Ezt komolyan gondolod? Ez nem általánosítás? Vagy netán nem elszigetelt jelenség? Tehát létezik pozitív példák hosszú sora?
* * *
"Én nem hiszek abban, hogy a férjes asszonyok vagy éppenséggel a szűz leányzók között létezne ebből a szempontból valamiféle alapvető különbség."
Tehát jól értem: szerinted nincs viselkedésben/meghódításban/reakcióban//ellenállásban/kihívásban/elzárkózásban differencia:
minél fiatalabb
minél szebb arcú
minél teltebb keblű
minél hibátlanabb alakkal rendelkező fehérnépek közt?
* * *
Ugyan nem befejezett történet, de többszörtalálkoztam egy bankban (OTP) dolgozó rendkívűl reprezentatív fehérnéppel az utcán. [ Mint később kiderült, elvált, lányos anyuka.] Ugyan láttam néhányszor a bankban, mellesleg lehetett volna beljebb, de arcra nagyon korrekt. Igazán kihívó szőke, sőt afféle vidám laboratóriumi átható tekintet, ugyan srácok, mire lennétek képesek? Nos, az utcán ('az azonos útvonal, azonos időben' definició előnye) hetente többször összefutottunk. Tanulók, figyelem: minden egyes alkalommal mosolyogva köszöntem neki. Néha, ritkán... mosolyogva dícsértem: igazán csinos! Egy alkalommal aztán, mikoris bokros teendőim éppen és kivételesen nála kellett rendeznem... úgy éreztem, vagy csak szerettem volna úgy érezni, valami van a levegőben. Ám mindkettőnk részéről csak a kedves, semleges és udvarias ügymenet zajlott. S azt hiszem... a mifélénk ilyenkor lép, cselekszik. Miközben ő tette a dolgát, én a banki szórólapra, a banki tollal ráírtam, legyen kedves ide írni a telefonszámát. Felé fordítottam, ő elolvasta, és mosolyogva nemlegesen csóválva a fejét, végezte tovább a munkáját. Ezek után, amikor felnézett, mosolyogva mondtam, de tessék megadni! Kedves rosszalással, ugyanaz a végeredmény: nem és nem. Aztán bevittem a pontot, mondom ez itt nem a kiváncsi kamera, ejnye, tessék csak nyugodtan ráírni! [ mondanom sem, a tranzakció után ráírta, alig hittem a szememnek, aznap este felhívtam, később megsúgta, szerencsémre, különben bukta lett volna, és természetesen távozásom után csekkolta a korom, satöbbi. Csak csók, többször is, de azt hiszem, közös érdektelenségbe fulladt. Vagy jobb, kecsegtetőbb nők miatt, már nem emlékszem pontosan. Rég volt... ]
* * *
A pályakezdőknek:
kiegészítés a lenti hozzászóláshoz: akkor fog ez a dolog valójában működni, amikor már ezt a ffi élvezi. Amikor a széptevés, az elbódítás, az udvarlás, a flört minden egyes másodpercét, mondom mégegyszer, amikor a ffi mindezt játszi könnyedséggel műveli határozottan a saját örömére. Nem sután próbálkozik, nem bénázik, és nem retteg, és nem ijed meg. Ez pedig, ahogy alább is: gyakorlás.
Nem, mert az ilyesmi kicsit úgy hangzik, mint az 'eeekkora halat fogtam!' kifejezés. Másrészt, a volt kapcsolataim szereplői nem adtak felhatalmazást arra, hogy széles nyilvánosság előtt írjam le, mi hogyan történt. Bár név nélkül ez talán nem lehet bántó, mégsem érzem szükségét a részletezésnek.
Na jó, egészen kicsit engedek a kísértés(ed)nek: valóban lehet utcán ismerkedni úgy, hogy ez nem hat csöppet sem közönségesnek. De én csak akkor teszek ilyesmit, ha a gesztusokból, pillantásokból, apró mosolyokból érzem, hogy a leányzó/hölgy nem tiltakozna, tehát nyitott kapukat döngetek. ;) Talán mert nyúl vagyok? De a visszautasítás olyan kellemetlen...
Van aki nagyon szépen beszél, hogy úgy mond rólunk, mint hanszerekről, van aki csak úgy kapkodja a 40-s nőket az utcán lepkehálóval és már be is tömte a lyukat, mert ugye minden 40 feletti nő ki van éhezve egy numerára.
