Keresés

Részletes keresés

Pegisu Creative Commons License 2005.09.17 0 0 397

Szia!

Igen itt vagyok, bár sokáig tartott, míg végigértem a hozzászólásokon.:-) Én is örülök, hogy itt vagy.

Előzmény: alminar (395)
Pegisu Creative Commons License 2005.09.17 0 0 396
Megpróbálok képeket feltölteni. Bár ahogy olvastam, ez nem egyszerű.:-)
alminar Creative Commons License 2005.09.17 0 0 395

Pegisu :)))

 

Örülök, hogy itt vagy, üdv a topicban...

 

 

Pegisu Creative Commons License 2005.09.17 0 0 394

Rengeteg új információt tudtam meg Erzsébetről a topic olvasása közben. Elsorolni sem tudnám. És a képek! Gyönyörűek! Megígérem, hogy én is teszek mejd fel fotókat és festményeket, de nem garantálhatom, hogy mind új lesz Nektek. Megpróbáltam megjegyezni, hogy Ti eddig már miket raktatok fel, de biztos nem sikerült mindet. Az idézetek is nagyon jók. Ötletes! És sose gondoltam volna, hogy Sissinek nem voltak fogai. De megnéztem pár képét, és tényleg nem mosolyog egyiken sem. A haját mindig is csodáltam. Én is növesztem, bár olyan hosszú sose lehet, mint az övé volt. Kiskoromban is, mikor a filmet láttam, teljesen odáig voltam a hajától és a ruháitól. Apropó, szerintetek Romynak műhajjal volt megtoldva az igazi haja a filmben? Mert olyan élethűnek tűnik, és hát az 50-es években még nem volt divat a ma oly gyakori műhaj. Olvastam, hogy sokotoknak nincs meg a film. A Dunán tényleg szokták adni, de a tv2-n is érdemes figyelni, énnekem onnan sikerült felvennem 8 éve.

Nagyon tetszett, hogy topictalit szerveztetek! A legelső hozzászólástól olvastam a topicot, így végigizgulhattam, hogy összejön-e vagy nem. És sikerült!!! A 4. oldalon (ha jól emlékszem) láttam a képeket és a beszámolókat a taliról. Biztos nagyon jól éreztétek magatokat! Mesélnétek egy kicsit Gödöllőről majd? Én még sosem jártam ott, mert nagyon messze van tőlünk, de nagyon kíváncsi lennák rá.

Erzsébet versei is mélyen érintettek. Sok versét nagyon is át tudom érezni. Gyönyörű költeményeket írt.

Arról sem tudtam, hogy Krúdy Gyula írt róla könyvet. Azt megpróbálom majd megszerezni. És az is teljesen új volt számomra, hogy Jókai többször is találkozott a császárnéval. Pedig hát logikus! Egy korban éltek, és Jókai gyakran megfordult az udvar köreiben.

Pegisu Creative Commons License 2005.09.17 0 0 393

Most akkor bemutatkoznék egy kicsinykét. 15 éves vagyok, és nagy Sissi-rajongó! Bár én inkább úgy nevezném magam, hogy Sissi-Romy rajongó. Amit most írok, az biztos furcsa lesz nektek. Úgy ötéves lehettem, mikor először láttam a Sissi-filmeket. Teljesen beléjük szerettem, és ez a "szerelem" azóta is tart.:-) Tudom, hogy Sissi valójában nem ilyen volt, és hogy teljesen máshogy érzett a császár iránt, de nekem valahogy könnyebb elhinnem ezt a szirupos sztorit. Nem akarom igazán megtudni, hogy milyen volt a valódi élete Erzsébetnek. De azért mégis érdekel. Ebben a kettőségben őrlödök. Sajnos túlságosan a szívemhez nőtt az a film. A tudattalattimban két Sissi van: az, akit Romy Schneider játszik, és az igazi. Mind a kettő érdekes. Romy Sissijét, már ismerem, szeretném az igazi Erzsébet világát is átérezni. Elég furán hangzik, igaz? Sajnálom, de nem tudom jobban leírni az érzéseimet. Sok könyvem van Sissiről, persze közel sem annyi, mint Nektek.:-) Felsorolom, hogy nekem mi van meg, csakhogy tudjátok:

-Sissi: Egy császárné élete (A filmek eredeti képei egy kötetben)

Ezt nagyon szeretem, mert a film történetét írja le.

-Sissi: A korona szolgálatában

           A sors kezében

Ennek a sorozatnak még hiányzik az első kötete. Ezeket a könyveket még nem olvastam. Bevallom, nem mertem elolvasni őket.:-) Tudjátok, amiatt amiről fenn írok. De most már 15 vagyok, és megbirkózom vele.

-Sigrid Laube: Sisi titkos szerelme

Ez nagyon tetszett, mert Sisi életének boldog szakaszáról szól. Ha jól emlékszem, ez Neked is megvan, szmel.:-)

Pegisu Creative Commons License 2005.09.17 0 0 392

Ma regisztráltam magam ebbe a fórumba, de csakis e topic miatt. Alminartól hallottam erről a helyről, és nagyon felkeltette az érdeklődésem. Elolvastam az összes hozzászólást! (Csak azután akrtam regisztrálni magam.) Nagyon tetszenek az emberek, kedves társaságnak tűntök. Remélem engem is megkedveltek majd!

Perdikkas 2 Creative Commons License 2005.09.16 0 0 391
Pozsony egyik központi terén áll a Grassalkovich-palota. A stílus ugyanolyan, de kisebb, mint a gödöllői palota, mert ennek nincsenek melékszárnyai, de hasonlóan szép ez is. Belülről nem láttam, azt hiszem nem is látogatható, de a parkjában azért lehet sétálni.





