ne haragudj, hogy csak most írtam, de amióta suli van nem olyan gyakran van idöm netezni:-(
a ruhád az olyan nagyon tetszik, Szmel!és a fáytlad is gyönyörű! nagyon szép vagy benne!
tegnap voltam Győrben egy musical-koncertren ahol az Elisabethböl is énekeltek 2 számot:)
nagyon jó volt, föleg amikor Rudolf és a Halál együtt énekelt! az volt a legjobb! :)
közben a kivetítön Erzsébetről mutattak képeket és volt egy olyan fénykép is amit eddig még sohasem láttam!
miközben énekelték ezeket a számokat és néztem a képeket, arra gondoltam hogy Sissy mennyire megmaradt az emberek szívében, nem feledkezett meg Róla az utókor :))
nincs Polyák Lillának topicja, de a Sissy témához valamennyire kapcsolható...aki szereti, ajánlom figyelmébe a Hivatalos Honlapját: http://polyaklilla.dgz.hu
Dehogynem:-) Nagyon szép képek, és tényleg nagyon szép volt az esküvői ruha is, meg minden. És nagyon kedves tőled, szmel, hogy megosztottad velünk a képeket, köszi:-)
Remélem, tavasszal majd sikerül összehozni egy topictalit, már várom.
Az utolsó kép tényleg olyan, mintha nem is ő lenne. Vajon mikor készülhetett a fotó? Már láttam ezt a képet egyébként korábban is, és mindig elcsodálkoztam, hogy lehet, hogy itt olyan extrém vékony? A többi képen is karcsú és kecses, de itt sokkal-sokkal törékenyebbnek látszik, persze így is nagyon szép:-)
Sziasztok! Már vagy 2 hónapja, hogy írtam ide, és látom, azóta új Sissi-rajongó is rátalált a fórumra. Én is üdvözöllek a forumon, Ella:-) Én bizony nem tudtam, hogy Romy Schneider még1x eljátszotta Sissit. Jó lenne, ha adnák valamelyik adón, majd írok a DunaTV-nek és az MTV-nek, hátha...Az is jó lenne, ha a Sissi-filmeket is adnák újra, mert nekem már valahogy halványak az emlékeim róla.
Én is azt gondoltam, hogy az a szép haj a sjátja volt, gyerekkoromban nekem is tetszett a szépsége, és a szeme a színésznőnek, mára már tudom, hogy senkire sem szeretnék hasonlítani csak saját magamra...
Az a kép tényleg olyan, mintha nem is Sissi lenne rajta! A ruhái sem ilyenek voltak. Ez sokkal modernebb. De nagyon szép. Látszik a kecses keze és a vékony dereka.
Köszi a felvilágosítást lányok! Sajnos én is sejtettem, hogy műhajat viselt, de így leírva még nem láttam. Most már tényleg el kell hinnem és ezzel sajnos egy világ összeomlott bennem. Gyerekkorom óta olyan akarok lenni, mint Romy a Sissiben. Ő volt a szépségideálom. És különösen haja! És nem is igazi volt!!! Nagyon szomorú vagyok.
Szia Ella:-) én is üdvözöllek a fórumon:-D köszönjük a szép képeket... Nem láttam én sem a filmet, amelyben Romy másodjára alakította Sissit,Neked megvan ez a film, jó lenne egyszer valahol közösen megnézni a Sissi Barátokkal:-)
Ezt én is tudtam, egy filmenciklopédiában olvastam először ...
Aztán két éve Romyról is olvastam egy könyvet és abban is volt...
(meg az is, hogy igen az a szerep jobb tetszett neki)...
Sajnos a filmet nem láttam...
Az műhaj volt. Olvastam egy könyvet Romy életéről és ott azt írták, hogy rengeteg műhaj kellett, és sokszor el is fáradt a feje, hogy mindig egyenesen kellett tartania.
tudtátok, hogy Romy mégegyszer eljátszotta életében Sissit, Visconti II. Ludwig-jában? Ez a szerep sokkal jobban tetszett neki és élvezettel játszotta az igazi Erzsébetet a negédes kis Sissi helyett.
És még leírnám a kedvenc leírásom Erzsébettel kapcsoltaban, ha nem bánjátok.
A milleniumi ünnepségről írta Mikszáth Kálmán:
"Hármat koppantottak a pálcás urak, s belépett a királyné régi sugár termetével. Leült a trónra ura mellé balról Magyarország patronája. Ezer szem szegeződött a trónre, amelyre újonnan hímezték Magyarország címerét ibolyavörös mezőre, s melynek mennyezetét két nagy strucctoll-bokor díszíti, a hajdani nemzetiszín strucctollak helyett. De még több szem nézte a királynét.
