e már, hogy Judy kinek a lánya, azt hiszem igen, nekem Shonda a tippem Egy biztos: nem véletlenül dobta ki a kislány az anyukája összes fényképét;)
Ezt az összefüggést nem teljesen értem, mire gondolsz ezzel?
Egyébként pedig a könyv szerint Judy anyja sötétbarna hajú, Shonda pedig sötétszőke.
Különben bennem már az a lehetőség is felmerült, hogy ugyan Shonda szülte Judyt, de az "anyja" csak mostohaanyja, azért is mond le róla olyan könnyedén, nem küzd érte, hogy vele maradhasson.
> - nem tudom, felmerült-e már, hogy Judy kinek a lánya, azt hiszem igen, nekem Shonda a tippem Egy biztos: nem véletlenül dobta ki a kislány az anyukája összes fényképét;)
Szerintem nagyon sokat javult a könyv a húzásoktól - ezt most is éreztem, ahogy a kihúzott részek némelyikét (nem mindegyiket) feltettem az oldalamra, hadd olvassa, aki akarja. (Nem az irodalmi értékük miatt tettem őket fel, hanem mert itt-ott olyan adalékot adnak a könyvhöz, amelyet aztán máshol sem "pótoltam". És mivel nem szándékozom később lexikont kiadatni hozzá, hát miért is ne. De előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ezek a részek már nem a történet részei. Olvassátok őket fanfictionként. :-D)
Egyébként igen, ez a bizonyos "10%" nem feltétlenül 10%. Az első könyvnél bizonyosan sokkal több, később kevesebb, és - remélhetően - nem csak azért, mert a szerkesztők rettegnek az írótól :-D hanem azért is, mert az ember megtanulja maga is húzni a könyvét, így a szerkesztőnek kevesebb marad.
OFF: Kedves Rorimack, köszi a Nagate-ajánlást (még az rpg.hu-n). Elolvastam, és nagyon tetszett. :-) - Mindenkinek szeretettel ajánlom.
Valóban olvastam az elsőt, még akkor, amikor szabadon, bárki számára hozzáférhetően fennvolt Eta oldalán, de nem töltöttem le, úgyhogy nincs is meg.
Tulajdonképpen 3 nagy "fázisról" beszélhetünk. Első volt ez, aztán Eta meghúzta, ez lett a 2., majd a szerkesztővel közösen, ez lett a 3. Érdekes módon az első és a második közötti részből emlékszem konkrétan egy húzásra. Ebben az volt, hogy Ronen kiment a repülőtérre Giin elé, és valami olyasmit mondott jó hangosan, hogy Giin Raas csomagját kérem, vagy mi, és az emberek összesúgtak a híres mazdra nevét hallva. Ezen kívül nem vettem észre, hogy bármi hiányozna.
A második és a harmadik között is csak egyvalamit vettem észre, de már nem emlékszem, hogy mi volt az. Annyi biztos (mert mondta), hogy Eta meghúzta jó alaposan Yaan fejezeteit. Én speciel az első kötetben nem szerettem ezeket, úgyhogy nagyon örültem, hogy így tett. Főleg azokat a részeket, amikor már kiszakadt. Most egész tűrhető. Érdekes, hogy a második kötetben szerintem Yaan fejezetei a legjobbak (és amúgy a második kötet összességében is jobb, mint az első).
Az ilyen húzások elkerülhetetlenek, például aki olvasta a Harry Potter és a Főnix Rendjét, az tudja, hogy nem veszítettünk volna sokat, ha Rowling 1-2 bekezdésre szűkíti azt a részt, amikor Hagrid meglátogatja az óriásokat, vagy szintén erősen meg lehetett volna húzni a Grimmauld téri jeleneteket. Aki nem HP-sként, hanem sci-fisként keveredett a Csodaidőkhöz, annak pedig Asimov késői robotkönyveit tudom mondani (pl. A Hajnal bolygó robotjai). Egyik kedvenc íróm Asimov, és pont ezért bosszant, hogy a könyvei olvashatatlanok, számtalan bekezdést ugrottam át ezekben a könyvekben, pedig az alapsztori jó meg érdekes, de legalább a felét ki kéne húzni. Több írónál is megfigyelhető, hogy ahogy öregszik, úgy uralkodik el rajta a "szóf*sás" nevű "betegség". Bár az is lehet, hogy egyszerűen a szerkesztői nem akarnak/mernek annyira belenyúlni a könyvbe, mint kellene. Igazándiból az lenne a jó, ha a szerző érezné, hogy egy rész unalmas, és lerövidítené. Ez persze fájdalmas, hisz időt töltött a megírásával, de muszáj. Nincs olyan, hogy valaki rutinosabbá válik, ezért nem is ír le ilyesmit.