Perdikkas 2 Creative Commons License 2005.09.16 0 0 390
Az, hogy 1889 után depressziós lett és már sehol sem találta a helyét, az érthető is az átélt sorscsapások után. Úgyhogy nem is az a furcsa hogy ezután már kevesebbet tartózkodott Magyarországon, hanem inkább az -és ezt furcsállja Gerő is- hogy 1889 előtt is csak nagyon kevés helyén fordult meg az országnak. Idejének 95%át Gödöllőn töltötte. Jó, ez részben magyarázható azzal, hogy ez volt a magyar állam koronázási ajándéka, ez a kastély volt az ő tulajdonuk, úgyhogy más kastélyba Erzsébet csak mint vendég mehetett volna, de azért valljuk be őszintén, ez egy királyné esetében azért nem olyan nagy akadály. Most is rengeteg szép hely van a Kárpát-medencében, hát még képzeljük el, hogy 130 éve mennyivel szebb volt. Ráadásul a 325 ezer négyzetkilométer sem volt valami kevés, úgyhogy keresztöl-kasul bejárhatta volna az országot...mégsem tette. Gerő is ezt furcsállja, és én sem tudok ezzel mit kezdeni. Csak az a különbség kettőnk között, hogy Gerő András kissé...nem is tudom, talán ironikusnak nevezhető bevezetője arra megy ki, hogy tulajdonképpen miért is vontunk Erzsébet királyné köré glóriát? Hiszen igazából nem is a magyarsághoz, hanem saját szabadságához kötődött, az ország sem érdekelte Őt, csak Gödöllő, szabadságának és lovaglószenvedélyének helyszíne. Az Erzsébet-kultuszról beszélve is mintha némi irónia lenne a szavaiban,...amúgy szerinte Erzsébet annak ellenére lett a magyar világkép hőse, hogy igazából nem is sokat tett ezért...Szóval a lényeg az, hogy -bár lehet hogy nem ezzel a szándékkal írta az előszót-de szerintem sokkal nagyobb tiszteletet érdemelt volna Sissi, mint ahogy ez az alak megemlékezett róla.

A válasz az eredeti kérdésre viszont-hogy miért olyan kevés helyen járt az országban,miért nem járt pl. Erdélyben, vagy a Felvidéken is miért olyan keveset, az továbbra is rejtély marad, a választ Sissi már sajnos a sírba vitte. Bécstől éppolyan távol lett volna pl. Kolozsvárott, mint, mondjuk Genfben, jó, nem biztos, hogy kilométerre pontosan olyan távol:-) de a bécsi kötöttségeket éppolyan kevéssé érezte volna, ha pl. 2 hetet Kolozsvárott, 2 hetet Székelyföldön(a Hargitán vagy a Kárpátokban is mászhatott volna hegyet, amit ha jól tudom szeretett is), másik 2 hetet mondjuk a Zemplénben tölt. Sajnos ezt csak találgatni lehet, de én azért én hiszek abban, hogy az igazság nem olyan kiábrándító, mint amilyennek Gerő látja:-)

Egyébként az előszó, amit Gerő András a Brigitte Hamann-féle albumhoz írt, picikét rövidítve ugyan, de szó szerint ugyanaz a cikk, mint amit Gerő annak idején a Rubicon 1992. évfolyamának 4. számábna írt(ugyanezt a cikket újra megkjellentették a Rubicon 1999-es évfolyamának 9-10. számában, ami neked is megvan, szmel.
szmel Creative Commons License 2005.09.16 0 0 389
Egy idevágó vers:
Kísértés

Ne feddjetek meg érte, emberek:
Kétségek közt megtorpanok, letörve,
Hűs tófenékre bízom testemet,
S lelkem jövőnknek titkán csüng örökre.

Ha meg-megálltok majd a tó felett,
Nem lent a mélyben lelhettek meg engem,
A mennyel nézek farkasszemet
S füleljetek:nem onnan szól-e lelkem?

Sokáig néztem, hogy hab habra hull
A zöld vizen mormolva és igézve,
S kísértett ellenálhatatlanul
Tündérleányok bűvölő zenéje.

A tó susogta halkan, a habok
Szavával:"Jöjj pihenj meg zöld ölemben!
A megfáradt test jó ágyat kap ott,
S lelked csapong majd féktelen, kötetlen!"

Ugy tetszett, még a nap is hízeleg:
"Ha mélybe szállsz félelmek súlya nélkül,
Zöld habsírodra arany fényt vetek,
S lelked vakító lángom kapja ékül!"

De a kísértő perc elszállt felettem,
S mint gyáva eb, megint vackomra mentem.

A verset Mészöly Dezső fordította, visszadja a költemény Erzsébet megfáradt lelkét amely már pihenni vágyik
alminar Creative Commons License 2005.09.15 0 0 388

Jók a pöstyéni képek...

 

Sisi utazásaival kapcsolatban: "Sirály vagyok, sehová se való "

 

 

