Tegnap este eszembe jutott nehany "utolso mondat", megosztom veletek. (megtortent esetek).
- Nyugodtan hagyd a retest az asztalon, ez a parhetes joszag ugysem eri el...
- Kitettem a levest hulni a kertiasztalra...
- Nem emlexel, bezartuk a nyari konyhat? (=ott van a kutyakaja)
- Ezt a hatalmas kovet ugyse tudjak leszedni a kuka tetejerol! (estere ugy nezett ki a telkunk, mint egy szemettelep)
(Lucat ma vittek fodraszhoz, kivancsi vagyok, milyen lett!)
Az enyém is bátor, amíg ott állok a háta mögött és a nagyobb kutyák biztos távolságban vannak. De a mennydörgéstől egészen odavan (hát még a szilveszteri petárdázástól). Bár már egy légy is elég ahhoz, hogy kikergesse a világból (de a szobából mindenképp). :))))))
Kiscsillag:
ha elég következetesek vagytok, le fog szokni a fura dolgok evéséről a kutyu. Ötlet, először kedvesen próbáld behivni ha azt látod, hogy csemege van a láthatáron, és ha kicsit kóstolt is, de bejön agyonig dicsérd.
Az 'illatosítás' ellen meg nem sokat tehetsz. A legtöbb vadászkutya műveli, talán ösztönösen, hogy a vad ne érezze hogy jön.
a viharos dolgokat irigylem, de nálunk sem igy kezdődött. Csak a ház előtt becsapott egy villám (én is láttam, nagyon szörnyű volt, még a fény látszott és akkorát csattant, hogy azt hittem rám borul a ház) - na azóta van sírás és rívás dörgés és villámlás esetén.
SaGa
én meg éjjel sem tudom az erkélyre kiküldeni, pedig az első nyáron mindig kivonult éjszakára. Eltelt egy tél, azóta csak akkor van kinn, ha én is.
Úgy látszik, hogy a szemét és a tehén, ló és egyéb állatoktól származó ürülék ínyenc csemege kutyáink számára. Nekünk két kutyánk van. Simon a 14 hónapos rövidszőrű magyar vizsla, és Pici aki már 10 éves és eléggé korcs szegénykém. Simon kedvence a szemétevés, amiért nagyon haragszom rá, de rendszerint amikor meglátom, hogy valami gyanúsat rágcsál (ami a papírzsebkendőtől kezdve a cigarettacsikkeken át a söröskupakig bármi lehet) és fenyegetően megyek oda hozzá, hogy kiszedjem a szájából, akkor óriásit nyel, hogy esélyem se legyen elvenni tőle a finom csemegét. Egyszer felfordul a sok vacaktól, amit megeszik. A kakát mindketten szeretik enni, de Pici még annál is szivesebben hempereg bele. Minél frissebb és büdösebb, annál inkább. Hát az borzalmas, ahogy utána kinéz. Nem elég hogy b lik tőle még ráadásul fehér is a szőre. El tudjátok képzelni!
Az is érdekes, ahogy a mennydörgéshez és villámláshoz viszonyulnak. Simon eléggé gyáva állat (egyre inkább úgy látszik, hogy reménytelen eset), Pici meg nagyon bátor kutyus. Na most ehhez képest, Pici messziről megérzi, hogy vihar készül, amikor egyébként még nyoma sincs és amint lehetősége van rá, spurizik a garázsba a kocsi alá, ahonnan aztán képtelenség kiszedni (úgy kell letolni róla a kocsit). Ennek tudatában, amikor Simon életében előszőr történt meg a vihar, ijedten rohantam hozzá, hogy ne féljen. Na most a kutya reakciója annyi volt, hogy álmosan fölnézett rám (közben folyt belőlem a víz, merthogy esett is), hogy mi a fenét akarok tőle, hagyjam őt aludni. Azóta sincs semmi baja, ha zuhé készül. Egyébként meg minden mástól (durvább hangokt) összerándul.
Természetesen ha akar bejöhet, söt azért esdekel az egész család, hogy: Gyere már be!!" Nem bírjuk nézni, hogy kint fekszik és liheg. De nem. Ö marad kint. Mert egy büszke csau az ilyen (mafla).