Érdekes, hogy nekem a kinyomtatott Csodaidőkből valami hiányzott, a húzatlan valahogy tartalmasabbnak tűnt, a fentiek ellenére is. Lehet, hogy ez csak egy érzéki csalódás amiatt, hogy tudtam, mennyit húzott Eta.
Rorimack! Etával beszéltünk Stephen King írási módszereiről, és arra a következtetésre jutottunk, hogy mi nem úgy írunk, mint ő. Ettől függetlenül a húzásban igaza van, csak nem lehet azt mondani, hogy éppen 10%ot kell húzni.
Egyébként ma hajnalban készült el a könyvem első kötetének első teljes változata, most jön, hogy megszerkesszem. Kíváncsi leszek, mennyit fogok húzni belőle, pontosabban mennyivel lesz rövidebb, mint a jelenlegi verzió, mert ilyenkor beleírni is szoktam. (Az írási stílusomra jellemző, hogy főleg az események leírására koncentrálok, és utólag kell kiegészítenem a körülményekkel.)
Képzeljétek, valaki kétségbe vonta, hogy az én példányom is benne van-e abban az ötszázban;) Természetesen igen... várjunk csak, megpróbálok valami okosat kérdezni, amiből kiderül, hogy elolvastam-e... pl: Miből gondolta Paul-Yaan a végén, hogy az ő apja is a terrorakció áldozatai között volt?
Na, most kezdem az oldalamra feltevést. Majd odaírom azt is, mi honnan lett kivágva, oké?
És nem egészen: a második kötetből ugyan "kiírtam" (kiirtottam) egy teljes szereplőt, de mivel az illető unalmas és lényegtelen volt, ezért sokkal jobb lett tőle. A harmadikra még ennyi sem igaz.
Még egy: a kivágott részeket JAVÍTATLANUL teszem fel az oldalamra, mert gatyába rázásukkal nem óhajtok foglalkozni. Szóval ez egyfajta önleleplezés is lesz egyben: meglátjátok, hogy írok, ha nincs szerkesztő, aki javítsa... :-)
Olyan dolog, ami a *megszállott* olvasókat érdekelné, viszonylag kevés került ki a könyvből (Judy egy történelemkönyv-részlete, egy hosszabb leírás a niesi és a külsős ünnepnapokról és időszámításról, egy nagyon hosszú leírás a külsős és a kaveni étkezés közötti különbségről, néhány leírás a kaveni büntetésvégrehajtás működéséről...
Megnyugtattál. ;)
De ezeket, ha úgy gondolod, feltehetem valahová az oldalamra.
Szerintem ez egy nagyon jó ötlet!
A további köteetekből is ilyen leíró jellegű részek kerültek ki?
Olyan dolog, ami a *megszállott* olvasókat érdekelné, viszonylag kevés került ki a könyvből (Judy egy történelemkönyv-részlete, egy hosszabb leírás a niesi és a külsős ünnepnapokról és időszámításról, egy nagyon hosszú leírás a külsős és a kaveni étkezés közötti különbségről, néhány leírás a kaveni büntetésvégrehajtás működéséről... másra most nem emlékszem). De ezeket, ha úgy gondolod, feltehetem valahová az oldalamra. Újraírni nem akarom őket, és egyik sem került be a későbbi részekbe sem. De hogy ezzel ti sok olvasmányélményt veszítettetek volna, azt nem hiszem. De, azt hiszem, erről karbalán és Guessless véleményét érdemes kikérni, ugyanis ők olvasták még a legelső variációt is.