szmel Creative Commons License 2005.09.15 0 0 387
Szia Perdikkas:-D
Sissi azért is utazott, hogy ne kelljen Bécsben lennie...
Rudolf halála után seholsem találta a helyét, az emberek azt suttogták, hogy megbolondult...mindig fekete ruhát öltött, arcát fátyollal takarta el, csak Ferenczy Ida, és később Sztáray Irma láthatta az igazi arcát, öregen, ráncosan, hiszen 60 éves már elmúlott akkoriban...
A szomorú karcsú alak sokhelyütt feltűnt álnéven, Hohenembs grófnő néven utazott legtöbbször, mert egy grófnőnek nem kerítettek akkora feneket, mint pl.Ausztria császárnéjának, és hát ő utálta a felhajtást...Genfben is ilyen álnéven jelentkezett be Hotel Baurivage-ba.(Ha jól írom le a nevet)
Igazából a gyász keserítette meg, menekült minden-és mindenki elől.
Azonban fiatal császárnéként a kalandot kereste hazánkban, tetszettek neki a rebellis magyarok, akik úgy lázadtak a Habsburgok ellen, mint ahogy ő is, ezért fordult szertetete Magyarország felé.Később valóban elfordult hazánktól, de nem megúnásból, hanem elveszítette azokat a barátait, akik számára nagyon nagy vígaszt jelentettek.pl.Andrássy Gyula gróf, Deák Ferenc, akit a haza bölcsének neveztek.Jókai Mór is találkozott a királynéval és el volt tőle ragadtatva...
Elmaradtak a nagy falkavadászatok Andrássy halála után, a nagy viták,nem volt többé értelme Magyarországra látogatnia-úgy érezte.
A gyász töltötte ki a mindennapjait-érthető, hiszen a fiát veszítette el...
Ilyen magyarázatot tudok arra adni, miért is fordulhatott el tőlünk később Erzsébet.
Úgyhogy én sem értek egyet Gerővel, bár Fenc Józsefet egészen jól leírta egyik könyvében...
Perdikkas 2 Creative Commons License 2005.09.14 0 0 386
A szlovákiai útikönyvben, ami nálam volt, egyébként írják, hogy például 1916-ban Pöstyénben találkozott a gyógykezelésen ott tartózkodó Ferdinánd bolgár cár II. Vilmos német császárral és Habsburg Károly trónörökössel. Úgyhogy megfordultak itt egyéb hírességek is. Azt viszont nem írta, hogy Sissi is járt volna itt:( Pedig azért Ő is volt ám akkora híresség, mint az előbb említett uralkodók:-)

Ráadásul a Brigitte Hamann-féle Erzsébet királynés albumának a bevezetője, amit Gerő András írt, szintén nem említette Pöstyént, Azt írta, hogy öszesen 69 napot töltött máshol, mint Gödöllőn és Budapesten. Mindössze Mehádiát és Bártfát említi, valamint egy rövid látogatást Zágrábban és Fiuméban, meg hogy átrobogott egyszer egy éjjeli gyorsvonattal Erdélyen és a Magas-Tátra alatt. Úgyhogy úgy mentem Pöstyénbe, hogy nem tudtam róla, hogy járt ott Sissi, de azért jó így utólag is megtudni, hogy olyan helyen járt az ember, ahol Sissi is megfordult, 100 valahány évvel ezelőtt:-)
Egyébként szerintem elég felháborító, hogy ennek az Erzsébet-emlékalbumnak ez az ember(Gerő András) írta a bevezetőjét, mert a szöveg végig csak azt sugallja, hogy Erzsébetet abszolút nem érdekelték a szép magyar tájak, csak Gödöllő, és az is csak azért, mert ott szabadnak érezte magát. És szerinte a magyarsághoz sem kötődött különösebben, csak az előbbiek miatt. Szóval szerinte Erzsébetet csak az érdekei vezérelték. Nem tudom, hogy egy amúgy olyan szépre sikeredett albumot miért kellett elrontani azzal, hogy egy ilyen embert kértek fel arra, hogy megírja azt a nem odavaló bevezetőt? Persze azért még értékes könyv, mert nagyon sok szép kép van benne, és ez a Gerő-féle írás csak 2 oldal, amit persze nem muszáj elolvasni:-) De azért jobb lett volna, ha olyan embert kérnek fel az előszó megírására, aki jobban tiszteli Erzsébet királynét.

Persze az jó kérdés, hogy az évtizedek alatt miért nem járt több helyen is az országban, ha annyira szerette a magyarokat (ami szerintem nem kérdés:-) Ezzel szemben fél Európát beutazta. Sokat gondolkoztam ezen, és nem tudok jobb magyarázatot, mint hogy valószínűleg azért utazott annyit Európában, mert azok az országok mégsem az Ő országai voltak, ott talán nem érezte annyira, hogy uralkodó és nem érezte annyira az ebből fakadó kötelességeket, elvárásokat és talán nem is ismerték fel annyian, mint ha Magyarországon vagy Ausztriában utazgatott volna. Kint azért mégiscsak egyszerűbben tudott inkognitóban maradni. Valahogy nem tudok rá jobb magyarázatot, ha valaki tudna, akkor szóljon:-)
Előzmény: szmel (385)
szmel Creative Commons License 2005.09.14 0 0 385
Nagyon szépen köszönjük a szép képeket:-) szerencsés vagy, hogy láthattad azokat a szép helyeket...
Sissi egy fürdőkúrára utazott el Pöstyénbe, ahol az isiászát gyógyítatta...
Előzmény: Perdikkas 2 (384)
Perdikkas 2 Creative Commons License 2005.09.13 0 0 384
Augusztus utolsó hetét Szlovákiában töltöttem. Többek között voltam Pöstyénben is(szlovákul kb. Piestany),ami egy híres gyógyfürdőhely, kb 80 km-re ÉK-i irányban Pozsonytól. Ez persze idáig még offtopic, amiért mégis leírom itt, az azért van, mert ért egy kellemes meglepetés, ami Sissivel kapcsolatos. Nem számítottam rá, mert az útikönyv nem írta, de találtam ott egy Sissi-szobrot:) És ha már ilyen szerencsés voltam, akkor készítettem is róla néhány képet. Több példányban is felrakom, abból kettőn én is rajta vagyok. Nem tudok róla, hogy Sissi járt volna abban a fürdőben, de azért jó hogy ott is állítottak neki emléket:-)

Meg felrakok még két másik képet is. Ezek már nem Pöstyénben készültek, hanem Pozsony belvárosában. Ott sajnos nem találtam Sissi-szobrot, de azért váratlanul észrevettem egy Ferenc Jóska-mellszobrot és az egyik Winterhalter-féle képet Pozsony egyik híres kávézójában, a Kaffee Mayerben. Sajnos nem voltam bent, így csak kívülről csináltam felvételt ezekről, ezért van az, hogy a fényviszonyok miatt illetve az adott szögből nem sikerültek annyira jól, de azért felrakom ide őket.

