Sziasztok! Nálam is nagy kedvencek Stephen King könyvei. A csúcs eddig a Borzalmak Városa volt. Mikor este olvastam, elalvás előtt még tv-t kellett néznem, vagy mást olvasni, hogy merjek egyáltalán aludni. Persze tényleg hasonló hatása volt az Állattemetőnek is. És nálam nagyon bejött a Talizmán is, bár már stílusú. Érdekes, hogy a Sárkány szeme (vagy valami hasonló címe van) nem volt olyan jó, pedig az is fantasy-s téma volt. Tetszett valakinek az a könyv?
Ja, és a Halálsoron nekem ász volt!
Elolvastam az írást és ezúton is szeretném megkérni a fordítót, hogy inkább NE erőltesse a fordítást, mert ez valami iszonyat sz@rul sikeredett. Inkább olvasgasson még egy pár évig... Egyébként biztos jó lett volna a történet, bár azért így is megértettem. De hogy valaki ilyeneket írjon le, hogy "köjök", meg "segjukak", és ami a legjobban tetszett: "új" az "ujj" helyett. Meg van egy csomó értelmetlen mondat, ami egyértelműen tükörfordítással készült...
Na ma nekiálltam a Halálos Árnyéknak.Kiváncsi vagyok rá, nem sokat emlegettétek ezt a könyvét.
Pénteken jól bevásároltam 3 könyvét, abból egyet már ki is végeztem:)Még hátravan a Nem jön szememre álom.
Nekem a Halálsoron valamiért nem tetszett. Úgy éreztem, hogy túl kiszámított jelenetekkel akarnak hatni az érzelmeimre. A karakterek egysíkúak voltak, az operatőri munka meg tragikus. Szóval, nagyon nem jött be.
Nálam a 'Remény rabjai' a favorit. (Mivel nem ez az eredeti címe, így amikor a filmet elkezdtem nézni, nem is tudtam, hogy egy megfilmesített Stephen King-kisregényről van szó.) A másik kedvenc történetem tőle a 'Halálsoron'. (Csak az idegesített, hogy - mint ahogyan a ponyvákat szokás - egyesével adták ki az egyes részeket, és már alig bírtam ki, hogy megjelenjen a soronkövetkező.:o)) A belőle készült filmet két barátommal néztem meg (egyik sem viráglelkületű ifjú :o)), és megdöbbentő volt látni, milyen hatást tett rájuk a film. Teljesen sokkolta őket (egyébként nem ismerték még a történetet), meg persze engem is, és mozi után egyáltalán nem volt kedvünk megvitatni a filmet - mint ahogyan azt máskor szoktuk.
Stephen Kingben azt szeretem és tisztelem, hogy nem egy műfajban tud olyan regényt alkotni, mintha mindig abban írt volna (echte horror, pszicho-thriller, sci-fi, fantasy, elbeszélések), és mindegyikben egy csomó olyan gondolatot vet fel, amit elolvasva én is rádöbbenek: "Tényleg, miért is van ez így?", "Tényleg, erre eddig nem is gondoltam."
Sokan egyszerű horror-írónak könyvelik el őt, és hatalmasat tévednek ezzel.
