Mint ahogy az is jol dokumentalt, hogy meg az archeotipikus bunozok tobbsege is, mint pl Al Capone, onmagat tisztesseges embernek tartja / tartotta.
Az, hogy egy korban, amikor egy fingasert is az egyhaz feloldozasat kellett keresned masert is az egyhazhoz fordultal, azert az nem egy egetvero bizonyitek. Foleg, ha ugy nezed, hogy a feloldozas stb utan altalaban, ami sokszor penzert vagy egyeb juttatasokert mindenki szamara elerheto volt, az illeto ott folytatta, ahol abbahagyta. Azert mert valaki felt isten haragjatol (szo szerint) vagy az istennel politikailag joval aktivabb egyhaz haragjatol, az meg nem jelenti az, hogy buntudata volt valamiert. Az elso es masodik vilaghaborus vezetok is futottak erdekes koroket az egyhazzal, de ettol ez meg nem a nacik onmarcangolasanak a jele. Most sem buntudatos automaitkusan mindenki, aki pl szerzodest irat ("jogaszoktol keres igazolast"), csak jozan esszel tudja, hogyan vedje a segget.
Szociopata-pszichopata, nem könnyű eldönteni, nagy átfedés van köztük.
Shakespeare meg nyilván szintén a drámát kereste, vérbosszúra való hajlam ide vagy oda. Amúgy is van elég sok leírás az ókorról-középkorról, hogy a legnagyobb gaztettek elkövetőinek többsége milyen buzgalommal keresett igazolást a tetteire, akár jogásztól, akár paptól...Kivételek persze mindig vannak.
Nem hiszem, hogy Dzsingisz kan barmivel pszichopatabb lett volna (gondolom errre a szora gondoltal), mint barki kora atlag emberei kozul.
Sajat vilagodat,first world problemaidat, kiprojektalod evszazadokra elore, vagy nem letezo vilagokba. A verbosszu ordogi kore pl egy nagyon gyakran visszatero irodalmi/muveszeti motivum, Shakespearetol az osszes nagyobb gorog dramairon at ahol csak akarod. Azok a majmok egesz szindarabokat irtak olyan sztorikrol, hogy a frusztralt kis pocs megoli az apjat, es megputykoli an sajat anyjat. Na, az milyen? Siman ott is meghal mindenki a vegere, es nem spanyolnathaban. Vagy lajtosabb, mikor valakit 30 evre bebortonoznek meg ellopott egy kenyeret, aztan meg 30 evig a volt bortonore uldozi. Nem minden konyv Harom nover.
Lehet, hogy GRRM meg csak nem is egy negyed-Shakespeare, de ez nem azert van, mertsok a hulla, es keves a szuzesen naiv Sansa a muveiben.
Szerintem a morál nélküliség szintje egy polgárháborús középkori szinten rendben van. Ami nincs rendben, az az, ahogy a karakterek ezt lerendezik magukban, gyak egy vállrándítással. A valóságban ez nem így megy, komoly önigazolásokat kellenne gyártaniuk :)
Lehet, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországról mintázta Martin Westerost?
Továbbra se vagyok kibékülve a 4. kötettel, kb. minden 100 oldalból 5 oldal az érdemi rész, a többi csak nagy-nagy üresség és unalom. Meg se közeliti a 3. kötetet.
én mondjuk így is nagyon élveztem a dolgot, élveztem olvasni, akárhogyan is
de leginkább a végtelenül jól megírt karaketerek érdekelnek, bármit is csináljanak, imádom az "eseményeiket":
Cersei és Tyrion régesrégi kedvencek (illetve az összes Lannister (Joff, Tywin), akikhez hirtelen csatlakozott Brienne is illetve nagy meglepetésemre, szépen, lassan Sansa
nagyon várom a hatodik könyvet (gondolom ezt a mondatot már mindenki beírta ide)
Nem a te készülékedben van a hiba. Martin apó egyszerűen el*****.
Amiben nagyon jó, az a hangulat előállítása, a karakterek ábrázolása, a rendkívül aprólékos, részletekre figyelő, teremtő íráskészsége. Nincs vita, hogy ez a nagy erénye az öregnek, amiért önmagában is sokan szeretik olvasni, a bő lére eresztett mondandóját.
A legnagyobb gyengéje pedig, hogy képtelen a "regényfolyamot" megfelelő mederbe szorítani, a kompozíciós készsége gyenge, s ez az oka annak, hogy sokszor kifejezetten zsarnoki önkénnyel rúgja a történet szálait új irányba. Gondolom ebben nagyrészt a sorozatírói vénája a ludas, mivel ott csak epizódokat kell írni, a történet meg nincsen rendesen egyberakva, s a legvadabb belenyúlásokkal dobható új vágányra a sztori, ha kifullad az egyik irány. Lehet persze itten posztmodernkedni, hogy a konvencionális meseszövés, és a megszokott történetvezetés helyett ilyen sehonnan-sehová tartó cselekményszálakból gombolyítgatunk valamifajta labdacsot, csak szerintem nem érdemes, mert nyilvánvalóan nem működik.