A lényege az egésznek az, hogy néha érik ilyen kellemes élmények az embert, hogy amikor nem számítunk rá, egyszercsak rábukkanunk egy-egy Sissivel kapcsolatos dologra:)
Érdemes nyitott szemmel járni:)













szmel Creative Commons License 2005.09.13 0 0 383





szmel Creative Commons License 2005.09.13 0 0 382
Lucheni a börtönben a saját nadrágszíjával akasztotta fel magát, mivel nem volt más eszköze...
A bűnét nem bánta meg, sőt engedte magát elfogni, mint aki dicsőségben vonul be a majd a történelembe...
Előzmény: Perdikkas 2 (381)
Perdikkas 2 Creative Commons License 2005.09.13 0 0 381
Bizony, már 107 éve, hogy megölte az a gőzös agyú anarchista. Lucheni az orleans-i herceget akarta megölni, de az mindig idejében továbbutazott. így más áldozat után nézett, és ez sajnos pont Sisi volt. Lucheni pedig sajnos nem kapta meg a méltó büntetését, talán jobb lett volna ha kiadják a Monarchiának, Ferenc Jóska biztosan kivégeztette volna...

Bár azért szerencsére így is megbűnhődött-bár korántsem eléggé-életfogytiglant kapott, ami azért volt számára óriási csalódás, mert azt szerette volna, ha felakasztják, és így-szerinte-hősi halált halhat. Volt magánzárkában. sötétzárkában is, a börtönéveket meglehetősen rosszul viselte, és végül 1910 körül öngyilkos lett.
Előzmény: szmel (379)
szmel Creative Commons License 2005.09.11 0 0 380
Nem tette be a 3. képet:-(majd most...

szmel Creative Commons License 2005.09.11 0 0 379
Tegnap volt Sisi halálának szomorú évfordulója, 1898. szept.10-én ölte meg egy anarchista, Luigi Lucheni, aji bár nem Sissit akarta megölni, hanem egy királyt, de mivel az hamarabb elutazott, így más célpont felé vette az irányt...
Sisi pedig pont Genfbe utazott....





[image4

szmel Creative Commons License 2005.09.08 0 0 378
Igen, és volt még egy szeretett képe:-)ez...

Előzmény: alminar (377)
alminar Creative Commons License 2005.09.07 0 0 377

Bécsben a császár dolgozószobájában is ez van, állítólag ez volt az egyik kedvenc képe Sisi-ről...

 

 

szmel Creative Commons License 2005.09.07 0 0 376
Ez egyike azoknak a portréknak,melyeket Winterhalter készített a császár kérésére a fiatal Sissiről:-)
Előzmény: alminar (375)
alminar Creative Commons License 2005.09.07 0 0 375

Ez a kép van a spanyol könyv borítóján... :)))

 

 

szmel Creative Commons License 2005.09.07 0 0 374
Szia alminar:-)
Sisi többféleképpen is írta a nevét, Sissy, Sisi, Sissi...hangulattóül függött nála...
Más könyvben azt olvastam, hogy a Romy filmekben "vezették be", hogy Sissy, mert a Sisi örökösök levédték a Sissi, és a Sisi változatokat, ebben is lehet valami...

Előzmény: alminar (373)
alminar Creative Commons License 2005.09.05 0 0 373

Én az osztályommal voltam tavaly osztálykiránduláson Prágában és odafelé megálltunk, sajna csak pár órára, Bécsben. Közösen megnéztük a császári lakosztályokat aztán teljesen véletlenül a Sisi Museum még csak pár hete nyílt, így azt is megnéztük...

 

Szóval számomra is totálisan újdonság volt, hogy van Sisi Museum...

 

Sose tudom , melyik a helyes: Sisi v. Sissi??? :)))

 

 

szmel Creative Commons License 2005.09.05 0 0 372
Nem tudtam, sajnos még nem volt szerencsém megtekinteni ezt a csodálatos kastélyt, de ami késik nem múlik...

Előzmény: alminar (371)
alminar Creative Commons License 2005.09.03 0 0 371

Szia!

 

A német fordítást csak kölcsönkaptam, és nemsokára vissza kell adnom a tulajdonosának, de majd e-mailben akkor pontosan megírom a könyv adatait.

Azt hiszem, akitől kaptam, talán Ausztriában vette pár éve.

 

Spanyolországban mindenki szereti Sisi-t, találkoztam spanyolokkal, akik júliusban Prágában és Bp-en jártak, és természetesn meglátogatták Sisi kastélyát Gödöllőn.

 

Azt tudtad, hogy tavaly óta a Hofburgban a császári lakosztályok mellett Sisi Múzeum van???

 

 

szmel Creative Commons License 2005.09.01 0 0 370
Szia alminar:-)
Engem érdekel a német fordítás, és üdvözöllek a fórumon:-DD
Az e-mailcímeim:szmel@freemail.hu, vagy szmelli@vipmail.hu
Ha van valamilyen anyagod küldd el, ha lesz időm, próbálok belőle fordítani...
Előzmény: alminar (369)
alminar Creative Commons License 2005.09.01 0 0 369

Spanyolországban vettem egy könyvet Sisiről, amit Angeles Caso írt, és egyfajta fiktív napló...

Még németül kaptam kölcsön, de bár németül nem tudok olyan jól, bele-beleolvastam elég sokat... Szóval van német fordítás, ha vkit érdekel...

 

Kíváncsi vagyok rá, milyen lesz eredetiben..., spanyolul...

 

 

 

 

 

 

szmel Creative Commons License 2005.09.01 0 0 368
Augusztus 18-án elfelejtettünk megemlékezni Ferenc József születésnapjáról:-(
Most bepótoljuk:-)) Ez a részlet a király egyik látogatását írja le...
A király a mücsarnokban

Budapest, máj. 4.

