.. Minden olvasónak az tűnik fel először, amivel az ő lelkivilágának is még 'dolga van', ..
És folytatnám azzal: ami rokon saját érzéseivel, lelki beállítottságával. Mondhatnám azt is, hogy mindenkiből az jön elő (legyen az vers, vagy próza, de akár síma hozzászólás), ami lelki világára jellemző. És általában azt írják, vagy keresik olvasásra, amivel azonosulni tudnak, nem?
"...úgyhogy szerintem bárki BÁRMILYEN verset olvas (bárakármilyen témájút/hangulatút/formájút...), ha eleget olvas, az teljesen jó 'lelkivilág-térképet' fog nyújtani, ráirányítja a figyelmet egy-két kibogoznivaló dologra.."
Ez asszociálható a "Vigyázz rá...megint lett egy 'ahogy jön' (aminek formailag még kevesebb köze van a vershez? befejezésedhez?
üdv klia
Egyébként hozzászólásod utolsó bekezdése vers, vagy nem elgondolkoztató,
üdv klia
Néha a véletlen ír tragédiát vagy a rákos anyabolygó siratót ---nem kell a rákos elé "a" -
A csurig telt forró fürdőben ellazítom fáradt testrészeimet
Elmebajos gépek hiszik magukat vérontó akcióhősnek
A boltban pénztárcám mélyére nézek néhány nyalánkságért
Megnyílt a kupola, a résen gránáteső hull a serdülő bakákra
Odakinn dara szemerkél, összehúzom magam, mintha fáznék
A hátam vakargatom, közben tízezrek halnak éhen valahol
És melegebb éghajlatra küldöm az esti áramszünet okozóit...
Pusztuláshimnusz
Nem dobálnak már az autók
ólomfelhőket a városi zajba
Érdes kövek alatt nyugszik
az apáca és mellette fekszik a szajha --------------idáig naon jó, bár ritmus? szótagszám?
A rigóének ráncsimitó hatása
magának aludja megtisztult, örök álmát-----------mi van? a hatás alszik? hogyan?
A hajszáritó mosolyogva duruzsolja
halálba gyilkos gazdáját-------------------bevadul a költő_ eddig csönd volt...
Műanyag fák tapsvihara
támad az aluminiumbevonatú erdőben---------műanyag vagy alumínium?
Rokkant tigrisek és beszédhibás
oroszlánok járnak táncot az örökölt fertőben
Meghalt az ember...
sallustius:
Lassan terpeszkedett el az éj a földön,
Még utolszor a nap sugara a hegyet érte,
Már nem látszott a ködtől, nem volt más,
Mint a páracseppeken áttörő sötétség.--------------------ez a versszak zavaros az egymásnak ellentmondó képek miatt: éj - de még a napsugár - de nem látszik a ködtől - amely csöppjein áttör (?) a sötétség. Lehet, hogyha a sorok sorrendjét megváltoztatod, akkor tisztább lesz.
És akkor hirtelen messzi glória tűnt fel,
Ahogy közeledett, egyre fényesebb lett,
Olyan, mint a nap, olyan, mint az élet,
Nagyobban, szélesebben, a hidegben. ---------------ez a sor kicsit furcsa a két módhatározó után helyhatározó miatt, és az állítmány is hiányzik.
Nem tartott soká, csak egy pillanat volt,
Egy pillanat alatt felvillant a lét fénye,
De egy pillanat alatt el is csendesedett,
Tovaszállt a nyirkos novemberi estben.------------szóismétlés a "pillanat", vagy hangsúlyosabbá kéne tenni...(egy pillanat alatt villant fel de egy pillanat alatt csendesedett is el)
kezemafegyverem:
Védtelen
végtelen
nincs bennem félelem
(csak zokog a két szemem).................ez kicsit Ákos-szerű rímhalmozásnak tűnik... másrészt ki a védtelen? a végtelen? miért?
mikor lezuhanok
minden hajnalon
de én nem hagyom
hogy kihűljön a világ
csinálhattok százezer hibát
tehettek vérkockát hűvős italomba....ez a vérkocka jó! de ehhez a sűrű képhez képest nem passzol az eddigi sorok dalszerű fecsegése...
fojthattok mérges-mély tavakba
engem..............................................ez nem kell
súlyt kötve repedő csontjaimra
nagyon magasról löktök le
hogy jobban fájjon
( na ne már, hogy itt
valaki szálljon!)............................"na ne már": fölösleges, szálljon-fájjon elcsépelt rím
de ti vakok vagytok
(hát nem látjátok?)......................nem kell zárójel: a költő bizonytalan? ne legyen az.
csak én törhetem össze
magamat
s bár szárnyamon a daganat
belőletek ered...............................képzavar: a daganat belőlem eredhet, mert az én testem, de timiattatok.
