A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Még nem néztem át a feladott leckéimet, pláne nem tanultam még semmit belőlük, de az a tény, hogy egy igen dinamikus világmindenség egy "kitüntetett" zugában leledzünk és körülöttünk minden irányban láthatunk tömegével stabil és keletkező és eloszló (szétrobbanó) rendszereket is, akkor miért is lehetetlen az a felvetés, hogy a végtelen űr belátható zónájában lehetséges annyi anyagi részecske, amennyi a mi napunk fénysugarainak útjába kerül a napfelkelte és a napnyugta időszakában.
Ha pedig ez a feltevésem igaz akkor miért is nem történhet hasonló jelenség a látóhatárunk pereméről hozzánk eljutó és észlelhető fénnyel.
A gigantikus távolságot átszelő elektromágneses sugár az útja során a gravitációs hatások által elszenvedhet olyan színkép-vonal eltorzulást, amely a Doppler effektusra emlékezteti némely szakértőnket. Ettől még foglalkozhatunk a Nagy-Bumm elmélet igen mozgalmas teóriájának kérdéseivel is, ám érdemes lehet ezt az igen egyszerű variációt is alaposabban átgondolnunk.
A körülöttünk lévő észlelhető jelenségek inkább igazolják, mintsem kizárnák annak a lehetőségét, hogy a hatalmas távolságok miatt a fény útjába anyagnak kell kerülnie, hiszen mindenfelé vannak most sűrűsödő és keletkező rendszerek, nem is kevés megsemmisülő, illetőleg szétoszló objektumok is előfordulnak a stabilak között, akkor miért is létezhetetlen a felvetésem???
Ez a wikipediás táblázat tetszik. Főleg ez a része:
10 az "x"-en, ahol x= 10 az 56-ik hatványon.
Caroll és Chen szerint erre az időre a véletlenszerű kvantumhullámzások létrehoznak egy új ősrobbanást.
És minden kezdődik előlről. Majd ennyi idő múlva újra beszélgetünk erről :-) ugyanis a végtelen idő az olyan sok idő, hogy 100-százalékos bizonyossággal mondhatjuk, hogy egyszer újra létezni fogunk, pontosan, vagy majdnem pontosan úgy, hogyan most vagyunk :-)
Ez a szám a lehetséges húrelméletek száma, de még a kitevő is kerekítve. Hogy időtartamra alkalmazzuk, azt te vetetted fel. Ez a szám olyan nagy, hogy még a nevét is keresgélnem kellett.
A fő kérdésed: meddig hosszabítható meg előre az idő. Pont most egy érdekes cikket találtam erről:
Ilyen szám is van a fizikában? És mi lesz a Világegyetemel ennyi év múlva? De ez a szám mihez viszonyítva sok? Mert jelöljük ezt a számot "q"-vel és képezzük "q", "q"-dik hatványát. És egyszer ez az idő is letelik. Vagy nem telik le?? Vagy nincs is értelme ilyen nagy időről beszélni? Hol az a határ, mennyi év az a határ, ahol még értelmes dolog megkérdezni, hogy mi lesz ennyi év múlva? És az nem lehetséges, hogy az idő is "gömbölyű"? Értem ez alatt azt, hogy ha túlságosan előremegyek a jövőbe, akkor a távolu múltba jutok??
"Nincs olyan matematikus, fizikus, mérnök, stb. aki meg tudná mondani, hogy te hogy szeretsz."
Te most az érzelmekről akarsz beszélni a nagy bumm ügyében?
Azt hiszem, ez itt irreleváns dimenzió.
És példának se nagyon tudjuk használni arra, hogy vajon mit is jelenthet megélni a 3+1 dimenzión túli dimenziókat. A szeretetet érzékelő "idegi kapcsolatunk" működése meglehetősen bizonytalan. És olyasféle "dimenzióérzékelő" protézisünk is alig van hozzá kifejlesztve, mint mondjuk a 4 dimenziós téridőhöz a Minkowski geometria. Én bizony néha már úgy érzem, ennek segítségével zsigerileg is megélem a téridőt, biztosabban mozgok benne, mint mondjuk valamelyik érzelmi dimenzióban. Amelynek kezelésére többnyire csak esetleges ötletszerű eszközeink, praktikáink vannak.
Az újabb és újabb fizikai létezők felé hiányzó idegi kapcsolatainkat már régóta mérőkészülékekkel és matematikai konstrukciókkal pótoljuk. Ezeknek ráadásul még előnyeik is vannak a közvetlen idegi kapcsolatokhoz képest, általuk reprodukálhatóbb és ellentmondásmentesebb összeköttetéseket tudunk létrehozni a külvilággal.
"De pl. a szeretet az egy multidimenziós "érzés"."
De pl. ez egy k..va nagy baromság.
"Olyan dimenziói vannak, amit nem tudsz 3D-ben és időben sem mértékegységgel ellátni."
