Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Ebből ítélve Te az a Lili/Viki vagy akire gondolok.? :-))
Szóval tudom (azaz tudjuk), hogy a Nap mennyire fontos, ezért korábban napfényizzós /sound gold/ megoldások is voltak,,,sajnos nem sokáig, hamar tönkremennek és lusta voltam folyamatosan ujjakat beszerezni, de időnként bedobok ide-oda egyet.. :-S Most vannak ledben is hasonló színhőmérsékletűek, bár a hőhatás ezeknél (nyilván) kevésbé érvényesül. Ha a tanyán vagyunk (elég gyakran, még késő ősszel is) ott más a helyzet. Ott szinte fél napokat félárnyékba teszem őket. Szinte az első percekben bedobják magukat a napozásba, főleg reggel.
Rigóm nekem csupán 3x volt életemben az egyik ráadásul énekes...Egyik sem volt túl hosszú ideig, mert az ivarérést követően viszonylag könnyen visszavadultak. Addig elég ragaszkodóknak és viszonylag kíváncsinak bizonyultak, bár ezek az élelem körül forogtak. A seregély, no meg a varjak kicsit EGÉSZ más.. :)
Kedves Donnabella! A rigó alapvetően nem társas lény, természetes közegükben is csak a fiókanevelés idejére vannak együtt, a többi időt magánzóként töltik. Több rigó együtt habitustól függően bujkál vagy bunyózik, még együtt nevelkedett fiókáknál is egy bizonyos kor után észrevehetően elmúlik a komfortérzet a többiek között. Idősebb rigó mellé fiókát tenni egy darabig működhet, még akár pátyolgatja is a kicsit és bevezeti a rigólét titkaiba, de itt is kínos kerülgetés lesz a dolog vége (ha ugyan nem kezdettől búbolja).
Szóval rigó nem unatkozik és nem szomorkodik egyedül, sőt.
Alább egy boldog szingli rigó látható, aki ugyan elviseli a fiatalok társaságát, de mindig megkönnyebbüléssel veszi tudomásul a távozásukat :)
Sziasztok! Vasárnap elhoztam a múltkor említetted szarkát de sajnos 3 napra rá elpusztult. Csütörtökön reggel 8 óra körül arra ébredtem hogy leesett a rúdról egy nagy puffanással a kalit aljába. Gyorsan felkeltem, oda szaladtam megnézni hogy mi történt, gondoltam ha odamegyek biztos megijed és elrepül, de nem ijedt meg, csak hagyta hogy simogattam. Aztán láttam hogy becsukja a szemét, mire gyorsan kivettem hogy megnézzem van e külső sérülése, de nem volt, így arra gondoltam hátha csak elhagyta az ereje (merthogy mióta nálam volt nem nagyon akart enni, csak keveset) ezért gyorsan akartam neki adni enni, hátha eszik és jobban lesz. Nem akart enni, úgyhogy megpróbáltam adni neki inni, és úgy láttam szomjas, mert elkezdett tátogni, meg recsegni. Én vissza recsegtem (már amennyire tudtam utánozni a hangját) aztán ő is... nyújtózott egyet az utolsó recsegés közben, és úgy maradt. Ennyi volt. A kezemben pusztult el. Előző este még semmi baja nem volt, kérte rendesen a kaját, sőt, még kunyerált is miközben én ettem a vacsorámat. Nem értem hogy mitől pusztult el, csak azt hogy én még madarat soha nem szerettem így mint Őt, és nagyon fáj a szívem érte.
Kedves lili8888! De jó, hogy végre egy igazi rigóssal is beszélhetek! :) Nagyon tetszik ez az ágyneműtartós ötlet :) Nagyon aranyos a rigócska is, mi lett vele? Ismerősöd rigója szabadon van vagy kalitkában? Társ nem hiányzik nekik? Ezen még annyit gondolkodom. Társasházban lakunk, de van egy egy beépített 4 nm-es előterünk. Mindenhova szúnyoghálót rakattunk miatta. Mindennap levegőzik és napozni is szokott. Az ablakok elé vettem egy teleszkópos ikás zuhanyföggöny rudat, imád azon nézelődni, reggelente visítzozik hogy húzzam már fel a redőnyt :))).
Kedves ot1019, nagyon köszönöm az írásod. Bocsánat, hogy ilyen sokára tudtam válaszolni. Az e-mail címem, ahova elküldheted a túrós receptet: emsa70@hotmail.com.