én gennyes-véres szárnnyal is..
szállok.
csak
én
törhetem
össze
magamat
Míg meghalok
jól vagyok
ha majd nem
halok többé
-már nem vagyok.....................a vége jó!
Kedveseim,olvaslak benneteket es ahogy a multkor is visszaterek mikor nem vagyok faradt es eleg idom van ,alaposan es becsuletesen olvasni es atgondolni a dolgokat.
Először is köszönöm, hogy ennyien foglalkoztatok a versemmel:)))
heki: A munkálkodnak valóban jobb, mint a munkálnak. A "mocskos öntudatlanság padlója felett"-re pedig csak azt tudom mondani, amit The EMPEROR is mondott: "van egy szint - az öntudatlanság padlója - ami fölött lebeg. Vagyis, ha mégis leesne oda, AKKOR lenne öntudatlan - de akkor nem is lebegne."
MaTeo: Mi a baj a domborulattal?:)) A tanulmányozod valóban nem a legjobb szó, mert közben rájöttem, hogy a tanulmányozás egy folyamat, és én pont azt akartam írni, hogy az autó alját csak egy pillanatra látja - amikor is átgázol rajta.
Az anyai ösztön cím jelen esetben a minden nőben meglévő anyai ösztönre utal, (Bár néhány nő nagyon ügyesen tudja titkolni, hogy ő is rendelkezik ilyennel.) ami már akkor is ösztönösen felszínre kerülhet, ha egy jó barát "bajba" kerül (a versben felsoroltak is "bajnak" számítanak); nem beszélve a "távol lévő kedves"-ről. A vers születéséhez az imént említett mindkét ok közrejátszott. A kétféle "féltést" gyúrtam össze - mert ugye máshogy félti az ember a kedvesét és máshogy a barátját. És ez volt az első vers, amit gép előtt írtam:)
Visszatérve a "lebegéshez", nekem ez nem(csak) a kábítószert jelenti. Jelentheti még azt az állapotot is, amikor az ember nagyon részeg, de még nem "ütötte ki magát".
Remélem ezzel minden kérdésedre válaszoltam...
Bert: Néhány dologra már válaszoltam eddig. Az utolsó sor nekem azt jelenti, hogy "Vajon hol vagy most?", ami egy aggódó ember kérdése. Az alkoholos mámornál az Övére gondoltam, nem a pocsolyáéra.
Az elfáradt levelek egy utolsó
sóhajtással a mélybe vetik maguk,
a földet ellepő társaik mellé vágynak.
Lassan megőszülnek a fák.
Unott szél kavarja az utak
szélén az elporladó növényi
tetemeket, melyek megbarnultan,
és az élet parányi szikrájától
mentesen átadják magukat
a tömeges enyészetnek.
Csontvázként meredeznek az
égre a lombjavesztett fák.
Mintha könyörögnének ezernyi
ujjaikkal az új életért, de az
égen néhány szakadtszélű, szürke és
tétova felhőn kívül mást nem látnak.
Már a nap is megöregedett,
s aranyló sugárkönnyeivel még
egy utolsó kis tüzet gyújt az
emberek szívében, hogy emlékezzenek.
De mi felhajtott gallérok mögött
megbújva gázolunk a halál édeskés
illatát árasztó levélkupacok közt,
s talán az újjászületés reménye
ad némi életkedvet. Arra sincs erőnk,
hogy egymásra nézzünk, s már gondolni
sem akarunk. Lábunk alatt mállanak
szét megsárgult érzéseink,
melyek már senkinek sem hiányoznak.
Lassan lepereg lelkünk ágas-bogas
szövevényérol az utolsó boldog
emlék is.
Csak az örökzöld ború
burjánzik majd tova,
árasztva alattomosan magából a
késő ősz fanyarédes illatát.
Leea! Igazán büszke lehetsz, hogy ennyien foglalkoztak a verseddel. Azért majd írd le, hogyan született, Te mire gondoltál, mikor leírtad, mert látod, hiába az olvasóra van bízva a vers megértése, azért a kiváncsiság csak furdalja az ember oldalát, vajon a költő hogy gondolta? (Ady is megmagyarázta egyes verseit, attól azok még nagyon jó versek.) És leginkább úgy tudjuk csiszolni - ha ezt szeretnéd, de legalábbis tanácsot adni -, ha nem kell sötétben tapogatóznunk.
