ma hallottam a megasztárban...képzelhetitek,hogy meglepődtem:)már lassan egy éve a neten kering a videó és most fedeztem csak fel...jó érzés volt így hallani a versem...csodálatos lett...imádom:D:D:D:D:D
régen a világot akartam ma elég egy ölelés régen számított mit gondolnak ma édes kevés régen a csodákban nem hittem de ma már láttam ahogy porszemként a széllel az egekig szálltam tudom rengeteg a gond de ha neked szól egy mosoly az mindent megér és a baj már nem annyira komoly
Kinyújtom kezem
megfogom újjad
végíghúzom mutatóm
szép síma, ívelt köröm
gyűrűs ugyanez és mind
te is megteszed
tenyerünk olvad
több mint pontok
érzem vonalaid
godolatunk rezgéseit
csuklód felé csúszok
ereid ütnek, erősebben
újbegyembe lüktetnek
ne ne szólj, csak mozogj
karodon semmi, betölti
markom, ahogy könyököd
átbukkan, és vállad felé
féltőn, remegve vonat
megőrjít vállmedred,
fogj meg kérlek, ülj ide
bennem vakcsend üzen.
II.
Ülünk és nézel előre
mintha nap látna
pedíg minden kép
kezünk játéka
tudnod kell zeném
tőled , lényedből ered
ringok előre-hátra
ütemed átveszem
megőrjít vállmedred
hangok tobzódnak
kórus énekük ugyanaz
nyakad bájos gida
barlangban szökdel
fényt hiába keres
állad, ajkad felszinez
álmaim egykori képe
anyám homályos sóhaja
apám borostás arca
csodás érzés, láthatom
imádlak tudom csak álom.
III.
Egészen ki vagyok
arcomon könny, sós
ujjammal homlokodik
lassan lépkedek
két botlás után felérek
hajad mint selyemfonat
hullámzó vad folyó
belemerülök, engedj
megfürödnöm habján
siklok, egészen vissza
megőrjít vállmedred
ringunk előre hátra
szerelmünk ilyen
kapkodom a levegőt
s adok belőle eleget
bár fényt is adhatnék
és tőled meg kaphatnék
hangunk csillog helyette
Szerelem
Szép dolog a szerelem, mondják sokan,
De az enyémből nem lesz semmi, soha!
Vagy mégis? Érdemes várni?
Hisz imádom őt, megmondja bárki.
Alig ismerem, mégis szeretem,
Lesz e vajon még egyszer ő a kedvesem?
Magamhoz szorítanám, soha el nem engedném,
Egy lány iránt ilyet nem éreztem még.
Örökkön örökké vele együtt lenni,
Ez kellene nekem, ennyit kérek én.
Imádom, mikor mosolyog,
Azt is, amikor nem.
Imádom őt látni,
És sírok, mikor nem.
Mit érnek ezen érzések kérdezem én?
Hisz ő alig ismer, nem is szeret még.
Ha tudná, hogy ezt neki írom, vajon mit tenne?
Kinevetne vagy szerelmesen megölelne?
Szép dolog a szerelem, mondják sokan,
Remélem, nekem se kell várni már rá oly sokat.
mysisterstheslayer, hálás köszönet. Remélem nem bánod, ha folytatom.
Neked-Veled.
Fondorlatok, azok fognak egyszer végleg
Repedést fakasztani közöttünk, mély sebet
Amit bűnbánó tekintettel próbálsz gyógyítani
De hiába igyekszel, nem megy már, nem lehet
Amit tettél, azért bocsánatot kérhetsz tőlem
De amire gondolsz, arra nincs mentség
Osztoznom kell rajtad, egy fél szív mit
Adni tudsz, de nekem ez nem lesz sosem elég
Mondd mért születik az ember gyávának?
A kutya is kevésbé húzza össze magát
Ha rosszat tett, mint te, mikor én elsírom neked
Egy sértett nő összes félévnyi panaszát
Nekem mindegy már, hanyatt fekszem a csónakban
Ha akarsz, te azért evezhetsz a túlpartra át
A napba nézek, hallom, hogy az evezőhöz nyúlsz
Eldobod és a víz felszínén úszik tovább…
(Mindegy már...)
Csak egy gyermek voltam, aki játszani akart
Színházasdit és benne valami örökké-együttöt
Csontig hatoló féltékenységgel fűszerezve
Összezárt ujjak és egymásra tekintő szívek mögött
Csak tudni akartam, hogy amit jónak hittem
Az mind benned öltött testet, ünneplő naivság
Így lesz egy nő nemtelen kölyök és így lesz
Egy várfal mellett könnyedén farsang a világ
Csak értetlenség és bűntelen, tiszta fájdalom
Egyszer volt és többször nem lesz már soha
Ez a dadogás, ami még szerelmet esküszik
Néha fáj,hogy szerelme nem értem dobog Néha gyötrelmes a vágy, ha rád gondolok Néha megremeg lelkem minden álma Néha nélküled üres minden vágyam. Néha a szerelem tüze meleg s lángol Néha jéghideg mint a téli zápor Néha könny áztassa olykor arcomat Néha lehullik a vágy pergő könnye Néha az éjszakának nincsen könnye Néha dalolnak néha némák a szívben a magányos órák.
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett kavics a parton Mint valami fura dolog amit senki se tud mire tartson Mint régi szextánsra tapadt moszat amit partra hajít a dagály Mint köd amely kéretlenül az ablakra ül s be-beszáll Mint mások-hagyta rendetlenség egy szállodai szobasarokban Mint ünnep utáni reggel a téren szétszórt zsírpapírokban Mint potyautas aki a vonat-lépcson kuporog Patak amit eltérítettek útjából a gonosz parti lakók Erdei vad mely az autók reflektorába belekábul Éjjeli őr aki hajnalban hazatart robotából Mint rossz álom mely a börtön homályában sehogyse oszol Mint madár mely őrjöngve verdes a házban ha fogoly Mint gyűrű piros nyoma a megcsalt szerelmesek ujján Mint egy kocsi amit sorsára hagytak állva az utcán Mint egy eltépett levél mely a szél szárnyán tovaszáll Mint lesülés a kézen amit otthagyott a tavalyi nyár Mint téveteg tekintete annak aki érzi messzire tévedt Mint podgyász amit a megőrzőben ottfeledének Mint egy ajtó vagy ablak ami nyitva maradt valahol Mint a seb melyen a villám a fába s a szívbe hatol Mint egy kő mely az útszélen ott marad emlékeztetőnek Mint baj mely mint a véraláfutás nem szüntethető meg Mint hiábavaló hajókürt a távoli tengeren Mint kés emléke a húsban amely nem múlik el sohasem Mint elcsatangolt ló amely inna s a mocsár körül ődöng Mint vánkos amely lázálmas éjjelen összegyűrődött Mint káprázó szemmel a napra szórt durva szitok Mint a harag ha látjuk hogy a földön semmi se változott Úgy leltél te rám az éjben mint egy szóra mely jóvátehetetlen Mint a csavargóra ki aludni az istállóba hevert le Mint ebre amely nyakörvén másnak a nevét viseli Mint egy régvolt emberre aki zajjal és dühhel telis-teli
''Hideg hajnallal alszom el Hideg hajnallal kelek Hideg már a szív Mely szomorú nekem. Nem érzi már a forró Lobogást a lélekben. Nincs szerelem Mely lobogna benne. Kialudt már lángja A szerelemmel''