Kihúzás: nem, nem esett nehezemre. Sőt, az az igazság, hogy volt egy kis félreértés a kiadó és énközöttem. Én ugyanis a várakozás hónapjai alatt jelentősen átszerkesztettem a könyvet, de aztán a kiadó nem az általam meghúzott kéziratot adta át a szerkesztőnek, hanem a teljesen szerkesztetlent - és utólag megállapítottam, hogy 98%-ban ugyanazt húztuk ki a Szilvivel - kivétel egy olyan jelenetet, amelyet én kihúztam, ő meg alig javított bele. Na, ennek annyira megörültem, hogy azonnal vissza is tettem, és így most szerepel a könyvben. Egyébként pedig a változtatásai sok helyen a szórendet, a szóhasználatot, az ismétléseket és egyéb, megfogalmazási bakikat javítottak, tehát tényleg rengeteget javított a szövegen. Mindezt viszont úgy, hogy szerintem az, aki mindkét szöveget ismerte, nem is vette észre: csupán olvasni lett könnyebb. És az, hogy megírtam őket... Nos, az az igazság, hogy az első könyvébe az ember mindent bele akar írni. Később - akár csak egy-két hónappal később - már látja, hogy úgysem lehet. Szóval sok dolgot azért írtam, mert szerettem írni róla. És nem bántam meg, hogy kikerült, mert azt a funkcióját, hogy engem írni tanítson, betöltötte.
Nah, ismered az olvasókat:) Ők nem szerkesztők, ők csak három dolgot akarnak: még, még, még:))))))))
A CSI meg akkor sem lett volna unalmas, ha fele ilyen lassan pörög a cselekmény...
Azt, hogy jó-e hogy "meg lett vágva" vagy nem, csak akkor tudnánk megmondani, ha olvastuk volna az eredeti változatot is. Addig meg (legalábbis nekem, aki nem olvasta), ez a vita teoretikus.
nem akarom senkinek sem az érzéseit megbántani, de egy hosszú és vontatott szöveg elolvasása után egyáltalán nem biztos, hogy megszeretteti a szereplőket és a történetet az olvasóval :) általánosságban véve sokkal kellemesebb élmény egy feszes tempójú, változatos történetet olvasni.
azon kívül a szerkesztő sem egy önkényes szörnyeteg, aki a szerzővel való egyeztetés nélkül húz ki dolgokat. (legalábbis elvben. persze mondhatja azt, hogy "ha ezt meg ezt nem húzod ki és ezt meg ezt nem írod át, akkor nem adjuk ki", de azért ez nem feltétlenül jellemző.)
persze ez csak az elmélet. :) (amit nekem tanítottak az iskolában.)
"Az én szerkesztőm nem annyira átírta, mint inkább meghúzta, feszesebbé tette a szöveget - de azt nagyon. Gondolj csak bele - eredetileg 1200K karakter volt a szöveg - a végleges verzió 775K. Jó egyharmada tehát röpült. Nyilván ez lehetett volna kevesebb is, de nekem tetszett, ahogy meghúzta, és ez alapján már én húztam meg becsületesen a 2-3-4. köteteket."
És nem tudom örüljek vagy szomorkodjak emiatt.
Mert lehet, hogy jót tett a könyvnek, hiszen, mint már elhangzott, egy igencsak értő szerkesztő kezébe került az eredeti írás. Viszont a megjelent írás színvonalából ítélve lehet, hogy elég sok olvasmányélményt veszítettek az olvasók ezzel a jelentős rövidítéssel, mert ugye aki megkedvelte a történetet, a szereplőket, minden bizonnyal szívesen olvasna többet is erről a világról, a kedvenceiről.
A másik gondolat, ami eszembe jutott a fentiek kapcsán: nem esett nehezedre ezt a sokat kihúzni? Nem érezted, hogy 'elvesztegett' idő volt, amit a kihúzott részek megírásával töltöttél? Hiszen annak idején, amikor írtad, - feltételezem - fontosnak tartottad, hogy benne legyen a könyvben, azért írtad meg, nem?