Abban gondolom elég nagy a szórás, hogy ki van kiéhezve, s ki nem. Viszont úgy érzem, sokan szégyellik, ha ki vannak éhezve, pedig igazán akkor érzem úgy, hogy örömet szerezhetek egy nőnek, ha sóvárog. Szerintem nagyon megható, szép egy kiéhezett nő, és csodálatos dolog a vágyait beteljesíteni. És goromba alak, aki ezzel visszaél, s megalázza a nőt. Ha valaki kinyílik, azt meg kell becsülni. Egyébként is, egy kapcsolatban a legtöbben(?) - nincsenek nagy mennyiségű adataim - mellérendelt viszonyban érzik magukat jól. (Mind férfiak, mind nők.)
Nem akartam ennyire naggyal írni, de a vírusok, mint a legyek, ellepték a gépem, így Wordben írtam meg a hozzászólást, és a bemásolás után ez lett belőle.
Ugyan nem vagyok érintett, mert felező üzemmódban vagyok; [ az éveim száma per kettő, dúrwán a barátnőm éveinek száma ] és bár személy szerint a prímőr, a friss felhozatalt kedvelem, anno azért... hát, igen.
Abban a kivételes szerencsében volt akkoriban részem ugyanis, hogy könnyen tehettem példáúl olyan újévi fogadalmat, hogy márpedig ebben az évben csak szigorúan nagymellű nőkkel leszek hajlandó szóba állni. És lőn. Aki nem ütötte meg a C-és kosarat, sajnáltam. [ a pontosság kedvéért volt olyan "jelentkező", akinek enyhe asszimetrikus adottságai miatt, abban az évben ugye, nem ]
S amikor megláttam a soron következő delikvenst, akinek a jóIsten igen bőkezűen mérte az képességeit, ráadásul ehhez képest roppant kedvező volt a fenék- és gyomorméret együttható, sőt az arca is kifejezetten kellemes volt... na gondoltam, ő lesz az. Diszkrét segítőszándékkal felajánlottam neki, "szuri, valami? ", erre ő gyanútlanul besétált a kelepcémbe. Ekkor elővettem a halálosan únt, kopottra játszott mixemet (értsd: szöveg, duma) és nem túl nagy átéléssel elmondtam a szokásost, befejezőleg pedig felszólítottam: "Csók! " - amit ő kedvesen hárított, ugyanmár, ennyire átlátszó, és szokásos, na meg egyébként is.
Őszintén szólva, akkoriban már nagyon untam a könnyű kis sikereimet, kifejezetten várva olyasvalakit, akiért legalább csak egy kicsit, küzdenem kell. Így aztán felettébb hálásan csillant fel a szemem, végre valaki, aki átlát a szitán, rajtam, a sablon szövegemen... és már épp kezdtem magam összeszedni, hogy kreálok valami kifejezetten személyre szabott kreatív koreográfiát --- amikor azon kaptam magam, mégis csókolózunk. Kis csalódottság vegyült örömömbe, mert azért pazar volt a jelenség, nagy mosolygós barna szemek, szőke hajzuhatag, brutális méretű keblek, karcsú derék, normál méretű fenék. Évei száma kábé, harmincöt, és meglehetősen jó állapotban. Testvéréhez képest pedig, főnyeremény. Egész hosszan zajlott az interakció, mondanom sem kell, análisan is. Rendszeres véradó volt, szóval rettegés zéró.
Ugyan többször kért, aludjak nála, mivel azonban még korábban elmesélte, hogy járt az akkori szeretőjével... válófélben lévő férje ugyanis in flagrantin érte őket saját lakásukban, s ők csak annyit hallottak az ágyban fekve, hogy az egyébként nyomozó férj a konyhában lőszert táraz be a szolgálati revolverébe. Halálra vártan bújtak össze, mire kiderült, hogy csak a nyugtatókat pattogtatta ki a gyógyszeres levélből. Akkoriban kidobóként is üzemelt az ex másodállásban, hősnőnk pedig az ő kedvesével dolgozott egy pultban; sőt korábban meg is málházott valami lelkes kis udvarlásra benevezőt... egyszóval bőven kijutott ott a vadnyugati romantikából. Én pedig azért ennyire nem akartam beletekeredni. [ meghát volt nekem rendes, hivatalos barátnőm ]
Időtartamban kitartott nagyjából jó három egész hónapig, ami azért volt meglepő, mert én akkoriban általában egy, ritkábban két, és ahhoz már nagyon jónak kellett valakinek lennie, hogy három alkalommal boronálódjak össze; ehhez képest a három hónap... szóval jelzett valamit.
