Issa magyarra fordított haikui általában a béka-szúnyog-veréb
témákra korlátozódnak, valószínűleg azért, mert ezek
különösebb kommentár nélkül érthetőek. Azonban Issa
művészetének mélységei messze túlmutatnak ezeken.
hito towaba tsuyu to kotae yo gatten ka
"Ha valaki kérdezi: feleld "harmatcsepp"! Oké?"
Amikor először olvastam ezt a haikut, úgy gondoltam,
hogy a költő könnycseppről beszél: " Ha valaki kérdezi,
miért sírsz, mondd, hogy csak harmatcsepp!"
De van ennek a haikunak egy mélyebb jelentése: az Ise monogatari
egy versére utal. Ez a 8-ik századi gyüjtemény a
japán irodalom egyik csúcspontja, amelyet sokan még a Genji
elé is helyeznek.
Íme saját fordításomban a 6-ik epizód:
Réges régen élt egy ember, aki szinte megrészegült egy asszonytól.
Az évek múltak, és ő esténként belopózott az asszonyhoz,
végül elhatározták, hogy megszöknek. Sötét éjszaka (indultak útnak).
Az Akutagawa folyón átkelve, a fűvön harmatcseppek (csillogtak),
s az asszony megkérdezte a férfitől, hogy mi lenne az.
Uticéljuk messze lévén, s mert az éjszaka egyre mélyült,
mennydörgés robajlott és esett az eső, nem tudván, hogy azon a helyen
egy démon lakik, a férfi egy romos magtárba vezette az asszonyt,
ő maga pedig íjjal és tegezzel a bejáratnál helyezkedett el.
A démon, arra gondolva, hogy nemsokára hajnalodik, egyetlen
harapással felfalta a nőt, akinek jajkiáltását túlharsogta
a mennydörgés.
A hatalmas éjszaka után hajnal hasadt, és a férfi látva hogy
asszonya eltűnt, lábával dobbantva sírva (így szólt):
Shiratama ka / nani zo to hito no / toishi toki
tsuyu to kotaete / kienamashi mono o
Bárcsak, amikor megkérdezte: mi ez, ragyogó ékszer?
"harmatcsepp" - feleltem, s meghaltam volna!
XXI-ik századi ízléstünket persze sérti az emberevő démon
horrorfilmbe illő megjelenése, nem csoda, hogy ezt az epizódot
általában kihagyják az angol nyelvű válogatásokból.
Írjuk át egy kicsit a történetet:
Egy ember mélységesen beleszeret egy lányba, azonban társadalmi
helyzeténél fogva nem veheti feleségül. Miután évekig titokban
találkoznak, elhatározzák hogy megszöknek. Sötét éjszaka indulnak
útnak, és átkelnek az Akuta folyón. Az asszony lázas állapotban
egy harmatcseppre mutat a fűben, és megkérdezi: nem egy ékkő az?
De a férfinak kisebb gondja is nagyobb, hogysem feleljen.
Uticéljuk még messze lévén, egy romos magtárba húzódnak pihenni.
A férfi az ajtó előtt fekszik a földre, megmarkolva íját és nyilait.
De reggelre az asszonyt holtan találja... Így kiált fel:
Bárcsak feleltem
volna, "harmatcsepp az ott",
s meghaltam volna ...
Így már azért más, és a kerettörténet kiemeli a vers szépségét.
Issa haikuja felidézi a tragikus történetet, de könnyed, játékos
hangnemben, hiszen nincs abban semmi rettenetes, hogy az emberi
élet és boldogság a harmatcsepphez hasonlóan múlandó: épp ezért
különleges.
Na ez hosszú lett, most hétfőig hallgatok.
B.Zoli