FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Az, hogy eszik, túlzás, éppen 1-1 falatot eszik, de most mit csináljak, tyúkot lehet tömni, teknőst nem.
Akkor csak nem úsztad meg a family ünneplését. A jó ebben az, hogy nem a szülinapodon volt, holnap azt csinálhatsz, amit akarsz! Apropó, hogyan ünnepeltek?
nekünk idén ablakdíszünk lett, ilyen fényfüzér jellegű, de nem a szokványos, hanem nagyon szép csicsás :-)))) vannak rajta gyöngyök, meg ilyen csillogó bisz-baszok, és az izzók csillag alakúak. összességében marha jól néz ki! : ) hatalmas előnye, hogy az ablak előtt van, így senki nem tudja megrágni! (szerencsére a vezeték sosem érdekelte a jószágokat)
pont ez a klassz benne, hogy jó ránézni. akkor meg pláne, ha ilyen szép takony idő van kint, mint mostanában (kivéve ma) : )
Kaszi, tökjó, hogy eszik végre a teki! : ))) (csókoltatom a keresztleányt!)
vaaa, a hétvégén tartotta a családom a sz.napomat... (bár eleve azt kértem, hogy legyen az az ajándékom, hogy nem ünnepelünk, hiába.) nem akarom részletezni, mindenki élt már át hasonlót nem egyszer, én is, rendszeresen. csak még mindig megdöbbentő, hogy egyszerűen minden a kajálás köré szerveződik. és 3 fogást kell végig enni, mikor mindenki nyög és szenved, hogy nem bírja, tele van, jajdesokatettem, jajdekövérvagyok, satöbbi. de tényleg mindenki! :D akkor meg miééééééért kell ezt csinálni?! attól lesz ünnep egy nap, hogy a húslevessel mindenki megeszik egy fél tyúkot, különben megkérdezik, miért koplal, másodiknak egy fél sertést, végezetül egy fél tortát?
olyan szomorú ez az egész, hogy a kaja is a terror egyik eszköze :(
Idén én is tettem fel ajtódíszt, egyszerűen azért, mert úgy gondolom, hogy a téli szürkeségben jól esik egy színes ajtódíszre ránézni mikor hazaérek a sötétben.
Köszönöm, jól vagyok, meg jól elfoglalt. A harmadév nem éppen arról híres, hogy mennyit lehet lazsálni. Tanulok ezerrel, államvizsga dolgozatot írok, meg igyekszem tartani a lépést.
Adricsek jól van, 14 hónapos nagylány, már nagyon ügyesen jár. Ennek az a hátránya, hogy mindenhova nagyon gyorsan elér. De azóta egy hatalmas feladat esett le a vállamról, nem nyafog egyfolytában hogy ide meg oda vigyem el, fogjam a kezét. Nagyon aranyos kislány, roppant kjváncsi, barátságos, baromira alkalmazkodik a folyton változó környezetéhez, szeret babaúszásra meg babaklubba járni, sokat énekel és táncol, és már csak napi egyszer szopik (reggeltől estig, hehe).
Férjem most negyedéves, neki még van másfél éve hátra az egyetemből. Hálistennek ebben a félévben egész tűrhető órarendje van, sokkal többet lehet itthon velünk, mint tavaly.
És a tekik is jól vannak, köszönik szépen, Tequila a napokban jött rá, hogy talán az uborka sem mérgező. Egyre több reményem van, hogy nem hal éhen a tél folyamán.
Hát röviden ennyi. Remélem mindenki jól van és lélekben is készül a karácsonyra. Anno nagyon nagyon utáltam a a karácsonyt, a családom valahogy úgy csinálta, hogy a kajálásról szóljon az egész téli ünnep sorozat. Most, hogy saját családom, saját háztartásom van, igyekszem másként csinálni. Persze, nálunk is lesz töltött káposzta, meg süti, de azért hadd ne arról szóljon az egész, hogy karácsony előtt pár nappal már egész napokat töltünk a kályha mellett.
Ez az elv nekem is sokat segített. Igaz, akkor is ezt mondogattam, amikor nemevésről volt szó.
Meg társulok DG-hez, a leginkább egy extrinsic motiváció hatására akartam gyógyulni, ugyanis én sem akartam elveszíteni az akkori páromat ilyen hülyeség miatt. Bár nem éppen barátságos körülmények között szakítottunk, de a gyógyulásomat azt hiszem, mégis csak javarészt neki köszönhetem, érte akartam én jobb és egészségesebb és normálisabb ember lenni.