A lisztkukacot, amikor elhozom, azonnal átszűröm és eddig én tönkölybúzakorpa és kukoricaliszt keverékbe raktam őket... pont azért,mert nagyon büdösek voltak. Kapnak még almát, salátát és répát. A répa a kedvencük, leghamarabb az fogy el. Zöldségpucolóval pár szeletet, minden nap berakok a dobozukba. Szép nagy sárgásak lesznek pár nap alatt.. Erre is figyelek, hogy ők is egészségesek és tiszták legyenek :)
Amikor kisebb volt a rigóm, Riginek hívom, akkor sokszor kapott túrót üresen és nagyon szerette. Aztán egyszer csak nem kellett már neki. attól félek hogy megint elutasítja, és mivel ez azért gyorsan romlik, nem hagyhatom előtte.
Én most így utólag nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy az asszimetrikus lábtartása miatt ez a probléma kialakult volna idővel, ha volt rajta esetleg súlyfelesleg, ha nem, szerintem emiatt már ne okold magad. Részvétem még egyszer :(
(Igen, persze emlékszem milyen volt, tőlem is fiókásan kunyerált és elfogadta kézből a falatokat)
Nagyon hálás vagyok neked,mert megérted hogy így döntöttünk! Nagyon nem volt könnyű,de Emilkémre is gondolnunk kellett,hogy mi a jobb neki! Önzőség lett volna,ha azt nézem ,mi a jó nekem! Tudod hibásnak érzem magam,mert a lakásba hoztam, jóval kisebb helyre. Az hittem jót teszek neki. Leylánál jóval nagyobbra nőt,mert fiú volt,sokat gagyorászott,dünnyögött! Nagyon keveset vettük ki ,mert rettegett ha megfogtuk. Viszont ha ránk kiáltott, mindig kézből kapott kaját. Sajnos mind hárman etettük,sajnos egész nap! Hozzászokott és kért. Mi pedig csak etettük! Igaz,a ketrecbe nem tettünk kaját,de így is elhízott! Kis hely,sok kaja,amit nem kontrolláltam! De biztosan tudod milyen édesen tudott kérni. Én nem bújok ki a hibám alól. Biztos vagyok benne hogy a ducisága miatt terhelődött a lába,amit pedig mi okoztunk! A mi hibánk volt az elhízás! Talán ha a rosszabb lába nem fájt volna és nem kezd el egy lábon állni , akkor a jobbikat sem érte volna akkora terhelés és nem ment volna tönkre a lábfeje!Viszont nagyon sok örömöt is kaptunk Tőle. Szerettük!
Sajnálom, hogy az érdeklődésemmel feltéptem a régi sebeket, nem állt szándékomban :(
Bevallom mivel nálam fiatal korában még azért folyamatosan jött-ment rendezkedett,a másik lábát is letette,
meg ugyan félt de azért kommunikált, jobb híreket reméltem, de hát sajnos nem minden mentési történet végződhet jól.......
Igazából így az írásod alapján utólag, talán sejthető is lett volna hogy a másik lábával a nagyobb terhelés miatt gondok lehetnek stb.... ilyesmikre nem is gondoltam korábban.......
Természetesen egyáltalán nem neheztelek rád a döntésetek miatt, abszolút meg tudom érteni a helyzet alapján amit felvázoltál! :((
A mai napomnak ezzel annyi! Kicsi Jóhoz bújok,mert Ő nyújt számomra némi vigaszt! Talán Drága kicsi Emilkére emlékeztet és korlátaira! Talán az Ő emlékére tartom Kicsi Jót szabad tartásban! A lába miatt emlékeztet reá! De Emilke az Emilke! Higgyétek el nagyon megvisel ezért lenyomtam némi alkoholt! Nagyon hiányzik és szégyellem,hogy 40 éves létemre sírok!