Az anyai ösztön cím utalhat arra, hogy a gyermeked félted a rá leselkedő veszedelmektől (pl. elütheti egy autó), meggondolatlan lépésektől (ivás, öngyilkosság, kábítószer), bizonyos életformától (pl. csövezés); de arra is, hogy ösztönösen, mint anya a gyermekét, félted mindettől távol lévő kedvesedet.
Ha valamelyik változat igaz, írd meg, légy szíves.
Én mindenképp cserélném - ahogy heki is tanácsolta - a munkálnakot munkálkodnakra, sőt még a domborulatot is kihagynám, mert másfelé viszi a képzeletet :), és a tanulmányozodat esetleg pillantod meg-re (bár ez is kicsit erőltetett, de legalább nem szándékos cselekvést fejez ki. A "lebegéssel" szerintem nincs gond, ha a kábítószerélvezetre utal.
Írd meg, jól gondolom-e.
MaTeo
Védtelen
végtelen
nincs bennem félelem
(csak zokog a két szemem)
mikor lezuhanok
minden hajnalon
de én nem hagyom
hogy kihűljön a világ
csinálhattok százezer hibát
tehettek vérkockát hűvős italomba
fojthattok mérges-mély tavakba
engem
súlyt kötve repedő csontjaimra
nagyon magasról löktök le
hogy jobban fájjon
( na ne már, hogy itt
valaki szálljon!)
de ti vakok vagytok
(hát nem látjátok?)
csak én törhetem össze
magamat
s bár szárnyamon a daganat
belőletek ered
én gennyes-véres szárnnyal is
szállok.
csak
én
törhetem
össze
magamat
Míg meghalok
jól vagyok
ha majd nem
halok többé
-már nem vagyok.
A vers alapvetően nem rossz, de a címét nem egészen értem. Az első két sor még stimmel, de utána, valahogy nem az anyai féltés - az erősebb lenne, szerintem, bár nem voltam, nam vagyok és remélem, nem is leszek anya, már úgy, ami anatómiai értelemben érthető -, de valahogy ezt hiányolom. Mintha megnyugtatott volna Téged a billenytűkön való munkálódás ( hiába, a domborulat az domborulat, bár ... :), utána meg, ezzel beiktatva egy tisztességes adag távolságot, mér mintha csak szimpla leírássá változna a dolog, "mi minden is van még benne a Sors paklijában" alapon?
Na, ezt most nehéz megfogalmazni, mert lehetne ebből - a vers közepéből - nagyon is jó, hiszen az autók karosszériáját alulról szemlélni ( || ibolyaszagolás ugyanonnét, kissé befigyel, nem? ), szerintem remek kép, csak hát a vége... gyakorlatilag a "mit keresel, hová nézel"-ként is érthető ( ez a sor egyébként a legkevésbé érthető a többivel összevetve számomra ), valahogy elrontja a dolgot. A dübörgő féltésből egyszerű, őrjöngő, de felsorolásszerű, beletörődő aggódás válik, utána meg ... valahogy kurtán-furcsán ér véget, de rengeteg verset olvastam az IB-ben is, amik sokkal színvonaltalanabbak voltak. Megint fejlődtél, Leea, határozottan.
Még egytelen kérdés: kinek az alkoholos mámora, Övé, vagy esetleg a pocsolyáé? Utóbbi kivételesen komoly kérdés, mert amúgy szürrealista képnek sem lene utólsó. Igen, pl. ez a pocsolya-enlnyelés enyhén szólva különös és annyira hihetetlen, hogy sokat elvesz a többi hasonlatod, képed éléből. Aki gyszer olvassa csak el a verset, annál jelentkezik legerősebbel, újraolvasva már tisztul szépen a mondanivaló. Hát, ennyi jutott most eszembe.
Nem haragszom, nálam ez elég gyakori, hogy a kettő közötti átmenet van. Meg az is, hogy mgtöröm a sorokat, és a sor vége átmegy a következő sor elejébe. Bár ebben pont nincs ilyen.
Megunta már Uli szesz, hogy száradt a torka,
Elment a kocsmába, egy ártatlan kortyra.
Kivel találkozék? Nem fogod hinni,
hogy a huncut Homérosz vala ott inni.
Megszólitá Uli szesz a jámbor költőt,
Ugyan nem pálesszel izgatja a bendőt.