Ott ült fekete csipkével áttört magyar ruhában, minden fekete volt rajta, minden, minden: haja átkötve gyászfátyollal, magyarosan, a hajtűk és gyöngyök mind feketék voltak. Csak az arca volt fehér és végtelelnül szomorú. Egy Mater Dolorosa. Ah, a rég arc ez még. Az, melyet a bűbájos képekről ismerünk: a vékony, nemes vonások, az elöl lenyírt kicsi haj mint selyemrost húzódik a homlokra, s fönt a dús hajfonat minden koronánál szebb korona. Ő az, ő az, de a bánat már rajta hagyta nyomait az arcon, sokat pusztított - a kép még ugyanaz, csakhogy úgy tetszik, mintha ködben volna.
Nagy szempillái le vannak eresztve, élénk, kedves szeméből nem látszik semmi; ott ül csendesen, majdnem érzéketlenül, mintha nem látna senkit, nem hallana semmit. A lelke, óh, a lelke másutt lehet. Egyetlen mozdulat, egyetlen tekintet nem jelzi érdeklődését. Olyan, mint egy fehér szobor a szomorú fehér arcával. Viszi-viszi a nagy bánat mindenűvé, és hiába koppantottak háromszor a pálcás urak, az a nagy bánat el nem ijed attól, vele jön ide is.
És aztán - elkezd beszélni Szilágyi Dezső, szép lassan, ahogy a trónnál illik. A király hovatovább figyelni kezd. Egy szó, egy gondolat megkapja és szeme ott csüng a nagy nemzeti szónok ajkán - de a királyné arcára semmi sincs írva. Semmi, semmi. Olyan fehér és olyan mozdulatlan. Hát egyszer csak belevegyíti a szónok a királyné nevét is. Még csak a szemöldje sem rezdül. Beszélhetnek a szoborról a szobornak. De a királyné nevének hallatára egyszerre csak felzúg az éljen. És milyen éljen az! Mintha a szívekből szakadna ki egy érzelmi zivatar. megremegnek a trónterem sárgás márványfalai. Valami csodahang volt az, melyet nem lehet leírni vagy megmagyarázni. Volt ebben az éljenzésben zsolozsma, harangzúgás, tengermorajlás, gyöngédség, érzés és még talán virágillat is.
S az érzéketlen, felséges fej megmozdult. Gyöngén, alig látszólag intett köszönetet. Valami csodálatos kecs volt abban.
S az éljen fölharsan még erősebben és nem akart megszűnni percekig - szállt-szállt föl a boltozatokig és megrengette a boltozatokat. A fehér strucctollak reszketni látszottak a hanghullámoktól. Az ország nagyjai nem elégedtek meg a mámoros kiáltásokkal, kalpagjaikat, csalmáikat lengették, s egy sűrű erdő támadt fönn az emberek feje fölött sastollakból, kócsagokból, hűs szellőt támasztva fojtó meleg levegőben. Ilyen legyezője is kevés királynénak volt még. A szónok abbahagyja beszédét és várja, míg a féktelen lelkesedés lecsillapul. Hasztalan; nincs határa.
A királyné lesüti fejét ... és ez a hófehér arc egyszerre csak elkezd pirosodni ... mindid jobban-jobban. először csak nem olyan fehér többé, azután olyan, mint a frissen szűr tej, mintha rózsaszínnel volna befuttatva, azután piros lesz, mint az élet, piros, egészen piros.
Milyen káprázat! Ferenc József király mellett ott ült egy életpiros királyné. Egy percig tartott az egész. Szemei tágra nyíltak, a régi ragyogás kicsillant belőlük. S a szemekből, melyek úgy tudtak valaha mosolyogni, hogy egy szomorú országot vidítottak föl, egy könnycsepp buggyant ki. százan és százan látták a drága cseppet. Megvolt a reciprocitás. Egy mosolygó ország föl tudta vidítani a királynét.
Csak egy percig tartott.
A felséges asszony szeméhez emelte csipkés zsebkendőjét, letörölte vele a könnyet. Az éljenzés megszűnt, a szónok folytatta a beszédet, s a királyné arcáról kezdett lassan-lassan lefogyni a pirosság, mint ahogy a kés pengéjéről szemlátomást illan a ráfújt lehelet.
Egy perc és a király mellett újra ott ült a gyászba borult királyné, a Mater Dolorosa, halványan, csöndesen, érzéketlenül, mint egy fehér, mozdulatlan szobor, mely egy édes arcra emlékeztet."
Nagyon örülök, h megtaláltam ezt a topicot, mert én is nagy tisztelő vagyok. Úgy lettem rajongó, hogy a kedvenc virágom az ibolya és Ellának hívnak, a barátnőm hívta fel a figyelmem, hogy Sissinek is ez volt a kedvenc virága, és Mária Valéria lányát becézték Ellának. Így hát vettem a könyveket és olvastam róla és egyre jobban megszerettem.
Megpróbálok betenni egy képet.
Ferenc József koporsójától balra, az Erzsébet koporsója.