Valamire azért rájöhetett, mert az este, séta után bent maradt úgy féltizenegyig, csak utánna kérte, hogy nyissam ki az ajtót.
Laikus vagyok és kiállításon még csak egyszer voltam nézőként. Az lenne az igazi, ha nem csak a győzteseknél követelnék ezt meg. Ha családtagnak kutyakölyköt vásárolok, különösebben nem érdekel, hogy milyen győztes a Papa, de az igen, hogy legyen egészséges, még akkor is, ha ez sem jelent 100 %-os garanciát - mondom most már. De első kutyásként fogalmam sem volt róla, hogy egy kölyöknél erre is kellene figyelni. Szerintem nincs még igazán a köztudatban.
A mi ebünknél is a csontból faragtak.
De működ a dolog, ha kiállításra mész, győztes címet csak úgy kaphatsz, ha megvan a papírod a szűrővizsgálatról.
Gyakori a rottweilereknél, a német juhászoknál, mióta a 'ferdék' felé ment el a tenyésztés, és tulajdonképpen minden nagytestünél is előfordulhat. Amennyire tudom, a sántítás (lábemelés nélkül), a nehezen mozgó csípő szokott az első jel lenni. Normális esetben 'gyerek kutyánál' nem, hanem úgy 2-3 éves kor körül jön elő. Segít a kialakulásában (ha van hajlam), a korai futtatás (bicigli mellett pl.), a nagy ugrások (patakon át, kerítésen át, ping-pong asztalra fel).
A műtétekről azt mesélték, hogy van úgy hogy elég az inakon alakítani egy kicsit, de van olyan is, hogy a csontot faragják és a csipőt egészítik ki. Egyik sem jó :(((. (és sajnos a jó papír a tenyészpárról sem 100%-os garancia)
Röntgennel tudják megállapítani. Sajnos a csauknál gyakori. Azt olvastam, hogy van, amikor a kutya fájlalja a lábát, nagyon súlyos esetekben szinte fel sem tud állni. A miénknél nem volt különösebb előjel. Néha remegtek a hátsó lábai, de ezt a doki is a növekedésnek tudta be.
Azután egy kisebb csetepaténál kiugrott a combcsontja a csípőből, ez is azért történt, mert a diszplázia miatt a csont gömbölyű vége nem feküdt rendesen a csípőben, könnyen kiugorhatott. Így derült ki.
Azt olvastam, 1 éves kor körül lehet röntgeneztetni a kutyusokat, illetve, ha tenyésztésbe be akarod vonni, akkor kellene is. Úgy tudom, ez Mo.-on még nem nagyon működik. :-(
Diétás tápozunk - nálunk minden fogy ami ehető - és igy ha a rendes napi 3-5 km-es séta (ennyit én megyek) megvan, akkor lassú de látható súlycsökkenés indul meg. De télen megint felszedtünk 1-2 kg. és még nem ment le. A dokink is azt mondja, még fogyni kell - de nehéz is a kutyafogyis-élet
:((((( Fene a "derék polgár"-okba. Egyszer az enyémet is majdnem eltalálták egy negyedikről kidobott palackkal. (Hogy gyerekek is voltak a környéken? - Ugyan már - mondja a "derék polgár".)
Akkor tényleg csak a nemevés marad.
A futkosással csak mértékkel élhetünk, másfél évesen egy 'derék polgár' jóvoltából közeli ismeretséget kötöttünk egy törött sörös üveggel, minek következménye teljes achilles-ínszakadás volt. A fémszál az inban benne maradt és jó Zsoldos doktor, aki a csontok és szembajok nagy tudora, lelkemre kötötte, hogy terhelni eröltetni tilos. Bánatomra ő meg nem az a futkosós fajta.
Jé, az enyém is Csöpi és imádja a macskákat. Persze ő nem megkajálni, hanem összenyalogatni szeretné őket, de ezt azok a szerencsétlenek nem tudják.
A "nemevésen kívül" a sok futkározás ajánlható. :)
Egyébként ? kérdésére:
Az én kutyámnak is vannak kutyabarátnői, meg egy férjecskéje is.
