Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
A sínszálak ugyan festve voltak, de a sínkorona nem.
Annak idején a Digit-topikban előjött ugyanez a sínfestés téma. Nazareth Topiktárs írta le, hogy nem elég a sínkorona tetejét megtisztítani, hanem a sínkorona belső, átforduló felső oldalát is kell pucolni - ami érthető is. A kerék nem a sín tetejére ül fel, mint egy úthenger, hanem ívelten ér hozzá a sínhez. Ha az a rész nem tiszta, akkor is jöhetnek ezek a problémák.
Igaza van, én is kipróbáltam. Lefújtam egy sínszálat, csak a tetejét megpucoltam radírral, meg benzinnel. Akadozott rajta a kéttengelyes mozdony. Után 45 fokos szögben következett a belső oldal radír, majd benzin. A mozdony ugyanúgy járt kelt, mint fújás előtt. Váltóknál ez fokozottabban előjön.
Az áramszedés az egyik legkritikusabb pontja a vasútmodellezésnek. Komolyan kell venni, mert sok bosszúságot fog okozni.
A hang több esetben újraindult a kitérőkön, aminek hangos üzemben egyenes következménye volt a vonat megállása. Nem mindegyik kitérőnél és nem mindegyik mozdonynál jelentkezett ez és nem minden esetben. Már csak azért is értetlenül álltam a dolog előtt, mert a kitérők át voltak forrasztva pont az ilyen esetek elkerülése érdekében. A szervomotorok váltották a szív polaritását is... elméletileg mindennek jól kellett volna mennie. A sínszálak ugyan festve voltak, de a sínkorona nem. Gondolom ez irreleváns is.
Egy digi fórumon rákérdeztem erre a dologra és azt az ötletet kaptam, hogy meg-megbillenhetnek picit a mozdonyok sebességtől, váltó állásától függően (talán ezért nem mindig jelentkezett a gond) és ez okozhat pillanatnyi áramkimaradást amitől újraindul a hang. Mivel a Roco 2.1 sínkorona elég alacsony, a szív résznél ez a rész a kialakítása miatt még alacsonyabb. Talán nem sokkal, de elég lehet ahhoz, hogy egyes gépek nyomkarimája "leérjen" és picit megbillentse a mozdonyt. Ez a teória részemről soha nem nyert bizonyítást, ezt ellenőrizni, bárhogyan mérni nem tudtam. A problémás gépek hangdekóderébe annó kondenzátort raktam, ez viszont orvosolta a problémát.
A 2.1-es sínkorona magassága véleményem szerint sokkal élethűbb mint a 2.5-ös, de az üzembiztonság érdekében most inkább az utóbbit választanám. Talán egy szépen megépített környezetben nem annyira feltűnő a 2.5mm.
De a lényeg: Köszönöm a tanácsot! Most hátul a vasútüzemi részt csinálom (azt már én :) ), megfogadom, van is ilyen homok, úttest, domboldal alapozására, majd használom itt is:
Csak előbb még át kell építeni a kocsilekapcsolókat asztal alattira.
Köszi. Csak azért kérdeztem, mert mostanság állok neki egy új asztal építésének, és hát... nem is tudom milyen vágányzatot szerezzek be. Eddig Roco 2.1-est használtam, nincs vele bajom leszámítva a kitérők szív kialakítását. Nem tetszik, hogy egy darabból áll és a hangdekóderekkel szerelt mozdonyokkal az üzemi tapasztalataim is vegyesek voltak vele az előző asztalon. Az elmúlt hetekben több vágányból vettem egy-egy síndarabot vizuális és üzemi tesztelésre, még PECO 75-öst is. Nagyon filigrán, de ennek 1.9mm a sínkorona magassága. A járműveim közül úgy néz ki mindegyik elmenne rajta, de a hajszálamat nem tenném a síncsavar imitációja és a kerék nyomkarimája közé. Nem lennék nyugodt egy-egy új modell megvásárlásakor, vajon elmegy-e, vagy kopogni fog a talpfákon. És szerintem nem is mutat jól, max metró vagy villamos modellje alatt. Most a PECO code 100-ason vacilálok.
Tegnap futottam bele egy japán asztalos videóba amit pár napja raktak fel, ahol az öreg mester kilószám használta az enyvet. Nekünk még általánosban Politechnika órán tanították, és a kerti búturokhoz nem ajánlották az általadd leírt ok miatt. Volt egy kivétel: - Ha mégis használtad kint, menjél rá többször lakkal vagy méhviasszal.
Való igaz, ami nem látszik, az nem számít... Vagy tán mégis?... Néha nem árt, ha legalább úgy kb. első próbából látom annak az "emelkedő-lejtő"-nek a szögét, ha csak százalékban is...
Szia. Hogy mik nem jutnak eszedbe.:-) Mi nagyon sokat használtuk, klószámra. Egy kicsit macerásvolt. Duplafalu edénybe kellett felfőzni, különben leégett és az iszonyú büdös volt. De akkor ez volt.:-) Különben nagyon jó ragasztó volt az asztalosok fához mi festékekhez használtuk. Egy nagyhátránya még volt és pedig az hogy a nedvesedést nem bírta, azonnal elengedett és begombásodott. Még most is van egy kilónyi, őrizgetem vagy tizenöt éve. De jó volt a bőrenyv és a kazeinenyv is no meg a glutolin. De ezeket kiszoritották a modern ecetsavas ragasztók és az igazság hogy jobbak is. Én gyakorlatilag csak a fehér ragasztókat használom, amelyek víztisztára száradnak. Mindre ráírják hogy száradás után vízhatlan, de én eddíg még mindett vissza áztattam.:-)
Nagyon teszik az ágyazat és a kavics szemcse nagysága és színe is. Én csak anyit módositanék legközelebb, hogy mielőtt a kavics ágyazatot elkészítenéd, előtte szórd fel homokkal. Sok technika van nekem ez bevált, így már lesz egy alapod.
