Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Szia! Engem a beruházás hosszútávú, lakossági tapasztalatai érdekelnének. Ha vannak ilyenek, akkor kérlek oszd meg velem. Pl.: Megtérül-e a befektetéshez használt saját erőd és az általad fizetendő hiteled a rendszered élettartamának végéig? Ha igen, akkor mennyivel kerül kevesebbe így a rendszered elöregedéséig az energiád? Milyen energia tarifával számoltad ezt ki? Ha elöregszik a rendszer, akkor a felújítási költségek mennyi idő alatt térülnek majd meg? Összességében a beruházás és a fenntartás költségeihez viszonyítva hány százalék hasznot hozott neked a napelem telepítése évente átlagban? Garantálja-e valaki, hogy majd évekkel később is annyi lesz az energia felvásárlási és eladási ára, mint a telepítéskor? Ha van ilyen garancia, akkor hány évre, a rendszer megtérülési, illetve elöregedési ideje nem hosszabb? A napelemeid elhelyezkedése eltér e az optimális déli iránytól, és változtatható-e a dőlésszögük?
Európában sokfelé látni balkon-napelemeket. Szerintem semmi baj nincs velük, igen esztétikusan megszokták csinálni.
A modern háztartási szélturbinákat már nem úgy kell elképzelni, mint egy mahasan lévő ventillátort... :) Az avatatlan szem fel sem ismeri ezeket ... :)
Amúgy a szépség szubjektív... Az én szememben a házakon lévő napelem-táblák szépek, modernek, praktikusak.
Valahol láttam egy utcaképet, ahol voltak balkon napelemek. Mit mondjak, én se engedélyezném, mert nagyon ronda. A háztetőkön se szép, de akinek kell csinálja. MIni szélerőműveket meg elképzelni se tudom egy városban.
Szia, ne aggódj, a történelem sem emlékszik ránk. De annyit biztosan tudsz te is, hogy a törökök után a német nyelvűek gyarmatosították kivéreztetett hazánkat. Úgyhogy valójában tőlük, hiszen a hatalom az ő kezükbe került. De csak addig, amíg nem akadtak náluk okosabbak.
Ahogy én tudom, az őseim nem kaptak ingyen csak egy jobbágytelket, ahol a házunk áll ma is. Akkor kapták, amikor visszajöttek ide a nyírségből. Birkát tartottak, és az uradalmi legelőn legeltettek, cserébe a szaporulat egy részével fizettek. Aprócska földjüket saját verítékükkel rakták össze később, sok idő alatt. Semmiféle földesúr szétosztott vagyonáról nem hallottam a családi történeteinkben. De az is lehet, hogy csak elhallgatták.
Másik hozzászólásodból (162439): "Ha szerinted is semennyire sem számonkérhető, akkor te pontosan mit is csinálsz most?"
Gondolom az nem tetszik, hogy megkritizáltam a kárpótlás eredményességét. Tehát olyan problémát látok, és bosszankodok miatta, ami más emberek szerint nem is létezik.
"Van, ahol működik a demokrácia, ha szerinted Mo-n nem működik, mit tudnál tenni, hogy működjön?"
Nem írtam olyat, hogy itthon nem működik a demokrácia. Azt írtam, hogy olyanok is felhasználják eszközként, akiknek csak a hatalom a fontos, és minden mást be tudnak áldozni érte. Szerintem ez ellen annyit tudok tenni, hogy tájékozódok, és én is megosztom másokkal a gondolataimat.
"Honnan tudod, hogy a kisebbik rosszra szavazol, ha a másik rosszat nem ismered? Nem lehet, hogy te csak az ismert rosszra szavazol?"
Nem tudom biztosra. Hogyan is szerezhetne bárki teljes bizonyosságot? De amíg két dolog összehasonlításakor észreveszem, hogy melyik pusztítja kevésbé az életet, vagy melyik az életpártibb, addig látni fogom, hogy merre kell továbbmennem.
Nagyon melankólikus , visszatekintő állapotban vagy.
