"Ha meg kéne határozni a szeretetet, az egyetlen szó, amely méltóképpen kifejezné mindazt, ami benne foglaltatik, - az élet lenne. A szeretet maga az élet a maga teljességében. Ha elmulasztod a szeretetet, elmulasztod az életet. Ne tedd!"
Mi számomra valaha e fogalmat jelentette, Látványod rögtön, azonnal elseperte. Mert nem egyszerűen csak gyönyörű vagy, Mosolyod maga a nevető nap.
Lágy hangod, mint puha bársony a hideg őszi szélben, Remélem ugyanúgy hallhatom fagyban, télben. Teljen el így a tavasz és a nyár, Ha szíved esetleg rám vár.
Ha láthatlak, az maga a mennyország, Ha virtuális utak is vezetnek Tehozzád. Mégis megtudtam mi a boldogság, Ha kamerán át is láthattam életed első, felém szálló mosolyát.
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető
Mélyen hangzik bennem lelkem kiáltása, És nyitom ajkaimat imádságra. Aki miatt még én is fűzérért nyúlok, Aki előtt csendes álca mögé bújok. Szívemnek kegyetlen bánatába fúlok, Hogy Rólad oly könnyedén ódákat fújok, De végeredményben minden ugyanaz: Marad Rólad egy egyszerű gondolathalmaz, Ami majd bármikor felhatalmaz, Ha beszélgetni vágysz - vagy add Uram többet - Bár tudom sose vársz - morzsolom a könnyet - De az egészben az fáj, Hogy látlak, de csak mint csukott könyvet, Így már csak a tekintetem követ.
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető
Ha nem volnék még iskolás, most kérném fölvételemet a szán- és hógolyó osztályba, hogyha maradtak még helyek magamfajta késő kásáknak. Szelíd leszek, mint ezer ördög, s még ismerek pár rendes kölyköt, akik csöndes magányban is folyton a társaságra vágynak: fűti őket a tetterő! Ígérem, sose leszek fáradt, énekhangom sem lesz hamis, és ha sarokba kerülök, egy hétig sem jövök elő! (Vakációztam eleget... Ha nem volnék már iskolás, a jómadarak osztályába most kérném fölvételemet.)
Van egy kis házam, odamegyek, ha túl sok ember zavar, van egy kis házam, odamegyek, hol senki sincs velem; hová senki nem szólhat át, hol senki se mondja:"nem", hol mást se mond, ahol tehát csak én vagyok jelen.
Egy ajándékot kaptam a neve Szeretet Oly bársonyos érzés mint a hűs lehelet Lágyan simogat, még ha észre sem veszem Szavát sem hallom, ha néha kérdezem Meddig maradsz még az enyém drága kincsem Beteg ágyamon ülve elmerengtem Lelkem védőjét hogyan őrizzem Szívembe rejtettem egy ládikába zárva Szeretetem tettem lakatként reája.
Érezz, válj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj, légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy ne a színész... Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz válj a csókká. A szerelmes ember néha tudatosabb, mint a szent. A szerelem kölcsönös segítség az út megtalálásához. Az út végtelen és rejtelmes. A szerelem a végtelen felfedező út, kéz a kézben. Nem csak egy szikra, ami eltűnik, hanem tűz, amelyben Te elégsz. A szerelem él. Az örökkévalóság a Tied. Akit szeretsz, az mindig figyelemreméltó. a figyelem és a szeretet mindig édestestvérek. Ha szeretsz...az érzés egész lényedre kiterjed, testedre, lelkedre értelmedre. Ha csak gondolsz a szeretetre az csak gondolat. A gondolat csak a fejre vonatkozik, de még ott sem egységesen jelentkezik, hanem darabjaiban. A következő pillanatban már nincs is ott. eltűnt. Csak darabok és emlékek úsznak a szürkeállományban. Ezért vagy boldogtalan. Nem tudsz ígérni semmit nincs rá alapod. Darabokból állsz. Azt mondod szeretlek....mindörökké...Ez egy ígéret, amit képtelen vagy betartani, mert ez is egy gondolat. A gondolat nem tartalmazza lényedet. Holnap mást fogsz gondolni.
Tegnap ott volt, de reggelre eltűnik nyoma sincs már. A tegnapi ígéretből kötelezettség vált!
.....Menj olyan mélyre...oda ahol érzel...ott a szerelem mély kielégüléshez vezethet... Ne félj! oldódj fel az érzésben...és csak szeress egész lényeddel...
A szépség testem tisztasága. A szépség életerőm alázata. A szépség elmém derűje. A szépség szívem nagylelkűsége. A szépség életem őszintesége.