Az irrealitás dologban is egyetértek, nem szabad komolyan venni, eljátszadozni a dologgal, mert esetenként nevetségességbe hullik a próbálkozás. Vedd mesének, mint ami, s akkor belefér, hogy mondjuk gyerekek a főszereplők, akik mindenféle csalárdságra, gazságra képesek. Ha nincs rendesen kijelölt útvonal, akkor a mai olvasónak, aki a leghatásvadászabb jeleneteken nőtt föl, szükséges ilyen túlerőltetett karikatúrával szolgálni, hogy ideig-óráig megfeledtkezhessen a történet félkészségéről.
Dehat errol szol gyakorlatilag a teljes tortenelem.
Most egy olyan korban elsz, amikor a vliagtortenelem legpusztitobb verrontasa utan, majd totalisan leszedalt X ev diktatura utan kb bekesseg van, es kb szabadsag, de ha 200 kilometerre delre szuletsz, akkor nem kene itt kenyes kozugyi peldakat hozni arra, hogy milyen mikor valakinek az agyaban csak a bosszu az egyetlen hajtoero, hanem sokkal elesben elted volna majd egy evtizedig (es utanna is). Most kenytelen vagy a Polidiliig elmenni, vagy a Parlamentbe benezni. :)
Azt az aprosagot meg ne hanyagoljuk el, hogy konyvet, filmet csak konfliktusrol lehet irni.
Nemhiaba dontotte el a vilag leglobotomaltabb regiojanak vezeto filmesei, hogy kiadjak a Dogma 95t, es az sem veletlen, hogy a ket alapito kozul a egyik rogton utanna az osszes szabalyt megszegte gyakorlatilag az osszes kesobbi filmjeben. Boldog, jolakott ovodasokrol nem lehet 5 ezer oldalt irni, eladni meg megkevesbe.
És talán az is sokat számít, a társadalom melyik rétege képviselteti magát legnagyobb számban a regényben.
A legtöbben nemesek, közülük is sokan a legfontosabb, leggazdagabb családok tagjai, a hatalom birtokosai, valahol természetes, hogy azt akarják, így is maradjon, tisztességes eszközökkel pedig a valós történelemben se nagyon lehetett ezt elérni.
Az alsóbb rétegekből pedig kik vannak? A zsoldos, a szajha, a Falon jó pár egykori elítélt... Ellensúlynak meg persze Davos, Gendry, a többiek a Falon, a vadak közül sokan. De azért jóval kevesebb közöttük az igazán fontos, központi karakter.
És minderre ráerősít a háború, amikor szabadabban lehet kezelni az erkölcsöket, mert nagyobb az esély, hogy kis se derül, és a nélkülözésben azok is rosszra kényszerülnek, akik egyébként morálisan magasabb szinten állnának.
(Az anarchia amúgy nem káoszt és pusztulást jelent, eredetileg.)
A tisztességtelenség (az elveszem, megbosszulom, becsapom stb.) és az elszenvedett lelki-testi sérülések jelen vannak ebben a korban is, mert sajnos az ilyesmi is része az emberi természetnek (sajnos). De természetesen ez is tök egyértelmű. Jelen voltak minden korban, csak ahogy változott a társadalom, változtak ennek a kifejezési-megnyilvánulási formái is.
Gondolom, arra célzol (vagy megint mellé), hogy szerinted ez a könyvben túl tömény és túl sok.
Szerintem nem feltétlenül. Regénynél elfogadható ez, és olvastam már moráltalanabb történetet is.
Nem tartom a regénybeli társadalmat moráltalannak. Vannak jellemes emberek, és a többségben azért van egyenesség és bizalom, csak óvatossabb és megfontoltabb módon, akkor, ha úgy gondolják, megéri, olyan iránt, akit érdemesnek tartanak rá. Ezt persze ismét nevezheted moráltalanságnak, de másik oldalról lehet ésszerű magatartás is, amit a körlmények követelnek.
Termeszetesen remenyrol es bizalomrol nagyon sok szo van ezekben a konyvekben is, de a POVok egyes szereplok cselekedeteit/gondolatvilagat targyaljak, a tarsadalom csak attetelesen jelenik meg. A karakteresek teljesen realisak, mint atlagemberek, mind tortenelmi szemelyek szintjen.