Azt akartam még mondani erről a "mai napos" dologról, hogy az benne a nagyon jó, hogy szinte tökmindegy, hogy előző nap sikerült-e vagy nem. Majdnem az is, hogy másnap mi lesz.
Ha aznap sikerül, akkor már adtál 24 órás pihenőt magadnak. És ez önmagában is jó dolog.
Ezért jó arra figyelni, hogy a mai nap rendben menjen.
Nekem ez a bulimiában segített. Magamtól találtam ki. Mindig azt mondtam magamban,hogy ezt most ki kell bírni és akkor holnap lehet... aztán másnap megint ezt mondtam. Így végül a kajaparás kényszeremet felhasználtam kicsit más módon. Már azon versenyeztem magammal,hogy meddig bírom ki. Aztán elmúlt. Aztán persze előjött újra meg az anorexia is ... :)
Most az segít a bulimia leküzdésében,hogy egyszerűen halál cikinek érzem a barátom előtt. Meg nem az a nagyon lelkizős buksisimogatós fajta, és rettenetes családja van, nem hiszem hogy akarna még egy "púpot" inkább azon kell 'fáradoznom' hogy a támasza, társa legyek és ne nehezítsem meg jobban a dolgait. Ez elég nyomós volt ahhoz,hogy sokadrangú dolog legyen az életemben a kajapara. Persze a külsőmmel nem vagyok elégedett (Ő viszont igen)és ez frusztrál minden nap, el is keseredek miatta sokszor. De ez nagyjából minden 2. nőre igaz lehet. Hozzáteszem tényleg híztam pár kilót amióta nem csinálom a beteges dolgaimat. De ez nem nagy áldozat. Szeretek vele (l)enni és amióta együtt vagyunk már eszem néha sültkrumplit meg zsömlét is (és nem hányom ki).... ezer éve először. Jó érzés :)
Elég hosszú ideig sikerült a hányást elkerülnöm. Bulíimiás vagyok,nem anorexiás. Olyan sok ideig tudtam kordában tartani ezt a dolgot, mint még a 10 év alatt egyszer sem. Már úgy gondoltam, ebből kinőttem... És egyszer csak bekattantam és egymás utáni napokon háromszor is megesett. Lehangolt. Akkor eszembe jutott, 15 évvel ezelőtt két évre abbahagytam és abból estem vissza. Most csak másfél hónap után. Ezek szerint ha 5 éve tünetmentes leszek,akkor is bekattanhatok és visszazuhanhatok?
Persze, ezt csak nagyvonalakban irtam. Nem fogom visszautasitani, ha a nagy bevásárlást elintézi majd ő, vagy segit a takaritásban, de nehogy már az legyen, hogy a szabad idejét velem és a pesztrálásommal tölti, ahelyett hogy a saját családjával lenne.
Persze nem kötözködni akarok, értem én amit mondasz, az ember ne azért szüljön,hogy ne legyen magányos. De azt gondolom ha te szorulsz majd rá, akkor alapvető,hogy segít!
Azért meglepődnél ha ott hagyna a kakiban és jobb esetben bedugna egy intézetbe (a saját nyugdíjadból) rosszabb esetben hagyna éhen halni mert pelenkáznia kell a gyerekét...
:-) mire meglesz a gyerek, addigra már remélhetőleg túl leszek az államvizsgákon, és a saját hormonjaim valamint neurotranszmittereim visszatérnek a normál szintjükre, az idegrendszerem pedig az alapműködésére, és képes leszek odafigyelni másokra is, és az odafigyelés nem ordibálásban fog megnyilvánulni... : ) jó, ennyire nem vagyok szélsőséges, viszont még az átlagosnál is érzékenyebb és hisztisebb :S este véletlenül pont megyünk barátosnéékhez, ad nekem jegyzetet a soron következő vizsgához, majd ügyelek, hogy ne alienezzek, végülis már röhögtek párszor a poénomon, ne legyek telhetetlen : ) meg hát hogy biztos a neme, és neve is lett, akár szólíthatnám úgy is, az Alien csak addig volt "szükséges", amíg nem lehetett tudni, mi van a lábai közt.