Mikor - mint kereső - ezeket az isteni tulajdonságokat kifejlesztem magamban, csupa szépség leszek. Egy kisgyerek szép, egy virág szép, egy láng szép. Mikor gyermeki szívem van, Isten beszél hozzám. Mikor életem hálavirág lesz, megkapom a lehetőséget arra, hogy Istennel együtt énekeljem az Ő egyetemes dalát. Mikor életem felszálló láng lesz, Istennel játszom és tudatosan részt veszek az Ő kozmikus játékában. A szépség az adásban rejlik. A szépség az elfogadásban rejlik. Egyes-egyedül az a szépség, amikor adsz. Egyes-egyedül az a szépség, amikor valamit elfogadsz. Mikor valamit adok, látom, hogy még mielőtt adtam volna, a Mennyország már ott mosolyog felajánlásomban, önodaadásomban. Mikor valamit kapok azt látom, hogy a föld mosolyog bennem és rajtam keresztül. Mikor adok és adok, azt látom, hogy Isten, az isteni Vezető adja önmagát a törekvő emberiségnek bennem és általam. Mikor kapok és kapok, azt látom, hogy Isten a végtelen részvét hatol belém és tágítja földhöz kötött tudatom, míg végül Mennyeien szabad valósággá át nem alakítja azt. Mikor a lelket idézem meg és a lélekkel válok eggyé akkor Isten választott órájában fel tudom tárni a Forrást. Ilyenkor azt a rendkívül jelentős üzenetet kell elmondanom a világban mindenhol élő testvéreimnek:
Megismertem azt a Hatalmas Lényt, ragyogónak, mint a nap a tündöklő fény birodalmában. Mikor ezt a tudást már megszereztem, saját lelkem ragyog ennek a Hatalmas Lénynek a tündöklő szépségében. Mikor a szívet idézem meg és a szívvel válok eggyé, és a szív gazdagságát akarom az egész világnak adni, azt látom, hogy egy új szépség növekszik bennem és áramlik körülöttem. Ekkor ezt az üzenetet hordozom:
Te vagy az Anya. Te vagy az Atya. Te vagy a Barát. Te vagy a Társ. Te vagy a Tudás. Te vagy a Bőség. Te vagy Mindenem. Te vagy az én leghatalmasabb Uram.
Ez az üzenet, amit a világba viszek, szívemnek a Belső Vezetővel való egységén alapszik. Ez a Belső Vezetővel való elválaszthatatlan egység legkedvesebb és egyben legmeggyőzőbb érzése is. Mikor megalapozom elválaszthatatlan egységem Belső Vezetőmmel, őt Örökkévalóság Atyámnak és Anyámnak érzem; időtlen idők óta velem tartó Barátomnak és Élettársamnak, és Legeslegnagyobb Uramnak, mindennek. Ez a szív szépsége, amit a kereső megtestesít, feltár és kinyilvánít, itt a földön. Mikor az elmét idézem meg és az elmével válok eggyé, akkor elmém gazdagságát lélekteli imám erejével ajánlom föl:
Aum bhur bhuvah svah ...
Ez a Gayatri Mantra, az ima az elméért, az elme megvilágosodásáért. Ez India páratlan mantrája. India összes többi mantrája ebből származik. Ez a legfennköltebb ima, amit a dicső múlt indiai látnokai megvalósítottak és a törekvő emberiségnek hagytak.
Már felfedeztük a szépséget a lélekben, a szépséget a szívben, a szépséget az elmében. Most az életerőben kell megtalálnunk a szépséget. Mikor a vitális lényben megvirrad a szépség, energikusak, dinamikusak leszünk, fejlődünk és beteljesülünk. E időtájt azért imádkozunk a Legfelsőbbhöz, hogy életerőnket végtelen erővel, isteni erővel árassza el, olyan erővel, ami épít, nem olyan erővel, ami rombol; azzal az erővel, ami energiával tölt fel bennünket, amire a vitális lénynek szüksége van, hogy az istenit itt a földön teljesen kinyilváníthassa. Az isteni erő üzenete, amit a világnak elmondok a következő:
A Te tüzes szellemed idézem meg. A Te férfias erődet idézem meg. A Te erődet és energiádat hívom. A Te csatázó dühödet hívom. A te győzedelmeskedő elmédet hívom.