"Ő felsége a király délután egy órakor megjelenésével tüntette ki az uj mücsarnokot, melyet a törvényhozás emelt a magyar müvészet számára s melynek ma volt az ünnepélyes felavatása.
Élénkség, sürgés-forgás uralkodott a mai szép napsugaras délelőttön a kiállitás Andrássy-uti főkapuja előtti tágas térségen.
Tizenkét óra körül a közönség a térségen mindjobban gyülekezett s lassankint a mücsarnokhoz vezető kocsiut mentén két oldalt tömött sorfalat képezett a tömeg, hogy megvárja ő felségét, ki egy órakor volt érkezendő a mücsarnok megnyitására.
A főherczegek odakünn maradtak a terrasseon és a megjelent közönséggel együtt várták a királyt. Néhány perczczel egy óra után érkezett meg ő felsége nyitott kocsiján, mellette hadsegéde ült. A merre csak a kocsi elhaladt, mindenütt zugó éljenzés hangzott körötte. A mücsarnok lépcsőinél Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter fogadta, kivel a király kezet szoritott. A terassera érve a főherczegekkel váltott nehány szót, majd belépett a pompásan diszitett előcsarnokba. Harsogó éljenzéssel fogadták itt a királyt, a ki szivesen fogadta a köszöntést. A király után jöttek az előcsarnokba az összes főherczegek és kiséreteik.
A délszaki növényekkel körülvett hatalmas Hungária szoborral szemben állott meg a király vele szemben Wlassics Gyula miniszter, a ki a következő beszéddel üdvözölte:
Császári és apostoli kir. Felség!
Legkegyelmesebb Urunk!
Fogadja felséged legmélyebb hódolatunk legélénkebben érzett hálánk és határtalan örömünk kifejezését, hogy a magyar képzőmüvészetnek emelt ez uj csarnokban a magyar állam ezer éves fennállásának emlékére rendezett legelső mükiállitást legmagasabb látogatásával kitüntetni és ezzel örökké emlékezetessé tenni kegyeskedett.
A magyar müvészet legelső és mindenkinél gondosabb védnökének a magyar sziv egész melegével, odaadásával és rajongásával hőn szeretett urunknak, királyunknak ez első látogatása legyen a müvészet ez uj templomának örökké ragyogó fölavató ünnepe.
Ünnep, mely áraszszon oly sok fényt, dicsőséget és áldást a magyar müvészet fejlődésének utjaira, hogy a jövő kor küzdelmeiben a magyar müvészet mint egyik leghatalmasabb erkölcsi erő, a magyar nemzet fenmaradásának és fölvirágzásának mindenki által elismert elsőrendü tényezője legyen.
És ez ugy lehet, ha a magyar felelős kormánynak a társadalom és a magyar müvészet minden ihlete, minden müvelője, mindenha a müvészet mai koronás védője, a mi urunknak, királyunknak fejedelmi erényekben tündöklő kötelességérzetét és a közmüvelődés igazi erényei tartalmáért lelkesedni tudó emelkedett felfogását mint példaképet követi.
Adja az isteni gondviselés, hogy ugy legyen! Példaképünk tündököljön sokáig! Éljen a király!
- Éljen a király! kiáltotta hosszasan az előcsarnokban félkörben felállitott diszes közönség.
Majd a király szavai hangzottak el a teremben, a ki a következőket mondotta:
Örömmel jöttem a müvészek ezen uj hajlékának felavatásához; őszintén kivánom, hogy az a szépen fejlődő magyar képzőmüvészetnek ujabb lendületet adjon a további felvirágzáshoz.
A közönség lelkesült éljenzése közepett indult meg a király az első képterem felé, a hol szintén előkelő nagy és főként hölgyközönség várta. Utjában odafelé első sorban Csáky Albin grófot szólitotta meg és kezet fogott vele. Majd Wlassics felé fordulva kérdezte:
- Hát a régi mücsarnokkal mit csináltak?
A közönség soraiban ekkor Jókait pillantotta meg a király, hozzáment és szivélyesen kezet szoritva vele, kérdezte:
- Hogy van?
A képteremben Bihari Sándor kalauzolta a királyt, a ki nagy érdeklődéssel nézte a kiállitott képeket.
- Mind uj kép ez?
A király ezután Benczur Gyulával beszélt néhány perczig Budavár bevétele czimü és a főváros tulajdonát képező festményéről.
Tovább menet észrevett egyet azok közül a képek közül, a melyek az ő tulajdonát képezik.
- Ez az én festményem mondotta mosolyogva.
A királynak ugyanis 28 képe van a kiállitáson, melyek mindegyikére ráismert. Koroknyai Ottónak Mátyás király bevonulása Bécsbe czimü festményét hosszan szemlélte és azután bemutattatta magának.
- Ön festette a Javithatatlant?
Különös érdeklődéssel nézte a király Horowitz festményeit és mikor Tisza Kálmán portraijához ért, megállott és elösmeréssel mondta Horowitznek:
- Nagyon jól van eltalálva.
Margittay Párbaj után czimü képe is tetszett a királynak.
- Az igaz szomoruság kitünően van eltalálva - mondotta az időközben bemutatott müvésznek.
Hohenlohe német kanczellár arczképénél a király oda szólittatta Balló festőt és azt mondá neki:
- Nagyon jó. Festette a herczegnét is?
Karvaly Mór Huszárok czimü képe előtt szintén nehány perczig állott a király és a müvésznek azt mondta:
- Nagyon sokat haladt két év óta.
Ferraris festő a kiállitásra feleségének a portraiját állitotta ki, a mely szintén nagyon érdekelte a királyt.
- Ki ez a hölgy? kérdezte Biharitól. Bihari ekkor bemutatta a királynak Ferrarist meg a feleségét is, a kivel a király kezet szoritott.
A retrospektiv kiállitáson keresztül a király a szobormüvek kiállitásához ért, a hol Zala György kalauzolta. Felette kedves epizód játszódott le itten. A királynak ugyanis feltünt egy kis szobor, a melyen egy nagyobb fiu egy kulacsból bort akar tölteni egy kis gyermek szájába.
- Ki csinálta ezt a szobrot? - kérdezte a király.
És ekkor bemutatták a királynak Teltsch Edét, a fiatal szobrászt, a ki jelenleg a honvéd gyalogságnál szolgál mint önkéntes és már a káplárságig vitte.
A kis szobrász katona bátran szalutált és megállott a király előtt.
- Hol tanult? - kérdezte a király.
- Bécsben! - volt a felelet.
A király ekkor végignézett a kis honvéden és azt kérdezte tőle:
- Mióta szolgál?
Három óra felé járt az idő, a mikor a király a szoborkiállitásból visszatért az előcsarnokba és szintén teljes megelégedésének adott kifejezést a látottak felett, a közönség lelkesült éljenzése közben kocsijába ült és távozott. A királylyal egyidejüleg elhagyták a mücsarnokot a főherczegek is.
(Nemzet, május 2.)
A király a Vigszinházban.