Örülök,hogy érdeklődsz irántuk. Leylát tavaly kiengedtem Kicsi Jóhoz hátha virgonckodnak együtt,de sajnos meglépett. Amikor nálam jártál láthattad milyen magasságban volt az ülőrúdja és azzal is tisztábban voltam,hogy a szobát berepüli a mennyezett magasságába! A szárnyát is visszatudta helyezni normál tartásba,csak időközönként lecsúszott,de vissza is rendezte! Nos tettem fel képeket a "látogatójáról". Sajnos én személy szerint a puszta jelenlétemmel is stresszt okoztam neki. Szóval a lényeg,hogy addig nem volt gond amíg meg nem jelent a "látogató". Ő meglátta,hogy röpdén kívül van és nagy károgás kíséretében szerintem csalta! A károgásra kirohantam és nem kellett volna,mert Leyla összehúzta magát és felpattant a kerítésre. A látogatója pedig a közeli meggyfára,Leyla utána,én meg kerítésen át utánuk! Mire Ők kis röppenéssel a következő szomszédba! Párom pedig körbe csengetve a szomszédokba. Esélyünk se volt,mert sok fa és bokor mindenkinél. Aztán már csak a látogató károgásából sejtettük merre lehet!5 vagy 6 éve volt nálam. Kettős érzésem volt. Úgy látszik a három hétig tartó pólyás testhez rögzített szárny jobban sikerült mint gondoltam. Persze írtam anno,hogy amikor befogtam a szárnyán a vér még meg sem volt alvadva.Szerintem azért gyógyult jól a sérülése mert friss volt amikor rögzítettem.
Sajnos Emilke története szomorúbb! Írhatnám,hogy átadtam ennek-annak,de humánusan elaltattam 2015-ben! Tudod milyen állapotban hoztad hozzám! Leyla röpdélyéből a lakásba hoztam,mert állandóan fekáliás lett a lába,mivel sem repülni, sem pedig 1 cm nem tudott ugrani csak állt. A lakásban már jobb volt a helyzete,de szintén tudod hogy a kéztől mennyire stresszelt. A ketrecében szintén csak ált. A sérült lába mindig sebesedett,ha használta. Ha ruhát tettem alá a ivóvíz borogatása miatt felázott stb. Mivel nőtt jobban és jobban terhelés érte a rosszabb lábát,ezért elkezdte a rosszabbik lábát felemelni. A jobbik lába pedig az állatorvosa szerint a terhelés miatt sűrűn bedagadt,ezért elkezdett csupán csak feküdni. Csak úgy volt szegény!Ez már érzelmileg igen megterhelt bennünket,de még kitartottunk mert hihetetlenül élni akart. Azt viszont már nem tudtuk érzelmileg elviselni,hogy a hátára vágja magát és rikácsolva fájdalmában tépi a saját lábát! Ez sajnos minden napossá vált. Az állatorvosa amputálni akarta a jobbik lábfejét mert igen nagy fájdalmai voltak,de az a tekintet ahogy reám nézett beleégett örökre a lelkembe. Miközben e sorokat írom potyognak a könnyeim,mert elképesztő mennyire élni akart,de a szemeivel könyörgött! Szenvedett! Ne haragudj rám,de nem hagyhattam ilyen nyomorúságban! Ha kéred teszek fel róla képeket is,de csak a te kérésedre! Még egyszer kérlek ne haragudj rám,de nem tehettem mást! Nem szabad mindent mindenáron megmenteni,mert mindkét fél szenvedni fog. Van az úgy,hogy a legnehezebb megoldás a legemberségesebb! Ő már nem szenved!
Üdv mindenkinek!
Már egy ideje olvasom a fórumot, és nagyon örülök hogy ennyi tanácsot, tippet, és segítséget lehet itt kapni, és adni.
Ezúttal én egy kis segítséget szeretnék kérni, ugyanis 2 héten belül elhozok eddigi gazdájától egy szarkát, és eddig áztatott macskatápon nevelte, de tudtommal ez nagyon nem jó. Tehát kíváncsi lennék, hogy ti mit ajánlotok, mivel etethetném (sokszor olvastam hogy valamilyen túrós lágyeleséget adtok madaraitoknak, de receptet nem találtam) és további táplálási és tartási tippre, trükkre, praktikára is kíváncsi lennék, kifejezetten szarka neveléshez :D (a madár 5 hetes, és nagyon virgonc)
Oh, még valamit. Csigát semmiképpen ne. Földigiliszta mehet. Barátnőmnek 14 évesen halt meg a rigója, de semmi baja nem volt, csak sajnos a macskája közbelépett. Fogságban 20-22 évet is elélhet. Egy ismerősömnél most lett 11 éves. Az Ot1019 féle meggyes-szúnyoglárvás keveréknek köszönhetően összeszedte magát, mert romlani kezdett az egészségi állapota.