* * *
Nem szeretném Gandas kollega posztját rabolni, meg azért én utcán korántsem voltam ennyire profi; de általánosságban igaz, hogy jómagam akkoriban kifejezett dinamizmussal próbáltam mélyen szántani a nők lelkébe. Konkrétabban, megszokott életük kliséit igyekeztem felborítani, izgalommal vegyes meghökkenést provokáltam... aminek később, akár bő fél órával meg is lett az eredménye. Megfogtam a kezük, mélyen, mosolyogva a szemükbe nézve elhintettem pár poros, avitt bókot, csendben maradva élveztem zavaruk, satöbbi. S a végén, szinte mindig közelhajolva fokoztam az izgalmat "Csók! " felszólítással.
Mára mindez persze, a múlté. Léteznek ennél sokkal kifinomultabb, és hatékonyabb módszerek.
Nem nevesítek én csak általánosítottam, bocsánat ha valaki a szívére vette:(((( De tudjátok: Akinek nem inge....
Én is tudok olyat, hogy akik mondjuk 8 év korkülönbséggel nagyon bírják egymást már 4 éve! El kell mondjam, a férfi a tapasztaltabb, nem az úgy nevezett érett nő:-)))
Nem írtunk olyat, hogy nem tudjuk elképzelni. Az ismeretségi körömben számos, több évig futott/futó iyen kapcsolat van. Köszönik, szeretik/kedvelik egymást. Az pedig ne zavarjon, hogy valaki más tapasztalatokkal rendelkezik, elég színes a világ, nagy a szórás benne...
Azért nem minden férfi akar úgy általában érett nőt lefektetni, van, akinek az is számít, éppen kiről is van szó. Úgy is mondhatnám, személyes az ügy :-)
Hát ide is bekukkantottam.(érettségem miatt) Mit ne mondjak Ti férfiak nagyon tudjátok fényezni magatokat:-))) Olvasgattam milyen mércével méritek a nőket, akik már tényleg elkoptattak egy féejet, felnevelték a gyerekeket, fészket is raktak.....
Van aki nagyon szépen beszél, hogy úgy mond rólunk, mint hanszerekről, van aki csak úgy kapkodja a 40-s nőket az utcán lepkehálóval és már be is tömte a lyukat, mert ugye minden 40 feletti nő ki van éhezve egy numerára.
Arról mondjuk nem nagyon olvastam, hogy a megszólaló urak hány évesek, miért keresik az érettebb nők lefektetését. Miért nem tudjátok elképzelni, hogy a nő akár szerelmes is lehet belétek, amit Ti ki is használtok???? Kicsit elgondolkoztam most életem történetén:(((
Köszi a gyönyörű képeket!
Szeretném, ha részletesen leírnád, hogyan tudtad ágynak dönteni az általad említett éret nőciket.
Tudom, hogy nincs általános szabály, de néhány példa nem ártana. Azt írod, hogy leszólítottad a nőcit a Blahán, aztán már dugtad is. Vagy bementél egy lépcsőházba, ő kiszólt érted, aztán leszopott. De mi történt közben? Hogyan tudtál célt érni?
Olyan is volt –írod- hogy a nő ordibált veled, hogy mit képzelsz, aztán percekkel később megbasztad.
Hát, addig már én is eljutottam, hogy ordibálnak vele. De hogy lesz ebből baszás?
Már egy ideje beszélő viszonyba voltam vele, többször is hazakísértem. Egyszer felhívott a lakásába, ott rohantam le. Ellökött magától, de azt hittem, ha alányúlok, akkor izgalomba jön, és végül enged. Megpróbáltam alányúlni, ekkor kaptam a nyakast. Azóta nem találkoztunk, mert megkért, hogy többet ne kerüljek a szeme elé.
Konkrétan számos ilyen fiatalt ismerek, a korkülönbség 5-20 év a javukra. De mind egyedi esetek, olyan általánosítást nem lehet belőlük leszűrni, mint amit cáfolni igyekszem. Igazság szerint maga az általánosítás zavar, amit személyes élményeidből szűrtél le.
Konkrét cáfolat magam is lehetnék, de ebben a topicban a lefektetésért jár a pont, addig viszont egy esetben sem mentem el. Lehet, hogy kihagytam valamit?