De jaj szegeny pára, (pedig meg józan)
Nem ráesék egy banán héjára.
Megijedék Homérosz, felhivja a felcsert,
Nyomban fel is kapja a modern mobiltelcsert.
De hirtelen ÁÁÁ! eszébe jutá,
Az gonosz Westel őtet kikapcsolá.
Meghalt szegeny Uli szesz, az ártatlan jampec.
Mem volt más bűne,
Csak néhány rossz mese.
A butak elhiszik,
Hogy sivatag a Dűne.
Lassan terpeszkedett el az éj a földön,
Még utolszor a nap sugara a hegyet érte,
Már nem látszott a ködtől, nem volt más,
Mint a páracseppeken áttörő sötétség.
És akkor hirtelen messzi glória tűnt fel,
Ahogy közeledett, egyre fényesebb lett,
Olyan, mint a nap, olyan, mint az élet,
Nagyobban, szélesebben, a hidegben.
Nem tartott soká, csak egy pillanat volt,
Egy pillanat alatt felvillant a lét fénye,
De egy pillanat alatt el is csendesedett,
Tovaszállt a nyirkos novemberi estben.
heki: muszáj kicsit rákontráznom a kritikádra: nem értem, hogy érted ezt: 'ha fölötte lebeg, akkor nem öntudatlan' Szerintem a lebegő illető NEM öntudatlan (bár lebeghetne akár öntudatlanul is: vágjuk jól fejbe az űrhajóst az űrben - öntudatlanul fog lebegni... bocs), hanem van egy szint - az öntudatlanság padlója - ami fölött lebeg. Vagyis, ha mégis leesne oda, AKKOR lenne öntudatlan - de akkor nem is lebegne.
Érzékelői nyugodtan lehetnek az embernek - szóhasználat kérdése.
De az is lehet, hogy hülyeséget beszélek (?)
Néha a véletlen ír tragédiát vagy a rákos anyabolygó siratót
A csurig telt forró fürdőben ellazítom fáradt testrészeimet
Elmebajos gépek hiszik magukat vérontó akcióhősnek
A boltban pénztárcám mélyére nézek néhány nyalánkságért
Megnyílt a kupola, a résen gránáteső hull a serdülő bakákra
Odakinn dara szemerkél, összehúzom magam, mintha fáznék
A hátam vakargatom, közben tízezrek halnak éhen valahol
És melegebb éghajlatra küldöm az esti áramszünet okozóit...
Pusztuláshimnusz
Nem dobálnak már az autók
ólomfelhőket a városi zajba
Érdes kövek alatt nyugszik
az apáca és mellette fekszik a szajha
A rigóének ráncsimitó hatása
magának aludja megtisztult, örök álmát
A hajszáritó mosolyogva duruzsolja
halálba gyilkos gazdáját
Műanyag fák tapsvihara
támad az aluminiumbevonatú erdőben
Rokkant tigrisek és beszédhibás
oroszlánok járnak táncot az örökölt fertőben
És Te, akit alkoholos mámorában
akár az első pocsolya elnyelhet,
vagy épp rohanó autók karosszériáját
tanulmányozod alulról egy-egy pillanatra,------ha rohan az autó, nem lehet tanulmányozni
vagy kirobban ereidből a sápadt vér
egy kis, vágott nyílás segítségével,-------------a segítségével nem jó szó, és hangsúlyosabbá kellene tenni, hogy kis sebből robban a sápadt vér, szórend, vagy egy kötőszó segítségével
vagy a züllés téglaporos padján
ülve támasztod az asztalt,
vagy csak egyszerűen lebegsz
a mocskos öntudatlanság padlója felett;----------ha fölötte lebeg, akkor nem öntudatlan
mondd merre tapogatnak tompa érzékelőid?-----érzékelője nincs az embernek
Bocs, úgy tűnik, kicsit lemaradtam....
A versekről annyit, hogy én is legtöbbször a "lélekömlést" foglalom versbe. Persze nem árt utána kicsit "szétszedni" és megnézni több oldalról, hogy jó-e ez így. Igazság szerint, néha nincs elég türelmem a csiszolgatásokhoz. Ezért is jó ez a topic, ha valóban öszinte kritikát kap az ember, hiszen olyan dolgokra mutathattok rá, amit a versíró nem vett észre...