:) Végre megtanultam linkelni, űgyhogy, hogy Szimbának ne kelljen keresgélni:
LINK1
Két roti barátunk diszpláziás. Az egyiknél kimodnottan rosszat tett hogy nem kímélték. A másiknak már néhány hónaposan előjött, erős hátsó lábi sántítással. Úgy 10 hónaposan operálták, most 6 éves, és nem rosszabb az állapota, de a séták mennyiségét ő szabja meg. Ha nincs kedve nem sétálnak. Főleg a közepes és nagyobb termetű kutyákat éri utol ez a csontprobléma. A baj, hogy öröklődik, és két kevéssé diszpláziáz kutyának lehet nagyon beteg kölyke is. Ezért szűrik őket. Vannak fajták, akiknél előírás a kiállíításon, vagy a főtenyész-szemlén való részvételhez a szűrés eredménye. A belga is ilyen, de mi nem járunk kiállításra. Egyen voltunk, az elég is volt.
üdv mindenkinek,
áprilisban volt 5 éves a belga juhászom (kép hamarosan). Ő már a második, az előző sajnos korán elment. (Lehel útra azóta nem járok). Van csapat akikkel naponta együtt sétálunk - történetek a falkáról: tagok Axi - malamut, Jessie - husky, Csöpi - háát talán német juhász és labrador mix, de neki külön története van, és Titi a belga hölgy.
Csöpi úgy került a gazdáihoz, hogy kisGyula úgy este 10 körül egy novemberi nap ment hazafelé, és furcsa hangokat hallott az egyik 10 em. háznál. Kezdte keresni honnan a hang, és bement a szeméttároló helyiségbe. A lezárt kukából jött a hang, egy műanyag szatyorban egy még eleven (nem fúlt még meg, vagy feltámadt) pár hetes kutya nyüszített nagyon. Nem akart ő kutyát, de ott hagyni sem tudta. Hogy mi módon került oda bele??? Gyorsan megszokta az otthont, nyugdíjas páros kedvence lett, az ágy alatt tud csak jót aludni - meg az a menedék ha jön a vihar (van olyan kutya, aki nem fél a dörgés villámlástól?). Tavaly nagy veszteség érte. Szeretett gazdiját infarktus érte, és sajnos meghalt. A lakásból még elvitte a mentő, de a kórházban meghalt. Csöpi azóta nagyon ragaszkodik megmaradt övéihez. Imád fürödni a Dunában - itt az északi végén még elfogadható - és a macskákat rejteni kell tőle, mert mindenütt megtalálja. Ezen kívül kedvenc utcai csemegéje a lókaki, mert felén az is van (meg 'lósétáltatás' - nemrég új csikó is született). Ezt messziről kiszúrja, és minden trükköt bevet, hogy ha a gazdi nem figyel, lehessen lakmározni.
Axival történt: szeret csetepatézni, nemrég a lába sérült, 2-3 öltés is került bele. Neki is első a pocak, és talált valami ehető finomat (leginkább az elhasznált papirzsebkendőre hasonlított), amit nyomban be akart kóstolni. Gazdi utánna: fúj Axi fúj. Fele kiköpve, fele lenyelve - na most jön a szidás...
Lehajtott fejű kutya áll, aztán fej fel, fájós láb megemelve : nézd én sérült fájós lábú kutya vagyok, engem nem szabad összeszidni! Jót nevettünk a gazdival együtt - de bejött neki, mert a szidás tényleg elmaradt.
Titiről is: ha otthon fenni kezdem a kést, bármit csinált is a kuty, ha aludt is éppen abban a pillanatban a konyhaajtó előtt ül várakozással telve. Késfenés=csirke lesz az asztalon. Hiába imád enni. Folyton fogyózunk. Esetleg tudtok valami ötletet a 'nemevésen' kivül?
Mit illene tudni errol a diszplaziarol? Mi nemreh voltun allatorvosnal, elso ranezesre megallapithato bizonyos jelekbol vagy x-ray kell hozza?
