Azt gondolom, hogy ezen a topikon egy nagy büdös OFF irányába sodródunk. Mindamellett én - bármennyire is nem hatékonyak - nem tudok jobbat, mint az európai társadalom kikínlódott útjai.
Ellene vagyok az önbíráskodásnak!
Ellene vagyok annak, hogy a szemet-szemért szintre menjünk vissza, ahol mindenki maga dönti el jól-rosszul, hogy mekkora "szem" az õ kára.
Ellene vagyok annak, hogy megverjem a rablót, levágjam a kezét, hogy agyonverjem azt, aki bántotta a gyerekemet, hogy megöljem (vagy akár csak megverjem) a doktort, ha orvosi mûhiba miatt meghal a hozzám legközelebb álló.
Hogy - morbid módon ontopik legyek, bocsánat a gyászolóktól - ellene vagyok annak, hogy ha valaki elüti a gyerekemet, feleségemet, az apámat, anyámat, akkor megöljem õt.
Szia ZöPö, én is hallottam arról, hogy a bekötetlen gyerkőcök 50 km/ó-nál beköv. ütközésnél igen nagy súlyú (már nem emlékszem, mennyire nagyot írtak) tömegként vágódnak előre. Hát sajnos ennek a hapinak beszélhetsz, mert ő az a fajta, aki azt gondolja, hogy vele úgysem történik semmi.
Egyébként a Ti ügyetekben nem született azóta semmilyen fejlemény? Írbarom nem lett meg? A média - külföldi sajtó nem hozott segítséget?
Egyszer láttam egy lassított felvételt arról, hogy mi történik a rögzítetlen csomagokkal egy 30 km/órás frontális ütközés esetén. Meg kellene mutatni a barátosnéd férjeurának...
Végigolvastam az egész topikot. Nagyon sajnálom, ami a két kisgyerekkel történt. És a többeket is mind, akiknek a tragédiájval itt a topikon találkoztam. A múltkor elém lépett egy 17 éves fiú az úton (Bp-en), nem a zebrán ment át, az kb 15 m-rel arrébb volt. Beleálltam a fékbe, így sikerült megállnom. A mögöttem jövő autósnak azonban sajnos nem.... belémjött. Sajnos a követési távolság betartása sem divat. Szerencsére végül senki sem sérült meg. Messzemenően egyetértek azzal, hogy sokan azt hiszik, hogy a balesetek csak másokkal történnek meg és tele önbizalommal, önteltséggel bátran száguldoznak az utakon. A Barátnőm férje pl. amellett, hogy száguldozik, sosem hajlandó bekötni a 2 és 5 éves gyerekeit az autós gyerekülésbe. Ugyanmár mit aggódtok.-mondja. Azzal olyan sok idő eltelik....
Nekem is van egy 3 éves kisfiam és egy 5,5 éves kislányom.
És Vácon is van már. Szerintem működik, az átlagsebességet csökkenti. A felső szélsőértékek persze nem változnak, de ellenük is van módszer. Már gyűlik a pénz...
Tegnap a Kiscelli úti zebrán egy autó elgázolt egy 12 éves kislányt.
A gyerek pirosban futott át, két sávban álltak az autók, a harmadikban jött egy, az elé lépett ki a kislány. Védhetetlen volt, az a fajta, amikor a szerencsétlen vezető ahogy észleli az eseményt, már meg is történt.
Én ott álltam a középső járdaszigeten, nagyjából öt méterre és a szemem előtt zajlott. Az érkező autót nem is észleltem, mert a gyerekre figyeltem, ahogy kiugrott az álló autók közül, hogy úristen, ez körül sem néz - és már el csapták.
A kislány szerencséjére az autó nem jött gyorsan, talán ötvennel sem.
Nem ez volt az első baleset, aminél segítettem,
de ennyire eddig egy sem rázott meg és még soha nem fordult elő, hogy ne tudtam volna kapásból, hogy mikor a teendő, néhány óra múlva már több ponton is tudtam, mit kellett volna másképp tenni.
Úgy néz ki, a kis áldozat megúszta egy töréssel és példás volt a gyerekmentő érkezése, meg a rendőrök munkája is, de senkinek nem kívánom sem a látványt, sem azt a tehetlenséget, ami akkor fél másodperc alatt átszaladt rajtam.
Most sem tudnám mindezt élőszóban elmesélni senkinek.
Néha eszembe jut, hogy bármilyen alkalmassági vizsga előtt mutatnék egy filmet a jelölteknek. Ha orvosnak készül, akkor a műhibák áldozatairól. Ha pilótának akkor a pilótahibától leesett gépekről. Valamilyen módon megmérném mit érez, mit fog fel belőle. És csak ezután kutatnám, hogy testileg-szellemileg alkalmas-e a feladtra. Az biztos, hogy az autósoknak szóló filmen ott lenne a kép, amit ZöPö betett. Bár nem tudom hol a sír, gondolatban tettem rá két szál virágot. :-(