Nekem is az a legnagyobb gondom a versek "kritizálásával", ami kliának. Engem is a vers hangulata ragad meg, ezzel kapcsolatban tudok csak "kritikát" írni. A véleményeket, amiket eddig írtam, komolyan gondoltam. Sajnos én képtelen vagyok úgy nézni egy verset, mint pl. Mumu. De majd igyekszem! :-)
Ezek után itt egy vers, amiről szeretném hallani az őszinte véleményeteket:
Anyai ösztön
Kétségbeesetten dübörgő szívvel
rohannak feléd gondolataim,
miközben ujjaim a billentyűzet
domborulatain munkálnak.
És Te, akit alkoholos mámorában
akár az első pocsolya elnyelhet,
vagy épp rohanó autók karosszériáját
tanulmányozod alulról egy-egy pillanatra,
vagy kirobban ereidből a sápadt vér
egy kis, vágott nyílás segítségével,
vagy a züllés téglaporos padján
ülve támasztod az asztalt,
vagy csak egyszerűen lebegsz
a mocskos öntudatlanság padlója felett;
mondd merre tapogatnak tompa érzékelőid?
Ennyi lenne a vers, várom véleményeiteket. (Az eddigi verseimet tekintve lehet, hogy átestem a ló túloldalára?)
Egyébként voltak jó dolgok (is) az irományaidban. Esetleg saját verssel is idebátorkodnál vagy megmaradsz az amúgy nehéz feladatnál, mely szerint az illetőre hasonlítani próbáló karikatúrákat gyártasz?
Ja és heki: "amiket írtam, gonoszságból írtam, mert jólesett". Nem baj, van még egy Villonunk (bár ő az irodalomkönyvek szerint nem gonoszságból tette, amit tett), és most idézlek: "wazzeg".
"Én úgy hiszem, hogy alapjában véve és nagyon leegyszerűsítve 2 verstípus létezik: az egyik a filozofikus, töprengő, értelmi többletet adó, a másik az emócionális, érzelmeinkre ható,
erkölcsünket fejlesztő vers, ami általában katarzisélményt okoz az olvasónak!"
...
"nagyon nagy baromság az érzelmet és az értelmet így külön választani."
Valóban, ebben igazad van (látod, én nem csak bírálni tudok). A kettő keveredhet, sőt legtöbbször együtt is jelenik meg. Tisztán érzelmi vagy tisztán értelmi vers? Ritka, mint a fehér holló. És ráadásul hányféle megközelítésből nézhetjük! De sok zenét is bekategorizálnak, teszem azt, ha egy banda 60% pop, 20% rock, 10% dance, 5% latin 5% egyedi zenét játszik (megint butácska a példa, de legalább érthető); na, akkor ezt hova sorolják? Hát persze, hogy a popzene kategóriájába. Azt hiszem, irtam azonban a "keverékekről" és arról, hogy ez nagyon lesarkított a verseket tekintve. Nagy hülyeségeket tudok irni néha!
klia: 1-1. :-) Szerintem mi egyazon szigetet bámuljuk - két teljesen más irányból. Tehát teljesen felesleges veszekednünk, egymásba marnunk.
Mumu: robbant a bombám, ugye? Már vártam. Remélem, jó hatással lesz mindenkire..
Szia, klia!
10000 bocs a nagy kihagyásért, a héten kicsit messze estem a hálótól, de megpróbálom követni a dolgokat.
Nekem is az a véleményem, hogy a versnek márpedig MUSZÁJ, hogy köze legyen a 'lélekömlés'-hez, mert az az igazi, ha szívből jön. Ugyanakkor abból is jó vers lesz, ha tudatosan végiggondolkodva írjuk, sokszor átnézzük, kivesézzük, szanaszét szedjük, és aprólékosan, betűről-betűre megcsiszoljuk. A második nehezebbnek tűnhet, mert 'mennyi munka van vele'. Szerintem 'lélekömlés'-verset nehezebb írni, ugyanis nehéz megállni, hogy ne akarjunk a spontán keletkező dologba belefogalmazni, és ettől néha mesterkéltnek vagy erőltetettnek tűnhet az egész. Bár, ez is ízlés dolga: lehet, hogy az egyik olvasó azt látja egy versben, hogy 'hááát... egészen jó, de kissé erőltetett egy-két helyen... nem biztos, hogy tisztán, szívből jött...', egy másik meg ugyanabból olyasmit, hogy: 'igen, ez bizonyára szívből jött, csak még nem találta meg a megfelelő szavakat, de lesz ez még jobb is'. A vers (legalábbis szerintem) sokkal inkább az olvasóról szól, mint az írójáról. Minden olvasónak az tűnik fel először, amivel az ő lelkivilágának is még 'dolga van', úgyhogy szerintem bárki BÁRMILYEN verset olvas (bárakármilyen témájút/hangulatút/formájút...), ha eleget olvas, az teljesen jó 'lelkivilág-térképet' fog nyújtani, ráirányítja a figyelmet egy-két kibogoznivaló dologra.