Ujabban lusta okelme lepcsozni (kb. 8 lepcso). Regen ha nyilott az ajto, mar fenn is volt, most a legalso lepcsorol les felfele, hogy erdemes-e felgaloppoznia.
Érdekes, a mi kutyánk egyik lábát műtötték a diszplázia miatt (de a másik is beteg) és azt mondták, mozgassuk sokat és változatosan. Persze nem szabad túlerőltetni, de kirándulni vihetjük. Igaz, ő mozgás közben nem mutat fájdalmat.
hosszu, :-))))))
SaGa,
Geryke bejöhetne az erkélyről, de nem akar?? Gondoltam rá most a melegben, nem elég, hogy csaubundája van, ráadásul még fekete is!
Bertalanból újabb hatalmas kullancsot operáltam ki a hét végén. Pedig most Frontline-nal van bekenve és a doki szerint emellett a kullancsnak nincs ideje megszívni magát. Hát ennek volt. :-(
mi ma voltunk a golden kislánnyal diszplázia vizsgálaton, úgyhogy most liheg rendesen.
Ami szomorú, hogy nagyon csúnyán néz ki a felvétel, majdnem súlyos fokú.:-(((
Többet sajnos nem jöhet velünk túrázni.:-((
Remélem nálatok minden rendben van.
Meleg: Kutyaul :) De ez nem akadalyozza meg okelmet abban, hogy a tuzo napon kint maszkaljon. Viszont annyi esze van, hogy ejjel nem az ajto elott alszik, hanem az udvar kozepen a fuben vagy a hideg foldon.
A heten haztomb koruli futoversenyt rendeztunk. Az eb velunk egyutt a a haz elott tartozkodott szabadjara engedve, amikor is meglatott egy matskat. Azt bekergette az egyik keritesen, es mikozben mi megindultunk utana, o is futasnak eredt. Negy rovidebb utca es 4x90 fokos kanyar vegiggaloppozasa utan szerencsere magatol visszatalalt a kiindulo ponthoz. Futas kozben idonkent hatranezett, birjuk-e meg. Egy utcabeli megkerdezte tole, "Hova szalad ez a szepseg?", na annak megallt, majd eszrevette, hogy felzarkozunk es futas tovabb. Egy kicsit elcseszte a becsuletet a gyerkoc, egyhamar nem szamithat poraz nelkuli setara.
Sajnos nálunk a lakáson belül is van egy csigalépcső... Mondtuk a dokinak is, de szerinte nem probléma, az a lényeg, hogy most mozogjon a kutya minél többet és mindenfélét. Ja, és a hetediken lakunk és időnként elromlik a lift...
Bercike sem tudott lefelé menni a lépcsőn, illetve legelőször még felfelé sem. Felrakta az első mancsait az első lépcsőfokra, aztán szintén az első mancsait a második lépcsőfokra, aztán nem tudta, hogy legyen. Megmutattam neki, hogy tegye fel a hátsó tappancsait is, ezek után hamar rájött a technikára. Lefelé egy darabig szintén ölben vittem, aztán ráébredtem, hogy vészesen növekszik, nem bírom már sokáig. Elkezdtem tanítgatni, először csak az utolsó 3 lépcsőfokon ment le egyedül, aztán ötön, végül az összesen.
Most csak úgy száguld lefelé, ha indulunk sétálni! Igaz, jelenleg a fájós lábát nem teszi le (egyébként már igen), gondolom, így kímél
Jut eszembe: ha nyílt seb van rajta (nem mély, csak olyan, amit nyalogat és emiatt nem gyógyul endesen, vagy kirágta magát (ezt sajna évente egyszer elöadja), érdemes Oxycort spray-vel lefujni. Nem nagyon szeretik, mert hideg, amikor kifujod, meg rossz az ize. Viszont emiatt nem is nyalja le. Úgy vettem észre, 2-3 nap alatt szépen begyógyulnak az így kezelt sebek, még a bundájukat se zavarja nagyon (azért ne tapadjon bele a fújásnál a sebbe). Vékony bevonatot képez a felületen.