Nekem bőven vannak olyan kocsijaim, amik szemmel nem látható lejtést is ki tudnak mutatni, azaz egész egyszerűen elgurulnak. Persze tulajdonképpen így is okafogyott a vízszintezős kocsi, hiszen ami vágányon a legkönnyebben guruló kocsi állva marad, az vízszintes és kész :-)
Nekem svéd "szabvány" alapján készült moduljaim vannak, ezek svéd gyártmányú "lego szisztémás" polcrendszeren kaptak helyet. Ilyen csavarokkal vannak egymáshoz rögzítve
Ezekkel némi (pont elegendő) szintbeli igazítás lehetséges a későbbi elmozdulások esetén is
A sín alatti rétegelt lemez 20-25 centinként a léc kerethez van rögzítve, szintén apró fa távtartókkal. Az XPS-t ezután ragasztottam az egész alá, annak teherhordó szerepe így nincs.
A sín egy keskeny rétegelt lemez csíkon fut, ragasztással van rögzítve. A rétegelt lemez alá, és mellé pedig XPS van ragasztva.
Rétegrend fentről lefelé:
Sín/ragacs/rétegelt lemez/ragacs/XPS/itt? mi van? Az xps alatt van a keret, vagy az alaplemez, amire felépül minden?
Már megbocsáss, de így nem is lehet semmi hangja, hiszen így teljesen leszigetelted az alaplemezt a síntől.
Az xps minimum 2 cm, vagy több ahogy néztem. (A rombuszos mintázat 3 cm-től indul.) Így kb 4 cm-el megemelkedik a felépítményed - ez az egy hátránya van.
Tulajdonképpen a 3mm parafát cserélted le egy 3cm vastag xps-el. :)
(Az xps-re is simán ragaszthatsz sínt - megfelelő ragasztóval.)
Érdekelne a sima lemezre rakott vágányról kép, ha van esetleg. Első asztalkészítőként lehet, ezt a verziót választom. Kavicságyazatot szórtál rá, és kész?
Itt a lényeg. Az nagyon alattomos tud lenni (favédelem, stb ezért fontos).
Jelenleg futnak a próbaragasztási munkáim is - (erről beszámolok, még ha telinyomnak mínuszokkal akkor is). Minden saját tapasztalat, semmi CE/GMP/GLP/ISO/stb háttér :)))
Van ami több éves, van ami néhány hónapos (párás, és száraz/kül/beltéren egyaránt tesztelve).
-A melegítős ragasztókkal addig nincs gond amíg nincs hirtelen hőmérséklet változás. Azt nem szeretik, leválnak vagy a fáról, vagy a műanyagról. (télen beviszem/kiviszem, és annyi - kipróbáltam.)
-PatexPalma Fix szerelőragacs. Mindent ragaszt, rugalmasan. (Polisztirolt, és fát is, műanyag sínt is). Egy hátránya van: amikor ragasztunk vele, több órára erősen össze kell nyomni a felületeket, egyébként kb. fél év múlva elenged... miért félév ne kérdezzétek.
-Valmor ragacs... közepes erősségű ragad mindenhez polisztirol/sín/fa/polikarbonát. Hátránya: nem olyan erős, és nem rugalmas. Hosszútávú tapasztalat még nincs.
-Tytatn fasfix: Hasonló mint a valmor. Viszont évekig tökéletesen ragaszt, de nem rugalmas, és nem használható műanyag/műanyag találkozásnál. Pl. sín+faalap tökéletes.
-TytanClassicFix színtelen oldószeres ragacs. Ez brutális. Ha javítani kell akkor benzin vagy aceton, amíg nem kötött meg :) polisztirolt nem szereti, minden mást egymással erősen ragaszt (fa/sín/polikarbonát). Évekig, bárhol.
Ezeket próbáltam, itt a vége.
(Természetesen fát fához fa ragszatóval, aztán felületkezelni, hogy vizet ne szívjon utólag)
Hát akkor már ne változtass.:-) De úgy látom te sem építenél homokra várat.:-) Én minden asztalomat, modulomat úgy építettem, építem hogy az minden strapát kibírjon. A nagyasztalom két modulja, egyenként hatvan nyolc kiló volt. Tehát masszív. Nyitrától, Balassagyarmatig az Északijárműjavitótól a füstiig hortam és még ki tudja hová, de az masszív maradt. Nem tört nem szakadt, tehát működött. Sem parafát sem XPS-t nem tettem a sínek alá. Engem nem zavart soha, hogy "zakatolt " vagy bármilyen hangja lenne az asztalnak. Kiállításokon meg elnyomott minden zajt a látogatók hangereje.:-) De én is kisérletező modellező voltam, vagyok. Építettem próba kört mosógépes dobozpapírra is. Alapoztam ,festettem de nem lett jó. Az az átkozott pára.:-) De hát próbálkozni kell, új anyagok, új technológia. Jó munkát , majd várom a képeket.