Mumu: nem haragszom, sőt, szerintem én reagáltam túl vadember módon a kritikádra, ezexerint nem veszem észre azokat az apró eltéréseket a fogalmazásban, ami egy hozzáértőbbnek kapásból feltűnik. Szóval bocs.
De most megint lett egy 'ahogy jön' (aminek formailag még kevesebb köze van a vershez, mint a Karácsony agymenésnek):
Vigyázz Rá. Mert ajándék.
Az, hogy egymásra találtatok, azt jelenti,
hogy egymásra vagytok bízva.
Hogy szereted, az azt jelenti, hogy adni akarsz Neki. Magadat, mindent.
Vigyázz hát magadra is, mert:
amit már adtál, soha többé nem szabad visszavenned,
így hát NEM VEHETED EL Tőle magadat. Nameg, ha te elveszel, ki fog Rá vigyázni?
Nem hagyhatod egyedül.
(és ha Ő is szeret téged, ugyanezért vigyázni fog magára)
Kedves Klia,clairvoyance,gondolom megkezdtuk az onkepzokort.A topic jo fordulatot vesz.Ez a velemenye hekinek is (azert en is irtam Rolad,a persiflazsodrol..).
Kedves Ma Teo,igy jo a vers.
Kedves Mumu!
Köszönöm a hozzászólásodat, és értem is, persze. Igaz, hogy senki sem találta jobbnak a második változatot, talán ezért nem is javított rajta. Valóban a bohóc - rab/fogoly viszonyában van a hiba. Ezért szerintem az "emlékrabjukhoz" szót kell kicserélni. A bohócok visszafojtott könnyei a fájdalomfoglyok, ha tükörbe néznek, látják magukat, tehát börtönőrét a fájó emlékeiknek - melyek csak a könnyek útján tudnak pár percre kiszabadulni.
Akkor még egyszer:
Ha a bohócok pihennek,
Szemükből könnyek peregnek.
Szemben magukkal a tükör,
Emlékeikhez börtönőr.
S fájdalomfoglyaik - ha sírnak -,
Pár percre kiszabadulnak.
Kedves heki!
Remélem, vagy olyan nagyvonalú, mint Lala, a biciklitolvaj, és ezek után számíthatok egy kis eperbóléra!
Hogy a végén kezdjem: Engem még késsel sem lehet megsérteni. Nem sértődtem meg. Sőt nagyon örülök, hogy köztetek lehetek. Kissé érzékenyebb vagyok az átlagosnál, ennyi. Remélem, mivel nő vagyok megbocsátható.
--nagyobb az igényszintem, mint a tiéd. Ez talán megbocsájtható. Vagy szerinted nem? --
De, de persze, hogy meg. Nem lehetünk egy színvonalon, tudod? kinek a pap, kinek a fia...
.....néha akkor is dicsérve voltak a költők, amikor nem teljesen "szolgáltak rá" (de csúnya fogalmazás).
De ez félrevezetés, nem? Gondolom itt pont az őszinteségre van szükség. Persze lehet szeretetteljes a kritika, és lehet földbe döngölő. Mind a kettő igaz, és mégis mekkora a kettő közötti különbség. ÉN ŐSZINTE KRITIKÁT KÉREK a szeretetteljesből.:)))
"Elhiszem, hogy neked Szívből tetszenek a versek, amelyeket méltatsz.
"
Ennek szívből örülök. Már kezdtem kellemetlenül érezni magam.
"nekünk azzal kell foglalkozni, hogy egymást "feljesztgessük", ahogy Mumu is teszi. "
Igen ezzel a legteljesebb mértékben egyet értek, csak az igazságot, de azt óvatosan finoman, egyénre szabottan. Persze ehhez nagy-nagy türelem kell. De megéri!:))
"Kultúráltan kifejtettem már korábban is a véleményem. "
A kultúrával nincs is baj, inkább a csomagolatlansággal.... A paprikáskrumpli papírtárcán is az, de mennyivel jobb érzés szépen terített asztalnál, izlésesen feltálalva fogyasztani.
Mindazonáltal köszönöm szíves invitálásod, és boldogan maradok.