Amit én tudok. A földosztás a 2 VH között zajlott, legalábbis megkezdődött.
Az én nagyapám kapott vissza földet, látástól vakulásig melóztak rajta, de a hagyma ott rohadt a földeken nem kellett senkinek.
Adóba meg elvitték a jószágot, keserves idő volt.
Nem kellett nagyon győzködni, hogy lépjen be a TSZ be és 70 feletti korában, amikor nagyon fájt a lába hálásan emlegette , hogy milyen jó is a pár 100 ft nyugdíj.
Tévedsz. Én ezekről a dolgokról leginkább csak édesanyámtól, nagybátyámtól és nagyapámtól hallottam, akik mindezeket személyesen élték át. Később előfordult, hogy egy-két ismerősöm személyes beszélgetéseinkkor jelezte, hogy hasonló volt az ő őseinek sorsa is.
Nem értem, hogy miért nem érted az 1. pontot, ha a többit meg igen. Három különböző történet, amikben az agresszió egyre kevésbé van elbújtatva. De a lényeg az, hogy az áldozatnak nincs választási lehetősége egyik esetben sem: végleg elvettek tőle valamit.
Jó, akkor nem elvették, hanem hagyták, hogy a userek elveszítsék. :) A végén valahogy mégis tsz-föld lett és apósom meglehetősen jó részt szakított belőle magának, abból él a sógorom. Mert a férjem lemondott az örökségről a testvére javára. Majd remélem az unokája nem fog azon siránkozni, hogy elkótyavetyélte, mint suta rokonsága a kárpótlási jegyeit. ;P
Tudtommal a tsz-ek meg a földnyilvántartás kapcsán nincsenek titkosítások, bár az elképzelhető, hogy a védett személyek ingatlanjainak tulajdoni lapjait nem lehet kikérni, de valószínűleg az se gond, innen tudunk a folyamatosan növekedő alapterületű Rogán-lakásról. Vagy Rogán nem tartozik védett státuszba.
Ha szerinted is semennyire sem számonkérhető, akkor te pontosan mit is csinálsz most?
Van, ahol működik a demokrácia, ha szerinted Mo-n nem működik, mit tudnál tenni, hogy működjön?
Honnan tudod, hogy a kisebbik rosszra szavazol, ha a másik rosszat nem ismered? Nem lehet, hogy te csak az ismert rosszra szavazol? :)
Eleve ott bukik az egész, hogy a kényes jogi státuszt nem csak a kárpótoltakra értem. Mert kinek adod vissza? Annak, akitől közvetlenül elvették vagy annak a földesúrnak, akinek a birtokát előbb szétosztogatták? ;) Vagy mindkettőnek? Mert utóbbi megoldható kárpótlási jeggyel, előbbi meg erősen véleményes, hogy hogy lenne igazságos. Ugyanis a földesúr ősei is kivívták a terület feletti jogot, egy régi csatában hősi halált halt vagy megcsonkult valamelyik, és azért kapta a földet. Vagy eleve csak a nemesi címet kapta, ami feljogosította arra, hogy földbirtokot vásárolhasson és azt növelgethesse egész a kommunizmusig, ami elveszi tőle és szétosztja a falusiak közt.
Gyerek voltam a rendszerváltáskor, így természetesen saját tapasztalataim nincsenek, de pl. anyámnak van valahol egy földbirtoka számos unokatestvérével egyetemben, amit kárpótlásban szerzett vissza a nagymamámék generációja. A nagymamám egyébként meglehetősen elégedett volt a kárpótlási jegyeivel, nem is kótyavetyélte el, vagy legalábbis ő nem így interpretálta, mint te, hanem hálás volt értük és jóvátételként élte meg. Apám anyai ági felmenői viszont kisnemesek voltak, de földbirtok nélkül, és dédapám amúgy is jó üzleti vénával volt megáldva, szóval neki hentesüzeme volt. Szerencsére a kommunizmus idejét már nem élte meg, szóval apám nagyapja boldogan ihatta el az üzletet és hétszilvafás erdőkerülőként üdvözölhette a kommunizmus hajnalát. ;P Persze a hét szilvafát a dédapámtól örökölt kert tartalmazta csak, és amúgy is a dédanyám ültette, sok köze ahhoz a dédpapinak nem volt, max. annyi, hogy szilvafákat nem lehet elkártyázni meg elinni, mint a lánya (a nagymamám) heti fizetését. ;P
Nem igazán értelek. Nem vették el a földeket a "kommunisták"? Szerinted e kérdést szem előtt tartva mi a különbség a következők között?