Igen, mert a "dimenzió" fogalmat a definícióját figyelmen kívül hagyva, hányaveti bő'csész módon használod. A hozzád hasonló szómágusokat állítja pellengérre például a Intellektuális imposztorok c. könyv.
"Soha, senki nem tudja megmérni a szeretetedet."
Nyugodj meg. Meg tudja.
Csak egy fMRI kell hozzá, egy vizsgálati alany és egy sorozat fénykép a legutáltabb haragosától a féltve szeretett gyerekéig.
"Nincs olyan matematikus, fizikus, mérnök, stb. aki meg tudná mondani, hogy te hogy szeretsz.
Tudod miért?"
Persze, hogy tudom.
Mert agykutató orvosbiológus kell hozzá. Az a szakértő a fejedben történő dolgok területén.
A fizikus megfigyelések, tapasztalatok, mérések eredményeit igyekszik modellbe foglalni. A modell egy logikai rendszer, amiben lehet bármi, csak legyen jól definiált, világos szabályoknak megfelelő. Ha ez teljesül, nem baj ha 11 dimenzió szerepel benne, és az sem, hogy a 11 dimenzióra nincs közvetlen tapasztalatunk.
A modellnek az a feladata, hogy olyan dolgokra adjon helyes eredményt, amit megfigyelhetünk, mérhetünk, amiről tapasztalatot szerezhetünk. Ha a helyes eredményhez absztrakt matematika fogalmak használatával juthatunk el, akkor miért ne tennénk.
Helyes! 20 évnyi fórumozgatás során olyan rengeteg ismeretet szereztél már, hogy szabikutól kell megtudnod, hogy a relativitás tele van körkörös hivatkozásokkal. Bámulatos!
További sikeres, ismeretekben gazdag fórumozgatást kívánok még legalább 20 esztendeig!
Már veterán fórum olvasónak számítok, hisz közel 20 éve gyűjtöm az ismereteket. Ez idő alatt, akadt egy-két kulturált, türelmes, segítőkész jól felkészült ember, akitől sokat tanultam, az önképzés egy modern formáját gyakorolva. Az önelégült, arrogáns, modoroddal nem tartozol közéjük. s-ombre-ro olvtárs nézeteivel egyet értve, kiléptek e táborból. :(
Engedd el nyugodtan! Hiszen amit te tudományként műveltél magadban, az csak egy fing volt! Engedd el! Megértelek. Megkönnyebülsz.
Van a tudománynak a "fő sodra", amibe beletartozik MINDEN megismert eredményRE ÉPÍTŐ próbálkozás is.
És van a csula a parti örvényben, ami nem mozdul semerre, nem halad semerre, csak ott kavarog egyhelyben, amíg nézed. Közben a fősodorban már sok víz lefolyt a Dunán, de a csula a part menti részeken még mindig habzik, és soha nem megy sehonnan sehova.
De te legalább egy jót fingottál, ez is valami. Köszönjük, hogy megosztottad velünk!
Na látod, ha ezt sem tudod eldönteni, akkor teljesen értelmetlen vállalkozás is lenne a te "győzködésed".
Értelmes ember amúgy sem akar "győzködni" senkit, az csak a lelkibetegeknek fontos, hogy megértő, áhítozó, csodáló társakra találjanak.
Értelmes és egészséges ember pusztán kíváncsi, és megismerni, tanulni akar. Egy idő után pedig kialakul az a képessége, hogy meg tudja válogatni a forrásait.
Azt nem tudom megítélni, hogy kettőtök közül ki a képzettebb. Így hát rátok bízom ennek eldöntését. Győzzön meg engem a jobbik. (de ne a Vona félék!!!) :))
Nincs ott elbújtatva semmi körkörös. Csak szabiku sokkal kevesebbet ért belőle, mint amennyire képzeli magáról. És virít vele egy közegben, ahol az olvasóknak leesik az álla a sok képlettől. Vagy inkább csak ő, hogy leesik az álluk.
Ez így nagyon sommás. Mert egész más, ha egyik felhasznált axióma csak a rövid tárgyalás miatt nincs megemlítve, de azt egy részletesebb tárgyalásban külön kimondjuk, és semmi esetre se a levezetés végeredményéből akarjuk bizonyítani. És más ha a bizonyításnál hibásan (tudat alatt vagy tudatosan elrejtve) áttételesen felhasználjuk a bizonyítandót is. Az ilyen körkörös bizonyítások semmit se érnek.
Ezt biztosan nem matematikailag iskolázott ember írta. A
"a felhasznált érvényesítő logikai kulcs rejtett (szétválasztott) körkörös jellege"
fordulat egy katyvasz. Megvilágítás helyett egybemossa a fent írt két nagyon különböző dolgot.
Aki valóban foglalkozott valaha a bizonyítások logikájával nem használ ilyen határozatlan értelmű kifejezéseket, mint hogy "szétválasztott", meg "logikai kulcs".
No épp egy ilyen szöveg alkalmas a laikusok megtévesztésére, összezavarására.