Ez az erő a vitálisban a vitális szépsége azért, hogy Istent itt a földön kinyilvánítsa. Megpróbálom a test-tudatot is megidézni, és eggyé válni a törekvő testtel, hogy a testben is felfedezzem a szépséget. Ezért imádkozom a Legfelsőbbhöz, hogy jó egészséget és törekvő testet adjon nekem. Ez testem imája: Engedd, hogy száz őszön láthassuk az Isten által elrendelve felkelni azt a ragyogó Szemet. Ebben az esetben a száz év az idő végtelen, meghatározatlan kiterjedését jelenti. Ha hosszú törekvő életet élünk a földön, meg tudjuk Istent valósítani, ki tudjuk Istent nyilvánítani, fel tudjuk Istent fedni. Hosszú törekvés-, odaadás-, áhitat-, és önátadás-életre van szükségünk. Ez a test szépsége, a szépség a testben a lélekért és Istenért, a Legfelsőbbért. Ha még több szépséget akarunk felfedezni itt a föld-tudatban - fel kell fognunk, hogy mi lényeges és mi nem lényeges. Az Upanishadok bölcseinek másik jelentős üzenete: Nem ez, nem az. Tudatlanság, nem! Sötétség, nem! Kötődés, nem! Korlátoltság, tökéletlenség, nem! Ezekre nincs szükségünk. Hitre, bátorságra, alázatra, tisztaságra, őszinteségre és az összes isteni tulajdonságra van szükségünk. Lemondunk a bennünk levő megvilágosulatlanról, és a megvilágosultat idézzük meg, a tudatosságot, ami meg van világosulva. Nem azt; nem a tudatlanságot, amit most ugyan sajátunknak vallunk, és ami minket nagyon is magáénak tekint, hanem a fényt, ami minket a sajátjának tart és a fényt, amit majd mi is egészen a magunkénak fogunk érezni. És van egy legeslegfelső Szépség is. A legfelső Szépség a Legfelsőbbel való tudatos, elválaszthatatlan egységünkben rejlik. Ezt a Fényt, Szépséget tudatos, állandó és feltétel nélküli önodaadásunk erejével fedezhetjük fel. Amikor ki merjük jelenteni: "Ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg", akkor egyben azt is állítjuk "Én és Atyám egyek vagyunk." Mikor őszintén kérjük: "Legyen meg a Te akaratod", olyankor a Legfelsőbb Szépség nyilvánul meg bennünk és általunk. Mikor pedig azt mondjuk: "Én és Atyám egyek vagyunk" akkor a Legfelsőbb Szépség itt és most a földön teljes valójában kinyilvánítódik. Ezt a rövid beszédet mondtam a szépségről. Most pedig tanítványaimmal együtt egy bengáli dalt énekelünk a szépségről.
Szép vagy, gyönyörű, mindennél gyönyörűbb. Az Éden kertjében páratlan szépség. Engedd, hogy szívem legmélyén éjjel-nappal a Te Arcod lássam. Nélküled nem lát szemem; Illúzió minden, s pusztaság. Kívül-belül, magam körül Mind csak a gyötrő kín áriáját hallom. Kínzó fájdalmak uralják világom. Ó Uram, Szépséges Uram, Szépségnek Ura, én Uram, Ebben az életemben, Áldj meg engem a kegyelemmel, Hogy ha csak egy pillanatra is, De megpillanthassam Arcod.
" Az elválásnak ugyanolyan szépnek kell lennie, mint a találkozásotoknak. Volt idő, amikor arra vágytál, hogy életek során át egymással lehessetek. Úgyhogy váljatok el konfliktusok és civakodás nélkül. Valaha két idegen voltatok, akik találkoztak, és most újra idegenné váltok, ám egy nagy kinccsel lettetek gazdagabbak: mindazzal, ami kettőtök között történt. Hálásnak kell lennetek egymásnak, amikor elváltok. Arra biztatom őket, hogy mindaddig maradjanak együtt, míg a szerelem az egyetlen összekötő erő közöttük, ám abban a pillanatban, amikor mindketten úgy érzik, hogy a szerelmük múlttá vált, és többé nincs jelen... akkor tovább tengődhetnek ugyan együtt, de ez csupán egymás megtévesztése lesz. Márpedig csúf dolog megtéveszteni egy férfit, akit szerettél, csúf dolog megtéveszteni egy nőt, akit szerettél. Jobb őszintének lenni és kimondani, "Eljött az idő, amikor külön kell válnunk, mert a szerelem tovaszállt, és mi már nem vagyunk képesek megtartani."
"Azt kivánom....Nektek és magamnak Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te, adsz. Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad, törik belé. Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved. Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket. Azért, mert ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz. Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád. S kívánom, hogy legyen erőd megmondani, Neki mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb. Őszintén kimondani. Kívánok Neked Türelmet! Hogy meg tudj hallgatni másokat. S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked. Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá. Kívánok Neked Bölcsességet! Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld, és más utat válassz. Hogy felismerd a mindennapok szépségét, és ne tragédiák döbbentsenek rá. Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben. Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa. Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra. Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, maximum frusztráljuk magunkat a gondolattal. Ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez, s ez maga a haladás. Hogy az aprólékos sziszifuszi hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát, És a nagy célok építőkockáit. Végül kívánok Neked egy apró mosolyt magunkon, hiszen ha mindezt meg tudnánk tenni, akkor már rég az Angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk, mint mi magunk. Ám kívánom Neked, hogy megtapasztald: a Teremtés attól válik tökéletessé, hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel."