1. Kölcsönkértük, de már sohasem kapja vissza, mert mi vagyunk az erősebbek. 2. Addig vertük, amíg nem könyörgött, hogy nekünk adhassa. 3. Erőszakkal elvettük tőle.
"...szeretnéd-e egyáltalán a "földet túrni", mint a paraszt őseid? Vagy mégis fincsibb irodában, melegben szürcsölgetni a céges tejeskávét?"
A tagosítás (50-es évek) és a kárpótlás között olyan generációk nőttek fel, akik általában már nem akarnak önállóan gazdálkodni. Ennek több oka is van. Pl. megszűnt a családfők ilyen irányú példamutatása, de az iskolák nevelési stratégiája is erre oktatott mindenkit... De azért lenne tippem, hogy egy irodai dolgozó mire költhetné el a földjéért járó bérleti díjat.
"a jólléti államon mennyire számonkérhetőek a kommunizmus túlkapásai"
Semennyire. De lehetősége csak az államnak van arra, hogy a történelmi igazságtalanságokat orvosolja. Ám nem véletlenül szoktak ügyeket 80-100 évre titkosítani. Mert ugye akkor már nem élnek azok a döntéshozók, akiket felelőségre lehetne vonni. De az állami tulajdonban lévő államilag elrabolt vagyon már számon kérhető. Hiszen a tulajdonos (az állam) nem változott meg közben. Bár nekem az erkölcsi jóvátétel hiánya is szembeötlő, de sokak számára vitatható, hogy azt kitől kellene megkapni egy jóléti államban.
"mennyiben a jogalkotó hibája, ha a kárpótlási jegyekkel nem élnek, hanem visszaélnek a kedvezményezettek?"
Nem a kedvezményezettek éltek vissza a kárpótlási jegyekkel. Őket egyszerűen becsapták. Szerintem a visszaélést pont a jogalkotók tették meg, amikor nem vizsgálták felül a zsebszerződéseket. De nem csak ők a visszaélők, hanem azok is, akik ezekkel a zsebszerződésekkel jutottak hatalmas anyagi javakhoz törvénytelenül. Bár e két utóbbi csoportot szerintem nem lehet élesen elkülöníteni egymástól.
"Mennyiben a jólléti demokrácia hibája, ha a kommunista elit átmentheti magát hatalmi poziciókba?"
A régi vicc így mondja: "Mi a demokrácia? A demokrácia az, amikor három farkas és két birka szavaz arról, hogy mi legyen vacsorára." De ettől a demokrácia még lehetne szép és jó. Szerintem a mai világban csak egy rossz dologra használt eszköz, amit lehetne jóra is használni. Azaz, nem a demokrácia hibája, hogy mögé bújnak azok az emberek, akik másoknak ártanak.
"És mennyiben tehet erről a szavazópolgár, aki hisztizik a jólléti demokrácia meg a bankárbárók ellen, de hatalmon tart olyanokat, aki állami földekről földművelőket űznek el, és a helyükre műkörmösöket meg gázszerelőket rak?"
A szavazópolgár tájékozódhat, ha akar. És lehet, hogy bár jól tájékozott, és mégsem tudja meg soha, hogy valójában kire is szavazott. De az is lehet, hogy tudja és a kisebb rosszat választja a nagyobb rossz helyett. Az oligarchákról csak annyit, hogy azzal a réteggel egy átlagos választó már nem sokat tehet. De azért egyet még megtehet: bármiről elmondhatja a véleményét egy nyílt fórumon, csak lehet, hogy senki sem hallgatja meg.