Budapest, máj 6.

Nagy és diszes közönség gyült ma egybe a Vigszinházban. Az a hir, hogy a király magas látogatásával fogja szerencséltetni a Vigszinházat, nagy lelkesedést idézett elő az uj szinház közönsége körében, és már 7 órakor majdnem egészen megtelt a szinház. A király páholyával szemben Bánffy br. miniszterelnök ült Latkóczy belügyminiszteri államtitkárral.
A hüvös, esős idő daczára, nagy közönség gyülekezett a szinház előtt, a mely türelmetlenül várta a felséges urat. A király pontban fél 8 órakor érkezett leányával, Gizella bajor herczegnővel és Paar gr. főhadsegédével együtt. A közönség lelkesen megéljenezte ő felségét.
A szinház csarnokában már ott várták a felséges urat Széll Kálmán Hatvani Deutsch Sándor, Szécsy Ferencz dr., Faludi Gábor.
Széll Kálmán meleg szavakban üdvözölte a királyt, örömét fejezvén ki a magas látogatás felett, mire a király igy szólt:
- Nagyon szivesen jöttem el ebbe a szép szinházba.
Ezután néhány szivélyes szó elmondása után a felség leányával együtt felsietett a páholyába. A mint a közönség megpillantotta a királyt és leányát, felállott és lelkes éljenekkel üdvözölte a magas vendégeket.
A királyi páholy gyönyörüen volt diszitve. A külön bejáratnál pompás keleti szőnyegek fedik a padlót egész a mahagóni karfáju és aranyrácsozatu lépcsőig, mely fölvezet a páholy előtermébe. Ez előterem piros damaszttal boritott falain négy-négy izzó-lámpából és egy-egy áttetsző üveggolyóból álló applique-ek vannak alkalmazva, melyek nappali fényt terjesztenek a mult század végének styljében diszitett és kiváló finom izléssel berendezett teremben. A lépcső legfelsőbb fokánál nagy aranykeretü falitükör van alkalmazva és ez alatt a kiszökő párkányon óra, tüztartó és hamutartó áll. Mind e tárgyak összhangban vannak idomra nézve a terem egész berendezésével. Különösen az óra gyönyörü piczinyke oszlopot formál, melyen egy borsónagyságu, gyémántokkal környezett óralap látható; e fölött egy ámor játszadoz virágokkal, ki felé Chapu »Jeunesse« czimü hires szoboralakja nyujt föl egy maréknyi babért. A tükörtől balra egy kerekded fülke van, melyben pamlag előtt asztalkákon frissitők állnak; a fülke fölött pedig gazdag, aranyozott faldisz közepett a magyar korona fénylik. A tükörtől jobbra van a páholy bejárata, és e mellett márvány asztalkán áll ő felsége a királyné arczképe pompás arany és elefántcsont keretben. Az arczképen megkapó módon jut kifejezésre a felséges asszony ama hóditó bája, melyért egész életén át »a kegszebb királynénak« nevezték. A páholy nem tulságos nagy, de kényelmes. Párkányánál két nagy karosszék áll ő felségeik számára, ezek mögött négy a kiséretnek. A páholy, összhangban a szinházzal, Mária Terézia kora izlésében van diszitve; kivételt ebből csak a szinlaptartó képez, melynek arany és elefántcsontból egyberakott fogantyus kerete Louis-seize-stylü, mint az első teremben álló arczkép kerete. A szinlap, mely a müipar eme remekébe van illesztve aranynyal nyomatott fehér selyemre.
Ő felségét kellemesen lepte meg az előkelő fény és a nemes izlés, melylyel páholyát diszitették; és e fölötti megelégedésének kifejezést is adott.
A mint a király helyet foglalt a páholyában, azonnal kezdetét vette a Kozma Andor gyönyörü prologja. A király nagy figyelemmel hallgatta a prologot, folyton a szinpadra nézett mi alatt Plautus, Moliére, Kisfaludy alakjait élénken magyarázgatta leányának. Gyönyörü jelenet volt az, a mikor Kisfaludy dicsőiti a »bölcs, a nemes, a nagy király«-t, az egész közönség a király felé tekintett, tapsolt és éljenzett, a király pedig többszöri főhajtással köszönte meg az óvácziókat. A prologot a közönség zajosan megtapsolta.
Ezután következett »Az államtitkár ur« czimü vigjáték, a mely ma is pompás hangulatban tartotta a közönséget. Az előadás is kitünő volt és a közönség nem győzte eléggé kifejezni elismerését a derék szinészek iránt.
A király az első felvonás után elhagyta a szinházat. Távozása előtt Széchényi Béla gróffal váltott nehány szivélyes szót, majd bemutatták neki Szécsi Ferenczet és Faludit, kiknek a király megelégedését fejezte ki. Aztán bemutatták a királynak Fellner müépitészt, kihez a király igy szólt:
- Ön épitette ezt a szinházat?
- Igenis, felséges uram - felelé Fellner - ez már az én 27-ik szinházam.
- Igazán nagyon szép és tágas szinház, jegyzé meg a király.
Ezek után a király leányával Gizella bajor herczegnővel együtt kocsiba ült és a közönség lelkes éljenzései között haza hajtatott.
(Nemzet, május 7.)
Az Akadémia diszünnepe.