A diszpláziának megvan az a nagy hibája, hogy igazából sosem "múlik el". Az ismeröseim között akinél ilyen van, néhány évente elöjön a dolog. Figyeljétek állandóan és a legkisebb jelre pihentetni kell! Nem kell kimélni, mozogjon csak, amennyit csak tud, viszont pl lépcsön le, vagy meredek hegyoldalon lefele nagyon ellenjavallt. Persze a sokadik emeletröl nehéz így levinni. Sajnos nagyon ritka, ha nyomnélkül sikerül kimüteni.
Lépcsön le: mikor pici volt, nem mert lejönni (fölfele nem volt semmi gond), így hónapokig kézben vittük le sétálni (a földszinen lakunk, ami tkp az elsö emeletnek felel meg). Egyszer pont akkor akarta a fiam levinni, amikor hazaértem. Meglátott a lépcsö tetejéröl a kapuban és örömében lerohant. Talán az utolsóelötti lépcsönél juttott eszébe, hogy ö nem is tud itt lejönni, de akkor már késö volt. Még két-három alkalommal próbálkozott, hogy hozzuk le kézben, de aztán feladta és azóta is vidáman üget le-föl...
A tölcsérrel kapcsolatban nincs jó élményem. A diszpláziával kapcsolatban két műtétje is volt egymás után. A combcsontja kiugrott a csípőjéből és először csak visszahelyezték. Nagyon csúnyán borotválták meg, tiszta seb volt a bőre, ezeket nyalogatta, így kénytelenek voltunk ráadni a tölcsért. Szegény csak állt búsan a teraszon, mikor elindultunk dolgozni, nem tudta hogyan és merre mozoghatna. Mire kora du. hazamentünk, ismét kiugrott a combcsontja. :-(( Vagy nekimehetett valaminek, vagy az egész napos ácsorgástól. Így hát megcsinálták a második műtétet, a combcsont fejéből levágtak egy darabot és inakkal rögzítették a csípőhöz. Úgy tűnik, ez sikeres. (Kopp-kopp-kopp)
Hétvégén már a Te módszered szerint fésültem. Most vedlik úgy istenigazából, eszméletlen, mi jön ki belőle! Eddig még csak egy kölyökszőr vedlést éltünk át, az piskóta volt ehhez képest. Ezenkívül egy kullancsot is ki kellett szednem belőle, nagyon hülye helyen volt, a szeme sarkában, közvetlenül a szemgolyónál. Be volt csepegtetve vmi riasztóval, de hát ezek szerint az nem volt tökéletes, így most Frontline-nal csepegtettem be.
Megtörtént, hogy este a kuty javában horkol (szó szerint), midőn feleségem a lehető leghalkabban felbont valami nassolnivalót az ágyban. Mit tesz isten, ennek a kutyának a szaglása és a hallása a lehető legfinomabbra van hangolva.
Typo
Typo,
milyen gyakorisággal adja elő az éhező, árva kutya c. magánszámot?
A hallásuk is kiváló. A múltkor az egyik kutyahaver keríténél próbáltam előbűvölni a hátizsákomból a lakáskulcsom, meg a szomszéd kuttynak szánt nassolni valót. Egyszercsak jön vágtatva a kert legmélyéről az eb (akit egy pisszenéssen sem szólítottam) és lelkesen üdvözöl. :o))
tisztelettel
r_bendegúz
SaGa
Hiába no ez a panellakás átka. Bármelyik ismerőshöz elmegyek, nem bírok eltévedni a lakásában. Egyébként nálunk 3 férfi + 1 nő van a lakásban - akik emberszabásúak - a többi 1 azaz egy fő kuty. Mindenki körülötte forog, főleg azért mert Őt kell kerülgetni. Ő mindenhol ott van.
Látnátok akkor amikor valaki a lakás túlsó felén lábujjhegyen elkezd enni, akkor már csak poló (Apolló) körmeinek csattogása hallatszik, majd egy pillanat múlva feltűnik az eb 140 cm magasan hordott orrával és csak szagol csak szagol. Mire odaér már lehet is készíteni neki a partedlit, mert a nyála mint a Niagara. Ha nem kap nassolni semmit, akkor teljesen megsértődik és lefekszik a konyhaajtóban, háttal a konyhának.
Typo