Budapest, május 18.

Az Akadémiának ritka ünnepe volt tegnap: a magyar tudományosság fölszentelt csarnokát látogatásával tisztelte meg a legelső magyar ember. A nagy történelmi napok közt, amelyek méltóságos, sürü sorban követik egymást mostanában, s amelyeket igazi jelentőségükben csak a jövő nemzedéknek multba visszatekintő szeme fog megitélhetni, külső diszre is, belső tartalomra is egyaránt kivált a tegnapi ünnep. Pálmaágak és örökzöld lombok boritották a hatalmas teremnek máskor sima oszlopait, cifraságait, annak jeléül, hogy a király látogatásának emléke örök időkre egyik legfényesebb lapja lesz az Akadémia történetének. Kállay Béni értekezését mély figyelemmel hallgatta végig a király s fenséges rokonai. A közös kormány egyik legnépszerübb s mindenesetre legmagyarabb tagja impozáns képet fest ebben az értekezésben a magyar nemzet multjából s a dicsőséges emlékek hatása alatt merész és nagyszabásu jövendők körvonalait rajzolja meg. Komoly bölcsek mély és rendületlen hite, lelkesedés a szivekben, éljenző zugás az ajkakon, ragyogó diszruhák s örömtől még jobban ragyogó szemek adták meg az Akadémia ezredéves diszgyülésének igazán ünnepi jellegét.
A gyülés lefolyásáról a következőkben adunk számot.
Tegnap délelőtt tiz órára volt kitüzve a Magyar Tudományos Akadémia ezredéves diszgyülése, amelyen a király is megjelent. A közönség már kilenc óra körül sürün ellepte az Akadémia palotájához vezető utakat, amelyeken már kilenc órától kezdve egymást érték a szebbnél szebb fogatok. Mindenfelől ragyogó diszmagyar ruhák, csak itt-ott elvétve pár frakk, fényes katonai egyenruhák s a hölgyek is, akik jegyhez jutottak, az alkalomhoz illő ruhákban jelentek meg.
Az Akadémia igazgatóságának tagjai és az elnökség, báró Eötvös Lóránt elnök, Császka György érsek, Tisza Kálmán, gróf Széchenyi Béla, gróf Dessewffy Aurél, Szász Károly, Gyulai Pál, Pulszky Ferenc, Kautz Gyula, Vámbéry Armin, Zichy Antal, Bőthy Zsolt és Szily Kálmán főtitkár az előcsarnokban várták a fejedelmi vendégeket, mindnyájan diszmagyarban.
Körülbelül háromnegyed tiz volt, amikor az első udvari kocsi előrobogott és kiszálltak belőle József és József Ágost főhercegek. József főherceg magyar tábornoki egyenruhában volt, fenséges fia pedig dragonyos főhadnagyi ruhát viselt. Mindketten az előcsarnokban maradtak az urak közt s ugy várták meg Kóburg Fülöp herceggel együtt, aki nehány perccel később érkezett, a királyt.
Pontosan tiz órakor éljenzés hallatszott az Akadémia főhomlokzata előtt való téren s a közönség tiszteletteljesen utat nyitott az előrobogó két udvari kocsinak, amelyek közül az elsőben a király ült, honvédhuszár tábornoki egyenruhában, mellette gróf Paar főhadsegéd, a másodikban Somogyi és Pollák alezredesek, a király szárnysegédei.
Báró Eötvös Lóránt a király elébe sietett s felkisérte a szőnyegekkel és délszaki növényekkel szépen diszitett lépcsőkön az elsőemeleti diszterembe, ahol már együtt volt a meghivottak fényes társasága. (...)
Az elnöki asztal körül báró Eötvös Lóránt elnök, Pulszky Ferenc és Gyulai Pál osztályelnökök és Szily Kálmán főtitkár foglaltak helyet.
Most fölállt báró Eötvös Lóránt és a következő megnyitó beszédet mondotta:
Felséges császár és apostoli király!
Legkegyelmesebb urunk!
Örömtől dobog szivünk ebben a percben, melyben Felséged közöttünk, a magyar irodalom és tudomány munkásai között megjelenvén, magas kegyének ez ujabb nyilvánitásában szentesiti azt a magasztos föladatot, melynek teljesitését a nemzet ránk bizta. Fejleszteni az atyáinktól öröklött nyelvet és irodalmat, hogy az ne csak csengő szavakban, hanem gondolatokban is gazdagodjék és müvelni a tudományt, nem szolgai utánzással, hanem a szabad szellem önálló gondolkodásával, ez a mi föladatunk. Nemzeti becsvágyunk pihenést nem enged, egy sorban akarunk haladni a legelsőkkel ama nemzetek között, kiknek szomszédságában őseink immár ezeréves államunkat megalkották. «Magyarország nem volt, hanem lesz» - ezt a jelszót véste be Széchenyi István gróf a Magyar Tudományos Akadémia alapkövébe. Nem feledkezhetünk meg erről ma sem, amikor államunk ezer éves fönnállásának ünneplése közben a multakról emlékezünk, mert érezzük, hogy ez ezer év dacára is fiatal nemzet vagyunk, mely nem elégedhetik meg multjának dicsőitésével, hanem kell, hogy még nagyobb dicsőségét a jövőben keresse.
Viharos éljenzés után báró Eötvös Lóránt elnök bejelentette, hogy Kállay Béni pénzügyminiszter, az Akadémia tiszteleti tagja, akadályozva van a megjelenésben s igy Az Árpádok és a magyar állam czimü értekezését, amely a diszgyülés egyetlen tárgya, Szily Kálmán főtitkár fogja felolvasni.
Az értekezésnek itt adjuk bő kivonatát.
Történeti nemzetté lettünk e földön, amely ma is a miénk. Ezer éve áll fönn a magyar állam, ezer éve él a magyar nemzet. Meghatottan és méltó büszkeséggel tekinthetünk végig tizszázados történetünkön. De az öröm, a megelégedettség érzésébe kétely és aggodalom is vegyül. Mi sors vár ránk? Van-e még remény, hogy élni fogunk a távol jövőben is, mint magyar nemzet, magyar állam? Megnyugtató választ keresve e borus kérdésekre, föltünik előttünk az elmult s a még jövendő ezer év mesgyéjén honszerző Árpád fenséges alakja. Keveset tudunk felőle. Életét, tetteit derengő homály födi. És ez jól van igy. Emberi gyarlóság legalább nem homályositja el azt a tiszta eszményi képet, amely nemzetünk első vezéréről minden magyar szivében él a mai napig. A középkornak ez a szakasza nem mutat föl Európa egyetlen államában sem oly kiváló, oly nagy tehetségü uralkodó házat, mint amilyen az Árpádok dinasztiája volt. Árpád és utódai nem csak országot alapitottak, ők emelték azt a hatalomnak és a tekintélynek arra a magas fokára is, amelyet hazánk akkor elfoglalt. Az Árpádok vetették meg azt a szilárd alapot, mely a magyar nemzetnek ezeréves életet biztositott. És az Árpádoknak több századra terjedő következetes politikája, ránk nézve nemcsak a multban bir értékkel és jelentőséggel. Abból merithetjük talán a második ezerév küszöbén a reményt, hogy van még jövője e nemzetnek...
A magyar jellemből hiányzik a hajlam vallásos rajongásra. Már a hosszu együttlétben a kozarokkal, ahol mohamedán, zsidó és keresztény békésen megfért egymás mellett, megtanult népünk türelmesnek lenni a más hitüek iránt. És ha mégis szivósan ragaszkodott a pogánysághoz, ez nem annyira buzgóságból történt, mint inkább azért, mert a pogány vallást az ősi nemzeti szokások szimboluma gyanánt tekinté. Éppen ez okból az uj haza földjén sem terjedt el a kereszténység. Csak az ország déli és keleti részein hirdették az igét Bizáncból jött téritők, csekély eredménnyel ugyan, de nem egészen sikertelenül. Géza pogánynak született és ugy látszik, szivében megőrzé haláláig a ragaszkodást az ősi hithez. De azért megkeresztelkedett. Mondják, hogy felesége vette rá őt e lépésre. Meglehet. De a szép Sarolta valószinüleg a keleti egyház hive volt, Géza pedig a nyugatrómaihoz csatlakozott. Talán éppen a sürübb érintkezés a katolikus németséggel inditotta őt ez elhatározásra. De bármint volt is ez, azáltal, hogy Géza maga is katolikus lett s hogy népének is a római egyház tanai szerint hirdetteté a kereszténységet, elvált örökre a magyar nemzet a Kelettől. A gondolkozás és akarat, az eszmék és érzések összesége, melyet nyugat-európai civilizációnak nevezünk, a kereszténység általános befolyásán kivül, ama mélyen bevésődő hatásnak köszöni létrejöttét, melyet a középkor első századaiban a romai egyháznak egyetemes, központi jellege gyakorolt.
Az Árpádok Magyarországa teljesen centralizált állam volt, az egyetlen akkor egész Nyugot-Európában. Mi már az állam megalakulásánál létesitettük azt, amit Európa csak százados harcok árán érhetett el. Nem képzelhető ez másként, mint hogy e szervezet összhangban állott a magyar nép szellemével. Ha nem igy lett volna, nem állhat az fenn három századon át. Uralkodói hatalmukat arra használták föl, hogy amennyire e földön lehetséges, megvalósitsák a nemzeti ideálokat. Első szent királyunknak egész müködésében nincs egyetlen vonás sem, mely önző, időhöz kötött vágyakat, törekvéseket árulna el. Amit tett, nemzetéért tette; nemcsak a jelenben, de a jövőt is tekintvén. A legtisztább idealizmus ez. Azzal, amit végzett, amit elért, megmutatta a magyarnak, hogy csak ugy boldogulhat, ha uralkodó és nemzet egyaránt eszményekért küzdenek. Ez az eszmény pedig: Magyar legyen e nép a földi létnek végső határáig, mely számára a végzet könyvében ki van jelölve - és legyen méltó társa ama nemzeteknek, amelyek elüljárnak az emberi haladás utján.
Ujra kérdezhetjük most már, mi sors vár még ránk? Van-e remény, hogy élni fogunk a távol jövőben is mint magyar nemzet, mint magyar állam?
Élni fogsz oh magyar, ha megszivleled a magasztos tanuságot, melyet Árpád vére hagyott rád drága örökségül. Előre hát, küzdj bátran tovább, ernyedetlenül, és bizzál önmagadban. De hogy küzdelmedet siker koronázza, hogy bizalmad soha meg ne inogjon, tégy ugy, mind őseid tevének, foglald mindennapi imádba a fohászt: Isten áldd meg a magyar királyt!

Az értekezés befejezésével az egész gyülekezet felállott és megéljenezte a királyt, aki némán megköszönte, majd odament az elnöki emelvényhez és elismerését fejezve ki báró Eötvös Lóránd elnöknek, vele, Pulszky Ferenccel, Gyulai Pállal és Szily Kálmánnal kezet fogott. Azután a közönség felé fordulva, nehány elismerő szót mondott Kállay Béninének s elhagyta a termet. Követték őt a főhercegek és az egész kiséret.
Az Akadémia előtt a sokaság szintén lelkes éljenzésekkel fogadta, amikor kocsira szállt."


Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!